Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-14 / 217. szám
PEST MEGYEI dCir VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Az új paraszti élet útján (6. oldalon) II. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1958. SZEPTEMBER 14. VASÁRNAP A termelőszövetkezeti mozgatom tíz éve írta: Jámbor Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője A termelőszövetkezeti mozgalom 10 esztendős múltra tekint vissza. Tíz évvel ezelőtt — 1948 nyarán és őszén — alakultak meg az első szövetkezetek, elsősorban a nagybérletek megszüntetésével olyan földnélküli agrárproletárokból, akik a földreform során nem jutottak földhöz. Még ebben az évben, de a következő években egyre inkább csatlakoztak a szövetkezeti mozgalomhoz újonnan föld- hözjutottak és a régi gazdák egyaránt. Ezzel megindult az egységes paraszti osztály kialakulásának folyamata. 1948-ban 17 szövetkezet alakult Pest megyében. Ma a legfejlettebb formában működő tsz-ek száma is meghaladja a kétszázat. Mellettük 44 tszcs, 198 szakcsoport és társulás van a megye területén. Taglétszámuk 1948-ban alig érte el a kétszázat, ma (a társulásokat nem is számítva) megközelíti a tízezret. Vagyoni helyzetükre szinte összehasonlítási alap sincs, mert akkor szövetkezetenként 1—2 lóval és ugyanannyi szarvasmarhával rendelkeztek, ma pedig közel 370 millió forint vagyonuk van. A szarvasmarhaállomány több mint hétezer, a sertésállomány meghaladja a 14 ezret, a juhállomány pedig a 22 ezret. Több mint 50 olyan szövetkezet van, amelynek szarvasmarhaáilománya eléri az ötven darabot. Nem egy tsz-ben a szarvasmarhaállomány meghaladja a százat is. Termelőszövetkezeteink hallatlanul nagy küzdelmek után jutottak el idáig. A szövetkezeti tagságnak szembe kellett néznie az ellenséges elemek által szított szövetkezetellenes hangulattal, amit helyenként annyira kiéleztek, hogy jelentős mértékben sikerült elszigetelni a szövetkezeti tagságot. A szövetkezeti gazdálkodás javulásával, a belső rend erősödésével, a jövedelem szaporodásával, s nem utolsósorban a sokirányú politikai munkával sikerült ezt az ellentétet a szövetkezeti tagság és az egyénileg dolgozó parasztok között feloldani. Ma már az egyéni gazdák nagy többsége — ha nem is lép még be a szövetkezetbe — elfogadja a tsz eredményeit, jó barátságban élnek egymással, segítik egymást gazdálkodási és egyéb problémáik megoldásában. Minden erőt latba kell vetni az elkövetkező időkben is a helyes kapcsolatok mélyítésére és szélesítésére. E tekintetben a szövetkezeti tagság maga tehet legtöbbet. I n zzel egyidőben meg kellett ú küzdeni a gazdálkodásban felmerülő olyan alapvető nehézségekkel, mint a fogatos és gépi munkaerő, a gazdálkodáshoz feltétlen szükséges te- nyész- és haszonállatok hiánya, a vetőmagvak és különböző takarmányok beszerzési nehézségei. Nem utolsósorban a gazdálkodáshoz és egyben a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges alapismeretek hiányával. Ezeken a nehézségeken azonban kemény, verejtá- kes munkával, a szocialista állam segítségével szövetkezeteink többsége e történelmileg rövid 10 esztendő alatt átküz- döíte magát. Ma már a megyében 16 gépállomás több száz erő- és munkagéppel elvégzi a legnehezebb fizikai erőfeszítést igénylő munkát, illetve munkafolyamatokat. A gépállomások a munkásosztály sokoldalú segítségének megtestesítői. Egyre inkább növekszik a hozzáértő szövetkezeti vezetők száma. Több szakiskolát végzett elnök, állattenyésztő és növénytermesztési brigádvezető irányítja már hozzáértéssel a gazdálkodást. Jelentősen megnövekedett a fő- és középiskolát végzett képzett szakemberek száma is. Egyszóval, sikert aratott a néhézségek felett a munkás- osztály és a szövetkezeti parasztság egyesített erőfeszítése. Ha szövetkezeteink tagjai a 10 éves jubileumi évfordulón számvetést készítenek, nem kell szégyenkezniök, mert eredményesen tették meg a szövetkezeti mozgalom első évtizedét és szélesebbre taposták azt az utat, amelyre hosszabb vagy rövidebb idő alatt egész dolgozó parasztságunk rá fog lépni. Ma még sok vita folyik arról, hogy szükséges-e a mező- gazdaságban a nagyüzemi termelés kialakítása. E kérdésről a legérdekeltebbek, a dolgozó parasztok is igen sokat beszélnek. Nagyon sokan közülük — különösen a belterjesebb, nagyobb jövedelmet biztosító gazdálkodást folytató gazdák — még ma is vallják, hogy „e kérdés még nem dőlt el — mert ők kis parcellájuk egy holdján ugyanannyi értéket vagy még többet állítanak elő, mint a községük termelő- szövetkezete”. Ez valójában igaz is, nem kevés még az ilyen paraszti gazdaságok száma megyénkben sem, de nem ez az általános. E nagyon fontos, sok oldalról vitatott ké'r- dést azonban nem ez dönti el. A kérdés eldöntésében alapvető szerepe a termelőeszközök fejlettségének van. A kisparcellás gazdálkodás alapvető termelési eszköze a fogatos eke, a kapa, a kasza, stb. volt és ma is az. Az ipar és a tudomány fejlődésével viszont lehetővé vált, hogy a mezőgazdasági termelésbe is bevonuljanak a nagygépek: aratógép, cséplőgép, gőzekék, traktor, traktorekék, gabona-, kukorica-, répa-, burgonyakombájnok, stb. E termelési eszközök jelentkezése a mezőgazdasági munkában az egyes termelők akaratától és az adott ország társadalmi berendezkedésétől függetlenül törvényszerűen előidézik az olyan nagytáblák kialakulását, amelyeken működésük biztosítva van. Tehát a mezőgazdasági nagy- üzemesítést nem egyes osztályok, vagy pártok’ találták ki, hanem a társadalom fejlődének törvénye tűzte napirendre, aminek végrehajtása történelmileg szükséges, kikerülhetetlen tény. A hatalmon levő osztályok, azok pártjai e szükség- szerűség felismeréséből kiindulva kezdeményezik és elősegítik a mezőgazdaságban a nagyüzemi termelés kialakulását. A mezőgazdasági ' nagyüzemek nem a szocialista országok létrejöttével jelentkeznek a történelemben. Ez több évtizede megvolt és megyan a kapitalista országokban is. A kapitalista Magyarországon a művelés alatt álló terület több mint 50 százaléka nagybirtok volt a felszabadulás előtt is. Tanúskodhat eriöl ez a több tízezer kis- és középparaszti család, amelynek földjét a tönkremenés után dobpergés zenéjével csatolták az úri vagy kulák nagybirtokhoz. Velük együtt tanúskodnak azok a tízezrek, akik az úri birtokok sanyarú cselédsorsában rokkantak meg, pusztultak el fiatalon, vagy éltek a legteljesebb jog- fosztottságban. Ilyen „jövő” állt a magyar dolgozó parasztság előtt. A felszabadító Szovjetunió mentette meg népünk nagyobbik részéi az embertelen cseléd élettől és az állandó létbizonytalanságtól. M ondhatná bárki, hogy „ez egy magyar specialitás” volt, nem bizonyítja a nagyüzemi gazdálkodás szükségességét. Ezt azonban megcáfolja bármely tőkés ország viszonyainak alakulása. Nézzük meg.e szempontból a legfejlettebb tőkés országokat, amelyek mintázzák a tőkés fejlődés útját az lema- radottabb országok számára is. Az Amerikai Egyesült Államokban az elmúlt 15 év alatt a 20 hektáron aluli gazdaságok száma 27,3 százalékkal, területük pedig 29,2 százalékkal csökken. Ugyanezen idő alatt a 400 hektáron felüli nagyüzemek száma 35,9 százalékkal, területük pedig 59,6 százalékkal növekedett. Angliában az 1924 és 1953 közötti időben a 20 hektáron aluli gazdaságok száma 30 százalékkal csökkent. Mi az eddig felsorolt példák alapvető, közös vonása? Mindenekelőtt az, hogy a kapitalista országokban a nagyüze- mesítés gazdasági kényszerrel történik és földönfutóvá teszik a dolgozó parasztokat. Ezzel szemben a szocializmust építő országokban a nagyüzemesítés más módszerrel megy végbe, így a dolgozó parasztságra és az egész népre más a következménye. A szocializmust építő országok mezőgazdaságában is gyors ütemű átalakulás figyelhető meg. A Szovjetunióban a földterület 99,89 százalékát nagyüzemben művelik meg. Kínában a terület 97 százalékát. Az európai népi demokratikus országokban is jóval gyorsabb ütemű volt a fejlődés, mint Magyarországon. Bulgáriában 1957-ben a művelhető területnek több mint 86 százaléka volt a tsz-ek kezelésében. Csehszlovákiában ugyancsak 1957-ben az egész mezőgazdasági területnek 64 százaléka volt nagyüzemi. A szocializmust építő országokban ez a folyamat nem gazdasági kényszer, hanem a személyes meggyőződésen alapuló önkéntesség útján ment és megy végbe. Következménye nem a kisparaszti termelők tönkretétele, hanem a dolgozó parasztok gyors ütemben javuló életkörülménye, a fizikai munkától való megszabadulás. A nagyüzem előrehaladását ugyancsak kötelezően írja elő a belső és a nemzetközi piacon kialakult verseny és a dolgozók egyre fokozódó igénye. T ízéves szövetkezeti mozgalmunk tapasztalatai pozitívak, előremutatóak. Jól gazdálkodó szövetkezeteink eredményei alapján az egyénileg gazdálkodó parasztok egyre nagyobb tábora győződik meg a szövetkezeti mozgalom helyességéről. A történelem sürgeti a folyamat véghezvitelét. Ezért számos tennivaló van még meglevő szövetkezeteinkben, hogy példamutató nagyüzemek legyenek és eredményeik ismertetésével megkönnyítsék a dolgozó parasztok döntését. A mozgalom tízéves évfordulóján üdvözöljük az új falusi élet úttörőit, kívánjuk, hogy további sikereket érjenek el a szocialista mezőgazdaság megteremtésében. Kémkedés, diverzáns-cselekedetek, aknamunka az amerikai agresszív külpolitika szoigálatában A KORMÁNY SZÓVIVŐJÉNEK LELEPLEZŐ NYILATKOZATA Tegnap délelőtt sajtókonferenciát tartottak az Országházban a bel- és külföldi sajtó képviselői részvételével. Az értekezleten Gyáros László, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, mint a kormány szóvivője tett nyilatkozatot. Hűnözők — mint a hírszerzőszervek káderei Köztudomású — mondotta —, hogy az ellenforradalom alatt és után Nyugatra távozott magyar állampolgárok egy része közönséges bűnöző. Ezek háborús bűnösök, ellenforradalmi terroristák, gyilkosok, betörők, sikkasztok, akik egyrészt még hátralevő büntetésük, másrészt pedig a felelősségre vonás elől szöktek Nyugatra, és most „áldásos működésüket” a nyugati rendőri szervek jegyzik fel naplóikba. E háborús bűnösök, gyilkosok, banditák többsége kiszökése után azonnal az amerikai hírszerzőszervek kádereivé lépett elő. Dr. Balogh Béla, volt ügyvéd például, akit 1946-ban háborús ■és népellenes bűntett miatt életfogytiglani börtönre ítéltek a magyar bíróságok, az amerikai hírszerzőszervek megbízásából a Salzburg melletti „Camp Roeder" táborban végez kémkiválasztó és beszervező munkát. Ugyancsak ilyen minőségben tevékenykedik ott dr. Juhász (Schaffer) Imre, volt horthysta ezredes, a VKF/6 osztályának volt vezetője, akit 1956. októberében szintén az ellenforradalmárok szabadítottak ki a börtönből. Az említett személyeken és hasonszőrű társaikon kívül az amerikai hírszerzőszervek felhasználják azokat az alapjában véve becsületes, de a nyugati propaganda hatására vagy csupán kalandvágyból kiszökött fiatalokat is, akik az ellenforradalom idején nem kompromittálták magukat, s most Nyugaton többnyire egyszerű munkásként gyárakban, üzemekben dolgoznak, vagy esetleg az amerikai irányítás alatt álló, úgynevezett „Labour Company Service” alakulatnál, vagy éppen az amerikai hadseregben teljesítenek fegyveres szolgálatot. Az amerikai hírszerzőszervek ezeket a fiatalokat tanulmányozzák, majd kiválasztják azokat, akiket alkalmasnak találnak kémfeladatók elvégzésére. Gyakori módszerük, hogy egy-egy ilyen általuk kiváRádió adó-vevő berendezés a bemutatón. lasztott fiatalembert anyagilag lehetetlenné tesznek, azután mindenféle ígérgetésekkel (például jobb munka- lehetőséget biztosítanak a számára, vagy elintézik kivándor, lásukat az Egyesült Államokba stb.) magukhoz édesgetik őket, majd hazájuk elleni legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésére, hazaárulásra és kémkedésre kényszerítik őket. Kémek diplomata álarcban A Magyar Népköztársaság illetékes szerveinek több olyan adat van birtokában, amely bizonyítja, hogy az amerikai kormány az 1956. évi ellenforradalmi fegyveres felkelés után sem hagyta abba annak a diplomáciai szabályokkal ösz- szeegyeztethetetlen módszernek alkalmazását, hogy budapesti követségén diplomatafedés alatt hírszerzőket foglalkoztat. Ezek a diplomaták a Magyar Népköztársaság jó-, indulatával visszaélve, romboló aknamunkát folytatnak hazánk ellen. A Magyar Népköztársaság belügyi szervei az ellenforradalom fegyveres leverése óta jó néhány amerikai kémet vettek őrizetbe. Ezeket egyrészt Nyugatról dobták át, de vannak köztük sokan, akik itthonról nyújtottak segítséget Nyugaton levő kapcsolataiknak, vagy egyes amerikai követségi diplomatákkal közöltek és adtak át titkos anyagoikat. Ezek közül kívánunk néhányat ismertetni önökkel. A magyar közvélemény előtt ismert tény, hogy az ellenforradalom idején néhány amerikai diplomata visszaélve a helyzettel, diplomata voltával összeegyeztethetetlen tevékenységet folytatott. Amikor az áruló Nagy Imre bejelentette semle- gességi nyilatkozatát, Dallam ezredes úr, az azóta kiutasított légügyi attasé például arra hivatkozva, hogy Magyarország már úgyis „semleges", elment egy katonai egység parancsnokához, és egy harci repülőgép elektronikus berendezésének leírását követelte tőle. amit azonban ennek ellenére sem kapott meg. Hasonlóképpen a „semlegesség” jelszavával akart adatokat szerezni Gleason úr, az amerikai katonai attasé helyettese is, aki egy harckocsit akart tüzetesen felmérni, azután egy ipari vállalat termékeit akarta megtekinteni és lefényképezni, majd távozóban egészen „véletlenül” több tervdokumentációt szándékozott magával vinni. Említésre méltó, hogy ez alkalommal egy Münchenből érkezett hírszerzőtiszt volt a társaságában. Miért leit ltallam ezredesiből vezérőrnagy ? Dallam ezredesről még megemlíthetjük, hogy e magasrangú diplomata — jelenleg már „jó munkája jutalmául” vezérőrnagy — hírszerző-hálózatot épített ki a Magyar Népköztársaság területén és nemcsak személyesen, hanem ügynökein keresztül is igyekezett titkos adatok birtokába jutni. Kapcsolata volt például Illési Gáborral, akit 1957, augusztus 27-én tartóztattak le az állambiztonsági szervek. A letartóztatás alkalmával Illésinél megtalálták az általa elkészített és Dallam utódjának átadandó kémjelentéseket és a kémtevékenységét bizonyító eszközöket. Dallam több repülőtér, katonai objektum és középület felderítésére utasította Illésit, amit az elvállalt és végre is hajtott. Dallam a konspirált találkozókon részletesen kioktatta a titkosságra Illésit. Illési kémtevékenységéért Dallamtól körülbelül 8009 forint készpénzt, valamint fényképezőgépet, karórát, villanyborotvát, gyűrűt, pulóvereket, ingeket, csokoládét és más ajándékot kapott. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Illésit a részben beismerő vallomása, a kémtevékenységet bizonyító dokumentumok és eszközök alapján, valamint a cselekMiniatür magnetofon és kis műszerek. (Folytatás a 2. oldalon)
