Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

HE cm

a/Cirlan

1958. NOVEMBER 16. VASÁRNAP

DOBI ISTVÁN RÁDIÓBESZÉDE

(Folytatás az első oldalról)

gazdasági nagyüzemeket, amelyek közül nem egynek, már európai hír«, van. Hogyan tudtuk elérni ezeket az eredményeket? Olyképpen, hogy népünk széles milliói; mérnökök, tudósok, munkások, parasztok, a jóakaraté írók, művészek tehetségüknek, képességüknek legjavát adták oda az építkezéshez. Egy országnak építkezéséhez, amit azután 1956 őszén majdnem romba elöntött az ellenforradalom.

Ma már nem kell senkinek, értelmes emberitek bővebben magyarázni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány milyen rendkívüli nehézségek között kezdte meg munkáját 1956 november elején. Ismeretesek azok a vadállati kegyetlenséggel végrehajtott terrorcselekmények, amelyek Budapesten, Miskolcon és az ország egyéb helyein történtek. Ezeknek nemcsak régi munkásmozgalmi harcosok, fegyverrel a kezükben helytálló derék katonák, hanem nők és öregek is áldozatul estek;

Nagyrészt ismeretesek az Országházban 1956. október 23-a és november 4-e között történt dolgok és belső árulóink kapcsolatai a nyugati imperialista vezetőkkel és ügynökökkel, akik 1956-ban azért szerették volna Magyarországot kézrekeríteni, hogy bennünket megragadva, innen próbálják meg sarkaiból 'kiforgatni az egész szocialista világot,

D

e azt gondolom, még évek kellenek hozzá, hogy minden részletében feltárjuk és megismerjük a magyarországi belső, titkos felforgató munkát, aminek a hatása 1957 első hónapjaiban is érezhető volt. A forradalmi munkás-paraszt kormánynak, munkába lépése után, még hetekig, hóna- , pókig kellett küszködnie, megfoghatatlan belső ellenségekkel. Ez volt feladatánál? egyik legnehezebb és tegyük hozzá, hogy a legkevesebbet emlegetett része. Felismerni a bujkáló ellenséget, keresni a barátokat és végül megnyerni munkához és politikához az egész dolgozó népet. A kormány — világosan látva, hogy nép nélkül népi hatalmat csinálni nem lehet— ezt a munkáját is kemény akarattal, okosan és jól, elvégezte.

A fegyveres lázadás leverése után hosszú hetekig ezer meg tízezer ember viaskodott és vitatkozott itt önmagával, hogy megtalálja a helyes utat és kiszabaduljon az eszmei zűrzavarból, ami reá szakadt. A pártnak, s a forradalmi munkás-paraszt kormánynak történelmi érdeme, hogy országos méretekben az elképzelhető legrövidebb idő alatt felszámolta az eszmei zűrzavart és ezzel lerakta a nyugodt politikai munka alapjait.

Emellett, mint tudjuk, sürgős feladat volt a termelés és a közigazgatás rendjének, a közbiztonságnak, a törvényesség rendjének a helyreállítása. Kialakítása a köztudatnak, hogy munkáshatalomban

élünk, proletárdiktatúrában, amely megoltalmaz minden ártatlan embert, bárminő törvénytelenséggel, vagy túlkapással szemben. De könyörtelen a népi hatalom bármely ellenségével szemben, bárkinek hívják, bárminő hivatala, rangja volt azelőtt. És meggyőzése a népnek, hogy a nyugati imperialisták semmiféle gyűlölködő acsarkodásától nincs félni valónk: élünk, nagyúrik és élni fogunk a magunk módján, szocialista módon, akár tetszik Amerikában valakinek, akár nem.

A z államipolgár, mielőtt a ^ szavazófülkébe lép, tekintsen vissza az elmúlt két esztendőre és helyezze mérlegre annak eredményeit. Utána — hitem szerint — igaz lelkiismerettel a párt és a kormány mellé fog állni a szavalatával. Két nehéz esztendő, de két igen. szép esztendő volt ez, amiben dolgozni jóleső érzés, t azt is mondhatom, hogy tisztesség volt.

Építkeztünk, dolgoztunk, szót- értettünk egymással a legkényesebb kérdésekben is. Gazdasági, politikai, kulturális, irodalmi, szociális problémák dolgában. Világpolitikában a Szovjetunió hatalma és baráti segítsége oltalmazott bennünket. A Szovjetunió s a többi baráti ország támogatása felbecsülhetetlen értéket jelentett számunkra. Idebent pedig kibontakozott pártnak, párt- és államvezetőiknek olyan bizalmas, emberséges, szocialista kapcsolata a legszélesebb tömegekkel, amire ritkán van példa a történelemben. S azt gondolom, nyugodtan építhetjük rá a jövendőt.

A nyugati vezető körök gyűlölnek bennünket, rágalmaznák. Csalódtak 1956-ban. De legalább akkorát csalódtak 1957-ben és 1958-ban.

Magyarországon békesség és nyugalom van. Növekedik a termelés, építkezünk, terjeszkedünk iparban és mezőgazdaságban. Szépen fejlődik a kulturális és az irodalmi élet. a dolgozó emberekről való egészségügyi és szociális gondoskodás. Nincs munkanélküliség. nincs éhező ember, emelkedik a nép életszínvonala. Tele van gazdagodással, új szépségekkel az életünk.

A forradalmi munkás-paraszt kormány, a párt döntéseire támaszkodva megadta a parasztság által joggal követelt anyagi könnyítéseket és különböző intézkedésekkel helyreállította a mezőgazda- sági termelés biztonságát. Egész sora történt az olyan rendelkezéseknek, amelyek a falu javát szolgálták, hasznosabbá tették az egész dolgozó parasztság munkáját. Ugyanakkor a kormánynak volt bátorsága és jól megfontolt okossága, hozzányúlni a niún- kásság és az értelmiség jövedelme körül a múltból örökölt aránytalanságok és hiányosságok kijavításához.

Emelte a fizetéseket és az ipari munkásság anyagi érdekeltségét a termelésben. Ahol megvolt a lehetőség, ott habozás nélkül előbbreléptünk, ahol pedig szükséges volt, ott takarékoskodtunk. Nem

mondtunk le a nehézipar elsőbbségéről az iparfejlesztésben, de törekedtünk megteremteni a nép növekedő igényeinek megfelelő minőségben és mennyiségben az emelkedett keresletet kielégítő közszükségleti cikkeket.,

Két év alatt lakások ezreit adtuk át új lakóknak és megint ezreknek és tízezreknek

adtunk állami kölcsönt, anyagot, hogy építkezzenek. Bármerre fordul az ember az országban, gyárak, üzemek, erőművek épülnek, városok és falvak terjeszkednek. Az ellenforradalmi rombolás után két évvel, mindinkább szépül és gazdagodik az ország és ennek legelső magyarázata a párt és a forradalmi munkásparaszt kormány helyes politikája, a nép bizalma a politika iránt, a párt és a kormány bizalma a nép irányában.

Ebből a politikából származik a proletárdiktatúra helyes gyakorlása, a munkás-paraszt szövetség fejlődése, népünk erős, egészséges, demokratikus egységének kibontakozása. Életünk és eredményeink tanúsítják, hogy a munkáshatalom, erős proletár- diktatúrával, szilárd demokratikus nemzeti egységgel, népünk tehetségével és szorgalmával párosulva — csodákra képes, mind külpolitikában mind belső fejlődésünk értelmében.

V

álasztani és szavazni fogunk, kedves barátaim! A jelölőgyűlések ezrei s a nagy tömegmegmozdulások, amelyek Budapesten és vidéken, párt és állami vezetők megjelenését kísérték, beszédes bizonyítékait szolgáltatták nemcsak választási rendszerünk demokratizmusának — hiszen a jelöltek kiválasztásánál mindenki szabadon állást foglalhatott, és ez meg is történt szerte az országban —, hanem a párt szélesedő tömegkapcsolatairól, a párt vezetése alatt működő Hazafias Népfront tekintélyének növekedéséről is tanúskodtak. Ezeken a gyűléseken és találkozásokon, milliók juttatták kifejezésre, hogy hívei a szocialista építésnek, meg akar-* ják valósítani a szocializmust városban és falun, s részi; akarnak venni ebben a munkában.

A párt és a népfront jelöltjeit általában mindenütt bizalommal és szeretettel, szívesen fogadta á nép. Miért? Mert' annak a politikának a képviselői, amely politikát a párt és a kormány a néppel szoros egyetértésben az ország javára folytatott és folytatni kíván. Most azután meg fogjuk választani azokat a személyeket, akiket az országgyűlésben és a tanácsokban akarunk látni, hogy képviseljenek bennünket és elősegítsék a párt politikájának további érvényesülését és kiteljesedését. És szavazni fogunk, a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája mellett.

Meg fogjuk mutatni a világnak, hogy mi, a magyar nép, ezzel a politikával egyetértünk, folytatását kívánjuk. A magunk javára, mert ez a politika helyreállította az ellenforradalom által veszélyeztetett népi hatalmat, erőinket egyesíteni tudja a szocialista építkezésre, a termelőmunkára — hazánk szabadságának, függetlenségének oltalmára és a béke védelmére,

A párt és a kormány az elért nagy eredmények alapján joggal kér bizalmi szavazat^ a magyar néptől. A szavazatok milliói erősítsék demokratikus nemzeti egységünket, a munkáshatalmat, a mindinkább szélesedő és tartalmában gazdagodó munkásparaszt szövetséget.

Juttassák kifejezésre, hogy szívvel lélekkel hűségesek vagyunk és azok maradunk a szocialista tábor egységéhez. Hálásak a Szovjetunió iránt, amely felszabadított bennünket, megnyitotta dolgozó népünk számára a szocializmus felépítésének lehetőségét. A szocialista tábor gazdasági támogatásával és világpolitikai mellénkállásával nagymértékben hozzájárult, hogy a párt és a kormány — dolgozó népünkben meglevő képességek segítségével — két esztendő alatt oly csodálatos eredményeket tudott elérni az újjáépítésben, a mezőgazdaság, az ipar fejlesztésében és az életszínvonal növelésében.

A szavazatok milliói figyelmeztessenek mindenkit, aki gyűlöl bennünket: erősek vagyunk. Bárminő újabb kísérlet, szocialista vívmányaink megdöntésére, előrehaladásunk gátlására, bárminő támadás népi hatalmunk ellen — egy erős, egészséges nemzet ellenállásába ütköznék és csúfos kudarcba fulladna.

Legyen a szavazás a bizalom forró kifejezése a párt és a kormány iránt. És legyen buzdítás, ösztönzés, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkásparaszt kormány a választások eredményére, a választásokban kifejeződő nemzeti egységre támaszkodva még jobban, még céltudatosabban, még elhatá- rozottabban dolgozzék a népért és a hazáért, a fejlődésért és a szocializmusért, mint ahogyan eddig dolgozott.

mai nap

1958. november 16, vasárnap, Ödön napja.

A Nap kél 6,49 órakor,

nyugszik 16,08 órakor.

A Hold kél 11,25 órakor, nyugszik 21,38 órakor.

Várható időjárás: felhős idő, sok helyen esővel, mérsékelt szél. Az enyhe idő tovább tart. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 9—12 fok. között.

— BEVEZETIK A VILLANYT Péteri új településének házaiba. Az építési költségeket a községi tanács a községfejlesztési alapból fedezi.

— 15 000 FORINTOT fordít kutak javítására az 1959. évi költségvetési terv szerint a gödöllői járás.

— KOHÓ- ÉS GÉPIPARI DOLGOZÓKAT tüntetett ki az Elnöki Tanács. A kitüntetéseket tegnap délután az Országházban adta át Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke.

— MEGNYÍLT a debreceni állatkert. Az állatkertet a Nagyerdőben helyezték el.

— NÉGY ÜJ KISZ-alapszervezet alakul a közeljövőben Cegléden. Önálló KISZ- szervazelet alakítanak a Vörös Október Termelőszövetkezet, a Téglagyár, a Kisvasút és a Czárák dűlői iskola fiataljai.

— 497 000 FORINTOT irányzott elo^jövö évi költségvetésében a megyei tanács a politechnikai oktatás szélesebb körű bevezetésére.

— 79 750 FORINTOT fordított a KPVDSZ ebben az évben a sport támogatására és kulturális célokra a megyében. A .földművesszövetkezeti kultúrcsoportok eddig 77 000 forintot használtak fel,

— VÖRÖS ROZÁLIA festőművész kiállítását nyitották meg tegnap délután a Derkovits Gyula-teremben.

— BŐVÜL a Pest megyei Nyomdaipari Vállalat gépparkja. A hónap végén. Linotype szedőgépet szerelnek be a váci üzemben. Az új gép lehetővé teszi a füzetes nyomtatványok. könyvek gyorsabb elkészítését.

— MEGNYÍLIK az állami zeneiskola a jövő évben Vácott. Az iskola költségeit a városi költségvetésből biztosítják.

— 220 PEDAGÓGUS tanít jelenleg az aszódi járásban. 1938-ban pedig mindössze 97 pedagógus volt a járásban. A tantermek száma ez alatt az időszak alatt 82-ről 116-ra emelkedett.

— VÁROSI BÍRÓSÁGOT

és városi ügyészséget állítanak fel Nagykőrösön, közli a Magyar Közlöny mai száma. A bíróság és az ügyészség felállításáról a kormány rendeleté intézkedik.

— BEFEJEZIK a ceglédi

központi napközi otthon felújítását. A hátralevő munkákra még 8000 forintot fordít a városi tanács.

— MEGKEZDŐDTEK a megyében az őszi fásítások; Közületek és egyéniek a megye területén ez év őszén elültettek 4 100 000 csemetét, 24 500 suihángot és sorfát. Ezzel összesen 560 hektár területet fásítanak be. Az egyéni gazdák főként azokon a területeken fásiítanak, ahol nem kifizetődő a mezőgazdasági növények termelése. Nagyarányú munka folyik a ráckevei, nagvkátai, ceglédi és a dabasi járásban;

A TELEVÍZIÓ MŰSORA ma este 19.30 órai kezdettel: Tarka-est.

JELENTIK»

A Nagyvásártelepre szombaton reggel 82 vagon és nyolc tehergépkocsi áru érkezett, ebből 27 vagon zöldáru, 17 vagon burgonya és 38 vagon vegyesgyümölcs.

A hétvégi piacon baromfibőség volt. A KÖZERT-boltok a tisztított, hízott libát máj nélkül, egészben kilónként 22 forintért hozták forgalomba, a bélnélküli tisztított csirkét egészben 26—30, á beles csirkét 25—29, a tyúkot 23—27 forintért adták. A tisztított pulykát egészben kilónként 18—23 forintért árusították. A földművesszövetkezeti csarnoki húsboltok a Hunyadi téri, az El- munkás téri, a Teleki téri, a Garay téri piacokon és a Tol- buchin körúti nagycsarnokban fiatal birkahúst hoztak forgalomba, az elejét kilónként 14.20, a hátulját 16 forintért. A zöldáru, a hagyma és a burgonya ára nem változott. A tisztított karfiol árát a kertészek kilónként 2.40—2.80 forintra emelték.

ZinnMimisniiiiimnuiiniiiiiisiMiiiminiHHiiiuHtuiiiiuniiHiuiniiiiniiMimiiiHniniHinniiiittiiiitniiniiiiiiiiiiniiuimiiiiimiiiiiiHinii'iiiiiiiiiiiiininiHiiiiiiHiiiuminiMMiHiiiiiiiiHHiiiiiHiiiiiiiiiHiiiiiniiiiiiiiiiMiiiMiiiiiiiiiiiiniiiiiHiiuiiiituHiiiiiHiiuiuiiiiiiiiiiiiHiiiiiHiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiHiiMiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiitii'.'ii.uiHii

rrriKOLAJ DASKIJEV

ÄG URALKODÓJA

(35)

1 t— De a golyó csak át tud- |ja ütni? — érdeklődött a mér- | nők.

| — Nem mindegyik. — Har! wood felállt és hangot változ- | tatott. — Tehát utoljára kér- | dezem: akar a munkatársam | lenni.

| — És ha nem akarnék? —t | Scseglov is felállt. Hunyorgat- ! va nézett Harwoodra.

| — Akkor örökre bezárom

I ide. Vagy legalábbis nagyon |hosszú időre.

| A mérnök akkor már rég el- ! határozta, hogy igent mond. 1 Hiszen így megfejtheti az in• Itegrátor titkát, és alkalomad- | tán kereket is oldhat... De a Ipisztoly... Azt vajon ki küld- !te?... Hol lehet az az isme- \retlen jóbarát, s van-e ilyen Begyáltalán?

I — De ugye, megkaphatom iaz integrátor teljes vázlatát?

| — Ám legyen! — Harwood

i oly an képet vágott, mintha 1 nagy kockázatot vállalna,

| — Akkor beleegyezem.

| Némán mentek ki a szoba- 1 bál a folyosóra. Amikor a | Wagner régi dolgozószobájáéval szemben levő válaszfalhoz fértek, Harwood megállt és egy | apró sípot húzott ki a zsebéiből.

| — Az öreg még az ultra\hangot is igénybe vette, hogy ~a laboratóriumot megbízható

zárral szerelje fel. Különben önnek ez már nem újdonság.

Belefújt a sípba. S a nagyon vastag fal egyik karéja erre halk nesszel megfordult a tengelye körül, és két keskeny átjáró támadt előttük.

Aztán újabb ajtók következtek ... Majd a lift páncélzárkája ... Az utolsó ajtó egy hatalmas, félhomályos szobába nyílt. A szoba közepén, az átlátszó műanyagbúra alatt rengeteg sápadt-rózsaszín fény lüktetett.

— A főintegrátor! — mondta Harwood ünnepélyesen.

Scseglov nem győzött álmél- kodni.

Wagner professzor jogosan büszkélkedhetett: ilyen remek szerkezetet még sohasem látott!

XV. fejezet.

BARÁTOK ÉS ELLENSÉGEK

Még a közönséges néprádió is bonyolult és kiszámíthatatlan alkotmány. Úgy látszik, mintha nem lenne benne semmi különös, csak egy-két tekercs, vezeték, meg néhány tucat igénytelen közegellenállás és kondenzátor. De ha meg_ némul, keresheted a hibát!

A gépekkel sokkal könnyebb bánni. Ott a rongálódások szabad szemmel is láthatók: valami eltört, meggörbült, vagy laza lett. Az ember megkeresi a

FORDÍTOTTA: SALŐAI PONGRÁC

hibás alkatrészt, újat tesz a helyére, és kész. A rádiótechnika azonban más mesterség. Itt látszólag mindegyik alkatrész kifogástalan. A rádió mégsem működik. Vagy azért, mert a lámpa kiégett, vagy mert a kondenzátor ment tönkre. Vagy, mert túl közel kerültek a vezetékek, amelyeknek szabott távolságra kell lenniök egymástól. Vagy talán mert valamelyik csatlakozás oxidá- lólódott és nem vezeti az ára- mot.

Számtalan ilyen „vagy’’ lehet. A rádiótechnikában az a legnehezebb, ami szabad szemmel nem látható. Amit csak a műszerek vesznek észre.

Bizony, egy közönséges rádiót is nehéz megjavítani. Hát még milyen nehéz feladata lehetett Scseglovnak, akire a sok ezer elektromos rádiólámpával félszerelt gépaggregát megjavítását bízták.

íí. A két mérnök több mint két hétig fel sem egyenesedett, csak matatott a vezetékek hálójában, de hiába; teljesen eredmény te lenü l.

Nem is beszélgettek. Csupán egy-egy rosszindulatú pillantást vetettek egymásra. Mert mindegyik kémnek vagy ellgp- őrnek tartotta a másikat. Az ilyesmi elviselhetetlen állapot Ahelyett, hogy közös erőfeszítéssel dolgoztak volna — egyhelyben topogták.

Scseglov jött ki hamarább a sodrából.

■■— Mondja csak — kérdezte •—, mi maga tulajdonképpen? Mérnök vagy ellenőr?

Peterson felfortyant:

— Ugyanezt akartam én is megkérdezni magától! Meg hogy miért vizsgálgatja annyit a tizedik nyalábot? Én már átvizsgáltam.

— És maga miért foglalkozik a tizenkettedikkel? Azt meg én állítottam be, éppen tegnap.

A helyzet valóban tragikomikus volt: teljesen értelmetlen ismétlésekkel vesztegették el a napokat. /

— Mister Peterson, azt ajánlanám, hogy dolgozzunk felváltva. Tizenkét órát én, tizenkettőt maga.

— Rendben van — mormogta Jack. — Kezdje el. Én nem bírom az éjjeli munkát.

S már el is tűnt. Scseglov megkönnyebbülten felsóhajtott. Végre, valahára megszabadult ettől az idegen, vizslató szempártól.

A fütty, a kés, a pisztoly..; Még mindig nem értette. £z ismeretlen barát néma volt.

A mérnök minden sarkot végigkémlelt, aztán becsukta a laboratórium ajtaját és átment az ólomlemezekkel borított kísérleti kamrába. Ott céltábla helyett egy rossz kondenzátort, állított maga elé, az apró pisztolyával célbavette, s meghúzta a ravaszt.

Tompa dörrenés hallatszott, A lövedék átütötte a kondenzátort és az ólomba fúródott.

„Nagyszerű! — gondolta a mérnök. — Mégis csak igazi fegyvert kaptam.’1

Megszámlálta a töltényeket, a pisztolyt zsebretette és visz- szatért a laboratóriumba. Mos! már csak az integrátor alatt levő „pokolgépre’‘ volt kíván, esi. Harwood ugyan csak tré fás célzást tett rá, de azért jc lesz vigyázni; mert előfordulhat, hogy a beállításnál véletlenül az aknairányító vezetékét kapcsolja be, és a laboratóriummal együtt ő is a levegőbe repül.

„A főintegrátor egyik góca a vázlaton nincs feltüntetve" — jutottak eszébe Wagner sorai. Dehát hol keresse?

A szerkezet csak a gépaggregát alatt, valahol' a. talapzat mélyén lehetett, hogy a „pokolgép” vezetékeit ne vehessék észre.

A főintegrátort — a rázkódások elkerülése végett — egy hatalmas betonoszlopra szerelték fel, amely körülbelül egy méter magasan emelkedett a padló fölé. A felületes néző nem talált rajta semmi különöset, Scseglov azonban a gép- aggregát alá mászott és gondosan megvizsgálta a talapzat minden négyzetcentiméterét.

Hát ez bizony nem volt veszélytelen munka: egy óvatlan mozdulat az életébe is kerülhetett volna.

De a mérnök nem sietett. Közben gyakran a hátára fordult és tapasztalatait figyelmesen összehasonlította a vázlattal. Tudta, hogy az ultrahangtechnika szakértőjének, ha jól figyel, észre kell vennie az automataszerkezetet.

Így is történt.

(Folytatjuk)