Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-18 / 246. szám

“mWoo 1958. OKTÓBER 18. SZOMBAT Josephine Baker tizedik fogadott gyermeke Josephine Baker néger éne­kes- és táncosnő a közeljövő­ben tizedik gyermeket fogad örökbe. A napokban, Sstockholmba utazás előtt a repülőtéren kö­zölte a sajtó tudósítóival, hogy világkörüli énektuméra Indul: 1959 januárjában Peruban lesz, ahol egy perui árvát akar örökbe fogadni. Josephine Bakernek kilenc fogadott gyermeke van; van­nak köztük négerek, keresz­tények, mohamedánok és egy zsidó. __________ A dohányzás és tüdőrák A kanadai országos rákku­tató intézet jelentést közölj az utóbbi 18 évben különböző or­szágokban végrehajtott vizs­gálatok eredményeiről, ame­lyekből kitűnik, hogy tüdő­rák esetek 5—15-ször olyan gyakran fordulnak elő dohá­nyosoknál, mint nemdohány­zóknál. Az intézet szerint nem meg­állapítható, hogy a tüdőrák közvetlen oka a dohányzás, sőt még az sem mutatható ki, hogy a dohányzás előmozdít­ja a rák fejlődését, mindössze „statisztikai kapcsolatot” ál­lapítottak meg a tüdőrák és a dohányzás között. Napbarnító pirulák Az amerikai egészségügyi hatóságok megállapították, hogy a Melozine és Oxsorale néven forgalomba hozott nap- bamító pirulák ártalmatlanok, s ezért hozzájárultak az áru­sításukhoz. E pirulák segítsé­gével még a legérzékenyebb bőrnél is gyors lebarnulás le­hetséges és ami a legfontosabb •— használatuk kizárja a nap­szúrást. EGYMILLIÓ MŰTÉT 175 éves a Rókus, a megyei tanács kórháza Már hónapokkal ezelőtt hírt adtunk arról, hogy a Pest megyei Tanács Semmel- weis-kórháza, a patinás Ró­kus, az idén kívánja megün­nepelni alapításának 115. év­fordulóját. A jubileummal kis­sé elkésett ugyan, a nevezetes évfordulóhoz már két évvel ezelőtt eljutott, de az akkori zavaros időik nem voltak al­kalmasak a jubilálásra, a kórház vezetősége azonban elhatározta, hogy ebben az esztendőben föltétlenül meg­rendezi az ünnepélyt. A Rókus építését 1781-ben kezdték meg. Eredetileg nem is kórháznak szánták, hanem szegényháznak az elaggott nincstelenek szá­mára, de Haffner Mihály, a közegészségügy első magyaror­szági harcosa terjedelmes em­lékiratában bebizonyította, hogy sehol Európában olyan botrányos egészségügyi viszo­nyok nincsenek, mint Ma­gyarországon. Ezért elsősorban nagyszabású és korszerű kór­házra van szükség. Az építke­zés lassan haladt előre. Ha elfogyott a rávaló pénz — ami bizony sokszor megesett —, hoeszabb-rövidebb időre fél­behagyták. Talán meg is fe­ledkeztek róla, mert huszon­négy évvel később, amikor is­mét együtt volt a folytatásá­hoz szükséges összeg, másod­szor is ünnepélyes alapkőle­tételt rendeztek. Három év alatt aztán mégis tető alá ke­rült az épület és végre 1798. május 24-én megnyílt az első modern magyar közkórház, mégpedig 220 ággyal. A kór­házat Pest. városa építtette, de az építési költségeknek csak a kisebbik felét adta hozzá, a többit a megértő magyar tár­A nagynéninél ebéden — Én nem tudlak megérteni téged fiam, miért nem szereted a Flokit? sadalom áldozatkészsége bizto­sította. Az ország minden ré­széből érkeztek az adomá­nyok és a felajánlások. Pénzt, téglát, fát és egyéb épí­tési anyagot adományoztak a tehetősebbek, a szegényebbek pedig munkát, fuvart vállal­tak, hogy így segítsék elő a nagy jelentőségű közegészség­ügyi intézmény megteremtését. Az öreg Rókus ódon falai te­hát nemcsak azért érdemelték meg a műemlékeknek kijáró védelmet, mert egy és három­negyed évszázad viharzott el már fölöttük, hanem azért is, mert egy gyönyörű társadalmi összefogás kőbe örökített em­lékét őrzik és hirdetik. Nevét a most restaurált ká­polnáról kapta, amelynek tő­szomszédságában épült és amelyet Pest népe közel egy évszázaddal előbb, 1711-ben emelt a pestises betegeket ápoló Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére. A Rókus-körház egyike azok­nak az öreg pesti épületek­nek, amelyek külsejükben nem sokat változtak az elröppent másfél évszázad alatt Pedig sok nehéz korszakot vészeltek át, tüzeket, árvize­ket. forradalmakat, szabad­ságharcot, a két világháborút, az ostromot is. Megvénült fa­lai dacoltak az idővel, szinte vérszemen állnak ma is a Rákóczi úton. Még azt is ki­bírták, hogy generációkon át céltáblái voltak a gúnyolódás­nak, amikor a gyorsan növe­kedő és európaiasodó főváros igényeinek ez a régi intézmény már nem felelt meg. Szám­talanszor l'követelték a lebontá­sát és új kórház építését, de a rá való pénzt következete­sen másra költötték el. így megmaradt az öreg kórház. Lelkes vezetői legalább belső elrendezését fölszerelését igye­keztek összehangolni a gyorsan múló idő újabb és újabb követelményeivel. Hogy tö­rekvésűiket siker koronázta, annak legfőbb bizonyítéka: a régi intézmény rangját és je­lentőségét mindvégig megtar­totta az ország egészségügyé­nek szolgálatában és tartja ma is. Égjük legfőbb és leg­jogosabb büszkesége az, hogy mindig a legkiválóbb orvosok gyógyítottak benne és nemcsak a főváros és a megye, hanem az egész ország kórháza volt és maradt. Ma tizennégy osztálya és 620 betegágya van. A múlt évben felvett betegeinek szá­ma 16 000 volt, a műtétek szá­ma pedig hatezer, tehát na­ponként közel húsz. Az év­könyvek összesített adatai szerint fönnállása óta több f mint egymillió operációt haj- \ tottak végre ódon falai kö- f zött a tudós doktorok. A kórház legöregebb dók-1 tora, dr. Hollán Henrik — | a múlt évben kapta meg I aranydiplomáját és negyven-1 kilenc esztendeje áll a Rókus- | kórház szolgálatában — évek! óta dolgozik a kórház történe-1 tén. | A jubileumi ünnepségek § előkészítése egész nyáron folyt | dr. Szemantsik Jenő igazgatói főorvos, valamint Babits An-| tál Kossuth-díjas akadémikus,! Czeyda-Ponvmersheim Ferenc 1 és dr. Réti Aurél professzorok § irányításával. Az ünnepsége-1 két december első három nap-1 ján tartják. Az első napon a 1 kórházat fenntartó Pest me- f gyei Tanács székházában lesz | ünnepély, másodikén és har- 1 tmadikán pedig az orvosegye-1 sülét Szentkirály utcai székhá- I zónák Semmelweis-termében, 1 ahol előreláthatólag körülbelül ! negyven nagynevű belföldi és | külföldi orvos tart tudómé-1 nyes előadást. A jubiláló Ró-1 kusnak § § számos külföldi vendége is lesz, | köztük Petrovszkij szovjet or­vosprofesszor, aki éveket töl­tött _ Budapesten, valamint Schönbauer professzor, a bécsi közkórház sebészeti osztályá­nak világhírű vezetője, aki „Semmelweis az osztrákok sze­mével” címmel tart előadást. A jubileum alkalmából n kórház művészi bronz és ezüst emlékérmet veret. Az érmet Remény József szobrászta­nár készítette. A plakett egyik oldalán Semmelweis arcképe lesz — a világhírű m A gyár or­vostudós 1851-től 1855-ig szin­tén a Rókus orvosa volt —, a másik oldalán pedig a gyógyító orvos művészi szimbóluma. Az ünnepélyen adják át rendelte­tésének a kórház legmoder­nebb eszközökkel fölszerelt új röntgen-iaboratóriumát és ki­állítják azt a sok ezer orvos- tudományi dolgozatot, amely » Rókusbán készült. — Nagyon szeretnénk —- mondja Szemantsik igazgató főorvos —, ha a gyönyörűen I restaurált Rókus-kápolna mel­lett nem kellene a kórháznak sem szégyenleeznie, tehát hal rendbehoznák kissé az épület homlokzati részeit. Nem gon \ dolok nagyszabású tatarozásra, csak az ablakkeretek átfesti- \ sere. Szeretném továbbá azt i*,i ha a mai elhelyezésében szintel láthatatlan Semmelweis-szob- \ rőt méltóbb módon helyeznék el, lehetőleg úgy, hogy a Rá- \ kóczi út felé nézzen. Az előkészületek lelkességA i bői következtetve az öreg Ró- j kus jubileuma nagy és szép: ünnepe lesz a magyar egész i ségügynek. Magyar László ■Ciliim, ózínház, JrfíííaIntu KÖZTÜNK MARADJON Bara Margit és Gálcsiki János ff eggel úgy állnak az 5-ös JA- buszban, mint keringek a hordóban. Aztán egy zök­kenés, a hirtelen fékezés ösz- szerázza az embereket és tá­gul a tér. A kalauz is tágítja:: — Van még hely kérem... csak beljebb ... ugye, már me­gyünk? És mennek. Csipogó hangú, nylonken- dős lány sodródik % a kocsi közepébe. Vékonyka alakja siklik a tálkák, vállak között. Az udvariasság is helyet csi­nál előtte. Nem egyedül jön. Mögötte piros parolinos, magas katona törtet. Tányérsapkája hátra­billent, meggörnyedve is el­éri a kocsi mennyezetét. Fúj­tat és nagy igyekezetében meglöki a lányt. — Jé, maga az, Sanyi? — fordul hátra Csipogó. — Csókolom, Giziké. Hát maga? A lány már nem furakodik tovább. Szembe néz a fiúval. — Megyek a hivatalba. Amaz már ott van mellette. Odanyomta a tömeg. Azért annyi hely még maradt, hogy szemügyre vegye a lányt. A kendőjét. Az alóla kikandikáló két hajtincset. A kék szemet, a pici szájat. Jaj, de pici, szinte HADGYAKORLAT préselni kell a hangot, hogy világgá szabaduljon! Tatán azért is csipog olyan kedvesen, mint a csíz. ha párját hívja. T ovább nem jut a katona tekintete, mert a lányka kabátja gallérját felhajtotta és elöl szemérmesen összehúz­ta. A lány kapaszkodik. A katona is azt a fogantyút keresi. — Ha megengedi... — Miért ne! — válaszolja a kékszemű „ellenség” !kacéran és a piros parolinos elköny­veli az első sikert. Az első tá­madásnál. Először csak a fogantyút szo­rítja. Ahogy kérte és ahogy engedélyezték. Most követ­kezik a felderítés. Tűri-e az ellenség a közeledést, vagy visszavonul? Lassan, lopva, régi emlékeket felidézve csú­szik a kéz a lányka pici, fe­hér ujjai felé. A kisujj már ott van. Összeértek. Semmi, semmi sem történt. Most a gyűrűsujj is felvette az érint­kezést. Meleg, forró a kéz is, a fogantyú is. A felderítés sikerült. Az el­lenség nem tanúsít ellenállást. Zökken a kocsi és meginog a lány. De csak egy pillanatra. A katona segítségére siet és el­kapja a karját. — Még elesik... S a lány: — Köszönöm. M it köszön? Semmit. Csak úgy mondta. Talán azt, hogy a fiú fogja a karját, hogy nem engedte el. Tartja s a másik keze még mindig a lány ujjain pihen. De ezt sem lehet sokáig csinálni. Vágy­ás máris megszületett az új támadási terv. — Ha megengedi, fogom a kar ját. így biztosabb... A lány kedvesen felcsipog. •— Biztosabb... — és bele­fúrja magát a katona köpe­nyébe. Győzelem!... Kérjük a tri­kolort kifűzni, harsonáidat megfújni! A9 ellenség meg­adásra készül. Még egy utol­só kísérlet... — Táska van a kezében. Gi­ziké? — Igen, az! — Megfogom, hogy el ve veszítse — és választ sem vár­va, lerohanja az ellenséget. Nem, nerrr a táskát fogja. A kezét, amelyben a táska van, — így biztosabb, — Biztosabb. Az ellenség megadta magát. \ • Ellenállását megtörte a várat- \ lan támadás. Fogoly már mind a két keze és nem is próbálkozik menekülnie Közben beszélgetnek. A lány hallgat, a fiú beszá- \ mól az elmúlt két évről, ami­óta nem látták egymást. S egy­szer, egy váratlan pillanat­ban, valahol a Kőrútnál a lány kék szeme összeszűkül Homloka ráncot vet, ajka még kisebb lesz. — Mondja, Sanyi. A felesé­ge hol dolgozik? A fiú összerezzen. Hirtelen \ a zsebébe nyúl. Sürgősen ke- rés valamit. Felszabadult az \ egyik kéz. Aztán előveszi a i zsebkendőjét és a másik keze \ is elengedi a lányt. — Mit kérdezett, Giziké9 i Hogy a feleségem? Ja, igen, : bedolgozó egy ktsz-nél. Jól \ keres, nagyon jól... de cső- \ kólóm, itt leszállók. a fiú már lent van, onnan ; •Cl szól vissza. — Majd gyalog megyek ... j úgy hamarabb ... csók .. > És becsapódik mögötte az \ ajtó. Vége... lefújták... Nem j sikerült a hadgyakorlat. jyedves, ízig-vérig mai ze- ! JA. nés vígjáték Tóth Miklós | —Bródy Tamár új darabja, | amelyet néhány nappal ezelőtt I mutattak be a Blaha Lujza f Színházban. Nem csupán csil- | lógó szappanbuborék, amely- j nek legfőbb feladata csak az j öncélú, üres mulattatás, hanem í van mondanivalója is. Közéle- | tünk egyik visszásságát, a sut- ; togást állítja pelengérre maró \ gúnnyal, bátor szatirikus han- \ gon. S ez legfőbb érdeme. Témája egyszerű, bárkivel I megtörténhet, ha itt él közöt- \ tünk Budapesten. Egy napsu- \ garas nyári reggelen indul \ a darab. Szokásos reggeli tor- i nájukat végzik a derék pestiek [ — az autóbusz megállónál. \ Közöttük egy szép, bájos lány, \ Bállá Manyi. Hiába iparkodik \ a hátsó ajtónál, nem sikerül az j autóbuszra feljutnia. S ekkor \ meggondolatlan lépésre szánja ; el magát — elől lép fel az I autóbuszra. Miután pedig a \ szabály szerint az első ajtón \csak „kismamák’“ szállhatnak | fel, Manyi körül elindul a \ pletykaáradat. S a suttogás \ máris kezdődhet Manyi mun- i kahelyén, az Illat kombinátban: \ a csinos lány félrelépett — ter- i jed a susmus, amely 24 óra \ alatt teljesen felforgatja a hős. \ nő életét. S mivel a „gyerek­ei nek'“ apa is kell, kerítenek \ nyomban egyik kollégája, Bá- \ rány Dániel személyében, aki- \ vei Manyi hónapok óta együtt ; jár vidéki kiszállásra. Bár \ egyik kínos helyzetből a má- ; síkba sodródik, de végül egy \ új szerelem kivezeti már-már I megoldhatatlannak látszó \ helyzetéből, hiszen ezúttal I csak — vígjáték az egész. \ A szerző témaválasztása I könnyed, hangvétele és sikeres ] megoldása egyik erénye a víg- \ játéknak. A másik: bátor for- í mabontása. Narrátor vezeti be \ és kommentálja végig a cse- I lekményt igen ötletesen. Ez a \ formabontási kísérlet őperett- \ színpadon nálunk még új do- l log, s jelen esetben igen sze- I rencsés is. Ez elsősorban azzal indokolható, hogy a narrátor egyúttal a darab egyik fontos szereplője, aki elvből fogadal­mat tesz arra, hogy mindenki­nek a szemébe mondja: mivel „fúrják”, milyen pletykák ke. ringenek róla az üzemben. így a közönség egy pillanatra sem érzi idegennek, smesterkéltnek a narrátor szerepeltetését. Szinetár Miklós, a rendező, biztos kézzel fogja össze a jó együttest. Próza, ének és tánc szerves egésszé olvad össze irá­nyító keze nyomán s ez ren­dezésének legfőbb érdeme. De dicséret illeti Raykai Györgyöt is az ötletes, modern és a da­rab alaptónusához pontosan vágó díszleteiért, amelyek nemcsak vidámak, de gyorsan pergők is egyúttal. így a szín- változás egyetlen pillanatra sem csökkenti a jó tempójú vígjáték ritmusát. A színészek szinte kivétel nélkül megállják helyüket. Pethes Sándor amilyen kitűnő narrátor, olyan jó a főszaglász szerepében is, Sennyei Vera férfiéhes szépasszonya és Ló- rán Lenke eredeti humora jól érvényesül. A suttogás két ál­dozatának szerepében a vendég Bara Margit és Gálcsiki János játékban — remek. Zenés víg­játékról lévén azonban szó, kár, hogy a próza nagyobb te­ret foglal el szerepükben, mint a dal. így a két ifjú szerelmes inkább a játékával, mint a mu­zsika vonzóerejével hat első­sorban a közönségre. Két ki­tűnő epizódszereplője is éan a darabnak: Somogyi Nusi és Csonka Endre. Valahányszor színpadra kerülnek, harsány kacagás kíséri minden mozdu­latukat. Kár, hogy a zeneszerző, Bró­dy Tamás ezúttal dallamszegé- nyebb zenét komponált. Muzsi­kája sem nem elég eredeti, sem nem elég dallamos ahhoz, hogy másnap már a fél város ezeket a melódiákat fütyülje. Ez utób­bi pedig elengedhetetlen felté­tele az igazi sikernek. Prukner Pál HiiiiiiimiMmiiMiimiiniiHmiiimiiuiimmmiiiiiimn DRUZSINYINA Gáldonyi Béla I A harmadik című új szovjet filmalkotás fiatal, teheiséges női főszereplője a film egyik jelenetében

Next

/
Thumbnails
Contents