Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-28 / 23. szám
irlap 1959. JANUÄR 28. SZERDA Megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI., rendkívüli kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról) nek „felettes” és „alárendelt” pártok. Valamennyi kommunista és munkáspárt egyenlő és önálló, valamennyi felelős a kommunista mozgalom sorsáért, annak kudarcaiért és győzelmeiért. Minden kommunista és munkáspárt felelőséggel tartozik hazája munkásosztályának és dolgozóinak, az egész nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomnak. — A Szovjetunió szerepe nem az — mondotta Hruscsov —, hogy más országokat vezet, hanem az. hogy a Szovjetunió elsőnek kövezte ki az emberiség számára a szocializmushoz vezető utat; a Szovjetunió a szocialista világrendszer legerősebb országa és elsőnek lépett a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének szakaszába. Képletesen szólva — mondotta Hruscsov — kommunista pártunk a kommunista világmozgalom egyik élcsapatának tekinti magát, amely elsőnek hódítja meg a kommunizmus magaslatait. Elengedhetetlenül szükséges a szocialista tábor erejének minden területen való növelése, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének további erősítése, az összes testvérpártok által elfogadott moszkvai nyilatkozat elveinek megfelelően. A munkásosztály ügyének sikere saját nemzetén belül elképzelhetetlen valamennyi pártjának nemzetközi szolidaritása nélkül. A marxista-leninista elmélet néhány kérdése A marxista—leninista elmélet néhány kérdésével foglalkozva, Hruscsov hangsúlyozta, hogy most, amikor a Szovjetunió a kommunista építés új, történelmi szakaszába lépett, különös jelentőségre tesznek szert a marxista—leninista elméletnek a szocializmusból a kommunizmusba való átmenettel kapcsolatos kérdései. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára mindenekelőtt a kommunista társadalom két szakaszával, a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet törvényszerűségeivel foglalkozott. — Országunk alapvető gyakorlati feladata — hangsúlyozta Hruscsov — a kommunista társadalom anyagi-technikai bázisának megteremtése, a szocialista termelőerők újabb nagyarányú fellendítése. A szocialista termelés jelenlegi színvonalán — mondotta — még nem tudjuk maradéktalanul biztosítani azoknak az anyagi és kulturális javaknak bőségét, amelyek az emberek növekvő szükségleteinek kielégítéséhez, az emberek sokoldalú fejlődéséhez szükségesek. Éneikül pedig nem lehet szó kommunizmusról. ■ — Leegyszerűsítenénk a dolgot, ha feltételeznénk — folytatta Hruscsov —, hogyha gazdaságilag utolérjük az Egyesült Államokat, ezzel befejezzük a kommunizmus építését. Ez nem a fejlődés végső határa csupán döntő szakasz a kapitalizmussal folytatott versenyben. Az Egyesült Államokkal vívott gazdasági verseny megnyerésével — tette hozzá — a kommunista építésnek csupán első szakaszát fejezzük be. — A gazdasági fejlődésnek ebben a szakaszban elért színvonala — jegyezte meg Hruscsov — nem végállomás, hanem csupán elágazás, ahol utolérhetjük és elhagyhatjuk a legfejlettebb kapitalista országot, s azután tovább haladhatunk előre. Hruscsov kongresszusi beszámolójában részletesen foglalkozott a tudományos kommunizmus néhány fontos problémájával: a társadalom által előállított anyagi és szellemi javak elosztása a társadalom tagjai között, a szocialista tulajdon kolhoz-formája és össznépi formája fejlődésének és egymáshoz való közeledésének útjai, a társadalom politikai megszervezése, az állami berendezkedés és az államigazgatás a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakában^ Hruscsov megjegyezte, hogy most, amikor a szocializmus építése túlnőtt egy ország határain, amikor létrejött a szocialista világrendszer, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért folyó harcban is új elméleti kérdések vetődtek fel. Hruscsov foglalkozott a szocializmus egy országban való felépítésének lehetőségével. Sem a szovjet hatalomnak — mondotta —. sem egyetlen más szocialista országnak nincs biztosítéka az ellen, hogy az imperialista államok esetleg agressziót követnek el ellene. De a világban ma olyan a reális erőviszony, hogy az ellenség bármiféle támadását visszaverhetjük. — Nincs a világon olyan erő, amely hazánkban visszaállíthatná a kapitalizmust, vagy elpusztíthatná a szocialista tábort. A Szovjetunióban kizárt dolog a kapitalizmus visz- szaállításának veszélye. Ez azt jelenti — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy a szocializmus nemcsak teljesen, hanem végérvényesen is győzött. — Elmondhatjuk tehát — foglalta össze Hruscsov —> hogy a szocializmus egy országban való felépítésének, teljes és végérvényes győzelmének kérdését eldöntötte a társadalmi fejlődés világtörténelmi folyamata, Hruscsov előterjesztette azt az elméleti tételt, hogy a szocializmus országai a szocialista rendszerben rejlő lehetőségek sikeres kihasználásával többé-kevésbé egy időben mennek át a kommunista társadalom magasabb fázisába. — Az imperializmusban — világította meg Hruscsov — a fejlődés úgy halad, hogy egyes országok a többiek rovására előretörnek, elnyomják és kizsákmányolják a többieket. A szocialista gazdasági rendszerben a tervszerű arányos fejlődés törvénye érvényesül. Ennek eredményeképpen a múltban gazdaságilag elmaradott országok a többi szocialista ország tapasztalatára, az együttműködésre és a kölcsönös segítésre támaszkodva gyorsan behozzák elmaradásukat, fejlesztik gazdaságukat és kultúrájukat. — Kiegyenesedik, kiegyenlítődik tehát az összes szocialista országok gazdasági és kulturális fejlődésének közös vonala. — Amikor megvizsgáljuk azokat a távlatokat, amelyek a kommunizmus felé vivő úton az emberiség előtt megnyílnak — folytatta Hruscsov —, figyelembe kell vennünk a külön böző országokban mutatkozó történelmi adottságok rendkívül gazdag változatosságát. — Egyszersmind hangsúlyoznunk kell, hogy a kommunizmushoz vivő úton valamennyi ország fejlődésében a mindnyájuk számára közös törvényszerűségek, nem pedig ezeknek sajátos megnyilvánulásai a fő, a meghatározó tényezők. A marxista—leninista pártok elismerik mindegyik ország fejlődésének sajátosságait, de ez nem jelenti azt, hogy a szocializmushoz valamely más, a közös úttól eltérően is lehet haladni. Az út sajátosságai azt jelentik, hogy számolni kell annak a helyzetnek és annak az időszaknak sajátosságaival, amelyben valamely ország fejlődése végbemegy. Egyes intézkedések például, amelyeket a Szovjetunió annak idején a szocializmus építésében felhasznált, nem alkalmazhatók gépiesen más országokban. Minden szocialista ország a szocializmust építi, de nem valamilyen sablon szerint. — A szocializmus építésében a Kínai Kommunista Párt sok sajátos formát alkalmaz — állapította meg Hruscsov. — Közöttünk azonban nincsenek és nem is lehetnek semmiféle nézeteltérések. Ezzel kapcsolatban Hruscsov megjegyezte: a jugoszláv revizionisták most a fő tüzet a Kínai Népköztársaság ellen összpontosították, és különféle kitalálásokat röppentenek fel arról, mintha a Kínai Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között nézeteltérések lennének. — Mi teljesen és mindenben egyetértünk a testvéri Kínai Kommunista Párttal, bár a szocializmus építésének általa alkalmazott módszerei sokmindenben nem hasonlítanak a mieinkre. A legfontosabb az osztályszolidaritás fenntartása és megszilárdítása a kapitalizmus ellen, a munkásosztály felszabadításáért, a szocializmus felépítéséért vívott harcban. Ebben a kommunisták között nem lehetnek nézeteltérések és különböző felfogások. Ez a legfőbb, ami megkülönböztet bennünket a revizionistáktól — jelentette ki Hruscsov.. Az előadó foglalkozott a Szovjetunió Kommunista Pártjának fejlődésével, sorainak növekedésével. Megállapította: a párt soha nem látott egységben, a kommunista társadalom építése nagy feladatainak sikeres megoldására képes lenini Központi Bizottsága mellé felzárkózva érkezett el a XXI. kongresszushoz. Hruscsov megállapította, hogy a párt fő irányvonalának megvalósításával szemben Malenkov, Kaganovics, Molotov, Buiganyin és Sepilov pártellenes csoportja makacsul ellenállt. Ez a csoport a frakció;, szak' -harc legalávalóbb fogásait alkalmazva, megkísérelte megbontani a párt egységét, meghiúsítani a XX. kongresz- szus határozatainak teljesítését, letéríteni a pártot és az országot a lenini útról. — Ma mindenki látja — hangsúlyozta Hruscsov —, mennyire igaza volt pártunknak, s központi bizottságának, midőn határozottan elítélte és félreáüította. a frakciósok és szakadásig., gjégveté^re • méltó- csoportját. Hruscsov javasolta beszámolójában, hogy bizonyos módosításokat és kiegészítéseket eszközöljenek a Szovjetunió alkotmányában. Az ország belső életében, valamint a nemzetközi helyzetben végbement ösz- szes hatalmas változásoknak meg kell mutatkoznak és törvényes megerősítést kell nyerniük a szovjet állam alkotmányában. — A szovjet nép a szocialista építés munkájában a hősiesség csodáit vitte véghez — mondotta Hruscsov. — Nem kétséges, hogy a hétéves terv a lelkesedés újabb hullámát kelti életre, s az egész szovjet nép szocialista versenyének új formáit teremti meg a kommunista építés nagyszerű programjában vázolt feladatok határidő előtti teljesítéséért. — Az a hétéves időszak, amelybe beléptünk — mondotta Hruscsov — új, fontos, mondhatnék: döntő szakasz a Szovjetunió történelmi fejlődésében. A kommunista pártot, az egész szovjet népet áthatja a szilárd meggyőződés, hogy sikeresen túljut ezen a döntő útszakaszon. — A Szovjetunió a szocia-' lista táborhoz tartozó valamennyi ország népeivel szorosan összefogva halad előre. A szocializmus és a kommunizmus győzelmes zászlaja körül az európai és ázsiai szocialista országok egymilliárdnyi embere, vagyis az emberiség több mint egyhar- mada tömörült. A szocializmus ereje hatalmas, a szocializmus erői napról napra terebélyesednek. övék a jövő. Nyikita Hruscsov. az SZKP Központi Bizottságának első titkára kongresszusi beszámolóját a következő szavakkal zárta: „Éljen a világ békéje!“ Hit és erkölcs Szabad Európáéknál „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”, tartja a némely esetben nagyon találó és a Szabad Európára kísértetiesen ráülő közmondás. Bizony, jobb lett volna szépen, csöndben lapulni, mint a hit és az érzelemvilág kérdéseiről locsogva vállalni a porcelánüzletbe betévedő elefánt szerepét. De az elefánt — szegény — nem okolható tettéért, hiszen nincs logikája, a müncheni élőlények pedig azzal hitegetik önmagukat, hogy nekik van. Mit kezdjünk például azzal az állítással, amely szerint a „materialista elv hirdetőinek nincs szíve“. Vagyis szerintük szívtelenek a Nagy Honvédő Háború szovjet hősei, a Zóják, a Matroszovok, a Ma- reszjevek, a „Kivégzettek pártjának”, a Francia Kommunista Pártnak a mártírjai. Szív nélkül élt és halt meg Emst Thälmann és Rosa Luxemburg? Hát lehetett-e szegényes érzésvilága a mártírhalált halt magyar kommunistáknak: Rózsa Ferencnek, Schönherz Zoltánnak, Ságvári Endrének, Fürst Sándornak, Sallay Imrének, Mező Imrének? A Szabad Európa urai nyilván jószí- vűek, mert volt „szívük“, hogy 1956 őszén, elbolondított magyar fiatalok ezreit taszítsák a hontalanság szerencsét* lenségébe. Emlékünnepség Ady Endre halálának 40. évfordulója alkalmából Ady Endre halálának 40. évfordulója alkalmából a Művelődésügyi Minisztérium és az Irodalmi Tanács kedden este emlékünnepséget rendezett a Néphadsereg Színházában. Az ünnepségen részt vett dr. Münnieh Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor — az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai —, Komó- :es Dezső, a póttagjaid Az ünnepséget Kállai Gyula áilammi n isz t er, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nyitotta meg, majd Kardos László Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja mondott ünnepi beszédet. Kardos László bevezetőben arról szólt, hogy az Ady Endre haiála óta eltelt 40 esztendő a forradalmak és ellenforradalmak viharos kora volt, a négy évtized minden oldalról átvilágította a költőt, minden kérdést .feladott neki, minden súlyát újra meg újra latra telte. — Ady forradalmi költészete kiállta az idő próbáját — mondotta —, ahhoz nem fér kétség. Azok az Ady-versek, amelyek a szocialista forradalmat prófétálják, ma megrázóbban nagyok, mint valaha. S már- már egy szinten látjuk a versekkel a bámulatos Ady-pub- licisztifcát. Akár a versek fölé hajiunk, akár a politikai cikkei fölé, meg kell illétődnünk. A béíeljésüít’ történelem1, hitelesíti őket. Néhány szót az eszmény* képekről. „A gyerekek — bölcselkedik München — szívesen képzelik magukat seriffnek, Puskás öcsinek, vadásznak, de kötve hisszük, hogy ugyanaz a fiú akár egy pillanatig is munkásőr szeret* ne lenni." S a kommunista harcos azért nem eszménykép, mert — ugyancsak a Szabad Európát idézzük: „óriási túlerő van mögötte“. Bizony, egyáltalán nem kedves és nem tisztelt nyugat-németországi rádióriporterek, önök tudják a legjobban, hogy például a bonni birodalomban milyen „túlerő” van a kommunisták mögött. Ezek a kommunisták nem a siker terített asztalánál ülnek, nem aratnak tapsokat és mégis vívják a gyakran egyenlőtlen küzdelmet. Milyen „túlerővel“ rendelkeztek a kommunista harcosok ezrei a fasizmus alatt, az illegalitás szörnyű éveiben? Igazuk volt és ezért az igazságért életüket is bátran kockára tették. Ha elestek is, új és új hősök követték nagyszerű példájukat. Ez pedig olyan erő, ha tetszik „túlerő", amelyet nem homályosíthat el semmilyen „hang-erő“. Egyébként — sanda mészáros módjára — amiatt sopánkodik a Szabad Európa rádió, hogy mi pontatlanul fogalmazunk. Mint az a bizonyos ember, aki a más szemében szálkát lel, de a magáéban a gerendát is felejti Persze, ebben az esetben nem feledékenységről van szó, hanem tudatos hamisításokról, ami természetes is. Ha pontosan fejezné ki magát, nevét is meg kellene változtatnia. Se az európai eszményekhez, se a szabadsághoz semmi köze nincs. Ha szabatosan beszélne, azaz — ha nála a használt szó megfelelne valódi tartalmának, soha nem vehetné szájára az olyan fogalmakat, mint erkölcs és lelkiismeret. (r — e) Megkoszorúzták Ady Endre síremlékét Kedden a Kerepesi temetőben megkoszorúzták Ady Endre síremlékét, a költő halálának 40. évfordulója alkalmából. Az emlékezést a „Vándor” kórus énekszáma nyitotta meg, majd Péchy Blanka, a Magyar Néphadsereg Színházának művésze szavalt. Böiöni György, az Irodalmi Tanács elnöke mondott emlékbeszédet. Böiöni György szavai után az MSZMP Központi Bizottsága képviseletében Aczél György és Major Tamás helyezett koszorút a síremlékre. A forradalmi munkás-paraszt kormány nevében Benke Valéria művelődésügyi miniszter és dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter koszorúztak. AZ OSOK NYOMÁBAN Látogatás a Penci Tájmúzeumban ereklye került eddig napvilágra Csővár, Penc, Rád és Kösd környékén, s ma már a budapesti Nemzeti Múzeum, vagy a Penci Tájmúzeum gyűjteményét gazdagítja. A föld mélye azonban még sok feltáratlan kincset rejteget. így beszél erről Jakus Lajos, a Penci Tájmúzeum igazgatója: — Ősrégi leletekben talán Rád község a leggazdagabb. Települési adottságai tették azzá. Itt találkozik a síkság és a dombvidék. Ez pedig az őskori népek életében nagy jelentőségű volt. A nyugatról vonuló ősnépek a Duna kanyarulatánál nem követték a síkságot, (hanem rendszerint a dombom aljában húzódtak tovább kelet felé. Rád község ezért vált minden őskori nép átvonuló helyévé. Ez pedig azt jelenti, hogy a föld alatt még ma is sok őskori lelet lapul Eddig Rád község két bronzkori földvárát ismerik. A jelentősebb a község házai fölé emelkedő hatalmas földvár, a Magashegy, vagy ahogyan a nép alakja után nevezi: Koporsóhegy. Egyik oldala sáncokkal barázdált: ez az ellenség támadásainál védekezésül szolgált. A másik oldala teraszosan kiképzett, hogy a várba menekült törzseknek férőhelyet biztosítson. Kisebb ásatással már eddig is számos cserépmaradvány került elő, amelyek kora háromezerötszáz év! Később germánok laktak itt, akik Pannónia határát védték. Erről tanúskodnak a germán telep cserepei között talált római edények maradványai. A VII. században avarok éltek e helyen a sírleletek bizonysága alapján. A régmúlt időkbe nyúlik vissza Csővár keletkezése is. Az egykori vár 1319-ben már állott, Elefánthy Dezső sebesvári várnagy birtokolta. Az Hunkori agyagkorsó. sírlelet) (Csővári 1440-es években a Ráskay- osalád kezébe került. 1482-ben Ráskay Balázs tulajdonába szállott át, aki Mátyás király főlovászmestere, a visegrádi és a budai vár kapitánya volt egyszemélyben. 1552-ben került a törökök kezére a vár, akik 1590-ben hagyták maguk mögött, pusztulófélben. Csővár egyébként a megye egyetlen olyan vára, amelynek megőrzése a megye feladata lenne. A megye azonban mind ez ideig nem adott támogatást az omladozó vár megóvásához, sem az ásatások kiszélesítéséhez. Pedig a segítség ugyancsak elkellene. A nyáron például a vár őrtornyának épen maradt falát már az összedölés fenyegette. Akkor a járási tanács sietett a segítségükre húszezer, a községi tanács pedig háromezer forinttal. Hatalmas munka volt. Nyolcvan köbméter követ építettek a támfalba. Lánctalpas traktor hordta fel a várhoz a homokot, kötőanyagot és a vizet. Lovaskocsinak, Zetornak a meredek hegyi úton nem vehettük hasznát. Akaratlanul is az ember ajkára kívánkozik a kérdés: Mi az, ami Jakus Lajost, a penci általános iskola igazgatóját ennyire ideköti az ősi romokhoz, a régi leletekhez? Talán az, hogy ő a Penci Tájmúzeum igazgatója? Ez már csak következménye lehet, hiszen többek között az ő nevéhez fűződik a múzeum létrehozása. Akkor pedig? Dicsőség? Anyagi meg: A szép Ácsa szomszédjában, i Hol egy patak csörgedez, \ Csővárért az utas lelke, \ Bánkódik és ömled&z: I Ott egy szikla magánosán, ; Mint egy lélekről vált test, I Bontakoznak romladéki, \ S felé sóhajt minden est: í Ott az idők alkonyjában \ Szomszéd erdők árnyékában — í Nyúlik fel — de csendes már l Az egykori népes Csővár. így dalolt a költő, Bállá Ká- \ roly 1826-ban írott Hősregék a j magyar előidőkiből című rege- j gyűjteményében. S az utas, aki i ma e tájra téved, nem is sejti, [milyen régre nyúlik vissza e l falu, s a környező falvak tör- [ ténete. Nemcsak a rombadőlt [vár rejt magába évszázados ; titkokat, de ritkaságszámba í menő kincseket takar a föld is ; ezen a tájon. A régi, letűnt korok megma- íradt emlékei mindig izgatták i az emberek fantáziáját. S ez í teljesen érthető. Ki ne állna j meg néhány pillanatra levett [kalappal egy ezeréves hun sír ; előtt, amelyben anya és leánya ; fekszik, ki ne csodálná meg egy szkíta harcos szépmívű kardját, vagy egy germán asz- szonv karperecét. Számos, a múltról tanúskodó
