Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-02 / 259. szám
1958. NOVEMBER 2. VASÁRNAP TSC irlap Azon az éjszakán Günther Hüttmann a „snájdig'’ SS tiszt és szeretője. yitz gyermek, tíz apró zsidóharc. A németek „tisztogatási művelete’1 őket is halálra ítélte, akárcsak szüleiket. De akadnak — mégpedig szépszámmal akadnak — becsületes, bátor emberek, akik életük kockáztatásával is, de megmentik a gyerekeket. Ennyi a film meséje. S szerencsére a norvég filmeseket nem vitte rossz utakra a kínálkozó lehetőség: minél hajmeresztőbb, minél izgalmasabb történetet adni. Nem profitálnak abból sem, eltérően sok más, erről a témáról készült filmtől, hogy a német fasiszták minél szörnyűbb arcát mutassák meg. Éppen az ábrázolás egyszerűsége, sallang- mentessége adja azt a nagy nyomatékot .az. SS-ek ggr.áz- dállcodásának, ami minden kockáján átsüt a filmnek. Mert az ellenség mindenütt jelen van, ha nem is jelenik meg a vásznon. De ott van a „snájdig" SS tiszt képében, aki a szeretőjét is felhasználva akar karriert csinálni — a tíz zsidógyerek halálából. Egyszerű emberek összefogásának állít emléket ez a film, olyanoknak, akik a legtermészetesebb egyszerűséggel kockáztatják életüket — mások életéért. S az egyszerű emberek hősiességében nemcsak akkori, hanem mostani mondanivaló is rejlik: a gonoszság, a kegyetlenség ellen sokat tehetnek az egyszerű em- kerek. Keresztülhúzhatják a gyilkosok, a háború, az öldöklés megszállottainak terveit. Sigval Maartmann-Moe rendező. ha az elején nem is bizonyítja azt, hogy tehetséges rendező, a film közepétől annál jobban tanújelét adja ennek. A három főszereplő: Anne- Lise Tangstad, J. Holst-Jen- sen, holla Carlsen kiválót nyújt. Játékuk a gyerekek óvói, megmentéi szerepében mélyen emberi alakítás. Ottokár. Penning és Günther Hüttmann a két SS tiszt alakítója félelmetesen olyan, mint amilyenek ezek a pribékek voltak. Hogy a néző gyűlöli őket: ez a legbiztosabb elismerés. A film figyelmeztető az egyszerű emberekhez: ne feledjetek, ne adjatok mégegyszer szabad kezet gyermekek gyilkosainak. — ár — ÁLMATLAN Éj A SZEGÉNYPARASZTI VILÁG KÖLTŐJE KULTURÁLIS VILÁGHIRADÓ HALADÓ OLASZ filmművészek Kínai fal címmel egész estét betöltő színes dokumentumfilmet készítettek a Kínai Népköztársaságról. A filmet a brüsszeli világkiállításon az Arany Olajág díjjal tüntették ki. L.OPE DE VEGA egyik elfelejtett színművére bukkantak — írja az Estafeta Litera- ria. A Velencei Játékok című darabot a szerző halála óta nem játszották. A darab érdekessége, hogy Lope de Vega ebben a műben a lélektani dráma előfutár jaként tűnik fel. MOSZKVÁBAN nagy sikerrel mutatták be Az ősi pusztaságok ege alatt című színes szovjet— kínai koprodukcióban készült játékfilmet. FIATAL KAMERUNI író, Mongo Beti nyerte el a Saint Beuve-díjat Elvégzett küldetés című regényéért. A MOSZF1LM stúdióban Borús reggel címen rövidesen befejezik a Golgota filmtrilógiájának harmadik részét. JAPAN TÜDŐSÖK és közéleti személyiségek társaságot alapítottak. amely programul tűzte ki a japán írás egyszerűsítését, a hieroglifák megszüntetését, továbbá az európai mintájú vízszintes írás bevezetését. VISNYEVSZKIJ Optimista tragédia című darabjából film készül a Lenin-díjas Tovszto- gonov rendezésében. ARAGON UJ REGÉNYE, a Nagyhét 1815-ben játszódik, amikor Napóleon Párizshoz közeledik és XVIII■ Lajos menekül előle. Az előszóban Aragon figyelmeztet, hogy bár cselekménye a múltban történik, műve nem történelmi regény. PARÁDÉS szereposztásban készül Vittorio de Sica új filmje, a?. Utolsó Ítélet. Főszereplői: Glna Lollobrigida, Silvana Pampanini és Martine Carol. A film forgatását novemberben kezdik mej Rómában. A SZOVJETUNIÓBAN 1959 —60-ban kiadják Szergej Jeszenyin összes műveinek ötkötetes gyűjteményét. ANTONELLA LUALDI és férje, Franco lnterlenghi jelenleg Jugoszláviában tartózkodik. Itt forgatják ugyanis A szökés bűne című filmet, amelynek főszerepeit alakítják Félix Marten-nel és Folco Lullivai együtt. MAKSZIM GORKIJNAK, a nagy szovjet írónak ritkaságszámba menő portréját fedezték fel egy novoszibirszki könyvtárban. R égi adósságot törlesztett könyvkiadásunk azzal, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette Nagy Imre verseit. Egy életmű, költészetben, egy kegyetlen emberi sors Urává magasztosulva, amely része a magyar irodalomnak, amely nélkül szegényebb volna költészetünk. De miért kellett eddig várnunk ezzel a kiadással? Ez a bihari költő és költészete megérdemelte volna, hogy a felszabadult népnek lírájával segítsen megmutatni: milyen volt az úri elnyomás és milyen mélységből indultunk el a felszabadulás útján. Azért is megérdemelte volna, mert a múltban nemcsak mellőzött volt, hanem az elnyomott szegényember életét élte. Akkor, amikor a hivatalos irodalom- politika az „őstehetség“-ért lelkendezett, amikor a „paraszt- mentés“-ről fecsegtek az ország vezetői, ő nvomorgett. Abban a korban Nagy Imrének csak itt-ott jelent meg egy-egy verse és csak halála után adták ki „Összegyűjtött versei“-1, amelyet 1943-ban a cenzúra éppen engedeti A mostani új kötet már olyan verseket is tartalmaz, amelyek korábban nem jelenhettek meg éppen forradalmi hangvételüknél fogva. A kötet előszava méltó helyre állítja Nagy Imrét és megadja azt a kegyeletet, amely kijár a költőnek és az embernek. T/"i volt? „Östehetség“, ver- -*'■ selgető psrasztköltő? Vagy egyszerű plagizáló, aki utánozta Ady Endrét? Egyik se. Eredet: költői egyéniség volt. Azzá vált a mérhetetlen nyomor, az eiesettség, a kegyetlen paraszti világ ellenére, amelyben élt. Köze volt a szellem világához, köze volt a magyar irodalomhoz. A mű. amelyet alkpiott. nem volt. nagy. de égy költőnél sefaa sem B meny- hyiség számit, hanem a minőség. Egyetlen képben, hasonlatban is meglátszik a költő, kivii'an a tehetség. Márpedig a Nagy Imre-i sörök eredeti egyéniségre, tehetséges emberre vallanak. Talán senki sem tudta, olyan szépen és feleme- lően, a maga valóságában ábrázolni a szegényparsszti osztály nyomorúságát és emellett darak iránti szeretetét, mint elmondani a füvek, fák, ma- Nagy Imre. „Egy parasztlány jár a mezőkön, lába nyomán virágtűz lobban, szemeivel valamit keres a porban és a csillagokban Feje fölött pacsirta dalol, körülötte vad méhek szállnak — azoknak visz mosolyt, virágot, akik éhen s szomjan kaszálnak “ (Egy parasztlány...) A summásélet, a szegénység, s ebben a szegénységben mégis érző, s a szépséget szomjazó rétegnek az érzelemvilága bontakoznak ki a verssorokból, amelyek igazi, Nagy Imre-i s;rok. „Por és lárma két sor viskó közt, s a nap a játékot csodálja: póri gyermekek dinnyehéjban port hordanak a pocsolyába. ...nő a csalán az árokparton, nőnek, játszanak a parasztok, .. .Itt játszik a jövő csürhése sárból csinált kövér malaccal... Itt a szegénység döngicsél csak, s a bodzafára terített rongyok fehérlenek az Istenhez föl, mint elkeshedt póri mosolyok.' N em akarok én vitázni a Népszabadság kritikusával abban, hogy Nagy Imre egyszerűen ,.őstehetség‘‘-e, vagy Ady Endrét utánzó. Ezt döntse el az olvasó. A mű önmagáért beszél! A „parasztmentő“ korban, a mérhetetlen elnyomásban megmaradt költőnek és embernek. Nem vállalta a Sértő-i utat, felülemelkedett a provincionalizmuson és ugyanakkor megmaradt osztálya hűséges tagjának, sors- közösséget vállalt vele. Ez pedig abban a világban nem volt könnyű, különösen Nagy Imrének nem, aki gyenge ember volt a nehéz testi munkára. Márpedig a mezei munkások közt kegyetlen törvény, hogy az ember annyit ér, amennyit a munkában ér, s aki nem bírja, tegye le. Aki nem bírja a zsákot, menjen szalmát hordani, s aki azt sem bírja, menjen az asszonyok, vagy a gyerekek közé. Ha ott sem bírja, akassza fel magát! Veres Péter érdeme, hogy meglátta benne a forradalmárt és értékelte költészetét halála után megjelent „Összegyűjtött versei“ előszavában. Ismertem, láttam Nagv Imre küzdését, szinte kibírhatatlan keserű életét. Egy nyomorúságos kis pa(Az én utcám) rasztházban, éhező gyerekek között, zsörtölődő, a nincsért mindig a férjét okoló asszony mellett, a régi vízivilágot visz- szsisíró, zsémbes szülők panaszainak tengerében élte életét és közben írta jósággal, lelki szépséggel telített verseit. Olyan zord. kegyetlen volt az a világ, amelyben a jóság és a lelki szépség is szégyen volt. Nagy Imre mégis hirt tudeit adni róla és lírává tudta sűríteni azt a világot. Sokat, nagyon sokat szenvedett, s ezért ezt a szenvedést már nem bírhatta és fiatalon, az élet delén hagyott itt bennünket. Az éhezés, a nélkülözés, az egészséges embert is meggyötrő paraszti munka vitte a sírba: el- nyűtte az élet. Cárrétudvari (ame'y az én ^ szülőfalum is) szülöttének nem adott semmi örömet. Munkástársai mosolyogtak rajta. A falu intelligenciája nem törődött vele. A b:rt okos parasztok kinevették. Csak néhány osztályos társával osztozott, a kicsi örömökön és nagy gondokban. Eljárt a földmunkások olvasókörébe, ott beszélgetett barátaival, s néha egy pohár bor mellett születtek — az iskolás füzetekbe írva — a versek. 2. Szeged város törvényható- \ sága arra kéri a Nemzeti Ta-i nács kebeléből alakult kor-1 mányt, hogy az összehívandó 1 népparlament elé juttassa el ai város törvényhatóságának és | népének azon kívánságát, hogy | Magyarország új államrendjé-1 ül a Népköztársaság prokla- \ máltasséJc, mint az egyedül Ie-| hetséges államforma, amely ai kor szellemének megfelel és | amelyben a körülöttünk ala-1 kuló szabad népköztársaságoki közt békésen maradhassunk. I 3. Szeged város törvényható. \ sága ezen határozatát átirat-1 ban közli a törvényhatóságok- s kai. felszólítván őket annak§ magukévá, tételére. | lomhoz. Csatlakozott hozzá a város vezetősége, tanácsa, sőt köztörvényhatósági bizottsága is, amelynek tagjai között foglaltak helyet a legtekintélyesebb polgárok, virilisták és háziurak, súlyos szavú fiskálisok és tanyai kiskirályok, kéményseprőmesterek és gyártulajdonosok. Unták ők is már a vérébe fulladt háborút, amely bizony semmi további jóval nem kecsegtetett. A függetlenségi érzelmű városatyák, vagy negyvenen, szabályszerű beadványban rendkívüli közgyűlés összehívását kérték a főispántól, aki kénytelen volt teljesíteni ezt a kívánságot. A november 2-re összehívott közgyűlésen azonban már távollétével tüntetett. Helyette dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnökölt. A város tanácsa 10 pontból álló javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. Ez a javaslat így kezdődött: „A világot mozgató és a népek sorsát intéző események parancsolják, hogy Magyarország jövendő boldogulását, a nénuralmi eszmék megvalósításában keresse .. A javaslat előterjesztése után következett az a momentum, amely a már lezajlott események után kullogó Szegedet egyetlen csapásra a forradalmi átalakulás élvonalába lendítette. Szeged volt az első az országban, amely hitet tett a köztársasági gondolat mellett, kerek 14 nappal a köztársaság budapesti kikiáltása előtt, és ennek a hitnek Móra Ferenc volt az apostola. Móra Ferenc jelentkezett szólásra a tanácsi javaslat előterjesztése után, és a közgyűlés tomboló lelkesedésétől kísérve beszédében a többi között ezeket mondotta: ! — Polgártársak! Azon az éjszakán, amikor én nyolc társam megbízásából megszövegeztem azt az indítványt, amelyről most a tanácsi előterjesztést hallottuk, a forradalom előestéjén állottunk, amikor 42 társammal beadtuk az illetékes hatósághoz, már benne voltunk a forradalomban, s ma, amikor tárgyalásra gyűltünk össze, már mögöttünk van három őrjítően zakatoló nap és éjszaka, s azzal együtt egy bevégzett forradalom, egy égő lángolás az éjfekete égen, amely most Magyarországra borult. Ez a beadvány mai formájában már elavult, amely csak arra szolgálhat alkuimul, hogy mai összejövetelünkön utolérjük a vágtató időket és meghatott lélekkel éltessük azt a népuralmat, amely nem az isten kegyelméből, hanem a magunk akaratából való, amit ezen a földön csak egyszer lehetett eddig elmondani — 1849-ben — és lelkünk piros kendőjét a hála szavaival lengessük azok felé. akik ma ezt a népakaratot szimbolizálják. — Polgártársak, nemcsak nekünk, kisembereknek, akik a háború első napja óta jajve. székeltük a Cassandra-jóslatot, de minden nyílt szemű embernek előre kellett látnia azt az apokaliptikus helyzetet, amelybe a háborúnak juttatnia kellett az országot. És nekünk, akiknek volt bátorságunk a háborús dicsőség leghejehujá- sabb napjaiban is azt vallani, hogy a legrolhadtabb béke is istenibb és emberibb dolog a legdicsőségesebb háborúnál, ma is van bátorságunk kimondani azt, hogy bár ennek a vétkes és fájdalmas generációnak, amelyhez tartozunk, lehajtott fővel és keserűségtől fuldokló szívvel kell körüláll- nunk a történeti magyarság sírbatételét, be kell látnunk azt, hogy jobb volt ezt a háborút elveszteni, ha egy, bár megfogyatkozott, de szabad és modern magyar nemzet gyanánt kerülhetünk ki belőle, mint megnyerni úgy, hogy még eddigi álszabadságunkat is elveszítve, a porosz császárság halálos ölelésében, a feudalizmus fenntartói legyünk itthon, és emberi és nemzeti szabadság megátkozott pandúrjai a Világ szemében. Majd így folytatta: — Polgártársak! Nem tudjuk még, milyen lesz az új rend törvényhatósága, milyen lesz a muncipiális kormányzat, de az természetes, hogy a törvényhatóságok mai összetételükben megszűnnek. Szeretnénk, ha Szeged törvényhatósága, amelynek, ne felejtsük el, a múltban sohasem volt meg a kellő púlya egyik kormányzat előtt sem, szeretnénk, ha Szeged törvényhatósága, múltja expiálásául is, a vezérszólamot vinné a mai napok kórusába és ezúttal Szeged népének már megnyilatkozott akaratát követve elfogadná a következő határozati javaslatot, amelyet a tanácsi javaslat helyébe a Nemzeti Tanács szegedi intéző bizottságának a nevében van szerencsém beterjeszteni. 1. Szeged város hatósága első szabad lélegzetvételével meghatott hálával köszönti az ország felszabadítóját, az Országos Nemzeti Tanácsot, amelyet Kossuth Lajos lelke szállott meg e sorsdöntő napokban és úgy egyenként, mint összevéve. rendelkezésére bocsátja annak minden erejét és minden szervét. „Elmondok mindent, ami fáj, — Felírom, hogy el ne felejtsem, a kétágasra, a hodál'yfalra, hogy nagyon sokat szenvedtem.. (Elmondok mindent) így lázadozott. így fogalmazta meg azt, amit abban a korban kevesen mertek kimondani. Más,kr— a nanszámosálet ellesett pillanatait önti maradandó sorokba: „... Illatoz az esti viola, a hold beles a f üggönyök közt, napszámos lány mosdik odabent, a portól lepett emlőket fiiröszt.“ (Napszámos lány tisztálkodása) íme egy másik kép: Leírhatatlan az a lelkesedés, amellyel a ha- \ tározati javaslatot. Móra izzó i beszédét fogadta Szeged parla- I mentje. A városatyák — tér- \ metes virilis polgárok, őszbe = csavarodott tanyai magyarok, [ tekintélyes fiskálisok, reveren- i dás papok — helyükről felug-1 rálva kipirult arccal, könnybe f lábadt szemmel ünnepelték a | békét, a felszabadulást, a sza- § badságot és a népköztársasá-1 got. A karzatokról virágot I szórtak, őszirózsákat a zsúfolt | padsorok felé. A lelkesedés | megrázta az öreg városháza I vaskos pilléreit. Az elnöklő polgármesternek | a meghatottságtól elcsuklott a hangja, amikor kihirdette, hogy Szeged város törvényhatósági bizottsága egyhangú lelkesedéssel elfogadta Móra Fe. renc határozati javaslatát. így kiáltotta ki Szeged a Népköztársaságot 40 évvel ezelőtt, november 2-án, elsőnek j a forradalmas országban. Magyar László „Tizen is köhögnek egyszerre, S egész éjszaka hangos a ház. A belopódzó holdsugáron ti halál csontkeze citeráz .. (Tizen is...) Mennyi könnyedség, vidámság van ebben a versszakban: „... Fejem felett pacsirta dalol s kaszám nyelén a neved ragyog... így jönnek most poros tűzszárnyc-n Elébem a nyári hajnalok!“ (Kaszám nyelére ...) Ars poeticájában büszkén írta: „Úgy állok itt, mint a kútágas a puszta ölén, a hőségben, nem hajlongok a hagy viharban, s a pókhálót lengető szélben. Engem a vihar nem dönthet el, földanyám keze tart erősen, árnyékomon álmodik a pór: virágmagok vannak kelőben.“ | \ virágmagok kikeltek s ma | már szépen virítanak, s | amiről egykor ez a bihari köl- ! tő álmodott, s amiért egykor | a költészet fegyverével küz- ! dött, mára beteljesült. A szegényparasztság gazda lett ebben az országban! Az az elet is tovaröppent, amelyről olyan szívhez szólóan énekelt a költő. s amelynek éppen Nagy (A puszta ölén) Imre költészete állított maradandó emléket. S ezért soha, de soha nem fogjuk feledni ezt a nagyszívű, a hazugság világában is tiszta embernek megmaradni tudó egyéniséget. Aki nem adhatott mást népének, mint nagy-nagy emberségét és mérhetetlenül tiszta, jóságos szívét. Gáli Sándor