Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-30 / 283. szám

1*5«. NOVEMBER 3«. VASÄRNAP w»t Ml. c/c illan Földművesszövetkezeti küldöttség utazott Albániába Az Albán Szövetkezeti Szö­vetség meghívására Nánási Lászlónak, a SZÖVOSZ fel­ügyelő bizottsága elnökének, az Elnöki Tanács tagjának ve­zetésével négytagú földmű­vesszövetkezeti küldöttség uta­zott Albániába. A küldöttség a magyar és az albán szövetkeze­tek közötti társadalmi és gaz­dasági kapcsolatok továbbfej­lődése érdekében tanulmá­nyozza az albán szövetkezetek munkáját és árucsereforgalmi tárgyalásokat folytat. A delegáció búcsúztatására szooftbaton délelőtt a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Nyers Rezső, a SZÖVOSZ igaz­gatóságának elnöke és a SZÖVOSZ több vezető mun­katársa. ELŐBBRE AKARNAK LÉPNIE Átalakítják a gödöllői benzintöltő ál Aki ismeri a szentendrei bol­gárkertészeket, tudja róluk, hogy szorgalmas, tapasztalt mesterei a földnek és azt is tudja, (hogy van mit tejbe aprí- taniok. Ám, ha valaki ebből azt a következtetést vonná le, hogy semmi gondjuk nincs, az nagyon téved. A gond, amely tízegynéhányukat foglalkoz­tatja, csupán néhány hetes vagy hónapos. Mert hiába fi­zet gazdagon a föld, hiába di­cséri munkájukat a háziasszo­nyok elismerése szép portéká­jukért. ök többre ^ágynak ... Most már nem lehet ponto­san megállapítani, de azt mondják, hogy az eszme Pet­rov Márton agyában született meig. Mindenesetre ő volt az, aki a közelmúltban több tár­sával együtt felkereste a városi Befejeződött az építkezés a Május 1 Ruhagyár ceglédi telepén. Lekerültek már az állványok a ruhaüzem faláról. A nagy ablakok tágas, világos munkatermet sejtetnek Az ntolsó simításokat végzik az új üzemrész munkater­mében. A tervek szerint néhány hét múlva 250 munkással több dolgozik majd a ruhaüzemben tanács mezőgazdasági osztályát és megtudakolta: hogy, és mit kell tenniök, ha szövetkezni akarnak. Néhány nappal ez­előtt pedig ismét összejöttek a tanács kis előadótermében, hogy elképzeléseikről szót váltsanak városuk párt- és ta­nácsvezetőivel. Ezen a megbe szélésen részt vett a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete, Sztojcsev Krasz- tyu, valamint Pavlov Luben elvtái's, a nagykövetség titká­ra is, hogy e nagy jelentőségű lépés előtt kicseréljék nézetei­ket honfitársaikkal. Az egy-másfé! órára tervezett beszélgetés bizony jócskán el­húzódott. Ez nem is csoda, hi­szen a nagy lépás, amelyet va­lamennyien meg akarnak ten­ni, a remények és az aggályok, amelyek át- meg átjárták gon­dolataikat, nem olyan magá- tólértetődőek, mint a kétszer­kettő. Meg kellett hányni-vet- ni, hogy mi volna jobb: egy­szerű társulást, avagy terme­lőszövetkezetet létrehozni? Ér­vek hangzottak el emellett is, amellett is. Abban mindany- nyian megegyeztek az érdekel­tek, hogy nekik is előbbre kell lépniök egyet, mert a maga­sabb termelési formát maga az élet követeli meg. Ahogyan azonban belemelegedtek a be­szélgetésbe, egyre inkább azon volt a hangsúly, hogy hogyan, nem pedig azon, hogy mit. Ami a hogyan kérdését illeti, ott nyomban olyan választ kaptak a szövetkezők, amilyen­re álmukban sem gondoltak. Szabó Béla városi párttitkár és Cziráky Ferenc elvtársak fel­ajánlották, hogy válasszanak maguknak a dunaparton, gaz­daságuknak megfelelő 20—25 vagy akár 40^ katasztrális hold földet, s amennyiben bankhi­telre van szükségük, annak megszerzésében is segítenek. A bolgárkertészek — ha ak­kor még nem mondták is ki —, láthatóan közelebb kerültek a szövetkezés gondolatának el­fogadásihoz, a bizalomteli, Eddig kézi meghajtással működött a gödöllői benzinkút, most modern, villanyerőre berendezett benzinadagolóval szerelik fel felejtette velük az ötvenötös években elszenvedett sérelme­ket, amelyek az akkori türel­metlen politika folytán érte őket. Különösen nagy hatással volt rájuk Sztojcsev elvtárs tájékoztatója' az óhaza, a szo­cialista Bulgária szövetkezeti mozgalmának fejlettségéről, a bolgár parasztok szocialista tu­datáról, magas életszínvonalá­ról. És Sztojcsev, valamint Pavlov elvtárs ismertette előt­tük az újpesti és a közelmúlt­ban alakult csepeli bolgárker­Az Országos Erdészeti Főigazga­tóság vezetője, dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes felhívással for­dult a felügyelete alá tartozó szer­vekhez. A tsz-ek további megerő­sítése és fejlesztése érdekében — a fehívás értelmében _ a z erdőgazdaságok fokozottabb együttműködést építenek ki a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekkel. Az erdőgazdaságok megállapod­nak a területükön levő termelő- szövetkezetekkel. amelyek a mező- gazdasági munkák befejezése után meghatározott emberi erő és fogat segítségével részt vesznek a faki­termelési munkákban. A fakiter­melésnél és közelítésnél az erdő- gazdaságok a tsz-ek dolgozóit kötelesek előnyben részesíteni. Ezen túlmenően az erdőgazdasá­gok. faipari vállalatok és erdőren­dezőségek vállalják egyes tsz-ek gazdasági és politikai támogatá­sát. A patronáló gazdaságok segít­séget adnbk a tsz-eknek a bir­tokukban levő erdők szakkeze­lésére. valamint a tsz-ek fásí­tásának fokozása érdekében a fásítással kapcsolatos minden­nemű szakmai kérdésben. Ezen kívül segítenek a tsz-eknek a földmérésnél, illetve a földbe- azonosítási munkálatok elvégzésé­nél. A kölcsönös segítségnyújtás biz­tosítása érdekében az erdészetek, fűrészüzemek kétoldalúan meg­kötött szerződés alapján segítik egymást gépekkel, fogatokkal, munkaerővel olyan mértékben, hogy az mindkét fél előnyére szol­gáljon. Ahol megoldható, az erdei le­geltetést lehetővé teszik az ál­lami gazdaságok mellett a tesz-ek számára is. Ez kedvezményesen, számos álla­tonként 80 forint térítés ellenében történik. A felhívás értelmében a jövőben fokozottabb mértékben előnyben kell részesíteni a tsz-e- ket a helyi értékesítésre rendel­kezésre álló faanyagok eladásánál. A felhívásban foglaltak maradék­talan megvalósítása érdekében el­rendelték. hogy minden erdőgaz­daság, faipari vállalat és erdőren­dezőség központjában jelöljenek ki felelőst, aki bármikor gyakor­lati segítséget tud adni a tsz-ek- nek és vitás problémáikban fel­világosítással szolgál. fesztivállal érneik véget. Erre a megmozdulásra a megyei és fővárosi bemutatókon legjob­ban szerepelt 39 kultúrcsoport 1250 tagja vesz részt. Tegnap a fővárosi tanács központi kul­túrtermében a tánccsoportok mutatkoztak be, az énekka­rok pedig a MÁVAG Delej ut­cai kultúrházában léptek fel« | Ma délelőtt fél 11 órakor a ! Néphadsereg Színházában a 1 legjobb kisipari szövetkezeti együttesek — köztük a kisipari szövetkezetek Szocialista Kul­túráért Érdeméremmel kitün­tetett Erkel Ferenc együttese — mutatják be tudásuk leg­javát. A nagyszabású kétnapos kul­turális seregszemle ma dél­után a KPVDSZ Jókai utcai kultúrtermében díjkiosztással zárul. A díjkiosztáson több együttes miniszteri és OKISZ- kitüntetést kap« „Anyám, nem akarok elveszni!“ Levél Koppenhágából Maglódra MiJi. A külföldre szédített disz- szidensek előtt régen szét­oszlottak már a nyugati rá­diókból, meg a Szabad Euró­pától táplált hazug illúziók. Eleinte még csak hittek egye-: sek ezeknek az üres ígérgeté­seknek, most már a legvérme- sebb reménykedők is kényte­lenek belátni, hogy a sokat emlegetett „szabad világ” nem éppen fenékig tejfel. Láger, munkanélküliség, inségkony- hák, megvetés és gyűlölet vár odakint azokra a magyar* disz- szidensekre, akik nem akar­ják magukat eladni, vagy akik nem óhajtanak az imperialis­ták szolgálatába szegődni. Ezt egyébként nem mi mondjuk, hanem a hazatérni kívánkozó disszidensek írják. A napok­ban érkezett levél Dániából Maglódra. Feladója, Rogán Sándor még 1956 novemberé­ben disszidált a községből. Már fél Európát bejárta, most Koppenhágában tartózkodik. Hogyan él? — ezt mondja el levelében. „Kedves Mama, én nem va­lami jól vagyok. Se munkám, se pénzem, se lakásom. Most az utcán élek. Arra kérem, édesanyám, bocsásson meg rossz fiának, s tegyen meg mindent, amit csak lehet, hogy még egyszer hazakerülhessek. Menjen el a követségre és mondja meg. hogy haza sze­retnék menni, nekem nem fekszik ez a kapitalizmus. Én ezerszer megbántam, hogy el­hagytam hazámat. Én nem akarok a francia légió tagja lenni! Munkásember vagyok, nekem már nagyon elég volt ebből az örömből! Édesanyám, mégegyszer kérem, kövessen el mindent, hogy hazamehes­sek. Ha holnap, már akkor is késő. amíg ruhám van. addig küldjön egy hazautazási ví­zumot! Anyám, nem akarok elveszni! Ha megbüntetnek is, nem bánom, én, akkor is haza akarok menni. Elég volt a megpróbáltatásokból, az Ígé­retekből. Én az ellenforrada­lomban nem vettem részt, mindig munkásember voltam. Újra becsületes munkásem­berként akarok élni, úgy, mint azelőtt." Ilyen perspektívák várnak hát odakint a disszidensekre, köztük Rogán Sándorra is. Ha nem kapja meg idejében a ha­zatérési engedélyt — mint írja —, még ruhája sem lesz. Pe­dig Rogán Sándor idehaza gondtalanul élt. Sajnos, őt is megtévesztették a hazug szó­lamok, s 23 éves fejjel nem tudott ellenállni a csábítás­nak. Mint a levél is bizonyít­ja, nagyon megbánta már, hogy kiszökött. Államunk ne­ki is lehetővé teszi, hogy visz- szatérjen családjához S. P. MmtiRMtmiHHimiiiiiinuiiHmiiiiniHniiimmiiiMiHKitiitiiiiiiimiiifiiiiiiiHiiiiiHinmiiimiiiiiiinimiiimiimmtiuimmniiiRiH ti'iniiiiiii'iiiiniiimiim (Viz. hátán élő mibemk Őszi eső ven, beburkolják a Duna felett terpeszkedő kö­dök, hetek múlva talán hópely- hek táncolnak a fedélzetén, vijjogó szelek nyalogatják ol­dalán a jégcsapokat és olyan kilátástalanul messze van az első vérpezsdítő, szemkápráz­tató, langyos tavaszi napsütés. Amilyen örök egyformaság­ban siet a tenger felé a viz, olyan pontosan kiszámítottan rója a kilométereket a kis hajó Budapesttől Szentend­réig, Leányfaluig, Vácig, meg vissza, vonszolja maga után a négy uszályt, naponta két fordulóban szállítja a kavi­csot. Nem eseménydús a dunai hajósok élete. A gyerekkort színes tengerészálmok, duzza­dó vitorlás, nagy mordályokkal teleaggatott hajók, kötélmá­szás és az ujjongó csatakiál­tás: föld, a kalandos hősi áb­rándok szorgos, munkás hét­köznapikká lettek. Különös kis világ a hajó, az FK—314. Olyan új, hogy jóorrú ember érzi még falán az olajfestSk szagát. Alig fél éve került ki a gyárból. Hosz- sza körülbelül 20 méter, szé­lessége öt. Kicsi, félig csónak alakú fülkék, a kapitány, a kormányos, a gépészek, „szo­bái”, négy ágy, szekrény, asz­tal négy székkel a legénységi kabin felszerelése. A hajó konyhája olyan apró, hogy termetesebb szaikácsnő félig kinn maradna belőle. Nyolc embernek otthona ez a hajó. Otthona, mert az iga­zit, ahol az asszony, a gyerek vár rájuk, öt-hat hétben egy­szer, ha látják. Külön világ a hajó, jcü- lönös emberekkel. Hogyan is szól a régi találós kérdés? Va­lahogy így: Reggel hat órakor indult a hajó, fedélzetén nyolc hajóssal. Négy, egyenként 30 tonnás uszályt vontat maga után, sebessége óránként 14 kilométer, hány éves a kapi­tány? MihalovicS Károly, az EK— 314 parancsnoka, fiatal ember, alig 31 éves, de már hosszú évek óta rója a kilométereket a Dunán. Majdnem, hogy a víz­ben is született — bizonygatja tréfálkozva —, de hogy élete legnagyobb részét itt tölti, az biztos. — Mint ahogy én is itt eszem meg a kenyerem javát — vet hátra egy-egy mondatot a kor­mánykerék mellől Klopfer Antal kormányos. Tíz éve va­gyok családos ember, de nem töltöttem még összesen másfél évet az asszony mellett. Szeretik a szakmájukat, hi­szen önként, kedvük szerint választották, de ezt a honta­lan életet igazában azért soha nem *udják megszokni. — Betyár élet, olyan, mint a Rózsa Sándoroké volt — legyint a kapitány. — Ők lovon nyar­galták be az országot, mi meg ezen a masinán a vízen. Ráng­va, ostor volt az igazgató szer­számuk, én meg ezéket a gom­bokat nyomkodom napszám­ban — lép a kapcsolótáblához, utasítást ad a gépészeknek. Semmi válasz. — Vagy alusznak, vagy nem hallják ezek az alvilági iste­nek — sóhajt egyet, s meg­indul a gépház felé. Dehogy alusznak, hogyan is tehetnék! Áll a két gépész, Feigl József és Magyar Mi­hály, a csattogó motorok kö­zött, kezük jár, mint a motolla, szemöldökük rándul, kacsinta­nak, bólogatnak — beszélget­nek. Az emberi hang felmond­ja a szolgálatot a fülrepesztő zajban, s bár az egész hajót át­járja a tompa morgás, a gép­házból kilépve síri csendben érzik a világot, és halkabban beszélnek, mint bárki más, vízenjáró halandó, nehogy megmosolyogják a többiek cél­talan kiabálásukat. Elértük a szentendrei sziget csúcsát, irányt változtat a hajó. Eddig a balparton igyekezett felfelé, most éles szögben for­dul a 'sziget oldalához. Miért? — Ahol sziget van, ott zá­tony is van. Széles homokpad kezdődik alattunk — válaszol a kormányos. — Ezen a szaka­szon csak keskeny kis szoros hajózható. Honnan tudja az irányt, hogy mikor, merre kell kitérni? Kissé megdöbbenve néz rám. Ez a magától értetődő, ez a természetes. Persze, csak an­nak, aki húsz éve hajózik a Dunán és legalább egy évig ezen a szakaszon. — Nyolcszáz kilométer hosz- szúságban még kezdő kormá­nyosnak is illil!j_ ismerni a Du­nát. Én meg már többször yégighajóztam elejétől végig. Fél füllel hallgatom szak­szerű magyarázatát, fél füllel a kapitány elbeszéléséből igyekszem felfogni egy-két mondatot. — A köd, a köd — ismétel­geti elgondolkozva a parancs­nok. — L&nn, az Aldunán vol­tunk. Lassan, észrevétlenül körülvett bennünket a hatal­mas, átláthatatlan ködfal. Egy lépést sem kockáztathattunk, se élőre, se hátra. A legköze­lebbi falu vagy 150 kilométer­re volt. Három napig ültünk kenyér, cigaretta nélkül. Hát ez is hozzátartozik a hajósélet­hez. — Éppen úgy, mint ez a kis nyavalyás — fordul hátra a kor­mányos. — Előremutat, ahol még a mienknél is kisebb hajó „csorog” lefelé. Jeleznek a zászlóval, óvato­san féljjeáll a hajó, elengedik maga mellett a kis kollegát, majd újra kanyarodik. Irány a Szentendrei Papírgyár kémé­nye. Botorkálunk, kanyargunk a bólyák, vízi kilométerkövek között, kínos pontossággal tész termelőszövetkezet életét Újpesten, mint mondotta, mindössze egyesztendős a szö­vetkezet, de a tagok évi jö­vedelme, az államtól kapott hitelek visszafizetése mellett is, elérte a fejenkénti 50 000 forintot. Ahogy mondani szokták, a lecke tehát fel volt adva azok­nak is, akik fejében olyar gondolat fordult meg: lépjünk kisebbet, vagy v árjánk még egy darabig! így esett meg, hogy a baráti tanácskozásnak sehogysem akart végeszakadni. Úgy any- nyira, hogy a jövő felé forduló gazdák fehérasztal melletti poharazgatásra hívták meg Sztojcsev, Pavlov és Szabó elv- társékat. Ott született meg az elhatározás, hogy a közeli na­pokban meglátogatják az új­pesti termelőszövetkezetet. Alig hihető, hogy a látoga­tást ne követné hamarosan az alakuló és névadó ünnepség!.. — a — 39 kultúrcsoport 1250 tagja a kisipari szövetkezetek kulturális seregszemléjén A tízéves kisipari szövetke­zeti mozgalom nagyszabású j-u- j bileumi ünnepségei a tegnap * megkezdett kétnapos kultúr­Rendeikezés az erdőgazdaságok és a tsz-ek közötti kapcsolat elmélyítésére liiiimimimiimiiiiiMiiiiiiimiiiimiiiiuiiiimi'.iiuiiimmiuiiiiir ügyelve az irányra, mert a víz­alatti homokpadokat ki kell kerülni, a vízi közlekedésren­dészeti szabályokat megszegni viszont szigorúan tilos. Mert ilyen is van. Méghozzá nagyon szigorú közlekedési szabályok. Igaz ugyan, hogy a mozgó jár­műre itt nem ugrál fel senki, de jaj annak a kormányosnak, aki a különböző színűre festett bátyákat nem a megengedett irányban kerüli. Lehet, hogy a bolya mellett félméterrel már olyan sekély a víz, hogy leül a hajó és még a segítségre siető vízi rendfenntartóktól is kijár egy-két közvetlen szó. Leányfalu határában já­runk. A part mellett hatalmas fekete tömeg, a kotró sötéte­dik. Egymásután sorban lema- \ radnak az uszályok, lenn a gép­házban ts elcsendesedik a zaj. Kidobják a horgonyt, ebédhez \ készülődik a hajósnép. Kint a parton a minden- \ napos látogatók, a gyerekek \ várnak. Kézzel-lábbal magya- j rázzák egymásnak, mutogatják \ a hajót. De jó volna felkerülni egy kis potyautazásra, csak egy j fordulóra is. A hajósok meg a partra vá- \ gyakoznak, hogy egy félórára \ legalább egy biztos talaj le- \ gyen a talpuk alatt, csendes, \ meleg szoba. Dehát egyik ki- j vánság sem teljesülhet. Meg-j telnek az uszályok, indulnak j visszafelé. A mai napon má-\ sodszor, ebben a hónapban \ vagy hatvanadszor és ki tudja, \ hányadszor ebben az évben. \ Bőta Vilma I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents