Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

1958. NOVEMBER 2. VASÁRNAP TSC irlap Azon az éjszakán Günther Hüttmann a „snájdig'’ SS tiszt és szeretője. yitz gyermek, tíz apró zsidó­harc. A németek „tisztogatási művelete’1 őket is halálra ítél­te, akárcsak szüleiket. De akadnak — mégpedig szép­számmal akadnak — becsüle­tes, bátor emberek, akik éle­tük kockáztatásával is, de megmentik a gyerekeket. Ennyi a film meséje. S sze­rencsére a norvég filmeseket nem vitte rossz utakra a kí­nálkozó lehetőség: minél haj­meresztőbb, minél izgalmasabb történetet adni. Nem profitál­nak abból sem, eltérően sok más, erről a témáról készült filmtől, hogy a német fasisz­ták minél szörnyűbb arcát mutassák meg. Éppen az ábrá­zolás egyszerűsége, sallang- mentessége adja azt a nagy nyomatékot .az. SS-ek ggr.áz- dállcodásának, ami minden kockáján átsüt a filmnek. Mert az ellenség mindenütt jelen van, ha nem is jelenik meg a vásznon. De ott van a „snájdig" SS tiszt képében, aki a szere­tőjét is felhasználva akar kar­riert csinálni — a tíz zsidó­gyerek halálából. Egyszerű emberek összefogá­sának állít emléket ez a film, olyanoknak, akik a legtermé­szetesebb egyszerűséggel koc­káztatják életüket — mások életéért. S az egyszerű embe­rek hősiességében nemcsak akkori, hanem mostani mon­danivaló is rejlik: a gonosz­ság, a kegyetlenség ellen so­kat tehetnek az egyszerű em- kerek. Keresztülhúzhatják a gyilkosok, a háború, az öldök­lés megszállottainak terveit. Sigval Maartmann-Moe ren­dező. ha az elején nem is bizo­nyítja azt, hogy tehetséges rendező, a film közepétől an­nál jobban tanújelét adja en­nek. A három főszereplő: Anne- Lise Tangstad, J. Holst-Jen- sen, holla Carlsen kiválót nyújt. Játékuk a gyerekek óvói, megmentéi szerepében mélyen emberi alakítás. Otto­kár. Penning és Günther Hütt­mann a két SS tiszt alakítója félelmetesen olyan, mint ami­lyenek ezek a pribékek voltak. Hogy a néző gyűlöli őket: ez a legbiztosabb elismerés. A film figyelmeztető az egy­szerű emberekhez: ne feledje­tek, ne adjatok mégegyszer szabad kezet gyermekek gyil­kosainak. — ár — ÁLMATLAN Éj A SZEGÉNYPARASZTI VILÁG KÖLTŐJE KULTURÁLIS VILÁGHIRADÓ HALADÓ OLASZ film­művészek Kínai fal címmel egész estét betöltő színes doku­mentumfilmet készítettek a Kínai Népköztársaságról. A filmet a brüsszeli világkiállí­táson az Arany Olajág díjjal tüntették ki. L.OPE DE VEGA egyik el­felejtett színművére bukkan­tak — írja az Estafeta Litera- ria. A Velencei Játékok című darabot a szerző halála óta nem játszották. A darab érde­kessége, hogy Lope de Vega ebben a műben a lélektani dráma előfutár jaként tűnik fel. MOSZKVÁBAN nagy sikerrel mutatták be Az ősi pusztaságok ege alatt című színes szovjet— kínai koprodukcióban készült játékfilmet. FIATAL KAMERUNI író, Mongo Beti nyerte el a Saint Beuve-díjat Elvégzett küldetés című regényéért. A MOSZF1LM stúdióban Borús reggel címen rövidesen befejezik a Golgota filmtriló­giájának harmadik részét. JAPAN TÜDŐSÖK és közéleti személyiségek társaságot alapítot­tak. amely programul tűzte ki a japán írás egyszerűsítését, a hieroglifák megszüntetését, to­vábbá az európai mintájú vízszin­tes írás bevezetését. VISNYEVSZKIJ Optimista tragédia című darabjából film készül a Lenin-díjas Tovszto- gonov rendezésében. ARAGON UJ REGÉNYE, a Nagyhét 1815-ben játszódik, amikor Napóleon Párizshoz közeledik és XVIII■ Lajos me­nekül előle. Az előszóban Ara­gon figyelmeztet, hogy bár cselekménye a múltban törté­nik, műve nem történelmi re­gény. PARÁDÉS szereposztásban ké­szül Vittorio de Sica új filmje, a?. Utolsó Ítélet. Főszereplői: Glna Lollobrigida, Silvana Pampanini és Martine Carol. A film forgatá­sát novemberben kezdik mej Rómában. A SZOVJETUNIÓBAN 1959 —60-ban kiadják Szergej Je­szenyin összes műveinek öt­kötetes gyűjteményét. ANTONELLA LUALDI és férje, Franco lnterlenghi je­lenleg Jugoszláviában tartóz­kodik. Itt forgatják ugyanis A szökés bűne című filmet, amelynek főszerepeit alakít­ják Félix Marten-nel és Folco Lullivai együtt. MAKSZIM GORKIJNAK, a nagy szovjet írónak ritkaságszámba menő portréját fedezték fel egy novoszibirszki könyvtárban. R égi adósságot törlesztett könyvkiadásunk azzal, hogy a Szépirodalmi Könyv­kiadó megjelentette Nagy Imre verseit. Egy életmű, költészet­ben, egy kegyetlen emberi sors Urává magasztosulva, amely része a magyar irodalomnak, amely nélkül szegényebb volna költészetünk. De miért kellett eddig vár­nunk ezzel a kiadással? Ez a bihari költő és költészete meg­érdemelte volna, hogy a fel­szabadult népnek lírájával se­gítsen megmutatni: milyen volt az úri elnyomás és milyen mélységből indultunk el a fel­szabadulás útján. Azért is megérdemelte volna, mert a múltban nemcsak mellőzött volt, hanem az elnyomott sze­gényember életét élte. Akkor, amikor a hivatalos irodalom- politika az „őstehetség“-ért lel­kendezett, amikor a „paraszt- mentés“-ről fecsegtek az or­szág vezetői, ő nvomorgett. Abban a korban Nagy Imrének csak itt-ott jelent meg egy-egy verse és csak halála után ad­ták ki „Összegyűjtött versei“-1, amelyet 1943-ban a cenzúra ép­pen engedeti A mostani új kötet már olyan verseket is tartalmaz, amelyek korábban nem jelenhettek meg éppen forradalmi hangvételüknél fogva. A kötet előszava méltó helyre állítja Nagy Imrét és megadja azt a kegyeletet, amely kijár a költőnek és az embernek. T/"i volt? „Östehetség“, ver- -*'■ selgető psrasztköltő? Vagy egyszerű plagizáló, aki utá­nozta Ady Endrét? Egyik se. Eredet: költői egyéniség volt. Azzá vált a mérhetetlen nyo­mor, az eiesettség, a kegyetlen paraszti világ ellenére, amely­ben élt. Köze volt a szellem világához, köze volt a magyar irodalomhoz. A mű. amelyet alkpiott. nem volt. nagy. de égy költőnél sefaa sem B meny- hyiség számit, hanem a minő­ség. Egyetlen képben, hason­latban is meglátszik a költő, kivii'an a tehetség. Márpedig a Nagy Imre-i sörök eredeti egyéniségre, tehetséges ember­re vallanak. Talán senki sem tudta, olyan szépen és feleme- lően, a maga valóságában áb­rázolni a szegényparsszti osz­tály nyomorúságát és emellett darak iránti szeretetét, mint elmondani a füvek, fák, ma- Nagy Imre. „Egy parasztlány jár a mezőkön, lába nyomán virágtűz lobban, szemeivel valamit keres a porban és a csillagokban Feje fölött pacsirta dalol, körülötte vad méhek szállnak — azoknak visz mosolyt, virágot, akik éhen s szomjan kaszálnak “ (Egy parasztlány...) A summásélet, a szegénység, s ebben a szegénységben még­is érző, s a szépséget szom­jazó rétegnek az érzelemvilá­ga bontakoznak ki a versso­rokból, amelyek igazi, Nagy Imre-i s;rok. „Por és lárma két sor viskó közt, s a nap a játékot csodálja: póri gyermekek dinnyehéjban port hordanak a pocsolyába. ...nő a csalán az árokparton, nőnek, játszanak a parasztok, .. .Itt játszik a jövő csürhése sárból csinált kövér malaccal... Itt a szegénység döngicsél csak, s a bodzafára terített rongyok fehérlenek az Istenhez föl, mint elkeshedt póri mosolyok.' N em akarok én vitázni a Népszabadság kritikusá­val abban, hogy Nagy Imre egyszerűen ,.őstehetség‘‘-e, vagy Ady Endrét utánzó. Ezt döntse el az olvasó. A mű ön­magáért beszél! A „paraszt­mentő“ korban, a mérhetetlen elnyomásban megmaradt köl­tőnek és embernek. Nem vál­lalta a Sértő-i utat, felülemel­kedett a provincionalizmuson és ugyanakkor megmaradt osz­tálya hűséges tagjának, sors- közösséget vállalt vele. Ez pe­dig abban a világban nem volt könnyű, különösen Nagy Im­rének nem, aki gyenge ember volt a nehéz testi munkára. Márpedig a mezei munkások közt kegyetlen törvény, hogy az ember annyit ér, amennyit a munkában ér, s aki nem bírja, tegye le. Aki nem bírja a zsákot, menjen szalmát hor­dani, s aki azt sem bírja, men­jen az asszonyok, vagy a gye­rekek közé. Ha ott sem bírja, akassza fel magát! Veres Péter érdeme, hogy meglátta benne a forradalmárt és értékelte költészetét halála után megjelent „Összegyűjtött versei“ előszavában. Ismertem, láttam Nagv Imre küzdését, szinte kibírhatatlan keserű éle­tét. Egy nyomorúságos kis pa­(Az én utcám) rasztházban, éhező gyerekek között, zsörtölődő, a nincsért mindig a férjét okoló asszony mellett, a régi vízivilágot visz- szsisíró, zsémbes szülők pana­szainak tengerében élte életét és közben írta jósággal, lelki szépséggel telített verseit. Olyan zord. kegyetlen volt az a világ, amelyben a jóság és a lelki szépség is szégyen volt. Nagy Imre mégis hirt tudeit adni róla és lírává tudta sűrí­teni azt a világot. Sokat, na­gyon sokat szenvedett, s ezért ezt a szenvedést már nem bír­hatta és fiatalon, az élet delén hagyott itt bennünket. Az éhe­zés, a nélkülözés, az egészsé­ges embert is meggyötrő pa­raszti munka vitte a sírba: el- nyűtte az élet. Cárrétudvari (ame'y az én ^ szülőfalum is) szülöttének nem adott semmi örömet. Munkástársai mosolyogtak raj­ta. A falu intelligenciája nem törődött vele. A b:rt okos pa­rasztok kinevették. Csak né­hány osztályos társával oszto­zott, a kicsi örömökön és nagy gondokban. Eljárt a földmun­kások olvasókörébe, ott beszél­getett barátaival, s néha egy pohár bor mellett születtek — az iskolás füzetekbe írva — a versek. 2. Szeged város törvényható- \ sága arra kéri a Nemzeti Ta-i nács kebeléből alakult kor-1 mányt, hogy az összehívandó 1 népparlament elé juttassa el ai város törvényhatóságának és | népének azon kívánságát, hogy | Magyarország új államrendjé-1 ül a Népköztársaság prokla- \ máltasséJc, mint az egyedül Ie-| hetséges államforma, amely ai kor szellemének megfelel és | amelyben a körülöttünk ala-1 kuló szabad népköztársaságoki közt békésen maradhassunk. I 3. Szeged város törvényható. \ sága ezen határozatát átirat-1 ban közli a törvényhatóságok- s kai. felszólítván őket annak§ magukévá, tételére. | lomhoz. Csatlakozott hozzá a város vezetősége, tanácsa, sőt köztörvényhatósági bizottsága is, amelynek tagjai között fog­laltak helyet a legtekintélye­sebb polgárok, virilisták és há­ziurak, súlyos szavú fiskálisok és tanyai kiskirályok, kémény­seprőmesterek és gyártulajdo­nosok. Unták ők is már a vé­rébe fulladt háborút, amely bizony semmi további jóval nem kecsegtetett. A függetlenségi érzelmű vá­rosatyák, vagy negyvenen, szabályszerű beadványban rendkívüli közgyűlés összehí­vását kérték a főispántól, aki kénytelen volt teljesíteni ezt a kívánságot. A november 2-re összehívott közgyűlésen azon­ban már távollétével tüntetett. Helyette dr. Somogyi Szilvesz­ter polgármester elnökölt. A város tanácsa 10 pontból álló javaslatot terjesztett a közgyű­lés elé. Ez a javaslat így kez­dődött: „A világot mozgató és a népek sorsát intéző esemé­nyek parancsolják, hogy Ma­gyarország jövendő boldogulá­sát, a nénuralmi eszmék meg­valósításában keresse .. A javaslat előterjesztése után következett az a momen­tum, amely a már lezajlott események után kullogó Sze­gedet egyetlen csapásra a for­radalmi átalakulás élvonalába lendítette. Szeged volt az első az országban, amely hitet tett a köztársasági gondolat mel­lett, kerek 14 nappal a köztár­saság budapesti kikiáltása előtt, és ennek a hitnek Móra Ferenc volt az apostola. Móra Ferenc jelentkezett szólásra a tanácsi javaslat előterjesztése után, és a közgyűlés tomboló lelkesedé­sétől kísérve beszédében a töb­bi között ezeket mondotta: ! — Polgártársak! Azon az éj­szakán, amikor én nyolc tár­sam megbízásából megszöve­geztem azt az indítványt, amelyről most a tanácsi elő­terjesztést hallottuk, a forrada­lom előestéjén állottunk, ami­kor 42 társammal beadtuk az illetékes hatósághoz, már ben­ne voltunk a forradalomban, s ma, amikor tárgyalásra gyűl­tünk össze, már mögöttünk van három őrjítően zakatoló nap és éjszaka, s azzal együtt egy bevégzett forradalom, egy égő lángolás az éjfekete égen, amely most Magyarországra borult. Ez a beadvány mai for­májában már elavult, amely csak arra szolgálhat alkuimul, hogy mai összejövetelünkön utolérjük a vágtató időket és meghatott lélekkel éltessük azt a népuralmat, amely nem az isten kegyelméből, hanem a magunk akaratából való, amit ezen a földön csak egyszer le­hetett eddig elmondani — 1849-ben — és lelkünk piros kendőjét a hála szavaival len­gessük azok felé. akik ma ezt a népakaratot szimbolizálják. — Polgártársak, nemcsak nekünk, kisembereknek, akik a háború első napja óta jajve. székeltük a Cassandra-jóslatot, de minden nyílt szemű ember­nek előre kellett látnia azt az apokaliptikus helyzetet, amely­be a háborúnak juttatnia kel­lett az országot. És nekünk, akiknek volt bátorságunk a háborús dicsőség leghejehujá- sabb napjaiban is azt vallani, hogy a legrolhadtabb béke is istenibb és emberibb dolog a legdicsőségesebb háborúnál, ma is van bátorságunk kimon­dani azt, hogy bár ennek a vétkes és fájdalmas generáció­nak, amelyhez tartozunk, le­hajtott fővel és keserűségtől fuldokló szívvel kell körüláll- nunk a történeti magyarság sírbatételét, be kell látnunk azt, hogy jobb volt ezt a há­borút elveszteni, ha egy, bár megfogyatkozott, de szabad és modern magyar nemzet gya­nánt kerülhetünk ki belőle, mint megnyerni úgy, hogy még eddigi álszabadságunkat is el­veszítve, a porosz császárság halálos ölelésében, a feudaliz­mus fenntartói legyünk itthon, és emberi és nemzeti szabad­ság megátkozott pandúrjai a Világ szemében. Majd így folytatta: — Polgártársak! Nem tud­juk még, milyen lesz az új rend törvényhatósága, milyen lesz a muncipiális kormányzat, de az természetes, hogy a tör­vényhatóságok mai összetéte­lükben megszűnnek. Szeret­nénk, ha Szeged törvényható­sága, amelynek, ne felejtsük el, a múltban sohasem volt meg a kellő púlya egyik kor­mányzat előtt sem, szeretnénk, ha Szeged törvényhatósága, múltja expiálásául is, a vezér­szólamot vinné a mai napok kórusába és ezúttal Szeged né­pének már megnyilatkozott akaratát követve elfogadná a következő határozati javasla­tot, amelyet a tanácsi javaslat helyébe a Nemzeti Tanács szegedi intéző bizottságának a nevében van szerencsém beter­jeszteni. 1. Szeged város hatósága el­ső szabad lélegzetvételével meghatott hálával köszönti az ország felszabadítóját, az Or­szágos Nemzeti Tanácsot, ame­lyet Kossuth Lajos lelke szál­lott meg e sorsdöntő napokban és úgy egyenként, mint össze­véve. rendelkezésére bocsátja annak minden erejét és min­den szervét. „Elmondok mindent, ami fáj, — Felírom, hogy el ne felejtsem, a kétágasra, a hodál'yfalra, hogy nagyon sokat szenvedtem.. (Elmondok mindent) így lázadozott. így fogalmaz­ta meg azt, amit abban a kor­ban kevesen mertek kimonda­ni. Más,kr— a nanszámosálet el­lesett pillanatait önti mara­dandó sorokba: „... Illatoz az esti viola, a hold beles a f üggönyök közt, napszámos lány mosdik odabent, a portól lepett emlőket fiiröszt.“ (Napszámos lány tisztálkodása) íme egy másik kép: Leírhatatlan az a lelkesedés, amellyel a ha- \ tározati javaslatot. Móra izzó i beszédét fogadta Szeged parla- I mentje. A városatyák — tér- \ metes virilis polgárok, őszbe = csavarodott tanyai magyarok, [ tekintélyes fiskálisok, reveren- i dás papok — helyükről felug-1 rálva kipirult arccal, könnybe f lábadt szemmel ünnepelték a | békét, a felszabadulást, a sza- § badságot és a népköztársasá-1 got. A karzatokról virágot I szórtak, őszirózsákat a zsúfolt | padsorok felé. A lelkesedés | megrázta az öreg városháza I vaskos pilléreit. Az elnöklő polgármesternek | a meghatottságtól elcsuklott a hangja, amikor kihirdette, hogy Szeged város törvényha­tósági bizottsága egyhangú lel­kesedéssel elfogadta Móra Fe. renc határozati javaslatát. így kiáltotta ki Szeged a Népköztársaságot 40 évvel ez­előtt, november 2-án, elsőnek j a forradalmas országban. Magyar László „Tizen is köhögnek egyszerre, S egész éjszaka hangos a ház. A belopódzó holdsugáron ti halál csontkeze citeráz .. (Tizen is...) Mennyi könnyedség, vidámság van ebben a versszakban: „... Fejem felett pacsirta dalol s kaszám nyelén a neved ragyog... így jönnek most poros tűzszárnyc-n Elébem a nyári hajnalok!“ (Kaszám nyelére ...) Ars poeticájában büszkén írta: „Úgy állok itt, mint a kútágas a puszta ölén, a hőségben, nem hajlongok a hagy viharban, s a pókhálót lengető szélben. Engem a vihar nem dönthet el, földanyám keze tart erősen, árnyékomon álmodik a pór: virágmagok vannak kelőben.“ | \ virágmagok kikeltek s ma | már szépen virítanak, s | amiről egykor ez a bihari köl- ! tő álmodott, s amiért egykor | a költészet fegyverével küz- ! dött, mára beteljesült. A sze­gényparasztság gazda lett eb­ben az országban! Az az elet is tovaröppent, amelyről olyan szívhez szólóan énekelt a köl­tő. s amelynek éppen Nagy (A puszta ölén) Imre költészete állított mara­dandó emléket. S ezért soha, de soha nem fogjuk feledni ezt a nagyszívű, a hazugság vilá­gában is tiszta embernek meg­maradni tudó egyéniséget. Aki nem adhatott mást népének, mint nagy-nagy emberségét és mérhetetlenül tiszta, jóságos szívét. Gáli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents