Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-10 / 291. szám

1958. DECEMBER 10. SZERDA K/Cirlap 3 Olvasnak, tanulnak az egreskátai asszonyok Minden szerdán este 6 óra­kor összejönnek az egreskátai asszonyok és stoppolni, fol­tozni tanulnak, apró házi-var- rási munkák elvégzését sajá­títják el. A tanfolyamot a he­lyi nőtanács szervezte és ki­egészítette irodalmi előadá­sokkal. Legutóbb például Mikszáth Kálmán életéről és műveiről hallgattak tartalmas előadást a tanfolyamon rész­vevő asszonyok. Az előadások iránt olyan nagy az érdeklő­dés, hogy például az iskolának külön gondot okoz a Mik- száth-művek biztosítása az asszonyok részére. Egyre nagyobb teret hódít a hibrid­kukorica az egyéni gazdák körében is Beszélgetés kiváló kukoricatermelőkkel Egyáltalán nem olyan ma­radi a falusi ember, mint azt egyesek gondolják. Hódít az új, a fejlett még a legkisebb községben is. A szövetkezeti gazdálkodás útjára még nem lépett, egyénileg gazdálkodó parasztemberek is keresik a módját, kis parcelláikon ho­gyan termelhetnek kevesebb ráfordítással többet, minősé­gileg jobbat, mint régebben. A párt és a kormány helyes politikája eredményeként megnövekedett a termelési biztonság, okosabban, ésszerűbben művelik földjeiket, legin­kább a közelükben eredmé­nyesen működő termelőszö­vetkezetek példája nyomán. , Kísérleteznek, s noha a tsz-ek- ikel szemben rendszerint alul- < o-iii I maradnak e vetélkedésben, Uj élet a vén falak között mint I Sok ilyen kísérletező pa- Mindössze három hónapja nyitotta meg kapuit Nagykova- | raszttal találkozik a megyét est ban a világ első erdész gyermekotthona. Nyolcvan kisfiú | járó ember, Nemrég tartót­éi kislány talált otthonra a volt Tisza-lutstély falai között. Az \ ták tanácskozásukat a megye alábbi képek a gyermekek életéről számolnak be: A legkisebbek is készülnek a karácsonyra. Eláruljuk, hogy maguk készítette kézimunkákkal lepik meg az édesanyákat. Az ajándéko­zás öröméből a kisfiúk sem akartak kimaradni... Halbaksz Editke négy órát gyalogolt és utazóit naponta a bajai iskoláig és vissza. Mindössze másfél bete van az otthonban, de máris jól érzi magát új pajtásai között. 1 legjobb kukoricatermelői s ez l adta az ötletet, hogy felkeres- isünk néhány kukoricatermelő I egyéni gazdát. 1 Bián szinte az egész falu is­ii meri Bak Jánost. A megyei 1 kukoricatermesztési verseny- |ben elért kitűnő eredményéért 1 oklevelet kapott. I — öt hold földön gazdálko- ! dóm, hét számosállatot tar- 1 tok, szükségem van a sok ta­il kannányra — mondja magya- |rázóan. — Jövőre még több ál- ! latot akarok nevelni, s kis föl- |demen kell megtermelni ah- |hoz a több takarmányt. | — Hogyan érte el pompás I eredményét? — kérdezzük. 1 — Az ősszel mélyszántott, I szervestrágyázott földre hol- ! dánként 160 kiló szuperfoszfá- | tot szórtam, időben minőségi 1 magot vetettem s ha a kukori- I ca kívánta, megkapáltam. Hol- | dánként 45 mázsa csöveskuko- ! cicám termett, alig hittem a I szememnek. | Pázmándi János Túrán gaz­dálkodik 12 hold földjén. Már ! 30 éve kísérletezik új fajta, i bőven termő kukorica terme­li lésével. Az 1955-ben rende­li zett Országos Mezőgazdasági l Kiállításon II. díjat nyert holdanként 51 mázsát | termő kukoricájával. 1 — Minden évben két holdon ivetek kukoricát — mondja és 1 mutatja büszkén a hatalmas, f vastag csöveket. — Az idén \ „csak” 48 mázsa termett egy f holdon. Hibridkukoricával ! kísérleteztem, nagyszerűen be- | vált. | — Van-e valami különleges | módszere? — luváncsiskod- I tunk. | — Semmi különös. Szak­I könyvekből s tapasztalataim- ! ból merítek, haladok a kor- ! ral. A lényeg szerintem az, |hogy ősszel mélyszántott, jól | trágyázott földbe időben ves- I sük a magot, de nem ám | akármilyent, s míg be nem I érnek a csövek, ne engedjünk | a sorok között egy szál fü- |vet, vagy gazt sem nőni. így |lesz nagy a termés. | ;i A legjobb gazdák mindany- | nyiaai megegyeztek abban, | hogy azonos területen többet | termelni csak akkor lehet, ha | a talajt jól előkészítik, minő- ! ségi magot vetnek s gyakran | kapálnak. 1 — Az idén egy holdon ter­meltem kukoricát, annak a fe-| le hibrid volt. Ehhez egy kis! csalafintasággal jutottam — § mesélte mosolyogva Urbán Pál | acsai gazda. — Annyit hallót-1 tam róla az utóbbi időben, | gondoltam, kipróbálom. Silány | földbe, jóval időn túl vetettem, § kicsit féltem is, hogy nem te-| rém majd csak gaz. Mégis, a | korábban, príma földbe került: szokvány kukoricám keveseb­bet adott, mint a hibrid. — Jövőre is próbálkozik a hibridvetőmaggal? — Nem én — válaszolta ha­tározottan —, mert a tavasz- szal csak hibridet vetek Megyeszerte „győzött“ a hib­ridkukorica. Két váckisújfalui gazda, Krizsán István és Pet- rik István martonvásári 5-ös hibridből 43, illetve 40 mázsát takarítottak be holdanként. Persze, akadnak kételkedők, s olyanok, akik sokalják a vető­magcsere arányát. — Igaz, többet kell adni a hibridvetőmagért, de sokszoro­san megtérül az — mondja Or­szági) József kocséri paraszt. — Jó két holdon vetek kukori­cát, átlagosan 23 mázsa termet; eddig holdanként. Az idén megpróbáltam a hibridet kis területen s azon bő négy má­zsával több termett, mint a szokványból. — Jövőre hibridet vet? — kérdezzük. Másfél holdon termelek majd hibridet. Ha ez is bevá­lik. még a disznómnak se adok a régi fajtából. A beszélgetés tanulságait összefoglalni nem szükséges. A kukoricatermelésben is győz az új, a fejlettebb módszer. Az idén még sok köz­ségbe nem jutott el a hibrid­vetőmag. S ami kevés volt, sokszor aZ is nehezen talált gazdára. A legjobbak közé tar­tozó egyéni gazdákkal folyta­tott beszélgetés után azonban úgy véljük, jövőre az ideinél sokkal több is kevésnek bizo­nyul majd a hibridkukorica Épül az új autóbuszváróterein Nagykőrösön Leértékeltek egyes ruházati cikkeket vetőmagból. Csekő Ágoston. A ruházati és cipőboltokban, valamint az áruházakban az évek folyamán olyan árucik­kek gyűltek fel, amelyek ne­hezebben adhatók el. A Belke­reskedelmi Minisztérium utasí­tására időnként az 1 ilyen cik­keket leértékelik. Májusban és szeptemberben volt már ilyen leértékelés, de csak kisebb ará­nyú. Most külön bizottságokat állítottak össze a legkitűnőbb ruházati szakemberekből, akik alaposan átvizsgálták a raktár- készleteket és meglehetősen nagyarányú leértékelésre tet­tek javaslatot. Részben a di­vatnak kevésbé megfelelő ru­házati cikkeket értékelték le, részben pedig azokat az áru­kat, amelyeknek fogyasztó! árát eredetileg helytelenül ál­lapították meg. A leértékelés mértéke álta­lában 20—30 százalék, de egyes árucikkeknél még ennél is na­gyobb. A fővárosban 20 boltot jelöltek ki, amelyekben csak leértékelt árut árusítanak. Az üzletek egy részében már meg is kezdték a leértékelt árucik­kek árusítását. Felkészült a hajózás a jégzajlásra A magyar Duna-szakaszon még közlekednek a fehérhajók A korai tél gondot okoz a hajózásnak is. A jelentések szerint a felső Duna-szakaszon mínusz 6, mínusz 8 fok a hő­mérséklet, s ha ez tovább tart, egy hét múlva a jégzajlás is megindulhat. Erre felkészült a magyar hajózás. Elsősorban azokon a Duna-szakaszokon járatnak teherhajókat, ahonnan a leg­sürgősebben hazai telelőkbe tudják vontatni az uszályokat. Lebonyolítják még a teherfor­galmat Bécs és Mohács között, tekintve, hogy ezen a részen sok alkalmas télikikötő van. Szállítanak árut Romániából és Bulgáriából, azonban csak annyi uszályt küldenek le, amennyit a vontatók a legsür­gősebben vissza tudnak jut­tatni. r 0 Óvatossági rendszabályok a MA VAUT-nál A hegyi vonalakon késnek az autóbuszok A hószállingózás, ködlecsa­pódás továbbra Is nehezíti a közlekedést, s munkát ad a Köztisztasági Hivatal dolgo­zóinak. A MÁVAUT-nál piár napok óta óvatossági rendszabályo­kat vezettek be. Minden reg­Rég elfeledett magyar ételek a Vendéglátóipari Tanulóiskola konyhaversenyén Izgatott, kipirult arcú har­madéves szakács- és cukrász- növendékek sürgölődtek ked­den az Astoria Szálló grilljé- ben. Versenyükön az eddig el­sajátított ételművészetükről adtak számot a vendéglátóipar szakembereinek és vezetőinek. Mintegy tízféle ételt mutattak be. Köztük sok olyant, mint például a Hargitai sertésszelet­kék, amilyent már nem nagyon Ismer a közönség. Az ifjú sza­kácsok jól vizsgáztak. Különö­sen nagy sikert aratott a „Hét­vezér tokány”. Az ételverseny a cukrászsütemények kóstoló­jával ért véget. gél indulás előtt'a garázsmes­ter tájékoztatja a gépkocsive­zetőket az útviszonyokról, s felhívja a figyelmet arra, hogy ködös, jeges időjárásban na­gyobb figyelemmel vezessék az autóbuszokat, tekintve, hogy a fékhatás ilyen időben megváltozik, s jobban csúsz­nak a kocsik. Ha nagy a köd, vagy csúszós az út, ezt a me­netlevélen is feltüntetik, s az autóbuszvezetők aláírással jel­zik, hogy a figyelmeztetést tu­domásul vették. Az óvatosabb közlekedés következtében ter­mészetesen kisebb késések is jelentkeznek. A MÁVAUT forgalmi osztályának irányí­tói hangsúlyozták, hogy külö­nösen a mostani időjárás okoz igen nagy gondot, ami­kor még nincs elég nagy hó. viszont ködlecsapódás miatt igen csúszósak az utak. Bemutatjuk Pityut, a gyermekek '•-----:-t. r: • — a leendő állat­ó voda „alapító tagja”. Ma még egyedül van, de tavasszal számo.- pajtása érkezik majd az otthonba: özek, rókák, szarvasok, muflo­nok; belőlük alakul majd meg az állatóvoda. Kép: Gábor Viktor. - Szöveg; Nyíri Éva fiiunk és várjuk /í a MÁVAUT he­lyi járatát, öten. Idős házaspár, bekecsbe öltözött, ötven körüli asszony, egy tréning- ruhás, szemüveges nénike s jómagam. ;mii!iiiiiiifmi«i!ii!imiiiiitiniimiiiiiiiiiiíiiiiiiiii!iiiiiiii|iiiiiiiiiii!: fcÖTÜlÖttÜTlk ZÚZTÍlü­| rásak a fák, a bok- i rok, a villanyhuzalok | és a háztetők. Ke- ízünket dörzsöljük, tá­ji poguník. | — Jöhetne már!... |— nem tudom, né- ! gyük közül melyik l mondta, de ez most | nem is fontos. A té- | ma, amely vadidege- | neket közelit egytnás- | hoz, nem a busz ké- I sése, hanem a hirte- I len jött hideg, a csí- §pős szél itt a Duna | mellett. 1 — Én mondom, aki lilyen időben utazik, I az megérdemli a fi- jzetést. még ha nem | is dolgozik ... I A bekecsss asszony 1 mondta ezt s közben 1 kétszer megfordult | saját tengelye körül. I — Borzasztó is. Sra- Weisz néni — a „szakácsnők gyón- | pény emberek akik -ve”. Még az imént tálalta fel |, „ ■'lédre a finom máglyarakást, s | UKJarnaK • • • már a vacsorára készült foszlós | '— Akkor inkább a kalácsot szeletelt. I kánikulát. Gondolhattam volna... — Inkább azt. — Már akinek! Én jobban el vagyok té­len, mint a hatvan­fokos melegben — kapcsolódik be a tré­ningruhás nénike. A házaspár egy­szerre szólal meg: — Hol van hatvan fok? — Hol? A tűzhely mellett... — Ugyan, kérem!... — Magúiknak. De en, ott a vaslemezek között. Ha jaj!... A társaság tagjai nem titkolt csodálko­zással néznek rá. szólni azonban nincs idő: megjött a busz. Beszállunk. A tré­ningruhás legliátra ül. nem törődik ve­lünk. kibámul az ab­lakon. így érünk az állomás elé. Fürgén lepattan a kocsiról s mindenkit megelőzve elsőnek vált jegyet a pénztárnál. Már csak a kupé­ban érem utói. Szem­be ülök vele, szeret­ném valahogy szóra bírni. Tisztázni a hat­van fokot.., Nem kell erőlköd­nöm. Mintha régtől fogva ismernénk egy­mást, csillogó szem­üvege mögül rám­mosolyog és folytatja a félbemaradt beszél­getést. — Ha nem jön ez a hideg, már Izmait felé közelednénk. — Tessék?... — Izmail felé. Most nem lehet. — Persze ... — Egyébként a na­pokban jöttünk meg Odesszából. Mit lehet erre le­lelni? Torkom köszö­rülöm. Ö nyugodtan folytatja. — így megy ez már lassan tíz éve. Szeretnék az idén nyugdíjba menni. MenelénePem az utaz­gatást. hatvanhét éves vagitok. — Hogyne, termé­szetesen ... Azaz. honnan tetszik nyug­díjba menni? —- A hajóról. •— Aha. A hajó­ról ... A HÉV lassít s a gyöngyöző ablaktáb­lán át megkönnyeb­bülten olvasom Szi­getszentmárton-Szi- getújfalu nevét. A peronon megkér­dezem a kalauzt■ — Nem ismeri vé­letlenül azt a nénit akivel szemben ül­tem? Helyette egy koro­sabb férfi felel: — Azt, ott bent9 Ismerem. A MA- HART-nál dóigőrit Főszakács az Ege» motoroshajón. — Hát persze, per­sze! Gondolhattam volna ,.. Hogy ez ne­kem nem jutott eszembe?... — mo­tyogom restellkedve míg lelépek a vonat lépcsőjéről. Nem tudom, zava­rom teszi-e, de ne­kem úgy tűnik, hogy az id°gen épp olyan 1urcsán néz utánam, mint néhánv ve-ce én tisztes korú hajós- ismerősömre. — andrás — \

Next

/
Thumbnails
Contents