Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-18 / 246. szám

Barbara Jaszczowa: Az óvatosság nem árt SZOLGÁLATI ügyben utaz­tunk, három napra Lodzba. Marisa egy perccel a vonat indulása előtt érkezett a pá­lyaudvarra. Ügy rohant, hogy amikor beesett a vonatba, alig volt szusz benne. De miért ci­pel két bőröndöt ilyen „nagy" útra? — Marisa elpirult, mint egy 15 éves kislány, de nem vála­szolt. Aztán addig vallattuk, Gienek elolvassa. Nem gye­reknek való, — Hiszen még nem is tud olvasni! — Tudjátok, milyenek a gyerekek! 'MIHELYT Lodzba érkez­tünk, Marisa azon nyomban felhívta a lakását. A fiai nem jöttek a telefonhoz. A férjétől megtudta, hogy mivel magá­amíg kinyitotta a nagyobbik. V,al v}tte « Játékokat, a gyere­/if kek áramoltak bőröndöt. ügy ismertük őt, mint jó háziasszonyt, azt gon­doltuk, hogy bjztosan sok praktikus dolgot, jó ennivaló­kat hozott magával. Kiderült azonban, hogy senki sem csal­hatatlan: a bőrönd össze-visz- sza dobált játékokkal volt te­le. — Miért hoztad ezeket a já­tékokat? Talán már nincs szüksége rá a gyerekeidnek, s Lodzban, a bizományi áruház­ban akarod eladni? ZBYSZEK, hivatalunk nagy tréfamestere, egymás után huzigálta ki a holmikat a bő­röndből. —Ezekre a színes ceruzák­ra miért van szükséged, ta­lán a főnököd mondta, hogy csomagold be? — Ne bántsatok — mondta Marisa. — Ismeritek a fiai­mat? Attól féltem, hogy távol­létem alatt telerajzolják az ajtókat, a ceruzák hegyével pedig megszúrják magukat. — Nézzetek csak ide, Ma­risa három ollót is hozott! — Zbyszek, neked nincse­nek gyermekeid. Nem tudod, hogy a gyerekek szívesen vág­nak ki mintákat az abroszból. És elvághatják az ujjúkat, s pillanat alatt nyomorékká vál­hatnak. Zbyszek nevetett, szegény Marisa pedig könnyezett. Ek­kor került elő egy hatalmas kulcscsomó. — Ezek a kulcsok a két er­kélyajtóhoz és a gyógyszeres­fiókhoz valók. Csak a nagy­mama van otthon s ő nem ve­heti észre, ha a gyerekek le­zuhannak az erkélyről, vagy bevesznek valamilyen orvos­ságot, abban a hiszemben, hogy az cukorka, amit Jozefin nénitől kaplak — magyarázta Marisa. A bőrönd mélyén kés, villa Zörgött. — Hát ezeket miért nem zártad el? — kérdeztük kórus­ban. — Ó, a kis Kázmérka olyan ügyes, hogy minden lakatót ki tud nyitni. — Hát ez az orvosi könyv? — Azért hoztam el, nehogy a szekrényből az összes ruhákat és a szom­széd gyerekekkel együtt nagy­szabású színházi előadást ren­deztek, persze kosztümökben. A férje azt mondta, hogy nem tud tovább vele telefonon be­szélgetni — mert ő játssza a király szerepét... Nőuralom Aki a közép-amerikai Pana­ma közelében San Bias szige­tére vetődik, még véletlenül se beszéljen a „gyenge nemről’1, mert könnyen megjárhatja. Tudniillik eJ’-en a vidéken a férfiaknak csak egyetlen joguk van: kikosarazhatják a fiatal lányt, aki „férjül akarja venni“ őket. Ezen a szigeten ugyanis a fiatal lányok választják pár­jukat. a férjnek pedig addig kell dolgoznia apósa szolgála­tában, amíg felesége nem ad leánygyermeknek életet. A szi­geten minden az asszonyoké és a nő a családfő. Országos mozgalom lett a ceglédi nőtanács nyári kezdeményezéséből A Somogy megyei asszonyok nagy vetélytársaink az ,yAhány ház, annyi takarékkönyv“ mozgalomban Elérte célját a ceglédi asz- szonyok júliusi mozgalma. Az „Ahány ház, annyi takarék- könyv“ mozgalom ma már is­mert az egész országban és egyre több városban, község­ben akadnak követői. Az OTP Pest megyei fiókjánál már ösz- szesítették az elmúlt negyedév eredményeit és a kimutatás szerint a ceglédi asszonyok felhí­vása óta — alig három hó­nap alatt — 693 új taka­rékkönyvet váltottak a me­gyében. Különösen eredményesen dolgoznak az albertirsai asz- szonyok. Az alig két hónapja megnyílt albertirsai OTP-íiók- ban 33 új takarékkönyvet vál­tottak. Kertész Józsefné, a he­lyi nőtanács elnöke szervezi az asszonyokat, hogy felzárkózza­nak a ceglédiekhez. Elismerően nyilatkoznak az OTP vezetői a szobi járás nő­tanácsairól is. A járásban 137 betétkönyvet váltottak. A nagykőrösi asszonyok át­vették a ceglédiek másik kezdeményezését is, hogy a fiatalok takarékoskodja­nak és így készüljenek a családalapításra. Cegléden 81, Nagykőrösön 72 KISZ-fiatal váltott takarék- könyvet. A kezdeményezőknek szinte naponta gyarapodik a tábora. A Pest megyei asszonyoknak vetélytársaik is akadtak So­mogybán. Ezért újabb munka­területek dolgozóit kell meg­nyerni a takarékossági mozga­lomnak, hogy le ne maradja­nak. A ceglédi asszonyok szá­mára még nyitott kaput jelen­tenek a jól működő termelő­szövetkezetek. Az egyéni taka­rékosság a tsz-tagok számára is csak előnyt jelent: így köny- nyebben jutnak OTP-köLcsön- höz vagy vásárolhatnak na­gyobb összegben 'lakásberen­dezést, háztartási eszközt. József Attila: Fiatal asszonyok éneke Pihés, huncut, görbe állunk, formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes, fehér hátunk meg a szemünk, meg a szánk. Táncos-hajlós lángot rakunk, sütünk, főzünk s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényesedik, fényesedik fonatja. Kelleti magát a szél is, nyílniváló, gyönge mellünk tapogatja. Jószágunkat terelgeti, kerek szoknyánk emelgeti, lobogtatja. Takarítunk, törölgetünk, a hajunkat kontyba kötjüSk, lépegetünk, úgy ringatjuk, mint kakas a taréját. Hús derekunk hintázása, karunk, farunk hullámzása, mint harmatos, magos fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek sivalkodra, meztelenül ha rakáson hempereg. Ha az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk, ingerkedünk, játszadozunk, csititjuk, ha bajjal van, egész éjjel ölelgetjük s gömbölyödő kis hasunkat nézegetjük hajnalban. HÁROM BOLOND LÁNY F olt egyszer egy ember, an­nak volt három lánya, meg egy fia. Aratáskor a le­gény, meg a két kisebbik lány kiment a mezőre, a nagyabbi­kat meg otthon hagyták, hogy főzzön és majd vigye utánuk az ebédet. Na, de a nagylány azt gon­dolta magában, hogy még ko­rán van, ráér a főzéssel, in­kább átmegy a szomszédasz- szonyhoz beszélgetni. Át is ment, csak akkor ijedt meg, amikor látta, hogy már na­gyon fönt jár a nap. Haza­szaladt, föltette az ételt, s rakta a tüzet nyakra-főre. Mi­kor már jól főtt az ebéd, eszé­be jutott, hogy valamit még nem mondott el a szomszéd- asszonynak. Megint átment hozzá. Hát amikor visszajött, látta, hogy kozmás lett a bab­leves. Nagyot kiáltott s lekap­ta a fazekat a tűzről, hogy a levest majd kiönti és főz he­lyette másikat. Félt, hogy a bátyja megszidja, ha kozmás ételt visz neki. Amikor éppen öntötte a levest a moslékba, a háta mögött egyet bőgött egy borjú. Azt gondolta a lány, hogy a borjú most elmegy a faluba s elmondja, hogy ő odaégette a bablevest, s akkor nem megy férjhez soha. Meg­fogta a borjút, s nem törődött többet az ebéddel. Eljött a dél. Odakint már várták az ételt, de hogy nem vitte senki, a legény a na­gyobbik lányt hazaküldte, hogy nézze meg, mi van ott- 'hon. A lánynak a nénje el­mondta, hogy mi történt vele, meg hogy a borjút miért nem ereszti el. Hát a másik lány­nak se kellett több, odaállt, ö is segített fogni a borjút. Azok meg odakint várhattak. Egy idő múlva azt mondja a legény a másik lánynak: — Eridj már haza te is, mert ma nem ebédelünk! Hazament a legkisebb lány is, de az is otthon maradt a borjút fogni s meg se moz­dult. Megy haza a legény is. Kérdezi tőlük: — Na, ti három istenverték, mit csináltok itt? A lányok elmondták, miért fogják a borjút. Haragudott a legény, s oáakiáltott: r/(tohé lémjuiqár HORGOLT SAPKA Anyaga kb. 10 deka kártolt gyapjú. Kettő én feles tűvel hor­goljuk. A horgolást a fejtető kii- zepéa,. 5 láncszeme® .körrel kezd­jük, amelybe 10 pálcát horgolunk. A következő pálcasorokba egyen­letes szaporítással dolgozunk, amíg kb. 10 cm átmérőjű körlapot kapunk. Innen kezdve minden második pálcára egy csomót hor­golunk, ügy, hogy nem a pálca tetejére öltünk, hanem a „dere­kát" fonjuk át. A szálat áthúzzuk és újra ráhajtjuk a tűre, léöltOnk az előző öltés mellé, a szálat át­húzzuk és ismét ráhajtva leoltunk. Az így nyert három ráhajtást — amely- csomót képez a munka szí­nén —, egyszerre horgoljuk le. Ez­zel a mintával horgolunk, most már csak minden második sorban — egymástól kb. egyenlő távolság­ban 6 helyen szaporítva — amíg elérjük a fejbőséget. A középpont­tól mér« 15—IC cm után ismét sima pálcasorokkal folytatjuk a horgo­lást és 5—6 sor után a sapkát be­fejezzük. A szélén levő pálcasoro­kat visszahajtva. megkapjuk a sapka kis elálló szélét. — Mind a hármatokat agyoncsaplak! A lányok kétségbeestek, kö­nyörögtek neki, hogy inkább fogja ő is a borjút. Ahogy a legény ezt hallotta, megfor­dult, s elindult a kapu jelé, Onnan még visszaszólt: — Hát én most elmegyek or- szágot-világot próbálni. Ha még olyan három bolondot találok, mint ti vagytok, akkor jó. De ha nem, agyoncsaplak benneteket. Azzal d legény elment vi­lágnak. Beér egy faluba, látja, hogy egy kotlós körül ott a sok csi­be, egy öregasszony meg üti- vágja a kotlóst. Odaszól: — Hé, öreganyám! Minek bántja azt a kotlóst? Azt mondja az öregasszony: — Hát azért, mert nem szoptatja a csirkéket! — Azért nem kell a kotlóst agyonverni. Van-e kásája? — Van — felelte az asszony, — Nahát, akkor főzze meg s adja a csirkéknek. Az asszony úgy is tett. Mi- - kor kiszórta a főtt kását, lat­ija, hogy a kotlós tüstént hívo- 1 gat ja a csirkéket a kására. | Többet nem is bántotta. I Akkor a legény tovább­iment. A harmadik faluban | éppen házat építettek. Oda- | köszön nekik: 1 — Jó munkát! | Azok visszaszólnak: | — Nincs itt jó munka! Már 1 két éve építjük ezt a házat, de I van itt egy kis gerenda, húz- l zuk, húzzuk kétfelé, hogy I olyan hosszú legyen, mint a I többi, de csak nem nyúlik | meg. I A legény ekkor elővett egy f másik gerendát, hozzátoldotta | a kis gerendához, s akkor I mindjárt jó lett. i Azzal ment tovább. Alko- \ nyatkor beért egy faluba, s I látta, hogy az egyik udvarban í sok nép áll, a kezükben min- Idenféle ringy-rongy, s hado- [ násznak vele. {, — Hát maguk meg mit csi- \ nálnak itt? — kérdezi tőlük. j Azt feleli az egyik asszony: \ — Talán nem látja? Föl­j hajtjuk a legyeket a padlásra. — Aztán minek? — Csak azért, mert nagyon i elszaporodtak, s bántják az \ állatokat. j — Azokat ugyan hiába hajt- I ják, úgyis megint lejönnek. Azt mondja egy másik asz­; szony: — Lejönnének, ha tudná- \nak. Csakhogy mi elvesszük \ám a létrát. Akkor a legény egy szót sem szólt, sarkon fordult, ment haza. Otthon a lányoknak el­mondta, hogy nem csapja őket agyon, mert látott már több bolondot is, nemcsak őket. Örültek a lányok, de hiába örültek, mert azért eljárt a hírük és nem mentek férjhez soha. Ha férjhez mentek volna, akkor talán ez a mese is to­vább tartott volna. KRÚDY GYULA a XX. század magyar irodalmának egyik legkiemelkedő'o'i alakja 80 évvel ezelőtt, 1878. október 21-én született. Krud nagy tisztelője volt a női nemnek is. — „A nők az egész vüá gon egyformák...” mondta ki a szentenciát. Állításának be fejező része, mely a mai rejtvényünk két hosszú sorában talál ható (vízsz 1. és függ. 15.), nagy prakszisról tesz bizony ságot és igen hízelgő a nőkre. VÍZSZINTES: 8. Vegyületek. H. Lustálkodik. 12. Fejtartó.. 14. Folya- dék. 15. Semmi értelme sincs. 17. Inába száll a bátorsága. 19. S. T. L. 20. Ebrudal. 22. A Jura korszak egyik része. 24. A görögök harci istene. 26. Magyar író. 2«. Valószí­nűtlen. 30. Kihúzza a csávából. 31. Kártya műszó. 32. Ne keresd! 34. Szöveget nelyettesítő szó az ének­ben. 35. A. V. 37. Csodálkozunk ez­zel a szóval. 38. Balkon. 40. Habos tekercs. 43. Adám Éva. 45. Megálló­hely a sivatagban. 47. Hadilábon áll az igazsággal. 49. A bodri hátsó fele! 51. Étien lét. 52. Bácskai vá­ros. 54. ÁAAÁÁAÁA. 58. Ritka női név. 59. Zuhanni. 60. SKKT. 61. Hegycsúcs. 63. Rágcsáló. 65. E. O. 66. Olaszul _ sziget. 67. Három­n egyed tíz. 69. N. S. 71. A szállí­tást megelőző művelet. 73. Az írók munkásságának összessége. 74. Szívfájdalom szóval elmondva. FÜGGŐLEGES: 1. A tőszomszéd­ságában. 2. Figyelmeztet. 3. Test­rész. 4. Ebédidőig. 5. Kereskedelmi tevékenység. 6. Névmás, hozzám hasonlít. 7. Lóbíztatás. 9. Disznó­lak. rendszerint társbérletben 10. Konfekcióipari termék, n. így gör­nyed a talpnyaló. 13. Semmi — né­metül. 16. A dinamit feltalálója. 18. Gyermekkertész. 21. Rovar. 23. Sütemény körítés. 25. Finom kecskebőr. 27. Sirdogál. 29. Két ra­gadozó, rokonlelkek. 33. Bámulta. 36. Szobadísz, virággal még dísze­sebb. 39. LY. I. 41. Francia író. 42. Német névmás. 44. Az öt-tó egyike. 46, Hajszín. 48. Közleke­dési baleset. 50. Német női név. 53. Ez esetben. 55. Már nem gye­rek, még nem férfi. 56. Nem tart vissza. 57. Tóth Sándor. 58. Munka­hely. 61. Lopakodik. 62. Poggyász fajta. 64. A relikvia eleje. 66. Fe­jetlen bika? 68. Szellemi munkát végez. 70. ízesítésre használják. 72. Apafej? BETŰRE JTVÉNYEK: Két Krúdy-mű Beküldendő Krúdy mondásának valamint a betűrejtvények megfej­tése 1950. október 29-ig. A helye: megfejtők között értékes könyve­ket sorsolunk ki. « Az 1958. szeptember 27-i szá­munkban közölt rejtvények helye: megfejtése: 1. „A testi betegnek orvosra, a lelki betegnek barátra.” 2. Szeptember végén. 3. Ősz felé. 4. Nyár volt. Könyvet nyertek: Kovács Edit, Vác, Rákóczi u. 24. — Pesti Ala­dár, Dunaharaszti. Dózsa György út 31 /a. — Tóth Béla, Ujhartyán. tanácsháza. — Kelemen Jolán, Budakalász. József Attila u. 23. — Pávai Erzsébet. Szentendre. Somo­gyi Bacsó part 7/a. — Buchwald Gusztáv. Vác. Zrínyi u. 13. _ Er­d élyi Valéria. Nagymaros, posta- hivatal. — Laukó Károly. Kis­némedi. Rákóczi u. 67. _ Neup­r andt József. Szokolya. Fő út 44. — Rakó Sándor, 0115, Dózsa Gy. u. 20. _ A könyveket postán küld­jük el. Cleveland H. ausztráliai fotóművész képe a II. nemzet­közi fotóművész kiállításról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents