Pest Megyei Hirlap, 1958. október (2. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-21 / 248. szám

1958. OKTOBER 21. KEDD re»» MEGYEI hírlap Dobi István beszéde a tápiószelei falugyűlésen A részvevők égy csoportja (Folytatás az 1. oldalról) azon vezetőknek, akik helyt álltak az ellenforradalom ne­héz napjaiban. A bevezető után nagy taps. közepette emelkedett fel Do­bi István, hogy megtartsa na|y érdeklődéssel várt beszé­dét. Dobi István beszéde Kedves barátaim, elvtársak! Örömmel fogadtam el a já­rási népfront-vezetőik és taná­csi vezetők meghívását, hogy járásukba, Tápiószelére láto­gassak el falugyűlésre. Sok fe­lé szólítja az embert a köteles­ség, s éppen ezért olykor oda jut el a legnehezebben, ahová a legkönnyebb lenne, Buda­pest közvetlen közelébe. Bizonyára voltak maguk közt olyanok, akik kételked­tek abban, hogy eljövök. Hogy miért? Hiszen egyéni gazdálko­dó Pál Károly, az önök képvi­selőjelöltje, s akkor Dobi Ist­ván, áki a tsz-t akarja, nem­igen jön ide eL Eljön esetleg Takács Gyula, meg a többi tsz- tag kedvéért Nos, én mindkét fél kedvéért jöttem. Ez az egyetlen helyes út Tántoríthatatlan híve va­gyok — folytatta Dobi elvtárs — a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének^ Húsz­huszonöt esztendeje is ebben láttam a jövő útját, azt gz egyetlen lehetséges utat amely segít kijutni abból a keserves életformából, amit az egyéni gazda sor­sa jelentett. Magam is részese voltam az egyéni paraszt keserű sorsá­nak, sokat tanultam, sokat kö­szönhetek az úgy átiküzdött esztendőknek. Amikor Ma­gyarország megszabadult Hor- thyék fasiszta uralma alól és a Szovjetunió felszabadító har­cai nyomán lehetőség rlyílt új életre, boldogabb jövendőre, akkor mód nyílt arra iß, hogy megvalósítsuk városon és fa­lun egyaránt a szocialista élet­formát, azt az életformát, amely a dolgozóik érdekeinek a legjobban megfelel. Az országot járva, mindig arra törekszem, hogy minél több parasztembert megnyerjek a szövetkezés gondolatának, megértes­sem velük, hogy nehéz sor­sukból ez a szabadulás. Szeretem a szövetkezeti pa­rasztok hatalmas táborát, de tisztelem és becsülöm a sok százezernyi egyéni parasztot is, hiszen 1956 októberében meg­mutatkozott, hogy nagy többsé­gükben megvan a józan ész, ítélőképesség. Ez biztosítja azt is, hogy a szocialista gazdálko­dás eszméjét is előbb vagy utóbb megértik, magukévá te­szik és annak harcosai is lesz­nek. Segítsük az előbbrejutást Sok ezer parasztot ismerek az országban. Sokat beszélge­tek is velük. Ha aztán megol­dódnak a nyelvek, felenged a bizalmatlanság, maguk mond­ják el: függetlenségük lényegében nem más, mint magáraha- gyatottság, a természeti csapások, a kisparcella korlátái jelentősen korlá­tozzák gazdasági eredmé­nyeiket. Legtöbbjük azzal fejezi be mondókéját: kitartanak még egy-két esztendeig az egyéni sorban, aztán belépnek a szö­vetkezetbe. De ez az előreha­ladás nem megy magától, ezt de kevés, ha az igényekhez mérjük. Mi azonban nem ígé­rünk semmi olyat, amit ne teljesíthetnénk. Az ellenforra­dalmi károk jelentősen vissza­vetették népgazdaságunkat, de örömmel kell megmonda­nom, hogy a hároméves terv során többet nyújtha­tunk mezőgazdaságunk­nak, mint amennyit egy esztendeje még csak gon­dolni is mertünk volna. A dolgozó nép megállította az ellenforradalmat, mert megvol­tak a maga keserű tapasztala­tai a múltról. — Nemcsak az egyéni pa­rasztok és a szövetkezeti pa­rasztok nagy többsége állt helyt az ellenforradalom nap­jaiban, hanem azok a vezetők is, akiket maguk választottak. A tanácsi apparátus majdnem mindenütt az utolsó percig ki­tartott és mentették azt, ami menthető, gátat próbáltak szabni az ellenforradalmi ele­mek garázdálkodása elé. Az el­lenforradalom nemcsak gaz­dasági, hanem politikai káro­kat is okozott, s 1956 ősze a magyar történelem igen tanul­ságos fejezete lesz. Beszéde további részében a nemzetközi helyzettel foglalko­zott, majd így fejezte be be­szédét Dobi István: Bízom abban, hogy no­vember 16-án Tápiószele népe is, akárcsak az egész ország dolgozó népe, sza­vazataival bizalmat ad a pártnak és a kormánynak, s annak a politikának, amelynek középpontjában a szocializmus építése áll. Dobi István beszédét hatal­mas tapssal fogadta a falugyű­lés közönsége, s taps köszön­tötte Pál Károly egyénileg gazdálkodó parasztot is, a já rás képviselőjelöltjét. Pál Ká­roly beszédében röviden szó­lott a járás fejlődéséről az el­múlt esztendőkben, majd ígé­retet tett, hogy erejétől és te­hetségétől tellően a legmesz- szebbmenőkig képviseli vá­lasztói érdekeit. A falugyűlést Szilárd József, a Hazafias Népfront járási el­nöke zárta be, s az a Himnusz hangjaival ért véget. A gyűlés után a helyi tanács végrehajtó bizottsága, a Keleti Fény Ter­melőszövetkezet, a Magtisztító Vállalat, az úttörő- és KISZ- szervezet, a nőtanács, a kisipa­ri termelőszövetkezet, a kis­iparosok, valamint az egyéni­leg gazdálkodó parasztok ne­vében sok-sok ajándékot adtak át Dobi Istvánnak. A vendégek ezután megte­kintették a 110 tagú abonyí kultúrcsoport nagysikerű mű­sorát, majd a kísérleti gazda­ságba látogattak el. Mészáros Ottó Megjelent a Társadalmi Szemle októberi száma Megjelent a Társadalmi Szemle októberi száma, amely teljes terjedelmében közli a Magyar Szocialista Munkás­párt irányelveit, a Magyar Kommunista Párt megalaku­lásának 40. évfordulójára. Po­litikai munkák a választások idején címmel Szirmai István cikke nyújt segítséget az agi- tációs munkához. A lap közli Ripp Géza összefoglaló átte­kintését a jelenkori kapitaliz­mus reformista védelmezőiről és Orbán László cikkét a párt művelődéspolitikai irányelvei­nek jelentőségéről, amely se- segítséget ad az irányelvek fel­dolgozásához. A Nemzetközi Szemle rovat­ban Kovács Károly a tajvani kérdésről, ’ Politisz Janisz a szeptember 28-i franciaországi népszavazásról, Csizmadia Er­nő pedig a román mezőgazda­ság fejlődésének problémáiról ír. Ezenkívül a Társadalmi Szemle októberi száma meg kezdi az 1918—1919-es hősi harcokban részt vett elvtársak visszaemlékezéseinek közlését, A ruhaipar felkészült a lakosság ellátására Bővülnek, új telephelyeket nyitnak a konfekciógyárak Kifogástalan minőségű konfek- clőárut nagy választékban találja­nak a vásárlók az üzletekben _ ez a célja a ruhaiparnak a három­éves tervben. Több ruhagyárat megnagyobbítanak új telephelye­ket szerveznek, hogy a követelmé­nyeknek eleget tehessenek. Még ebben az évben megkezdi működé­sét a Békéscsabai Ruhagyár oros­házi telephelye, ahoi férfi- és gyermekfehérnemüket varrnak. Megnagyobbítják a Május 1 Ruhagyár ceglédi telephelyét és a Kaposvári Ruhagyár több munkacsarnokát is. Ezekben gyermekkabátok és fiú­ruhák készülnek. A női fehér­neműknek annyira megnőtt a ke­reslete, hogy a meglevő egy gyá­runk már nem tudná kielégíteni, ezért a jövő év elején Rákos- hegyen megkezdi termelését a Női Fehérneműgyár új részlege. UJ üzembe költözik a Bajai Ruhagyár Is. Itt nemcsak a dolgozók munka- körülményei javulnak, hanem » termelést Is növelhetik. 1960-ban megkezdik a szegedi és a soproni ruhagyárak bővítését. A ruhaipar termelése az új üze­mek megindításával, az új munka- szervezési formák elterjesztésével és új, termelékenyebb gépek üzembeállításával jelentősen nö­vekszik. 1960-ban négymillióval több gyermekfehémeműt, nyolcszáz­hetvenezerrel több férfiinget. Ötvenezerrel több férfikabátot, háromszázezerrel több férfi­öltönyt gyártanak, mint 1955- ben. Ez idő alatt a női ruhák gyártása kétszázhetvenezerrel, a gyermek­kabátoké kétszázharmlncezerrel. a íiúruháké pedig négyszázezerrel növekszik. Az ipar beruházási tar* vében több hímzőgép vásárlása szerepel és így lehetővé válik, hogy még több hímzett női fehér­neműt és bébiruhát adjanak át ■ kereskedelemnek. Tervezik, hogy dj modellekkel állandóan fel­frissítik a konfekciócikkek vá­lasztékát. A modellkészítés feladata elsősor­ban a Ruhaipari Tervező Vállalat­ra hárul, amely a ruhagyárak mo- dellkészitö részlegeivel együtt a* év első felében 1400 modellt terve­zett. A ruhaipar tehát felkészült arra, hogy eleget tegyen a kereskede­lem minden megrendelésének és kielégítse a vásárlók igényeit. A termelés növelése egyben újabb munkalehetőségeket jelent az isko­lákból kikerülő fiatalok számára. Bolgár vendégek a bényei szüreti mulatságon Szép napra virradt Bényei Váratlanul meleg napsütés ko­ronázta a szorgos előkészüle­teket. Már hetekkel azelőtt el­határozták a népfront, a nő- tanács és a KISZ vezetői, hogy emlékezetes szüreti mulatságot rendeznek a községben. Meg­osztott öröm — kettős öröm —- tartja a közmondás: meghív­ták hát az egésznapos ünnep­ségre a bolgár nagykövetség munkatársait is. Szinte az egész falu ott gyülekezett a tanácsháza előtt, házigazda módra, a vendégeket fogadni, Virágerdővel — és magyaros vendégszeretettel. A falu ve­zetői köszöntötték ezután a kedves vendégeket, amire — az egybegyűltek legnagyobb örömére — Paganöv elvtórs. sajtóattasé magyarul vála­szolt. A fogadás után a vendé­gek megtekintették a közsé­get. Délben egy kis programon kívüli bonyodalom támadt: kevés volt a vendég, nem ju­tott mindenhová, minden szí­ves invitálásra. Délután 3 órakor kezdődött a szüreti fel­vonulás. Népviseletbe öltözött csikósak és magyarruhás lá­nyok — kiszista fiatalok — nyilották meg a sort. Sokan Voltak, de azért szorítottak egy-egy helyet a feldíszítetl szekereken a bolgár vendégek­nek is. Este Nagy Elemér, a Hazafias Népfront Pest me­gyei titkára számolt be bul­gáriai élményeiről, majd « megjelentek társasvacsoráin vettek részt. A jó hangulatban elköltött vacsora után nagy­szabású táncmulatság követke­zett, amelyen a kiszisták aján­dékokkal lepték meg a vendé­geket. A szép nap megrendezéséért hadd illesse köszönet Bénye község vezetőit és vendégsze­rető lakosságát. Kassos Mihály levelező Hároméves zenei tehetség Zenei szakértők a következő években gondosan figyelik majd egy jelenleg hároméves Fülöp-szigeti fiúcska fejlődé­sét, aki talán egy szép napon csodálatba ejti majd az egész világot. Egy évvel ezelőtt Alphydesie Omegát születésnapi vendég­ségbe vitték. A gyermek haza­érkezésekor leült a zongorához és eljátszotta a vendégségben hallott egyik zeneszámot. A gyermek teljesítménye egészen rendkívüli, mert eddig egyetlen zenei zseni sem volt erre képes kétéves korában. A hároméves Alphydesie még nem tud persze olvasni, a lába nem ér le a pedálig, de már Brahmsot, Chopint és gyermekdalokat játszik. JAVÁBAN ÁLL A SZÜRET IM JjGY ADÓDOTT, hogy El együtt mentek nyaralni. Természetesen hármasban: Mónus a feleségével, és Bella. Második hetüket töltötték az elegáns Nádor-szállóban, ami- kor egy délután a két nő ki­jelentette: megunták a menüt-, este „á la carte” szeretnének vacsorázni. Mónus előbb rö­vid szemlét tartott pénztárcája felett, majd — némi megfon­tolás után — beleegyezett. Az étteremben kellemes hű­vös volt, a forróság kívül re­kedt valahol a folyosókon. A zenekar szokatlanul diszkréten játszott, még a szaxofon is mértéktartóan rikoltozott. Nem voltak túl sökan, Mónusnak sikerült egy jó kis sarokasz­talt találnia. Sőt — mi több — még a pincér is előkerült. Amint megállt az asztalnál, fi­gyelmes arccal váriig a rende­lést. Mónus megszólalt: — Mi kérünk két adag flek­ként. sok körítéssel és eav üveg Zsiráf-sört. Az öreg nagy­ságos asszonynak pedig hoz­zon ... Bella egy szempillantás alatt magához tért a megdöbbenés­ből. s hűvösen folytatta• —... eav ham and. eggs-et. valami hideg halat, kaviárt és francia salátát. Utána hozzon Újházi tyúklevest, angol bél­'színt Nelson-módra, sajtot gyümölcsöt, feketét és egv üveg Vermouthot. Mónuséik elszörnyedve néz­tek össze az asztal fölött. Csak a pincér ismételte rendíthetet­len nyugalommal: — Igenis, kérem. Újházi, bélszín, sajt, gyümölcs, fekete és egy Vermouth. És természe­tesen az hors d’ouvre. — Természetesen — ismé* telte közömbös arccal Bella noha sejtelme sem volt, minek, helyesel. * PINCÉR távozása után Ái néhány percig a bizony­talanság csendje borult a tár­saságra. Mónus azon tűnődött, nem lenne-e célszerűbb feltű­nés nélkül távozni. Mónusné mozgó ajakkal számolt magái­ban, de 200 forintnál abba­hagyta. Az hóra d’ouvre-t i se tudta. Egyedül Bella ült közönyösen a helyén és úgy tett, mint akit a zenekar játé­kán kívül a kerek ég világon semmi sem érdékli. Fölényes nyugalma megszelídítette at asztal fölött lebegő aggodal­mat. Már jött is a pincér, s csi­nosan elrendezett tálcát rakott Bella elé: — Parancsoljon, az hors d’ouvre. A flekkemre néhány percet várni kell — fordult udvariasan Mónusék felé. Azok gépiesen bólintottak. Bella előkelő mozdulattal kezdte csipegetni a sonkás­tojást. Aztán áttért a kaviárra, s mire a pincér ismét megje­lent — tálcáján a párolgó flekken-adagokkal —, már a marinírozott halnál tartott. Azért az Újházit utolsó csep­pig megette. Utána még bele­kóstolt az angol bélszínbe — Nelson-módra —, de a sajt­hoz, gyümölcshöz hozzá sem nyúlt, hanem • ártatlan arc­cal Mónuséknak kínálgat- ta. ö maga inkáb a Vermouth-tal barátkozott. So­káig ízlelgette a kortyokat, szinte megrágta, mint egy montmartrei epikureus vagy egy érdemes borszakértő. Mónus alig várta a vacsora végét. A fizetőpincért tétova kézmozdulattal irányította az „öreg nagyságos asszony” felé. A pincér néhány gyors ceruza­vonás után nyilatkozott: — Kettőszáznyolcvanhét fo­rint. Mónus arcán váltakozva ci­káztak át az elképedés és a káröröm villámai. Izgalmában előrehajolt a széken, úgy leste Bella válaszát. Az nem is késett. Megvesz­tegető mosollyal a pincér felé az „öreg nagyságos asszony’' megszólalt: — Az én cehhemet is a fiam fizeti. Nyiri Éva segíteni keli. Jó lenne, ha akadna író, aki megírná a parasztok tópelődéseit és ezzel segítené az előbbre jutást. De segíteniük kell a helyi, a járá­si vezetőknek is. Minél többen járunk egy úton, annál jobbak lesznek eredményeink. Tényleg nincs egyenlőség A párt és a kormány meg­becsüli az egyéni parasztokat támogatja is őket. De a párt és a kormány a szocializmus épí­tését vezeti és ezért érthető, hogy nemcsak gazdasági, hanem politikai meggondolások­ból is jobban támogatja a szocialista mezőgazdaságot képviselő szövetkezeteket. Akadnak, akik ezt kifogásol­ják. Vajon tudnak-e példát mondani arra, hogy a kapita­lista társadalmi rendszerben az állam támogatást ad egy szocialista gazdaságnak? (Nyil­ván nem tudnak ilyen példái mondani. Minden gazdasági, társadalmi rendszer a saját göndöiatártak megvalósítását részesíti előnyben. Többet akarunk termelni, mint eddig. Ez is egyik oka a szocialista átszervezésre valé törekvésnek. Sora van olyan állami és kísérleti gazdaságok­nak, mint például a tápiószelei kísérleti gazdaság, melyek ter­melési szintjét a szocialista tervgazdálkodás emelte fel je­lentősen. De sajnos, még itt sem tudtuk elérni a körülmé­nyek adta lehetőségekhez ké­pest a megfelelő termésered­ményeket. De hogy napról napra előbbre jutunk, azt szá­mok serege bizonyítja. A géppel megmunkált földek még a homokos Pest megyé­ben is többet hoztak, mint az állati erővel megmunkáltak Ha a helyi eredményeket vesz- szűk figyelembe, azt látjuk hogy a kísérleti gazdaság és a Keleti Fény Termelőszö­vetkezet eredményei jelen­tősen jobbak, mint az egyénieké. Búzából 9 mázsás holdanként] átlagot értek el az egyéniéi« 7 mázsájával szemben. Rozs­ból 10-et, tavaszi árpából szin­tén 10-et az egyéniek 6, illetve 5 és fél mázsájával szemben Ez nemcsak a szocialista nv* zőgazdaság fölényét bizonyít­ja, hanem azt is, hogy tob* lesz a parasztok kamráiban a: élelem. Ismerem a paraszt munka minden nehézségét nagyrabecsülöm is ezt a mun kát és éppen ezért ajánlom i szövetkezeti utatj A megye fejlődése Beszéde további részébe» Dobi István a Keleti Fény Tér melőszövetkezet erősödéséről szólott, majd a.járás termelő­szövetkezeteinek eredményei ről sorolt fel számadatokat Ezután a megye fejlődéséve foglalkozott, s ezeket mondot ta: — A megyében jelenleg lf gépállomás működik 750 trak torral, 125 kombájnnal, 81 arató- és 607 cséplőgéppel Ezenkívül sok más gép is nö ve.li állományukat. Sok, na gyón sok ez a gép. ha a felsza badulás előttihez hasonlítjuk M ÓNUS JÁNOS ötven ke­rüli, fiatalos, mozgékony férfi volt. Munkatársai legin­kább humoráért szerették. Még azok. is, akiket esetenként cél­táblául választott. Tudták, hogy egy jó „ziccer” kedvéért olykor önmagát sem kíméli. Káldi Bellához 'különben is régi, edzett barátság fűzte. Belláról senki sem tudta pon­tosan, hogy elvált asszony-e vagy vénleány. Szintén ötve­nes, nagy darab nő volt, amo­lyan rokonszenvesen csúnya típus. Mónusra bizonyos rajon, gással nézett, amibe a tiszte­leten kívül egy csipetnyi vén­lányos álmodozás, is vegyült. Ez azonban sosem okozott köz­tük zavart. Mónus tisztelte Bellában a kitűnő munkaerőt, az érzelmeit pedig nem firtat­ta. Bella volt élcelődéseinek első számú célpontja. Ponto­sabban Bella kora. Megesett, hogy a szemináriumon Bellát körte fel döntőbírónak egy- egy vitatott kérdésben: — Bellácska, maga mit szól ehhez? Gapon pópa pénzért csinálta, amit csinált vagy meggyőződésből? Maga jól is. merte... Bella ilyenkor együtt neve­tett a többiekkel, csak a sze­me villanása árulta el. hogy visszavágásra készül. így tett akkor is, amikor Mónus a munkásmozgalmi veteránok harvti összeinvetelén őt java­solta kor elnöknek. Az „öreg nagyságos asszony“ Csomón, s a pincékben már csípős homoki újbort lehet inni. Az átvevőhelyen hatalmas kádakba öntik a gazdák a ládák tartalmát: a szerződésesen termelt szőlőt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents