Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-13 / 294. szám

1958. DECEMBER 13. SZOMBAT rt.At MEG ü/íirlíip i'MiiiHiuiiniiiiiiiHiiiniiiiiiiiiiiiimHmiiiiiiiiiuiuiiiiniiitiii^ fSima ütőn akarnak járni | Még több is lehetett volna- de jövőre biztosan több lesz £bíd | az acsaiak. Ezért összefog- | | tok és a községfejlesztési | | alapból 25 ezer forintot § | szavaztak meg útépítésre. | 1 Az egyik útszakasz már el- § I készült, a másik építését I | most kezdték el. Közbe-1 | jött azonban a hideg idő, | 1 s így a tavasszal fejezik be. | | Azt is tervezik, hogy a | | kikövezett utcát villamosít- s | ják és közvilágítással lát- | 1 ják el a tavasszal. Az út- 1 | építésben, villamosításban | | a lakosság társadalmi mun- | | kával segít. 1 ^nmiiiiiiiiimiMitiiiiiiiiiiiitiimiiiiiiiitiiifiuiniiimimiimtr: Gyártják a magyar diktafonokat Az idén négyszáz kerül exportra A Budaipesti Rádiótechnikai Gyár Ihosszú kísérletezés után diktafonok gyártását kezdte meg. A diktafon különösen az irodai és a jegyzőkönyvvezetői munkát könnyíti meg. Ára 2870 forint. A diktafonból eddig ötszá­zat adtak át a belkereskede­lemnek és kétszáz került ex­portra. Az év végéig még há­romszázat gyártanak. Ebből kétszázat exportálnák. | Zárszámadási röpgyűlés a nagykőrösi Dózsa Tsz-ben A tanács! építőipar télen is foglalkoztatja dolgozóit A tanácsi építőipar megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a szakmunkásokat és a segédmunkásokat december végétől február végéig, a téli időben is foglalkoztassa. Első­sorban a jövő évre áthúzódó munkákat végzik el, ezenkívül pedig a kerületi tanácsok ál­tal bejelentett kisebb javításo­kat oldják meg, elsősorban az épületek belsejében. így sok lakást leválasztanak, tataroz­nak. Tizedik zárszámadásához ér­kezett a nagykőrösi Dózsa Ter­melőszövetkezet. S ez a szám­adás jelentős. Nemcsak azért, mert a tizedik, hanem mert az idén — hat „év óta először — betakarították a terményt október 31-ig, eleget tettek az állammal és a különböző vál- lalatokal szembeni fizetési kö­telezettségeiknek, tisztán adósságmentesen, sőt anyagiakban és tapasztala­tokban egyaránt gazda­godva foghatnak hozzá a következő gazdasági évhez. Elégedettek is a tsz tagjai az idei eredménnyel, a 31,83 fo­rintos munkaegység értékkel. Ez az elégedettség azonban nem azt jelenti, hogy most már aztán mindent rendj énva­lónak tartanak. Egyáltalán nem. Jól látják a hibákat is. Tárgyilagosan. elmondták például, hogy az idei munka­egység érték könnyen elérhet­te volna a negyven forintot — még a 300 ezer forintnyi adós­ság kifizetése mellett is —, ha a munkafegyelem szilárdabb lett volna. íme, egy példa: A szövetkezet 199, tizenhat éven felüli tagja közül általában százan-száznyolcan dolgoztak a közösben. Sokan a legnagyobb munkák idején kijelentették, hogy elmennek valahová „zsebpénzt“ keresni. Kevesebben nem győzték a munkát, emiatt sok ter­mékük pocsékolódott és ez bizony kihatott a munka­egység értékére is. Fontosságának megfelelően foglalkozott a beszámoló az ál­lattenyésztéssel. „Szövetkeze­tünkben erre kellett volna a legnagyobb gondot fordítani — mondotta Illés József, a tsz elnöke — és ezt elhanyagol­Kalföldi áruk a karácsonyi vásáron tások kedvelnek. A következő hetekben ugyancsak Kínából ananászkonzerv is érkezik. Ötvenezer palack tokaji A Toka j-Hegy aljai Pince- gazdaság mádi borpalackozó üzemében havonta átlagosan harmincezer üveget töltenek meg hegyaljai borokkal. A kö­zelgő karácsonyi ünnepekre és szilveszterre a szokásos menv- nyiségnél jóval több bort hoz­nak forgalomba. Budapestre huszonötezer pa­lack 1956-os termésű hegyaljai pecsenyebort és tokaji furmin­tot, huszonötezer üveg márká­zott, 1954-es édes és száraz szamorodnit, továbbá 1952-es évjáratú háromputtonyos aszút is küldenek. Nem feledkeznek meg a vidék igényeinek kielé­gítéséről sem. tűk.“ Aztán arról beszélt, hogy szarvasmarhaállományuk tej­hozama — noha az idén jelen­tősen emelkedett — még mesze van attól a mennyiségtől, me­lyet el kellene émiök. Ezenkí­vül nagy hiba az is, hogy föld­területük nagyságával nincs aránybdn az állatállomány, összes földterületük 973 hold és összesen 117 darab számos­állattal rendelkeznek. Ahhoz, hogy a megfelelő trágyázás! forgót beállít­sák, legalább kétszeresére kellene növelni az állat­állományt. A növénytermelésről szólva (kiemelte a beszámoló, hogy az idei meglehetősen kedvezőtlen időjárás miatt nem voltak ki­ugró termésátlagaik, de a sok­éves átlagot így is elérték. Eb ben sokat segített a gépálle inás és az is, hogy a munkákat sikerült időiben elvégezniük. Különösen szép jövedelmet .biztosított a szövetkezetnek az idén a cukorrépa. A kertészet is hozzájárult az idei jövedelemhez. Paprikából a tervezettnél többet értékesítettek. Még is elégedetlenek az ered­ménnyel. Szólt arról a beszámoló és kifogásolta több felszólaló is. Mészáros Károly, a sző ve tike zet párttitkára például a kö­vetkezőket mondta: „Vigasz­taló, hogy a tavalyihoz képes* több mint tíz forintot emelke­dett az egy munkaegységre eső jövedelmünk, de elégedettek nem lehetünk, mert több is le­hetett volna. Igaz, hogy papri­kából többet termeltünk a ter­vezettnél, de egész tervét nem teljesítette a kertészet, és ez három forintos kiesést jelent minden munkaegység értéké­ből.“ s hogy a paprikánál ma­radjunk: a tervezettnél jóval többet termeltek belőle, de i-nég.#pnál is több lehetett.vol­na. Előfordult például, hogy motohhiba miatt napokon át nem tudtak locsolni, s ez sze­rényen számítva is 30 mázsa paprikába került. Ezzel kapcsolatban aztán | felvetődött a tsz-vezetőség és § a brigádvezetők személyes fe- | lelőssége. Akadt, aki a vezető § séget hibáztatta, hogy nem in | tézkedett időben a „beteg" mo \ tor’1 kijavításáról, meg hogy | nem irányította megfelelően, | szükség esetén nem vonta fele- § lősségre, nem számoltatta be a § brigádvezetőket. Mások úgy | vélték, hogy a brigádvezetők-1 nek öntevékenyebbeknek kell! lenniök, egy esetleges motor-1 hiba kijavításáról egyedül kell | gondostkpdniok. Egyben azon-| ban megegyeztek: a vezetőségnek nagyobb 1 gondot kell fordítania az \ irányításra, elsősorban a | brigádvezetők irányításá- 1 ra, beszámoltatására, el- I lenőrzésére. Ehhez azonban sürgősen meg | kell teremteni a legteljesebb f összhangot a vezetőségen be- I lül! 1 Sok mindenről szó esett még I a Dózsa Tsz zárszámadásán. f Sok hasznos, tanulságos dolog- | ról. Nekem, a kívülállónak | azonban az tűnt fel a legjob- 1 ban — ellentétben a tavalyi | zárszámadási tapasztalatokkal | —, hogy a szövetkezet tagjai | az idén nagy lépést tettek elő-1 re: magukénak érzik a közöst, I felelősséget éreznek érte. Ta- f valy a zárszámadási közgyűlé- | sen a munkaegységekre jutó § részesedéssel foglalkoztak. 1 Leginkább keveselték. S ha | valaki a szövetkezet adósságait | vetette fel, arra így érveltek' I „...mi közöm nekem ahhoz? I De a munlcaegységért megdől- | goztam!“ Ma viszont azt | mondják: „Eleget tettünk kü- \ lönböző fizetési kötelezettsé- 1 geinknek, tíz forinttal többel 1 ér egy munkaegységünk, mint | tavaly, de munkánkban hiba is | volt még. Jövőre még fegyel f mezettebb munkával, jobb munkaszervezéssel negyven fo> rint fölé emeljük egy munka­egységünk értékét“ Az ilyen gondolkozás egyút­tal biztosítéka is elhatározásuk v alór a vá 1 fásának. P. I. Kulturált körülmények között fogyasztják el az üzemi konyhán ízletesen elkészített ebédet a tápiószelei pince- gazdaság dolgozói. Evés előtt a gazdaság modern, meleg­vizes fürdőjében kezet mosnak, tisztálkodnak Miért korlátozták a használt üvegek gyűjtését? Egy idő óta a MÉH-átvevő- helyek nem vásárolják meg a használt üvegeket. Ezzel kap­csolatban illetékes helyen az alábbiakat közölték: A hazai üveggyártás fejlő­dése következtében most már automata gépekkel állítják elő a különböző üvegeket. Naponta több százezer új tí­pusú üveg készül el sokkal gazdaságosabb módon. Ahol az üvegeket megtöltik, azok­ban a gyárakban is már auto­matizálták a folyamatot, ígv régi fajtájú üvegeket, mert például más a nyílásuk, űr­tartalmuk. Miután a vegysze­reknek nagyobb részét ma már tetszetős műanyag cso­magolásban hozzák forgalom­ba, a régi üvegfajtákat csak részben tudják felhasználni. Ezért a MÉH-átvevőhelyek csak azokat az üvegeket ve­szik át a lakosságtól, amelye­ket továbbra is értékesíteni tudnak. Ezek a korlátozások nem vonatkoznak a betétes üvegekre. Ezeket a boltok to­vábbra is visszavásárolják. A fűtött ebédlőben gyors felszolgálók viszik a tiszta, szé­pen megterített asztalokhoz a kiadós ebédet. Kitűnő az étvágy is, az ebéd is (Csekó AJ 'riiiuiiUNnttiiiHimiittHiUHiiuiMimiirtmuMimfnitHmiitifiiimtHitiitniriutimnimttitnmuHiitnumiiimiiitriMiiimttiiiiiMtiiM Hírek a nötanácsok életéből Segítenek az asszonyok Farmosról érkezett a hír: a helyi nőtanács hat párnát ké­szít a Gyermekváros lakói ré­szére. A nagykátai nő tan ács 14 párnával gyarapítja a Gyermekváros felszerelését. A tinnyei asszonyok is a fia­talokról kívánnak gondoskod­ni, amikor száz forint értékű könyvet vásárolnak az iskolai könyvtár bővítésére. Ugyan­ezt teszik a törökbálinti asz- szonyok is. Labdarúgó-felsze­relést kap az iskola csapata Pilisszentivánon a nőtanács­tól. Az óvodáknak pedig já­tékokkal kedveskednek kará­csonyra. Öregek, betegek látogatá­sát szervezte meg a pátyi nő­tanács. Az asszonyok rend­szeresen látogatják a magukra hagyott, egyedülálló embere­ket, segítenek bevásárolni, ta­karítani. Az érdi nőtanács !s megszervezte a betegek és öregek rendszeres látogatását. Az elmúlt héten A nők vé­delmében című könyvről an­kétet szervezett a pátyi nő­tanács a Vöröskereszttel közö­sen. Az ankétnak nagy sikere volt az asszonyok körében. S végül: a tárnoki nőtanács mosógépet vásárolt és kölcsön­be adja az asszonyoknak. Most televíziós készülék vásárlását tervezi. Ahogyan ők látják nem kocoghatunk végig a Nagykörúton, nem gyönyör­ködhetünk a neonfényes vilá­gításban sem, nem ámuldoz­hatunk az embereken, akik megmagyarázhatatlan okók miatt hol itt, hol ott bontják fel a kövezetei és tologatják ide-oda a villamossíneket, nem beszélhetünk meg röpke talál­kozókat Pannival, meg azzal a kacér, fiatal almásderes kan­cával, aki alig néhány hete 'koptatja csak tűsarkú patkó­jával a fővárosi aszfaltot, mert nemrég még valahol Mucsán riszálta különben elég takaros derekát a falusi csődörcsikók között, de azért már rafinál­tabb a legkitanultabb fővárosi anyakancánál is. Nem lesz több röpke randevú a Nemze­tinél. ahol a hatos megáll. Mindennek vége. És maga, kartárs, nyugodtan lógatja itt a fejét, mint akinek semmi kö­ze a dologhoz. — Ilyen az élet... — hüm- mögte Fecske, de csak éppen azért, hogy mondjon valamit. Az autók büszkén és gőgö­sen suhantak el előttük, egyik­másik merő gonoszságból elvi­selhetetlen szagú benzingázt fújt feléjük. Egy gőgös Chev­rolett pedig kajánul odaber­regte: — Holnaptól kezdve már nem lesz szerencsénk egymás­hoz, hál’ istennek! Villám elgondolkozva nézett utána, majd újból Fecskéhez fordult:. ■— Hová fajulnak az állapo­tok, meddig züllik még a vi­lág. Mi pedig csak tűrünk és várunk. Nézzen körül, kartárs, hiszen alig akad már közü­lünk mutatóba egy-kettő. Meg­esik, hogy végigtrappoljuk az egész Nagykörutat vagy a Rá­kóczi utat és útközben egyet­len kollégájával sem akadunk össze. Kiszorítottak bennünket már teljesen ezek az oktalan, barbár jövevények, ezek a benzint és olajat zabáló korlá­tolt szörnyetegek, amelyeknek nincs ősi kultúrájuk, nincse­nek szent hagyományaik, gon­dolkozni sem tudnak, csak redszámuk van, mint a rabok­nak. Már régen kiirtották azo­kat a régi, kedves, romantikus utcákat, ahol vadregényes ár­kok. cserjék és bozótok között vezetett az üt, kies árkok part­ján, ahol illatos fű termett. Ha elfáradtunk, milyen jó ha. vápások estek ebből a ropogós fűből. De mindez eltűnt. Ba­rátságos utcáinkat könyörtele­nül feldúlták, árkainkat be­tömték, bokrainkat kiirtották, majd a hengeres acélszörnye­tegek még azokat az ártatlan kátyúkat is elpusztították, amelyek olyan változatossá tették hajdan útjainkat. Rá­adásul durva aszfaltpáncélt teregettek az úttestre, vágy még durvább bazaltkockákkal rakták ki. De ezeknek a kere­kes janicsároknak, kiknek ben­zin a boruk és motalkó a nek­tárjuk, így jó. Velünk a kutya sem törődik. Már az embert sem tekinthetjük barátunk­nak, fölrúgta az ősi szövetsé­get, megszakította a sok év­ezredes kapcsolatot. Már an­nak is a motor és az autó a ba­rátja. — Bizony, bizony — emelte föl fejét Fecske — ez is csak a régi közmondást igazolja: Ma­darat tolláról, embert barát­járól ... — Sajnos, igaza van, kar­társ. Nagyon megváltozott az ember. ízlése, erkölcse alapo­san megromlott. Nézze csak ott azt a pacákot, a!ki annak a Moszkvicsnak a volánjánál ül! Elképzelhető, hogy egyenes le­származottja lenne a dicső em­lékű Sándor Móricz grófnak, aki — minden kérkedés nélkül mondom — éppen az én déd- üköregapám hátán lovagolt föl a bécsi Burg meredek lépcsőin, hogy holtra rémissze a büszke császárváros Grätchenjeit és megbotránkoztassa a derék polgárokat? Az sem valószínű, hogy a nagy Mohammed lőtt volna az őse, aki szárnyas csodaparipáján, Al-Borákon nyargalt fel a hetedik menny­országba, a hurik és bajadérok közé. Most mégis ezeké a vi­lág. Mi pedig a távoli külváro­sok kacskaringós utcáira szo­rulunk, ahol a macskakövek veszélyeztetik karcsú bokán­kat, amíg végül onnan is kitil­tanak bennünket. ■ — Hm, hm — dönnyögte Fecske —, és mintha mondani akart volna még valamit, de a túlsó oldalon fölvillant a zsenge tavaszi füvekre emlé­keztető zöld fény. — Gyia, az anyád! — hallat­szott hátulról János kocsis borízű hangja. Magyar László iiiiiimiHiiiniii’iiiiuiimiHiimiiiiiiimiiiniiitmiiiiiHiiiiiiiiiHiiii — Milyen idők, milyen idők... — sóhajtott Villám, amikor fölvillant előtte a vö­rös fény és szája mindkét szögletében érezte a zabla rán­dulását. Megállt. Fecske felé fordította fejét, s miközben nedves orrlyukából kékes pára- felhőcskéket eregetett a vi­gasztalanul szürke ég felé, csu. dálkozva kérdezte: — önnek, mélyen tisztelt : kartársam, mi a véleménye a \ dologról? I Fecske nem válaszolt rög- | tön. Nagy fejét búsan lógatta \ a föld felé és arra gondolt. \ hogy még nagyon hosszú ez a i nap. Villám puha orrával meg- \ bökte társa nyakát: j — Csak nem azt akarja : mondani ezzel a hallgatással. \ hogy magának minden mind- \ egy? \ — Nem tudom, miről van \ szó — morogta Fecske kedvet- \ lenül, de fejét nem emelte föl. I — Hát nem hallotta? Pedig \ ez az ostoros szörnyeteg, aki ! itt ül a hátunk mögött, de I eszébe sem jut, hogy ideadhat- í ná az abrakos tarisznyát, elég I hangosan és bőbeszédűen tár- \ gyatta meg kora hajnalban | cinkostársaival a szenzációt. I Kitiltottak bennüníket a fővá­ros szivéből. Mától kezdve Nagymennyiségű íenyofat importál az idén a külkereske- delem, s a karácsonyfa alá sokféle külföldi gyártmányú ajándéktárgy is kerülhet. A hazai áruválasztékot az idén különösen sok külföldön vásá­rolt áruval gazdagították. A vásárlók találhatnak üzleteink­ben többféle márkájú külföldi órát, fényképezőgépet, német és csehszlovák gyártmányú já­tékokat, üveg és porcelán ház­tartási felszereléseket. Az ajándék- és illatszer- boltokba már megérkeztek a külföldi ékszerutánzatok, ezüstáruk, bizsuk és a francia kozmetikai cikkek. A MODEX Divatárú Külkeres­kedelmi Vállalathoz a Német Demokratikus Köztársaságból a napokban habselyem és per- I Ion női fehérneműk, kombi- j nék, hálóingek, nadrágok ér­keztek. A MODEX Ausztria- jj' bői is hoz be nylonfehérnemű- f két és perioncsipkéket. Ezen-1 kívül Ausztriában függönyö-1 két, az "bíDK-ban férfi tré- | ningruhákat kötött le. Ezeket f Is rövidesen leszállítják. A vásárlók külföldi búto- | rok között is válogathat- | nak. Karácsonyig az ÁRTEX még f mintegy hatmillió forint ér- § tékű bútort hoz be. A TRANS- I ELEKTRO Külkereskedelmi | Vállalat a napokban adja át | a belkereskedelemnek a Svéd- f országból érkező hűtőszekré- 1 nyékét, úgyhogy akinek na-1 gyobb összeg áll rendelkező- | aére, már most gondoskodha- | tik a nyárra szükséges háztar- I tási gép vásárlásáról. A gyarmatárukkal meg- i rakott vagonok máris na- | ponta futnak be a Nagy- | vásártelepre. pedig az | áruk zöme még ezután | érkezik. így nem lesz hiány narancs- I ból, citromból, mazsolából, | fügéből, de még banánból, da- | tolyából sem és nagy válasz- f tékban kapható különböző | halkonzerv is. A TERIMPEX | Vállalat Kínából halfilét vásá- i rolt, amelyet különösen a dió-

Next

/
Thumbnails
Contents