Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-30 / 283. szám
Napló Az új ruha, — nagy szó, még akkor is, ha egy kislány kapja, hát még ha egy egész színházterem. Mert a ceglédi városi művelődési ház új ruhát kap. Két esztendő alatt a városi tanács nyolcszázezer forintot költ az átalakítására. Megemelik a nézőteret, megosztják a széksorokat, korszerűsítik a színpadot. Az előcsarnokban ruhatárat létesítenek és megtervezik a dohányzót. Jelenleg a „szabásminta” készül. A munkát január második felében kezdik meg. * Nemcsak kedvelik, művelni is szeretnék a muzsikát a tápió- szentmártoniak. A december elején kezdődő zeneoktatásra — amely a járási zeneiskola égisze és irányítása alatt folyik majd — máris huszonöt hallgató jelentkezett. A zenetanítást hat különböző tanszakon kezdik meg a tápiószentmártoni művelődési házban. * Még Ősszel is jólesik a séta, hát még az irodalmi séta! Ilyen Irodalmi társaskirándulásra invitálja a gödöllői járási könyvtár és a járási névművelést esovort a terület betűkedvelőt. A első irodalmi estet Gödöllőn rendezték, Juhász Gyula életéről és munkásságáról. December 12-én Kis- tarcsa, 19-én Sza- da, 29-én Nagy- tarcsa községbe látogatnak el ugyanezzel a műsorral az előadók és a verseket interpretáló szavalok. Az első előadássorozatot Kosztolányi Dezsőről, Tóth Árpádról, Heltai Jenőről és munkásságukról emlékező műsorok követik majd a téli hónapokban, ★ Köszönet a segítségért! E heti naplónkat Ladányi István gödöllői népművelési felügyelő és Vár- allyai Béla tápió- szentmártoni művelődési ügyvezető segítette egy- egy bejegyzéssel. Népszerű a Váci Kötöttárugyár üzemi mozija. Vasárnap és hétfőn vetítenek benne, és a gyár dolgozói és hozzátartozóik — különösen a nyár elszállta után — szívesen látogatják. A legnagyobb filmsikerek: Naplemente előtt (342 néző), Éjszaka a Mont Bloncon (312 néző), 420-as urak, Éjjeli őrjárat. * Rend a lelke mindennek — tartja a jó magyar közmondás, és joggal. Éppen ezért jó dolog az. hogy a megyénket is járó Déryné Színház (Faluszínház) összeegyeztette prog- .ramját a megye öntevékeny színjátszóival és művelődési otthonaival. És éppen ezért rossz dolog az. hogy a Petőfi Színpaddal ez az egyeztetés még nem történt meg. Nem lenne célravezető, ha a megyei tanács művelődési osztályának vezetői, illetőleg a Petőfi Színpad irányítói összehangolnák terveiket, műsorukat a Déryné Színház programjával? * Nem restelltek a fáradságot, a Budapesti Fotóművész Egyesülethez vitték zsüriztetni a szentendreiek azokat a képeket, amelyeket a pályázók a rendezendő fénykép- kiállításra küldtek be. A zsűrizés befejeződött, a szentendrei tájakat, a város fejlődését, jellegzetes épületeit bemutató kiállítás előreláthatólag két héten belül megnyílik. Követendő példa — ugyancsak. Szentendréről: a városi párt-végrehajtóbizottság megtárgyalta a népművelés helyzetét. Örömmel állapították meg a vb-ülés részvevői, hogy a fejlődés szinte kézzelfogható. De... — hiszen mindig és mindenütt akad „de” — az ismeretterjesztő munka bizony nem. megy a legjobban a városban és az üzemekben. A párt-végrehajtóbizottság tehát megbízott három elv- társat — Fodor Lászlót, a városi KISZ-titkárt. Mát hé Sándort, a leányiskola igazgatóját és Szirákt Ferencet, a városi tanács vb-elnökét —, hogy dolgozzanak ki javaslatot az ismeretterjesztő munka megjavítására. r c/hr('kép - PRÓZÁBAN J Ha Pilisen jársz és megkérded az első utadba kerülő gyereket, hogy merre lakik Ha- kovszky tanító bácsi, megmondja nyomban. Ha ugyanezt felnőttől kérdezed, az sem marad adós az útbaigazítással. Legfeljebb visszakérdez előbb: ugye a költőnket keresi, aki olyan szép verseket kanyarít? S bár a kérdés felesleges, hiszen csak egy Raikovszky József él a községben, azért a püisiek csak ritkán mulasztják, el, hogy ezt szóvá ne tegyék. Büszkék a tanító úrra, aki nem csupán a gyermekeiket nevelj szépre, jóra, de jut ideje arra is, hogy rímbe vagy dalba szedje érzéseiket, örömüket és bánatukat. Ennyit elöljáróban Rakó vszky Józsefről, erről az igen tehetséges, sokoldalú művészemberről. Amikor felkerestük nemrég épült új házában, éppen legfrissebb kéziratait rendezgette. De a kéziratok mellett az íróasztalon tornyosultak a pilisi diákok dolgozatfüzetei is. Már negyedik esztendeje tanít a községben, s ez jelentős elfoglaltsággal jár. Mégis, mindig talál módot és lehetőséget arra, hogy tovább folytathassa irodalmi munkásságát. Élete — akár egy regény. 1922-ben született Sátoraljaújhelyen. Itt kezdte el iskolai tanulmányait. Gyermekkora azonban mostohán mérte számára a jót. Apja vöröskatona volt a Tanácsköztársaság ideje alatt, amiért három hosszú esztendeig csak a börtön jutott neki osztályrészül. Anyja, egyszerű dohánygyári munkás, nem tudta eltartani. Nevelőszülőkhöz került, ott tanulta meg igazán, mit jelent szegény embernek lenni. Nyolc elemit végzett, utána két év alatt vizsgázott a négy polgári átijtSi gából, majd három év gimnázium következett, egy esztendő a színiakadémián s végül az egyetemen. Rakovszky József első verse tizenkét esztendős korában jelent meg nyomtatásban a Zemplén című lapban. Alig egy esztendővel később, tanárai jóvoltából — akik jórészt saját fizetésükből adták össze a nyomdaköltségeket —, megjelent első verseskötete, a Kikelet. Tizenhét éves korában ifjúsági lapot szerkesztett, amelyet azonban haladó gondolatai miatt elkoboztak és betiltottak. A fiatal, tehetséges fiú kedvét azonban megtörni ezzel sem tudták. Legközelebb mint dalszerző és szövegíró jelentkezett és 1939 őszén a Tinódi- pályázaton második díjat, ezüstérmet és oklevelet nyert Elhervadt már a virág... című dalával. Közben egymás után írta verseit és 1944-ben megjelenik első regénye, a Pa.'TN' rasztgróf, amelyet csakhamar még két könyv, az Erdei út és Az ősember útja követ. Az igazi, művészi kibontakozást azonban a felszabadulás hozta meg számára. 1945 tavaszán mint újságíró jelentkezik újra. A Magyar Kommunista Párt rákosszentmihályi hetilapjának, a Világszabadságnak lesz főszerkesztője. Már az első, 1945. április 9-én megjelent számban publicisztikai írásán kívül a Csak egy barázda földet című versével is hitet tesz asáilotő,újvilágunk mellett 1949-ben ismét mint zeneszerző jelentkezik. Első díjat nyert az MHK-indulóval, amely szinte napok alatt tízezrek kedvenc dala lett. Annál is inkább, mert hanglemezről szinte naponta csendül fel a rádióban. Ugyancsak ebben az esztendőben mint táncdalszerző is sikert arat. és második díjat nyert a Rózsafa nyílik az ablakodon... című táncdalával. A zene, a dal azonban csupán pihenést, felüdülést jelentett a munkában. Továbbra ................................................................................................ — Egyetek — kínáltam őket. — Nektek sütötte az anyám. Én hozzá sem nyúltam. Pedig, hogy kívántam! De a bátyám elől, aki komiszkoszton él... Ebből csak ők, a hitetlenek falatozhattak. Hogy lássák: az én anyám is tud, ha akar. Ettek is jóízűen. öbe nem szólt, csak falatozott. Erezte talán, hogy „azóta’“ közénk esett valami Duső viszont: — Meglehetős! Igaz, az én anyukám nem szók kelt téss tát sütni. Egyszóval: ízlett. Máig sem értem, hogy a két fiú, hogyan tudta eltüntetni bendőjében a tekercs háromnegyedét. Közvetlenül ebéd után. De megették. En csak a jószagot nyeltem Még ők kínáltaik4 — Hát te? — Egyél már. — Nem, én már egy egész veknit benofáztam. — Hazudtam. — És boldogan néztem, hogyan ízlik az én anyám műve ezeknek. Háromnegyed ötig ettek egv- huzamba. Eri voltam, aki asztalt bontottam. — No, gyerekek, el kell mennem. Tudjátok. Schrantz tanár úrnak be kell írni a meteorológiát. Valóban, én kezeltem a fizika tanár apró észlelőállomásának műszereit, jegyeztem mindennap háromszor a hőmérő, a barométer és az esőmérő helyzetét. így hát elbúcsúztunk. Öbe még célzást tett arra, hogy ha apja megszabadul „onnan", olyan készüléket talál fel, amelyik önműködően jelzi majd az időjárást. De nemcsak egy napra, hanem akár egy évre is előre. Ebben maradtunk. Éppen idejében tűntek el a fiúk. Talán még ki sem érhettek a kapun, mikor anyám cipója kocogott a gangon. És ahogy belépett.; j Első pillantása az asztalra esett. A megfogyatkozott kalácsról a morzsákra. Megállt az ajtóban és — laesett az álla. Sürgős kutatnivalóm akadt a táskámban. ügy beszéltem, háttal ar anyámnak: — Itt volt az öbe, meg a Duső. Adtam nekik a diósból. Tudod anyukám, nagyon ízlett nekik. És az én jó anyám, akinek a szavát sem lehetett venni, kiabálni kezdett, hogy még az utcára is lehallatszott: — Hát elment az eszed?! A bátyád szegény, koplal a kaszárnyában, te meg ezt a keveset is felzabáltatod a drága- látos barátaiddal?! Mintha azoknak nem lenne több! De kell is nekik, az ilyen úrifiúknak az ilyesmi! Te faltad fel az egészet, te nagybélű! Az édes bátyád elől! Most mit viszek neki?! Mivel állítsak be hozzá?! Az egy szál mákossal? Miért nem zabáltad magadba akkor már ezt is?! Mit felelhettem volna? Csak gunnyasztottam a táska fölött, és tűrtem, hogy anyám gyenge, kidolgozott ökle táncoljon a hátamon. Meg se rezdültem. Csak akkor, amikor meghallottam, hogy valaki fut a gangon. A mi ajtóniktöl a lépcsőház felé. Csak úgy visszhangzik az udvar a lábdobogástól. Az ajtóhoz rohantam, semmivel sem törődve. Ki a folyosóra, a lépcsőházba, az utcára. De nem láttam senkit. Csak amikor visszabaktattam a konyhába, vettem észre: öbe az asztalon felejtette a Ne nevess korányt. Lehet, hogy ő jött vissza a játékért? Lehet, hogy meghallott valamit? Ha igen, mit gondol most rólam? És az anyámról? A magyar nép vendégszerető — tanultuk. És lovaglás. Az én anyám miért nem az? Masnap bevittem a játékot az iskolába és az első tizperc- ben öbe markába nyomtam — Otthagytad... — Kösz. — Szív. — Anyukám már szidott, aondolta. elvesztettem. — Igen. — És a te anyád? Nem haragudott? — Miért? — Hát... csak úgy... csak úgy... — Nem. Nem haragudott. Hallgattunk. Most már sejtettem — tudtam: öbe szaladt el akkor, tegnap, az ajtónk elől. És ő is tudta, hogy én tudom. Zavarban volt. Már bánta4, hogy firtatni kezdte a dolgot. Mindketten az olajos padlót bámultuk. Én voltam, aki megelégeltem a csendet. — Vagyis hogy ... haragudott ... — Ránk? — Rám. Merthogy... — kerestem. olyan nagyon kerestem _ valamit, mert hát miért is ha- | ragudhatott volna az év I anyám? — Merthogy ... — Igen, ez jó lesz... még | akkor is, ha öbe hallott vala- 1 mit. — Merthogy csak a dióssal 1 kínáltalak benneteket és a má. | kossal nem. Aztán már könnyen, gy&rsan I folyt belőlem a szó— Mert tudod, az tele volt I mazsolával, de epészen. Tíz de- | ka, nemis, negyed kiló mazso- § Iát sütött bele az anyám és f tenger mákot. Én meg csak az- l zal a dióssal tömtelek benne-1 teket. Mondta is: „Nagy szó- l már vagy, t fiam!” Meggya- § núsított, hogy én akartam fel-1 zabálni a javát. Öbe nézett, nézett, nemi szólt. En sem. Ez a látogatás többé soha-1 sem került szóba közöttünk. | És öbe és Duső többé soha-1 sem jött el hozzánk. is megmaradt költőnek és egymásután jelennek meg napi- lapok, folyóiratok hasábjain versei. Sötét hajadnak drága selymét hadd még lobogni, kedvesem! Miért sietsz, óh, m’ért fonod be? Ne légy hozzám ily szívtelen! (Sötét hajadnak...) Tanítójául, mesteréül Fodor 'Józsefet, a költőt tartja, és ma is szívesen fordul hozzá jótanácsért, kritikáért egyaránt. Közben ismét új oldaláról mutatkozik be, mint műfordító. Elsősorban a keleti népek nagy költőinek hű tolmácsolója. íme egy kis ízelítő Rakovszky József műfordítói munkásságából: Boldog a szív, ha szívre találhat. Hűl az okosság, lángol a kéj. Tüzrubin ajka perzsel a lánynak, Búcsúzik immár lassan az éj. Elfogy a Hold és búvik a csillag, trónra szökell a hajnali fény. Harsan a kürt és tűn* a legény. (Firduszi: Zál és Ru- dabé találkozása.) A perzsák másik nagy költőjének, Hafiznak versei is megihlették és egy kötetre valót fordított legszebb költeményeiből. Legújabb műfordításaiban Hokusai klasszikus japán költő verseit ültette át magyarra. Erről így beszél: — Hokusai, a japán nép egyik legnagyobb művésze volt. Szegény családból származott, szegényen élt, és úgy is halt meg. Sohasem gondolt vagyonszerzésre és sohasem únta meg az életet. Gúnyolta a sorsot, az életet eredeti humorral kacagta ki. Legismertebb műve a „Fudzsi 46 látképe" című versciklus, amelyben az ősi japán hegy, a Fudzsijama történetét énekelte meg. Dús bambuszerdő, karcsú fák, ezer virág, tengernyi pompa. Tavaszi illat, ifjúság... A gazdag élet újra zsong ma, A műfordítások mellett Rakovszky József közben új műfajokkal is próbálkozott. így többek között megírta Kinizsi Pálról szóló 24 énekes hősi eposzát. Ebből idézünk most egy jellemző részletet: Hej, más lett a sora a győztes hadaknaki Vidám zeneszóra bor mellett vigadtak. Kürt szavára ropta Kinizsi a táncot, Amilyet a sereg még sohasem látott. Három tőrök fogoly táncát véle járta. Egy a foga közt volt, kettő a markába’. Báthory nevette, a hadnép csodálta. De a három török jaj nélkül nem állta. Rakovszky József nemrég fejezte be Udvarhelyi Dénessel közösen irt Kard és lánc háromfelvonásos drámáját, amely Heinének, a nagy német költőnek állít méltó emléket. Külön érdekessége a műnek, hogy másik főhőse Marx Karoly. A dráma túljutott már a? ország határain, és így nyilatkozott róla dr. Sas Andor, a pozsonyi pedagógiai főiskola magyar nyelv és irodalmi tanszékének docense: „Heine életét és korát a darab szerzői igen alaposan ismerik. Szinte azt kel] feltételeznünk, hogy irodalmi tanulmányokat végeztek főiskolán vagy főiskolai tanulással felérő autódidaxis útján szereztek valóban haladó eszmeiségű világirodalmi tájékozottságot." Munkásságából a legszebb és a legmaradandóbb élményt lírája, szerelmes versei jelentik. És hinta leng a kőriságon ... A regi kislányt újra látom. Szerelmet ajkam újra vall. A hinta leng és száll a dal. E dalt szívem örökre zengi. Most már megyek, nem látott senki, — Istenliozzád, óh szöghajú! — Aludj el drága, kis kapu. — Óh fürge szél, magad dalolj ma! Csak tépj belé setét hajamba’. Ne hallja senki léptemet, Ahogy sietve elmegyek. (A kis kapu) Szinte muzsikál a vers minden sora, s az ember akaratlanul is maga előtt látja a költő festette idilli képet. Csak kevesen tudják ilyen nemes egyszerűséggel, tisztasággal megénekelni a szerelmet, mint Rakovszky. Olykor szinte játszik a szavakkal, annyira könnyed, dallamos a verse, amelyen át- sugárzik a költő örökifjú paj- kossága. szertelensége. Szőke folyóban csobban a hullám. Ifjúi álmom úszik a fodrán. Tarka tavasznak gyöngykoszorúja őszi múlásban feltűnik újra. S jött a leányka, kékszemű, szöszke, hogy szivem’ életvízbe’ füröszsze. Kései ifjan, szomjas ajakkal járom az őszt e drága tavasz- szal. (őszi szerelem) Rakovszky József, ez a sokoldalú, valóban tehetséges ember, itt él a mi megyénkben, Pilisen, és az ottani iskola tanítójaként dolgozik. Úgy véljük, nem lenne haszontalan újra felfedezni sokoldalú művészetét és túl a megye határain, az ország előtt megismertetni munkásságát, elsősorban verseit. Elismerjük és megbecsüljük Rakovszky József sokoldalú munkásságát, mégis lenne egy jó tanácsunk hozzá. Túlságosan szétforgácsolja erejét. A legnagyobb sikert eddig lírájával érte el. Elsősorban tehát mint költő kell továbbfejlődnie. Ez az újabb sikerek legjárhatóbb útja. Prukner Pál | iiiiiiiiiJiiiiiiiifiimmiiiftiHniHiimmtmifiiiiiiiiimfiiiuiiiiHiitiimiiiiiiMiiimmiHiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMifiiiifiiftHittiiirR EGÉSZEK Két téglából a pár kormos cserépből Meghitt otthon s márvány-városok Rajzolódnak elhagyott dűlőre s a bogáncsos rét nyüzsög, ragyog. Szerény költők, kik szuvas lócsontbó) Álmodjátok dörgő ménesét Volt népeknek, s pár törött bordából Hajlékony lányt, aki meseszép. Csak alakját, de sosem a lelkét. Kit és mikor s hogyan szeretett. Sosem adnak választ néktek erre A hallgatag agyagrétegek. Minden ép: utolsó karkötője, Égett földben kecses lábnyoma, De milyen volt fürtje, a szeme színe, Még tudós sem sejti meg soha. DARAZS ENDRE
