Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-14 / 217. szám

«It Bf EOT Ft s&Círt au 195S. SZEPTEMBER 14. VASÄRNAP SZÁMOK TANUSÁQA A népi demokrácia műve­lődéspolitikájáról sok rosszat elmondták az ellenforradalom eszmei, előkészítői. Kígyót- békát kiabáltak, meglevő hi­bákat felnagyítva, nem levő hibákat kitalálva, elparentál- tak mindent, ami csak ebben az országban a művelődésügy terén történt; A tavalyi esz­tendőben is elég mély volt a hallgatás, a művelődésügy a i,kényes” területek közé tarto­zott, mindenki csak kerülgette, s bizony kevesen foglaltak ál­lást amellett, hogy az ellenfor­radalmi uszítok egész hadjára­ta nem volt más, mint rága­lomhadjárat, kézzelfogható eredmények szemforgató le- tagadása. Nemrég megjelent az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei, mely nemcsak a jövendő útját jelöli meg, hasnem végre méltó helyre emeli az elmúlt esz­tendők eredményeit is. Mert sok minden történt azokban az időkben, azokban az elparen- tált hónapokban és években, eredmények regimentjét lehet felsorakoztatni, s a számok ta­núsága cáfolhatatlan tanúsko­dás. Olyan, mint a perben a koronatanú. A szó sokféle le­het. De a szám, az szám, az tényt jelöl; Szándékosan éppen a leg­többet szidott évek adatait vet­tük példaként. Nem megyünk vissza 1945-re, nem azt kutat­juk, honnan indultunk el, ha­bár ez sem lenne haszontalan dolog. Onnan kezdjük, ahol már sok minden megvalósult. Amikor már nem újjáépítet­tünk, hanem újat, addig nem levőt teremtettünk. Az 1950-es éveknél kezdjük; Miről valla­nak a számok? A legkisebbekért Soha annyit nem tettek gyer­mekért ebben az országban, mint a népi demokrácia tizen­három esztendeje alatt; Bár­hová is tekint az erhber, min­denütt szerető gondoskodást, jelentős anyagi áldozattal meg­valósított létesítményeket lát, melyek egyetlen feladata: a legfiatalabb nemzedék gondta­lan életének, életkörülményei­nek biztosítása; A megye területén 1952-ben 206 óvoda működött. 1955-ben már 234, azaz három esztendő alatt huszonhattal növekedett az óvodák száma, mely 12,5 százalékos emelkedést jelent; Hiszen mennyit mond az a két számadat, hogy a budai járás­ban 41, a ráckevei járásban 25 óvoda volt 1956 végén. De nem­csak az óvodák száma növeke­dett, hanem a beírt gyerekek száma is jelentősen megnőtt; 1952-ben 13 011 gyermeket írat­tak be óvodába, míg 1956-ban 15 925-öt. A majdnem három­ezres növekedés legalább ezer­ötszáz család gondjának meg­oldását jelenti! Jutott pénz arra, hogy több óvoda legyen, arra, hogy több gyermeknek legyen hely. De jutott arra is, hogy a több gye­rekkel ne ugyanannyi óvónő foglalkozzon. Majdnem a más- félszeresére növekedett a szak­képzett óvónők száma. 1952- ben 318 óvónő, míg 1956-ban 485 teljesített szolgálatot a me­■HittHiiimimiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiriitmimímmtiHimiiiiiiiiinii' EILEEN MOORE játssza S Váratlan vendég című színes angol játékfilm egyik női főszerepét gye óvodáiban. S nemcsak a legkisebbek dolga, s ezzel a szülők dolga könnyebbedet meg, hanem az óvónőké is. Míg 1952-ben 41 gyerek jutott egy-egy óvónőre, addig 1955- ben ez a szám már 29-re csök­kent. Alaposabb foglalkozást, nyugodtabb idegeket, okosabb gyermeket jelent ez! S ez pe­dig nem kis dolog! Általános iskolák Még ma is tanteremhiány­nyal küzdünk. Szűkek az isko­lák, hiszen ma már nem tart otthon gyereket a lábbeli­hiány, a ruha nincstelenség. S nem tart otthon a munka sem. Nem kell már a gyerek kereste keserves fillér, jut anélkül is a családnak, amire kell. A gye­rek mehet az iskolába. S ha zsúfoltak is a tantermek, itt sem állt a világ, erőnkhöz mérten sok minden történt. 1952-ben 364 általános iskola működött a megyében. Szinte minden évben három-négy is­kola épült, s nyílt meg a tanu­lók előtt. 1953-ban már 368 volt, 1955-ben 372, míg 1956- ban 377. Tizenhárom új iskola négy esztendő alatt! Hát bi­zony ez nem átkos, hanem na-' gyón is áldásos kultúrpolitika! 1952-ben 94 791 gyerek járt Iskolába. 1956-ban 101106. S míg 1952-ben 31 gyerek jutott egy-egy nevelőre, addig 1956- ban már csak 25! Amennyi a normális osztálylétszám! Tet­tünk valamit? Bizony nem is keveset! Középiskolák Nemrég nyílt meg az abonyi gimnázium. Nem kis harcába került az abonyiaknak. De megvan; S ha az elmúlt esz­tendőkre tekintünk vissza, ak­kor sorát találjuk az olyan középiskoláknak, melyeket a népi demokrácia létesített, s ahová munkás-paraszt gyere­kek járnak! Vajon egy megyé­ben évenként egy középiskolát létesíteni nem nagy dolog? Mert 1953-ban 14, míg 1956* ban már 17 középiskola működött; S míg 1953-ban 3454 fiatal járt a megye különböző középiskoláiba, ad­dig 1956-ban már 4370, tehát majdnem ezerrel több! Majdnem ezerrel több okos fej, kiművelt emberfő három esz­tendő alatt egy megyében! S ezekben az iskolákban nem a jegyző, nem a zsíros gazda fia tanul! A tanulók több mint negyven százaléka munkás­gyerek, s több mint huszonöt százaléka parasztfiatal! Mindössze három területe a művelődésügynek. Az esti is­kolákat, a levelező tagozatokat fel sem soroljuk, pedig igen tanulságos adatokat lelni ott is. Nem ejtünk szót az Agrár- tudományi Egyetemről sem, mely a fejlett mezőgazdaság szakembereinek magasfokú képzését Végzi. De a három terület példáihoz, számadatai­hoz sem szükséges semmiféle „alátámasztás”. Ezek a számok önmagukért beszélnek 1 38 kultúrotthon — négy év alatt! Igen, ennyi kultúrotthon épült a megyében 1952—1956 között! Az állami segítség, s a helyi kezdeményezés sikeres összhangja szinte hihetetlen eredményt produkált. Maid minden hónapban kultúr­otthon avatás — egy megyé­ben! Pedig ez csak a kultúr- otthonok száma! Hát még az a munka, azok az eredmények, melyek a fejekben történt vál­tozásokat tanúsíthatnák. Szá­mokban ugyan nem lehet le­mérni, de ha széttekint az em­ber a megyében, akkor igen! S nem véletlen, hogy ma már a legkisebb falvak sem akar­nak kultúrotthon nélkül lenni! Központ az, az emberek gon­dolkodásmódjának, életének megváltoztatója. Kultúra könyv nélkül — el­képzelhetetlen. S a könyvtár- hálózat fejlesztése semmivel ! sem maradt el a kultúrott- ; honok mögött, 1951-ben 135 könyvtár volt a megyében. 1956-ban 218, te..át öt esztendő alatt 83 könyvtár létesült! Évente valamivel több, mint tizenhat! De ott is találni a könyvet a falusi házakban. Némelyik kő.. vtárban akkora a forg ' m, hogy a boltokban sem különbül. S nem is akár­milyen könyvek alkotják a könyvtárak állományát. A jó könyv — hatalmas fegyver. S ezt a fegyvert mi eredménye­sen forgatjuk a műveltebb, tá- gabb látókörű emberek kép­zése érdekében. Közszükséglet: a mozi! Moziba járni ismeretlen do­log volt 1945 előtt. Falvakban itt-ott akadt egy-egy mozi, de bizony , parasztember, kis- paraszt gyermeke igencsak rit­kán került oda. Drága volt a biléta, kellett másra a pénz. S a sokat szidott kultúrpolitika olyan számadatot produkált, melyet bármelyik, hozzánk ha­sonló fejlettségű kapitalista állam megirigyelhet. 1953-ban 181, 1956-ban 237 mozi műkö­dött a megyében. Három esz­tendő alatt 56 új mozi! De még többet mond, ha az előadások és a nézők számát vesszük vizsgálat alá. 1953-ban 39 692 előadást tartottak, 1956-ban 50 085-öt. De még ugrássze­rűbb volt a nézőik számának megnövekedése. 1953-ban 4 404 000 nézője volt az előadá­soknak, míg 1956-ban 7 359 000! Ha csecsemőt, aggastyánt, mindenkit beleveszünk ebbe a számadatba, akkor is az kere­kedik ki belőle, hogy,minden Pest megyei lakos évente ki­lencszer volt moziban! Hátha még a tényleges járók szárnál vennénk! S még a mozin is túltesz a rádió. Három esztendő alatt majdnem a kétszeresére nőtt a rádióhallgatók száma. 1952- ben 60 828 volt a rádió előfize­tőik száma, míg 1955-ben 102 005! Ami azt jelenti, hogy minden második családban rá­dió van! Kell-e kommentár? Ezekhez az adatokhoz nem kell kommentár. A halott szá­mok életre kelnek, s tanúságot tesznek. Egy nép mellett, mely felemelkedik, mely okosabb, műveltebb akar lenni, s egy rendszer mellett, mely min­dent meg is tesz annak érde­kében, hogy ez így legyen. Beszélgetés egyiptomi filmesekkel Már hírt adtunk arról, hogy hazánkba érkezett az Egyesült Arab Köztársaság filmművé­szetének két kiváló képviselő­je: Yahya Y. Chahin és Seif El Din Chawkat. A velük foly­tatott baráti beszélgetés során számos érdekességet tudtunk meg-az arab világ filmművé­szetéről, amelyről ezúttal szá­molunk be olvasóinknak. Az egyiptomi filmgyártás kezdete Egyiptom ősi művészete új színnel gazdagodott, amikor 1921-ben Togo Mizrahi gazdag alexandriai vállalkozó megala­pította az első filmgyárat. Rö­vid némafilmeket készített, igen kezdetleges eszközökkel. Jóllehet, a filmek technikai kivitelezése sok kívánnivalót hagyott maga után, Mizrahi filmjeinek — Dr Farahat, Bah Bah tanár úr — mégis komoly sikere volt, mert a nép által jól ismert és kedvelt figurákat keltett életre a mozik vásznán. Az egyiptomi filmgyártás igazi kezdetét azonban 1922-től számítják, amikor Fritz Kramp német rendező irányí­tásával megalakult a Misser Stúdió. Ez a filmtársaság évi négy-öt egész estét betöltő já­tékfilmmel kezdte működését, s a második világháború ki­robbantásakor már évi kilenc­tíz filmet gyártott. A gyártott filmek száma a háború első éveiben tovább fokozódott, méghozzá hatalmas lendület­tel, s az angol tőke bekapcso­lásával. így hamarosan évente már harminc-negyven játék­filmet is készítettek. Évi nyolcvan film — hét stúdió Az egyiptomi filmművészet előretörése azonban a háború befejezése után kezdődött. Az 1956-os szuezi eseményekig már elérték az évi hatvan-het- ven játékfilmet. Ekkor azon­ban súlyos válságba jutottak az egyiptomi filmgyártók, hi­szen addig kizárólag csak an­gol és amerikai nyersanyaggal dolgoztak. A keletnémet Agfa filmgyárral történt baráti meg­egyezés átsegítette őket a kez­deti nehézségeken. így a most kezdődő új filmévben már nyolcvan játékfilm elkészíté­sét tervezhetik. Jelenleg három nagy és négy kisebb filmstúdió működik az országban, amelyek közül az egyik olyannyira korszerűen felszerelt és modern, hogy amikor a neves amerikai film­Az egyiptomi filmgyártás nagy sztárja, Hind Rostom a Néma szerelem című film egyik jelenetében színésznő, Rita Hayworth itt filmezett, megállapította: ez a filmstúdió Hollywoodban is a legjobbak közé tartozna. A gyártott filmek a közön­ség ízlése szerint három na­gyobb csoportra oszlanak. Az első, és az egész arab filmmű­vészet szempontjából a legfon­tosabb helyet azok a filmdrá­mák foglalják el, amelyek nagy emberi indulatok hű tü­körképei (társadalmi drámák, nagyszabású történelmi fil­mek). A második csoportba a ■könnyebb műfajú, szívet-lelket derítő vígjátékok tartoznak, míg a harmadik helyre az ol­csó kommersz-filmek szorul­nak. Az ország második legnagyobb ipara A filmgyártás jelenti az or­szág második legnagyobb ipa­rát. (Első a hagyományos tex­tilipar.) Ezt nem csupán az évi nyolcvan film teszi, hanem az óriási felvevőpiac. A négy­százhúsz millió lelket számláló muzulmán világban egyedül az Egyesült Arab Köztársaságban ■készítenek játékfilmeket. Ez a tény peditg szinte korlátlan ex­portlehetőségeket — azaz óriá­si valutabevételt — jelent az országnak. így érthető, ha az Egyesült Arab Köztársaság kormánya messzemenően támogatja a nemzeti filmgyártást. Többek között azzal az intézkedésével is, hogy évente csak a két leg­jobb külföldi film szinkronizá­lását engedélyezi. (Ez azért lé­nyeges, mert igen sok arab még ma is írástudatlan, s így leginkább csak az arabul be­szélő filmeknek van osztatlan sikere.) Magyar filmek — Egyiptomban Erről sajnos nem sok jót mondhatnak el vendégeink. Az Egyiptomban bemutatott filmek összeválogatása ugyanis igen szerencsétlenül történt, s ez elsősorban a Hungarofilm vállalatot terheli. Az első ma­gyar film, amelyet Kairóban bemutattak, a Civil a pályán volt. (Azért erre esett akkor a választás, mert ez időben járt ott a magyar labdarúgó­válogatott.) A második magyar film, amit Kairóban játszot­tak, nagy magyar zeneszer­zőnk életrajzi filmje, az Erkel volt. A harmadik a Körhinta, amelyről ugyan az arab sajtó igen elismerő hangon írt, de mégis megbukott, mert a leg­szerencsétlenebb időpontban, júliusban mutatták be. (Egyip­tomban ilyenkor ötven fok fö­lé emelkedik a hőmérő hi­ganyszála, ami még az arab embereknek is sok egy kicsit.) A negyedik, s egyben utolsó magyar film, amelyet Kairó­ban játszottak, a Gül baba, amelynek egyes jelenetei sér­tették a mélyen vallásos ara­bok lelkületét. így hát ez sem lett siker. Két vendégünk, most azzal a céllal érkezett boánkba, hogy új alapokra helyezzék hazánk és az Egyesült Arab Köztár­saság filmkapcsolatait. Ma­gyar és egyiptomi filmek cse­réjéről tárgyaltak a Hungaro­film vezetőivel, a Hunnia film­gyárban pedig sióba került egy magyar—egyiptomi ko- produkciós film terve is. Pruhaer Pál '*UlilllilllllilllllllllMilll!IIH!!llllllllll1ltlllllllllllllllllllllllllHIHIHIIIIIIIIIIIIIIHIIÜIIIilMlllllllllllllllilllllllllllllilIIHIIIIIIIIIMUtlll1llllll(llllllltlll?fllllllllllllllllllllillllHlilllillll! lllllllllltlllllllllllllllllUIII!lllllfllliltllilltlllltlllllí!lllllllllllllllilllllllUltlllllllll!llllillilllU| ANGYAL A POKOLBAN | Tizenhat éves. S száz forin- ! tot kért egy éjszakára. Leg- | többször saját lakásukra vitte 1 a vendéget is. A mama nincs | otthon. Hol itt, hol ott alszik. I Mikor kinél. De mindennap | hazajön, hogy bekaszírozza a | pénzt. S ha nincs, akkor po- I fonok jönnek. S Jutkának csil- | logokat szór a szeme. S dél- § után, este, amikor indulnia 1 kell, ezek a pofonok viszik. | Meghal benne ilyenkor min- | den. A lélek, s test is. Kihűl, | nem parázslik semmi sem. | Csak a pofonok helye éget. 1 Jutka prostituált. Nem hi- 1 vatalosan, de a söröző, meg I a két cukrászda vendégei is- 1 merik már. Kis városban | nehéz ilyesminek titokban i maradni. S Jutka égő arc- ! cal megy. Mert megy. Mert 1 menni kell. De miért kell? | Harminchat éves. Húsz 1 volt, amikor Jutkát megszülte. 1 1942. A háború tombolt, s I szedte az áldozatokat. A férje | ott bukott fel valahol a vég- ! télén orosz síkságon, cél és | értelem nélkül. Nen tudta, | kikért és miért. De meghalt, i S az asszony ott maradt. Jut­'s kával, aki egy kéthetes sza- | badság boldog örömeként látta 1 meg a napvilágot. Az asz- ! szony nagyon szerette az urát. | Azt hitte, nem lesz semmi töb- ! bet. Se élet, se Jutka, semmi. | összeroppant. S egy hónap | múlva már a német katonák- = kai ivott. A hús még le sem vált a férfi csontjairól, még el sem porladt a szív, ami az asszonyért dobogott, az asszony már a lelkét is eladta. Nemcsak a testét. Jutkát oda­lökte a szomszédasszonynak. Fizetett érte. De többéi? Töb­bet nem tett érte. Olykor ru­hát vett neki. 1945-ben belépett a Szo­ciáldemokrata Pártba. Ott csábítgatta a mesterembere­ket, kisiparosokat. Míg ki nem tették a szűrét. Eklkor már híre volt. Sokszor már csak bekopogtak hozzá. A bo­ros, pálinkás flaska ott állt a komódban, hamar előkerült, s a vendég a pénzéért meg­kapott mindent. S az asszony kapós volt. Még ma is az. Mert szép asszony. Még most is szép. Még így, romlottan. Is szép. Volt már a rendőrség­gel is dolga. Nem is egyszer. Kérlelték, elhelyezték, de két hét alatt otthagyott három munkahelyet. S kijelentette: hagyják őt békén, ő már csak ilyen, s a lányából is ezt csinál, mert bolond, aki dolgozik! Megbüntették. Ült is. Kijött — s folytatta tovább. Jutka tavaly lett tizenöt. Hazavit­te. A szomszéd iszonyodott. Nem akarta adni. Tudta, mi vár a lányra. De az asszony nem hagyta. A gyerek az övé. Törvény szerint is! Ha nem adják, törvényre megy! Úgyis neki ítélik a gyereket. A szom­széd engedett. Tudta, hogy törvény előtt nem lesz igaza. A paragrafusok nem értik meg az aggodalmat. Pofonokkal, élieztetéssel be­törte Jutkát. Egyszer a vonat elől rántották el a kislányt. A rendőrségen sírt, zokogott. Ne engedjék tússzá. Utálja az anyját. Gyűlöli az egész éle­tet. Az anyja mindenhová el­ment. Kiabált, sirt, fenyege- tödzött. S visszakapta Jutkát. S megy mindennap a pénzért. S olykor vesz a lánynak egv tábla csokoládét. Vagy két szelet tortát. Ruhája úgy ke­rül, ha a száz forint mellett még csinál pénzt. Még sze­rez vendégeket. A kopott pádon .sír a lány. Jutka. Szőke és kék szemű. S olyan hamvas az arca, mint a tizenhat éveseké. S olyan ártatlan a szeme, a búzakék szeme, mintha most jött volna valahonnan a fel­hők közül. A rendőrtiszt faggatja. Én csak hallgatok. Sután, eset­lenül hullanak a szavak. De sok, nagyon sok van mögöttük. — Jutka, voltál már nálunk. — Voltam. — De nem akkor, nem a vonat miatt... tudod, ami­kor behoztak... amikor az a férfi, aki megígérte, hogy el­visz a tanyára... — Nem vitt.,, azóta se lát­tam ... (s hirtelen kitör be­lőle) nekem mindenki csak igér... de soha. soha nem se­gítettek rajtam... — Mi akartunk f.} — Miért hagyták az anyá­mat (jajául fel benne minden) miért hagyták, hogy elvigyen? — A törvény... — mondja bátortalanul a rendőrtiszt, hi­szen maga is érzi, hogy meny­nyire szemben áll minden való igazsággal az, amit mond. Hogy értesse még? Hogyan? — A törvény... a törvény­nek én nem számítok ... hogy én mi vágyók? Hogy mit tettek velem? Hogy agyon­ver az anyám? Megmondta, ha abbahagyom, agyonver. Megteszi. Neki semmi sem számít. A fiújának kell a pénz. Annak a ■;. annak a stricinek! Azt tömi! S őt vé­di a törvény? S a búzakék szemekben most villámok cikáznak. Ha­ragos, dühödt villámok. S mi súnyjuk le a szemünk. Pedig nem mi vagyunk a felelősek. Még a törvény se. A tiszt egy pillanatra ki­küldi Jutkát Felémfordul: — Akar beszélni vele? Egy pillanatra meghökke­nek. De azután kijön belőlem: — Akarok. Hogyne akar­nék ... de ha lehetne ... ma­ga nélkül... négyszemközt... Meghúzza « vállát. S ki­megy. Jutka meg bejön. s3w — Maga se tud raj feni. Ezt mondja, amik mondom, ki vagyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents