Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-19 / 273. szám

1958. NOVEMBER 19. SZERDA rin Meere» ü/Cirlap 7)(>a az. öreg falak megszólalnának... Látogatás a pilisi gyermekotthonban Gyermekzsd vajtól hangos az öreg pilisi 'kastély környéke. Vidáman kergetik egymást, no meg a labdát, az ősi épület fiatal lakói. Még a novemberi nap is előkandikál örömében a sötétszürke felhők közül, hogy melegével még egyszer végigsímogassa a kipirult ar­cokat. Néhányan közülük a nap utolsó erejét élvezve, né­zik a többiek játékát, mások pedig az ebédlő körül setten­kednek és szimatolva kutatják, vajon mi lesz ma az ebéd. A kíváncsiak csakhamar meg­nyugszanak, mert megszólal az ebédre hívó csengő és a szép barokk épület környéke elcsendesül. Csend fogadja az épületbe lépőt. Pedig ha az öreg falak meg­szólalnának, de sokat tudná­nak mesélni. Történelemköny­vet lehetne írni az itteni ese­ményekről. Elmesélnék az öreg falak, miként épült fel 1710 körül a jobbágyok verejtékén Belez- nay grófnak, a környék rette­gett pallosjogú urának min­den kényelmet és pompát nyújtó kastélya. Hogyan mu­lattak ebben az épületben a bécsi udvart hűségesen kiszol­gáló Beleznay gróf barátai. Még Mária Terézia is megfor­dult itt és ropta a táncot a fő­urak karjain. A szabadságharc idején is mozgalmas volt itt az élet. Kossuth az út fáradalmait pi­hente ki itt és Petőfi is időzött ezen a helyen. 1919-ben innen indultak harcba a környék fiatal vöröskatonái. A máso­dik világháborúban pedig se­besült szovjet katonák felépü­lését szolgálta az épület. Kór­ház volt. 1948-ban vált a gyermekek otthonává, 1951-ben került a fővárosi tanács kezelésébe. Azóta több száz kislány lelt itt családi otthonra. A fővá­rosi tanács szívügyének te;£ kifiti á fiatal lányok "'neveié-: sét. Félmillió forintot költ az öreg épület restaurálására, högy szebbé, kényelmesebbé tegye azt. De ezenkívül a be­rendezés és felszerelés is nap­ról napra szépül. Szemét-lei­ket gyönyörködtető látvány a hálóhelyiségek és a tanulószo­bák tiszta, ízléses rendje. Vége az ebédnek. Még egy óra van hátra a dél­utáni foglalkozásig. Folytató­dik a játék. Azok, akik a mai napon az iskolában jól felel­tek, boldogan veszik körül nevelőiket és újságolják az az­napi eredményeket. Rövid idő alatt megismeri Marika néni és Vali néni a napi „mérleget”. Néhányan a most érkező ko­csiról segítik lerakni János bácsinak a fejeskáposztát. A bejárat mellett négy kis­lány üii körül az asztalt. Üt- törőmunkáról beszélnek. A múlt héten meglátogatták a község ma is élő 19-es kommu­nistáját, Klein János bácsit. A csapatgyúlésen fogják meg­beszélni a hallottakat: Amikor a megbeszélést be­fejezték, szóba elegyedünk ve­lük. Ahogy elmesélik fiatal életük mostoha körülményeit, elszorul a szívünk. Államunk azonban nem engedi a kegyet­len sors áldozataivá válni ezeket a fiatalokat, hanem fel­emeli őket és otthont ad szá­mukra. Kedves, csillogó tekintetű szőke kislány: Csizmadia Márta jön felénk, az előbbi megbeszélés „szónoka”. A jó tanulók egyike és példás ma­gatartási Édesanyja Csillag­hegyen lakik, édesapját nem is ismeri. Hamarosan előkerül a kis kiváncsi Bakos Erzsi is, aki őszintén bevallja: „jó ta­nuló vagyok, csak egy kicsit rossz!” Félárva, édesapja egy éve halt meg. Előkerül Fáy Klára, az ott­hon igazgatója. A gyermekek elbeszéléséből már megismer­tük, és most, ahogy szemtől- szembe állunk vele, megértjük a gyerekek ragaszkodását. Szereti a gyerekeket? i Nagyon. Már nyolc éve, amióta a fővárosi tanács vette kezelésbe az otthont, itt va­gyok és foglalkozok velük. Bi­zony a legnagyobb öröm az, hogy a mostoha körülmé­nyek között élt gyermekek arcára mosolyt és megelége­dést tudunk varázsolni. Na­gyon boldog vagyok, amikor évekkel ezelőtt kikerült lá­nyok felkeresnek és meg­tudom, hogy az itt töltött idő nem volt hiábavaló, az életben jól megállják helyüket: ki az iskolában, ki a munkahelyen. Sokszor jönnek vissza taná­csot kérni is. Meg van elégedve a lányok viselkedésével? Általában nincs rájuk pa­nasz. Persze, vannak közöttük nagy „kópék” is. Türelemmel kell velük szemben lennünk, hiszen ismerjük előbbi zakla­tott életüket. Szép szóval min­dent el tudunk náluk érni. Közben megtelnek a tanuló­szobák és a nevelők felügye­lete és segítsége mellett az asztalok fölé hajolva tanulják a másnapi feladatot. Mi pedig elbúcsúzunk és el­indulunk haza. Még egyszer visszafordulunk, hogy búcsút vegyünk az öreg épülettől is. Tekintetünk megáll egy pilla­natra a bejárat felett figyel­meztetőül otthagyott Nyáry bárók címerén és eszünkbe jut, hogy ahol most hetven kislány hajtja békésen álomra fejét, másfél évtizeddel ezelőtt még Nyáry báró özvegye egye­dül bitorolta ezt az épületet. De sokat változott a világ! Csökkentik a vadkárokat Az Országos Erdészeti Fő­igazgatóság a legutóbbi kollé­giumi ülésén fontos határoza­tokat hozott a vadkár csökken­tésére. A rendelkezések előír­ják, hogy országosan számba- veszik a vadállatokat, s az ál­taluk okozott károkat kilövés­sel és más rendszabályokkal kell csökkenteni, a vadászok, erdészek szaképzettségét to­vább kell fejleszteni. Ez az időszak a ieg alkalmasabb a közös alap gyarapítására A gazdasági év befejeződésével elszámolást készítenek a szakcsoportok A szakcsoportok működésének alapszabályait tartalmazó kor­mányrendelet előírja, hogy közös céljaik megvalósítása érdekében jövedelmük meghatározott részé­ből közös gazdasági alapot létesít­senek, s azt évről évre jövedel­müknek legalább öt százalékával gyarapítsák. A szakcsoportok nagy része most zárja le a gazdasági évet, most ér­tékesíti a terményeket és az állati termékeket. A közös alap megteremtésére, illetve annak gyarapítására ezért a mostani időszak a leg­alkalmasabb. Az igazgatóság utasítást adott a íöldművesszövetkezeteknek, hogy a szakcsoportokat segítsék az évi jövedelem elosztásánál. Szorgal­mazzák a közös termelési tevé­kenység fejlesztését szolgáló közös gazdasági alap létesítését és to­vábbfej lesztését. Készül a silógödör Három, egyenként 200 köbméteres befogadóképességű beton silógödröt készít a Gyömrői Építőipari Ksz a dányi Lenin Tsz új tanyaközpontjában. Két silógödör már elké­szült, sőt az egyiket meg is töltötték ízletes silóval. A har­madiknak, mint képünk is mutatja, még csak a föld­munkálatait végzik, de ez is készen lesz hamarosan (Csekő Á. felv.) A földművesszövetkezetek gon­doskodnak arról is, hogy a szak­csoportok által értékesített áruk ellenértéke késedelem nélkül és minden esetben a szakcsoport kö­zös számlájára folyjék be. Ugyan- akor biztosítják annak feltételeit, hogy a szakcsoportok év végi el­számolást készíthessenek. A számadás alkalmával, az összkiadások levonása után ál­lapítsák meg. milyen összeget fordítanak a közös alap növe­lésére. Az év végi elszámolás alkalmával a földművesszövetkezeti szakembe­rek részletesen elemzik az elmúlt gazdasági év tapasztalatait, s taná­csokkal szolgálnak a közös tevé­kenység legeredményesebb tovább­fejlesztését illetően. A szakembe­rek helyeslik, ha a szakcsoportok a közös alap gyarapítására szánt összeget még ebben az évben gaz­dálkodásuk fejlődését elősegítő beruházásokra; telepítésre, építke­zésre, gépek .vásárlására _ fordít­j ák. A bevételek elosztásánál figye­lemmel kell lenni a hiteltartozá­sok ez évre. esedékes részletének kiegyenlítésére. Az elszámolásról, a közös alap növelésére fordított összegről, annak rendeltetéséről mindenütt jegyzőkönyvet kell fel­venni. A közös alapot — hangsúlyozták a SZÖVOSZ igazgatóságon —, a működési szabályzat előírásainak megfelelően, kizárólag, termelési beruházások céljaira lehet felhasz­nálni. A szőlőtermelő-szakcsoportok a közös szőlő- és borértékesíté- ntJffEi »agyüzemi felár 50 ' százalékát' csak a közös alap gyarapítására használhatják fel. Úgyszintén indokolt, hogy a nö­vény-, a gyümölcstermelő és az állattenyésztő szakcsoportok a nagyüzemi felárként kapott ösz- szeg egy részét a közös alapba he­lyezzék. Erre vonatkozóan a föld- műveszövetkezetek megyei köz­pontjai a helyi tapasztalatoknak megfelelően, javaslatot tesznek a szakcsoportoknak. A gazdasági év végi elszámolás nem jelenti a szakcsoportok végle­ges zárószámadását. Annak elké­szítésére, a földművesszövetkeze­tek mérlegkészítésével egyidejű­leg, a december 31-i állapotnak megfelelően kerül sor. A NÉPFRONT JEGYEBEN A választás megmutatta, hogy hazánkban nemcsak a kommunisták között, a pár­ton belül van egység a nagy, országot lendítő dolgokban, hanem az egész nép is egy­ségesen felsorakozik a párt és a kormány mögé. Még ismeretlen előttünk a választás számszerű eredmé­nye, de már most elmondhat­juk, hogy a választások meg­rendezése, végrehajtása, a kü­lönféle beosztású, társadalmi helyzetű emberek együttes és egységes megmozdulása a népfront-politika sikeréről ta­núskodik. Hiszen egy választást meg­rendezni nem kis dolog. Már az összeírásoknál kitűnt, hogy mellettünk áll és segít, minden­ki, aki egyetért a Hazafias Népfront gondolatával, a párt és a kormány politikájával. Kalapácsforgatók, földön dol­gozók álltak egymás mellett az operálókést irányítóval és hajoltak hosszú listák, név­jegyzékek fölé esténként. ' Együtt hallgatták a három­napos tanfolyamot, ahol a bi­zottságok feladatait sajátítot­ták el. Majd közösen vállal­ták a szavazások előkészítésé­nek minden izgalmát. A sza­vazóhelyiségek berendezése, díszítése népfront-munka volt. Kommunista munkás forgatta a szerszámot és pártonkívüli doktor rendezte az asztalt. Asszonyok hozták a virágot és ifik másztak a létrákra, hogy időben készen legyenek. A szavazás napján csak Ceg­léden több mint ezer emfcer — valamennyi a népfront akti­vistája — egyszerre ébredt. Már két órával a szavazás megkezdése előtt ott voltak a helyükön. Felelősséget éreztek egyenként és közösen is azért, hogy ez a választás sikerüljön. És sikerült. N agy feladat volt két órán­ként a jelentések össze­gyűjtése, a választások admi­nisztrációs munkájának, vég­rehajtó hadseregének irányítá­sa. S ebben is érvényesült a népfront-szellem. Mindenki, akinek járműve — kerékpár­ja, motorja, gépkocsija — van. eljött és az első kérő szóra fel­ajánlotta. Cegléden az orvosok gépkocsikkal segítettek, hogy minél jobb legyen az összeköt­tetés a szavazatszedő bizottsá­gok és a választási elnökség között. Valaki fáradozást említett az egyik orvos előtt, mire kijelen­tette: — Ez csaik természetes, hogy segítünk, mi is a Hazafiat Népfronthoz tartozunk! A szavazatszedő bizottságok összetétele is a Hazafias Nép­front egész népét átfogó poli­tikáját testesítette meg. Va­lamennyien és együttesen őr­ködtek a választások titkossá­gán, a törvényesség szigorú be­tartásán. Megkövetelték a pontos igazolásokat. Felkérték a választókat a szavazófülkék használatára. Idegen személye­ket igazolvány nélkül távoltar- tottafc a szavazóhelyiségektől. Nem volt lerohanás, sem hosszú sorok. Mindenki nyu­godtan, idejéhez mérten és a számára legalkalmasabb idő­ben kereste fel a szavazóhelyi­séget. így történt meg, hogy a ceglédi 1. számú körzetben es­te már csak egy szavazóra vártak... de vártak, pedig ha korábban jön, akkor a bizott­ság két órával hamarabb vé­gez. A bizalom, a türelem, a megértés és a higgadtság jellemezte a választásokat. Az a higgadtság és szellem, amely az előkészítő időszakban is érezhető volt. Joggal mondta az egyik bá­csika, amikor a szavazatokról esett szó: Ma minden egyes szavazatnak értéke van és azt kiilön-kiilön is meg kell be­csülni. Igaza volt! G. B. Kitüntetik a balesetmentesen közlekedő gépkocsivezetőket A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium autófelügyelete arany, ezüst és bronz kitünte­téseket rendszeresített a 400 ezer, a 300 ezer, illetve a 200 ezer kilométert balesetmente­sen teljesített kiváló gépkocsi- vezetők számára. Budapesten és Pécsett november 22-én, Győrött 27-én, Miskolcon 28-án, Debrecenben és Sze­geden december 4-én ünnepé­lyesen nyújtják át a kitünte­téseket a balesetmentesen köz­lekedő gépkocsivezetőknek. A Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium autófelügyelete életre hívja á két éve szüne­telő „Vezess baleset nélkül“ országos mozgalmat és a gép­kocsivezetők legjobbjainak jár­művekre szerelhető díszpla­kettet adományoz. Kimutatás feleszik előttem. Tizenhat név a papíron. A nevek mellé gépelték viselőik foglalkozását, munkakörét —a régit: „... munkás ... .. munkás ..■” .. munkás ...” És az új hivatást, új beosz­tásukat: .. a Belkereskedelmi Mi­nisztérium osztályvezetője:..’“ „... tanácsalkalmazott.. „... a Textilipari Minőség- vizsgáló Intézet munkatársa...” ......a Hírlapkiadó Vállalat t isztviselője..." „... a Külügyminisztérium előadója.. „... termelőszövetkezeti el­nök ...” „... kultúrotthon igazgató...’' Mintha az egész kimutatás egyetlen vörösbetűs transzpa­rens lenne, ezzel a felirattal: MEGNYÍLT AZ UT! Megnyílt az út a munkások előtt, a Váci Kötöttárugyár leétkezi munkásai előtt is. Brosúra ízű mondat? Lehet. De ami a legfontosabb: szín- igazság. Tizenhat embernek merede- ; ken felfelé ívelt az életútja. És még tizenhét név: ők ti. ! zenheten nem kerültek az í üzem kapuján túlra. Itt, a ; gyárban mentek előbbre és í előbbre. EGY GYÁR HÉTKÖZNAPJAI... Ami még hiányzik Ötvennyolc vezetője van en­nek az ezerszáz emberrel dol­gozó üzemnek. Közülük har­minchárom egyszerű munkás­ból lett igazgatóvá, osztályve­zetővé, műszaki vezetővé. És egyikük sem vonatkoztat­ja magára azt a hamis mon­dást, hogy „akinek isten hiva­talt ad, észt is ad hozzá”. Tanulnak. Igaz, kivétel is akadt, három. A párttitkár, az üb-elnöknő és a személyzeti vezető. De ők sem azért, mert azt vallják: tudunk mi már eleget. Kovács elvtárs, a párttitkár; 5— Hiszen tudom én azt... Tanulni kéne ... Neki is fog­tam már néhányszor... Egy­szer lemorzsolódtak a többiek, azután én maradtam ki. az­után magánúton kezdtem hozzá. Havi 300 forintomba került. És jött az ellenforrada­lom ... Hát csinálom a dolgom, amíg lehet, így, hat elemivel... Aztán,.. Tóth Lajosné is így járt va­lahogy. Családi tragédia, az or­szág tragédiája tett pontot az ő tanulásának a végére. És mégis!... El kell kezdeni harmadszor vagy negyedszer... Beszélgetésünk után ők is így döntöttek. Kovács elvtárs hétfőn már megy iskolába, Tóthné és Harmatiné is elha_ tározta: tanulok. És nemcsak elkezdeni, foly­tatni is... Harmati elvtársnő mondja: — Jövő őszre már techni­kumba járunk ... összefog­tunk mi hárman... Éefejezni? Nem. A tanulást sohasem le­het, sohasem szabad befejezni. Nemcsak a jó pap, a jó ve­zető is holtig tanul. — De mikor? — kérdi Ko­vács elvtárs, és megismétli; — De mikor? És sorjázza: — Termelőmunka ... Párt­munka ... Társadalmi munka... A családra már alig-alig jut valami kis idő. Es mégvalami: — A gazdasági vezetők agy- némelyike kihúzza magát a pártmunka, a társadalmi mun­ka alól. Tanul, igaz. De van rá ideje és módja. — De a pártmunkás, ha nem tanul, ha nem szerzi meg az általános és szakmai műveltsé­get, lemarad. Pártellenőrzés, úgy, hogy a gazdasági vezető — ha akarja — „zsebrevágja“ a pártmunkást?! Nem, nem vitatkozunk. Tel­jes az egyetértés. A pártmun­kásnak tanulnia kell. Tóth elvlársnó bólint, Kovács elvtárs igenei, Galbi­csek elvtárs, az igazgató még buzgóbban, hiszen tárgyaltak már ők erről, nemegyszer. De azt nemcsak itt, a gyár­ban, hanem „odafenn”, a párt- bizottságon vagy még feljebb kell eldönteni: hogyan? Talán úgy, hogy jobban, arányosabban osztják el a megbízatásokat. Legyen a ta­nulás — legalább a kezdeti, legnehezebb néhány hónapban, esetleg az első évben — a leg­fontosabb pártmegbizatás! Olyan pártmegbizatás, mint az volt, amikor azt mondták az egyszerű, tanulatlan munkás, nak: — Itt az üzem, a tiéd, ve­zesd! A munkásosztály vezető sze­repe! Három lépcső... Az első: amikor úgy, aho­gyan voltunk, amilyenek vol­tunk — iskolázatlanok, eltörő- döttek — kezünkbe vettük a gyárat, a bányát, az ország sorsat. Milyen óvatosan, milyen sze­retettel vigyázták ezek a durva munkáskezek, amit reájuk bízták! A második lépcsőfok: meg­nyílott a' tudáshoz vezető ka­pu. Szakérettségi, levelező ta­gozat, esti egyetem.. > A harmadik: élni a lehetősé, gekikel. A kötöttárugyárban élnek is velük. Jövőre újabb négy ember iratkozik be a technikumba. Jövőre jó néhányan — Vil­lant Ferenc osztályvezető, Pe­regi József segédművezető és mások — kezükbe kapják ok­levelüket. Megyünk felfelé a lépcsőn. Sic itur ad astra — így ju­tunk a csillagokig. Ne adja alább, ne elégedjék meg kevesebbel senki sem. De különösképpen: egyetlen egy vezető sem! Garami László Tizenheten a törzsgárdából. Művezetők, osztályvezetők, tagjai a pártvezetőségnek vagy az üzemi bizottságnak. Vezetők. Munkásokból lett vezetők. Tóth Lajosné, az aranyszívű üb-elnök randgépen dolgozott. Harmati Sándomé (meg­akadtam, mert hiába töpren­gek, reá is csak ugyanazt a jelzőt találom, mint Tóthnéra), a személyzetis, áruátvevő volt. Mindennapi karrierek —* nálunk. A karrier régen annyit je­lentett: semmittevés és busás fizetség. A karrier ma: rengeteg munka, megnövekedett felelős­ség — és nagyobb, de a felada­tokkal nem arányosan megnő. vekedett fizetés. És ami velejár: szakadatlan, állandó tanulás. Galbicsek Károly igazgató két kezén nem tudja elszámol­ni, hogy a munkásokból lett vezetők közül hányán tanultak vagy tanulnak. — A tizenhét „kiemelt’1 kö­zül három-három már elvégez­te a textiltechnikumot vagy a művezetői tanfolyamot. Jelen­leg technikumba jár közülük kilenc és egyetemre egy. Bu. bellai Béla például elvégezte c művezetői tanfolyamot, most t technikum második osztályábc jár...

Next

/
Thumbnails
Contents