Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-30 / 256. szám
l/Ch-lan 1958. OKTÓBER 30. CSÜTÖRTÖK Százezer baba exportra A Solymári Műanyag-, Játékáru és Tömegcikk Ktsz többek között babákat is készít. Jelenleg a Szovjetunióból kapott jjágyobb megrendelést az úgynevezett tizes babákra. A magyaros ruhába öltöztetett babákból 70 ezer darabot már elküldték a megrendelőnek és november 15-ig leszállítják a még hátralevő harmincezret is. A megrendelés egymillió forint termelési értéket jelent a ktsz- nek. Tárgyalásokat kezdtek román, lengyel és albán megrendelőkkel is magyaros babák szállítására. A ktsz jugoszláv exportra is dolgozik. Ma indul útnak két tonna film, amelyet a ktsz maratott és mosott. Diós birsalmasajt készül Szegeden A Szegedi Konzervgyárban új csemegekülönlegesség gyártását kezdték meg: a birsalmasajtot diógerezdekkel díszítik, ízesítik. Az újdonságból mintegy tízezer kilót készítenek. Másfél kilós tömbökben kerül forgalomba. HŰSÉGESEN ŐRZI Életében esek negyedszer szavaz a 87 esztendős Henckó János-Cf ilm, Színház, ~)rödalóm ELŐZETES JELENTÉS nagykőrösi Vörös Október Tsz pajtáját a puli Magam sem hittem hogy Tésán, ebben a hegyek közé rejtett kis faluban olyan választópolgárral találkozom majd, aki emlékszik arra, amikor még tollas kalpaggal, zászlók alatt szavazott a magyar. És most itt ül előttem a község legidősebb választója, a 87 esztendős Henckó János bácsi és azt mondja: — Nekem kellett vinnem a szekéren a fehér zászlót, mert az volt a kormánypárti jelölté és a kalapunk mellé fehér tollat tűztünk ... — Hát maga kormánypárti volt, János bácsi? — kérdem. — Volt a fene! — Csakhogy a hatósághoz tartoztam, mivel akkoriban kisbíró voltam és kísérnem kellett az öregbírót, meg a törvénybírót Ga- ramszalkára, ahol a szavazás volt. Most odaesik Csehszlovákiába, de akkoriban mi innen Tésáról odajártunk szavazni. Ugyanis a „népképviseletet” akkoriban lehetőleg a nép minél gyérebb részvételével akarták megválasztani. Így egy-egy választókerületben csak egyetlen helyen, a kerület székhelyén lehetett voksolni, oda mehetett a szavazó, ha akart, de méginkább, ha vitték. Mert gyalogszerrel persze senki sem akarta megtenni az utat Nem csoda. Oda-vissza esetleg 20—30 kilométert is kutyagolhatott a nép választói jogosultsággal felruházott tagja. A kerület székhelyén okvetlen akadt két kocsma, az egyiket a kormány, a másikat meg az ellenzék szavazói számára gyülekezőhelyül jelölte ki a hatóság. És mind a kettőben édes illat várta a szekérkaravánokait, jókora kondérokban főzték a gulyást, meg a pörköltet. Kijárt a szivar is a választónak! És mindent ingyen osztogattak! Megtágított nadrágszíjjal, vidám énekszóval vonultak aztán a szavazók leadni a vok- sukat arra a jelöltre, aki megvendégelte őket. Hogy pedig ne egészen potyára fáradjanak a szekerezéssel, kor- tyolgatással, és falatozással, mindegyik választó lajbizse- bében ott lapult egy-egy tí- zesbamkó fele is. Megkapta ki-ki a hozzápasszoló másik felét is, ha a szavazatszedő küldöttség előtt fennhangon annak a nevét mondta, akinek a kortesétől a bankó egyik felét kapta. Db mindennél fontosabb volt a zászló, meg a toll. Zöld, piros meg fehér zászlót, tollat garmadával osztogattak a falvakban. Minden jelölt más színű zászlót és tollat. Szép aranybetűkkel a jelölt nevét is rányomtatták a zászlókra. Választás után a toll a gyerekek játékszere lett, á zászló pedig alsószoknya. Aztán, ha a betűket nagyon jó, tartós festékkel nyomtatták rá, bizony megesett, hogy valamelyik ass7,ony alsószoknyáján sóikéig olvasható volt elöl: „Éljen szeretett képviselőjelöltünk”, hátul pedig: „Jankovich Béla.” Mert éppen Jankovich Béla tésai uraság lett a képviselő, amikor a szekéren Henckó János fiatal kisbírónak kellett a z.ászlót tartania. Másodszor is annak a zászlóját tartotta, akkor azonban az ellenpárt győzött, Jakabffy, a függetlenségi jelölt. — No, most aztán szedjük a lábunkat a nyakunk közé! — mondta az öregbíró. — És mi kapkodva befogtunk —, meséli az öreg Henckó ..— aztán az ostor nyele is eltörött, úgy meghajtottuk a lovakat, csakhogy mielőbb hazaérjünk. Mert a győztesek jól helyben hagytak volna, ha beérnek minket.;. Megszabadultunk, mit tagadjam, pedig soha életemben nem féltem ám, még a tengeren sem, amikor Amerikába mentem ..; — Hát Amerikát is megjárta? — Meg én. Két esztendőt voltam odaát. Mészőrlőben dolgoztam, de a részvénytársaságok — mert ott csak az van — összefogtak, le akarták törni a munkásság bérét, ezért bezárták az üzemet. Mindenki munkanélküli lett, hát hazajöttem. Mikor? Abban az esztendőben volt a messinai földrengés .;. Korszerű gengsztervilág Amerikában „ön tehát 1934-ben, Boccia meggyilkolása után Olaszországba ment, hogy elkerülje az amerikai bíróságok felelősségre vonását... Sötét üzleteket kötött a fasisztákkal és még Mussolini is kihallgatáson fogadta. A szövetségi haderőknél fordítóként működött, majd feketepiaci üzelmeiért letartóztatták... és amikor 1945-ben az USA-ban végül gyilkosság vádjával bíróság elé került, önt ismét szabadon kellett engedni, mert a terhelő tanút időközben megmérgezték ..." Ezek a szavak egy ötven éves férfinak szólnak, aki kék kamgarn-öltönyben, ezüstös nyakkendővel, szemüvegesen a vádlottak padján ül. Csendesen feleli: „Az alkotmány ötödik kiegészítésére hivatkozom és megtagadom a vallomást!'’ (Az alkotmány ötödik kiegészítése biztosítékot nyújt az önváddal szemben.) Ezt a férfit mindenki üzletembernek nézné, ha nem derült volna ki. hogy Vito Genovese, az „alvilág királya” és az amerikai maffia főpapja. A kihallgatás Washingtonban a szenátusi épület tárgyalótermében folyt le, ahol a „Szakszervezeteknél és az iparban elkövetett bűnös üzelmek kivizsgálásával foglalkozó bizottság” működik. „Megtagadom a vallomást...“ „Ismeri ön azt a tanút, aki éppen most azt vallotta, hogy önnek 250 000 dollárt ajánlott fel. hogy elősegítse az ön menekülését?-’ — kérdezi az ifjabb Kennedy, — Megtagadom a választ az ötödik kiegészítésre hivatkozással ... — Genovese nem kevesebb, mint 160-szor hivatkozott az ötödik kiegészítésre és csak egyszer lett ideges, mégpedig akkor, amikor felolvasták elvált feleségének vallomását, amelyből kiderült, hogy a házaspár utazásaikra mindig 100 000 dolárt vitt magával, „számítva minden eshetőségre” és hogy félmillió dollár betéttel rendelkezik egy svájci bankban, hasonló összegekkel Párizsban, Montecarlóban é* Olaszországban. Ugyanis ez az a pont, ahol Genovese is sebezhető: a jövedelemadó csalás, amit az amerikai törvények börtönnel büntetnek. Genovese évente mindig csak 14 000 dollár után fizetett adót — olyan összeg után, amelyet testőrségének minden tagja szintén bevallott. Amerikában sok alvilági lovagot sikerült bebörtönözni adócsalás miatt, bár a terhükri» rótt gyilkosságokat nem sikerült bebizonyítani. — És hogyan jutott Genovese ehhez a rengeteg pénzhez? Zsarolás, lóverseny, vagy kábítószercsempészés útján? Amikor a szenátusi bizottság megkezdte a kihallgatásokat. felvonult Amerika néhány legismertebb gengsztere: Tho- masz Lucchese, alias „Három- ujjú Brown”, aki az eskütételnél kabátja felhajtója mögé igyekszik elrejteni egy lövöldözés során megcsonkult jobbját; Joseph Mírandó, aki csak azért kerülte el a villamosszé- Ket, mert e! tették láb alól az öt terhelő tanút; Vito Genovese, Frank Costello utódja, az aszfalt-gengszterek királyi székének birtokosa. Valameny- nyien már bíróság előtt álltak, s majdnem mindig csodálatos módon megmenekültek. És valamennyien szolid polgári külsővel rendelkeznek: az egyik olíva olajat importál, a másik elsőrendű étterem tulajdonosa a következő szakszervezeti funkcionárius, a negyedik a férfi divatszakmában vezet, stb. Ezek nem kiskaliberű bűnözők, hanem, ahogyan angolul mondják: „gangster and racketeers.” „Gangster” azt jelenti, hogy „gang”-ben, tehát szervezetten dolgoznak. A „racketeers” pedig az amerikai fogalmak szerint olyan emberek, akik „egyénileg vagy másokkal társulva, erőszakos fenyegetéssel vagy törvényellenes üzleti machinációkkal pénzt vagy más előnyöket zsarolnak ki. általában az áldozat látszólagos beleegyezésével”. A törvényellenes üzleti machinációk, a lóversenyfogadás, alkoholcsempészés, lottóüzemek fenntartása, játékbankok, stb. — tehát olyan gazdasági ágakban működnek, amelyeket másutt az állam tart fenn vagy legalábbis az állam ellenőriz és megadóztat, s amelyek az USA legtöbb szövetségi államában tilosak. Tevékenységük fő területe most a kábítószercsempészés. A kábítószer a Közel- Keletről származik és azt kor- zikaiak francia laboratóriumokban készítik el. Megállapították, hogy még ma is Luciano irányítja a csempészést — Olaszországból. De áz ő hatalma is oly mértékben fogy, amilyen mértékben a gengszterek „átallnak'’ az új főnökökhöz és új munkaterületekre, Majdnem „koronázott fő“ „önnek, villája van, amelynek értékét 500 000 dollárra becsülik... 22 szobával, úszómedencével, tekepályával és a fürdőszobákban arany vízcsapokkal...? A fürdőkádja ónixból van, s 10 000 dollárért vette Mexikóban...? önnek...” Mielőtt McClellan szenátor a kongresszusi vizsgálatok során ezeket a kérdéseket intézhette Anthony Accardohoz, ez a chicagói gengszter a televízió felvevőgépiének eltávolítását követelte az ülésteremből. Amikor ennek nem tettek eleget, Accardo óriási fekete szemüveggel igyekezett felis- meihetetlenné tenni magát. Mert hiszen Accardo nemcsak az amerikai alvilág „ősarisz- tokráciájához” tartozik, hanem a chicagói társaság felső négyszázához is. Villája Liver Fo- rest-ben áll, ami Chicago legelőkelőbb negyede és fényes ünnepségek színhelye, amelyen nemcsak gengszterek jelennek meg, hanem olyan üzletemberek. politikusok és szakszervezeti vezetők is, akik a házigazda tiszteletreméltó külsőjére hivatkoznak, s azt állítják, fogalmuk sincs, mi van mögötte. Ez a „tiszteletreméltó külső” egy sor vállalat, amelyeknek Accardo a tulajdonosa, vagy ellenőrzése alatt állanak, s amelyek lehetővé teszik számára, hogy néhány százezer- dolláros jövedelmet, annak rendje-módja szerint, évente megadóztasson. A „külső'’ másik oldala: ő a chicagói gengszterek koronázatlan királya. A joviális külsejű. 52 éves ..racketeer” rohamosan felfelé ívelő karrierje során belekeveredett különböző gyilkossági, kábítószer, zsarolási és szerencsejáték ügyekbe, de még egyszer sem látta belülről a bőr- tönt. Ügyességének köszönheti, hogy már oly régen az Al-Ca- póne szindikátus feje. Amikor a világ leghíresebb gengsztere — akinek neve örökké összefügg a prohibicióval és Chica- góvai (bár Brooklynból származik!) — 1932-ben adócsalás miatt végre börtönbe került, Ricca és Accardo, Al-Capone szárnysegédei átvették szervezetét. Ricca viszont ügyetlenül zsarolt, börtönbe került, majd kiszabadulása után adócsalás miatt újból visszakerült oda. Accardo nem követte el azt a hibát, hogy adóellenőrök rajtaüssenek. És amint a kihallgatás során kiderült, most sem fél annyira a rendőrségtől vagy a hatóságoktól, mint inkább társaitól. Erre vall golyó- biztos^ gépkocsija, testőrsége és a villáját körülvevő kétméteres védőfal. Ami a rendőrséget illeti, több tanú azt állítja, pa- rancsof kapott, hogy ne lépjen fel a szakszervezeti funkcionáriusnak álcázott gengszter ellen, s kü!önben is Accardo gépkocsijának alacsony rendszáma a más hatóságokhoz való legjobb kapcsolatainak jele. Accardo a bizottság majdnem minden kérdésére megtagadta a választ. Vésztörvényszék gondoskodik a fegyelemről Miért oly rendíthetetlen *• maffia? Williams. New York-i államügyész meglepő magyarázatot adott: „Mert megbízható embereik vannak!” A rmf- fia alapszabályai oly szigorúak, tagjai oly fegyelmezettek, hogy vakon bízhat egyik a másikban. senkisem „köp1’, senki sem lép ki a sorból, mert ellenkező esetben működésbe lép a — vésztörvényszék. Williams szerint a maffia sikere azzal is összefügg, hogy átvette a mammutválla’atok üzleti és szervezeti formáját. . jel százé ze myi lengyel menekült nagy kalandját próbálta újraélni és föleleveníteni az író ebben a regényében. A Magyarországon menedéket kereső lengyelek életét rajzolja meg, akiket a magyar nép minden szeretete és együttérzése ellenére is az idegenség fogadott a tegnap Janus-arcú Magyarországán, (Szépirodalmi Kiadó.) Ferreira de Castro: HONKERESŐK Brazília! — mágikus szó a kalandorok vagy nincstelenek fülében. Fölsejlik a trópusok mesés kincsű egzotikus világa, ahová a bűvös csábú arany mágnesként vonz boldog-boldogtalant. E képzelt Eldorado felé véget nem érd láncban tart a honkeresők, nincstelenek. kalandvágyók serege. Lelkűkben törhetetlen vágy, illúziók, remények. Hiszik, hogy amit nem adott meg az anyaföld, megadja az idegen. S amikor évek múltán reményszegetten, megalázva bandukolnak, koldusbottal a kezükben, szívüket egyetlen érzés hevítik csupán: a honvágy. Visszatérni az édes szülőföldre, mely mint gonosz mostoha, kitaszította őket. A portugál nép nagy, modern írója, Ferreira de Castro a nosztalgikus elvágyódás regényét írta meg a Honkeresőkben. De a portugál hontalanság érzését megfosztja misztikus köntösétől és könyörtelenül rámutnt a Brazíliába szakadt portugál paraszt hányattatásának okára: az éhségre. Castro fájdalmasan szép sorokban írja meg, hogyan ha- nyatlanak vissza egy nagy a'mű, kicsiny nép csalódott fiai a szülőföld anyai ölébe. (Európa Kiadó.) [rieh kästner: A KÉT LOTTI Melyik gyerek nem gondolt még arra, hogy milyen jó volna egy ikertestvér, aki úgy hasonlítana rá. hogy még az édesanyjuk sem tudná megkülönböztetni őket Nos, Kästner regényében két ilyen kislányról van szó. Ráadásul még nem is ismerik egymást, mert szüleik régóta elváltán élnek, s egyik az apjánál, a másik az anyjánál nevelkedett. Az ikrek egy gyermeknyaralóban találkoznak, és csakhamar rájönnek, hogy testvérek. Hasonlóságuk sok mulatságos bonyodalmat okoz, hiszen senki sem tudja megkülönböztetni őket. De a két kislány komolyabb dolgot tervez: ki akarják békíteni az elvált szülőket és ezért szerepet cserélnek. Hogyan viselkedik mindegyik a megváltozott életében és hogyan sikerül tervük végrehajtása — erről szól Kästner könnyes-vidám története. A regény értékéből mit sem von le, hogy nem is olyan régen filmen találkoztunk a két Lottival. Kästner elbájolóan kedves, színes^stílusa kárpótol a történet csattanójának ismeretéért. Minden bizonnyal az ifjú olvasók egyik kedvelt könyve lesz. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) I \fi, annak már idestova 50 esztendeje. Közben sok minder történt a világgal, meg öreg Henckó Jánossal is, aki min den nagy eseményt feljegyzett, megírta élete történetét Reszketeg, öreges hangon beszél. "Elmondja, hol, merre, kinél dolgozott, kereste a robo tosok sovány kenyerét. — Aztán most hányadszol szavaz, János bácsi? — Negyedszer, kérem. Ne gyedszer — és hogy csodálko zom, hozzáteszi: — mert ne kém a régi időkben nem vol választói jogom. Nem vol annyi földem, hogy 12 koron; adót fizettem volna. Aztán kommun után meg én ner akartam szavazni. Minek a nekem. Hogy az urakra sza vazzak? Inkább azt mondtar a jegyzőnek, nem tudok írn olvasni. A jegyző meg ner nagyon firtatta, örült, hog egy paraszttal kevesebb lesz választó, meg egy névvel ke vesebbet kell beírnia. Ner szavaztam én a Horthy-időber Csak a felszabadulás után Mert azóta már más ez kérerr Most már nekem is kell a vá lasztói jog! Azóta mindig sze vazok. így hát a 87 éves Henckó Já nos életében csak negyedsze járul az urnákhoz novembe 16-án. Nem tűz tollat a kalap jára, nem tart zászlót sem kezében. Az ilyesmit — mei sok pénzébe került a jelöl uraknak — régesrégen. mé Ferenc Jóska korában eltiltói ták. És .hogy a szekerezé se növelje a jelölt alkotmányo költségvetését, már a száza* eleje óta a saját falujában sza váz a választó. De a pörkölt, bor, meg a pénz, az megma radt még a Horthy-időkben ii S osztogatták a jelöltek he bőkezűen, hol szűkmarkúan választóknak. No, azóta enne! a lakodalomnak is befellegzetl Henckó János különben i meggyőződésből szavaz, nen kell neki sem a más bora, sen a más kenyere, sem a má pénze, öreg korára „kiváltót ta" a választói jogát, ingyei sZavaz. Szokoly Endre i Vidor Miklós : IDEGENEK Vidor Miklós most megje- | lent regényének témáját a második világháború kirobbanásának időszakából merítette. Az otthon, a megszokott : környezet, az ismerős ar- \ coktól benépesített utcák — I mindez alig jelent valamit, j míg megvan. De elég egyetlen \ hirtelen földcsuszamlás és I máris megbillen a szürke, : szenzációtlan életek egyensú- \ lya. Az égen ellenséges fciség- ; jelű bombázókötelékek jelennek meg, harckocsik gördül- \ nek át a szántóföldeken, a város sétaterein merevvé faragott arcú katonák masíroznak végig, s az egyszerű honpolgárokból egyik napról a másikra földönfutók lesznek — így kezdődik ez a páratlanul érdekes regény. Példát, formát, emlék- és élményanyagot ehhez a rémálomszerű iszonyathoz maga a történelem szolgáltatott az Írónak. Még két évtizede sincs, hogy a hitleri fasizmus végiggázolt Európán. Legelső áldozata a teuton hódító őrületnek Lengyelország volt. A határon átözönlő mintegy másRövidesen bemutatásra kerül a Fekete zászlóalj című izgalmas csehszlovák játékfilm, amely a légióba szökött csehszlovák fiatalok nyomorúságos életéről szól. iiiimiiHiiiiimitumuiiiiiiiinmiitiiiiiinMitimiMimin KÖNYVEKRŐL- RÖVIDEN
