Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-17 / 297. szám
1958. DECEMBER 17. SZERDA «f» NEC 1 C/Cirlap 3 X. Sa. Hruscsov nagy beszéde PRÓBAUTON Az új 1150 lóerős Ward- Leonard rendszerű villamos- mozdonyt a Element Gottwald és a MÁVAG gyárban szerkesztették és készítették el. A 70 tonna súlyú mozdony teher- vonátok és könnyű személyvonalok vontatására alkalmas, maximálisan 80 kilométeres sebességgel Az elkészült proMa zsűrizik a 21-én nyíló megyei képzőművészeti kiállítás képanyagát Keddig 152 kép érkezett be J a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumba, ahol a 21-én meg- j nyíló megyei képzőművészeti j kiállítás anyagát gyűjti össze j Soproni Sándor igazgató. A : 152 képet 32 művész küldte be, J és Soproni Sándor szerint még í várható, hogy a szentendreiek ! — akik „a tűzhöz közel van- ( naik” — csak az utolsó napon, 1 ma, a zsűrizés napján jelent* í keznek képeikkel. A már jelentkezett művé- ! szék közül csak néhány is- j mértebbet: llosvay-Varga, Bornemisza Géza, Remsey Jenő, Deli Antal. Somodi László, : Nagypál István, ifi- és id. Rácz József, Mohácsi L. György, Balogh László művei feksze- \ nek már az emeleti ki állítási j teremben, a zsűrire várva. A kiállítás képanyaga témájában változatosabb, mint az | eddigieké. Igaz, hogy valóban a megye minden részéről jelentkeztek a művészek, s így a kompozíciók talajának különbsége is oka a témaválasztás sokszínűségének. Budakalász- ról, Pomázról, Nagymarosról, Visegrádiról, Nagykőrös- j ről, Pécelről, Vecsésről, Budakesziről, Erdőkertesről, Vác- ról, Gödöllőről stb. jelentkeztek képeikkel alkotóművészeink. Talán több jelentkező és még több kép között válogathatna a zsűri, ha a kiállítást meghirdető megyei tanács nem szab olyan rövid határidőt. A művészek egy része szerint azonban az alig egy- kéthetes határidő rövid volt, mert a festőművész az esetek nagy többségében még igazítani akar valamit művén, mielőtt azt a zsűri, illetőleg a nagyközönség elé bocsátja Meggondolandó a másik aggály. ami a szentendrei művészbarátok körében kelt lábra: Szentendre ilyenkor kihalt, nem keresett hely. A kiállítást sokkal inkább kora őszszel kellett volna megrendezni, amikor mind a főváros, mind a környék természet- imádióiból is verbuválódhatott volna a tárlat közönségének egy része. Ez a szélesebb népszerűsé- I vészeinkkel. get igénylő óhaj annál is indokoltabb, mert a Pest megyei képzőművészek hiába várják azt, hogy a fővárosban nyissák meg kiállításukat. Idén úgy hírlett. hogy az Emst-terem- ben talán néhány hétre fővárosi publikumot kapnak, azonban ez a terv megbukott. így hát ha a szentendreiek nem jutnak el Pestre, legalább a pestieket vonzaná Szentendrére a jó képeken kívül a jó idő és a Dunakanyar festői tája. Nem ünneprontásként mondottuk el mindezt. De félő, ha álszeméremből vagy azért, hogy ne keltsünk keserű szájízt közvetlenül a kiállítás előtt, ezeket a gondokat elhallgatnánk, nem jól szolgálnánk az ügyet, amelynek célja: megismertetni képzőművészeinket a nagyközönséggel, és talán éppen ennek révén: megismer- i telni az élet sűrűjét képzőm űA megye öt gépállomása teljesítette éves tervét totípus próbáját a MÁV és a Element Gottwald szakemberei most kezdték meg. Képünk a mozdony második terhelési próbáján készült, amikor egy 400 tonnás személyvonati szerelvényt vontatott. A terhelési próbán ellenőrző méréseket és megfigyeléseket végeztek a szakemberek. KÖNNYŰ NEKIK! A Klement Gottwald Gyár és a MÁV mérnökei üzeni közben figyelik a mozdony működését A legfrissebb adatok szerint a gépállomások országos versenyében a Pest megyei gépállomások az ötödik helyet foglalják el az éves terv teljesítésében. A nagy-budapesti, a bugyi, a szentmártonkátai, a tá- piószelei és a váchartyáni gépállomások az 1958-as tervüket részleteiben is túlteljesítették. A megye 16 gépállomása közül a gödöllői, a nagykőrösi, a szentendrei és a vámosmikolai gépállomások csupán talajmunka térvük teljesítésével vannak elmaradva. A jelek szerint december végéig eleget tesznek kötelezettségeiknek. Az abonyi és érdi gépállomások még ebben a dekádban, december 20-ig nemcsak teljesítik, hadern túl is teljesítik terveiket. Az elmúlt hét végén tartott értekezletükön a megyei gépállomások igazgatói, főmérnökei és főmezőgazdászai megígérték, hogy a terv teljesítéséhez még hiányzó 7420 normálhold mélyszántást december 31-ig elvégzik. Kihasználják a mélyszántásra még alkalmas enyhe időt. A gépállomások megyei igazgatósága rendelkezése értelmében még vasárnap is dolgoznak a traktorok. A traktorok péntektől megkezdték felvonulásukat a mélyszántásra váró területekre. sajnos, nemcsas a gepauo- mások a felelősek a szántási munkák elmaradásáért. A rác- kevei, monori és a da hasi járásokban még sok helyütt nem vágták le a tsz-ek a kukoricaszárat. A mélyszántást pedig csak akkor tudják megkezdeni a traktorok, ha a tsz-ek már behordatták a szárat. Helye* lenne, ha a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai a gépállomásokkal közösen segítenének a tsz-eknek, hogy mielőbb befejeződjék megyeszerte a mélyszántás. Akadnak olyan tsz-ek is. ahol akár holnap megkezdhetnék a mélyszántást a traktorok. Mégsem mehetnek a földekre, mert néhány tsz-nek nincs hitelkerete, s így a gépállomások nem végezhetik el a szántást. A jövő évi gazdagabb termés elérése érdekében szükségesnek látszik, hogy a járási bankfiókok valamilyen formában — akár egyéni elbírálás alapján — lehetővé tegyék a szántási munkák e’- végzését ezekben a tsz-ek ben is. A gépállomások megyei igazgatója, Sándor elvtárs elmondotta, hogy a gépállomásoknak nemcsak a terv teljesítése a céljuk, hanem főként az, hogy minden tsz-ben elvégezzék az őszi szántásokat. Ha ezt a feladatot becsülettel elvégzik a traktorosok, jutalom iés nagy összegű nyereségrészesedés kifizetésére nyílik lehetőség. — A gépállomások kihasználnak minden szántásra alkalmas időt — hangsúlyozta Sándor elvtárs —, s ha a termelőszövetkezetek is segítenek. a még hiányzó 7420 holdon ebben az évben befejeződik a mélyszántás. (cs) Ágnes néninek harisnyát, Irmának kölnit, Ilonkának sálat, Jóska bácsinak zsebkendőket, Pistának cigarettát, Jancsinak pálinkát vettek. Zsuzsának egy tábla csokoládét... és így tovább, amíg ki nem ürült a pénztárcájuk. Otthon szétrakták az ajándékhalmazt a szoba közepén, hogy seregszemlét tartsanak: — Szent ég! — kiáltott fel ijedten Vargáné. — Kimaradt a keresztlányunk, meg a nővéred. Pedig ebből örök harag lesz. Hosszas tanakodás után megállapodtak, hogy Veron- ka, a keresztlány megkapja az asszony egyik töltőtollát. De nővére. — Mit adjunk neki? — Feltétlenül muszáj? — bátorkodott megkérdezni az asszony. — Most is tartozik nekünk négyszáz forinttal. — Tudod mit — ajánlotta Varga felragyogó szemmel — nem veszünk neki semmit, hanem elengedjük a tartozását. — Nagyszerű gondolat — nyögte az asszony. — Ennyibe került volna az én ruhám is. A férfi részvéttel simogatta meg az asszony haját: — Sajnállak kedvesem, hidd el, de mit tehetünk. Mindjárt ■ könnyebb lenne a helyzetünk. \ csak volna vagy három gyere- j künk... Szebelkó Erzsébet kockák, hajasbabák között, a egyik szabad délutánjukat a vásárlásnak szentelték. Hajaj! De mekkora gond egy ilyen karácsonyi bevásárlás! Az a világ már megszűnt, hogy a gyereknek örömet okozzon egy zacskó cukor, vagy egy fehérpöttyös piros labda. Hintalovat, óriásmackót, biciklit akar mindegyik, s a jó szülők mindent elkövetnek e vágyak kielégítésére. Már most hogyan lehet beállítani Lacikához egy 20 forintos lendkerekes autóval, amikor szeretett édesapja síneken futó villamos vasúttal lepte meg? Nyilvánvaló, sehogy. Marikának se lehet egy olcsó meséskönyvvel kiszúrni a szemét, hiszen a mamája kijelentette: 300 forintos alvó babát vett neki. Egész délután az üzleteket járták. Válogattak a játékok garmadjában. sorban álltak a pénztárnál, lökdösték, tépték, zúzták őket csomagkiadótól- csomagkiadóig, mire megkapták a játékokat. Igenám! Csakhogy hátra voltak még a felnőttek. Gyerünk egy újabb üzletbe! (Ahol szintén egymás hegyén-hátán tolongtak az emberek, s lehetetlenség leejteni egy gombostűt is.) nem divatos, vagy jön a születésnapja, feltétlenül biciklit kell vásárolni neki erre az alkalomra. Nincs elég pénzük? Istenem, ez csak nem akadály. Kérnek Vargáiktól. Esztendőben egyszer csak kölcsönözhetnek ... Sőt, természetes, a kölcsönzés mellett ajándékot vehetnek Misikének, Anciká- nak, Katikának, Terikének, Jóska bácsinak, s a nagynénik, nagybácsik, keresztgyerekek hosszú-hosszú sorának. Most különösen, hisz küszöbön a karácsony. A szeretet ünnepe, a család ünnepe. A lehető legjobb alkalom az ajándékozásra. A mesés kirakatok dúskeblű hölgyekként csalogatják a sétálgató földi halandót: muszáj elcsábulni. Vargáné is a napokban szerelmes gyöngédséggel nézegetett egy kétrészes, halványlila szövetruhát. — Vegyük meg nekem karácsonyra — kérlelte férjét. — Nem lehet, kedvesem — felelt búsan a férj. — Tudod, ajándékokat kell venni a rokonoknak. Mit mondanának, ha nem emlékeznénk meg róluk. A ruhavásárlás hát kútba esett. Ellenben elkezdtek nézelődni a különböző játékautók, kardok, dobok, építő* A Varga-házaspárnak hány- \ szór vágták a fejéhez ezt a \ két szót a rokonok, ismerősök. ;— Könnyű nekik! — hajtogatják egyre-másra. — Amit ke- í résnek, mind magukra költik. \ Volna csak vagy három gye- \ rekük, majd megtudnák, i mennyi fáradságot s mennyi { költséget jelent az. i Valóban, Vargáiknak nincs így érékük, mindketten dolgoz- \ nak. Éppen ezért minden ro- ikon és minden ismerős a lelhető legtermészetesebb dologinak tartja, hogy ha elseje tálján fogytán a pénze, Vargáék- ! hoz szaladjon: — Adjatok köl- I csőn egy százast, tudjátok, a Igyerekekre olyan sok pénz el- ] megy. I Adnak, persze, hogy adnak, íbiszen különben meg lenne a i harag: milyen smucigok, pe- \ dia gyerekük sincs. \ Aztán várják, hogy az illető í majd meghozza a tartozást. \ Múlnak egymásután az else- \ jék ... Várhatsz babám, el- I várhatsz... Pénz sehol. | Vargáné ilyenkor megelége- I detten felsóhajt: | — Legalább nem kérnek új- [bál, ameddig tartoznak. ! De rokon és ismerős özöné- ivei akad. És mindenütt „ép- 1 pen most’ van szükség arra, ihogy a gyereknek új kabátot = vegyenek, men a tavalyi már ] Hruscsov felvetette a kolhozokban alkalmazott részesedési és munkabérrendszer felülvizsgálásának kérdését, mégpedig a rendszer tökéletesítése céljából. Javasolta, hogy * munkanap-egységekről a kol- í hozparasztok munkájának ér- j tékelésében térjenek át hala- I dóbb formákra. Ebben pedig j nem kell korlátozni a kolhozok j kezdeményezését. I Hruscsov ezután hangsú- í lyozta a szovjet mezőgazdasá- j gi tüdomány érdemeit, megem- | lítette viszont, hogy akadnak ^lyan tudományos intézmények | is, amelyek elszakadtak az í élettől. Ezzel kapcsolatban ja- j vasolta annak a kérdésnek j megfontolását, hogy valanv- lyen módon kapcsolják össze a tudományos dolgozók fizetését a mezőgazdasági termelésben alkalmazott tudományos vívmányok eredményeivel. A szovjet kormány — mondotta Hruscsov — sohasem sajnálta az anyagi eszközöket a tudomány fejlesztésére. Arról van szó ugyanis, hogy tudományos intézetek finanszírozása olyan tudományos kutatások fejlesztésére irányuljon, amelyek valóban segítik a kolhozokat és szovhozokat, s előbbre viszik a tudományt. 1,6-szeresére növekszik az ] 1952. évihez képest. A kolhozok és kolhozparasztok jövedelmének további növekedése — mondta Hruscsov — minden egyes kolhoz, az egész szocialista mezőgazdaság mezőgazdasági termelésé- I nek állandó növelésével együtt j történikEzután hangsúlyozta, hogy a j plénumon megvitatandó kér- j déseknek óriási jelentősége | van a kommunizmus építése j szempontjából. Az elért ered- j menyeknek — hangsúlyozta j Hruscsov — ösztönzően kell | hatniok a mezőgazdaság újabb, j még nagyobb fellendülésére, j Hruscsov ezután utalt azok- 1 ra az alapvető feladatokra, j amelyeket az 1959-től 1965-ig terjedő hétéves tervben, a földművelés és az állattenyésztés fejlesztése terén meg kell valósítani. Kiemelte, hogy a kolhozok hatalmas beruházásokat — mintegy 350 milliárd rubelt — eszközölnek majd. Ezt az teszi lehetővé, hogy jelentősen növekszik árutermelésük és gyarapszik bevételük. Az állami mezőgazda- sági beruházások a hét esztendő során 150 milliárd rubelt tesznek ki. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a kötelező beszolgáltatás csak kényszerintézkedés volt, amelyet a mezőgazdasági termelés fejlődésének nem kielégítő színvonala indokolt. Ezt most r a szabad árusítás és a mező- ! gazdasági termékfelvásárlás I váltotta fel, mégpedig az olyan árakon való felvásárlás, amely visszatükrözi a termelés színvonalát és a munka termelékenységének szintjét. Hruscsov alaptalannak minősítette azt az aggodalmat, hogy a kolhozok szabad termékárusítása az ösztönösség elemét viszi a mezőgazdaság fejlesztésébe. Az állam a nép szükségleteinek megfelelően szabályozza majd az egyes termékfajták termelését és árát, hogy a kolhozok a kibővített újratermelés szempontjából elegendő felhalmozott termékkel rendelkezzenek. — Célunk — mondta Hruscsov —, hogy növeljük a gazdaság áruszerűségét. Az áruviszonyok fejlesztése mező- gazdasági termékbőséghez vezetett. Ez a kommunizmusba való áttérés egyik fontos feltétele. A termékek szabad árusításának elvét fokozatosan kiterjesztjük a gazdasági élet minden ágazatára. Az 1 állam ott vásárolja majd fel a mezőgazdasági termékeket. ahol olcsóbban kapja. I (Folytatás az 1. oldalról.) irtották, hogy ezeknek az intézkedéseknek a végrehajtása veszélyezteti az ország ellátását. Helytelen álláspontot foglaltak el a parasztsággal szemben. Olyan erőt láttak a parasztságban, amely ellenállást fejt ki a szocialista építéssel szemben. Ez, a kolhozokkal és kolhozistákkal szembenálló, Lenin nézeteivel ellentétes hazug vonal vezetett gyakorlatilag a mezőgazdaságnak ahhoz a nehéz helyzetéhez, amely 1953-ra kialakult. Hruscsov rámutatott, hogy Molotov javaslatai, például az a javaslata, hogy minden terű-, let magát lássa el burgonyával és hogy a falvakban növeljék az államkölcsönök ösz- szegét, a kolhozokat lezüllesz- tette, rontotta a kolhozisták politikai hangulatát. Sok más javaslatot is tettek, amelyek gyakorlatilag ártottak a mező- gazdaságnak. Hruscsov jellemezve a mező- gazdaságnak a szemestakarmányok termelésének növelése terén elért sikereit közölte, hogy ebben az évben az össztermelés 8 milliárd 508 millió púd volt, a beadás pedig 3 és félmilliárd pud. A Szovjetuniónak egész történetében még sohasem volt ennyi gabonája. Ez annál is nagyobb siker — hangsúlyozta Hruscsov —, mert éppen a szemestermények termelésében mutatkozott a legkomolyabb lemaradás — valójában 1953-ra az ország a gabonafélék össztermelése és terméshozama tekintetében a forradalom előtti Oroszország színvonalán állott. Hruscsov hangsúlyozta, hogy Malenkov félrevezette a pártot és a népet, amikor 1952- ben a kongresszus tribünjéről kijelentette, hogy az országban | a szemestermények összterme- j lése 8 milliárd púd. A való- i Ságban a szemes) ermények hozama akkor nem érte el a 6 i milliárdot sem, az állami be- '■ szolgáltatás pedig csak 2 mii- Hard 100 millió púd volt. Ez j a nyilatkozat — mondotta Hruscsov — nem volt egyéb, j mint szemfényvesztés, amely- ! nek az volt a célja, hogy el- j titkolja a nagy kudarcokat. A mezőgazdaság irányításával I ugyanis Malenkovot bízták j meg. — Molotov és a pártellenes csoport többi tagja — hangsúlyozta az előadó — azt igyekezett bizonygatni1, hogy a szűzföldek feltörése gazdaságilag nem előnyös és nem kifizetődő. Az elmúlt esztendők azonban — mondta Hruscsov — megcáfolták ezeket az os- ÍJI tóba állításokat és teljesen be- 1 bizonyították, hogy a szűztől- 1 dek megmunkálásából az ál- 1 lamnak tetemes gazdasági I haszna van. 1 A Szovjetunió a hús- és tejtermelésben | elhagyta Amerikát | Hruscsov ezután a más me- | zőgazdasági termékek terme- I lésének növelését jellemző ada- \ tokát ismertetett. Hangsúlyoz- | ta, hogy a Szovjetunió 1958- P ban annyi tejet termel vagy | valamivel még többet is, mint \ az Egyesült Államok 1957-ben. I A Szovjetunió 1957-ben 47 | ezer tonnával több állati | zsiradékat termelt, mint | az Egyesült Államok. A I szovjet gyapjútermelés 2,3- \ szeresen felülmúlta az amerikait. A Szovjetunió bruttó tej- és | vajtermelésben első helyre ke- I rült a világon, a gyapjúterme- I lésben pedig a második helyet \ foglalja el. Az állattenyésztési termékek I növelésének üteme a Szovjet- 1 unióban 1954-től 1958-ig jelen- I tősen felülmúlta az ameri- i kait. i , Hruscsov a továbbiakban a í kolhozok társasgazdálkodásá- j nak megszilárdulásáról, a kol- i hozparasztok anyagi jólétének \ emelkedéséről beszélt. A kol- \ jhoztagok reáljövedelme egy 1 dolgozóra számítva 1958-ban :
