Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-19 / 273. szám
1958. NOVEMBER 19. SZERDA rin Meere» ü/Cirlap 7)(>a az. öreg falak megszólalnának... Látogatás a pilisi gyermekotthonban Gyermekzsd vajtól hangos az öreg pilisi 'kastély környéke. Vidáman kergetik egymást, no meg a labdát, az ősi épület fiatal lakói. Még a novemberi nap is előkandikál örömében a sötétszürke felhők közül, hogy melegével még egyszer végigsímogassa a kipirult arcokat. Néhányan közülük a nap utolsó erejét élvezve, nézik a többiek játékát, mások pedig az ebédlő körül settenkednek és szimatolva kutatják, vajon mi lesz ma az ebéd. A kíváncsiak csakhamar megnyugszanak, mert megszólal az ebédre hívó csengő és a szép barokk épület környéke elcsendesül. Csend fogadja az épületbe lépőt. Pedig ha az öreg falak megszólalnának, de sokat tudnának mesélni. Történelemkönyvet lehetne írni az itteni eseményekről. Elmesélnék az öreg falak, miként épült fel 1710 körül a jobbágyok verejtékén Belez- nay grófnak, a környék rettegett pallosjogú urának minden kényelmet és pompát nyújtó kastélya. Hogyan mulattak ebben az épületben a bécsi udvart hűségesen kiszolgáló Beleznay gróf barátai. Még Mária Terézia is megfordult itt és ropta a táncot a főurak karjain. A szabadságharc idején is mozgalmas volt itt az élet. Kossuth az út fáradalmait pihente ki itt és Petőfi is időzött ezen a helyen. 1919-ben innen indultak harcba a környék fiatal vöröskatonái. A második világháborúban pedig sebesült szovjet katonák felépülését szolgálta az épület. Kórház volt. 1948-ban vált a gyermekek otthonává, 1951-ben került a fővárosi tanács kezelésébe. Azóta több száz kislány lelt itt családi otthonra. A fővárosi tanács szívügyének te;£ kifiti á fiatal lányok "'neveié-: sét. Félmillió forintot költ az öreg épület restaurálására, högy szebbé, kényelmesebbé tegye azt. De ezenkívül a berendezés és felszerelés is napról napra szépül. Szemét-leiket gyönyörködtető látvány a hálóhelyiségek és a tanulószobák tiszta, ízléses rendje. Vége az ebédnek. Még egy óra van hátra a délutáni foglalkozásig. Folytatódik a játék. Azok, akik a mai napon az iskolában jól feleltek, boldogan veszik körül nevelőiket és újságolják az aznapi eredményeket. Rövid idő alatt megismeri Marika néni és Vali néni a napi „mérleget”. Néhányan a most érkező kocsiról segítik lerakni János bácsinak a fejeskáposztát. A bejárat mellett négy kislány üii körül az asztalt. Üt- törőmunkáról beszélnek. A múlt héten meglátogatták a község ma is élő 19-es kommunistáját, Klein János bácsit. A csapatgyúlésen fogják megbeszélni a hallottakat: Amikor a megbeszélést befejezték, szóba elegyedünk velük. Ahogy elmesélik fiatal életük mostoha körülményeit, elszorul a szívünk. Államunk azonban nem engedi a kegyetlen sors áldozataivá válni ezeket a fiatalokat, hanem felemeli őket és otthont ad számukra. Kedves, csillogó tekintetű szőke kislány: Csizmadia Márta jön felénk, az előbbi megbeszélés „szónoka”. A jó tanulók egyike és példás magatartási Édesanyja Csillaghegyen lakik, édesapját nem is ismeri. Hamarosan előkerül a kis kiváncsi Bakos Erzsi is, aki őszintén bevallja: „jó tanuló vagyok, csak egy kicsit rossz!” Félárva, édesapja egy éve halt meg. Előkerül Fáy Klára, az otthon igazgatója. A gyermekek elbeszéléséből már megismertük, és most, ahogy szemtől- szembe állunk vele, megértjük a gyerekek ragaszkodását. Szereti a gyerekeket? i Nagyon. Már nyolc éve, amióta a fővárosi tanács vette kezelésbe az otthont, itt vagyok és foglalkozok velük. Bizony a legnagyobb öröm az, hogy a mostoha körülmények között élt gyermekek arcára mosolyt és megelégedést tudunk varázsolni. Nagyon boldog vagyok, amikor évekkel ezelőtt kikerült lányok felkeresnek és megtudom, hogy az itt töltött idő nem volt hiábavaló, az életben jól megállják helyüket: ki az iskolában, ki a munkahelyen. Sokszor jönnek vissza tanácsot kérni is. Meg van elégedve a lányok viselkedésével? Általában nincs rájuk panasz. Persze, vannak közöttük nagy „kópék” is. Türelemmel kell velük szemben lennünk, hiszen ismerjük előbbi zaklatott életüket. Szép szóval mindent el tudunk náluk érni. Közben megtelnek a tanulószobák és a nevelők felügyelete és segítsége mellett az asztalok fölé hajolva tanulják a másnapi feladatot. Mi pedig elbúcsúzunk és elindulunk haza. Még egyszer visszafordulunk, hogy búcsút vegyünk az öreg épülettől is. Tekintetünk megáll egy pillanatra a bejárat felett figyelmeztetőül otthagyott Nyáry bárók címerén és eszünkbe jut, hogy ahol most hetven kislány hajtja békésen álomra fejét, másfél évtizeddel ezelőtt még Nyáry báró özvegye egyedül bitorolta ezt az épületet. De sokat változott a világ! Csökkentik a vadkárokat Az Országos Erdészeti Főigazgatóság a legutóbbi kollégiumi ülésén fontos határozatokat hozott a vadkár csökkentésére. A rendelkezések előírják, hogy országosan számba- veszik a vadállatokat, s az általuk okozott károkat kilövéssel és más rendszabályokkal kell csökkenteni, a vadászok, erdészek szaképzettségét tovább kell fejleszteni. Ez az időszak a ieg alkalmasabb a közös alap gyarapítására A gazdasági év befejeződésével elszámolást készítenek a szakcsoportok A szakcsoportok működésének alapszabályait tartalmazó kormányrendelet előírja, hogy közös céljaik megvalósítása érdekében jövedelmük meghatározott részéből közös gazdasági alapot létesítsenek, s azt évről évre jövedelmüknek legalább öt százalékával gyarapítsák. A szakcsoportok nagy része most zárja le a gazdasági évet, most értékesíti a terményeket és az állati termékeket. A közös alap megteremtésére, illetve annak gyarapítására ezért a mostani időszak a legalkalmasabb. Az igazgatóság utasítást adott a íöldművesszövetkezeteknek, hogy a szakcsoportokat segítsék az évi jövedelem elosztásánál. Szorgalmazzák a közös termelési tevékenység fejlesztését szolgáló közös gazdasági alap létesítését és továbbfej lesztését. Készül a silógödör Három, egyenként 200 köbméteres befogadóképességű beton silógödröt készít a Gyömrői Építőipari Ksz a dányi Lenin Tsz új tanyaközpontjában. Két silógödör már elkészült, sőt az egyiket meg is töltötték ízletes silóval. A harmadiknak, mint képünk is mutatja, még csak a földmunkálatait végzik, de ez is készen lesz hamarosan (Csekő Á. felv.) A földművesszövetkezetek gondoskodnak arról is, hogy a szakcsoportok által értékesített áruk ellenértéke késedelem nélkül és minden esetben a szakcsoport közös számlájára folyjék be. Ugyan- akor biztosítják annak feltételeit, hogy a szakcsoportok év végi elszámolást készíthessenek. A számadás alkalmával, az összkiadások levonása után állapítsák meg. milyen összeget fordítanak a közös alap növelésére. Az év végi elszámolás alkalmával a földművesszövetkezeti szakemberek részletesen elemzik az elmúlt gazdasági év tapasztalatait, s tanácsokkal szolgálnak a közös tevékenység legeredményesebb továbbfejlesztését illetően. A szakemberek helyeslik, ha a szakcsoportok a közös alap gyarapítására szánt összeget még ebben az évben gazdálkodásuk fejlődését elősegítő beruházásokra; telepítésre, építkezésre, gépek .vásárlására _ fordítj ák. A bevételek elosztásánál figyelemmel kell lenni a hiteltartozások ez évre. esedékes részletének kiegyenlítésére. Az elszámolásról, a közös alap növelésére fordított összegről, annak rendeltetéséről mindenütt jegyzőkönyvet kell felvenni. A közös alapot — hangsúlyozták a SZÖVOSZ igazgatóságon —, a működési szabályzat előírásainak megfelelően, kizárólag, termelési beruházások céljaira lehet felhasználni. A szőlőtermelő-szakcsoportok a közös szőlő- és borértékesíté- ntJffEi »agyüzemi felár 50 ' százalékát' csak a közös alap gyarapítására használhatják fel. Úgyszintén indokolt, hogy a növény-, a gyümölcstermelő és az állattenyésztő szakcsoportok a nagyüzemi felárként kapott ösz- szeg egy részét a közös alapba helyezzék. Erre vonatkozóan a föld- műveszövetkezetek megyei központjai a helyi tapasztalatoknak megfelelően, javaslatot tesznek a szakcsoportoknak. A gazdasági év végi elszámolás nem jelenti a szakcsoportok végleges zárószámadását. Annak elkészítésére, a földművesszövetkezetek mérlegkészítésével egyidejűleg, a december 31-i állapotnak megfelelően kerül sor. A NÉPFRONT JEGYEBEN A választás megmutatta, hogy hazánkban nemcsak a kommunisták között, a párton belül van egység a nagy, országot lendítő dolgokban, hanem az egész nép is egységesen felsorakozik a párt és a kormány mögé. Még ismeretlen előttünk a választás számszerű eredménye, de már most elmondhatjuk, hogy a választások megrendezése, végrehajtása, a különféle beosztású, társadalmi helyzetű emberek együttes és egységes megmozdulása a népfront-politika sikeréről tanúskodik. Hiszen egy választást megrendezni nem kis dolog. Már az összeírásoknál kitűnt, hogy mellettünk áll és segít, mindenki, aki egyetért a Hazafias Népfront gondolatával, a párt és a kormány politikájával. Kalapácsforgatók, földön dolgozók álltak egymás mellett az operálókést irányítóval és hajoltak hosszú listák, névjegyzékek fölé esténként. ' Együtt hallgatták a háromnapos tanfolyamot, ahol a bizottságok feladatait sajátították el. Majd közösen vállalták a szavazások előkészítésének minden izgalmát. A szavazóhelyiségek berendezése, díszítése népfront-munka volt. Kommunista munkás forgatta a szerszámot és pártonkívüli doktor rendezte az asztalt. Asszonyok hozták a virágot és ifik másztak a létrákra, hogy időben készen legyenek. A szavazás napján csak Cegléden több mint ezer emfcer — valamennyi a népfront aktivistája — egyszerre ébredt. Már két órával a szavazás megkezdése előtt ott voltak a helyükön. Felelősséget éreztek egyenként és közösen is azért, hogy ez a választás sikerüljön. És sikerült. N agy feladat volt két óránként a jelentések összegyűjtése, a választások adminisztrációs munkájának, végrehajtó hadseregének irányítása. S ebben is érvényesült a népfront-szellem. Mindenki, akinek járműve — kerékpárja, motorja, gépkocsija — van. eljött és az első kérő szóra felajánlotta. Cegléden az orvosok gépkocsikkal segítettek, hogy minél jobb legyen az összeköttetés a szavazatszedő bizottságok és a választási elnökség között. Valaki fáradozást említett az egyik orvos előtt, mire kijelentette: — Ez csaik természetes, hogy segítünk, mi is a Hazafiat Népfronthoz tartozunk! A szavazatszedő bizottságok összetétele is a Hazafias Népfront egész népét átfogó politikáját testesítette meg. Valamennyien és együttesen őrködtek a választások titkosságán, a törvényesség szigorú betartásán. Megkövetelték a pontos igazolásokat. Felkérték a választókat a szavazófülkék használatára. Idegen személyeket igazolvány nélkül távoltar- tottafc a szavazóhelyiségektől. Nem volt lerohanás, sem hosszú sorok. Mindenki nyugodtan, idejéhez mérten és a számára legalkalmasabb időben kereste fel a szavazóhelyiséget. így történt meg, hogy a ceglédi 1. számú körzetben este már csak egy szavazóra vártak... de vártak, pedig ha korábban jön, akkor a bizottság két órával hamarabb végez. A bizalom, a türelem, a megértés és a higgadtság jellemezte a választásokat. Az a higgadtság és szellem, amely az előkészítő időszakban is érezhető volt. Joggal mondta az egyik bácsika, amikor a szavazatokról esett szó: Ma minden egyes szavazatnak értéke van és azt kiilön-kiilön is meg kell becsülni. Igaza volt! G. B. Kitüntetik a balesetmentesen közlekedő gépkocsivezetőket A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium autófelügyelete arany, ezüst és bronz kitüntetéseket rendszeresített a 400 ezer, a 300 ezer, illetve a 200 ezer kilométert balesetmentesen teljesített kiváló gépkocsi- vezetők számára. Budapesten és Pécsett november 22-én, Győrött 27-én, Miskolcon 28-án, Debrecenben és Szegeden december 4-én ünnepélyesen nyújtják át a kitüntetéseket a balesetmentesen közlekedő gépkocsivezetőknek. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium autófelügyelete életre hívja á két éve szünetelő „Vezess baleset nélkül“ országos mozgalmat és a gépkocsivezetők legjobbjainak járművekre szerelhető díszplakettet adományoz. Kimutatás feleszik előttem. Tizenhat név a papíron. A nevek mellé gépelték viselőik foglalkozását, munkakörét —a régit: „... munkás ... .. munkás ..■” .. munkás ...” És az új hivatást, új beosztásukat: .. a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője:..’“ „... tanácsalkalmazott.. „... a Textilipari Minőség- vizsgáló Intézet munkatársa...” ......a Hírlapkiadó Vállalat t isztviselője..." „... a Külügyminisztérium előadója.. „... termelőszövetkezeti elnök ...” „... kultúrotthon igazgató...’' Mintha az egész kimutatás egyetlen vörösbetűs transzparens lenne, ezzel a felirattal: MEGNYÍLT AZ UT! Megnyílt az út a munkások előtt, a Váci Kötöttárugyár leétkezi munkásai előtt is. Brosúra ízű mondat? Lehet. De ami a legfontosabb: szín- igazság. Tizenhat embernek merede- ; ken felfelé ívelt az életútja. És még tizenhét név: ők ti. ! zenheten nem kerültek az í üzem kapuján túlra. Itt, a ; gyárban mentek előbbre és í előbbre. EGY GYÁR HÉTKÖZNAPJAI... Ami még hiányzik Ötvennyolc vezetője van ennek az ezerszáz emberrel dolgozó üzemnek. Közülük harminchárom egyszerű munkásból lett igazgatóvá, osztályvezetővé, műszaki vezetővé. És egyikük sem vonatkoztatja magára azt a hamis mondást, hogy „akinek isten hivatalt ad, észt is ad hozzá”. Tanulnak. Igaz, kivétel is akadt, három. A párttitkár, az üb-elnöknő és a személyzeti vezető. De ők sem azért, mert azt vallják: tudunk mi már eleget. Kovács elvtárs, a párttitkár; 5— Hiszen tudom én azt... Tanulni kéne ... Neki is fogtam már néhányszor... Egyszer lemorzsolódtak a többiek, azután én maradtam ki. azután magánúton kezdtem hozzá. Havi 300 forintomba került. És jött az ellenforradalom ... Hát csinálom a dolgom, amíg lehet, így, hat elemivel... Aztán,.. Tóth Lajosné is így járt valahogy. Családi tragédia, az ország tragédiája tett pontot az ő tanulásának a végére. És mégis!... El kell kezdeni harmadszor vagy negyedszer... Beszélgetésünk után ők is így döntöttek. Kovács elvtárs hétfőn már megy iskolába, Tóthné és Harmatiné is elha_ tározta: tanulok. És nemcsak elkezdeni, folytatni is... Harmati elvtársnő mondja: — Jövő őszre már technikumba járunk ... összefogtunk mi hárman... Éefejezni? Nem. A tanulást sohasem lehet, sohasem szabad befejezni. Nemcsak a jó pap, a jó vezető is holtig tanul. — De mikor? — kérdi Kovács elvtárs, és megismétli; — De mikor? És sorjázza: — Termelőmunka ... Pártmunka ... Társadalmi munka... A családra már alig-alig jut valami kis idő. Es mégvalami: — A gazdasági vezetők agy- némelyike kihúzza magát a pártmunka, a társadalmi munka alól. Tanul, igaz. De van rá ideje és módja. — De a pártmunkás, ha nem tanul, ha nem szerzi meg az általános és szakmai műveltséget, lemarad. Pártellenőrzés, úgy, hogy a gazdasági vezető — ha akarja — „zsebrevágja“ a pártmunkást?! Nem, nem vitatkozunk. Teljes az egyetértés. A pártmunkásnak tanulnia kell. Tóth elvlársnó bólint, Kovács elvtárs igenei, Galbicsek elvtárs, az igazgató még buzgóbban, hiszen tárgyaltak már ők erről, nemegyszer. De azt nemcsak itt, a gyárban, hanem „odafenn”, a párt- bizottságon vagy még feljebb kell eldönteni: hogyan? Talán úgy, hogy jobban, arányosabban osztják el a megbízatásokat. Legyen a tanulás — legalább a kezdeti, legnehezebb néhány hónapban, esetleg az első évben — a legfontosabb pártmegbizatás! Olyan pártmegbizatás, mint az volt, amikor azt mondták az egyszerű, tanulatlan munkás, nak: — Itt az üzem, a tiéd, vezesd! A munkásosztály vezető szerepe! Három lépcső... Az első: amikor úgy, ahogyan voltunk, amilyenek voltunk — iskolázatlanok, eltörő- döttek — kezünkbe vettük a gyárat, a bányát, az ország sorsat. Milyen óvatosan, milyen szeretettel vigyázták ezek a durva munkáskezek, amit reájuk bízták! A második lépcsőfok: megnyílott a' tudáshoz vezető kapu. Szakérettségi, levelező tagozat, esti egyetem.. > A harmadik: élni a lehetősé, gekikel. A kötöttárugyárban élnek is velük. Jövőre újabb négy ember iratkozik be a technikumba. Jövőre jó néhányan — Villant Ferenc osztályvezető, Peregi József segédművezető és mások — kezükbe kapják oklevelüket. Megyünk felfelé a lépcsőn. Sic itur ad astra — így jutunk a csillagokig. Ne adja alább, ne elégedjék meg kevesebbel senki sem. De különösképpen: egyetlen egy vezető sem! Garami László Tizenheten a törzsgárdából. Művezetők, osztályvezetők, tagjai a pártvezetőségnek vagy az üzemi bizottságnak. Vezetők. Munkásokból lett vezetők. Tóth Lajosné, az aranyszívű üb-elnök randgépen dolgozott. Harmati Sándomé (megakadtam, mert hiába töprengek, reá is csak ugyanazt a jelzőt találom, mint Tóthnéra), a személyzetis, áruátvevő volt. Mindennapi karrierek —* nálunk. A karrier régen annyit jelentett: semmittevés és busás fizetség. A karrier ma: rengeteg munka, megnövekedett felelősség — és nagyobb, de a feladatokkal nem arányosan megnő. vekedett fizetés. És ami velejár: szakadatlan, állandó tanulás. Galbicsek Károly igazgató két kezén nem tudja elszámolni, hogy a munkásokból lett vezetők közül hányán tanultak vagy tanulnak. — A tizenhét „kiemelt’1 közül három-három már elvégezte a textiltechnikumot vagy a művezetői tanfolyamot. Jelenleg technikumba jár közülük kilenc és egyetemre egy. Bu. bellai Béla például elvégezte c művezetői tanfolyamot, most t technikum második osztályábc jár...
