Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-27 / 280. szám

1958. NOVEMBER 27. CSÜTÖRTÖK merer a/íirlap EREDMÉNYES, JÓ TANULÁST! Megkezdődött az ezüstkalászos gazdatanfolyant, tanulnak a vecsésiek Díszes, szép ünnepség kere­tében nyitották meg kedden este Vecsésen az ezüstkalászos gazdatanfolyam II. évfolya­mát. A hallgatókon kívül megjelentek a helyi vezetők s ott volt zenekarával a híres vecsési karmester: Karai Má­tyás is. Az ünnepséget Csonti Szabó István járási mezőgazdasági osztályvezető, a tanfolyam vezetője nyitotta meg. A vecsési gazdák nevét nem az utolsók között emlegetik a környéken, Szorgalmuknak eleven bizonyítéka a főváros piacain is oly közkedvelt, kü­lönleges, ízletes vecsési sava­nyúkáposzta, s nem kevésbé a vecsési zöldség. De. mert a gazdák maguk is érzik — amit Moór Nándor mondott a megnyitó ünnepségen —, hogy i.aki nem halad a korral, el­marad a termelésben”, ezért fiaikat szíves-örömest küldik az ezüstkalászos tanfolyamra. Kihasználva azt a nagyszerű lehetőséget, hogy már negye­dik éve működik falujukban a tanfolyam, mégpedig olyan kiváló mezőgazdasági szak­ember vezetésével, mint ami­lyen Csonti Szabó István. Hogy a tudomány valóban áz életet szolgálja Vecsésen is, s a hallgatók fejében nem csupán elvont fogalmakként maradnak meg az iskolában tanultak, mi sem bizonyítja jobban, mint például 3 dohánytermelő szakcsoport működése. Eddig Vecsésen csak a káposzta meg a zöldség járta, de senki se foglalkozott dohánytermeléssel. Borbély Pál néhány gazdatársával meré­szen nekivágott s kiderült, a vecsési dohány majdnem olyan' elsőrendű, mint a vecsési ká­poszta. Itt szinte mindenki tanulni, művelődni akar. A Hazafias Népfront és a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság szervezé­sében a legkülönbözőbb tan­folyamok indulnak hamarosan. Előadókat kér a KIOSZ, a Háziipari Szövetkezet, a Fe­hérneműipari Szövetkezet, s a lakosság különböző körei. Ta­valy kezdődött ez a művelődés iránti nagy érdeklődés, amikor a község vezetőinek szervezé­sével, a helybeli pedagógusok, s egyéb értelmiségiek közre­működésével a község lakos­ságának legszélesebb rétegei­hez eljutottak a legújabb tu­dományos ismeretek. Mint a szomjas föld az esőt, úgy szív­ták magukba ezek az egyszerű emberek a tudományt. Órákig hallgatták feszült figyelemmel az élet kialakulásáról, az em­ber fejlődéséről, a magántulaj­don keletkezéséről szóló elő­adásokat. Az idén az előadói munka- közösség, tekintettel 3 nagy érdeklődésre, előadássorozatokat indít a gyermeknevelés kérdéseiről, megszervezik a menyasszo- nyok-vőlegények iskoláját. Akinek kedve van hozzá, ta­nulhat matematikát, könyve­lést,' orosz, német és francia nyelvet. A KlOSZ-tagok pél­dául az atomról kérnek elő­adást! Tanul a falu. Tanul apraja, nagyja. S hogy ez nem hiába­való fáradozás, erre bizonyság e napról napra fejlődő falu élete, Szebelkó Erzsébet Molnár Ferenc.emléktáblát lepleznek le Molnár Ferenc emléktáblá­ját a József körút 83. számú házon — ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte az író — vasárnap délelőtt 11 órakor leplezik le. Az ünnepséget a VIII. kerületi Tanács, az Iro­dalmi Tanács és a Színház- és Filmtudományi Intézet ren­dezi. Az emlékbcszédet Hege­dűs Géza mondja. Az Eötvös Loránd T udomá n/egyetem i bölcsészettudományi karának ideológiai előadássorozatában szerdán Szigeti József művelő­désügyi miniszterhelyettes tar­tott előadást Lukács Györgv politikai nézeteiről. Az elő­adást vita követte. rj át Antos István ff vágja rá a jól­értesült olvasó és rosszallását fejezi ki' a tájékozatlanságot rejtő kérdés miatt. Pedig nem is olyan egyszerű dolog, mint azt első hallásra hinné az ember. S hogy ez így van, arról maga Antos István elvtárs is meggyőződött a kö­zelmúltban. Pedig róla ugyan senki sem mondhatja, hogy nem tudja: ki a pénzügyminiszter? A bonyodalmat — mint annyiszor mán' a világtörténelem­ben — az asszonyok idézték elő. Azok az asszonyok, akik a választások előtt kis- gyűlést tartottak a VI. kerületben, a RÖVIKÖT Lenin körúti kultúrtermé­ben. Ellátogatott ide Antos István elv­társ is, aki mind­Ki a pénzügyminiszter? ezideig úgy tudta, hogy csak egy pénz­ügyminiszter van Magyarországon s ezt a pozíciót ő tölti be. Ám az asszonyok más véleményen voltak. A kisgyűlésen Stern Sára üdvözölte a vendégeket. Mégpedig ilyen­formán: — Örülünk, hogy körünkben üdvözöl­hetjük pénzügymi­niszter elvtársat, de meg kell monda­nunk, hogy a VI. ke­rületben rajta kívül még igen sok pénz­ügyminiszter van... S ha lett volna Hivatalos Közlöny a közelben tíz évre visszamenőleg, ak- .kor is hiába keres­ték volna a pénzügy- miniszteri ’ Jdhévebé- seket. Nem is az El­nöki Tanácstól szár­maznak azok. A ke­rületben minden há­ziasszony automoti­ve előlépett pénz­ügyminiszternek. S legalább annyi gondja, baja, de örö­me is van, amikor beosztja a pénzt a háztartásban. Mert azt mondják a ke­rületiek, hogy nem­csak fent, az állam pénzével kell oko­san, takarékosan gazdálkodni, de a családban is. De még csak ez­után jött a java. Azt kellet halla­nia az ország el­ső pénzügyminiszte­rének, hogy hasonló beosztású társai kö­zött igen sok a gaz­dag ember. Mégpe­dig úgy gazdagod­nak, hogy minden 'hónapbalt félretesz­nek a fizetésükből és takarékban gyűjtik. hogy nagyobb vásár­lásokat eszközölhes­senek idővel. S erre mindjárt példát is mondtak. a kerületben a ti gazdag „pénz­ügyminiszterek” csu­pán idén 38 millió fo­rintot helyeztek el betétkönyvben. Most úgy akarják tovább gazdagítani a leerületet, hogy be­kapcsolódnak a ceg­lédiek kezdeménye­zésébe, az „Ahány ház, annyi taliarék- könyv” mozgalomba. S kétszer sem mon­dom, hogyha legkö­zelebb Antos Ist­ván elvtárs a VI. kerületbe látogat, már megkétszerező­dik a kerületi csalá­dok takarékos pénz­ügyminisztereinek a száma... Mert a „kinevezés” egyedüli és legelső feltétele: a takarék- betétkönyv. G. B. Az afrikai diákoknak szokatlan még a „gödöllői“ klíma A diákok egy csoportja MINT MÁR HÍRÜL adtuk: az elmúlt hét szombatján 69 főiskolai hallgató és egy fő­iskolai tanár érkezett Gödöllő­re az Egyesült Arab Köztár­saságból. A diákok az 1957-ben létesült kairói agrárfőiskola hallgatói, akik a négyéves ag- rárfőidkolai oktatás második évét — a magyar—egyiptomi !kulturális egyezmény alapján — hazánkban, a Pest megyei gazdaságokban töltik majd gyakorlati munkával. Elhe­lyezésükről. meleg ruháról és az egyiptomi sztíkásoknak megfelelő étkeztetésükről már jó előre gondoskodott a Föld- művelésügvi Minisztérium kí­sérletügyi és szakoktatási fő­igazgatósága. A diákok va­sárnap a belga—magyar sport­mérkőzést nézték végig, majd megtekintették a főváros neve­zetességeit. Ezen a héten a Gödöllői Agráregyetem látta vendégül Afrika barnabőrü vendégeit. Itt ismerkedtek meg a magyar egyetemistákkal és agrár szaké m berekke I. Látogatásuk alkalmával ■ az egyiptomi diákok Jcöszönetüket fejezték ki a szívélyes fogad­tatásért, mindössze egyet nem tudtak még megszokni: a szár mwkra rendkívül hideg „gödöl­lői” időjárást. Mint mondották, Egyiptomban a leghidegebb tél sincs,ennyire hűvös. Scheiber Viktor, az Agrár- tudományi Egyetem gyakor­lati tanszékének vezetője ké­résünkre elmondotta, hogy az afrikai vendéghallgatók gya­korlati munkáját a tanszék négytagú együttese irányítja A téli időszakban inkább az állattenyésztéssel és a mező- gazdaság gépesítésével, nyá­ron pedig a korszerű növény- termelési módszerekkel ismer­kednek a hallgatók. Minthogy a későbbi elméleti oktatás ma­gyar nyelven folyik, a hallga­tóknak menet közben kell el- sajátítaniok a magyar nyel- v&t AZ AFRIKAI diákólt egyél* ként ma indulnak négy cso­portra osztva az Agrártudo­mányi Egyetem nagygombosi tangazdaságába, a Kertészeti és Szőlészeti Főislcola soroksá­ri tangazdaságába, valamint: a herceghalmi és tápiószelei kí­sérleti gazdaságba, hogy meg­kezdjék gyakorlati munká­jukat. (súlyán) áldoznak erre. A műemlékvé­delem nem szó, nem értekez­let! tárgy, hanem olyan ter­mészetes teendő, mint az, hogy új házsorokat emelnek, hogy padlófűtést alkalmaznak a legújabb épületekben, s újabb és újabb szállodákat építenek, hogy a rohamosan növő idegenforgalmat ‘kielégít­hessék. Prága a Moldva két partján épült, a Visehrad és a Hrad- zsin körül. A két hegyen ki­alakult vár között jelentős ke­reskedelem folyt, s a piactér így lett a város akkori köz­pontja. s ma is igen jelentős helye a városnak. Itt végezték ki azt a huszonhét nemest, akik a bilahorai vereség után fellázadtak II. Ferdinand el­len, de nemcsak az ő emlékü­ket örökíti meg a tér, hanem itt áll Húsz János szobra is. valamint a régi városháza, tor­nyában a híres órával, az Qr- lojjal. A Hradzsin az, mely a leg­több látni, csodálnivalót tar­togatja az ember számára. Az első udvar a XVII. században épült, rokokó stílusban — ma különben a mindenkori köz- társasági elnök lakja — a má­sodik udvarban már barakk szökőkút fogadja az embert, s minél beljebb halad, annál jobban mélyebbre jut a tör­ténelemben. Itt áll a várban a híres Szent Vitus templom, melyet 1339-b-V'. kezdtek építeni, s az utolsó építkezés e század elején volt. Mert nem egy templom ez, hanem egész templomtömb, minden király építtetett itt, s így sokszor két- harom templom is megtalálha­tó egymás alatt. Igen, nem tévedés. Egymás alatt. Mert mindig nagyobbat, mindig szebbet, s így a kisebbek a nagyobbak alá szorultak. A templom előtt áll a Szent György-szobor, mely nekünk különösen kedves, hiszen két nagyhírű magyar mester, Ko­lozsvári György és Márton ké­szítette 1373-ban. S itt van a Zlata uliclta is, az aranyműve­A hradzsinbeli Szent Vitus templom, melyen mindig alakítottak, formáltak a századok sek utcája, többszázéves há­zacskák, az eredeti berendezés­sel, a régi lakókat mintázó fi­gurákkal. Királyok aranymű­vesei laktak itt, innét az utca neve. És sorba kell állni, hogy az ember bejusson. Mert ak­kora a forgalom. Nemcsak kül­földiek. Nem. Rengeteg cseh­szlovák is eljön ide az ország minden részéből, s csodálja, de amellett jobban érti is. Mert sorsán tanulta meg, hogy míg itt az aranyművesek kalapá­csai csengtek, addig lenn, a vár tövében a korbács csat­tant. S ezt a különbséget — bármennyire is messze tűnt már a múltban — nem feledik el. Ezért látogatnak el sokan a Slavinba is, a nemzeti te­metőbe. Itt nyugszik Capek, Szmetana, Kafka s a cseh tör­ténelem sok nagyja, akik sír­emlékéről soha nem fogy el a virág. Mert a hagyományok tisztelete nemcsak a példásan rendben tartott műemlékeken tapasztalható. Hanem • ilyen dolgokban is. Mert az „állami feladat”. De ez... Nos ez. ez nem feladat. Ez a történelem megbecsülése, mely ott talál­ható minden csehszlovák szí­vében. Mészáros Ottó JCétareú ^ptráqa van, én ugyan nem olvastam meg, de a Csedok (a cseh­szlovák IBUSZ) emberei es­küsznek erre. Mit lehet Prágában felfedez­ni? Mindent s éppen ezért ke­veset. Paradoxonnak hat ez, de így van. Mert annyi, de annyi a látni való, hogy az ember­nek hónapokat kellene eltölte- nie, s amellett minden látni­valóról regényt írhatna, hi­szen mindegyiknek története, s nem is akármilyen története van. Mert példaként említ­sem csalt a Hradzsint. öreg vár ez, a prágaiak egyik büsz­kesége. Az ezres évelt elején kezdték el építeni, s minden század, minden király hagyott valami emléket maga után. Szinte visszafelé halad az em­ber a történelemben, ahogy befelé lépked a várudvaron, vagy ahogy bekukkant a ho­mályos, komor templomok ólomüvegén. De a Hradzsin tövében mo­dem házak emelkednek, s zaj­talanul suhan a trolibusz, s vi­lágvárosi forgalom hömpölyög az utakon végig. Kétarcú vá­ros ez, s mindenben ott az a kétarcúság. Mert rengeteg prá­gai megy el minden délben a régi városháza elé, hogy újból és újból megcsodálja az Orlojt, ezt a világhírű órát, pedig már látta vagy százszor. S vár inkább tíz percet, de végignézi az apostolok elvonulását. De utána siet, mintha megbánta volna az időzést. S holnap is­mét elmegy. Ami megragadó ebben a vá­rosban: a hatalmas hagyo­mánytisztelet. Nem szólítot­tam meg olyan prágait, aki az első pillanatban ne ajánlotta volna fel: szívesen végigkalau­zol. rjzgmutatja, amit csak le­het ebből a szép városból. Büszkék a múltjukra, s nem­csak büszkék, hanem sokat is Prágát nem kell felfedezni. S mégis: az ember ismét és ismét felfedezi, amikor utcáit járja, amikor megbámulja a remekbe faragott tornyokat, amikor megilletődve áll meg az emberi kéz teremtette több­százéves csodák előtt. A Hradzsin teraszán cso­dálatos panoráma nyílik az ember elé. A város, tele tor­nyokkal — kevés füsttel — az arany Prága, a száztornyú vá­ros. S hadd mondjam el rög­tön: azért arany Prága, mert valaha a fejedelmek és kirá­lyok arannyal futtatták be a tornyokat, s azok szikrázva, csillogva viliództak a napsü­tésben. S azért száztornyú, mert valaha száz tornya volt a városnak. De csalt valaha. Mert most kétszázhét tornya Az Orloj, a híres óra a régi városháza tornyában (Pável Prouckner foto) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents