Pest Megyei Hirlap, 1958. december (2. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

TÉL A PUSZTÁN

Tanra világ. pjaf icílométer hosszú ide az út a faluiból. Hat kilométer — térképen. De tűnik az tíznek is, ha az ember az apostolok lovát választja úti társul.

Az út két oldalán csenevész akácok sorakoznak. Egy ideig még a villanyoszlopok sora is elkísér. Ám mindez egyszerre, szinte ^ észrevétlenül elmarad és azután már csak a homok, homok.

Se villany, se kövesül Fa is csak mutatóban.

Puszta. Csend.

Látszólag ma is olyan itt minden, mint egy emberöltővel ezelőtt.

Apró, szétszórt települések. Kicsiny, bogárhátú házak, egymástól néhány kődobásnyira. Minden ház mellett fészer, istálló és néhány ÓL

Megannyi tanya, megannyi külön kis élet, amelyet elsősorban a föld és a közös kultúra köt össze gyenge vagy erős szálakkal. Hol mennyire emberségesek, egyforma gondolkodásúak az emberek.

Első pillantásra ilyen képet kap a látogató, aki a homok- részi tanyavi'ágba veszi útját.

Mint a neve is mutatja, jó szőlőtermő alföldi homokra épült. Van is minden háznál néhány hordócska jófajta bor. Különösen most, amikor mór a naptár lapjainak bizonysága szerint is itt a tél. A tél, amely a városi embereknek megannyi apró örömet hoz, a tanyasi embereknek csak végtelenbe nyúló, hosszú-hosszú napokat, heteket kínál.

Különös a pusztai tél. Néma. Eseménytelen. Ahogy Petőfi megénekelte:

„Mint befagyott tenger

olyan, a sík határ,

Alant röpül a nap,

mint a fáradt madár..

A föld pihen, alussza meg- j érdemeit téli álmát, hogy erőt i gyűjtsön az elkövetkező dolgos tavaszra és nyárra. A parasztember. a szétszórt tanyák népe — már aki nem bejáró — szintén pihen. Erőt gyűjt ő is, de nem úgy, mint a föld, békésen szenderegve, hanem olvasva, tanulva, művelődve, j hogy pótolja mindazt, amit a; nagy munkák idején elmulasz- j tolt.

Tanulva, olvasva, művelőd-; ve — feltételes módban. S nem j véletlenül. A vágy, az akarat j ott él a dolgos tanyasi nép lel- i ke mélyén, a lehetőség azon- j bari ma sem adatott meg teljes : egészében. Legalábbis itt, » Homokrészen.

Sokakkal beszélgettünk, hogy mivel töltik a hosszú tél* napokat, estéket.

— Akad ilyentájt jó néhány esküvő! — ígv a fiatalabbja.

— Meg disznótor! — toldják meg az éltesebbék.

— Összejövünk, kártyázunk szomszéddal, komával — kontráznak az érett emberek.

— Sorra látogatjuk az isme- rősöket. Akad most minden háznál néhány pohárka bor — summázzák végül az elszomorító igazságot az öregek.

Az iskola az egyetlen olyan hely ebben a tizenkétkilométe- res körzetben, ahol ősszejöhe* mek az emberek. S ez az iskola igen kicsiny.

Egyetlen tanterem.

Benne egy nagy fekete tób la, asztal az alacsony dobogón, szekrény és harmincegynéhánj/ pad.

Ennyi, és semmivel serr> több.

Az egyetlen tanteremben három csoportban tanul százhúsz gyerek. Egy-egy csoport két- három órát naponta. Többre nem futja az" időből. Télen hamar besötétedik, s az elsős Kovács Rózsikénak, Lőrincz Katinak és sók más társának még hat kilométer hazáig az út.

Tizenkét kilométer egyetlen napon két óra tanulásért.

Több mint három hosszú óra gyalogszerreL egy hatéves apróságnak.

De ez lenne még a kisebbik baj. A nagyobb, hogy a kultúra csak nehezen akar itt tanyát ütni. Talán fél, hogy idegenek közé érkezik. Pedig ba rátok várják. Ha jönne. De késik, egyre késik.

Már tavaly ígérték, hogv bővítik az iskolát. Az építőanyag kerek egy esztendeje az

iskolaudvaron árválkodik már. Nincs, aki megfogja a téglákat és a helyére illessze. Nem ember. Vállalat. A tanács egy hosszú esztendőn keresztül nem talált vállalkozót^

Talán jövőre.

ígérik. De ígérték már máskor is.

Egy férfi és két fiatal nő kevés ahhoz, hogy felépítse.

Az igazgató és a két tanítónő. Különösen, ha egyikük naponta Ceglédberceiről jár ki. Hat kilométer ide. Hat vissza. Kerékpáron. Amíg le nem hullik a hó. Akkor pedig ...

Marad tehát az igazgató: Szántó József és a húsz esztendős Borbély Kati;

Szántó komoly, megfontolt ember fiatal kora ellenére is. Hetedik esztendeje él a ta- nyavúáig'ban. Jól ismerte az embereket.

De csak ismerte.

Addig, amíg újjá nem alakította a Béketábor Termelőszövetkezetet, amelynek könyvelője.

Kétszázötven hold földjük van. Harmincegy forint ötvenöt osztottak munkaegységenr ként.

Azóta csak köszönőviszonyban van az egyéni gazdákkal. Az egyikük a szemébe is megmondta:

— Amióta velük tart, öcsém... — s a szövetkezetiekre gondolt. Az egykori föld- nélküliekre.

Szántó tehetetlen az írígyke- dőkkel szemben. A szövetkezetét választotta, és ezzel lemondott sok egyént gazda barátságáról.

Ez kedvét szegte. Már nem lelkesedik úgy, mint egy esztendővel ezelőtt. Akkor még színdarabot rendezett a gyerekekkel, nagy sikerrel. Még tájolni is jártak. Az idén már azt sem.

— Nem futja az időből *-* magyarázkodik, pedig maga is tudja, hogy nem ez az igazi oka.

Csupán egyetlen téli program van itit a tanyán: a szülők iskolája. Kéthetenként egy előadás.

Az első előadást: Mivel lep meg bennünket a serdülő kor — toilencvenen látogatták.

hz bizonyít. Bizonyítja, hogy Szántó Józsefnek nem szabad azonosítani a tanya világ szorgos népét néhány han- goskodóval. A többség egyszerű, józan gondolkodású ember, akik szívesen hallgatnak a szavára, akik igénylik is a ’kultúrál

Erre is van bizonyíték.

A könyvtár. Ha ezt a már többször kiolvasott háromszáz könyvet annak nevezhetjük.

Lebanov Sándor egész családja olvas. Az öreg Lebanov véleménye szerint: „A könyv a legjobb téli szórakozás.

A kis Galambos Klári, is majd minden héten visz haza könyveket — szüleinek. Peter- di István, Hanák Pál is Lebanov véleményét vallja.

Pedig hát e kicsiny könyvtár leginkább csak ifjúsági könyvekből áll. Móra, Mikszáth, Jólkai, néhány Móricz esetleg Eötvös.:. A mai magyar és külföldi írókat nem ismerik.

És idézhetjük a régi példák hosszú sorát, amelyek a homokrésziek emberségéről, kul- túraszeretetéről tanúskodnak. Dávid Jóasefné és Virágh Ist- vámné tizenhat ruhácskát varrt ingyen a szereplőknek; Harmati László maszkmesternek csapott fel. Varga Miklós ren- ; dezőmek. Szlama István bácsi f lovát, kocsiját ajánlotta fel a § szereplők szállítására. §

De nemcsak színjátszó cso-f port kellene ide. Gazdakör vagy | ezüstkalászos tanfolyam. Na-1 gyobb könyvtár. Aztán mozi. | Igaz, ez utóbbira már igére- | tet kaptak. Ha kicserélik az | albertirsai mozi kiszuperált | keskenyfilmes vetítőjét, elkül-| dik hozzájuk. Sőt, megtoldják! egy agregáttal is.

Bizakodnak. Reméljük, I nem eredménytelenüL Az új esztendő változásit | ígér. |

S talán egyszer ide, a ta-| nyavilágba is elér a villany-1 oszlopok sara és kigyúl a fény. | Az lesz csak a változás! Az| igazi. Az emberek fejében, | gondolkodásában is. S nem | lesz többé puszta a puszta. Ak-1 kor hiába járnak majd a fa-| gyos téli szelek, nem sötét ab-1 lakokon kopogtatnak majd, es- \ te hat utáni. Odabentről han- I gos gyerekzsivaj vagy komoly,! férfias beszélgetés válaszol. | Egyelőre azonban csak az al-f vők horkolása feleL Rajtunk áll, hogy az új esz-1 tendőben ne így legyen. Rajtunk. |

Prukner Páí 1

| Győri D. Balázs t

HAJNALVÁRÁS

Csordul a pára az ágak ujjahegyén, és billeg a Hold, sápadt sugarát dajkálja járda tövén ráncos pocsolyán, aszfalt-párnáján szunnyad az utcasarok, még nem nyikorognak rozsdás, bolti redőnyök, harmatviolákat ringató ablaküveg támasztja hasát dohos, szűk kapualjnak, s lépcsőfokok őrzik az éjjeli csöndet.

Cipőkopogásba tévedt távoli zaj csak: kipi-kop ... kipi-kop .. » gyorsan tovalépdel egy néni, s megdörzsöli, törli szemét is, kifehérlik az újság szatyra köréből,

Alusznak a tarka riportok, a köznapi kurta hírek várják: érkezzen a hajnal. '(niiHiniiHtiinmfiimiimmHinmfifmmnmimiitiHmmmmffiiniiimiiiHBmmiitmiiiiiHm.ininifiiiititiimiiHmHrtHfmuk

MARIA SCHELL

játssza a most bemutatott Rose Bernd című német film címszerepét

MESE A LEVÉLHORDÓRÓL

sa után járt, este felolvasta a fiú leveleit, és így mindkettőjüknek jobban eltelt az idejük, mint azelőtt.

De hogy el ne felejtsem:

A szomszéd házban,

amelyen még rendes ablak sem volt, élt egy szegény hétgyermekes napszámos. A hét gyermek közül jogilag hat gyermek tartozott a családhoz, a hetedik — a 'kis Helen ka — nem. Egyszer egy este a hidegtől meg- gemberedve találták az ajtóban, hiába kérdezték, hogy honnan jött és hol van a mamája? — a gyerek csak zokogott és ezt hajtogatta:

— Senkim sincsen. Elhagyatott vagyok!

Petr, a napszámos és felesége megkönyörültek rajta és befogadták szegény családjukba. Sok jót nem tudtak neki adni, hiszen nekik sem volt miből. De ami hevesük volt, azt legszívesebben saját gyermekeiknek adták, hiszen a szülők mindig jobban szeretik saját gyermekeiket, mint az idegenéket. Ha a házban nagy volt az ínség, Petmé kihajtotta a gyerekeket az utcára koldulni. Ilyenkor mindegyikük hozott egy pár krajcárkát, csak Helenka tért vissza üres kézzel. Miért? Mert olyan szép kék szeme volt, mint egy királykisasszonynak. S mindenki, aki látta, szégyellt alamizsnát adni neki.. Egyáltalában különös kislány volt, mintha nem is erre a világra való volna. A gonosz emberek, amikor meglátták, megbotránkoztaik;

— Ennék a leánynak a szeméből nem néz ki semmi jó!

Helenka volt az első, aki észrevette, hogy az öregnek új bérlője van. Mindjárt az első nap, amikor a levélhordó elment mellette, megsimogatta a fejecskéjét és rámosolygott.

Azt hiszem, félt az öregtől, varázslónak tartotta, de a levélhordót első látásra megszerette. Este az öreg kertjének kerítésénél ült és hallgatta, hogy mit beszélget a levélhordó a ház urával. így hallott Amerikáról. az öreg aranyásó fiáról, a napig érő hegyekről. Mindez határtalanul érdekelte. Fülét

a kerítés faléceihez szorította és mozdulatlanul ottmaradt., amíg az öreg és a levélhordó fel nem álltak, hogy aludni térjenek.

Egy este, amikor eső és vihar fenyegetett, az öreget elfogta a félelem és így szólt a levélhordóhoz:

'— Kedves barátom, ma nagyon félek- Az éjjel úgy tűnt nekem-, hogy a fiam meghalt Amerika ban. Fekete koporsóban láttam, nagy sebbel a szíve táján. Oh, biztosan valami baj érte. Istenem, Istenem, nem élném túl, ha valóban így volna.

A szegény öreg alig tudta

visszatartani a könnyeit.

A levélhordó vigasztalta, ezúttal azonban hiába. Visszatért tehát a szobájába, de nehezen tudott elaludni. Kint tombolt a vihar, egész éjjel rázta az ablakot. Iszonyú volt hallgatni.

Másnap a levélhordó a postahivatalban levelet kapott, hogy kézbesítse az öregnek. Nagy szürke boríték volt, öt piros pecséttel és nagy piros bélyeggel. Kísérteties volt a külseje. A címén nem az öreg fiának az írása volt — hiszen a fia írását a levélhordó már jól ismerte —, valami idegen, reszkető írás meredt ijesztően feléje. A címzés alatt jókora betűkkel ez állt: ,.A címzett saját kezeihez."

Haza vitte a levelet, de nem adta °da azonnal az öregnek.

ilyen Levél — gondolta — még sohasem volt a kezemben. Biztos, hogy valami rossz hírt tartalmaz.

Első pillanatban azt gondolta, hogy felbontja a levelet. Igaz. hogy az öreg a felbontatlan levelet tartogatta a kezében, úgy becézgette. Ha ő most felbontaná, elolvasná, aztán szépen visszaragasztaná, az

öreg gyenge szemeivel semmit sem venne észre. De mégsem tudta magát elszánni arra, hogy a levelet felbontsa, mert négy fenyegető szó állott rajta:

„A címzett saját kezeihez!"

Ez olyan határozott tilalom volt, hogy a levélhordó nem tehetett mást, mint azt, hogy engedelmesk edett.

Az ablakhoz ment,

a világosság felé tartotta a levelet és úgy nézegette. A barna boríték áttetsző volt és benne valamilyen papírlap vérvörös körvonalai látszottak. Most a levelet az ablaküvegre helyezte. Nézi, nézi — és úgy tűnt neki, hogy egyetlen szót olvas, egyetlen szörnyű szót: Halál! A levélhordó megijedt. Az öreg előző napi álma jutott eszébe.

Ez a levél bizonyára a fiának a halálhírét tartalmazza.

— Mitévő legyek most? — kérdezte önmagától. Ha ez a levél a halálhírt közli, megöli az öreget. Inkább nem adom oda néki. De mi lesz, ha tudomást szerez valaki erről? Ha valaki bevádol, hogy nem teljesítem a kötelességemet, a postamester úr elbocsát, lecsu- kat, sőt talán még valami szörnyűbb történik velem.

Zavarban volt. Végül is elhatározta, hogy a levelet egyelőre nem adja oda az öregnek, hátha eszébe jut másnap valami.

Elmúlt egy nap, elmúlt két

nap, de a levélhordónak nem jutott semmi az eszébe. Sőt ellenkezőleg — az ügy még zavarosabb lett. A levél titokzatosságának növekedésével a levélhordó egyre tanácstalanabb lett. Belebetegedett az üffllbe, a városban úgy járt, kelt, mintha alvajáró volna. Az embere^. észrevették, hogy történt vele valami és nagyon csodálkoztak. Legjobban Helenka sajnálta: az arcán átsuhanó legkisebb árnyék sem kerülte el a figyelmet. Az öreg előtt azonban annyira erőt vett magán, hogy ez nem vett észre semmit.

Az ötpecsétes levél ezalatt az

t

A hegyek között, egv félreeső városkában élt egy fiatal levélhordó. Nem volt már sem anyja, sem apja, csak. kék táskája, sárga sapkája és piros mosolya volt. Kétszer napjában megjárta a kis várost, szétosztotta a házakban a lapokat és a leveleket, amik igen messziről érkeztek. A világ minden tájáról érkezett üzenetek mentek át a kezén. Az emberek szerették a levélhordót és amikor látták őt. amint az ablakuk alatt elmegy, felkiáltottak:

— Nini, a levélhordó! Vajon hoz-e nekünk valamit?

A levélhordó vidám ember volt. Mindenkit felvidított,

amikor megjött. A mamál<at, o tisztelt papákat, a gyerekeket — sőt még magukat a leveleket is. Amíg ő hordta ki a postát, senkisem kapott olyan levelet, amely halálesetet, veszteséget, vagy valamilyen szomorú hírt közölt volna. A levélhordó tudta ezt és büszke volt rá.

Ugyanebben a városkában egy hosszú utca végén lakott egy magános öregember. Hosz- szú, ősz szakálla volt, szürke kabátja, kopott cipőiben gyenge, kiszolgált lábak. Olyan homályos volt a szeme, hogy szinte egyáltalában nem látott és csaknem egész nap az ablaknál ült. Nyáron a ház előtti kertben üldögélt és a fiára gondolt, aki aranyásó volt Amerikában. Mivel szűkszavú volt és már semmire sem lehetett használni, az emberek nem törődtek vele és nem zavarták a magányában. Csak a levélhordó hozott neki havonta egy Amerikából érkező levelet.

| És mivel az öreg még két ; szemüveggel sem látott, a le- \ vélhordó maga olvasta el neki 1 a levelet.

1 És olvasott neki furcsa, ten- s gerentúli tájakról, a napnál | magasabb hegyekről, aranyvizű folyókról, gonosz négerekről

és ravasz indiánokról, az aranyért vívott véres küzdelmekről és sok egyéb csodálatra méltó eseményről, amelyeket az öreg Frantisek nevű fia leírt a levélben. A levél végén pedig az állott, hogy — ha az Isten megsegíti — hamarosan nagy vagyonra tesz szert és visszatér hazájába.

Az öreg feszülten hallgatta, nehogy egyetlen szó is elkerülje a figyelmét. Határtalan szeretettel csüggött a fián: ő volt az egyetlen ember, aki értelmet adott kihúnyó életének.

— Csak valami baja ne történjék — mondta remegő hangon, amikor u felolvasó a levél végére éri.

A levélhordó addig vigasztalta az öreget, amíg jókedvre nem derítette. Az öreg boldog volt, hogy van valakije, akivel beszélhet a fiáról. A harmadik levélnél annyira megszerette a levélhordót, hogy azt ajánlotta — költözzön hozzá abba a fehér manzardszobába, amely a fia távozása óta üresen áll.

— Nem kell lakbért fizetnie. Ehelyett naponta felolvassa nekem fiam legutolsó levelét. Már rossz az emlékezőtehetségem és mindent rögtön elfelejtek, ezért a levél minden alkalommal új lesz nekem. Az Úristen így gondoskodik rólunk, öreg emberekről!

A levélhordó szívesen elfogadta ezt az ajánlatot. Mint levélhordó nem sokat, keresett, s így jól jött neki, hogy megint valamit megtakaríthat. Egy özvegy asszonynál lakott eddig, akinek egy foga és egy éles nyelve volt: kifizette, amivel tartozott, fogta a táskáját és a sapkáját (a mosolyát állandóan magával hordta), és átvitt mindent az öreg házacskájába. Az özvegyasszony megharagudott rá, és ezután csak rosszat mondott róla.

A levélhordó jól megfért az öreggel. Napközben foglalkozó-