Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-13 / 216. szám

1958. SZEPTEMBER 13. SZOMBAT ßm MEGYEI K&irlap Az „alvállalatok“ érdekében Tápíósieién van egy 40—50, a nyári szezonban 160—180 munkást foglalkoztató üzem, a Kertimag Vállalat, amelynek nincs étkezdéje, következés­képpen nincs üzemi konyhája sem. Ennek a nem önálló el­számolású, telep-jellegű válla­latnak fürdője és öltözője is 'korszerűtlen és kicsiny, s meg­győződéssel írom le, hogy nem felelne .meg egyetlen városi üzemünk igényeinek sem. A politikai és a kulturális élet technikai lehetőségei ugyan­csak korlátozottak, annak kö­vetkeztében, hogy a vállalat minden négyzetméterét terme­lési és gazdálkodási célú ter­mek, helyiségek, foglalják el s ezeket bővíteni szintén kívá­natos volna. A Kertimag Vállalat — az ott dolgozó vezetők, munkások hibáján kívül — szinte halma­za az ellentmodásoknak. Szo­cialista üzem abból a szem­pontból, ahogyan termel, aho­gyan bérezik a dolgozókat. Szocialista abban a tekintet-i olyan ben is. hogy az egykori angol és az államosítás óta társadal­mi tulajdonban levő üzem gépparkját felfrissítették, nem utolsósorban a termelőmunka megkönnyítése végett. Szocia­lista vonás az is, hogy a válla­latot körülvevő park virág­ágyásait, rózsafáit gondos ke­zek óvják, ápolják. De nem mondható szocialista állapot­nak az a tény, hogy a bért ki­egészítő kommunális juttatá­sokban nem részesülhetnek a munkások, mert az erre szol­gáló beruházások évről évre elmaradtak. Ellentmondás ez, mert a vállalat elismerten hasznothajtó tevékenysége még inkább indokolja a kom­munális igények realizálását. Ellentmondás továbbá, hogy milliárdokat forgató gazdasági viszonyaink között az embe­rek tudatát átalakító politikai fejlődésnek 80—100 ezer visz- szatartott forint akadálya le­lhetett azáltal, hogy egyesek ' szűk' 'prákticizmusbol úgy vél­ték í a termelést kizárólag a gazdásági beruházások szolgál­ják. Ellentmondás végül, hogy a vállalat problémái a mi társadalmi rendszerünkben ilyen hosszú ideig megoldatla­nok maradhattak. Egy kissé talán hosszan is szóltam a tápiószelei tapaszta­latokról, hiszen az üzem — ha ilyen tekintetben nem egyet­len is hazánkban — csupán el­enyésző kivételnek számít a jó példák rengetegében. Hogy kiindulópontként mégis ezt a példát választottam, annak né­hány olyan általánosítható ta­nulság az oka, melyet a Kerti- mag Vállalat esete okulásként j felkínál. Társadalmi rcnfaerüak terme-i szetes velejárója, hogy a gaz-.. daságj élet — csakúgy, mint a I politikai vagy a kulturális élet, | — szüntelen mozgásban van s \ ebből következően gyakran ke-1 rül sor különböző átszervező-1 sekre, a gazdasági-termelési | intézkedések célszerű módosí-f tására, kiegészítésére. Arról | most bővebben nem kívánok | szólni, hogy a múltban ennek | az igazságnak alapján (vagy! néha ürügyként is) egyes gaz ] dasági vezetők nem mindig] jártak el a szükséges gondos-1 Sággal. Arra is volt példa.] hogy az inkább terhet jelentő,] mintsem hasznot hozó vállala- ] tokát, különböző minisztériu- j mok é9 főhatóságok szívesen] „leadták”, mások presztizskér ] dósból hónapokig tartó harcot] vívtak jól jövedelmező válla- j latok, jól működő intézmények i megszerzéséért. Az ilyenfajta ] átszervezések, divatos szóval • j „profilírozások” egyre ritkáb-i bak, bár még ma is előfordul- ] nak. A változásokat előidéző tár­sadalmi szükség elsődleges szempont, de ez nem mentheti fel a különböző főhatóságokat az alól a felelősség alól, amellyel az átszervezés sor­sára jutott vállalatoknak, in­tézményeiknek tartoznak. Rcesz szokássá vált — különösen a beruházások vonalán —, hogy amikor valamely üzem, válla­lat új „gazdát” kap vagy csu­pán felvetődik ennek lehető­sége, a régi gazda nyomban leteszi a hatásköréből kivett, illetve kikerülő intézmény gondját és nem hajlandó töb­bé egyetlen forintot sem ál­dozni rá. Akkor sem, ha erre megvan az előre „beállított” anyagi fedezet, akkor sem, ha előzetesen ezreket költött a beruházások tervrajzainak el­készítésére vagy más előkészü­leti munkákra. (Ez történt a négyszer átszervezett tápiósze­lei vállalat esetében ia) Le­het-e mással, mint rosí® érte­lemben vett hivatalnokszei- lemmel magyarázni azt a kö­zönyt, hogy amikor „levegő­ben lóg” egy vállalat, a „régi” felsőbb sserv már nem, az „új” még nem érzi kötelessé­gének a vele való törődést. A legfőbb hiba azonban az, hogy ez a szűkmarkúság figyelmen kívül hagyja nemcsak a válla­lat érdekét, hanem egyszer­smind az ott dolgozók érde­keit, jogait is. * Népi államunkban — nyu­godtan állíthatom — minden tett vagy mulasztás, amely antiszociális — egyben törvénysértő is, hiszen legfőbb törvényünk, az alkotmány mondja ki a dolgozó ember jo­gait a munkája után őt meg­illető járandóságokra. Ilyen járandóságok a bért kiegészítő kommunális, szociális juttatá­sok. Ezek megvonása lényegé­ben egyenlő a dolgozók meg­rövidítésével. tehát antiszociá­lis. \ fentebb ecseteit „hivatalnok- szellemnek“ van még egy vál­tozata, amely kifejezetten a falvakban létesített üzemek­nél, vállalatoknál található meg. Számos falusi üzem — részben vagy egészben ma még kénytelen nélkülözni a szóban forgó kommunális létesítmé­nyeket, mert annak idején az üzemi tervezés elsősorban a termelőkapacitást tartotta szem előtt. A jóléti beruházá­sokról a terv úgy rendelkezett, hogy azokra egy későbbi idő- pontbaA kerüt majd' SbtY Sok helyütt azóta pótolták már a mulasztottakat, sok helyütt nem. Nem pótolták, mert a fő­hatóság — nem egyszer az adott üzem vezetője —, fölös­leges igénynek minősíti az üzemi étkeztetést, mondván: mi szükség erre, a mi munká­saink helybeli vagy a környék­ről bejáró parasztok, akik disz­nót vágnak, kertészkednek, ál­latokat tartanak, megoldják ők maguk az élelmezés gondját! Ha a kultúrhelyiségről esik szó, arra is van kész „érvük”. Ha megfelelő öltözőt, fürdőt sürget valaki, elintézik azzal, hogy „úgy sem kell nekik”, „nem igen használják”. Persze ennek az előítéletnek van némi alapja is. A mezőgazdaságból verbuválódott új ipari munkás­ság egy része nem, vagy csak ritkán él azokkal a lehetősé­gekkel, melyeket üzeme nyújt számára. Nem olvas, nem vesz részt az üzem kultúrmunkájá- ban, sőt látogatóként sem ér­deklődik felőle. Hideg élelmet fogyaszt ebédre, mert évekig, évtizedekig ehhez szokott. Nem fürdik meg munkája végezté­vel, mert a higiénia még nem életszükséglete. iWinde; nagyon sajnálatos do­log, amin türelmes' nevelő­munkával változtatnunk kell. De az sokkal elszomorítóbb, hogy egyes főhatóságok, üzem­vezetők ezt az állapotot mu­lasztásaik takarójául használ­ják fel, s hogy az efféle kultú- rálatlanságot hamis elméletük­kel még konzerválni is akar­ják. Mert az igénytelen, maradi munkás már falun is kivétel­nek számít. És ha a többiek nem dörömbölnek nap mint nap a felsőbb Szervek ajtaján, ez ne töltse el megnyugvással az érintett vezetőket. Ellenke­zőleg, hiszen az általuk veze­tett, irányított vállalatok új munkásrétege ma még érez­hetően kispolgári szemléletű. Lehet-e fontosabb érdek, mint az, hogy mielőbb szocialista tudatú munkásokká váljanak? Aligha. Ehhez azonban anyagi áldozatokkal is hozzá kell já­rulni. Figyelembe véve az egyes vállalatok, főhatóságok, miniszteri tárcák pénzügyi le­hetőségeit, határozott program­má kell tenni: a falun dolgozó ipari munkás életformája — mindenekelőtt a gyáron belül — ne különbözzék a városi munkásságétól. András Endre Hóba vetik a búzát Vaszilij Krimov szovjet mezőgazdász szerint két­szeresére növekszik a búza terméshozama, ha hóba vetik el. A Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia moszkvai tangazdaságában már arattak olyan búzát, amit januárban vetettek. Oroszország központi és északi vidékein ez rendkí­vül fontos, mert ott rend­szerint hideg a tavasz és az esős ősz zavarja a ter­més betakarítását. Vaszilij Krimov mezőgazdász tehát azt javasolta, próbáljanak télen vetni búzát, amikor a földet vastag hótakaró borítja. A mezőgazdász a követ­kezőképpen gondolkodott: a gyomok jól bírják a telet és tavasszal leghamarabb kezdenek fejlődni. Miért ne lehetne a búzát is hóba vetni? Miért ne lehetne olyan fagyálló búzafajtát találni, amely az első nap­sugarakra fejlődésnek in­dul és sokkal hamarabb beérik? Az eredmények minden várakozást felül­múltak. A télen vetett bú­za hektáronként több mint 40 mázsa szemet hozott. A szovjet mezőgazdász to­vább folytatja kísérleteit zöldségfélékkel is, főkép­pen káposztával, sárgaré­pával és hagymával. Már négy éve, hogy Acs Balázs, a Nagykőrösi Faáru- és Dohányzócikkgyártó Vállalat dolgozója megtervezte és elkészítette az első napszemüveget. A keret kivágásától és fényezésétől az üvegek becsiszolásáig mindent maga I végez saját tervei és munkamódszere szerint. Cjabban I négy asszony segítségével dolgozik, mivel az ízléses és I jó minőségű szemüvegek nagy keresletnek örvendenek 'EiiiniiinitiiiimiiiiuiiiMiiHiiiniiimimiiiiiiiliHiiiiiiiHiiiuimumnHiiiiiiiilfHiiimiiniiniiiiiimHmnMiliMiiniiitimnHiiimmmi MEGHIÚSULT KEZDEMÉNYEZÉS Nagyon sok szó esik ma­napság a termelőszövetkeze­tek baromfitenyésztéséről. Bi­zony, lehet is róla beszélni, mert ha a megye tsz-einek baromfiállományát nézzük, az alig néhány százaléka annak, amennyit az egyéni parasztok tartanak. Mi ennek az oka? Talán a nagyüzemben nem fi­ytífv zetődik ki a baromfinevelés? De bizony kifizetődik, leg­alább annyira, ha nem job­ban, mint az egyéniben. De okulásul hadd mondjunk el egy példát arról, hogy néha milyen gátló körülmények akadályozzák egy-egy szövet­kezetben a baromfitenyésztés meghonosítását. Felber Viktor, a szentmár- tonkátai Dózsa Tsz agronó- musá régóta tervezi már, Kógy a jól működő tsz-ben ba­romfit is tenyésztenek. Igen- ám, csakhogy az ő elhatározá­sa ehhez kevés volt, mert a tagság csaknem egyöntetűen ellenezte javaslatát. Különböző kifogások hangzottak el a tagság részé­ről, többek között ilyenek: rá­fizetünk”, „elhordja a róka”, „csak nem vesződünk aprójó- szággal” stb. Pedig a szövetkezet tanya- központja kiválóan alkalmas a baromfitenyésztésre. Ezt bi­zonyítja az a tény, hogy több száz háztáji baromfi szaladgál az udvaron. A gondolat nem hagyta kát nyugton az agro- nómust. Amikor látta, hogy másként nem megy, azt aján­lotta a tagságnak: „ha ráfize­tés lesz a baromfira, a magam zsebéből kifizetem a szövetke­zet kárát”. Ezzel az ajánlat­tal aztán igazán nem lehetett szembeszállni. Belenyugodtak a tagok, mondván, „legyen úgy, ahogy Viktor bácsi akar­ja”. Még javában folyt a vita az agronomus és a tagság között, amikor — pontosan március 9-én — ajánlatot kapott a szövetkezet napos- és elő­nevelt csirke szállítására Nagygombosról, az egyetemi tangazdaságtól. A végnélküli vita miatt csak április 8-ón rendelhette meg Felber Vik­tor a 70 darab előnevelt kis­csirkét. Úgy számította — miután egy pillanatig sem gondolt arra. hogy kísérlete kudarcba fullad — felnevelés után mind meghagyják, s ez a 70 darab képezi majd a törzsállományt. Több mint egy hónapig vár­tak a tsz-ben a kiscsirkék megérkezésére — hiába. Mi­után gyanús volt a dolog, Fel­ber Viktor május 14-én levél­ben sürgette meg a szállítást. Munkájának, harcának ered­ményét érezte megsemmisül­ni, miután elolvasta a tan­gazdaságtól május 17-én ér­kezett levelet. Arról értesí­tették röviden, hogy a tsz megrendelését nem tudják kielégíteni. Kit lehet ezért okolni ? Nehéz lenne ennyi idő után kideríteni, hogy a tangazda­ságban kit terhel a felelősség a szállítás halogatásáért és azért, hogy a szövetkezet vé­gül is nem kapta meg a meg­rendelt csirkéket. Szolgáljon azonban okulásul e rövid kis történet arra, hogy még egy- egy hivatalos üzleti megren­delőlevél mögött is emberek vannak. Emberek, akiknek esetleg sok-sok munkába és fáradságba került, amíg a megrendelőlevél a címzetthez jut, .s akiknek nagyon rosszul esik, ha,, kérésüket felületesen, nemtörődöm módra kezelik. Most már nincs más válasz­tás, mint jövőre ismét pró­bálkozni. Felber Viktor biz­tosan meg is teszi ezt, hiszen nincs okunk kételkedni ab­ban, hogy csalódása ellenére továbbra is hű szószólója ma­rad a nagyüzemi baromfite­nyésztésnek. M. S, szer és minden különösebb ok nélkül. Hangja, amely mérsé­kelten adagolva a hajnali per­cekben üdítően hat, később idétlen rikácsolássá torzul és emlékeztet a nagyon vén papa­gájok hangjára, amely — mint tudnivaló — a rosszul felvá­gott nyelvek bűne. M inek szaporítsam a szót: szomorú és rettene­tes dolog, amit ön művel he­tek óta. Szomorú azért, mert nagyon hiú vénemberek hiá­bavaló erőlködésére emlékez­tet és rettenetes, mert meg­mérgezi békességre vágyakozó életünket. Hajnali harsonázása azért mégis néha színes álmokat küld a szememre. Mára virra­dóra ismét gyereknek álmod­tam magamat. Ott futkároz- tam a régi udvaron, de lek­városkenyér nem volt most a kezemben. Mintha az ön éles csőre szakította volna ki be­lőle. Én viszont annál éhesebb voltam. Togócsk áztunk. Én voltam a fogó. És az udvar sarkában sikerült megfognom kertvedet... Alomországban minden tü­neményes gyorsan történik, fpv eshetett, hogy a következő pillanatban már a, réai, dúsan féri fett diófaasztal körül ül­tünk, és naayszerű étvággyal tomiaszfoffnk az ebédet. Az ebéd koronájai kakas­pörkölt volt. Magyar László kasokra gondo tam, vérpiro! tarajúakra. rágj ogó aranytól- lúakra, akik szí letett urak és egyeduralkodók voltak a ma­guk udvarában is birodalmuk léckerítései közi tt, és akik is­merték az ős szabályokat tisztelték a h igyományokat Leginkább csa hajnálontc kukorékoltak -s háromszoi szóltak, mint az írás is mond­ja. Igaz viszoi t, hogy a jc öreg Nap is r ndesebben vi­selkedett: piros a aludt képéi igencsak feles reite gyűrött aranypárnáiról a harmadik kakasszóra. De ön rútul s regszegi ezt as ősi törvényt. I em tudom és nem is kutatom lrogy ki a lu­das benne. Lelit í. hogy a Nap. ban van a hib amely klssi elöregedvén, to rább lustálko­dik felhőágyábt n vagy hallasz romlott , meg és nem észleli as ébresztő harson it, de az is le­het — márpedi; ez a valószí­nűbb —, hogy f)n követi el t hagyománysérti st és belesz«- relmesedvén öt hangjába, ren­dületlenül hai tonázik akkos is, amikor más magasra röp­pent a Nap a f jünk fölé. Ku­korékolni mélt íztatik rendü­letlenül és sza Mdatlanul reg gél, délben, est>, minden rend színesedett tőle hajnali álmom. Kurtanadrágos gyereknek ál­modtam magamat, aki ott sza­ladgál a falusi udvar terebé­lyes eperfája alatt, szitakötőt kerget, hatalmas karaj szilva­lekváros kenyeret majszol és a biztos sövény mögül görön­gyöket hajigái a porfellegben tovavonuló községi csorda kor- mosltépű bikája után vagy ki- nibálja a büszke kakas fark- tollait, hogy sapkája mellé tűzve élethívebben játszhassa cimboráival a zsandár—betyár nevű háborúsdit. Jó volt ki­csit belefelejtkezni ezekbe a szelíd és vidám álmokba és jó volt belőlük emlékmorzsá­kat szedegetni, ha néhány pil­lanatra fel is riasztott a túl- hangos harsonázás. T iszteltem és szerettem önt ezekben a napókban, mert az ifjúság színét. ízét, hangulatát idézte fel lelkem mélyéből ismerős hangja. Har­matos hajnalok üde levegője cirógatta vénülő arcomat ilyen­kor. szívemben le is falusi ha­rangok muzsikája zengett és ez a szép, tiszta muzsika leg­alább egy-két pillanatra szám­űzte a közelemből a valóság diszharmonikus lármáját. Hajdanvaló szép, büszke ka­Kukurikú .MEGSZÓLÍTÁS NÉLKÜL 1V1 írom ezt a levelemet és őszintén elárulom ennek a miértjét is. Nem ismerem az udvarban uralkodó szabályo­kat, nem tudom, milyen for- \ mulat ír elő ilyen esetekben : a spanyol etikett. Ezért bi- \ zonytalan az is, hogy jelen \ írásom milyen műfajhoz tar- \ tozik: felségfolyamodvány-e ; vagy egyszerű felirat, esetleg [nem több szerény nyílt levél- \ nél. Ezért óvatosan kerülök \ minden fölösleges cikornyát ! és már rá is térek a lényegre. I Arról van szó, hogy jó né- ] hány hete tudok az ön létezé.- ] séről. Tudomásul kellett ven- I nem, hogy a csöndes, barátsá- ] gos udvar, amelynek szelíd ] virágágyait a gondos háziasz- 1 szony szorgalmas keze a kor- | szellemhez híven — hogy di- i vatos szóval éljek — vitamin- ! kertté alakította át, új ural- | ködöt kapott az ön személyé- I ben. A trónralépég aktusát 1 sajnos, nem láttam. De az I uralkodás tényét napról napra | tapasztalnom kell. Ez az ural- 1 kodás harsány kukorékolásból i áll. (Nagyon szegényes lehet | az olyan udvartartás, ahol I maga az uralkodó kénytelen I harsonázni. deháf változtak a* 1 idők. a? összezsugorodott ci- ! villlstából nem nanyrm futja 1 az udvari harsonások fizeté­§ *őro is.) 1 Eleinte bukólikus hangulat- = ba ringatott a kakasszó. Meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents