Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-14 / 217. szám

1958. SZEPTEMBER 14. VASÁRNAP *t.rt un. WCirlap s A SÓBÁLVÁNY FILMHÍRADÓ Szemere Vera és Ladányi Ferenc a film egyik jelenetében N em könnyű feladatra vál­lalkozott a Hunnia Film­gyár Várkonyi Zoltán vezette művészcsoportja, amikor el­határozta Thurzó Gábor for­gatókönyvének megfilmesíté­sét. Elsősorban azért, mert A sóbálvány lélektani dráma és a lélek vívódásának kifeje­zése a film sajátos formanyel­vén, a legnehezebb filmművé­szeti feladatok közé tartozik. Amikor a kritikus beül a moziba — lélektani drámáról lévén szó —, magasabbra kell, hogy emelje a mércét. Kriti­kájának fokmérője az kell, hogy legyen: sikerült-e a film alkotóinak képekben ábrázolni a lélek rezdüléseit. A sóbál­vány című új magyar film in­dítása, cselekménykibontása és bátor hangvétele megfelel ennek az igénynek, s hamisí­tatlan filmdrámát ígér; Sajnos, a sikeres expozíció titán mindez csak ígéret ma­radt. Sem drámailag, sem mű­vészileg a film alkotói nem képesek fokozni a kezdeti tempót, a történés lelassul, olykor elszürkül, ellaposodik. Pedig a felvetett problémák érdekesek, nem egyszer izgal­masak, mert a való élet dik­tálta őket és napjainkban sem vesztették el aktualitásukat. A film főhőse a régi értel­miséghez tartozó sebészfőor­vos, aki a legválságosabb pil­lanatban befogad ugyan egy embert, mondván: tőle marad­hat; amikor azonban arra ke­rülne a sor, hogy szót emel­jen pártfogolt ja védelmében, s ez esetleg őt piagát kelle­metlen helyzetbe hozná, kö­zömbösen elfordítja fejét. A film szándéka tehát őszinte és igaz: bemutatni a világ dol­gával mit sem törődő, csak az önmaga látszólagos nyugalmá­nak élő értelmiség meghason- lását, magatartásának tartha­tatlanságát. T hurzó Gábor két figura szá­lán keresztül szövi monda­nivalóját. Az egyik vonal: Mo- hay dr. szembekerülése a tör­ténelemmel, meghasonulása és megváltozása. A másik: az al- ezredesné öncsalása, mely vé­gül is az őrületbe kergeti. Thurzó párhuzamos figurákat formál, hogy az egyik bukásá­val magyarázza a másik figura egzmélését, pozitív átalakulá­sát. A probléma, mint már em­lítettük, valós, nemcsak a há­ború utáni helyzetet tükrözi, de hősei napjainkban is itt él­nek közöttünk. Az ellenforra­dalmat követően értelmisé­günk jelentős rétege hasonló lelki defektusokkal küzdött és küzd ma is. Ezért is vártuk oly nagy izgalommal A sóbál­ványt, mert arra gondoltunk, hogy feleletet ad majd nap­jaink égető problémáira is. Thurzó Gábor kísérlete azonban nem sikerült teljesen. Ennek leglényegesebb oka: az általa megformált alakok jel­lemének szürkesége. Amikor ezt állítjuk, elsősorban a Mar- gittai-családra gondolunk, amelynek minden tagja holt, papírmasé-figura. Érzéseik, cselekedeteik indító okai ir­reálisak, ezért gondjaik és szenvedélyeik mindvégig ide­genek maradnak tőlünk. De nem mondhatjuk tökéletesnek Mohay dr. jellemét sem. Ábrá­zolása addig jó, amíg negatív hősként szerepel. Megválto­zása azonban túlzottan leegy­szerűsített, így a benne dúló dráma feloldását már nem érezzük egészen valósnak. Ez nem a szerepet alakító Páger Antal, hanem elsősorban a forgatókönyv hibája. Várkonyi Zoltán kiváló ren­dezői készségéről már több magyar filmben meggyőződ­hettünk. Ezúttal azonban nem nyújtja képességeinek teljessé­gét. Bár a film elején nagy­szerű jeleneteket produkál, ké­sőbb azonban kifullad ő is, akár a forgatókönyv-író. A szereplők közül vitatha­tatlanul Páger Antalé a fő érdem. Jóformán külsősé­gek nélküli, meggyőző ember­ábrázolásáért minden dicséret megilleti, bár szerepe a film második felében eléggé mos­tohán bánik vele. Nem mond­hatjuk el ugyanezt Tőkés Anna játékáról, aki mindvégig küszködik valószínűtlen figu­rájával, de magával a filmsze­rűséggel is és ezért nem egy­szer színpadias eszközöket al­kalmaz játékában. Ruttkay Éva nem találja fel magát kü­lönös szerepében, ezért nem hiteles alakítása. Annál job­bak azonban az epizódszeren- lők: Ladányi Ferenc, Bárdy György, Psota Irén, Szemere Vera és Gábor Miklós. A sóbálvány nem érte el egészen kitűzött célját, de bi­zonyítja azt, hogy filmeseink végre bátrabban nyúlnak a kényes problémákhoz. (P. P.) EGY KIETLEN ország heves vérmérsékletű népének életvi­szonyait mutatja be drámai eszközökkel Roberto Gevaldon filmrendező, A magány fátyla című mexikói filmjében. A film egy emberbarát orvos küzdelmes életét eleveníti meg. AZ ELSŐ SZÉLESVÁSZNÚ norvég filmet Axel Kieland norvég drámaíró müvéből ké­szítik. Címe: Az úristen és az ő szolgái. GYŐZELEM A VOLGÁN címmel dokumentumaimét ké­szítettek a volgai Lenin erőmű felavatásáról. SZOVJET—HINDU kopro­dukcióban Bhilai címmel egész estét betöltő játékfilm készül, amely a Szovjetunió támogatá­sával felépült bhilai vasmű építőinek életét mutatja be. WALT DISNEY öt év óta készíti Csipkerózsika című rajzfilmjét, amelyet a jövő év első felében fejez be. PAVEL KOHOUT Ilyen nagy szerelem című színművét Jiri Weiss filmrendezővel együtt ádolgozta filmre, amely­nek forgatása az elmúlt napok­ban kezdődött. A LENFILM STÚDIÓ elké­szítette Avgyejev Halhatatlan dal című elbeszélésének film- változatát. A főszerepeket Smakov, Karelina és Truszov játsszák. A KÖZELMÚLTBAN mutat­ták be Bukarestben a legújabb román játékfilmet. Címe: Pén­tek este öt órakor. VÖRÖS RÉTEK címmel decemberben művészi dán filmet mutatnak be filmszínházaink Ntmtiimtmtimniiiminiii nffiMinitmHiniiiiiiiiiUiiiiiitiimiiiiiiiiimiuiiiitiiittuiHtiiitimiiiiiiiiiittiiiiiHmiimmiiiiuniiunfNmitmmmniHimmitmMmmmiNiitmiiMiiuiNiiiiiiimmitMmiiitHimmHiiiitiuiHimmiKomiiiifr gyint. De azután meggondol­ja magát: — Miért törődik velem? Meghökkentő kérdés. Hirte­lenjében nem is jut más eszembe, azt mondom: — Hát a rendőrtiszt miért törődik magával? — Azért kapja a fizetését. Cinizmus? Racionalizmus? Nem tudom. De furcsa. Ért­hetetlen ez a -ridegség, ez a túl tisztánlátás ebben a gye­reklányban. — Érdekel a sorsa — mon­dom. — Az, hogy miért ju­tott ide. S hogyan kerülhetne ki ebből? — Ott van — bök a dosszié felé. (A rendőrtiszt magá­nak csinálta, nem hivatalos dolog. Gyűjti magának a sor­sokat. Furcsa szenvedély.) Elolvashatja. — Olvastam. De Jutka — egy pillanatra felrezzen a név­re — maga nem ellenkezett7 Hiszen.. ■. — Tudom, mit akar mon­dani. (Ügy tárgyal, mint egy felnőtt.) Mihez kezdjek ? Mondja, mihez — s hirtelen felém fordul, s kinyújtja két kezét — nem értek semmihez. Az anyám nem törődött velem. Édeséknél — így nevezi a szomszédasszonyt, aki óvta, nevelte — rendesen jártam is­kolába. El is végeztem az ál­talánost. De hát azzal? Ami­kor elvégeztem az iskolát — mert tudja, veszítettem egy évet — eljött értem az anyám. Vitt. (Feloldódik a nyelve.) — Mire észbekaptam, késő volt. Leitatott. Három napig nem hagyott észhez jönni. Víz helyett is pálinkát adott. Ak­kor volt a vonat. *— Azt hiszi, én nem utá­lom magam? Utálom, utálom... — s rázza a zokogás. Már próbáltam dolgozni. Az anyám üldözött. Mit tegyek? Ki se­gít nekem? Édes irtózik tő­lem — azóta! Kihez menjek? Itt mindenki tudja, hogy ki vagyok... kidobnak ... meg­vetnek ... azt mondták, hogy nem vesznek fel takarítani ss, mert a többiek nem tűrnek meg maguk között. — Hová menjek? Pestre? Kihez, hol legyek? Mihez kezdjek ott is? (Elhalkul a sírás. Most már úgy beszél, mint komoly, bölcs felnőtt.) — Ember szeretnék lenni. Szeretném, ha lenne egy fiú, aki a kezem megfogja, s el­visz moziba. Hazakísér. Az­után egyszer megcsókol a ka­puban. Feleség akarok lenni. (Megint könnyes lesz a sze­me.) — Nem tudom, lehet-e gye­rekem? Akaróik. — Elmenni innen — s fá­radtan ölébe ejti a kezét. Nehéz a gond. Minden ka­varog a fejemben, de nem jut egy értelmes gondolat se az eszembe. Hogyan, hogyan lehetne segíteni? Egy eltört sorsot visszaegyengetni? Em­bert alkotni! Embert — égő embert. Hús-vér embert, aki­ben gondolatok izznaik. Aki szeret. Akit a fiú egyszer megcsókol a kapuban. Akinek gyereke lesz. A tiszttel egymásra nézünk. Segíthetünk-e? Segítenek-a nekünk? — A városban nem akarják sehová befogadni — mondja fáradtan a: rendőrtiszt — még a mi kérésünkre sem. — Miért? De hiszen az em­berek ... — Az emberek nagyon meg­értők ...ha másról van szó. ■.. de üyervkor... nem kockáztat­nak ... hátha ott is folytatja... — De hisz ez a lány még gyerek! Hiába „az”, mégis rom_ lat lan. A lelkében ott bújik, minden egészséges vágy, gon­dolat. Csak a hályogot kell leszakítani! — Tudom... tudom .u — * lehajtja a fejét. De olyan nehéz az emberekkel.., — Elviszem. — Mit csinál? — Elviszem innen. Ha ég­föld összeszakad, akkor is el­viszem — keseredik bennem a düh. Elviszem az anyjától, at­tól a cédától. — Nem fogja tudni, hová. S ember lesz Jutka. Segítettek. Sokan segítet­tek. S Jutka révbe jutott. Dolgozik. Szövölány. Hat gé­pe van. Dalol, kacag. A töb­biek szeretik. A szövőműhely üdvöskéje. És senki nem tud­ja a múltját. Mert sajnos, erről hall­gatni kell. Mert akkor más lenne minden. A látszat... még hatalmas dolog... nagy erő,., Jutka sorsát rendbehoztuk. | Élete már tiszta, egyenes vá- § gúnyon fut. Nemrég hívott | telefonon: van ... van egy 1 fiú... lakatos a műhelyben... | gépbeállító... hívta moziba... ? menjen-e? 1 S Nem tudtam hirtelen szó-§ hoz jutni. Jutka, a kisváros | mindenkiéje, megkérdezi: el-§ mehet-e moziba? S azután mondtam: menj | csak — menj csak Jutka! § Tudod: a kapuig. S biztos, | holnap is várni fog. Amit egy háború, s egy ge- | rinctelen anya elrontott, mi I helyrehozzuk. Mert van | erőnk, hitünk hozzá. Van | hitünk az emberekben. Bi-§ zalmunk. S van az embe-1 rekben is akarat, hogy cm-1 bérré váljanak, mert érzik, 3 hogy ebben a nagy családban, | ebben a nagy társadalomban | embereknek van csak helyük. g Igaz embereknek, bárhonnan § is indultak el. Happy-and? Nem, nem az. 1 A happy-and mindig hihe-1 tétlen, valószerűtlen. Mindig | egy a száz közül. De mi | meg tudunk, meg akarunk | menteni minden bukott sor- § sót, minden bukott embert. | Azokat, akik belül, nagyon 1 belül emberek maradtak. És sikerülni is fog. Mert f silóéi ülnie kell. Jutka törté-1 nele véget ért. Vannak már, 1 akik vigyáznak rá. A többi | lányok, s Mária néni, a sző- | vödé vezetője. Meg a lány- f szállási gondnok. Hogy mégis megírtam? De | hiszen akad még Jutka! S | van mit tennünk mindany-1 nyiuniknak! > Mészáros Ottó | Francois Carco: HARMONIKASZÓ Oka a harmonika volt csak, hogy Léon s Nénette odavoltak egymásért — és Fernande meg én. Vadóc volt, mint egy kis legény, fürtjei lágyan nem omoltak. Ki-ki párjával. Szebb regény nem is volt ennél, s nagy, sovány hősnőmnél sem volt szebb leány. De most magamtól kérdem én: hátha nem is épp ő, szegény, hátha a harmonika volt csak oka, hogy érte úgy bomoljak. Sípja búsongott és esengett, hosszan nyögdécselt: ah, talán (gyötrelem, gyönyör egybezengett, s ha volt füled, hát belecsengett) száz tündér lejtett vad dalán. Várni súlcá a vágy nem enged. S húszéves ifjú, hajdanán többet epedtem hallatán, semhogy nyitját megértsem ennek. Bőg, mintha ma is hallanám — de már világos vén fejemnek: csak mihasznák és — hallgat — tán facér szívek s költők merengnek a harmonika dallamán. Rónai Mihály András fordítása Vitezslav Nezval: ISTENHOZZÁD Istenhozzád és ha többé se találkoznánk, gyönyörű volt s elég, most más következik. Istenhozzád és ha ígérünk új találkát, lehet, hogy nem jövünk, más vendég érkezik. Gyönyörű volt, sajnos múlandó és veszendő, hallgass, lélekharang bánat, mindent tudok, búcsúcsók, keszkenő, sziréna, hajócsengő, három-négy mosoly és egyedül maradok. Istenhozzád és ha nem nézhetünk egymásra, maradjon utánunk kis emlék valaha, szellős mint keszkenő, szimplább mint képeskártya, csábító, mint arany-felület illata. S ha láttam én, amit mások csak éppen néztek, annál jobb énnekem, fecske, te ól-lakó, déltájt mutattál, hol vitrinben a fészked, sorsod a repülés, az én sorsom a szó. Istenhozzád és ha mindez végképp elmúlt, annál rosszabb nekem s a remény elmerül. Tán még találkozunk s végleg akkor búcsúzzunk. Istenhozzád s kendő, Végzetem, teljesülj! Weöres Sándor fordítása Makszim Rilszkij: LÁNYOK A SZŐLŐHEGYEN J- ésült füzekről dalolnak a lányok <— o dalokban nem hervad el a fűzi — t a borostyán-parázsú fürtöket szüretelik. A sikoltó egek révületén darvak nyilallnak át, s vissza fájdulják a lányok dalát; köröznek fenn: — sajnálják a füzest? Az ősz aranyán átrozsdáll a bánat, s a szívben kelt édes nosztalgiákat,.. A lányok dala csókokért tüzes... Szőlőhegyek arany foglalatában a büszke Kiev opál ékszere ég. Ember lehelt szelíden itt e tájra, s életre kelt az ihletett vidék; kitárultak egei — s most csodálja teremtőjét, Iki lányos venyigék Hcarja közt lépked és mindet megáldva kijelöli rügyek, fürtök helyét. ... Dalolnak a leányok és velük dalol az álmodó táj mindenütt; még a vincellér is, az ősz hajú, számolt szavú, dologban szigorú, dúdol, s mély zümmje, mint a tamburo kíséri a dalt fény-útjaira. Dalolnak, hogy a dalok sudarára fusson munkájuk lugasa, s hogy arany Október dús asztalára láng-bor kerüljön s szőlők parazsa. Váci Mihály fordítása Ördögi találmány A brüsszeli filmfesztivál nagydíját nyerte ez a kiváló csehszlovák film, amely Verne regényei alapján készült. Hazánkban októberben kerül bemutatásra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents