Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-11 / 214. szám

1958. SZEPTEMBER 11. CSÜTÖRTÖK “hírlap iVe általánosítsunk! Talán négy évvel ezelőtt láttam utoljára. így érthető, hogy meglepetésemben fel­kiáltottam: mennyire meghíz­tál! — Igen, több mint nyolc hónapig feküdtem kórházban, ott híztam meg ennyire — felelte. Azután elmesélte, mi Is történt vele. Az ellenforradalom nagyon megrázta. Látta a becsapott, s hamis diadalukban niegré- szegült emberek tetteit, a hu­ligánok öldöklését. Tudta, hogy keresik a kommunistákat, s akit érnek, elhurcolják. Azt gondolta, jobb lesz, ha el­utazik vidékre, az édesanyjá­hoz. Néhány nélkülözhetet­len ruhadarabot vett magához és kisfiával együtt felkéredz- kedett egy teherautóra. Ütköz­ően az egyik kanyarnál nagyot zökkent a száguldó kocsi és 6 kiesett. A kocsi nem állt meg. Otthagyta ájultan az utca kövén. Kórházban tért magához. Amikor felnyitotta a szemét, az orvos éppen ott ült az ágya szélén. Ijedtében fel akart ugrani, de erőtlenül visz- jszaesett. Ismerte az orvost. Régen többször járt hozzá ke­zelésre. Az orvos is tudta, hogy 6 valahol személyzeti osztály- vezető. Most vége, bizonyosan vége — gondolta az asszony. Nem lehet tudni, kiben mi la­kozik és erről az orvosról elég sokat hallott: milyen rideg, szívtelen ember. Amúgy sem bízott senkiben, hiszen a szörnyű események folytán el­vesztette hitét az emberekben. Az orvos szigorúan rászólt: ne mozduljon, mert az életébe kerülhet! Súlyos belső zúzó- dásokat szenvedett, minden fe­lesleges moccanás veszélyes... Aztán atyailag megfogta a ke­zét és megsímogatta. Csende­sen, hogy a másik ágynál ne hallhassák, odasúgta: nem kell félni, majd én vigyázok magára. Meggyógyítom. Másnap fegyveresek állí­tottak be. Ávóso,kat keresték. gyanakvóan tekingettek--fe­lé, . s miután elmentek,. egy ápoló jött érté, Tolókocsira emelte. Durván, kelletlenül bánt vele. Ismét felébredt benne a gyanú, kérdezősködni azonban nem mert, csak össze­szorította remegő száját. Meg­ölik! — gondolta. AAásik szobába vitték, áhol mindössze négy ágy volt Az egyikbe ismerős fe­küdt. Az is kommunista. At­tól tudta meg, hogy az orvos utasítására költöztették ide, mert itt biztonságosabb. Mind a négy ágyban kommunista fekszik és itt jobban bújtat­hatja őket, többet tud velük törődni Valóban, a nap minden órájában — ha csak egy percre is — benyitott hoz­zájuk és megkérdezte, nem kí­vánnak-e valamit. Lassan va­lamennyiükbe visszatért a hit, hiszen- az orvos biztat­ta, bátorította őket. Mindezt akkor, amikor a kommunistá­kat üldözték, kint ropogtak a fegyvereik. Ez az orvos még azt is megtette, hogy felkutatta az asszony fiát és belopta hoz­zá a kórházba. Holott béke­időben ő tartotta be legszi­gorúbban azt a szabályt, hogy kórterembe gyermeket nem szabad beengedni. Amikor leverték az ellen- forradalmat, rendeződtek a körülmények, a kórházban is helyreállt a régi élet. Az or­vos már nem járt be minden órában hozzájuk, már nem ült hosszú ideig az ágyuk szé­lén, s nem mondott annyi me­leg, baráti szót, mint az ellen- forradalom alatt. Vísszaválto- zott szigorú, pontos, sokszor ri­degnek tűnő orvossá. Ezt az orvost én is ismerem. Azelőtt nem tudtam róla, hogy kommunista De hát nehéz időkben jobban megismerik egymást az emberek ... Xalan soha sem írtam volna meg ezt a történetet, hi­szen sok kommunista orvosról, munkásról, mérnökről, dolgozó parasztról, tanárról írhatnék hasonlóan, akik nehéz időben Is bebizonyították hűségüket a néphez, a pártihoz. Egy Cse­pel autógyári lakatos késztetett mégis a fentiek megírására. A napokban a pártról, a párt tisztaságáról beszélgettünk. Többek között elmondotta, hogy a kislánya valamelyik kollégiumban KISZ-titkár. Hosszan mesélte, mennyit dol­gozik a gyerek, s milyen sok nehézséggel küzd. Segítőtár­sai ugyan vannak, de kevesen. Azok között is olyanok, mint például egy orvosnak a lá­nya. — Milyen segítség lehet az?! — kérdezte, s rögtön ma­ga felelt rá: semmilyen. Egy orvos lánya nem hihet a mi ügyünkben! Később kimondta a végső következtetést is: az értelmiség nem kívánhatja őszintén a proletárdiktatúrát. Azok egész másképp élnek, mint a munkások ... Beszél­getésünkbe mások is bekap­csolódtak és többen is han­goztatták, hogy az értelmisé­giek között nem lehet kommu­nista. Akkor jutott eszembe en­nek az orvosnak a története, alvi a legnehezebb időkben mutatta meg, mennyire kom­munista. A Csepel autógyári elv társnak abban Igaza le­het, hogy ez az orvos nem úgy él, mint. a munkások. Bi­zonyára előbb díszítették puha szó’hyegek lakásának parket­táját, fényes csillár a mennye­zetét, mint a munkásét, talán ma is gyakrabban ül első- osztályú étteremben, mint ö, vagy vásárol drágább jegyet a színházba ... Igaza van abban is, hogy a munkásosztály helyzeténél fog­va közelebb áll a párthoz. A kapitalista világban egy osz­tály sincs úgy kizsákmányolva, mint, a munkásosztály. Egy osztályt sem taszít a nyomor olyan mélyre, mint a proleta­riátust. A párt elsősorban a munkásosztály pártja és tag­jai sorát is elsősorban a mun­kások legjobbjai töltik meg. De juthattunk-e volna ennyire 13 év alatt, virágoz­hatna-e országunk, megvál­tozhatott volna ilyén gyors ütemben a munkások élete, ha ~a-nuuvkdsosztáhj. mellett nincs ott segítőtársként az értelmi­ség, sőt a kommunista értel­miség? Termelhetne-e Sztá- linváros, Kazincbarcika, épül­nének-e új üzemek, s növe­kedne-e a termelékenység, ha a kutatók, mérnökök nem ad­nák munkájuk mellett lelkese­désüket, bizalmukat, szeretető- két is a pártnak? Hány pedagógus, hány író, költő volt tagja az illegális pártnak? Hányán ismerték fel, hogy a kapitalisták az ér­telmiséget csak saját jólétük kiszolgálóivá tették? Hányán szenvedtek, nyomorogtak a munkanélküliség évei alatt, akiknek a Horthy-rendszor még kenyeret sem tudott biz­tosítani? Hányán voltak, aki­ket üldöztek szabad vélemény- nyilvánításuk, eszméik miatt? S a börtönökben, a koncentrá­ciós táborokban a munkás­foglyok mellett ott sínylőd­tek az értelmiség legjobbjai is. Nem mondhatjuk, hogy va­lamennyi értelmiségi dolgozó megértette már, milyen új lehetőségeket, milyen távla­tokat nyitott számukra a párt. Van, aki azt hangoztatja, hogy csak a munkájának él, nem hajlandó politizálni. De a munkáját szívesen állítja né­pi demokráciánk szolgálatába. Sokan hódolnak még közülük az idealista eszméknek és többen -közülük mint ideálra, a kapitalista Nyugat felé ka­csingatnak. Ingadoznak. Ide­gen számukra a marxizmus— leninizmus. Sokaknak az el­lenforradalom és az azt követő időszak, a disszidensek levelei nyitották fel a szemét. Egyre több azoknak a száma, akik nemcsak eszükkel, de egész szívükkel is a párt ügyéért harcolnak. Feláldozzák _sza- badidejüket, oktatják a fiata­lokat, együtt tanulják velük a színdarabot, verset. Tánc­csoportot alakítanak, s va­lamennyi faluban terjesztik a kultúrát. Ott vannak minde­nütt, ahol újról, előrehala­dásról van szó. sági Ágnes Fejlesztik a mozgóárusítást A fogyasztók kényelmesebb és közvetlenebb ellátására a kereskedelemben tovább fej­lesztik a mozgóárusítás rend­szerét. A belkereskedelmi minisz­ter utasítása előírja, hogy a piacokon, a vásárokon, a ke­reskedelmi üz.etek csúcsfor- galmi időszakában, munkaszü­neti napokon, üdülő- és ki­rándulóhelyeken mozgóáru­sítást kell szervezni. Hasonló árusítási rendszert vezetnek be a boltoktól távoleső lakónegye­dekben. Nemcsak magánügy Gépesített trágyakezelés A Fejér megyei Csákvári Állami Gazdaság móriezma- jori üzemegységében német gyártmányú trágyakihordó berendezést szereltek fel az egyik istállóban. A tehénállá­sok végén készített csatornák­ban elhelyezett szállítóberen­dezés a trágyát elevátorra to­vábbítja, ahonnan vontatóba kerül. A berendezést német szakemberek szerelik fel Csákváron, s a szereléssel egyidőben megtanítják a be­rendezés kezelését is. Nagy örömmel fogadták a termelőszövetkezetek veze­tői a szövetkezeti mozgalom erősítéséről, fejlesztéséről . szóló 3004-es kormányrende­letet. Jó néhány termelőszö­vetkezetünkben azonban most, amikor a végrehajtás­ra került volna sor, nyomta­lanul elpárolgott a nagy lel­kesedés. A kormányrendelet java­solja, hogy a talaj termő- erejének pótlására, megőrzé­sére a termelőszövetkezetek szántóterületük minden hold­jára évente legalább 100 ki­logramm műtrágyát szórja­nak ki. Három hónapig gondolkoz­hattak a termelőszövetkeze­tek vezetői, addig tartalékol­ták a nekik járó műtrágyát. A határidő lejárt és egész sor termelőszövetkezet úgy döntött, hogy köszönik, de nem kérnek a segítségből. A budai járásban hét, a mono- riban hat, a szentendreiben hét, a dabasi járásban öt ter­melőszövetkezet nem rendelt műtrágyát, hogy csak néhány példát említsünk a sok közül. Mentségükre még azt sem mondhatjuk, hogy van ele­gendő istállótrágyájuk. In­kább az a baj, hogy úgy gon­dolkoznak, ahogyan a telki termelőszövetkezet vezetői; a műtrágyázás a szövetkezet belső ügye, ha ők megvan­nak nélküle, másnak mi kö­ze hozzá! Vagy van szövetke­zeti demokrácia vagy nincs! Kimondták az utolsó szót és elfelejtették, hogy a lát­szólag logikus okoskodás pár év alatt nem egy gazdaságot juttatott már csődbe. Hosszú a rablógazdálkodás lappan- gási ideje. Ha évenként csak egy két mázsával csökken a terméshozam, talán tíz év is beletelik, amíg észreveszik a mulasztást, és újabb tíz év, amíg pótolni tudják. Ha pe­dig a megye 47 termelőszö­vetkezete húsz éven át két- három, vagy négy-öt mázsá­val kevesebbet takarít be, mint amennyit tervszerű gaz­dálkodással a föld adna, ak­kor az már nemcsak a ter­melőszövetkezet belső dolga, nem egyéni* elgondolás, ha­nem nagyon is súlyos köz­ügy. — b — Megkezdődött az iparitanuló-képzés a Gyermekvárosban Iparitanuló-részleggel bő­vült a fóti Gyermekváros: a Vili. osztályt tavaly végzett harminc fiatal kezdett szak­mát tanulni. Tizen az aszta­los-szakmát, tizen a női sza­bóságot, tizen pedig a fod­rászmesterséget választották. A leendő varrónők a Német 'Demokratikus Köztársaságtól kapott varrógépeken tanul­nak. A fodrászműhely most épül — berendezéséről és az oktatókról a Budapesti Álla­mi Fodrászat gondoskodik. Tizenöten Budapesten ta­nulnak tovább: hatan gimná­ziumban, kilencen különböző iparitanuló-intézetekben. A Gyermekváros továbbra is gondoskodik róluk: onnan kapják ruházatukat, zsebpén­züket, s pihenőnapjaikat is Foton töltik. Kínai ifjúsági delegáció érkezett Budapestre A KISZ Központi Bizottsá­gának meghívására szerdán Van Vei-nek, ’-a Kínai Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága titkárának vezetésével öt tagú kínai if­júsági delegáció érkezett Bu­dapestre. A vendégek meglá­togatták Csillebércen a KISZ megyei és a járási titkárainak tanfolyamát, ahol Perjési Lász­ló, a KISZ Központi Bizott­sága titkára mondott üdvözlő beszédet. Szavaira Van Vei, a küldöttség vezetője válaszolt. A nagykőrösi mesterséges megtermékenyítő állomás mén- telepének büszkesége, a Gátér nevű fehér mén, napi sétája közben. Gercsó Sándor állomásvezetőnek ugyan­csak meg kell markolni a gyeplőt, mert — hogy az ő szavaival éljünk — amilyen szép, olyan „bitang” ez a paripa — Jó, fekete földünk van. A cukorrépán túl megterem itt az uborka, hagyma, zöldbor­só. Amikor ajánlották az uborkát, előbb idegenkedtünk, hiszen eddig csak családi szük­ségletre néhány tövet termesz­tettünk. Megpróbáltuk. Sike­rült — mondja Kalcsó János, oki már túl van a hatvanon, de még mindig a kezdeménye­zők között van. — Ügy számoltuk, hogy az adót kifutja a 600—800 négy­szögöl terület bevétele, a többi föld termése megmarad — te­szi hozzá Zámbó János. Nemcsak dicsekednek itt az emberék, hanem szavaikba az aggódás, a panasz is ke­veredik. Mi lesz ezután? Megrövidül­tek a tagosításkor. Ha meg­volna a régi föld, akkor ho­gyan tudnának ők termelnit Na, de ki látott már olyan pa­rasztot, aki nem panaszkodik, nem sopánkodik? Van ebben haszon is. Ők is kutatják: ho­gyan lehetne jobban, többet termelni, jobban és szebben élni. S ez jó dolog. Ez az, ami bennünket összetart. Mi is a jobb paraszti élet lehe­tőségeit kutatjuk. Előbb-utóbb szót értünk. Most abban, hogy érdemes volt az uborka termesztésé­bálja földje egy részén az uborkatermesztést. Hatvankét hold elsővetésre és húsz hold másodvetésre szerződtek. A szerződés szerint holdanként 19 mázsát kellett volna leadniok a gyárnak, de az uborka olyan jó termést adott, hogy holdanként az öt- ven mázsa is meglesz. Ez, az árakat számolva, 18—20 ezer forint bevételt jelent egy-egu hold után. Szép pénz ez egy summá­ban, még akkor is, ha ebből sokat ki kell fizetni az idő­szaki munkásoknak. Az ubor- 'kaföld megművelése; szántás, művelés, kapálás még megy a családban, de szedés ide­jén szükséges a kisegítő mun­kaerő. Megéri. Megmarad 12 —15 ezer forint holdanként. Persze, ebben az összegben benne van a család munkaere­je, a földre fordított művelé­si összeg is, de így is rendkí­vül hasznos, kifizetődő, az uborkával való foglalkozás. A kartaliak értik a módját, hogyan lehet a földből sok pénzt kihozni. Erről beszélgettünk Zámbó János, Zámbó István, Kalcsó János, Bereczki János, Hagy József, Urbán János dolgozó parasztokkal. hez hozzákezdeni. Ezután ab­ban, hogy jövőre már 100 holdon akarnak termelni és azután majd másban is. Egyikükben-másikukban már a szakcsoport gondolata is felmerült, mert ha 134-en összefognak, közösen szerződ­nek és segítik egymást, akkor a termeltető gyár által elő­írt feltételeknek jobban ele­get tudnak tenni. Ez ma még csak gondolat, de ha a helyi földművesszö­vetkezet, a tanács és a párt megfelelően, ríkosan segíti a dolgozó parasztokat, akkor az elképzelésből holnap valóság lehet. Ezen az estén ezt tapasztal­tam. A kartali dolgozó parasztok is azt akarják, amit a párt és a kormány: felvirágoztatni a magyar mezőgazdaságot. A hogyanban van még eltérés, de előbb-utóbb ebben is,szót értünk. A kartali parasztgazdák' kö­zül ki nem akarja, hogy jövőre még egymilliónál is több be­vétele legyen a falunak az uborkából, meg más termény­ből? Hogy vitázni fogunk a termelés formájáról és ho­gyanjáról, annyi bizonyos, de mindenképpen előbbre lé­pünk, *azt a kartaliak vállal­kozó kedve és az uborkater­mesztés, kezdeményezése bizo­nyítja. Gáli Sándor Százmázsás íermést ígér a nemzclközi borverseny egyik győztese: o tápiószelei zöldszilváni Százmázsás holdankénti átlagtermést várnak a nemzetközi borverseny egyik díjat nyert borának, a tápiószelei zöldszil- váninak a szőlőjéből. A Pest—Szolnok megyei Pincegazdaság öt évvel ezelőtt alakította ki — elhanyagolt tartalékterületek­ből — a tápiószelei üzemegységét, ahol akkor mindössze 2,5 mázsás holdankénti szőlőtermést értek el. A gondos munka és a nagyarányú talajutánpótlás meghozta az eredményt: az idén harminc mázsás átlagtermést várnak a hárslevelűbő!, ezerjóból, kövidinkából és erdei fehérből. A díjnyertes zöld­szilváni több évtizedes tőkéi az utóbbi öt év alatt meghúsz- szorozták termésüket. A kartaliak egymillió forintja nak, s közben jókedvűen fo­lyik a beszélgetés és a tréfál kozás. Bál Kartalon!' Mégpedig Uborkabál. Ilyen még nem volt, mióta a falu áll. Az sem volt még, hogy a' parasztok ilyen jövedelmet mondhatná­nak magukénak, mint az idén, A paraszti leleményesség, munkaszorgalom, az új utáni vágyódás csodákat művelt. Ennek története van. Hogyan lehetne valami olyant termelni, ami sok pénzl hoz a házhoz? — gondolkod­tak a gazdák. Mi az, ami a kartali határban, a fekete föl. dön megterem a szokásos ter­ményeken kívül? A töprengésre Basa János hévizgyörki termelési felelős felelt. Javasolta a kartaliak- nak, hogy termeljenek ők is uborkát, hiszen a Galga men­tén ennek a növény féleségnek a termesztése kifizetődik. így határozták el, hogy megpróbál­ják ők is az uborkatermesz­tést. Tavaly 34 holdra szerződ­tek. Eredmény: holdanként 11 —14 ezer forint bevétel. Nosza, az idén már nem kel­lett biztatni a kartaliakat. Ki 600 négyszögölön, ki fél hol­don, ki egy holdon vetett uborkát, összesen 134 paraszt­család határozta el: megpró­Az elmúlt hetekben Kar- \ talon jártam, ahol Sőregi Já- \ nos,' a tanács dolgozója érde- \ kés jelenségre hívta fel a fi- \ gyelmemet: a faluban a leg- I több termelőnek nincs adóhát- \ raléka. A gazdák élték a kor- j mány által biztosított lehetősé- ! gekkel, olyan mezőgazdasági ; kultúrákat termesztenek, ame- í lyek kifizetődnek. Rendkívül \ nagy a munkakedv és a pa- [ rasztok szívesen tesznek eleget \ kötelezettségeiknek. Napokig foglalkoztatott ez a j dolog. Az egyik napon újra I meglátogattam a kartaliakat. \ Rövid érdeklődés után Tóth | Árvái Mihály felvásárlóhoz I irányítottak, aki a Duna Kon- izervgyár megbízottja a falu­iban. Ö vásárolja fel az ubor- | kát, amelyet a kartali gazdák \ termelnek. Lelkesen és szívvel \ beszél ez a fiatalember a kar- \ tali gazda földszeretetéről, ter- Imelési kedvéről és termelési \ eredményeiről. Elmondotta, l hogy az uborkát kilónként át- \ lagárban 2 forintért veszik át. Ide a csemegeuborkáért kilón- I ként 3,30—3,60-at is f izetnek. i Az eddig átvett uborkáért \ mintegy 1 -millió forintot fizet- \ tek ki a termelőknek.,. I Egyben meghívott, hogy \ mindenről, győződjek meg az luborkások bálján, ahol módom I lesz beszélgetni a termelőkkel. 1 Így kerültem ide ki Kartál- I ra, a művelődési házba. A cU | gúny hallgatót játszik, a fiata- I lók dalelgatnak, koccintgat-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents