Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-13 / 294. szám

r*9t nUCYEt i’/Cirlew 1958. DECEMBER 13. SZOMBAT Egy lépcsőfokkal feljebb Amikor megalakult, létjo­gosultságát sokan kétkedve fo­gadták. Mások csak legyintet­tek: „Ugyan, éppen az értelmi­séget sikerül majd valamiféle klub keretében összefogni!” Megint mások egy lekicsinylő mosollyal fejezték ki vélemé­nyüket: „Szalmaláng. Néhány hét múlva úgy széthullik, hogy nyoma sem marad.” Tévedtek. Tévedtek mindazok, akik nem hittek a nagykőrösi ér­telmiségi klub életképességé­ben. Három esztendő munkája a bizonyíték erre. Hatvan állandó tag. ötven-hatvan alkalmi ven­dég. A nagykőrösi értelmiség kö­zel egyharmada. Pedig a havi tagsági díj tíz fariét. Mégis. Mert szeretik a klubot. A magukénak érzik. Mint ahogy az is. Ezerkilencszázötvenötben ala­kult. Ezerkilencszázötvenhét márciusában alakították újjá. Az első előadáson, amelyet Mesterházi Lajos író tartott Forradalom vagy ellen- forradalom címmel, zsúfolá­sig megtelt a klub terme. Az író szavai nyomán sok fejben tisztult a gondolat. A legtöb­ben addig csak érezték : ellen­forradalom volt az októberi esemény, szavakká formálni azonban csak ezután tudták gondolataikat. S a bizonyos­ság tudata valamiféle meg­nyugvással töltötte el ezeket az embereket. Hiszen senki számára sem közömbös, ha a maga — eddig ki nem mondott — igazát látja bebizonyosodni. Ekkor kedvelték meg másod­szor, s igazán az értelmiségi klubot. Azóta rendszeresen lá­togatják. íme néhány kiragadott név a tagok és rendszeres látogatók közül. Dr. Mogán Béla aranydiplo­más városi főorvos, Bürtha Antal városi tanácselnök, Zila­hi Lajos gimnáziumi igazgató, dr. Ruttner Béla orvos, dr. Körösi László ügyvéd, dr. Ja­novich Tibor orvos, Baranyi Albert jogász, Zsilka István ta­nácsi előadó, Kenderes László állatorvos, Horváth Lehel is­kolaigazgató, a Hazafias Nép­front városi elnöke, dr. Csuto- rás Sándor orvos és még sokan mások. Elnök: dr. Sipos István ügy­véd. Titkár: Páhán István gimná­ziumi tanár. ' Egyszóval: a városi értelmi­ség színe-java. Havonta négy, vitával egy­bekötött előadást tartanak. Kiváló szakelőadók bevonásá­val. Egy kis ízelítő az előadások tematikájából. November. Az ifjúság nevelésének mai problémái. Bűnözés Nagykőrö­sön, A tér és az idő a modern tudomány és filozófia megvilá­gításában, Polgár Judit előadó- művész estje irodalmunk re­mekműveiből. December. A fizikai és kémiai ismere­tek szerepe a mezőgazdaság­ban, Mathiász János érdemei a szőlőnemesítés terén, Nagy magyar szobrászok: Fadrusz János. S az előadók: Korpán István egyetemi ad­junktus, Zilahi Lajos gimná­ziumi igazgató, dr. Szondi György járási ügyész, Pocznik János kandidátus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tan­székvezető docense, Szegedi Sándor, a Szőlészeti Kutatóin­tézet munkatársa, B. Csap Er­zsébet, a Magyar Nemzeti Ga­léria tudományos munkatársa. A színvonal tehát biztosí­tott. Előadásonként a telt ház is. De nem csupán hetenként egy nap áll nyitva az értelmi­ségi klub. A hét minden napián. Délután öttől este tízig. S naponta tizenkét-tizenöt állandó látogató. Vitatkozók, sakkozók, billiár- dozók. Egyszóval a városi értelmi­ség egy részének második ott­hona ez a klub. Már évek óta. Működésből tehát kiváló. Van azonban hibája is. A város műszaki értelmisége — nem tudni, milyen oknál fogva — távoltartja magát a klubtól. (Egyetlen mérnök tag­ja van csupán.) Pedig a város­ban több mint harminc mű­szaki értelmiségi dolgozik. Páhán István, a klub titkára igy látja ezt: — Talán azért nem jönnek, mert ők Iáknak a legtávolabb a város középpontjától. De ő maga is érzi, hogy ez a válasz nem megnyugtató. S bizonyítja is, hogy ebben egy a gondolatunk. — Tervezzük négy szakosz­tály megalakítását. Ezek: pe­dagógus, jogász, orvos és mű­szaki. Ez majd biztosan segít. Reméljük mi is. Mert a műszakiak nélkül nem teljes az értelmiségi klub valóban kiváló és követésre méltó munkáját Annál inkább, mert a klub részt vesz a város életének irányításában is. Hogyan? Az elmúlt esztendőhöz ha­sonlóan, megtárgyalja majd a klub tagsága a város fejleszté­si tervét. Tavaly sok hasznos és megvalósítható javaslat született. Az idén ugyanezt várják a klub tagjaitól. Ebből pedig a műszaki értelmiségnek is ki kell vennie a részét. Fel­tétlenül. Egy lépcsőfokkal feljebb * tudás házában. És a barátság lépcsőjén. Mert a klub nemcsak a gondo­latokat egyengeti. A barátság útját is. A klub célja: mindkettő Ennek megvalósításán fára­doznak. ^ Sikerrel. Prukner Pál Új magyar báb- és rajzfilmek A Pannónia Filmstúdió mű­termeiben új magyar báb- és rajzfilmek készültek el. Imre ístván befejezte Vetélytársak című bábfilmjének forgatását' ez két iparosról szól, akik — a gyerekek számára — sok mulatságos fordulat után. megtanulják egymás munká­ját becsülni. Macskássy János pedig a Telhetetlen méhecske című rajzfilmmel készült el. A magyar rajz- és bábfilm mű­vészei most új feladat megot dására készülnek. A Szovjet­unióval és a többi baráti or­szággal közös filmeket for­gatnak majd. Népies motívumok a báli idény divatjában Az utóbbi két évben Jelentős előrehaladást tett a hazai női di­vat. Ismét a világelsőségért ver­senyeznek a magyar női ruhater­vezőik. Ezt bizonyítják a pénteki báliruha bemutató modelljei is. A Vörösmarty téri áruház különter­mében Rotschild Klára divatter­vező tájékoztatta a sajtó munka­társait az 1958—1959-es báli évad ruhaújdonságairól. A bemutatott ruhák többsége felhasználja a textilipar legújabb termékeit, a nylonnal átszőtt és jól mosható bársomyszövetek, to­vábbá az áttetsző, habkönnyű anyagok sokaságát. A ruhák színe a hagyományos feketén kívül a zöld és a szürkészöld, továbbá a drapp és a barna, szürke és a rózsaszín minden árnyalatáig vál­tozik. A tervezők elmondották, hogy a farsangra már minden bizonnyal uralkodóvá válik a fűző­viselet. A ruhák szabása, különö­sen a váll és a hátrész megoldása, a négyszögletes nyakkivágás al­kalmazásával közeledik a népvise­letek vonalaihoz. Újdonság, hogy az estélyi ruhához a cipőt a ruha anyagából készítik. A stólák színe hasonlóképpen megegyezik a báli ruha színével. Cfülm, Színház, Jredcdom^-* Elszalasztott lehetőség ■ H Nemsokára, talán a jövő héten a messzi Baranyából út­nak indul egy lelkes, nagy­szerű kis csoport. Öntevé­keny művészek — színjátszók, fúvószenészek, dalosok, tán­cosok — látogatják meg Tolna és Nógrád megye németajkú községeit, és szerepelnek — ugyancsak német nyelven ad­va elő műsorukat. Nemzetiségi kultűrcsoport, amelynek hivatása, hogy éb­ren tartsa a magyarországi németség kulturális hagyo­mányait, ápolja a feledésbe menő dalokat, táncokat, népi játékokat. Szerencsés ötlet volt a Ma­gyarországi Német Dolgozók Kulturális Szövetségétől, hogy eszükbe jutott: hiszen Pest megyében is szerepelhetne a csoport, ott, ahol a német szórvány a legsűrűbb: Vi- segrádon. Ki is utazott a községbe a szövetség egyik munkatársa, és megbeszélte a tanács vb- titkárával az ügyet. Igen ám, de Horváth Mar­git, a vb-titkár alig pár hó­napja ismeri működésének he­lyét, és így nem adhatott ha­tározott választ. Megtárgyalja a dolgot a tanácselnökkel, a művelődési ház igazgatójával — Ígérte és majd válaszol. A válasz csakhamar meg is érkezett: „Sajnálattal visszaküldjük a megállapodást — írta —, mert a kultúrgárda elhelyezése megoldhatatlan • -nehézségekbe ütközik.” Ugyanis a himesházi német együttes a fellépésért semmit sem követelt, csak azt kérte, hogy tagjait & föllépés napján lássák el, és biztosítsanak ne­kik szállást. Ez az. jjuj nehézségekbe Érdekes témák az MHS jövő évi előadássoroz atában A Magyar Honvédelmi Sportszövetség Pest megyei el­nöksége összeállította az 1958 —59-es kiképzési évben tar­tandó előadások jegyzékét. A katonapolitikai és a ha­ditechnikai kérdésekkel fog­lalkozó előadásokon kívül olyan témák is szerepelnek szép számmal, amelyek érde­kességük mellett hasznos is­mereteket is nyújtanak a hall­gatóságnak. A televízió és katonai alkal­mazása, vagy Az űrhajózás cí­mű előadások például az utób­bi évtizedek legizgalmasabb technikai csodáinak titkaiból tárnak fel olyan részleteket, amelyek ismeretében sokkal valószínűbbnek tűnnek majd ezek a „csodák“.: A technikai ismereteken kí- rül történelmi vonatkozású té­mák is helyet kapnak az elő- »dássorozatban. A tömegmozgósítás a Ta­nácsköztársaság időszakában, Az 1919-es magyar proletárfor- radálom hadművészete, A Ta­nácsköztársaság és a sport cí­mű előadások az első magyar proletárforradalom korszaká­val ismertetik meg a hallgató­ságot. A december elsejével kezdő­dő előadás-sorozatnak az a célja, — hangoztatja az elnök­ség —, hogy ezáltal az MHS- szervezetek a maguk területén politikai tényezőkké váljanak: a honvédelmi ismeretek ter­jesztésén túlmenően legyenek a forradalmi szabadságharcos hagyományok hű ápolói. 1 A sorozat első előadását, de­cember 20-án Dabason Szabó ístván altábornagy, az MHS országos elnöke tartja Miért kell katonai szolgálatot télié síteni címmel. megoldhatatlan ütközik hát, mert a bevétel — Szabadi elv­társ, a kultúrotthon igazgatója szerint — nem biztos, h gy fe­dezi a kiadósokat. A következőkre hivatkozott Szabadi elvtárs: — A visegrádiak hozzászok­tak már a fizetővendégekhez. — Már csak a nagyon öreg emberek beszélnek németül. — A kitelepítés óta légszívó sebben letagadnák az embe­rek, hogy németek. Az első dologra könnyű a válasz: meg kell kérdezni az embereket, vállalnak-e egv- egy vendéget egyetlen napra — ingyen. Ha van 30 olyan család a községben, amelyik vállalkozik rá, akkor már csak a következő kérdésre kell vá­laszt keresni: kell-e Visegrá- dón szerepelnie egy német nemzetiségi együttesnek. Igen vagy nem? Ha valóban csak az öreg em­berek beszélik is a németet, szerintünk és a szövetség sze-, rint, megtelik a 232 személyes” előadóterem, hiszen a lakosság 75 százaléka németajkú. És végül a harmadik, a leg­súlyosabb dolog: a visegrádi németek félnek megváltam nemzetiségüket.... Igaz, senlki sem tagadja, hogy a hazaáruló volksbundis- ták elleni harag olyanokat is sújtott a 45—46-os években, akik nem érdemelték ki a csa­pásokat. De ez a korszak rég a múlté. És mi nyugtathatná meg inkább ezeket a régi sebe­ket fájlaló embereket, mint az. ha tanúi lennének: a Magyar Népköztársaságban az állam­polgárok nemzetiségre, anya­nyelvre való tekintet nélkül egyemlőek. Egy öntevékeny együttes, amely német nyelven adja tudása, művészete legja­vát, a legmeggyőzőbb bizonví- téka lehet annak, hogy a be­csületes dolgozó németségnek nálunk ifiár nincs mitől tarta­nia. Sőt, az állam minden le­hetőséget biztosít, hogy sajátos nemzetiségű kultúrájuk ne sorvadjon, hanem hamvaiból újjáéledjen. Erdemes-e egy jiyen bi­zonyság kedvéért végiglátogat­ni harminc házat? Érdemes-e egy kézlegyintésnél többet ál­dozni arra, hogy elhelyezzék a himesházi együttes tagjait? Érdemes-e megrendezni az előadást? A választ a visegrádi tanács v. b. vezetőire és a művelődés- politika helyi harcosaira bíz­zuk. És ha a válasz kedvező len­ne, akkor — bízunk benne — az elszalasztott lehetőséget ta­lán még meg lehetne ragadni. G. L. Don Juan legutolsó kalandja a négyszáz éves örökifjú sí Don Juan feltámad, s a, pesti aszfalton indul el új nőhódító útjára. Bizarr ötlet. Bohózatvhk mégsem utolsó. Ha bohózat lenne. Vagy komédia. Sajnos, sem egyik, sem másik. Műfaja megállapíthatatlan. Valami féle vegyes felvágott­hoz hasonlót. Hol bohózat, hol komédia, hol szatíra, amely olykor, váratlanul és indoko­latlanul burlesztk-jelenetek so­rába csap át. Ember legyen a talpán, aki ezek után megta­lálná a Don Juan legutolsó ka­landja című új magyar film * helyét a műfajok népes csa­ládjában. A műfaji zavarosság a film tartalmi elhibázottságából fa­kad. írója: Szász Péter, nem tudta eldönteni önmagában, miért is vállalkozott a forgató- könyv megszerkesztésére. Csu­pán nevettetni, kacagtatni akart? A szándék szép és ne­mes. Ha jó. De nem az. Né­hány ötletes képsort, jelenetet kivéve, inkább bosszankodik az ember az (Aktualizálások egész során. Miért? Don Jüanból dél-amerikai üzletem­ber lesz. A szolgájából, Lepo­rellóból gépkocsivezető, aki végül is megtalálja helyét a mi társadalmunkban. Valen­tin pedig vonattervező mér­nökké változik. Mindez ellen nem lenne’ kifogásunk, ha ez nem lenne erőszakolt és mes­terkélt. Sajnos, az. Ezért így nem jó. Akárcsak az, hogy Szász Péter felrúgta az alap­vető Don Juan-motívumot is: a négyszáz év előtti Don Juan férfias erényeivel hódított, a Szász Péter-féle Don Juan pe­dig a pénzével. S mivelhogy így áll a dolog, nem tudjuk, hogy a doktorrá vedlett hős­nőnek ezúttal kitől kell idegen­kednie: a gazdag dél-amerikai üzletembertől, vagy pedig a romantikus hősszerelmestől. S folytathatnánk az ellentmondá­sok hosszú sorát. Akár a sze­replők jellemét vizsgálva, akár a történés szálát követve. Mindkettő megalapozatlan. Íme egy példa bizonyítására. A vonat, amely a film több mint felében döntő szerepet játszik, a film végén egyszer csak eltűnik, s az író teljesen a néző fantáziájára bízza, hogy mi lett a vonattal. Félreértés se essék, nem a könnyű műfajú filmeket akar­juk agyoncsapni ezzel a kri­tikával. Mi magunk is azt valljuk, hogy szükség van ka­cagtató, mulattató, új magyar filmekre. Amikor például a Mi­csoda éjszaka című filmbur- leszket láttuk, elismerően szól­tunk — a hibák ellenére is — alkotóiról. Akkor azt gon­doltuk, hogy filmgyártóink megtalálták a filmvígjátékok helyes és követendő útját. A Don Juan legutolsó kalandja azonban nem erről tanúskodik. Sem szórakoztatásként, sem mondanivalójában nem éri el annak erényeit. Ezért nemcsak az író Szász Pétert terheli a felelősség. El­sősorban a filmgyár vezetőit, akik lehetőséget nyújtottak en­nek a filmnek az elkészítésé­hez. Igaz, biztosak vagyunk benne, ha Szász Péter annak idején nem tartozott volna a filmgyár kötelékébe, akkor a Don Juan sem születhetett vol­na meg. Külső szerző tollából legalábbis aligha fogadták volna el ezt a forgatókönyvet. Pedig figyelmeztetésként ott állt a filmgyár vezetői előtt a Láz és a Fekete szem éjszaká­ja című Szász Péter „alkotás”, Mégis későn okultak belőle. A forgatókönyv elhibázottsá- gán vajmi keveset tudott se­gíteni Keleti Márton, a film rendezője. Néhány jó, humo­ros jeleneten kívül, amelyek méltán váltják ki a nézők de­rültségét, nem sok újat ad, s főleg nem sikerült egységbe foglalnia a film műfaj- és té­maelegyítését. Az egyébként kiváló szerep­lőgárdából egyedül Várkonyl Zoltán játéka emelkedik ki ez­úttal. Annál is inkább dicsé­rendő alakítás ez, mert a for­gatókönyv hibájából nem a hó­dító hősszerelmes Don Jüant kellett megformálnia, hanem egy ellenszenves, majdnem utálatos, férfiatlan kispolgárt, aki egyedül pénzében, csekk­könyvében bízva indul a pesti lányok meghódítására. Fölé­nyes komédiázása számos je­lenetben igen hatásos. Talán még Páger Antal játé­kában csillan meg olykor egy kis szín és élet. A szerepadta sovány lehetőséghez képest mulatságosan komédiázik. Ba­ra Margit szerepe sematikus és egysíkú, éppen ezért figuráját nem is tudja hűséggel életre kelteni. Pálos György sem bi­zonyíthatta be ezúttal színészi tudását Valentih szerepében. Ügy ültünk be a moziba. hogy kellemes, szívderítő más­fél órában lesz részünk. Hogy ez nem így történt, az nem a rendező, vagy a színészek hí bája. (prukner) Megjelent a Pest megyei Politikai Tájékoztató decemberi száma A Pesit megyei Politikai Tá­jékoztató most 'megjelent de­cemberi száma cikket közöl a választási agitáció tapasztala­tairól, a termelőszövetkezeti zárszámadásokról, a tervkészí­tésről és a termelőszövetkezeti tagok téli foglalkoztatásáról, az új típusú szocialista munka- versenyről, a Magyar—Szovjet Baráti Társaságról és követ­kező félévi feladatairól. Érde­kes összeállításban ismerteti a szovjet tudomány és a szovjet technika legújabb vívmányait. Ezenkívül a szokásos külpoli­tikai összefoglaló — amely a szovjet „Berlin-terv” lényegét ismerteti —, a népszerű Kis­lexikon és a Tudja-e? rovat egészíti ki a tájékoztató de­cemberi számát. (iiMiimtimiiiiiiHiiiiiiiiiniiiiiiiHimitmiiiiiiiiiiiiiniimiiuitiniittiiimiiHiiiHumiiiiiiiiitHiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiuniiiiHiiiiiHiiii — Egy kis türelem, azonnal készen vagyok a szoborral., •

Next

/
Thumbnails
Contents