Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-27 / 280. szám
4 rZÍC hlai) 1958. NOVEMBER 27. CSÜTÖRTÖK Mackó a ián VINCZE ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA t hannoveri ál- ■Si latkertben napok óta egy rendkívül magas tölgyfa tetején ül egy játékos fekete mackó, amely kiszabadult ketrecéből. A !ketrecből kiszabadulva, átúszta a vízzel teli árkot, majd felmászott egy öt méteres falra, végül pedig a tölgyfa tetejére. Eleinte tűvé tették érte az éllatkertet, mert nem tudták, hova lett. Csak 12 órával később, a reflektorok segítségével találtak rá a fa tetején. Azóta rendőrök állanak a fa alatt és lesik, mikor méttóztatik a mackónak lejönnie. Az állatkert igazgatója határozottan visszautasította a hannoveri rendőröknek aot az ajánlatát, hogy lelövik az állatot. Mint mondotta, a 18 hónapos mackó igen szelíd és nem veszélyezteti az állatkert közönségének épségét. Abba sem egyezett bele, hogy felmásszanak a fára és lekergessék. Attól fél ugyanis, hogy a kis mackó megijed és lepoty- tyan. A nyugodt vérmérsékletű Hermann Ruhe, az állatkert igazgatója Ikijelentette, hogy karácsonyig mind lehullanak a levelek a tölgyfáról, akkorra « mackót is lekergeti az éhség, mert hiszen nem táplálkozhatik a levelekkel. megnyílt a ceglédi Kossuth Múzeum képtárában. A művész gyakran szerepel új anyaggal kiállító termeinkben országszerte. A majdani eredményekhez sok-sok kísérleten, próbálkozáson át vezet az út. Nyilván ebből adódik, hogy kifejezési skálája a legkülönbözőbb technikákon át realizálódik és jut több-kevesebb sikerrel érvényre. A tárlaton láthatunk pasztell, tus, akvarell, ceruza, tinta, guach, szén és tempera technikával megoldott kompozíciókat. Éz a sokfélében munkálkodás a keresés, az igazi stílus és technika meg nem találásának a jele, de eddigi eredményeiben sem sikertelen. Egy iskolai emlékkönyvről A minap jelent meg a Ceglédi Kossuth Múzeum 5. számú füzeteként a Földváry Károly Általános Is>ko!a emlékkönyve. Nevezetes iskola ez Cegléden, hiszen több mint 400 éves. Épülete műemlék: 100 éve építették. Névadója: Földváry Károly ezredes, az 1848—49-es szabadságharc egyik legendás hőse, életének utolsó éveiben Cegléden élt, s itt is temették el. A füzet összeállítói hét fejezetben tárgyalják a vérzivataros századok történetét az iskola szemszögéből — 1545-től 1948-ig. A múlt emlékeinek felidézésénél — amely a hazai protestantizmus történetének egy' fejezete is (azelőtt református iskola volt) — lényegében S. 1 Szabó József 1931-ben megje-f lent kiváló iskolatörténetére | támaszkodtak. E munka adatai | Cegléden közismertek, viszont | érdekesebb számunkra az el-1 múlt 28 év története. Ez idő-i szakra esnek: a nyolcosztályos | népiskola kialakulásának éve, § a háborús idők, a felszabadu-1 lás eseményei és betetőzésül azf iskolák államosítása, s az azóta | eltelt évek. Az emlékkönyvet! az iskola volt és jelen nevelői-1 nek, egykori tanulóinak visz-| szaemlékezései zárják. A konkrét adatok ismertető-1 se nem feladatunk, ellenben! meg kell említenünk e kiad-f vány elvi tanulságait, amelyek = közül különösen egyet szeretnénk kihangsúlyozni, s ez a helytörténeti, helyismereti és kutalásibelj szerepe. Olyan adatok kerülték elő a feldolgozás alkalmával, amelyek más összefüggésekben is megvilágítják Cegléd helytörténetének egyes eseményeit. Gondoljuk, s reméljük, hogy e füzet a megye minden iskolájába eljut és hasonló iskolatörténetek megírására biztatja megyénk pedagógusait, hely- történészeit. Fogjanak munkához! Nagy szolgálatot tesznek ezzel az adott helység jobb ismeretének, s a helytörténetírásnak is. N. D. A kiállítás kiemelkedő darabjai vitathatatlanul a pasztell megoldások. Bár ezek sem mentesek bizonyos hatásoktól — Van Gogh, Gaugin szín- és térformáira gondolunk itt, természetesen anélkül, hogy Vinczét 'e mesterekhez mérnénk —, de el kell ismernünk, hogy e mesterek jelenthetik a velük lelki rokonságban levő Vinczének az ö számára is járható utat. Pasztellképei üde foltjai szuggesztív erővel hatnak a látogatóra: a Felvonulók elomló rózsaszínjei és lilái, az Evezősök vibráló kékjei és szürkéi, a Vályogvető felszikrázó alkonyt fényei, a Bodri — már-már pointilista — harsogása, a Régi temető krudys hangulata, a Körtés csendélet geometrikus formái, bizarr színvilága és az ősz lágy barnái; és mind e színek átmenetei egy rokonszenves, iiiHiHiiHiiHtiuiiiiintiimiiniiiitfiiuiiiiuiiMHiimiiMiiMiHiiiiiiimiiuuuiiiiuiiiitiiimiiiiiiiiiiiiiiiiii Ősz a veresegyházi tavon (Fazekas felv.) z küzdő, kereső, meg nem nyugvó művészegyéniség lelki arcképét vetítik elénk. Hisszük, hogy e forrongó korszak rövidesen lezárul Vincze fejlődésében és megtalálja legsajátosabb technikáját s kifejezési formáját. A képeken megmutatkozó biztos rajztudás és kiváló kolorit biztosíték arra, hogy ezt rövidesen a várt „nagy művekben” is megláthatjuk. A kiállítás nagy érdeklődést keltett Cegléden, és reméljük, hogy az a vetés, melyet következetesen végzünk e képzőművészeti vonatkozásban kissé elmaradott városban — kihajt. virágba szökken. Nagy Dezső A Petőfi Színpadról A Pest megyei Petőfi Színpad Gárdonyi Géza: Ida regénye c. művének színpadi változatát mutatta be megérdemelt sikerrel. A Petőfi Színpad elindult azon az úton, amiért létrehozták: legyen a megyének olyan színjátszó gárdája, amely minden faluba elviszi a művészetet. Ez a pozitív oldal. Szereplésüknek — sajnos — volt negatív oldala is. A kis brigád — múltbeli megítélés alapján — nem tudott telt házat vonzani. De még ezt a közönséget is meglepetés érte, amikor megérkezett a művelődési otthonba. A fél nyolcra hirdetett előadás szereplőgárdája még nem volt ott. Az előadást jó negyedórás késéssel kezdték meg. A vezetőség szerint a gépkocsival akadt baj. Ez gyakran előfordulhat, de éppen ezért időben el kell indulniuk, gondolva az ilyen eshetőségre is. Miért tud a Déryné Színház már két órával az előadás kezdete előtt a helyszínen lenni? A jövőre való tekintettel azt javaslom, mindkét fél változtasson magatartásán. A kölcsönös bizalom jegyében tartsák meg a legközelebbi előadást. A tápiószecsői közönség tanúsítson nagyobb érdeklődési, a pesti színészek pedig időben érkezzenek meg a községbe. Ofella Sándor levelező EGY GYÁR HÉTKÖZNAPJAI.. „Családi üzem“ Tóth Lajosné, 0 Váci Kötöttárugyár üzemi bizottságának elnöke mondja: — A mi üzemünk — családi üzem. Neveket sorol: nagymama, leánya, unokája — mindhármam itt dolgoznák, a gyárban. Aztán: anyákat leányaikkal, férjeket feleségükkel. Olyat is, hogy az apa, felesége és leányuk, hárman egy családból — valamennyien a gyár munkásai. — Szeretik ezt a gyárat és szeretnék, ha gyermekeik is bekerülnének — summázza a tanulságot. Valóban. Egyik reggel idősebb, eléggé elhasználódott kezeslábasba bújt férfi kopogtat az igazgató ajtaján. (Talán a festődében dolgozik.) Kölcsönt kér, OMB előleget, ünneplő ruhára. Galbicsek elvtárs feljegyzi a kérést a kis mindentudóba, majd utánanéz. A nevét nem is kérdi, ismeri. De a másik csak tiblábol, nem akarózik még mennie. Látja ezt az igazgató, hogyne látná, nyomja valami az ember lelkét. — Mi o baj? — kérdez utána. — Baj... Nincs baj... Csak... — Csak? — Csak szeretném, ha a kislányomat felvennék a gyárba, ló lány. ügyes lány. Tudom, ‘.ól járna vele a gyár ... — Igen. igen ... De tudja, most nincs felvétel. • — Hát nem is mostanra gondoltam én... Ha a télen vagy ha a tavasszal... Ha előjegyeznék . .t Es előjegyzik. Hát hogyne! Méltányos, hogy elsőnek a régi „családtagok" fiait, lányait állítsák munkába, ha idehúzza őket a szívük vagy az eszük. Vagy mindkettő. Azt hiszem, ez a leggyakoribb. Mert mit látnak itt a fiatalok? Azt, hogy megbecsülik az. öregeket. Azt, hogy itt dolgozhatnak addig, amíg csak ki nem érdemlik a nyugdíjat. Addig helyük van az üzemben. Sőt, még azután is. Ülésezik a vezetőség: az igazgató, a párttitkár, az üb- elnök, a személyzetis ... Fontos Ügyet tárgyalnak: pártoktatás, a régi harcosok megünneplése és más dolgok. Kopogtatnak. És belép egy nyugdíjas. — Hohó! Ha farkast emlegetnek!...— mondják az asztal körül ülők, és már hozzák a széket, segítik le a kabáto* kínálják cigarettával. Hát hogyne! A most érkezett is rajt van az öreg harcosok listáján, érdemes meghallgatni a szavát. Néztem az öreg arcú* Sugárzott. ö nem könyvből tanulja, hogy nálunk megbecsülik a munkából kiérdemesült dolgozókat, hogy számítanak reájuk. hogy adnak a szavukra, hogy igénylik tapasztalataikat ö ezt — átéli. Mint az a másik, akivel a körhurkolóban akadtam össze. A surrogó-zakatoló gépek között baktatott. És csak fogadta a jobbróI> balról röpködő üdvözleteket, köszöntéseket, szerető mosolyokat. Aztán megállt az egyik fiú mellett, mondott, mutatott valamit, talán egy jó fogást. Csak annyit hallottam, amikor melléjük értem: — Köszönöm szépen... Igazán nagyon köszönöm... így már egészen más lesz... A legényke mondta. A legényke, aki nem a bibliából tudja, hogy tiszteld az idősebbet, fogadd meg a szavát. De tudják ezt a vezetők is. Lám, Galbicsek elvtárs, az igazgató az autót is elküldi egyik-másik beteges, már nehezen járó nyugdíjashoz. Csak jöjjenek. Beszéljenek. Hogyan éltek régen, hogyan dolgoztak ... De jó az „öreg” benn a házban is. Itt van például Kozma Zsófia esete, aki bejelentette Tóth elvtársnőnek, az üb-elnöknek, hoffy ő már bizony ezután nem tud társadalmi munkát végezni. — Az én koromban? — mondta és legyintett. Mint aki leszámolt már magával és a világgal. Aztán mi történt? Meg/eíenf ugyanez a Kozma Zsófia az irodában és letette az asztalra a szénutalványt kérők névsorát. Végigjárta a blokkját, beszélt az asszonyokkal, öreges, reszketeg betűivel felrótta mindazoknak a nevét, akik részletre akartak tüzelőt vásárolni. Az ő korában!... Lehet, hogy nálunk nem vénülnek olyan gyorsan az emberek? Vagy talán egyesek fiatalodnak is? Bár néha túlságosan viharos a fiatalság. Vannak időszakok, amikor úgy robban ki az ifjúság, mint a vulkán. Mindent eláraszt és feltár, tóztathatatlan. Es persze, pusztít. Mint Erzsinél történt, a virgonc Erzsinél, akivel már nem birt senki. A blokkvezető pattogott, kiabált vele, az asszonyok meg szidták a fegyelmezetlen, hanyag lányt, mint a bokrot. Hasztalan. Erzsi késett, traccsolt, nem állt a munkára a keze és feltartott, zavart mindenkit, aki csak a közelben volt. És akkor — egyik napról a másikra — áttették oda, ahol édesanyja dolgozott. Kiszolgálónak. És megint csak jó volt az öreg a háznál. A fékezhetetlen Erzsi úgy meghunyászkodott az anyai szem pillantásától, mint annak a rendje. Ma már ismét gépen dolgozik. Kifogás? Erzsi ellen? Ugyan! A legszorgalmasabb legtisztelettudóbb fiatal. Hiába, egy „családi üzemben’• nem lehet másképp. Garami László CfMm, Színház, irodalom Montparnasse 19 Modigliano olasz festő életet eleveníti meg a franciák új játékfilmje, amelynek címszerepét Gerard Philippe alakítja. Képünk a film egyik jelenetének forgatása közben készült ttKHiuiumiuunifiimnuiniiiiimiiiiiiimniimuiiiiiii Ljubov Járóvá ja Felújítás a Nemzeti Színházban égi ismerőssel találkoztunk a minap a Nemzeti Színház színpadán. Trenyov immár klasszikussá vált hőse, Ljubov Jarovája kelt újra életre nyolc hosszú esztendő után. . 1950-ben találkoztunk vele utoljára, ugyanitt. Az első találkozás lenyűgöző erejű volt. Felejthetetlen emlék azok számára, akik akkor látták. Amikor a minap beültünk a Nemzeti Színház nézőterére, a régi Ljubov Jarováját vártuk. Az első emlékezetes találkozás izzó, forrongó hősnőjét. Vele azonban nem találkoztunk. Legalább is nem úgy sikerült ez a találkozás, ahogyan a régi emlékek alapján várta a kritikus és a néző egyaránt. Ljubov Jarovája ma is ott volt a színpadon, de fáradtan, unottan, szítelenül. Nem Trenyov drámájában van a hiba. Ma is olyannyira friss és aktuális, mint volt nyolc esztendővel ezelőtt. Felemelő és megrendítő. A polgárháború nehéz és küzdelmes napjait eleveníti meg benne az író, a harcot Gyenyikin és az intervenciós fehérek ellen. Bár egyéni tragédiákat fest elsősorban — két ember legszemélyesebb erkölcsi és szerelmi tragédiáját — mégis benne lukiét az akkori kor minden feszültsége, túlfűtöttsége. De .. .Trenyov drámáját nem lehet pátosz nélkül, szív és lélek nélkül játszani. Nem lehetett 1926-ban, amikor első ízben mutatták be, és nem lehet 1958-ban sem. Ma mégis széteső, pátosz nélküli művet kaptunk a Nemzeti Színház előadásában. Pedig élvonalbeli művészek játsszák, ét Major Tamás rendezte. Kezdjük talán mindjárt a rendezéssel. Major Tamás művészi képességeit úgy hiszem nem szükséges különösképpen bemutatnunk. Ezúttal mégsem a dicséret hangján szólhatunk róla. Elsősorban azért, mert elkapkodták a bemutatót. Talán túl sok erőt, energiát fordítottak a Brecht-da- rab bemutatójára. Ez lehet egyetlen magyarázata a Ljubov Jarovája gyengén sikerült felújításának. Major rendezése ezúttal nem fogta ösz- sze a dráma eléggé tagolt részeit, nem adja vissza hűen a dráma feszültségét, az író elgondolásait S ennek következménye, hogy nem pergő a játék, különösen nem az első felvonásban. Trenyov művészi erővel megformált alakjai veszítenek hitelességükből. Ezt a rendező a dráma sodrását, feszültségét fékező némajátékkal próbálja egyensúlyozni, de csak ront vele. Kü- lön-külön véve a hibákat, talán nem nagy dolgok. Együttesen mégis fékezői az előadásnak. Pedig könnyűszerrel kijavíthatok ezek a fogyatékosságok. Egy kis rendezői leleményesség, több erő, körültekintőbb munka, és Ljubov Jarovája újra a régi fényében csilloghat. Megéri. e nem csupán a rendező vétett ezúttal hibát. Maga a főhős alakítója, Máté Erzsi játéka is siintelen, s nem tükrözi híven Ljuba jellembeli fejlődését. Pedig tehetsége képessé tenné erre, hiszen Máté Erzsi színészi játékának legnagyobb erőssége éppen a robbanó feszültséggel telt szenvedélyessége. Milyen is voltaképpen az Író megalkotta Ljuba Jarovája? Amikor először megjelenik a színen, megfáradt, de a nemes célért mindenkor küzdeni tudó asszony. Férjéről két év óta semmi hír. Halottnak hiszi. S egy nap váratlanul rábukkan, de a fehérek oldalán. Igazi mély emberi konfliktust rajzolt meg az író ebben a jelenetben, de Máté Erzsi nem aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket. Továbbra is csak a felszínen mozog, s nem ismerjük meg vívódásait. Ezáltal akarva-akaratlanul el- laposítja Trenyov vérbő figuráját, hiszen játékával nem indokolja Ljuba érzelmi, emberi fejlődését, s az utolsó képben mondott replikája, hogy most lett igazán forradalmár, szinte teljesen hamisan cseng. Nehezen birkózik meg szerepével a férjet alakító Ung- váry László is, mintha megtorpant volna fejlődésében e kiváló színész. Csernus Marianne Panovája pedig teljesen elhibázott. Hiába küszködik a tehetséges fiatal színésznő a szereppel, nem tud megbirkózni vele, és igy ellentmondásossá teszi az általa megformált figurát. Vannak kiemelkedő alakítások is a felújított Ljubov Jarovájában. Ilyen például Kállai Ferenc politikai biztosa. Sokkal teljesebbet, emberibbet nyújt, mint elődje, és így színészi fejlődésének újabb állomása lett ez a szerep. Bessenyei Ferencről is csak az elismerés hangján szólhatunk. Bessenyei annakidején éppen Svángya matróz szerepének megformálásával tűnt fel és emelkedett az élvonalbeli színészek közé. Ezúttal még emberibben, bővé- rűbben állítja elénk a matróz alakját. Külön szólni kell még Rajz János Csir-jéről. Bravúrosan oldja meg a minden körülmények között jú- dáskodó. istenes ember figuráját, és az egész előadás legsikerültebb alakítása kétség kívül az ő nevéhez fűződik. Prukner Pál
