Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-23 / 277. szám
AJANLAS Uj köntösben jelenik meg ma a Pest megyei Hírlap irodalmi-művelődési melléklete. Az új köntös új tartalmat takar. Ez az új tartalom: megyénk irodalmi, zenei, művészeti életének hű tükrözése, a művelődés forradalmának aktív támogatása, két módon is. Az első: helyet adni a megye tehetséges íróinak, • művészeinek, művelődéspolitikai szakembereinek, felfedezni és nyilvánosságot biztosítani a szárnyukat bontogató fiataloknak. A másik cél: megismertetni olvasóinkkal azt a pezsgő, kulturális életet, amely jellemzője szocializmust építő hazánknak és szűkebb pátriánknak, Pest I megyének is. Ez a fő cél. De a megye mint koszorú, öleli Budapestet. A megye legtávolabbi sarkából is járnak a fővárosba opera- és színházrajongók, zenekedvelők. Feladatunknak tartjuk tehát azt is, hogy a közérdeklődésre számot tartó fővárosi színházi bemutatókról, hangversenyekről, tárlatokról könyvekről és filmekről is tájékoztassuk olvasóinkat. Uj Termés. Ezt a címet adtuk mellékletünknek. Ez a cím egyben program is. Programja és kifejezője annak a törekvésnek, hogy így, ezen az úton is segítsük a növekvő, terebélyesedő „Uj Termés“ kalászba szökkenését. Várjuk hát írói* kritikusi, képzőművészi, költői tehetséggel megáldott barátaink jelentkezését. ígérjük, hogy műveikkel szeretettel, a jó kertész gondjával bánunk. Az érett termést közöljük, a próbálkozóknak segítséget nyújtunk. Az Uj Termés első aratását íme, letesszük az olvasó asztalára. Reméljük, az olvasó megérti céljainkat és szívesen veszi kezébe a lapot, segít bennünket, hogy hétről hétre, vasárnapról vasárnapra egyre gazdagabb legyen az, amit ezen a két oldalon nyújthatunk. ic jioa M **:*>» <H És még valamit: ajánlásunk nem azt a célt szolgálja, hogy az olvasót „nyájassá", szelídítse. Kérjük és várjuk véleményüket: mi tetszett és mi nem tetszett kulturális mellékletünkben. DÓZSA GYÖRGY Hétfőn érkezik a Székely Színház A Román Népköztársaságban működő hat állami magyar színház egyikéneik, a marosvásárhelyi Állami Székely Színháznak a társulata hétfőn érkezik Budapestre. A színház, amely 1946-ban alakult, 12 éves működése alatt Románia egyik legjobb színházává fejlődött, előadásainak eszmei és művészi érettségét. magas színvonalát az egész országban nagyra becsülik. A marosvásárhelyi művészek kedden este kezdik meg magyarországi vendégszereplésüket, amelynek során nemcsak Budapesten lépnek fel, hanem több vidéki várasba is ellátogatnak'MIIIIIIHUIIIIMIIIIIIIIIIIIUIIIIIIimilUliMllllllllltlflllillllllfItlllllHllltlltlllllllllllllltMllttlltllltlllllilllimilllllltlllllltItlllllllllllir. i .- s | András Endre: A VCQl IjClZ Vigyázz, áll még a régi ház, a völgyre nézett erezett homloka. Vigyázz! melyebb a régi gyász, rozsdás kertje idegen mostoha. Fosztott egén ideges fény cikáz, vigyázz! küszöbét ne lépd át soha Nap voltál egykor, tükrös örömöt szórtál ream, most hömpölygő ködök fullasztanak, de áldalak, hogy kopár közönyöd nem tehet lággyá: szikla vagyok és hallgatok. És jól tudom, egyszer a mély úton mosolyszemű leány indul felém. Talán még áll a régi ház, s talán már akkor nem is élek én. Emlék se lesz a csonka váz, amely tőled volt eleven csoda, s hogy voltál egyszer, azt is elfelejtem s az új lány sem tudhatja meg soha! Vigyázz! áll még a régi ház, | es alkonyfényben ég a homloka. — Holnapra tán már csillapul a láz, véletlenül se jöjj oda; vigyázz! äjuiliniMiMHi.iiliiuimMMiiimiiimmii ...imimmiiimiimiiiimiiiMiiiimiiimillliHl.... ( Dózsa György fejének tanulmányképe Mohácsi György festőművész alkotása. A fiatal művész megyénkben él, a pomázi általános iskola tanára. Több képét bemutatták a pedagógus képzőművészek kiállításán és az Észak-Pest megyei képzőművészek tárlatán. Mohácsi György Dózsa- feje csak egy abból a tanulmánysorozatból, amelyet tervezett nagy Dózsa-kompoziciójához készített) A ceglédi fotosok sikere Nemzetközi fotószalon nyílik Cegléden Tegnap nyílt meg Pécsett az országos fotókiállítás, amelyre a Ceglédi Foto Clubból is küldtek be képeket. A zsűri 11 ceglédi képet fogadott el. Összesed tíz képet díjaztak és ebből «egy díjat a ceglédi Tóth István hozott el. A fotoklub most nagy nemzetközi szalon megrendezésére kapott engedélyt és megkezdte az előkészületeket. A szalon február végén vagy március elején nyílik, 11 külföldi fotoklub részvételével. A Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyel- országból, az NDK-ból, Svédországból, Franciaországból, Olaszországból várnak képeket. „IFJÚ SZÍVEKBEN ÉLEK... “ András a barátom. Ezt a kapcsolatot nem titkoljuk a világ előtt. Nem is kérkedünk vele. A kérdést pedig, hogy melyikünk lehet több joggal büszkébb a másik barátságára, hallgatólagos megegyezéssel egymás Iközött sem firtatjuk. Valószínű, hogy ő énbennem legalább annyi csodálni valót talál, mint én őbenne. Én vagyok talán nyiladozó értelme számára a kapu,' amelyen át a felnőttek távoli és titokzatos világába kandikálhat, én meg kis ablakocskának látom őt, és rajta keresztül kukucskálok vissza abba a tündérvilágba, ahonnan az emberek olyan köny- nyelműen és olyan visszavonhatatlanul disszidálnák, ha úgy hiszik, hogy benőtt a fejük lágya. Hogy melyikünk lát érdekesebb dolgokat kiváncsiskodás közben, azt nem tudom, de hogy ez a mi barátságunk mindennap -édes és aromás gyümölcsöt terem számomra, az bizonyos. Mondják, hogy az ember úgynevezett egyénisége életének első három éve alatt végérvényesen kialakul. Utána már változtatni rajta nagyon körülményes, sőt alapelemein nem is lehet. Amikor az alábbi eset történt, András már túl volt a Rubikonon, már megünnepeltük negyedik születésnapját is, tehát végérvényes ‘karakter volt. Például: csak az olyan vajaskenyérért lelkesedett, amelyre anyukája vékonyra vágott kolbász- vagy szalámi-szeleteket rakott. Lehetőleg sűrűn egymás mellé, hogy minél kevesebb látsszon ki a vajból. Az ilyen vajaskenyeret aztán minden biztatás nélkül, átszellemült arccal majszolta, sokszor még a szemét is lehunyta hozzá a leplezetlen gyönyörűségtől. Stílus az ember — mondja találóan a francia. — Ez az igazság a grafológusok szövegezésében így szól: mutasd, az írásod, megmondom, ki vagy. Krúdy Gyula viszont, aki legfőbb szakértője volt honunkban az ízeknek és aromáknak, és aki pontos térképet tudott volna rajzolni arról, hol, melyik városban vagy faluban főzik a legpompásabb töltöttkáposztát, tyúklevest avagy halpaprikást, ezt a mondást minden bizonnyal így variálta volna: madarat tolláról, embert kedvenc ételéről ismerhetjük meg a legjobban. Van is némi különbség a töltött káposztát kedvelő honpolgár és aközött, akinek mondjuk, a spenót a kedvenc eseme géje. (Brrrl) András barátomé a kolbászszeletkék- kel díszített vajaskenyér volt. A jellemtudósokra hárul a feladat, hogy ki- analizálják ebből kis pajtásom emberi karakterét. Bevallom, hogy nekem akkor is .tetszeni fog, ha ezek a tudósok a legsötétebb jellemre következtetnének belőle. Szóval az történt — ami különben igen gyakran megesett —, hogy a gyerek délutáni uzsonnaidőben betotyogott hozzám, kezében hatalmas vajaskenyér, rajta kolbászszeletkékkel, és a szoba közepén leült megszokott helyére, egy kis háromlábú puffra. Ölébe újságpapírt terítettem, hogy a zsíros morzsák ne idézzék fejünkre a házi zivatart, aztán gyönyörködve néztem a gyereket, hogyan ragyog szénfékete szeme hóm- lókába hulló aranyszőke fürtjei mögött, amint áhítattal készülődik a csemege elfogyasztására. Incselkedni kezdett velem az ördög. Biztatott, tegyem próbára András barátságát. Mert, ugyebár, az igazi barát az utolsó falatját is szívesen, gondolkodás nélkül odaadja barátjának. A^, igazi barát. No, nézzük csak, hogy állunk? — Jaj, de szeretem én az olyan kol- bászos vajaskenyeret — sóhajtottam és közben vágyakozva meresztgettem szememet András' uzsonnájára. A gyerek ijedten nézett rám, mintha azt kémlelte volna, hogy őszintén beszélek-e vagy csak komédiázom. Ha lehet, még szenvedélyesebben ismételtem meg a fohászt. — Mindennél jobban szeretem a kol- bá^os vajasikenyeret... — majd, a nagyobb nyomaték kedvéért, még ezt is hozzá sóhajtottam: — Ha én egyszer olyan kolbászos vajaskenyeret ehetnék... András most már nem nézett rám. Leszegte fejét és két kézre fogva a karéjt, azt nézte mereven. És várt. Talán azt várta, hogy tréfára forduljon mégis a dolog. De nem fordult. — Haj, haj — gyötörtem tovább —, hogy én soha nem ehetek kolbászos vajaskenyeret, amikor olyan, de olyan nagyon szeretem! Szegény András szemmel láthatóan szenvedett. Mozdulatlanul ült, lesunyt fejjel és nem nézett volna rám a világért sem. Néha megrándult a karja, mintha mozdulni alkart volna, de aztán ismét visszamerevedett és pici ujjai még szorosabban tapadtak kincséhez. — Nekem soha, •senlki sem ad kolbászos vajaskenyeret — nyöszörögtem, azután néhány pillanatnyi hatáspauzát tartottam, hogy figyeljem a gyereket, akinek lelkében szörnyű bírókra kelt két nagy érzés, a barátságé, amely azt parancsolta volna, hogy kínálja fel az annyira megkívánt csemegét, és az ösztönös önzésé, amely tiltakozott mindenféle könnyelműség ellen. Szinte láttam, hogy a pantkrációs mérkőzés bírája, maga András, valami kompromisszumos megoldást keres, ami feloldaná ezt a rettenetes feszültséget. Egyszer csalk látom, hagy pici ujjai megmozdulnak, tétovázva tapogatni kezdik a kenyeret, hosszan tusakodnak, majd lassan letörnek belőle egy fcö- römnyi falatkát és azt gondosan az újságpapírra helyezik. Aztán megragadják az egyik kolbászszeleékét, abból is leválasztanák egy morzsányit, és összefogják a kenyérfalatkával. Egy végtelennek tetsző pillanatig az apró ujjak mozdulatlanul tartják szeme előtt a feláldozásra szánt részt, de olyan ravaszul, hogy én ne láthassam, majd hirtelen felnéz rám a gyerek és férfias elhatározás csendül a hangjában, amint mondja: — Csukd be szemed, nyisd ki szád ... Magyar László bad, az emberibb és igazabb Magyarország megteremtéséért. Ady a forradalmat jelentette a legbiztonságosabbnak tűnő, a legbékésebbnek és a legboldogabbnak mondott Fe- ren József-i időkben, a közeledő forradalmat, amelynek dübörgését a legélesebben talán ő hallotta meg. Azután minden, ami történt, Adyt igazolta. A végzetes világháború, a kiegyezés Magyarországának összeomlása, a forradalmak. Akikor halt meg, amikor igéi elérkeztek a beteljesedéshez, a forradalmak leglázasabb napjaiban, 1919. január 17-én. Hogy kit látott benne‘az akkori ifjúság, azt igen szépen és igen'plasztikusan talán a seU mecbányai ág. h. ev. líceum és főgimnázium utolsó öniképző- köri érdemkönyve bizonyítja. Érdekes története van ennek az érdemikönyvnek. Az ősrégi iskola akkor már közel 100 esztendős önképzőköre Petőfi Sándor nevét viselte jogos i büszkeséggel, mert első, a múlt I század 30-as éveiben készült | érdemkönyve egyike a Petőfi- § relikviák legbecsesebb darab- % jainak. A szabadságharc költő- 1 je ugyanis a múlt század 30- i as éveiben selmeci diák is | volt, buzgó tagja az öreg iskola i önképzőkörének, első verseit | ott olvasta fel, első sikereit ott I aratta, és jutalomképpen sa- ! játkezűleg írhatta be az önkép- ! zőkör első érdemkönyvébe ] megdicsért költeményeit. A 1 selmeci iskolá közel egy év- ! századon át őrizte ezt az iroda- | lomtörténeti emléket, 1919-ben I pedig, sünikor a világháború | utáni változások követikezté- ! ben megszűnt a régi iskola, an- f nak utolsó igazgatója, Király | Ernő Budapestre hozta az érté- | kés relikviát és megőrzés vé- ! gett á Nemzeti Múzeumnak | adta át. | Nemrégen került elő csodá- ! latos véletlen folytán a selmeci | iskola önképzőkörének utolsó | érdemkönyve az 1918—1919-es | tanév önképzőkörének emlé- ! keivel. Ezt az érdemkönyvet az | önképzőkör utolsó tanárelnö- ! ke, Klaniczay Sándor hozta | magával az iskola bezárása | után. Évekig őrizte sok más is- ! kólái irattal együtt. A legutób- ! bi dunai árvíz alkalmával, | hogy-hogy nem, Klaniczay | Sándor egyéb ingóságaival | együtt ezt a selmeci emléket i is magával sodorták a hullá- ! mok. Aztán mégis előkerült. 1 A víz a vaskos kötet néhány | lapján elmosta az írást, de I azért nagyobb kárt nem tett | benne. Épen maradtak utolsó | lapjai is, amelyek az önképző- I kör utolsó ülésének emlékét | őrzik. | 1919. március 19-én, tehát | két nappal a Tanácsköztársa- ! ság kikiáltása előtt és ponto- ! san hat héttel Ady halála | után, az iskola egyik hetedik | osztályos növendéke, Ernst | Valéria olvasta fel „Emléke- I zés Ady Endrére” című tanul- ! mányát ezen az ülésen. A ta- ! nulmányt az önképzőkör dicsé- = retre méltónak tartotta és emlékkönyvében örökítette meg. A megdicsért tanulmány szerzője jutalomképpen sajátkezű- leg írhatta az emlékkönyvbe dolgozatát. íme néhány részlet belőle: „A kuruc Úristen kuruc gyermeke, Góg és Magóg elfáradt fia, a fekete szemű, lobogó hajú, lázadó vérű, beteg szívű — zilahi kisfiú, a vára- di költő, párizsi író és magyar halott: Ady Endre, negyven évi élet után itthagyott mindent, italt, verseket, asszonyokat, s keresztre feszített szíve kihűlt egy szanatóriumi ágyon. Január utolsó napjának azon a havas délutánján, amelyen ravatalának vörös fáklyái csonkig égteky-és .amelyen testét összeelegyítették a' porral, egy új élet kezdődött: Ady Endre élete halhatatlanságban, az örökkévalóságban. És egy új irodalomtörténeti korszak, melynek körülbelül ez a címe: Ady nélkül.“ „Ady született lázadó, ki verskatonákkal harcol s a formák bilincseit töri. ... Ady harcos volt. Nem tréfa, hogy a lovas szittya-hősök utóda még a szalonkabót alatt Is kardot rejtegetett, mert álmaiért, jogaiért, gondolataiért, érzelmeiért viaskodni kellett...” „Ady ízig-vérig a miénk volt. Érzékeny, finom lelke megvi- harzott a mi igazságainktól, és mi gyászoljuk megnémult agyvelejét, mely értünk gondolkodott, elcsöndesedett szenvedélyeit. melyekkel a szablyánál is kardosabban tudott harcolni értük, megnémult hangját, mely egyik leghatalmasabb tolmácsa volt a hallgatagon robotoló proletármillióknak...” „Élete utolsó heteiben meghajtotta fejét előtte a hivatalos Magyarországgá lett forradalom. Ezzel az egy tettel szemben az utókor lázas bosszúsággal keresheti a választ újságjainkban, könyveinkben: hogyan volt az lehetséges, hogy itt lapok, akadémiák, egyetemek és kormányok voltak, amelyek nem akartak tudomást venni arról, hogy ő él és ir. Szűk kis 40 évéből hány napját, hónapját, hány évét mérgezte meg az elszánt butaság, amely letagadta a csillagot a homlokáról? Soha, a* utánunk jövök ezeket az egyetemeket és akadémiákat megérteni nem fogják. De egyet meg fognak erteni: azt a régi Magyarországot, amelynek másfél évtizeden át egy jó szava nem volt Ady Endréhez, Meg fogják érteni, miért kellett forradalomnak jönni, hogy az új Magyarországgal együtt Ady Endre dicsősége is feltámadjon.” L ehetetlen megilletődés nélkül végigolvasni Emst Valéria kis önképzőkör) tanulmányét, és lehetetlen nem gondolni arra a hittel teljes Ady-versre, amelynek egyik sora még sokáig ujjongva lüktet 'S magyar fiatalság szívében: „Ifjú szívekben élek...” M. L. N yolcvanegy évvel ezelőtt, 1877. november 22-én született a szilágysági Érdmind- szenten Adv Endre, akinél Petőfi óta nem volt életre, irodalomra, politikára egyaránt nagyobb hatású lírikusa a magyarságnak. Ez a hatás szinte robbanásszerűen jelentkezett a század elején, amikor első verséi szárnyra keltek, betörve Dévénynél új időknek új dalaival és megdöngették az avult, ősi kapukat és falakat. Szinte pillanatok alatt szakadt két táborra a honi közvélemény, az ellene szervezkedő, konzervatív reakció és a haladás, a fejlődés lehetőségeinek megteremtését követelők táborára. Régi kuruc igék kaptak új értelmet Ady forradalmas verseiben, amelyek feléje fordították a jobbak, az igazabbak orcáját. Magasra emelt hadi- lobogó lett az új költő, vele Indult meg a harc az új, a szaiiiiiiiitiaiiiitiiiimiiiiiiiiiiiiiiMiiiimiiitiiiimiiiiiiiiiiiifíiiiimiiiii» Csukd be szemed\ nyisd ki szád
