Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

IWIIIIMIHHHIIIIIIHIIIItHIIIHHIIIIIIIMIHHIIIIIinHMIUllllHHlIIIHHMMroillMMHHHWmilllllilimimmmiMiUHM i.iiMiumr Balázs Béla: Vörös tavasz elébe M őst búcsúzzunk el egymástól, Uram. Árad a föld és tajtékos tavasz Dagasztja föl a mély völgyek sötétjét. Égnéző várták ormai merülnek. Most búcsúzzunk el, mert csillagmányos Négyszem-között már többé nem beszélünk. Vűifc völgy fölött, szép függő hidakon Szomszédolni egymáshoz át nem járunk. Köldökszakasztó születés szakít: Letép a földnek áradása rólad. Csókolj meg engem mégegyszer, Uram, Ezer év múlva látjuk újra egymást. Fordulok arccal most a föld felé S köszöntelek halálos nagy tavasz. Hullt-e már csillag hullámodba, hullt-e? Van-e már néma fövenyedben gyöngy? Áradj rám, áradj! Föld, dalolva várlak. Dalommal verlek, ágaskodj az égre. Magam vetkőzöm s már borítalak Szememre, mint a szeretőm haját. 'És lesz majd éjjel, hogy, az Urnák arca Kél újra és nem tükrözi színed. Akkor mint süllyedt városok harangja Meg fog kondulni mélyedben szívem. bibliai Kain és Ábel történe<* tének ez a modern változata az Edénkért legendájáig nyú­lik vissza. Steinbeck regényének mo* rális- témája voltaképpen nem más, mint az önzetlenség és kapzsiság, az embe •ség és ci­nizmus, a jó és a rossz ősi harca. Valamennyi figurája a két ellenpólus egyikét tes­tesíti meg — asszonyalakjai is. Ez utóbbiak közt a legplaszti- kusabb az aljasságában meg­döbbentő Kate, akit az író er­kölcsi torzszülöttnek nevez -L» joggal. A minden gátlástól mentes, semmitől vissza nem riadó, velejéig züllött Kata az amerikai „alvilág” kialaku­lását jelzi ebben a regényben és végzetes szerephez jut a Trask-család történetében. A másik pólus képviselője egy kínai szakács, akiben a legnagyszerűbb emberi tulaj­donságok egyesülnek. Ez a Lee a regény leg­vonzóbb alakja, maga is filozófus, mint Samuel Hamil­ton és életével, gondolatai­val, bölcsességével a fajok egyenlőségét és egymásra utaltságát példázza. Az „Éden- től keletre”, amelyet az Euró­pa Kiadó jelentetett meg, sok nagyszerűen megformált alak­jával, színes tájleírásaival, íz, galmas meséjével méltán, so­rakozik Steinbeck nagy írói alkotásai mellé. .......................... h ogy járt-e a férj későn haza és hol töltötte az éjszakát ilyenkor? Vajon hol? — Meg akartak fogni — kezdte az őszhajú. — Azt mond­tam, hogy igen, voltam éj­szaka távol otthonról. Sokszor voltam. Ügy is voií, hogy reg­gel mentem haza. Elővettem a vállalat igazolását és bebizo­nyítottam. hányszor maradtam 'ki hivatalos út miatt. — Na, erre igyunk egyet. Pincér, méa két üveggel! Az őszhajú tiltakozott. — Sok lesz. nagyon sok. Már nem emelte fel a fe­jét. ha beszélt. Csak a poharat nézte és a kislányt simogat­ta ... „te lopott jány, te kó­cos Kata”. A vonat elringatta a kicsit — Gyerünk — mondta az őszhajú és fizetett. , Nehezen álltak fél. Elöl ment a nevetős ember, mögötte az alvó gyerekkel a másik. Amaz vissza-visszané- zett. tud-e jönni a kicsivel9 Aztán, hogy a gyerekre tévedt hunyorgó pillantása, eszébe ju­tott az egész iménti történet Hátraszólt: — Aztán mi lesz. ha jön az asszony a gyerekért? Az őszhajú a nagy csatto­gásban nem értette, mit mond. — Miii? —a Mondom, ha jön az asz­szony Dombóvárra, mit csi­nálsz? — ordított a barátja. — Nem engedem vissza,.. — Az asszonyt? Az őszhajú nem válaszolt. Szabad kezével ügyetlenül nyúlt a szeméhez,.. pedig egy ablak sem volt nyitva a kocsiban.. i ben a modern társadalom földrengésszerű katasztrófái: a földnélküliség és a munka- nélküliség ugyanolyan alap­motívumok, mint az egyén el­szigetelődése, a magányosság lelki gyötrelme, az ember só­vár szeretetvágya. Ez tükrö­ződik fő műveiben, az „Erik a gyümölcs”-ben, az „Égerek és emberek”-ben, a „Lement a hold”-ban csakúgy, mint az „Édentől keletre” című regé­nyében. Három nemzedék változó életét mutatja meg Steinbeck e monumentális regényében és egyúttal nagy vonalakban felvázolja a hazája történetét az Észak és Dél háborújától az első világháborút követő éve­kig. A j-egéyy soksmfú cselek­ménye 'a kaliforniai Salinas- ban kezdődik, Steinbeck szülő­földjén. Egyik hőse, az író anyai nagyapja, az Írországból kivándorolt Samuel Hamil­ton — kovács, feltaláló, ezer­mester és anekdotáké filozó­fus — a tisztes munka, becsü­let és emberség képviselője egy olyan társadalomban, melynek útja csakhamar a Pénz bálványozásához vezet. A másik csillád, amely­nek nemzedékei a regény so­rán felvonulnak: a Trasle- család. Itt két fiú van: egy erőszakos, vad, gonosz és egy szelíd, jóságos, önzetlen. A z ' ^ Julin Steinbeck: Edémtől keletre KULTURÁLIS VILÁGHÍRADÓ ÉRDEKES FILMET vetíte­nek Genfben. Címe: Élet ket­tesben. A film Sacha Guitry különböző színdarabjaiból mu­tat be jelenteteket Danielle Darrieux. Robert Lamoreux, [ Gerald Philipp, Jean Marais és Fernandel főszereplésével. A FILMÁTVÉTELI bizott­ság átvette Sartre világhírű színdarabjából készült, A tisz­tességtudó utcalány című fran­cia filmet, amelyet magyarra szinkronizálva mutatnak be filmszínházaink. DECEMBER 8-ÁN indul szovjet turnéra a híres angol Shakespeare-Emlékszínfaáz. Leningrádban tizenegy, Moszk­vában pedig tizenöt előadást tartanak majd és három da­rabot mutatnak be: a Romeo és Júliát, a Hamletet és a Víz­keresztet. GIN A LOLLOBRIGIDA je­lenleg Spanyolországban tar­tózkodik, ahol a Salamon és Sába királynője című ameri­kai film főszerepét játssza. A film rendezője Ki. g Vidor, férfi főszereplője _ -uig Tyrone Power. sohn Steirtbeck az ameri- J kai realista irodalom jgyik legnagyobb alakja. Nagy kortársai közül ő az, aki a legkevesebbet kísérletezett ki­fejezési eszközeivel. A töme­gek gondjához-bajához leg­közelebb álló író: műveinek mind tartalma, mind formája a legközérthetőbb. Regényei­ELŐZETES JELENTÉS Rövidesen bemutatják a Rita című új, magyarul beszélő szovjet játékfilmet. Képünk a film egyik jelenetét ábrázolja GÁLDONYI BÉLA: ÖNÁMÍTÁS mindent. Dehát a barátjával beszél... •— Az is szőke, mint ez. Csi­nos? Na... szép... de na­gyon vigyázok. Ha eljön hoz­zám, mindig kirázza a porron­gyot és a térítőkét. — Te — vágott közbe a má­sik —, aztán fizetsz is valamit, amiért a rongyot rázza? Az őszhajü felhúzta a szem­öldökét. — Ha 'kell... ha kérdezik a házban, azt mondom, hogy ta­karítónő és fizetek neki. — A rongyrázásért? — Csak azt mondom ... kü­lönben ... A dagadó barát odahajolt hozzá: — Különben? ... Mit csináljak ■.. nehéz asszony nélkül... Erre újra ittak. Már úgy sorakoztak előttük az üvegek, mint a glédába ál­lított kugübábuk, ha vége a versenynek. Aztán tovább beszélgették. Részletéket vallott az ősz­hajú. élete utolsó hónapjai­nak részleteit és egyfolytában nevetett a dagadó, nagy da­rab ember a jobbján. Micsoda szenzáció, micsoda regény, sok fordulattal. Ha ezt elme­séli odahaza, Pécsett, hogy a tárgyaláson ... az asszony ügy­védje — az a fiatal, csicser­gő hangú lány — azt kérdezte, A kicsi a szódavizet szür­külte. Pezsgett a víz a nyelve ilatt és eljátszott. Néha hátra- :etette szöszke fejét. — Miért vagyok én lopott ás jány? — Mert elhoztalak anyád­éi. — Anyukától?... de ugye rísszamegyünk? Az apja nem válaszolt. Töl- ott. Már a harmadik üveg lornál tartottak. Ittak. Mohón, nint akinek ez az utolsó lehe- ösége, hogy bort töltsön, po- iarat emeljen, hogy élvezze a :amatát. S a bornak nemcsak kelle­nes íze volt, hanem gátakat 'omboló ereje is. Az őszhajú tipirosodott. Nekihevült az vásnak is, a beszédnek is. — Nem őt okolom, hanem az myóst, meg az apóst. De meg s veri őket az isten, amiért ilszakítottak. Az apóst már beszállították a kórházba. Az myós is maródi, hallom... Most megtudják majd, mi voltam a családban. — És az oldalbordád? — Már megbánta... jönne vissza, dehát... Amaz pajzánul felnevetett, mint aki humort lel kínok kö­tött. — Nagy kujon vagy... az­tán hát szép az a „dehát”? 4 z őszhajú a tettsnért em- Ái bér zavarával simogatta i szőke fürtöket. Mit mond­jon? Mit valljon? Tagadjon — Nem is tudtam, hogy be- törővei ülök egy asztalnál. — Azt mondta az ügyvéd, hogy megtehetem. Ha keresi a rendőrség, mutassam meg a személyazonosságimat és kész. — Na, mutasd, milyen egy tolvaj személyazonosságija. Az őszhajú szája szögleté­ben parányi mosoly játszado­zott, de aztán megunta, hogy testvére nem fakad és elbújt a bánaterdők árnyékában. Nem érti, nem tudja megér­teni most a tréfát, hiszen olyan komolyan beszel. Folytatta. — Elhoztam. Az anyja dol­gozott, ez a kócos meg az óvo­dában volt. Kiadták szó nél­kül. Tudják, hogy az apja va­gyok és nem ellenezték. El­hoztam, velem is lehet, nem­csak az anyjával. n.m eg simogatta a „kócost". Irl Az felnézett rá: „Apuka”. Apró fogai kerítést vontak pi­ros ajka köré. S míg mosoly­gott, apuka megfogta a poha­rat. Valami úszott a bor tete­jén. Kihalászta és koccintot­tak. — Keserű a bor ... — Kérjek talán cukrot be­le... vigasztalónak? Az öszhajú megigazította az üres üveget az asztalon. Ki­simította a térítőt. — Nem akarta ideadni, de én elloptam, a saját lányo­mat. így hoztam el, ahogyan volt. Téli bugyi van rajta... szegényke, de legalább nem fázik. Igaz-e, te lopott jány? 4 pécsi gyors már elhagyta Áí Kelenföldet és kerekei a budafok—hárosi váltókon csattogtak. Az étkezőkocsi öreg kasznija minden rázkó­dásba belenyögött. A fekete zsakettos pincér táncolva sie­tett az első vendégek elé. — Ide kérem, itt melegebb lesz. Két férfi jött. Az alacsonyabb kislányt tar­tott a karján. Élő babát, nagy, barna szemekkel, két gödröcs- kével gömbölyű arcán és len­szőke hajjal, amilyen a vágás­ra érett gabona, vagy a telelő körte. Leültek. Bort ittak. Egyszerre két üveggel rendelt az őszhajú és ölébe vette a kislányt. Magas homloka volt és mélyenülö \ szeme. A tekintete bánatos, \ elm.élázó, mintha köd ülte i volna. Gyakran nézett révül- \ ten maga elé és úgy beszélt, \ mintha messze, nagyon mész- ; sze járna a tekintete, a gondo- \ lata, egész énje. Barátja magas, dagadó em- ! bér volt. Még ültében is fel- \ nézett rá. Mindig mosolygott, 1 ha kérdezett, ha felelt és ! gyakran ivott. Amolyan nyug- | tálán ember lehetett, nem ide- \ ges, csak mozgékony, örökké i cselekvő. Most is szünet nél- 1 kül dobolt ez asztalon, vagy \ a poharat kocogtatta. | A kislány négyéves lehetett l és értelmes, aki minden fel­inőtt szóra gyerekes komoly- | Sággal válaszolt. Most is pör- | gette nyelvét. | — Apuka, ugye most hoz­!zád megyünk a vonattal? | — Oda bizony... te kis lo­| pott lány ... te ... | A barátja felharsogott a I szóra. lány sírva, a felismerés rémült döbbenetével kapaszkodik be­lé: „Nézze meg, Minna, a há­tamat, nincs-e ott is egy fehér kereszt?’ Még iszonyatosabb, ha az ember a saját vérében, gyermekében sem bízik. A Hitlerjugend, a Mein Kampf és a XX. század mithosza remek eszköz arra, hogy a rendszer még ezt a legtermészetesebb emberi kapcsolatot is szétdúlja. Meny­nyire igaz, vérfagyasztó és plasztikus ez a kép, ha A be­súgó című jelenetet olvassuk. Esős, rosszhangulatú vasár­nap délutánon a férj kifakad az újságok, a rádió ellen, rá­förmed fiára, és megkezdődik a családi perpatvar. Egyszer- csak a fiú eltűnik. Nem lát­ták mikor, nem tudják hova ment és elkezdődik a találga­tás. A feleség megrémül: hal­lott már arról, hogy fiuk fel­jelentették apjukat, és férje rendszer elleni kifakadé.sai, ingerültsége egyre bizonyosab­bá teszik gyanúját: a fiú el­ment az apát feljelenteni. A ■férj, a józan ész és vériségi kötelék erejével nyugtatja önmagát, de lassan úrrá lesz rajta is a rettegés és rémül­ten várja, mikor jönnek érte. A Harmadik Birodalom meg­félemlítettjeinek pszihológiá- jával dolgozik az író. A kis­polgárok félelmének, g pokoli tragikomikumnak és a pat­tanásig feszülő rémületnek szinelt keveri olyan megdöb­bentő realitással, hogy szinte az őrületig fokozódik a ret­tegés, amikor visszatér a fiú és a néző sem tudja igaz szívvel elhinni, hogy csak csokoládé­ért ment. És ha csak odament: milyen világ az, ahol ennyire visszájára fordul, értelmét veszti minden, ami szép. Mi­lyen világ az, ahol a bíró nem hozhat igazságos ítéle­tet („Igazságszolgáltatás”), ahol a nővér nem gyászolhat­ja fivérét („Munkaalkalom”), ahol nem lehet igazi tudo­mánnyal foglalkozni („Fiziku- vsok”), ahol a hintáimon levők is'félnek és rettegnek 1 („Nép- közösség”). „A zsidó feleség” a darab legköltőibb, legszebben írt jelenete. Egy asszony csoma­gol, elmegy, mert nem élhet tovább a Harmadik Biroda­lomban. Elmegy, mert mennie kell, mert rossz az orra for­mája és emiatt a férjét sem hagyják nyugodtan élni. Es a férj, aki nagyon szereti fele­ségét, a csomagolás kellős kö­zepén éri feleségét. Még itt- tarthatáál az asszonyt, de őt meggyötörte, gerinctelenné tette a rendszer. Azt hajto­gatja, hogy csak néhány hétre utazik el felesége. Kora nyár van. A feleség bundáját kéri, reméli, hogy férje végre színt vall. De nem. A férj csak egy pillanatra habozik, azután hozza a bundát és ismét a kö­zeli viszontlátásról fecseg. ES BrCCht, a költő és politi­kus megmutatja az okokat Is, hogy miért kellett mindezek­nek történniük. „A láp kato­nái” című rövid jelenet félel­mes költői képben tárja fel a gyökeret: a koncentrációs tá­bor drótsövényei mögött gép­pisztolyok árnyékában négy ember vitázik. Egy szociálde­mokrata, egy kommunista, egy szabadongondolkozó és egy istenfélő. — Az őr hátuk mögött strázsál, de ők itt Is folytatják azt, ami idáig so­dorta az országot és ide jut­tatta őket, a széthúzás. Sötét, nagyon sötét képet fest Brecht a drámában. De nem sötétebbet, mint amilyen Hitler Németországa volt. So­kan nem ismerték ezeket a borzalmakat, de akik Ismerték, azok is elfelejtették. Mert az ember természete olyan, hogy a rosszat igyekszik elfelejteni. Ez így is van rendjén. Még­sem árt az embereket figyel­meztetni. Különösen ezzel a drámával nem, mely művészi szépségével, utolsó képének optimizmusával megrázó és felemelő élményt nyújt néző­nek, olvasónak egyaránt. —i —f A RETTEGÉS BIRODALMA CsOüálatOS, művészien megfo­galmazott antifasiszta propa­ganda. Az emigráns Brecht hazájáért aggódó, tehetetlen népét ostorozó sorai. A költő, a politikus, a humanista, a tu­dományt istenítő ember szen­vedélyes vádirata minden ször­nyűség ellen, melyet Hitler esztelen terroruralma jelentett. Bertolt Brecht 1933-an, Hit­ler uralomraj utásakor emig­rált Németországból. 1938-ig ír­ja azokat a kisabb-nagyobb je­leneteket, amelyeknek Félelem és nyomorúság a III. Biroda­lomban címmel összefogó cik­lusa világsikerré vált. Hatal­mas sikerrel játsszák New York San Francisco és London színpadain. A hagyományos drámai stí­lus fellazításával, az epikus dráma előtérbe helyezésével vádolt Brecht fényes bizonyí­tékát adja, hogyan kell, ho­gyan lehet teljes embert sor­sokat és tragédiákat akár egy két-háromperces jelenet kere­tében is bemutatni. A dráma jelenetei mind ilyen mester­művek. Hosszabb-rövidebb fel­villanások a hitleri Németor­szág kisembereinek, hatalmon- levőinek és megfélemlítettjei­nek életéből. Variációk egy té­mára — a félelem és rettegés sötéthangú témájára. A drámának nincs egységes cselekménye, de szerkezetének egységességéről nem is lehet vitatkozni. A gondolati mag, a téma szigorú zárt egységbe foglalja a jeleneteket — esz­meileg, míg formailag az idő­rend, a hang és a páncélos le­génység kórusa adja meg a drámai mozaikok egységessé­gét. A ciklusos megoldással sZinte az egész korabeli német társa­dalmat elénk állítja, bemu­tatja, hogyan retteg a győző és legyőzött, hogyan fosztanak semmivé a rettegés őrjítő nyo­mása alatt a legszebb emberi kapcsolatok. Ezzel a szerkesztésmóddal könnyen félrecsúszhatött volna az író, jobb híján írhatott völ- na egy izgalmas, érdekes, de még sem élő drámai riportso­rozatot. Ezek a figurák és helyzetek azonban élnek, meg­nyilvánulásaikban önmagára Ismer az emer. Brecht tehetsé­ge megoldja a nagy problé­mát: Nem önálló, rövid, rövid­ségük miatt még kifejlődésre sem képes jeleneteket látunk, hanem nagy, különálló drá­mát, legnagyobb összecsapá­sait. legdöntőbb kiragadott pillanatait. Mert ez Brecht tit­ka. Egy mesteri szituációban megragadni a legkifejezőbb pillanatot, és szinte odadobni azt a színpadra. Ez a legdön­tőbb pillanat, ezt nézzétek, ami előtte és utána történik, már nem érdekes, az a bizo­nyos pillanat már mindent elárul, elárul jellemről, hely­zetről, előzményről, íolytatás- róL Vegyük például a krétake­resztet. Mesteri szituáció. Egy úriház konyhájában a jókedvű SA-legény bemutat egf trük­köt a sok közül: hogyan tud­ják feltűnés nélkül elhurcolni az elégedetlenkedő embereket Egyszerűen: a civilmunkás SA krétakeresztet rajzol a te- nyerére, sorbaáll a munkanél­küli segélyhelyen és kedélye­sen hátbavágja azt. aki ki me­ri nyitni a száját. Ez még ön­magában nem érlekes, de Brecht lélekbelátó szemmel ki­bontja a teljes drámát. A je­lenet mögött az SA-legény és a munkás élethalálharca feszül a nagyhangú, kedélyes, snejdis SA-legény ráveszi a munkást hogy a trükk bemutatása érdé kében játssza el egy elégedet­lenkedő szerepét. A nyomorgt munkás, a szakácsnő és szoba­lány unszolására vállalja a já­tékot, s ahogy egyre jobbár belemelegednek, úgy meztele- nedik le előttünk a telkük. A szobalány, az SA-legény meny asszonya pedig a trükk bemu­tatása közben és után döbber rá vőlegénye teljesen visszata­szító, idegen énjére. A fiatalol egyedül maradnak a konyhá ban és az SA-legény, aki a kö­zösen gyűjtött pénzt elköltőt te, egy műveszekedés kirojp hántásával próbálja elütni í felelősségrevonást. Aztán el- kotródik. A szobalány egyedü marad az üres konyhában. Be lép a megrettent szakácsnő, t

Next

/
Thumbnails
Contents