Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-12 / 241. szám

ffft

Biten

k/Cfrlao

1958. OKTÓBER 12. VASÄRNAP

ASSZONYTESTEK GRÁDICSA

DALLOS SÁNDOR: ARANYECSET

Két kötetben Munkácsy Mihály élete. Sokat vívódó, világsikert elérő művész élete: nagyon is csábító, nagyon is von-, zó téma. Az első kötet — A Nap szerelmese — erősen elhibázott, hamis képet adó, aránytalan mű volt. S most a második kötet: folytatja, ahol az első abbahagyta. Nemcsak a szó szoros, hanem átvitt értelmében is. Kétségtelen, nem könnyű dolog megírni egy íes- tőzseni életét. A szerző éppen ezért szimfóniának nevezi művét, amiben valóság és költés keveredik. A három alaptétel: Munkácsy szerelmi élete, be- tegsége, vívódása, valamint művésszé érése, már az első kötetben összezavarodott, s maradt belőle egy egyfolytában szeretkező, minden asszonyt megszerző Don Juan, akinek mellékesen jutott arra is ideje, hogy remekműveket fessen. Nos, a második kötetben Dal- los folytatja ezt a szeretkezésgyűjteményt olyannyira, hogy az ember már nem dühöng, hanem mosolyog. Mást mit is tehetne?

Engedtessék meg, hogy csak az első száz oldalon szereplő asszonyokat, lányokat, — akik Munkácsy szeretői — felsoroljam: De Marches grófné, Cecilé, akit később elvesz feleségül. Goupil képkereskedő felesége, Charlotte, aki meghal, Kallnitz bankár lánya, aki éjjel állít be Munkácsy lakására, majd hamar férjhezmegy egy másik bankárcsemetéhez. Etel, Cecile húga, akivel nővére megegyezik, mikor melyikük „birtokolja’- Munkácsyt. Judit, Goupil úr titkárnője, Erzsi, akivel már az első kötetben találkoztunk, s akivel — a változatosság kedvéért — Munkácsy magyarországi nászútja alkalmából felújítja a régi ismeretséget. Chaplinné. Chaplin festő felesége, aki gyereket is szül Munkácsy tói.

Száz oldalon! Derekas teljesítmény! Munkácsy valóban nem élt szerzetesi életet. De vajon mi a fontosabb: a szerelmi élet túltengő ábrázolása, minden szeretkezés oldalakon keresztüli részletezése, vagy a művész megmutatása, aki világhírnevet szerzett, aki a magyar festészet legnagyobb alakja?

Nyilván az olvasókat nem Munkácsy hálószobatitkai, s szeretőjének pongyolájából

varratott házikabátja, hanem alkotásainak megszületése,

művészetének fejlődése érdekli. Nem tanulmányt kíván az ember, nem szakmai elemzést, hanem életregényt, de valamivel „életebb’‘ regényt, hiszen az élet nemcsak szeretkezésekből áll.

Ez az egyik. A másik pedig az, hogy lényegében asszony- testek csak ezek, hiszen Munkácsy — a regény szerint — édeskeveset törődött az asszonyok szellemével, gondolkodásmódjával, őt a testek illata, a bőr bársonyossága stb. ragadta csak meg. Milyen képet alkot hát Dallos Munkácsyról: szerinte Munkácsy végigszeret- kezte életét, asszonytestek grádicsa alkotta a stafeleit. a fes- töállványt, s így készültek a világhírű festmények!

Igaz-e ez? A művész és az ember elválaszthatatlan egymástól. Senkisem kívánja hogy szemforgató módon hallgasson a szerző Munkácsy életének erről az oldaláról. De hát arányok is vannak! S hogy aktot festett a soronleví szeretőről, ez igen érdekes, d< nem úgy, hogy három o!dal i szeretkezésről, s utána háron sor arról: hát igen, festett eg; képet is! Mert akkor a szeret, kezés a hangsúly, és nem i kép! A hím és nem a művész Sajnos, napilap keretei nen adnak arra lehetőséget, hog; az ember részlel esebben ele mézzé az egyes kérdésekei így inkább csak felvetem eze két a kérdéseket, utalva am hogy a valóság és Dallo könyve mennyire elüt egymás tói. Szót sem ejt a szerző ar ról, hogy Munkácsy mennyir magányos volt, házassága utá főként, de mennyire magányé volt, mint művész is! Szó ser esik arról, hogy Munkácsy k< peit o félárnyékok teszik m is egyedülálló alkotásokká, v; lamint arról sem, hogy nen

csak a festői megvilágítás segítségével fogja össze képein az alakokat, hanem a cselekmény egységével is.

Szó sem esik arról, hogy Castagnary, a realista kritikus milyen hatalmas művészi segítséget jelentett Mumkácsy- nak, de ugyanakkor sok szó esik Sedelmeyer lányának kri- tikusságáról, mert ez újabb alkalom egy szerelmi történetre, ami — kivételesen — nem végződik szeretkezéssel.

Szó sem esik arról, hogy a Műterem s az utána következő képek — egészen a Sztrájkig — milyen nagymérvű elfordulást jelentettek a néptől, a burzsoázia felé. Dallos magabiztos Munkácsyja a valóságban korántsem volt magabiztos, s amellett nagyon könnyen befolyásolható ember volt. Módszereit nem tudta tovább fejleszteni, mindig újat kezdett — erről sem tud meg semmit az olvasó. Pedig ennek művészi ábrázolása többet ért volna, mint a Kall-mtz-lány felkínál- kozásának megírása. De hamis az a kép is, amely úgy állítja be Munkácsyt: a jólét valami ráerőszakolt dolog volt. Munkácsy nagy úr lett. Szokásai, felfogása is jelentősen megváltozott a valahai asztalosinasnak! Nem esik arról sem szó, ami pedig legjobban jellemzi Munkácsy művészetét: menynyire, de mennyire az ugrásszerű fejlődés jellemezte alkotásait! Nem esik szó 1879-es budapesti és 1880-as londoni látogatásáról, melyek pedig jelentősek voltak a festő életében.

A felsorolást folytatni lehetne tovább. S szó sincs arról, hogy az ember valamiféle teljességet kér számon az írótól. Hanem a valóságot kéri számon, melyet kibővíteni költött dolgokkal lehet, de megmásítani a festőzseni életével szemben elkövetett- tiszteletlenség!

Munkácsy életét nem

asszonytestek grádicsa jelzi, hanem tengernyi képe, melyek mindegyike — még azok, is melyekkel megbukott — magukon viselik egy halhatatlan művész kézjegyét. S az emberek is a festő Munkácsyt ismerik, szeretik, zárják szívükbe, s nem azt, aki minden asz. szonyt, ki útjába került, a szeretőjévé tett. Még akkor sem. ha ez így letj, volna! Még akkor sem, ha Dallos ezt több mint ezer oldalon bizonygatja. Mert az emberek szívében, agyában több helye van egy művész emlékének, mint a szeretkező hímnek, mert a művész remekművet alkotott, de a könyv hímje igencsak félbesikerült, feledésbe hulló figura

marad. Mészáros Ottó

FEHÉR ÉJSZAKÁK

A FEKETE ZASZLÓALJ

r\OSZTOJEVSZKIJ, a nagy U orosz író egyik legszebb, költői hangú novelláját, a Fehér éjszakákat nálunk is tízezrek olvasták és ismerik. Dosztojevszkij ebben a, lírai elbeszélésében csodálatosan szép lelki rajzát adta az egyszerű emberek szerelmének. A most bemutatott szélesvásznú olasz játékfilmben mai 'környezetbe átplántálva jelenik meg a. novella három fő alakja: Násztyenka és a két tiszta ér- 'zéseket tápláló szerelmes férfi.

A film története szívhez szóló, költői meséje mindenkit megragad, annak ellenére, hogy a forgatókönyv írói: Luchino Visconti és Susó Cecchi d’Amico, csupán az alapötletet vették át a remekbeformált Dosztojevszkij problémából, a három főhős egymás iránt ér. zett nemes vonzalmát. Natalia csinos, fiatal, szerény és egyszerű leány, akit vak nagyanyja aggódva félt a férfiak csábításától, olyannyira, hogy még egy biztosítótűvel is magához erősíti a leány szoknyáját. Érthető tehát, ha a négy fal rabságában felnövő leány lángra lobban az első megnyerő külsejű férfi láttára, aki mint albérlő jelentkezik házukban. Am, szerelmük útjába áll a férfi rendezetlen anyagi helyzete, amiért is egyévi haladékot kér a lánytól: ha Natalia akkor is úgy érzi majd, hogy szereti még, eljön érte és a feleségének kéri, A férfi egy teljes esztendőre eltűnik a városból, de Natalia hűséges marad hozzá kerek egy esztendeig. A férfi azonban három napot késik a megbeszélt ta. lálkozóról, s e hárem végtelennek tűnő nap elégséges arra, hogy Natalia szive kitáruljon egy másik férfi előtt. De ekkor megérkezik az igazi, a választolt, és a lány mindent feledve veti magát a karjaiba. Ez a novella és a film rövid története egyaránt.

A film alkotói ritka szép, művészi filmet készítettek a novella meseötlete alapján, pe. dig nem volt könnyű dolguk. A már klasszikussá vált irodalmi alkotások megfilmesítése — még modernizált változatban is — buktatókat rejt

Jean Marais és Maria Schell a film egyik jelenetében.

dem környezetbe helyezték őket. Mi következik ebből? Natalia alakja távol áll a mai kor leánytipusától, gondolkodásban, jellemében, egész viselkedésében megmarad a Dosztojevszkij megformálta Násztyenkának. Ez a kettősség pedig nehezen fér meg egymás mellett. Majdnem a le. hetetlennel egyenlő, hogy egy mai lányt a nagyanyja biztosítótűvel kényszerítsen maga mellé, a négy fal közé. De legalább ennyire elképzelhetetlen, hogy ez a dosztojevszkijes lelkületű leány örömét lelje a rock and rollban.

A film művészet, csakúgy, mint az irodalom, a költészet, a zene. A művészeknek pedig joguk van az írói, költői túlzásokhoz. A film művészeinek is. De csak bizonyos határokig.

És itt tévedtek a film alkotói. Hogy mégis maradandó művészi élménynek érezzük a fii. met, az elsősorban Luchino Visconti rendező finom, kulturált rendezésének és a három főszereplő mélyen átélt játékának köszönhető. Maria Schell Natalia szerepében bensőségesebb és liraiabb. mint amikor legutóbb a Patkányfogó című filmben láttuk. Nevető és könnyes szeme hosszú ideig megmarad emlékezetünkben. És méltó partnere a filmben Marcello Mastroianni csakúgy, mint Jean Marais. A film lé. nyegében hármuk alakjára épült, mintha ezzel is hangsúlyozni akarták volna a film alkotói a történet csendes, intim, finom hangulatát.

Prukner Pál

Puszták rózsaszála volt...

magaban. Ezúttal azonban sikerült ezeket a buktatókat el. kerülniük. Nem csupán szolgai másolói az irodalmi műnek: szerencsés kézzel formálták új művészi élménnyé.

rpalán egyetlen dologban vé- tettek csupán: amikor többé-kevésbé hűségesen ragaszkodtak a novella három főhősének alapvető jellemvonásaihoz, egyszerűségében is bonyolult lelki alkatának meg. tartásához, s ugyanakkor monila Anikóról. Petőfi Sándor ' költői szerelméről emlékeztünk meg legutóbb. A szókehajú cigánylányt a letűnt Horthy-kor- szak szemforgató álszemérme valósággal elsikkasztotta a.forradalom költőjének életéből. Eltűntek a hozzá írt Petőfi-versek kéziratai is és nevét csak a véletlen őrizte meg az utókor számára, de azt is elrejtve Jókai Mór emlékiratainak ólomrengetegében és Teleki Sándor kevésbé ismert emlékezései között. Pedig Pila Anikó végtelenül rokonszenves alakja, önzetlen, áldozatos és még a síron tűi is hűséges szerelme mindenképpen megérdemelte volna, hogy felfigyeljen rá az irodalomtörténet. Csaknem egy évszázadig hallgattak róla és rejtegették azok, akik a „hivatalos” Petőfi-kultuszt csinálták Magyarországon. 1923-ban ünnepelte az ország nagy költőjének centenáriumát. Egy erdélyi költő, Kibédi Sándor, akkor akadt PiU Anikó nyomára és történetét költői színjátékká dolgozta fel. Színpadot azonban nem kapott hozzá. Jókai a 70-es években verset áldozott a költői cigányieány emlékének, de nevét ő sem említette meg.

Legutóbbi megemlékezésünket kívánjuk kiegészíteni most azzal, hogy a költői cigánylány Móra Ferenc érdeklődését is felkeltette és története lírai visszhangot keltett lelkében. A centenárium alkalmából, 1923-ban irta a következő vergütA KOL TÓI CIGÁNY LÁNY

Méla tücsök vagyok én Gyalogösvény szélén.

Pacsirtákkal szállani Hogy merészelnék én?

Míg ök himnuszt zengnek az örökkévalóról Én c halk dalt cirpelem Pila Anikóról*

Nem volt hattyú, hófehér.

Sem királyi kócsag,

A szerelem bujdosó Gerlicéje volt csak.

Nyárest volt, hogy megpihent A Petőfi vállán.

Piros rózsát kacagó Fekete cigánylány.

Erdőd felül feketült Haragos napszállat.. • „Fellegeknél feketébb Szívemen a bánat?

Várkisasszony habkezo Terítette rája.

Gyere ide, kacagd szét Puszták rózsaszálai”

Puszták rózsaszála volta Nyomtalan lepergő.

Erdők gerlicéje volt?

Elhívta az erdő.

Felcikázó fény bogár:

Belehúnyt az éjbe.

Rozsé lobbant hegytetőn;

Hamva szállt a szélbe.

Soha mirtuszt nem viselt Se az özvegy fátylát;

De soha nem feledó Vadgerlice-gyászát*

Ö a költő porait Legtovább kereste, —»

Míg le nem szállt rája ts Az örök napeste.

Sírja halmát valahol Vad szekfű benőtte.

Porló szíve megeredt.

Rózsa lett belőle.

Hazajáró csalogány Sokat sírt e síron, —• Selyemkendőül reá Én e dalt borítom*

A vers alatt olvasható lábjegyzet anúsáea szerint Móra ezt a verset t Petőfi Társaság Petőfi-jubi- eumára Irta. Nincs tudomásunk irról. hogy az „előkelő” társaság jármikor és bárhol is fölvette voi- ía programjába A költői cigány- ányt.

m. 1.

WOLFGANG BORCHERT:

A FALIÓRA

M

ÁR MESSZIRŐL, láttáik közeledni, mert feltűnő volt. Arca egészen öreg lehetett volna, de a járásán lát- szott, hogy még csak húsz éves. Odaült melléjük a padra azzal a vén arcával. És aztán megmutatta nekik, mit hozott a kezében.

Ez volt a konyhai óránk mondta, és sorjában végignézte őket. ahogy ott ültek a pádon a napfényben. Igen, ezt még megtaláltam. Ez megmaradt.

Kerek, tányérforma konyhai faliórát tartott maga előtt, és a kékkel pingált számokat böködte az ujjával.

Amúgy értéktelen, szólt mentegetőzve, magam is tudom. Meg nem is igen szép.

; Csak olyan, mint egy tányér,

1 olyan fehérzománcos. De azért : a kék számok egészen kedve.

! sek, gondolom. A két mutató \ persze csak bádog. Meg most Imár nem is jár. Nem. Nyilván j tropára ment a belseje. De \ amúgy olyan, mint mindig is \ volt. Még ha nem is jár már.

\ Óvatosan körüljáratta az ára I peremén az ujja hegyét. S hal- I kan azt mondta: És ez megma- | radt.

i Akik a pádon ültek a nap- I fényben, nem néztek rá. Egyi- ! kük a cipőjét bámulta, az asz- | szony meg belenézett a gye- § rekkocsijába. Aztán valaki 1 megszólalt:

| Alighanem mindene odave- ! szett?

| Oda, oda, mondta örvendez- 1 ve, tessék elképzelni, minden, ? de minden! Csak ez itt. ez maradt meg. És ismét magasra < emelte az órát mintha a töb- 1 biek még nem ismerték volna. < De hiszen nem jár már, 1 mondta az asszony. i

Nem, járni nem jár. Tropára 1 ment, tudom. De különben • egészen olyan, mint volt: fehér meg kék. S újra megmutatta nekik az óráját. És ami a leg- < szebb, folytatta■ izgatottan, azt még egyáltalán nem is mond- ; tam el maguknak. Mert a leg- , szebb még csak most jön: kép- ■ zeljék el, hogy fél háromkor ■ áflt meg. Pont fél háromkor, ehhez szóljanak.

Akkor biztos fél háromkor érte a házukat a találat, mond. ta a férfi, és fontoskodva előretolta az alsóajkát. Ilyet már sokszor hallottam. Amikor a bomba becsap, megállnak az órák. A nyomás teszi.

. MÁZ AZ ÓRÁJÁT NÉZ- FI TE, és fölényesen rázta a fejét. Nem, drága uram, nem, ebben téved. Ennek a bombákhoz semmi köze. Nem kell örökké a bombákról beszélni. Nem. Fél háromkor valami egészen más dolog történt, csak azt maga nem tudja. Éppen az az érdekes, hogy pont fél háromkor állt meg. És nem negyed ötkor, vagy hétkor. Én tudniillik, mindig fél háromkor értem haza. Éjjel. Majdnem

■ mindig fél háromkor. Éppen e?

, az érdekes benne.

■ Nézte a többieket, de mind

elfordította felőle a tekintetét. Nem találta a szemüket. Erre az órájának bólintott: Olyankor persze éhes voltam, ugye. És mindig egyenest a konyhába mentem. Aztán olyankor majdnem mindig fél három volt az idő. És akkor, akkor kijött az anyám. Nyithattam én az ajtót, amilyen halkan csak bírtam, mindig meghallotta. Es ahogy a sötét konyhában ennivalót kerestem, hirtelen meggyulladt a villany. Akkor ott állt az anyám a kötött kabátjában és a nyakában piros sállal. És mezítláb. Mindig mezítláb. Pedig a !konyhánk köves volt. A szemét meg egész kicsire összehúzta, mert belevágott az éles fény. Hiszen aludt már. Éjjel volt, ugye.

Megint ilyen késön, mondta aztán. Többet sohase mondott. Csak: Megint ilyen későn. És akkor megmelegítette nekem a vacsorát, és nézte, hogy eszem. A két lábát közben folyton egymáshoz dörzsölte, úgy áradt a kőből a hideg. Éjjel az anyám sose húzott cipőt. És addig ült mellettem, amíg csak jól nem laktam. És még hallottam, hogy elrakja a tányérokat, amikor én már eloltottam a szobámban a lámpát, így volt minden éjjel. És leginkább csak mindig fél háromkor. Egészen természetesnek tartottam, hogy éjjel fél háromkor odakésziti nekem a

konyhában az ételt. Egészen § természetesnek 'tartottam. Hi- | szén mindig megtette. És soha- i se mondott többet, mint hogy: | Megint ilyen későn. De ezt | mindig elmondta. És én azt 1 hittem, hogy ennek sohase le- 1 hét vége. Olyan természetes-1 nek tartottam ezt. Az egészet. | Hiszen mindig így volt. f

£->GY LÉLEGZETVÉTEL-1

I NY1 ideig nagy csend bo- | rult a padra. Aztán az illető s így folytatta: És most? Nézte aí többieket. De nem találta a te-1 kintetüket. Akkor az óra kék-1 fehér, kerek képének mondial tovább, halkan: Most, most | tudom, hogy az volt a Paradi-s csőm. Az igazi Paradicsom. | A pádon nagy csend ült. Az-\ tán az asszony megkérdezted És a családja?

Zavartan mosolygott az asz-l szonyra: Ú. a szüléimét tetszik | gondolni? Hát igen, ők is oda-E lettek akkor. Minden odalett. | Minden, tessék csak elgondol-1 ni. Minden odalett.

Zavartan mosolygott hol az | egyikre, hol a másikra. De I nem néztek a szemébe.

Erre újra felemelte az órát, i és nevetett. Nevetett: Csak ez í itt. Ez maradt meg. És a leg-1 szebb mégiscsak az, hogy pont | fél háromkor állt meg. Ponto-% san fél háromkor.

Aztán nem mondott többet i semmit. De az arca egészen | öreg volt. A férfi meg, aki mel-1 lette ült. a cipőjét bámulta. I De nem látta a cipőjét. Egyre í csak arra a szóra gondolt: Pa- \ radicsom.

Bor Ambrus fordítása =

a címe a legújabb csehszlovák játékfilmnek, amely az idegenlégió poklába szakadt csehszlovák fiatalok küzdelmeit eleveníti meg