Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-28 / 23. szám

1959. JANUAR 28. SZERDA MEGYE! ü!/C írlap ASZÓDI ÖRÖMÖK háromemeletes hazak egész sora emelkedik már az aszódi új lakótelepen, ferun a dombon, ahová először az Ikladi Műszergyár építtetett lakásokat dolgozói számára. Tavaly ugyanitt két községi bénház épült, amelyek ötven­négy lakásába most költöztek be a boldog új tulajdonosok. Az egyik lakás azonban még gazdára vár, fenntartották az új körzeti orvos számára; Ugyanebben a házban kapott lakást a járási főorvos és a közegészségügyi felügyelő is. így három orvos lakik majd az új épületben. Ha az új kör­zeti orvos, akinek kinevezését már türelmetlenül várja a hat­ezer lakosú, de eddig csak egy körzeti orvossal rendelkező község, beköltözik, valóságos orvosi ház lesz ez az épület. Még a fővárosiban sem sok bér­ház dicsekedhet három orvos­lakóval. Ugyanebben a házban az egyik előszobás, egyszobás lakásban rendezik majd be az új körzeti orvos rendelőjét is. A lakótelepen az új házak lakásait is beszámítva, 140 egy.-, két- és háromszobás lakás van, ezen felül pedig az Ikladi Mű­Az aszódi lakótelep legújabb bérháza értnek oda! Ezt az útépítést társadalmi munkában, de köz­ségi hozzájárulással végzi el a környék lakosága. De fejlődik a község belseje Is. A község tanácsa a község­és a virágokat előreláthatólag ez idén is, mint minden eszten­dőben, a benzinfelvevő autók kerekei hamarosan tönkre­teszik. A benzinkút a sarkon áll, olyan éles kanyarban, hogy az odatartó autók, akarva, nem akarva, kénytelenek ráhajtani a parkírozott részre. A község már többször felhívta az ÁFORT-ot, hogy helyezze át a kanyarból jobb helyre a ben­zinkutat, a vállalat azonban a felszólításnak eddig még nem tett eleget. Végül még egy, az aszódiak számára örvendetes hir: rövi­desen megkezdődik az aszódi kenyérgyár építése. A teljesen modem felszerelésű üzem épí­tésére és berendezésére 2 200 000 forint a beruházási előirányzat. Sz. E. Kétmillió háromszázezer elit-koilarka. furmint és hárslevelű vesszőt oltanak, gyök éreztetnek Az idén 30 holddal, tiz év alatt 3200 holddal bóvitih az elit-törzstelepeket A Földművelésügyi Minisz­térium növénytermesztési igazgatóságon most értékelték az Országos Szőlő- és Gyü­mölcsfajta Szelekciós Felügye­lőség munkáját. Az értékelés során megállapították, hogy a felügyelőség tevékenysége máris igen szép eredményeket hozott, s különösen hasznos volt a szőlőrekonstrukció elő­készítésében. A kadarka, fur­mint, hárslevelű, a későbbiek­ben pedig a saszlsfélék hete­rogén állományából egészen rövid idő aWt olyan kiváló termöképes- ségű egyedeket szelektál­tak, amelyek minőségileg, különösen pedig termésho­zam tekintetében messze felülmúlják a jelenlegi ál­lományt. Az 1958. évi szelekciós mun­ka eredményeként 2 300 000 elit-vesszőt adtak át közter­mesztés céljaira. Ebből 1 650 000 kadarka, 400 000 fur­mint és 250 000 hárslevelű. A vesszők egy részét oltásra használják, más részét igyöke- reztetve az immunis homokta­lajokra telepítik. Az előző években szelektált fajták sza­porítóanyagának felhasználá­sával a már meglevő 20 hoid- nyi elit-förzstelepek területét még az idén 50 holdra bővítik Ezek látják el majd az egész országot a fokozott termőképességü szelektált szőlőfajták szaporítóanya­gával. > A távlati fejlesztési terv elő­irányzata szerint — mint Sin­kó Flórián, a felügyelőség igaz­gatója elmondotta — a kadar­ka törzstelepek területét tíz év alatt 3000 holdra növelik. Ezen már elegendő jóminőségű szaporítóanyagot termelhetnek az ország jelenlegi 90 000 hold- nyi kadarkaállományának fel­újításához. A furmint és hárs­levelű törzstelepeket legalább 200—250 holdra akarják bőví­teni, hogy a nagymúltú tokaj- hegyaljai borvidék soronlevő felújításánál már az értéke­sebb szelektált fajták kerülje­nek telepítésre. Ami a gyümölcsfajták sze­lekcióját illeti, sokkal lassúbb a munka. / Eddig összesen 500 gyü­mölcsfát vettek törzsköny­vi előjegyzésbe. A következő években állandó megfigyelés alatt tartja a fel­ügyelőség ezeket a fákat,-s a legkiválóbbakat törzskönyvezi; A törzsfákról látják el majd az ország faiskoláit szemzőhaj- tássa!. A gyümölcsfákon kívül a felügyelőség a jövőben foko­zott gonddal szelektálja a vad- magtermő fákat is. A földművelésügyi miniszter rendelete a tenyésztojás és a naposbaromfi fogyasztói árának megállapításáról Fúrják már a készülő törpevízmű kútját ezergyár 80 férőhelyes legény­szállása. Ebben az évben még két ház épül ide, összesen 38 lakással. A telep lakói remé­lik, hogy az új házakban üzlet- helyiség is lesz, az eddigiekben ugyanis nincsenek üzletek és a lakók csak a község központjá­ban levő, lakásuktól elég távol­eső boltokban vásárolhatnak. Egyelőre a telep vízellátása még nehézkes, de január elején már megkezdték a törpe víz­mű építését, amelynek munká­lataira 500 ezer forintot irá­nyoztak elő. Ez a vízmű, ha el­készül, nemcsak a lakótelep­nek, de a község más részei­nek is vizet szolgáltat. A TAVASSZAL nagy mun­kába kezd az új lakótelep la­kossága. Megoldják régi prob­lémájukat, lerövidítik a vasút­állomáshoz vezető utat, úgy, hogy 20 perccel gyorsabban fejlesztési alapból 1200 méter hosszú útszakaszon járdát épít. Ugyancsak a községfejlesztési alapból rendbehozatják a Sza­badság téri parkot, bár a füvet A 20 évnél fiatalabb nők többsége a tűsarkú cipőket igényli A Belkereskedelmi Miniszté­riumban a lakosság igényeinek fokozottabb figyelembe vételé­re még a múlt év derekán életre hívták a piackutató iro­dát. Ennek munkatársai azóta a kereskedelem csaknem vala­mennyi ágában végeztek köz­véleménykutatást. Legutóbb a női cipőellátás kérdésével fog­lalkoztak. Budapesten és több vidéki városban, községben mintegy ötezer nő véleményét kérték ki arról, milyen cipő­ket gyártson az ipar. A statisz­tikai adatfelvételnél figyelem­be vették a nők korszerinti megoszlását is. úgy reálisabb képet kaphattak az igények­ről. Az adatok szerint Buda­pesten a 20 évnél fiatalabb nők több mint 50 százaléka igény­li a magas sarkú, az úgyneve­zett tűsarkú cipők újabb és újabb változatait. A 30 és 40 év közötti korosztály alig va­lamivel több mint 30 százalé­ka szavazott a magas sarkú ci­pőkre. A feldolgozott adatok alapján a kereskedelem a tényleges igények szerint ren­delte meg a gyáraktól a leg­újabb fazonú cipőket. A Magyar Közlöny 13. szá­ma közli a földművelésügyi miniszter rendeletét a ba­romfi tenyésztojás és a gép­pel keltetett naposbaromfi fo­gyasztói árának megállapítá­sáról. A gépi keltetésre alkalmas tenyésztojásért az étkezési tojás helyileg érvényes, min­denkori állami szabadfelvá­sárlási árán felül tenyészfel- árat kell fizetni. Tenyészfel- árként, a fajtiszta állomány­nyal rendelkező tenyésztő ré­szére — a megyei tanács me­zőgazdasági osztálya által ki­állított igazolás alapján — az alapár 40, a nem fajtiszta te­nyészetből származó tojásért pedig az alapár 30 százaléka számítható fel. A kacsa-, li­ba-, a pulyka- és a gyöngy- tyúk-tenyésztojásért a helyi­leg kialakult szabadpiaci árat fizetik. A törzskönyvezett ba­romfitenyészetektől vásárolt tojásokért — a megyei törzs­könyvi felügyelőség igazolása alapján — további felár fi­zetendő. A rendelet előírja, hogy a tenyésztojásnak szabályos alakúnak kell lennie, gyűrűs és egyhetesnél régebbi nem lehet. Ha a tojások keltetésre alkalmatlanok, a keltetőállo­más az átvételt megtagadhat­ja, illetve a tenyésztő kíván­ságára étkezési tojásként, az állami felvásárlási áron ve­szi át. A géppel keltetett napos­csibe fogyasztói árát a me­gyei tanácsok mezőgazdasági osztályai állapítják meg, a géppel keltetett egyéb napos­baromfit — kacsát, libát, pulykát, gyöngyöst — a kel­tetőállomás a helyileg kiala­kult szabadpiaci áron hozza forgalomba. A törzskönyve­zett baromfitenyészetekből származó tojásból keltetett naposbaromfiért felár szá­mítható fel. Mesterfogások a nagy­üzemi mezőgazdaságban Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1958. 268 oldal. 28 Ft. A Honda Béta szerkesztette mű a mezőgazdasági nagyüzemekben, állami gazdaságokban. tsz-ekben dolgozó szakembereknek kivan segítséget nyújtani. A mezőgazda- sági elmélet és gyakorlat olyan területére Igyekszik rávilágítani, amelyen jól bevált módszerek se­gítségével kisebb erőfeszítés árán nagyobb eredményeket lehet el­érni. Ezeket az eljárásokat neve­zik mesterfogásnak. Ezeknek a fogásoknak a segítségével különö­sebb beruházás nélkül a nagy­üzemi mezőgazdaság jövedelme­zőbbé tehető. Szerzők nem üzem­tant Írtak, hanem csupán a munka egy-egy lényeges területéről ra­gadnak ki bizonyos mozzanatokat és azok legjobb megoldásához kí­vánnak általános útmutatást adni. Foglalkoznak a növénytermesztés és állattenyésztés szervezésével, a talajelökészltés problémáival, a helyes vetésterületi és vetésforgó arányaival, a mezőgazdasági gépek legjobb kihasználásának kérdései­vel. A könyv hű segítője a mezőgaz­dasági nagyüzem Irányító szak­embereinek. Földvári Ferenc JCőpú f/tnt a pos tás met felcserélhette az állan­dóra. Ekkor egy kis körzetet kapott, az ahhoz mért fizetés­sel — havi 10 pengővel. Ezzel honorálták a három évi in­gyenmunkát. Amikor édesapja kiöregedett a szolgálatból, ő vette át a helvét. A község közben terjeszkedett, de új postást nem állítottak be. Folytatódott tehát a családi hagyomány, most mér az ő fe­lesége segített a munkában. Az évek egyhangúságát csak a katonai szolgálat szakította meg. Abban aztán nem volt hiány. Kétszer hívták be hosz- szabb-rövidebb időre, igaz, ott is tábori postás volt. j FELSZABADULÁS az ő életében is döntő válto­zást hozott. Megszűnt a bizony­talanság, 1946-ban rendes ál­lami alkalmazott lett. Munká­jához könnyítést, biciklit ka­pott, s hajnalonként már nem kézikocsitól mentek az állo­másra, hanem más ember, lo­vaskocsival végezte ezt a mun­kái. — Nem mondom, az infláció betyár nehéz volt. Nem egy­szer kifákadtam, megyek in­nen, az üzemekben ennivalót is adnak. Aztán valahogy mindig visszamaradtam. Visszahúzott a becsület, na, meg a szakma szeretete. Mert meg lehet ezt a postásságot úgy szeretni, de úgy, mintha legalábbis minisz­ter lenne az ember. — Mert nemcsak annyiból áll, hogy megyek és kézbesí­tek. De nem ám. A leveleket nem olvassuk el, nem is sza­bad, nincs is rá idő, de kiván­csiak vagyunk rá. Mégis min­dig tudjuk, milyen hírt vi­szünk. Rá van írva az illető arcára, mit vár és mit kapott, jó-e vagy rossz hirt? lassan az egész falu jóismerőssé vált. S bár ma már négyőnk között oszlik meg a területem, nem felejtenek el a régiek sem. Legfeljebb annyiból látom, hogy múlik az idő, hogy a haj­dani kislányok zavarban van­nak, hogy köszönjenek. Kézit- csókolommal-e vagy mint a nagylányságuknak kijár, jóna- pottal? Mert nem olyan egy­szerű ez a kérdés sem. A pos­tással jóba kell lenni, máskü­lönben hogy súgnák az ember­nek: úgy adja oda a „levelet”, hogy az édesanyuka meg ne lássa? — Elmondom szívesen, hogy telik el egy napom. Reggel öt­kor kelek, fél hattól fél nyol­cig kihordom a hírlapokat, kö­rülbelül 300 darabot. Utána benn a postán szortírozom a beétkezett anyagot, útirány szerint. Ez is kitesz vagy ugyanannyit. Aztán nekiindu­lok. Egy alkalommal lépésmé­rővel lemérték, hány lépést te­szek naponta. Harminckétezer­szer ütöm le a talpam a köve­zethez, ami kilométerre átszá­mítva kereken huszonötöt tesz ki. Érzem is. Éjjel sokszor arra ébredek, rúgok, a görcs húzza a lábszáram. Viszont délután háromra már le is számolok és akkor — irány haza! Kedvesen meghív otthonába is. S amíg arrafelé tartunk, tovább beszél. — Különösen a tél nehéz. Rendszerint én vagyok a nyomtaposó. Olyan korán még nemigen mászkálnak az ut­cán, csak én, meg a kutyák. Azokkal különben is sok bosz- szúságom van. Hiába ismer­nek. van köztük nem egy ronda, ravasz jószág. Ha te­hetik, hátulról csak belém- kapnak. Elmondhatom, nincs olyan nadrágom, amit már meg ne téptek volna. Tavasszal, nyáron, egyene­sen élvezet a munka. Szinte sajnálom azokat, akik még al­szanak, nem látják azt a sok szépet, amit én. Megszokott az útvonalam, mégis érdekes. Üj mindig alkod. Elnézem pél­dául a lókat. Sok közülük, mikor idekerültem, csak vé­kony suháng volt. HfAR MESSZIRŐL fehérük a házfal, virít a frissen festett zöld drótkerítés. Benn is minden takaros, tiszta, bár a ház asszonya egyre szabódik, meszelés van éppen a konyhá­ban. Mindketten rajongó sze­retettel beszélnek nyolcadi­kos fiukról. Ö már tovább alkar lépni egy lépéssel. A Híradástechnikai Intézetbe ké­ri felvételét. — Jól esik hazajönni — mondja Fonódi János. — Min­dig öröm belépni a kapun, széjjelnézni, hogy ez mind a mi becsületes munkánk ered­ménye. Egész életünkben ezért dolgoztunk. Nem nagy a postásfizetés, meg kell néz­ni, hová tesszük a garast. Per­sze, ami kellett, jutott. Egy kis szórakozásra is. Rádiót hallgatunk, moziba járunk. Nekem meg a fiamnak vasár­napra kijár a foci. Pomázi drukker vagyok, sziwel-lélek- kel, különöseti, mióta a fiam az utánpótlásban játszik. — Nem cserélném fel a munkámat. A harminckét év úgy a szívemhez nőtt, akár a fiam. Már előre felelt, mi­lyen lesz, ha nyugdíjba kell menni. Pénz, megélhetés lesz, csak a semmittevés, amitől mindig is irtóztam. De majd kitalálok valamit, még bő­ven van időm gondolkozni ad­dig. Még egy utolsó kézfogás s elégedett, boldog emberpár in­teget a kertkapuban. Komáromi Magda t L. M eg elgondolni is SOK, nemhogy végigélni \ azt a 32 évet, amióta Fonódi i János postás Pomáz 'község te- l kervényes útjait rója. Ponto- I san ennyi ideje, megszakítás \ nélkül. | Aztán nehogy azt gondolják, \ lassan nyugalomba készülő \ öreg bácsikáról van szó! De- \ hogy! Amint a fényképről is \ látni, javakorabeli férfi még, | mindössze 45 éves. Csakhogy \ nagyon korán kezdte a mester­ei ségét. Mint ő mondja: \ — Még fel sem értem a pos­\ táspultot, már szolgálatba áll- i tam, \ — Úgy kezdődött — meséli \ —, hogy az apám volt a köz- I ségi postás. Irgalmatlan nagy \ volt a terület s ő látta el az \ összes munkát egyedül. Mert \ akkor még a kézbesítő reggel ; négykor 'kiskocsival kiment a \ vonathoz, hazahozta a levele­zi két, csomagokat, aztán neki- \ állt. Nem volt külön csomag- \ hordó, táviratkézbesítő, meg \ külterületis. mint most. Tar- \ tott, ameddig tartott, de a napi ; adagot nem lehetett másnapra í eltenni. így aztán akarva-aka- \ ratlanul segített az egész csa- \ Iád. Hordta a leveleket szabad I idejében édesanyám is, meg én \ is. Azt persze mondani sem [ kell, fizetés nélkül. Akkoriban \ különben sem járt a postásnak | semmi külön juttatás. Még lesak biciklit s egyenruhát sem I adtak. A fizetés a postames- | tértől függött, ö kapott egy | átalányt, amit úgy osztott el. I ahogy tudott, hogy a kecske is 1 jóllakjon, meg a káposzta is | megmaradjon. | Három évig tartott, míg az ~ ideiglenes sürgönykihordói ci­— Pardon... el akartam menni maguk között... — Ejnye, de nagy ökrök az arak. nem látják, hogy egye­dül vagyok?!

Next

/
Thumbnails
Contents