Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-10 / 239. szám

1958. OKTÓBER 10. PÉNTEK er.sy MIC WCiHap A „ CÉGTÁBLÁNAK“MEGFELELŐEN » Kis „kotyogó” üzem volt 1933-ig a mai Váci Híradás- technikai Anyagok Gyára. Szí­nesfém kohászattal foglalko­zott. A Kdhó- és Gépipari Mi­nisztérium utasítására híradás- technikai alapanyaggyárrá fej­lesztették. Ebben a minőség­ben azonban 1956-ig nem dol­gozott. Továbbra is színesfém- feldolgozás és a csapágy alap­anyag gyártás kötötte le kapa­citásának zömét. 1955—56-ban, a vaspor- és vasmaggyártás megindulásával kezdett az üzem híradástechni. kai alapanyaggyárrá válni. Ez a gyártás azonban még min­dig nem volt számottevő, de a kevésnek is vége szakadt az el­lenforradalom következtében. Az ellenforradalom hívei azt hirdették, hogy nem érdemes fejleszteni az üzemet, azt kell gyártani, amire a piacnak" ép­pen szüksége van. Ma már nem kell bizonyítani ennek a szűklátókörű véleménynek na- ivságát. Az azóta eltelt idő, főleg pedig az elért eredmények, be­bizonyították, hogv mennyire lebecsülték az előbbi vélemény hangoztatásával tündökölni akaró emberek ennek az üzem­nek a dolgozóit. 1957-ben — bár nem kis ne­hézségek árán — ismét előbbre léptek. Elkezdték a lágy mágneses fer- rit gyártását. De pénz is kellett a további fejlődéshez. Alumí­niumlemezből készített újság­árusító és büfé-pavilonok és alumíniumgarázsok (láthatjuk ezeket az utcákon, tereken, lát­hattuk őket az ipari és a me­zőgazdasági kiállításokon) gyártásával teremtettek ma­guknak anyagi alapo.t. Kár szaporítani a szót. Ma már ott, tartanak, hogy — bár még csak kísérleti szinten — nyomtatott áramköröket, transzformátorokat és rádió- frekvenciás ferriteket gyárta­nak. A hozzáértő szakemberek tudják, mit jelent ez a tény és még nagyobbra értékelik aj eredményt, ha azt is elmond* jultf'hbgy' mindezt ugyanazok­kal az emberekkel érték el, akik régen iS itt dolgoztak és akiket annyira lebecsültek az ellenforradalmárok. Hogy a nem hozzáértő olva­sónak is fogalma legyen az el­ért eredményekről, elmondjuk, mik ezek az új gyártmányok, A nyomtatott áramkörök arra hivatottak, hogy a rá­diókban helyettesítsék azt a sok-sok vezetéket, amit még ma látunk bennük. Az ilyen áramkör és a már sokszor hal­lott tranzisztorok segítségével ma már lehetséges cigaretta- tárca nagyságú, termet betöltő hangosságú rádiók előállítása. A nyomtatott áramkör gyártá­sa nyomdatechnikai és elektro- litikus úton történik. Aki is­meri az ilyen eljárásokat, tud­ja, hogy nem egyszerű megta­nulni, de az üzem dolgozói megtanulták, mint ahogy az egységes típusú transzformá­torok és a korábban Magyar- országon még nem gyártott rá­diófrekvenciás ferritek gyártá­sát is megtanulták. És akár hi­szik, akár nem, fejlettebb típu­sokat és fejlettebb módszerre! gyártanak, mint amilyeneket eddig a nyugati országokból kaptunk. Egyszer egy neves szovjet mérnök nézte meg, ho­gyan préselik ki a vasporból az ilyen gyártmányokat. Hitet­lenkedve mondta, hogy nem lehet egy préselési művelettel elkészíteni ilyen mágnest. Be­bizonyították neki a műhely­ben, hogy lehet. Akkor meg a zsugorítás, eredménytelenségét emlegette. Megmutatták neki, hogy ebben sincs igaza. A szakember és most már a nem szakember is könnyen ki­találja, hogy az itt ismertetett gyártmányok tökéletesen bele­illenek híradástechnikánk ál­talános fejlesztésébe. Igen. En­nek a kis váci üzemnek a dol­gozói is sokat tesznek azért, hogy majdan, nem is olyan so­kára, még kellemesebben hall­gathassák a zenekedvelők a rá­dión Lisztet, Bartókot, Ko­dályt, és még tökéletesebben élvezhessék a televízió műsorát a távolbalátó készülékek tulaj­donosai. Talán mondani sem kell, hogy a gyors növekedés nem ment egészen simán. A termelés másfélszeresére, majd ennek négyszeresére való emelkedése mögött elmaradt az előretérvezés. Ez okozta a zavarokat. Meglazult a bizony­lati fegyelem, elszámolási dif­ferenciák keletkeztek, a lét­szám megduzzadása következ­tében a munkafegyelem is meglazult. Szerencsére idejében hozzá­fogtak a „betegségek“ gyógyí­tásához. Az üzem kommunis­tái egyik taggyűlésükön meg­határoztak egy sor tennivalót, de szükségesnek tartották, hogy a városi pártbizottság segítségét is kérjék a hibák felszámolásához. Nem is várat, tak magukra a városi párEve- zető elvtársak. Szakemberek bevonásával vizsgálatot tar­tottak az üzemben. Ennek eredményeként az üzemmel közösen intézkedési tervet dolgoztak ki. Minden szüksé­ges intézkedés végrehajtásához határidőt szabtak és meghatá­rozták a felelősöket is. Nyil­vánvalóan számon is kérik majd e tervezet végrehajtását Annál inkább érdemes né­hány szót szentelni e lelkes kis munkásgárda fejlődésének. Kommentár nélkül is sokat elmond az emberek fejlődéséről az a tény, hogy ma már nem látni a kézi fúrót a földön, mint korábban. Ha véletlenül vala­ki mégis letenné, rászól a tár­sa, hogy tegye deszkára, ha befejezte a munkát, mert a por tönkreteszi. Sőt, a napok­ban azt javasolták a vezetők­nek, hogy a fúrógépek vezeté­keit se hagyják a földön, rak­ják állványra ezeket, mert így sokkal tovább tartanak. Ezek után bárki elhiheti, hogy a kommunisták kezde­ményezésére az üzem vala­mennyi dolgozója csatlakozott a november hetediké tiszteleté­re indított munkaversenyhez. Elhatározták, hogy másfél szá­zalékkal csökkentik az önkölt­séget. fél százalékkal a selej- tet, 2000 darab alumíniumga­rázst előkészítenek exportra, nyolc tonna ferritanyagot gyártanak, csökkentik a rezsi- költségeket, stb. Egyszóval, minden dolgozónak az a célja, hogy ne maradjanak el a terv­teljesítésben, azaz zökkenő nélkül válhassanak azzá, amit „cégtáblájuk1’ is mutat; hír­adástechnikai alapanyagokat gyártó üzemmé. Hosszú volt az út. másfél évig tartott, amíg eljutottak odáig, hogy a garázsgyártó üzemben napi nyolc, darab he­lyett húsz-huszonegy darabot készít ugyanannyi idő alatt ugyanannyi ember. Jól tették a vezetők, hogy a munkások törzsgárdájára támaszkodtak a munkafegyelem lazasága el­leni küzdelemben. Jól teszik, hogy idejük nagy részét a dol­gozók között, a munkapadok­nál töltik. Csak tartsák meg ezt a jó szokásukat akkor is, ha már „egyenesben lesznek", mert így a dolgozók is, az üzem is „egyenesben marad­nak”. Farkas István Taniolyani tsz-tagok részére Ahol a gépszerelők tanulnak Örkényben működik ez ország egyetlen mezőgazdasági November elsejei kezdettel | kétéves tanfolyam indul tsz-1 . ........ tágok részére Kiskunhalason, i gépszerelő szakiskolája. Az intézet érettségizett fi A tanfolyam két télen át négy- 1 képez ki gép- és autószerelő szakmunkásokká. négy hónapig tart. Ez idő § alatt a tanulók kereset-térítés- 1 ben részesülnek. Termelőszö-1 vetkezetük munkaegységekben | javukra írja előző keresetük | 50 százalékát, s ezen felül ősz- | töndíjként havi 280 forint | pénzösszeget kapnak | A tanfolyam elvégzése után | aranykalászos-oklevelet kap-1 nak a hallgatók, s termelő-1 szövetkezetükbe visszatérve 1 munik'acsapatvezetőként vagy 1 brigádvezetőként dolgozhatnak | tovább. 4 I Jelentkezni lehet írásban 1 1958. október 20-ig a tanács mezőgazdasági ősz lyániak igazgatósági csoportj nál. __________ R endelet a fűtők díjazásáról \ A Munkaügyi Közlöny leg-1 újabb száma közli a munka-1 ügyi miniszter és a pénzügy-1 miniszter együttes utasítását a | költségvetési szervek (minisz-| tóriumok, tanácsok, egészség-1 ügyi intézmények stb.) fűtői-1 nek díjazásáról. Az utasítási nem vonatkozik a vállalatok,! & lakóházak, az alsó- és a kö- | zépfokú oktatási intézmények 1 fűtőire. r megyei 1 ^ Az elektromos próbapadon trafóvizsgálatot mutat be a hallgatóknak Dér István tanár Négy és félmillió forintos beruházással épül a Csepel Autógyár művelődési háza Csaknem ötvenmillió forin­tot fordított 1949 óta az állam a Csepel Autógyár szociális és ' kommunális építkezéseire, j majdnem egyötödét annak az | összegnek, amennyibe az egész i berendezés? i A hét elején — hétfőn és kedden — kétnapos tapaszta­latcserére jöttek össze a me­gye termelőszövetkezeti szer­vezői és a járási tanácsok köz­gazdászai Cegléden, hogy ta­nulmányozzák a közös gazda­ságok munkáját. Vizsgálták a termelőszövetkezetek eredmé­nyeit, a vezetés erőskezűségét, a rendeletek betartását. Hétfőn kint jártak az abonyi József Attila Termelőszövetke­zetben, majd pedig a Petőfi Tsz-ben. A József Attilában megállapították, hogy kihasz­nálják a tez-nek nyújtott lehetőségeket és a vezetők kö­vetkezetesek. Nein engednek meg lazaságokat. Ez is biztosí­téka a jó eredményeknek. Másnap a törteli termelő­szövetkezeti csoportokkal is­merkedtek. Elhangzottak olyan kifogások, hogy miért alakul olyan sok tszcs a járásban? Miért nem helyeznek nagyobb súlyt termelőszövetkezetek ala­kítására? A ceglédi járásiak elmondották,' hogy munkamód­szerükben első helyen szerepel az önkéntesség és a fokozatos­ság szigorú betartása. Ezért van az, hogy az utóbbi öt hó­napban a ceglédi járásban ösz- szesen 15 termelőszövetkezeti csoport alakult és valamennyi életképes. gyár felépítése, h-eíült. p Harminchét millió forintot | kői tőitek a gyári lakótelep | építésére, több mini tíz- | millió forintból pedig mun- g kásszállót, bölcsődét, ovo- ! dát és üdülőt létesítettek. | A napokban újabb nagyará- | nyú beruházási munka kéz-1 dődik az autógyár előtti park- | ban. Itt építik-' fel a művelő- | dési''házát, árnelynek kivitele- 1 zési és elhelyezési tervéről, a | gyári pártibizottság kezdemé- | nyezésére, széleskörű aktíva döntött, hogy a legtöbb dol­gozó megelégedésére használ­ják fel a négy és félmillió fo­rintot. A művelődési ház szó- lesvásznú filmek vetítésére is jj alkalmas színpada egyaránt | pódiumul szolgál majd az öt- 1 száz személyes belső előadó- | teremhez és az ezerkétszáz 1 személyes szabadtéri nézőtér-1 Az épületben ezenkívül kisebb előadóterem, könyv­tár. klub és több szakköri helyiség lesz. A művelődési házat, amely egyúttal a környék falvainak kulturális központja is lesz, a jövő évben adják át rendelte­tésének. Hogyan kell helyesen hegeszteni — ezt figyelik a hegesztő­műhely tanulói (Fényképezte: Gábor Viktor) Szrirnynélküli szárnyasok Mexico-Cityben most fo­lyik a baromfitenyésztők 11, világkongresszusa. Három ja­pán baromfiszakértő tanul­mányt nyújtott be A csirke­szárnyak eltűnése címmel. Szerintük a jövőben a tyúk­nak nem lesz szárnya, de an­nál több húsa. A kongresszu­son 47 ország. 3000 küldötte vesz részt. zett. Nemsokára a Szkobelsz- kij térre, a Drezden szállóba kérették. Itt székelt a Bolsevik Párt magyar csoportjának „ve­zérkara”. Szamuely Tibor és Jancsik Ferenc fogadta. ,— Winke elvtárs szervezett munkás yolt, ugye? — A nyomdászok igencsak mind azok — felelte. Megtudta, hogy hamarosan lapot indítanak. Címe: Szociá­lis Forradalom. A magyar ha­difoglyok között terjesztik majd. Ide szeretnék őt szedő­nek. Elvállalta. A többi már szervezés dolga volt. Jancsik elvtárs elvezette a nyomdába. A Ruszkoe Szlovo nyomdá­éi jóban nyomták ebben az időben a Pravdát és az Izvesz­tyiját. Itt állították elő a ma­gyar hadifoglyok lapját is. A nyomdában már két ma­gyar szaktárs várta. Budapes­tiek voltak. És szervezett mun­kások. Azonnal megkezdték, a munkát. A latin betűk — messziről hozhatták — nagy ládákban, összeöntve, össsékej verve hevertek a nyomdában. Először fel kellett szedni. Az­tán beosztani a szekrényekbe. Csak azután lehetett velük dolgozni. Bármennyire szaporázták a munkát, csak két hét múlva jelenhetett meg az első szám. Milyen nagy öröm volt. Elő­ször a nyomdászoknak, hogy teljesítették a megbízatást, az­tán a vezetőknek, hogy van már ilyen fegyver is a kezük­ben s végül a hadifoglyok örültek a magyar nyelvű lap­nak. Azontúl minden második héten 150 ezer példányban nyomták a lapot. Szerkesztője Kun Béla volt, a tördelő szerkesztő pedig Szamuely Tibor. Amint visz- szaemlékezik még azokra a hetekre, a riportok Szamuely kezébe kerültek. Kun Béla in­kább a politikai tárgyú cik­kekkel foglalkozott. Maga is írt ilyeneket a lapba. A távolabbi fogolytáborokba úgy juttatták el a lapot, hogy a matricákat repülőgépen küldték el és arról készítették az újságot a helyi nyomdában. De bármennyire a szívéhez nőtt az újság, mégis legkedve­sebb emlékei azok voltak, ami­kor Leninnel találkozott. Már korábban is látta. Egy alka­lommal egészen közel állt hozzá a május 1-i ünnepsé­gen. Aztán egy júniusi napon kezet is fogott vele... Tjeggel, amint a nyomdába Lí sietett a. Malo-Dimitrov- ka 8. szám alól, ahol a nyom­dászok laktak, furcsa kép fo­gadta a Tverszkaja bulváron. Három ágyú lőtte a Kreml-t. A nyomdában megtudta, hogy a Pokrovszkij kaszárnyából el­lenforradalmi lázadást szer­veztek. Megtámadtak néhány középületet és elfoglalták a postát. Innen igyekeztek elhi­tetni a világgal, hogy megbu­kott a bolsevikok hatalma. Délután jött Szamuely eló- társ és a nyomdászok segítsé­gét kérte a posta visszafogla­lásához. Elhatározták, hogy mennek. Segítenek visszafoglalni az épületet. A szürkület leple alatt in­dult el a mintegy 260 fős ma­gyar csoport. Nem sokáig me­neteltek, mert sötét szörnyeteg állta útjukat. Bronyevik volt. Négy géppuskával, ágyúval. Amint közelébe érnek, kinyi- ■ lik a parancsnoki ajtó és re- szelős hang ordít feléjük. — Miféle fegyelem ez. Most kell leváltani bennünket? Tűz volt a válasz. A tenge­rész őrmester, aki az ellenfor­radalmárok páncélosát irányí­totta — meghalt. A többit fog­lyul ejtették. A kis csoportban volt, aki tudott kocsit vezetni és most már a páncélost is magukkal vitték. A postaépület két utca talál­kozásánál állt. A bejáratnál géppuskákat helyeztek el a zendüldk. A géppuskások egye­nesen elébük jöttek, mert ők is azt hitték, hogy a váltás érkezik a kaszárnyából. Ha­marosan meggyőződtek róla, mennyire tévedtek. Az épület újra a bolsevikok kezébe került s ebben nagy része volt a magyar csoport­nak, a magyar nyomdászok­nak. Tejjel meglátogatta őket Le­LJ nin is. A nyomdászok felsorakoztak a folyosón. Ügy fogadták. Lenin üdvözölte őket, majd közelebb lépett és Winke Mi­hály bácsi vállára tette a ke­zét. — Vengerec? — Da! — felelte. — Jó katonák — mondta Le­nin és kezet rázott Mihály bá­csinál, meg a többiekkel, akik a közelében álltak. Felejthetetlen kézfogás volt.* Gáldonyi Béla Mi a titka a ceglédi járás jól működő termelőszövetkezeteinek? Kétnapos tapasztalatcsere a járási tanácson a z Athenaeum nyomdában zl dolgozik, Winke Mihály bácsi, de a Szíve mindig visz- szahúzza az Alföld közepére, Ceglédre, ahol született. Ceg­lédről indult el ez az ala­csony, napbarnította, 68 esz­tendős, mozgékony ember. : Megjárta az első világháború \ frontjait. Aztán — mint ké- ! sőbb kiderült, nagy szerencsé- | jére — fogságba esett. S ott, foglyok ezrei között, ; több ezer kilométerre az akác- i illatos, tágas Alföldtől, sein j feledkezett meg arról az esz- \ mérői, amellyel korábban meg- I ismerkedett. \ Hogyan is feledkezhetett \ volna meg róla? Hiszen szer- \ vezeti nyomdász volt. Szerve- \ zeit... ez a szó végigkísérte \ Mihály bácsi egész életét. \ Csakhogy előbb még át kel- \ lett esnie a tűzkeresztségen. \ Ezt pedig a legjobb iskolában. \ a szovjethatalom születésénél i szerezte meg ... I ... Moszkvában lépett be a \ Vörös Gárdába. Nem sokáig | hordta a hosszú puskát, mert I nyomdászokat kerestek a hadi- I foglyok részére készülő ma- I gyár nyelvű laphoz. Jelentke­Aki kezet fogott Leninnel [iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii[[iin; iiiiiiiiiiiiiii[iiiiiniiiim J in O iiiiiiiiiiitiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiimiiüiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents