Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-12 / 241. szám
= TCEC7 r IrrT hullott a ho, le- ! LIiLjZi LULL rakódott a há- XnmiiiiimiiiM|iiiiiniiitniiiiiifiiiMi zakra, fákra, körítésre. A falu olyan volt, mintha puha fehér vattába burkolódzott volna. Reggelre kelvén elkezdett fújni az északkeleti szél és kegyetlenül sivított végig a pusztán, hordta, kavarta a havat. Az emberek behúzódtak odúikba. Kint az ördög járta táncát, s égi boszorkányok szolgáltatták hozzá a zenét. A munkásegylet ütött-kopott épülete ott állt a szerepi út mellett, ahol a faluból a laposra kanyarodik az országút. Szerényen húzódott meg a paraszti házak között, semmiben sem különbözött tőlük, csak arról lehetett ráismerni, hogy az utcára nyíló ajtó felett, egy barna táblán felirat hirdette: a földmunkások olvasóköre. No, meg az udvaron a kuglipálya árválkodott, azt is hóval fútta be a szél. Mink a kármentő mellett egyszobában laktunk, amelynek kicsi ablaka nem volt több két tenyérnél. A szobában mindössze egy faágy, asztal, ko- mót, meg egy vacok volt. A szobából az ajtó az udvarra nyílott. S alól a résein befütyült a szél, s bármennyire is próbálta eltömni édesanyám a nyílást ronggyal, a hó is bepustolt. Az ajtó mögött állt a mi vackunk, hárman aludtunk rajta, édesapám nagykabátja alatt. Még nem világosodott, amikor mi is felébredtünk, s hallgattuk, hogyan tesz-vesz édesanyánk és hogyan öltözködik, szöszmötöl apánk. A nagykabát alól figyeltük, hogyan csavarja lábára a rongyos kapcát és húzza fel a zsíros csizmát. Egy kicsit örömmel is lestük ezt a műveletet, mert az öltözködés utolsó aktusa a télikabát felvétele volt. Ez pedig azt jelentette, hogy a varokról átkerültünk az ágyba, a huzatnélküli dunyha alá, amely mégiscsak melegebbet adott, mint apám nagykabátja. A szoba ajtaját próbálta kinyitni édesapánk, de az sehogyan sem akart engedni az emberi erőnek. Zuzmarás jégcsapok lógtak a fakilincsről. Vállát is nekifeszítette, hogy valahogy kinyomja az ajtót, de így sem sikerült. Kopott báránybőr kucsmáját feje tetejére tolta, megállt a szoba közepén és‘ elkezdett gondolkodni, mitévő legyen. Valahogy innen mégis ki kell jutni, hiszen a korcsmaajtót az utca felől lehet kinyitni és bemenni a kármentőbe, várni, hogy az emberek majd betérnek a körbe és kérnek egy-két kupica pálinkát. Nem volt más választás, mint a kisablakon préselte magát át, ki az utcára. Ekkor jött rá, hogy az ajtó nemcsak azért nem nyílott ki, mert befagyott a párától, hanem az éjjeli vihar hóval fútta be, valósággal eltemette házunk féloldalát. A kamrából kivette a sütőlapátot s azzal kezdte el a havat hányni, hogy kiszabadítsa az ajtót... Ezzel kezdődött ez a téli, januári reggel. azzal. hogy megérkezett az első vendég, Kaszás János. Szikár, hórihorgas fekete ember. Kozák kucsma a fején és mikádó kabátjának jobb ujja be volt gyűrve az oldalsó zsebbe. Nagy bajúszú, mosolygó, piros arcú ember volt. Sokat tréfált s a tréfáiban volt valami kesernyés, gunyoros íz. Most úgy, ahogy megél, kapja a nyugdíjat, mert a félkezét valahol Doberdón hagyta, a császárért. Hiába kapott nyugdíjat, lelkét nem adta el és továbbra is ő maradt a szegényparasztság szószólója. Ö volt az, aki 1919-ben a hosszúháti uradalomban felosztotta az uraság vagyonát és a nagybérlőnek a fiát beállította kaszálni, hadd tudja meg, mi a paraszti munka! Kiköltöztette az uraságot a kastélyból az égjük cselédházba. Nekik is adott egy tehenet, a kastélyban pedig művelődési otthont és bölcsődét, napközi otthont rendezett be. Meg is kapta érte a magáét. Évekig ült börtönben... A körben valami tisztséget viselt. Ha jól emlékszem, ő volt az egyik al- elnök ... — Farkasok támadták meg a falut, lejöttek a váradi hegyekből és már a falu alatt nyargalásznak — fordult apámhoz, aki a kármentő asztalát törölgette egy ruhadarabbal. Ekkorára már én is ott tipegtem, bátyám csizmájában, I FOLYTATÓDOTT riiiMimmiiiiiiiiiiiiiimiiiiiitimiHiiHi a kármentő előtt. Végigfutott hátamon a borzongás, de azért egy kis kíváncsiság bennem is volt és kérleltem Kaszás bátyámat: mutassa meg, merre vannak a farkasok. Kiálltunk a kör elé az országúira és onnan ki lehetett látni a hó tetején a falu szélére. Ott valóban mozgott három fekete pont. Gyorsan beszaladtam és a többi testvéremnek újságoltam a nagy hírt: „farkasok ólálkodnak a falu alatt! Gyülekeznek az emberek, hogy agyonüssék őket.“ Elkezdtem fantáziálni, elképzeltem, amint mennek az emberek, csoportokban, s tapossák a havat és bekerítik a farkasokat, kinek vasvilla, kinek balta, kinek pedig ásó van a kezében. Elől megy apám, aki különben nagyon nagy, erős ember volt. Az én szememben pedig különösen erős, legyőzhetetlen. Aki soha nem bántott bennünket, akármilyen csínytevésre is vetemedtünk, csak csendes szóval korholt és példálódzott. Sokat olvasott, világot járt ember volt az én apám. Ő volt egyben az olvasókör könyvtárosa. Már láttam leterítve a farkasokat. Kérleltem édesapámat, hogy az egyiknek a bundájából csináljon jó meleg takarót... Szavaimat a korcsmában összegyűlt emberek harsány nevetése szakította félbe. Nevettek a tréfán, amelyet Kaszás János talált ki, mert a falu szélén nem volt más, mint a Schell olaj részvény- társaság reklám-táblája, meg az útjelző tábla, ámeneknek az oszlopait teljesen eltemette a hófúvás, csak a táblák feketéllettek, s azokat mozgatta a reggeli szél. I KISS SZABÓ KÁROLY, egyik HiHiniiiiiiiiimimi i um lm mnimnni mn'ii mi mi mm SZOmszédbeli szegénj’ernber azzal állított be, hogy éjjel a madaraskút melletti csőszházban megfagyott siket Orbán, akiért különben nem kár, mert öreg volt, valamikor pásztorkodott; aztán csősz lett most meg már a falu koldusa. Nem törődött vele senki, ott húzódott meg a faluszéli csőszházban, oda is azért engedte be a bíró, nehogy széthordják a parasztok a csőszházat. — Éreztem én, hogy halál lesz — toldotta meg Kétszer Szabó, aki szintén betért egy stampedlire és azért nevezték Kétszer Szabónak. mert valahonnan a városból került a faluba, valamikor szabómesterséget folytatott, de most már ő is csak olyan paraszt ember, mint a többi. Napszámba járogatott a Hagymási-, meg a Hosszúháti-uradalomba és nemigen jutott hozzá, hogy folytassa mesterségét. A parasztok nem csináltattak ruhát. A szegények azért, mert nem futotta. Egy ruhát addig hordtak, ameddig csak lehetett. Főt hátán főt volt, különben sem csináltatták, hanem a vásárban vették, minél olcsóbban, csalán- és zeiganyagból. A módosabbak pedig nem vitték a nagycsaládos Kétszer Szabóhoz, féltek tőle, nehogy még valamit benne hagyjon. A főutcai Szőke szabómester úrhoz jártak ... Hát ez a kis nyisz- lett ember vitte most a szót. Éppen ott tartott, hogy bizony ő néki egész éjiéi hasogatott valami a lábában és ilyenkor1 biztos, hosry meghal valaki. — A fene megette ezt az egész világot — kapcsolódott a beszélgetésbe Tassi János, aki Váradról szakadt a faluba. Itt vette el az egyik Serfőző-lányt, s félig-meddig rokonunk is volt, mindig az 1919-es kalandjairól mesélt, nyáron vasúti és országúti munkán kóborgott szerte az országban. Télre hazajött éhezni a többi szegénnyel. — Már egy hete nincs semmink. Az ínségliszt is élfogyott. Vótam a főbírónál, hallani sem akar semmiről. Mondjátok, mit csináljunk? — Szét kellene robbantani ezt az egész istenséget! — parázsolt Kertész Dezső, egy 35 körüli, jóvágású, magát még mindig tartó ember. Itt lakik az alvégen. Egy nagy gazdag porta mellett, Tőzsér Lajos szomszédja, aki örökké molesztálja, hitegeti, háthogyha sikerülne neki elcsalni kis házát, amely minden vagyonkája ennek az embernek. Három leánygyereke van, meg egy tüdőbajos felesége. Ű is apám bandájában dolgozott a nyáron, de mivel aszály volt, kevés jutott a részesaratóknak, karácsonyig valahogy még ők is kihúzták, de mára már nincs semmijük. Őket még az ínséglistára sem vették fel, mert hogy van ez a kis házuk, ezért nem kaptak semmit. Most tehát úgy tengetik életüket, ahogy tudják. Az asszony marharépát főz, s ezt adja a gyerekeknek. A kör valahogy összetartja az embereket. Egy kis ital is kerül, igaz, hogy hitelbe szopogatják. = rAnn nr7íTA most már itt az I FORR, PEZSEG élet, egymást SiiiiMiiiiiiKiimiiiiiitiiiiMiiiiiiiitiim« váltja a szó, az emberek egymás szavába vágnak, mindenki mond valamit, mindenki éktelenül kesereg, káromkodik, szidalmazza az istent, meg az urakat. Egyiket sem tisztelik. Az urakkal csak akkor akad dolga, ha munkát kér. Az istennel még akkor se. Csak egyszer, amikor az oltárhoz vezeti a lányt. Egyébként nem sokat törődik vele. A pusztai embernek az élet, a cudar élet az egyetlené, Ezért folyik itt a harc, a puszta létért és éhben bizony nemigen lehet Válogatós. Különben is már olvasott emberek. Szervezett munkások ... Hogy ki indítványozta, azt pontosan már nem lehet tudni. Egy- szercsak elindultak a körből, ki a hideg téli napba és útközben szó- longatták az ismerősöket, a barátokat és tódultak a községházára. Az alvégről indult el a menet és ahogy közeledtek, a főutcán, a községháza felé egyre többen lettek. A szegények csatlakoztak hozzájuk, a gazdák csak a tornácról, meg a zsalugáterek mögül lesték, hogy mit csinál a szegénység. Szánalmas volt ez a menet. Meg félelmetes is, emberek rongyos, foltos télikabátban, némelyiknek istránggal volt átkötve a dereka, hogy a szél ne járja úgy át testét. A másik csajla kalapját a szemére húzta, harmadiknak rossz báránybőr süveg volt a fején. Az asszonyok kabát nélkül, fázósan, némelyik még gyermekét is a karjára kapta, bebugyolálva, használt berlinerkendőbe. A községháza elé érve, már voltak vagy ötszázan. Élükön Kaszás János, Kiss Barnabás, Kétszer Szabó, Kiss Szabó Károly, Kertész Dezső, meg édesapám. A kis- udvariak, a pérei szegénység is megérkezett. Bár Pérén inkább a módosabb gazdák laktak, de azért egy-két napszámos itt is akadt. Legtöbben az alvégiek voltak, a földmunkás olvasókörnek a tagjai... Úgy beszélték meg, hogy a tömeg a piactéren áll, a küldöttség bemegy a bíróhoz és kérni fogja, hogy adjon még egy kis ínséglisz- tet meg valami zsírozófélét, hogy a szegénység tavaszig kihúzza. Majd tavasszal ínségmunkát végeznek érte. Úgy is kell a faluszéli kanálist tisztítani. Az artézi kút körül is van egy kis földmunka. Rendezni kellene a csatornákat, a házak előtti árkokat, s ezt jó volna, ha a község elvégeztetné tavasszal. Ök megcsinálják, mielőtt szétszélednének a közeli és távoli uradalmakba és a vasúti, útjavítói munkára. Bent a főbírói szobában Tőzsér Mihály, kevély, pöffeszkedő, jó- erőben lévő ember beszélgetett a főjegyzővel, Nagy Zsigával. Ez éppen ellenkezője volt a másiknak. Magas, sovány, finomvonalú, néha dadogó ember. Valami erdélyi, úri, vagy nemesi család ivadéka. S amint Erdély a románokhoz került, ő Pestre menekült. Nem maradt már ennek egyebe, mint az úri hatalomban való hite, meg egy szép, nagyon szép úrinő felesége. Valamit hát kell ezekkel csinálni. S így került ide ebbe az alföldi hatezer lakosú községbe főjegyzőnek. A közigazgatáshoz, meg a falusi élethez nem értett semmit. Annál szebben tudott mulatni, meg az úribirtokosokkal-, a hosszúháti nagybérlővé],,, társalogni. Tőzsér Mihálynak is volt mit féltenie. Neki száz holdja volt a Kárteleken, ötven hold a Varjú- laposon, ezenkívül a szőlőskertben néhány hold szőlője, birka- nyája és sok cselédje. Most éppen azon alkudozott, hogy a helybéli pappal együtt megveszi a Gatály- féle kastélyt. | A KÜLDÖTTSÉG lói szobába és- '•tiMafitMiMTtiMtitiiittiiim-iiiiutiiiiii» előadta jövetele célját. Kint pedig, forrt, mor- gott a tömeg. Volt, aki elkiáltotta magát: — Munkát, kenyeret! A többiek rávágták: kenyeret. Egyik-másik asszony elkezdett sírni és jajgatni, hogy már hetek óta nem tudott a gyerekeknek semmit adni, csak egy kis víziciberét, meg főtt répát. — Tüzelőnk sincs, majd meg- veszejt bennünket az isten hidege — sirt az egyik asszony, Csordás Károly felesége. Odabent pedig szakadatlanul egyezkedtek. De közben a főjegyző átment szobájába és onnan telefonált Újfaluba, a főszolgabírónak. — Valami lázadásféle van itt, kérlek alás- san, feketéllik a piactér, ide tódul a tömeg. Valamit csinálni kellene. — Csak tartsátok szóval őket. maid én intézkedek — •^n^zott a drót +”1có vécéről. A főbíró szívta csibukját, majd széttárta kezét: — Nézzék emberek. Én nem tehetek semmit. Ami már a községtől telt, megtette. A múlt héten osztottunk egy kis lisztet. Már nincs, próbálják, kérjenek a gazdáktól, s majd a nyáron ledolgozzák. — Nem úgy van az, főbíró uram — próbálkozott Kaszás. — Nem magamért, de ezekért az emberekért szólok. Mit csináljanak tavaszig? — Mi a fenének csináltak any- nyi gyereket, akkor jobban menne a sorsuk. Most meg leitták magukat. — Ne mondja már főbíró úr, miből ittunk volna? A körbe csak épp azért megyünk, hogy hát szót váltsunk — tette hozzá Tassi János. — A fene vitte volna él az egész körüket! Mondtam én, hogy ebből lesz a baj, na de majd ... Tovább nem tudta folytatni, mert valaki bevágott egy féltéglát az ablakon. A tömeg, a havas, szeles időben elúnta a várakozást, megsokallotta az időhúzást. Miért tartják még mindig vissza a küldötteket. Lett erre aztán nagy riadalom. A főjegyző telefonált, a főbíró bezáratta a kapukat és a küldöttséget sehogyan sem engedte ki, a kisbíróval kiüzent, hogy oszoljon szét a tömeg, mert különben baj lesz. nem mozdultak. S egyszercsak I AZ EMBEREK i" Báránd felől »1 minit imiiiniuiiiitiiiiiiiHit un r feltűntek a kakastollasok. Tíz, vagy tizenkét csendőr jött erről. Bajon felől pedig a másik tucat. Ezek nem sokat teketóriáztak. Nekifaroltatták lovaikat a tömegnek és próbálták szétszorítani, hazaküldeni... A tömeg a kakastoll láttán még jobban feldühödött. Most már olyan volt a tér, mint egy méhkas. Zsongott itt minden. A lovak a levegőbe ugráltak, a csendőrök csillogtatták kardjukat, az emberek pedig hógolyóval, téglával, fadarabbal védekeztek. Az egyik csoport egy vendégoldalt szerzett valahonnan és azzal akarta benyomni a községház nagykapuját. A csendőrök odavágtattak és szorították a tömeget. — Menjetek haza gazemberek, mert lövünk! — ordította Fekete törzsőrmester. S közben hadonászott. De az embereket megállítani már nem lehetett. A zűrzavarra még jobban megijedt a főbíró, meg a jegyző, akik behúzódtak a tanácsterembe és ott várták a fejleményeket. A kisbíróval kiengedtették Kaszá- sékat,. hogy azok csillapítsák le a tömeget. Kertész Dezső jött elől, széles mellével próbált átjutni a csendőrök között. Az egyik csend- őrtahó, aki most esett át a tűzkeresztségen, megijedt, hogy Kertész nekimegy. Lőtt... Kertész megtántorodott. Néhány lépést tett még s úgy nézett, mint aki mondani szeretne valamit és meg akart fordulni. Fordultában esett hanyatt. A puha hóra. A szép, kristályos hó vörös lett. A piactér gyorsan megritkult. Sokan, a leütöttek a hóban fetrengtek jajgatva. A többiek elszaladtak ... S hogy híre futott Kertész meglövetésének, ez még jobban megriasztotta az embereket. Akiket tudtak, a csendőrök összefogtak. Beterelték őket a község bikaistállójába, és nagy lakattal rájuk zárták a kemény tölgyfaajtót. Mások levertem megtépázva lopakodtak haza. I ALKONYODOTT • lágított fehéren és csillogott kristályosán. Mi odahaza a fűtetlen szobában, a vackon, sírtunk. Apánk nem jött. Ö is ott volt, bezárva az istállóban a többiekkel. Várták sorsukat. A falu más háza is néma volt. A Zsalu- gátereket leengedték a gazdák, csak néha csikordult itt-ott a kút gémje, vagy csapódott az istálló ajtaja. A szegénysoron még lámpát sem mertek gyújtani. Behúzódtak kuckóikba, beburkolódz- tak rongyaikba és várták, hogy ezután a keserves nap és éjszaka után egyszer mégis megvirradjon ... Tél volt, 1931 januárja.
