Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

4 "xfCirlao 1958. NOVEMBER 2. VASÁRNAP A legszebb hagyományok őrzője PESTI EMBEREK MESTERHÁZI LAJOS DRÁMÁJA is, amely estéről estére a ma- bukott fasiszta katonatisztnek, Október 27-én volt 60 éves a moszkvai „Gorkij” Akadémiai Művész Színház. Az orosz szín­házkultúra e büszkeségének dicső múltját külön múzeum mutatja be. A múzeum előcsarnokában a Művész Színház alapítóinak, az orosz művészet két nagysá­gának : Konsztantyin Sztanyisz­lavszkijnak és Vlagyimir Nye- mirovics-Dancsenkónak a mellszobra áll. Egy kisebb vit­rinben névjegykártya: „K. Sz. Sztanyiszlavszkijnak. Megkapta-e a levelemet? Azt mondják, hogy ön hol­nap, szerdán, Moszkvában lesz. Én egy órakor a Szlavjanszkij- bazárban leszek. Nem találkoz­hatnánk? Avagy értesítsen a megadott címre, mikor és hol. 1 VI. Nyemirovics-Dancsenko.” Sztanyiszlavszkij és Nyemi­rovics-Dancsenko találkozásá­ból született meg a Művész Színház, amely nemcsak az orosz, ha­nem a világ színmű vészeiének történetében is kiemelkedő szerepet játszott. ;. Olyan ügyet vállaltunk magunkra — mondotta Szta­nyiszlavszkij —, amely nem egyszerű, nem magán, hanem társadalmi jellegű. Igyekszünk megteremteni az első értel­mes, erkölcsi színvonalú, min­denki számára hozzáférhető színházat, s ennek a magasztos célnak szenteljük életünket,’1 A Művész Színház 1898. ok­tóber 27-én A. Tolsztoj „Fjodor Joannovics cár” című darab­jának előadásával nyitotta meg kapuit A múzeumban külön vitrin, szemlélteti ezt az előadást. Kö­zépen látjuk Ivan Moszkvái­nak, a neves orosz színművész­nek nagyméretű portréját, amely Fjodor cár szerepében ábrázolja, Irina cárné szerepét a ma is jó egészségnek örven­dő Olga Knyipper-Csehova. a Szovjetunió népművésze alakí­totta. A művésznő így emlék­szik vissza -erre a fellépésé­re: — Feledhetetlen volt. Annyi­ra izgultam, hogy még a lábam is remegett. Emlékszem, hogy azon az estén a színház zsúfo­lásig megtelt. Az előadást a haladó értelmiség nagyszámú képviselője nézte végig. Sok diák is eljött. A nézőtéren emelkedett hangulat uralko­dott. Azon a felejthetetlen es­tén szokatlan, új típusú szín­ház született. életre a Sirályomat — köszönet érte.’’ A medailont Anton Cse­hov ajándékozta Vlagyimir Nyemirovics-Dancsenkónak. Számos fénykép, levél és más dokumentum beszél arról, mennyire szerette Anton Cse­hov kedvenc színházát. Nye- mirovics-Dancsenkóhoz inté­zett egyik levelében ezt írta: „A Művész Színház legszebb oldala lesz annak a könyvnek, amelyet egyszer a korszerű színházról megírnak.’1 Külön terem mutatja be a Gorkij-darabok előadásait. Itt láthatjuk a fia­tal Gorkij portréját, alatta Le­nin szavai olvashatók: „Gorkij nagyszerű alkotásaival igen szorosra fűzte kapcsolatát Oroszország és az egész világ munkásmozgalmával.” Az itt kiállított fényképek Gorkijt, a Művész Színház társulatával Lev Tolsztojjal, Konsztantyin Sztaniszlavszkijjal örökítik meg. Régi plakátok Gorkij Éjjeli menedékhely, Kispolgá­rok, a Nap gyermekei című műveinek bemutatóiról adnak hírt. Ezek az előadások, mint ismeretes, a Művész Színház történetében egész korszakot jelentettek. A Gorkij-darabok előadásai élesen bírálták a kor társadalmi rendszerét, a forra­dalmi harcra buzdítottak. De a legérdekesebb az a rész, amely a Művész Színház Október utáni tevékenységét mutatja be. A Kommunista Párt és a szovjet kormány a szovjethatalom első napjaitól kezdve fokozottan törődött a Művész Színházzal. Lenin 1918-ban Anatolij Lunacsarsz- kijjal, a első népművelési biz­tossal folytatott beszélgetése során a következőket mondot­ta: „Ha van olyan színház, amelyet a múltból bármi áron át kell mentenünk és megőriz­nünk, az természetesen a Mű­vész Színház.” A látogatók előtt elvonul a Művész Színház előadásain testet öltött ragyogó alakok egész galériája. A Művész Színház színpadján olyan da­rabokat mutattak be, mint K. Trenyov „Ljubov Jár óvá ja”, Alekszandr Afinogenov „Féle­lem” Borisz Lavrenyov „Leszá­molás”, Konsztantyin Szimo- nov „Orosz emberek”, Nyiko- láj Pogogyin „A Kreml torony­órája” Alekszandr Kornejcsuk „Platon Krecset” című színmű­ve stb. A színház programjában fontos helyet foglalnak el a nép- és hazaszeretet nagysze­rű eszméit.” A színészek ifjú nemzedéke méltó folytatója és továbbfej­lesztője a Művész Színház nagyszerű hagyományainak. Számos fénykép mutatja be a fiatal színészeket, a Művész Színház harmadik nemzedéké­nek képviselőit, a legutóbbi előadások főszereplőit. Köztük van Valentyina Kalinyina, Vladlen Davidov, Rája Mak- szimova. Külön vitrinek szemléltetik a Művész Színház külföldi vendégszerepléseit. A különböző foglalkozású emberek ezrei fordulnak meg a Művész Szín­ház Múzeumában. A látogatók áradása különösen most foko­zódott, amikor a Művész Szín­ház 60. évfordulóját ünnepli. Sok meleghangú sor olvasható a vendégkönyvben, többek kö­zött Nyemirovics-Dancsenko bejegyzése is. A nagy művész 1925-ben ezt írta a könyvbe: „...A múzeumnak köszönhető, hogy a jövő számára fennma­rad szeretett színházunk kuta­tómunkája és minden eredmé­nye. Egyszer majd azok, akik tanulmányozzák az orosz szín­művészet útkeresését, megáll­nak a lényképek, nevek, kéz- iratök, levelek előtt, s hálával gondolnak a művészek áldoza­tos életére.” A. Finogenov Az árban címmel rövidesen bemutatásra kerül az első csehszlovák— francia koprodukciós játék­film, Marina Vladyval a fő­szerepben. Tizenhat esztendő kerek történetét megörökíteni a színpadon — merész vállalko­zás. Még inkább az, ha ez a ti­zenhat esztendő a mi életünk, a mi városunk, Budapest tör­ténete. 1941 tavaszától 1957 ta­vaszáig. Tizenhat esztendő egy ember életében nem sok idő, egy nép történelmében pedig semmiség, mégis óriási idő ak­kor, ha az ezeréves történelem legnagyobb változásának idő­szaka. Ráadásul ebben a tizen­hat évben foglaltatik a máso­dik világháború és az októberi ellenforradalom vihara is. Mindez szemléltetően bizonyít­ja, milyen hatalmas feladatra vállalkozott Mesterházi Lajos, a Pesti emberek című új ma­gyar dráma írója. Nyomban hozzátehetjük — sikerrel. Az utóbbi esztendők legérdeke­sebb magyar színművének va­gyunk szemtanúi a Néphadse­reg Színháza művészgárdájá­nak kitűnő tolmácsolásában. Igazi, maradandó élmény — meg kell néznie mindenkinek. Mesterházi drámáját nyolc pesti fiatal történetén keresztül mutatja be tizenhat év törté­nelmét. 1941 tavasza. Ekkor kapják meg a történet hősei: hét fiú és egy lány a tanári diplomát. Mielőtt szétválnának útjaik, fogadalmat tesznek: mindig segíteni fogják egy­mást. Vajon betartják-e ígé­retüket? Erre keresi Mester­házi a feleletet és közben mes­teri kézzel festi történelmileg hű társadalmi rajzát az egész magyar értelmiség tizenhat esztendő alatt megtett útjáról. Minden művészi alkotás az élet értelmét keresi, rendsze­rint áttételesen. Mesterházi drámájában azonban ezek az áttételek szinte teljesen hiány­zanak. Az általa felállított ér­dekes keretben elvont elvi kér­dések körül dúl a harc, direkt módra, közvetlenül. Szokatlan dolog ez színpadon, ezúttal mégsem érezzük sem elvont- nak, sem mesterkéltnek, még csak szájbarágónak sem. A Pesti emberek mondanivalója igaz, az író elvi következtetései helyesen magyarázzák a tör­ténelmet, a társadalom moz­gástörvényeit, és ezek a követ­keztetések helyes utat mutat­nak a mába, sőt a holnapba is. Ez az író művének legnagyobb érdeme. Mindez nem csupán a kri­tikus véleménye. A közönség hőseit, képes azonosulni velük, hiszen egyik vagy másik figu­rában többé vagy kevésbé, de magára, a saját életére ismer. Valódi hús-vér emberek ezek a figurák, itt élnek vagy éltek közöttünk. Emberek, akik ma­guk adnak magyarázatot a ti­zenhat év legfontosabb esemé­nyeire. Lászlóról, a kommunistáról, már az első pillanatokban lát­juk, hogy dúljon bármily vi­har az országban, életútja mindvégig csak tiszta marad­hat. Pedig nagy megpróbálta­tások szegélyezik ezt az utat. A háború alatt bujkálnia kell. Elfogják. Az ötvenes években a szektás hibák áldozataként kerül a börtönt«, mégsem mond le az eszméről, sőt 1956 októberében az életét áldozza érte. Deske, a fasiszta dzsent­ri értelmiségi típusa. Világos, hogy buknia kell a nagy for­dulat után, de pz is természe­tes, hogy az ellenforradalom napjaiban elsőként tör az őt megbuktató rendszer megdön­tésére — s közben nem ismer sem embert, sem barátot. Gyu­la, az ügyeskedő konjunktúra- lovag, aki mindig, minden idő­ben, csak az élet napos olda­lát keresi. Mindegy, milyen rendszerben él, elvei, eszméi odafűzik, ahol a pénz csörög. Tamásban sokan ismerik fel a maguk keserves kálváriáját, amely a sárga csillagon ke­resztül a náci haláltáborokitg vezetett. András mindvégig megmarad az egyszerű, de minden körülmények között helytálló, becsületes és szorgal­mas kisembernek. Talán éppen benne ismernek önmagukra a legtöbben a magyar értelmisé­giek közül. S végül Béla. Az ő életútja a legbonyolultabb az egész drámában. Becsületes úton kezdi életét. Korán felis­meri a kapitalizmus emberte­lenségét, teljes erejéből harcol a vandál fasizmus ellen és a feszabadulás után is mégtalél- ja helyét a megváltozott társa­dalomban. A párt tagja lesz és határtalan szorgalma eredmé­nyeként elismert tudós. A nagy próbatétel idején mégis elbukik, és ez nem véletlen, a bukás szorosan jelleméből fa­kad. Az író nem csupán a végső, nagy konfliktusnál mu­tatja be ezt — nagyon helye­sen —, de már jóval előbb, amikor éppen Béla az, aki a jogát is kétségbe vonja. Igaz dráma Mesterházi mű­ve még akkor is, ha apró mel­léfogások tarkítják. Két jelen­tősebb hibát vethetünk a sze­mére. Az egyik, hogy a mind­végig színen levő kommunista hős, Sándor, passzív szerepre kényszerül. Sándort csak igen felületesen ismerjük meg és így nem válik teljessé a nyolc élet története, már csak azért sem, mert a másik mindvégig szereplő figura, Mónika, élet­kedvének, hitének visszanye­rése sem elég megalapozott. Pedig az utolsó néhány percig érdekesnek, vonzónak és élet­hűnek érezzük alakját. Ám ezek a hibák, mit sem vonnak le a mű egészének értékéből; sőt talán menetközben még ki is javíthatók. A Pesti emberek színpadi megoldásában is újat hoz. For- mábontása mégsem mesterkélt, mert ezúttal a mondanivaló feszítette szét a hagyományos formákat és alkotott újat, ér­dekeset. Az új forma sikerében azonban kétségtelenül osztozik az íróval a fiatal, tehetséges rendező, Kazimir Károly is. A Néphadsereg Színháza leg­jobb művészgárdáját vonultat­ta fel erre az előadásra. Bulla Elma, Pálos György, Bitskey Tibor. Benkő Gyula, Szakáts Miklós, Gera Zoltán, Pandy Lajos, hogy csak néhányat em­lítsünk a tizenhat szereplő kö­zül. Szíwel-lélekkel, legjobb tudásuk szerint formálják meg a Pesti emberek hőseit. Vala­mennyi szereplő közül azonban Bulla Elma és Benkő Gyula játéka jelenti a legmaradan­dóbb élményt. Igaz, Bulla El- mának van talán a legnagyobb feladata valamennyi szereplő közül. Ö mondja“ el mindvégig a tizenhat esztendő történetét és közben maga is játssza min­den jelentős eseményét. Játéka őszinte és nemesen-—egyszerű, minden kimondott^ -szavának, minden mozdulatának külön jelentősége van. Akkor is, ami­kor mesél, akkor is, amikor a múlt eseményeit felidézi. Ben­kő Gyula játéka pedig különö­sen akkor megrázó, amikor a béna orvos figuráját kelti élet­re. Kazimir Károly sikeresen fogja össze a nagyszerű együt­test és igazi drámát formál Mesterházi Lajos művéből. Prukner Pál Móra Ferenc népköztársasága A múzeum külön részt szen­tel a Sirály, a Ványa bácsi, a Cseresznyés­kert, a Három nővér című da­rabok bemutatóinak. Viharos sikert aratott Csehov Sirályá­nak bemutató előadása. A Si­rály a színház számára a vilá­gosság, a bátorság és a hala­dás jelképe lett. Nem véletle­nül hímezték hát a Művész Színház függönyére a fehér Si­rályt. Vlagyimir Nyemirovics- Dancsenko azt mondta, hogy a függöny sirály jelvénye jelké­pezi a színház alkotó munká­jának kezdetét, s a Csehov- drámák iránti szeretetét. Nagy érdeklődés nyilvánul meg a kiállított kis könyvecs­ke formájú medailon iránt, amelyet ha kinyitnak, ez ol­vasható benne: „Te keltetted külföldi drámaírók művei. Nagy sikerrel játsszák 1 Shakespeare „Téli Regé”-jét, I Sheridan „A rágalom iskola-§ já”-t, Schiller „Stuart Máriá”-\ ját, Dickens „Pickwick klub”- ját stb. Egy ritkaságszámba menő fénykép Moliere Tartuffe- jének próbáit örökíti meg Sztanyiszlavszkij lakásán.' Sok olyan dokumentum lát­ható itt, amely visszatükrözi a Művész Színház gondoskodását az ifjú színésznemzedékről. Az egyik vitrinben olvashat­juk Sztanyiszlavszkijnak az if­júsághoz intézett szavait: „A színház mostantól kezdve az önök élete, amelynek egyetlen célja: nagyszerű művészi da­rabok létrehozása. Az önök előadásai nemesebbé teszik a szabadság, igazságosság, c EZERKILENCSZÁZTIZEN- NYOLC nyarán már azok sem | bíztak a központi hatalmak | győzelmében, akik néigy éven | keresztül vakon elhitték a | nagyszerű győzelmekről, fé- § nyes diadalokról szerkesztett 1 fellengzős hadijelentéseket. A 1 könyörtelen végzet dübörgését I már a közéleti és politikai sü- 1 ketek is hallották. A fölvirág- I zott menetszázadokat már nem 1 kísérte a rezesbanda csinadrat- I tája a fellobogózott állomások - | ra, a végső embertartalékokból I nagynehezen összeerőltetett | kétes hadiértékű alakulatokat | koromsötét éjszakákon, lezárt 1 marhavagonokban lopta ki a | K. u. K. hadvezetőség a vérző | és egyre több helyen átszakadt | frontokra. 1 És ezekben a vészterhes | Időkben terjedt el a hír, hogy | IV. Károly, a „békekirály’1 aki | a háború kellős közepén örö- I költe régen szenilissé aggott I nagybátyjától, Ferenc József- ! tői minden eresztékében 1 reesegő-ropogó Irúnját, 1 látogatásával kívánja kitüntet- 1 ni hűséges magyar városait, el- ! sősorban Debrecent, aztán pe. 1 dig talántán még Szegedet is. | Udvaroncai vitték a jó hírt or- I szágszerén tova és biztatták | erőst a háborútól régen meg- ! csömörlött civitások ordószom- ! jas vezetőit, hogy az előírt alá- ! zatos formulák alkalmazásá- ! val invitálják meg mély alatt- 1 valói alázattal őfelségét felsé- ! ges hitvesével, Zita királyné- ! vei egyetemben. A meghívó 1 közgyűlési határozatok el is 1 mentek és csakhamar jött az örvendetes hír, hogy a Ikegyes uralkodópár teljesíteni óhajtja az olyan szépen megnyilatkoz­tatott hő kívánságokat: legma­gasabb látogatásával előbb Debrecent, utána Szegedet tünteti ki. Szegeden „az előkészületek a legnagyobb lelkesedéssel in­dultak meg — jegyezte föl az Alföld metropolisának króni­kása —, Kelemen Béla dr. fő­ispán (nem egészen egy eszten­dő múlva már a szegedi ellen- forradalom kormányának egyik fontoskodó minisztere) állandó összeköttetésben állt a királyi pár útimarsalljával, Szterényi József báró kereske­delmi miniszterrel (aki ezek­ben a hónapokban küldte le­gelni a nyomorúságukban zú­golódni merészelő vasutaso­kat); alig győzték 'kielégíteni, kiegyenlíteni, sőt elhessegetni a sok jogos, jogosnak tetsző és jogtalan igényt, amelyek vala­mennyije a lojalitás jegyében született meg és egymást ab­ban akarta felülmúlni. Ezekről a dolgokról vannak feljegyzé­sek, bosszantóak, mulatságo­sak. szóval emberiek — itt csak azért történik róluk említés, hogy annál élesebben bonta­kozzék ki az októberi kont­raszt.” Kötlcnlően nagy vala Szögedében az izgalom. Persze — így írta elő az etikett — a felséges pár nem toppan­hatott csali úgy be uk-mukfc- fukk ebbe a nagy polgári vá­rosba. A meghívóban valami alkalmas ürügyet is kellett produkálni. A derék szegediek sokáig törték a fejűiket, hogy mi is legyen hát ez az ürügy. Végre kisütötték, hogy a leg­jobb lesz a hosszú évtizedek óta tervezgetett új városi köz- kórház ünnepélyes alapkőle­tétele. Pénz ugyan nem volt a kórház felépítésére, annyi azért akadt, hogy valamelyik helyi kőfaragómesterrel gyö­nyörű alapkövet faragtattak. megcsináltatták az ünnepi szertartáshoz nélkülözhetetle­nül szükséges ezüstfejű kala­pácsot is, simára esztergályo- zott és politúrozott nyéllel, hogy a világért szálka ne té­vedjen a felség tenyerébe, ami­kor rákoppint majd vele az alapkőre. Ezenfelül határozat­ba ment az is, hogy — amenv- nyiben őfelsége kegyesen en­gedélyt ad rá — az új kórház a felséges asszony neve után „Zita-kórház’‘-nak kereszteltp- tik. Aztán meg kedveskedni kell a legmagasabb vendégek­nek valami méltó ajándékkal is. Dehát mi legyen az ebben a háborús ínségben? Mi is le­hetne más, mint valami szege­di specialitás. Paprika nem le­het, az könnyen felségsértést követhetne el az érzékeny Habsburg-nyelőcső ellen, a tarhonya viszont túlságosan paraszti eledel; a halbicska azért nem jó, mert a babona szerint a bicska-ajándéknak okvetlenül összeveszés, harag lesz a vége, amitől az irgalmas atyaúristen mentse meg a vá­rost. De itt van a hírős szöge- di pillangós papucs, meg a csipkekötény. Az asszonyféle mindig szíves-örömest vállal ilyesféle ajándékot, még ha bí­borpelenkába csomagolta is csecsemőkorában a dajkája. Nosza: ment is a megrendelés valamelyik mesternek, hogy most mutassa meg, tud-e re­mekelni. Tudott. Olyan felsé­gesen szép, gyönggyel, arany­nyal kivarrt, selyembrokáttal borított pillangós papucsot szerkesztett, hogy örömmel vállalta volna azt még a leg­kényesebb ízlésű tanyai me­nyecske is. Méltó volt hozzá a csipkekötő is. Az öreg szenáto­rok pödörgették is bajszukat, amikor megpillantották és be­léje képzelték a felséges asz- szonyt. Dehát másképpen akarta a világtörténelem. Debrecenbe még eljutottak a magas vendé­gek október végefelé, bár ott sem volt egészen zökkenőmen­tes a fogadtatás, de már a sze­gedi látogatás elmaradt. A szá­guldó események hatása alatt a város vezetősége illedelme­sen arra kérte az uralkodó- párt, hogy halasztaná el láto­gatását jobb és főleg biztonsá­gosabb időkre. Talán még azt is megüzente, hogy a nagy mű­gonddal kifaragott alapkövet, meg a hozzá méltó kalapácsot az új kórház terveivel, vala­mint a papuccsal és a csipke­kötővel együtt, gondosan el­rakják arra a legközelebbi al­kalomra. (Lehetséges, hogy ezért nem lett az új kórházból sem énekes halott.) Akkor már megalakult Szegeden is a Nemzeti Tanács. A város népének eszébe jutott, hogy voltaképpen Kossuth né­pe, és mámoros örömmel csat­lakozott az őszirózsás forrada* liiiiPiiiiiuii!iiitiiiiiiiiiiii;iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiMiiiiii:iiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiim(iiii;iiiiiiiiiiiii<iifi!ii GYÁVASÁG címmel rövidesen új jugoszláv játékfilm kerül bemutatásra. Képünk a film egyik jelenetét mutatja be.

Next

/
Thumbnails
Contents