Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-10 / 213. szám
1958. SZEPTEMBER 10. SZERDA ““icJEirlap Üröm — a fésűsök falva : Hogyan készül, ki csinálja a fésűt, akármibe lefogadom, erre senki se gondol, pedig mindenki használja, még a magamfajta kopaszodó ember is ott hordja a zsebében. Et- től-attól is megkérdeztem, tudja-e, hol készítik a fésűt, amivel naponta többször végigszántja a haját. — A fésűgyárbam — mondták mosolyogva. Azt viszont, hol van a gyár, senki sem tudta. Legfeljebb egyik-másik pontos cím nélkül hozzátette, Budapesten. Ebben aztán nem is tévedett. Négy műhely Végre azután, hogy mostanában érdeklődöm, miféle ritka ipart űznek egyes kisiparosaink Pest megyében, megtudtam, két fésűs is van a megyében és mind a ketten Ürömiben laknak. Ebben a kis faluban, amely a budai hegyekhez lapulva csoda, hogy még önálló község, akár a fővároshoz is tartozhatna, annyira közel van hozzá. A fésűsök, a két kisiparos házát keresve aztán az a meglepetés ért, hogy rajtuk kívül még fésűs szövetkezetét is találtam Ürömön. Nem volt nehéz megtudnom azt sem, a Solymári Műanyag és Tömegcikk Ktsz fésűs részlege a szövetkezeti dolgozók munkahelye, sőt munkahelyei. Ugyanis két szövetkezeti fésűs részleg működik az alig kétezer lakost számláló községben. Az önálló és szövetkezetbe tömörült fésűsök száma pontosan 18 a faluban. Majdnem egy százalék! Tekintélyes szám, ha meggondoljuk, hogy családos ember majdnem mindegyik, tehát legalább ötven ember él a fésűből ebben a kis községben. Aligha akad az országban még egy falu. ahol két kisipari szövetkezeti részleg, meg két önálló kisiparos és aránylagosan ennyi ember foglalkozna, _ élne az emberi haj szépítésének és higiéniájának fontos eszközéből. Túlzás nélkül mondható tehát Üröm a fésűsök fal- vanák. Ahol négy fésűs műhely van egyetlen községben, ott ennek az iparnak tradíciói lehetnek. Vannak is, ha nem is nyúlnak ezek a hagyományok vissza a történelem előtti időikbe, csupán csak 30—35 esztendőre. Több mint fél emberöltő már ez is és az ürömi fésűsöknek két, sőt már harmadik nemzedéke áll a fésűt fogazó gépek előtt. Mert persze már réges- rég nem kézzel faragják a fésűt. A fésűss’ég úttörői Jó pár évtizede két szegény ürömi fiú, Vajda József és Fehérvári Antal, hiába keresett, nem talált odahaza kenyeret. így hát elindultak munkát keresni a nagyvárosba, Budapestre. Itt Is, ott is megpróbálkoztak ezzel, azzal, végül is megragadtak a Soroksári úton a fésűgyárban és megtanulták a szakmát. Azután önállósították magukat, műhelyt rendeztek be odahaza. Műhelyeikben pedig falubeli rokonaik, szomszédaik gyermekeit foglalkoztatták, mert annyi megrendelést kaptak, hogy egyedül nem győzték volna a munkát. Olykor a két fésűsműhely mindegyikében 10—15 munkás is dolgozott a mestereken kívül. Vajda József már hosszú ideje meghalt. Műhelyét egy Pestről kiköltözött fésűsmester vásárolta meg, akinek most már a fia, Lansdorf Ottó készíti a fésűt. Volt idő, amikor Ürömön négy-öt mester műhelye ontotta a fésűt. Ma már azonban csak a két legrégibb műhely, a Fehérvári- meg a Lansdorf-féle működik önállóan. A többiek helyett két műhelyben szövetkezeti dolgozók fürge keze alól kerül ki a töméntelen fésű! Az egyik részlegben tízer dolgoznak és fésűk mellett hajcsatot, meg mindenféle hajdíszt készítenek. A másik műhely hat. dolgozója csupán fé- éűt csinál, havonta mintegj Tóth Balázs részlegvezető vizsgálja a fésű minőségét ki er12 ezer darab kerül ről a munkahelyről. Üzérkedés a nyersanyaggal így mondja el az ürömi fésűsök történetét Tóth Balázs, az egyik kisipari fésűs részleg vezetője, valaha maga is önálló ürömi fésűs kisiparos, az immár villany meghajtású szövetkezeti gépek között, ahol beszélgetünk. A falakon kézzel írt táblákról olvasható, hogy a műhely minden ingósága a Nemzeti Bank tulajdona. — Mert nemrég nagy bajba kerültünk — magyarázza a feliratot Tóth Balázs. — Eladó- sodtunk. Nem mi, a fésűs rész* leg, hanem maga a szövetkezet. Már-már megszűntünk. Most azonban ez a veszély elhárult. Reméljük, rövidesen lekerül a tábla a falról, las- san-lassan ledolgozzuk a tartozást. Bizony, csúnya dolgok törté« fék a 'soh'rhért'' szövetkezet körül. A bajok előidézői nemsokára bíróság előtt adnak számot uzelmeikről, amikkel a szövetkezet létét és a szövetkezeti dolgozók kenyerét veszélyeztették. Mit tettek? A nyersanyaggal üzérkedtek és ez annál elítélendőbb, mert az üzérkedők vezére maga a solymári szövetkezet most már vizsgálati fogságban levő elnöke, Vigh Ferenc volt. A nyersanyag, az üzérkedés tárgya pedig cellulózé, amit külföldön valutáért, vagontételekben vásárolt a szövetkezet. Nagy szövetkezet a solymári, még a fővárosi IV. kerületben, Újpesten is van részlege. Fésűs részleg az is és annak a vezetője is úgy látszik, részese volt a bűnös üzelmeknek. A cellulózét, meg más részlegek ugyancsak importált nyersanyagát drága pénzért elféketézték. Egy kiló cellulózé 8 forintjában volt a szövetkezetnek, 120 forintért hozták forgalomba és a busás hasznot zsebrevágták. így azután természetesen nem tudtak elszámolni a Nemzeti Banknál az importált nyersanyaggal. így V étkezett a tartozás. A szövetkezet tagjai pedig most fokozott erővel dolgoznak, hogy a csalárd vezetők által okozott kárt megtérítsék. Mert rövidebb a telién szarva... De ne beszéljünk többet a bűnről, maradjunk csak a fésűnél. Vajon miért külföldi nyersanyaggal dolgoznak, miért nem szaruból készítik a fésűt? Erre is megfelel Tóth Balázs: — Több lett az ember, több fésűre van Szükség. A nők rövid hajviselete nem jelenti, hogy kevesebbet íésülködnek. De nemcsak a nőik haja, a szarvasmarha szarva is rövidebb lett. Valaha a magyar-fajta hatalmas szarva sok-sok nyersanyagot adott. Most általában a jól tejelő tarka marhát tenyésztik, annak pedig rövid a szarva. Lám, tehetjük hozzá, ha még mindig a magyar-fajta marhát tenyésztenék, kevesebb cellulózét kellene importálnunk és Vigh Ferenc szövetkezeti elnök és társai nem üzérkedhettek volna a fésű-nyersanyaggal. Habár aki bűnös úton pénzt akar harácsolni, megtalálja a módját, akármekkora a szarvas- marha szarva. Szokoly Endre 35 000 újítás, 7 millió forint újítási díj Megkezdődött a kisipari szövetkezeti újítók és feltalálók országos értekezlete Szeptember 9-én az OKISZ központjában első ízben gyűltek össze országos értekezletre a kisipari szövetkezetek legjobb újítói és feltalálói, szám szerint 220-an. Az értekezlet, amelyen megjelent Erdős József, az OKISZ elnöke is, számot vetett az eddigi eredményekkel, megvitatták a hibák kijavításának módjait, hogy a szövetkezeti újítómozgalom színvonala tovább növekedjék. Az OKISZ műszaki osztályának vezetője beszámolójában elmondotta, hogy 1951- től 1956 végéig a kisipari szövetkezetek dolgozói több mint 35 000 újítási javaslatot nyújtottak be. Ezekből eddig több mint 17 000-et bevezettek és népgazdasági eredményük meghaladja az 55 millió forintot. Az újítók több mint hétmillió forintot kaptak újítási díjként Tavaly is eredményes volt a szövetkezeti újító-mozgalom. Több mit 2100 javaslatot nyújtottak be és ezekből 1650- et már sikerrel alkalmaztak. A bevezetett újítások eredményeként mintegy 16 millió forintot takarítottak meg a szövetkezetek. 1957-ben az Újítók részére 1 631 000 forin- tot fizettek ki. A szövetkezeti újítók kö* zött szép számmal vannak olyanok, akik egy-egy javaslatukkal több százezer, sőt egymillió forintnál is több megtakarítást értek el. Ilyen újítás például az Óbudai Vegyi "Ktsz dolgozójának, dr. Bencze Györgynek, az oxidvörös gyártására vonatkozó javaslata. Az új módszer szerint a várható megtakarítás megközelíti a kétmillió forintot. Hasonló újítási nyújtottak be az Eiső Vegyi Ktsz dolgozói, akik egy negyedév alatt 400 000 forintos megtakarítást értek el. A kisipari szövetkezeti dolgozók újításai, főleg a választék bővítésére, az új cikkek bevezetésére és a közszükségleti cikkek készítéséin vonatkoztak. Az értekezlet megállapította, hogy sok hiba van még az újítómozgalomban a szövetkezeteknél. Több helyen az elnökök érthetetlen okokból megakadályozzák az újítások bevezetését és elfogadását. Előfordul-, tak olyan esetek is, hogy a szövetkezeti elnökök szabálytalanul a saját újításukat bírálták el. Hiba volt az is, hogy az újítóknak mindenkor az újítási díj felső határét fizették. A szövetkezesek között nem volt meg a kellő tapasztalatcsere az újítások bevezetőére. Az országos konferencia határozatot fogadott el a hibák kijavítására és egyhangúan megállapította, hogy a közeljövőben a szövetkezeti újítóknak olyan problémákat kell megoldandók, amelyekkel segítik az állami ipart az egyedi, a kis sorozatú termékek gyártását. Budapesten rendezik az első molnárnapokat Régi molnárhagyományokat elevenít fel és a malomipar műszaki fejlesztését kívánja elősegíteni a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület malomipari szakosztálya, amikor az idén első ízben megrendezi a molnárnapokat. Az „1958. I. molnámapok” megrendezését összekötik a mezőgazdasági kiállítás látogatásával is. A molnár-összejöveteleket szeptember 13-án és 14-én, az Élelmezésipari Dolgozók Országos Szövetsége, Budapest, Gorkij fasor 44. számú házában rendezik. M1 Elv és gyakorlat jjogy mit jelent ez a szakinden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle — mondja a régi példabeszéd, amely azonban nem tesz különbséget elvi érték és gyakorlati érték között. A megyei városok és községek községfejlesztési terveinek elvi értéke például lényegesen nagyobb, mint amennyi gyakorlati érték keletkezik belőlük a megvalósítás során. A két érték közötti különbség nagysága nem mindig a tervezőktől függ. Megtörténik, hogy a tervezők a lehető legreálisabb alapon állítják össze terveiket, a tényleges szükségletek és a tényleges lehetőségek pontos felmérése után, végül mégis kiderül, hogy az eredmény messze elmarad a tervtől, amelynek jelentős része különböző okok miatt nem valósulhatott meg. A Pest megyei Tanács legutóbbi ülésén részletes jelentést hallottunk a megyei városok és községek idei községfejlesztési tervének végrehajtásáról. A jelentésben igen sok a kedvező, a biztató momentum. Városaink és községeink rohamosan szépülnek, egymásután álkofják '* meg azokat az intézményeket, amelyek nélkülözhetetlen kellékei a továbbfejlődésnek. Uj iskolákat, művelődési otthonokat, orvosi rendelőket építenek, csatornáznak, betonjárdákkal látják el utcáikat és a társadalmi munka, amellyel a lakosság közvetlenül támogatja a fejlesztési törekvéseket, lassanként valóságos tömegmozgalommá fejlődik az egész megyében. De föltárja a jelentés azokat a hibákat, azokat a gátló körülményeket is, amelyek megnehezítik a tervek végrehajtását, sőt némely vonatkozásban lehetetlenné teszik. Ezek között különös figyelmet érdemel a „kivitelezési kapacitás hiánya’’. ezért elég rejtélyesen hangzó kifejezés, azt, ha nehezen is, de ki lehetett hámozni a jelentésből. Az érvényben levő rendelkezések szerint a községfejlesztési tervek kivitelezését bizonyos értékhatáron felül a községek csak állami vállalatokra bízhatják, alacsonyabb értékhatárig kisipari termelőszövetkezetekre, önálló kisiparosokra pedig csak egészen minimális értékhatárig. Az állami vállalatok és a kisipari szövetkezetek csak a naptári év legelején kötnek szerződéseket, mégpedig kizárólag a községfejlesztési számlán, a szerződéskötéskor ténylegesen rendelkezésre álló összegek erejéig. A községfejlesztési alapok számláján viszont az év elején elenyészően kevés a rendelkezésre álló összeg, mert a kivetett évi hozzájárulás a legjobb esetben az év második felében folyik be, ha ugyan nem marad hátralékként a következő esztendőre. A községfejlesztési tervekbe igen reálisan felvett nagyobb létesítmények kivitelezésére tehát az állami vállalatok nem kötnek szerződést, hasonlóképpen járnak el a kisipari szövetkezetek is, a kisiparosokat viszont ezekkel a munkákkal megbízni nem szabad, mert a munkák értéke messze meghaladja a számukra megszabott értékhatárt. Ennek különben más akadálya is van, mégpedig az. hogy állami anyagkiutalásokhoz csak a vállalatok és a szövetkezetek juthatnak, a kisiparosok anyagigényléseiről lényegesen szűkebb keresztmetszetű egyéb elosztó szervek gondoskodnak. „Nagyon sok helyen — állapítja meg a v. b. jelentése — magánkisiparosokkal vagy házilagosan végeznek el olyan nagyobb értékű beruházásokat, több helyen a rendeletek kijátszásával, amelyeket csak az állami vállalatok végezhetnének el.” Ebből azután igen sok visszaélés származik. „Nyomatékosan fel kell hívnunk községi tanácsaink figyelmét — mondja konklúzióképpen a jelentés — ezen szabálytalanságok sürgős megszüntetésére és ha szükséges, mind a tanácsi dolgozókkal, mind a kisiparosokkal szemben keményen kell eljárni.” Ez a szigorúság elvileg tökéletesen jogosult, mert valóban tűrhetetlen, hogy az alsóbb szervek eltérjenek a kormányzat jól megfontolt és pontosan meghatározott irányvonalától. De felvetődik a fogas kérdés: községeink hogyan hajtsák végre mégis minden más szempontból reális terveiket, amelyeknek megvalósításához elvileg megvan a fedezetük, ha a kivitelezésre egyedül jogosult állami vállalatok jellegzetesen bürokratikus okok miatt nem vállalták a kivitelezést és kapacitásukat egyéb munkák vállalásával kötik le. •fejlődni vágyó, áldozatkész 1 lakosságú községeink tanácsainak hatáskörét messze túlhaladja ennek a visszás helyzetnek a rendezése, ami kétségtelenül a felsőbb szervek feladatkörébe tartozna. A legfőbb cél viszont mégis az, hogy segítsük közelebb vinni a fejlesztési tervek gyakorlati értékét azok elvi értékéhez. Magyar László Havi iiussonlcctezer most egyedül van. Ugyanis a vezetőnő, Kovács Ferencné a tankönyveket árusítja — megint más helyen. A raktáruk meg — a változatosság kedvéért — o múzeumban van. Hát így bizony nehéz dolgozni, s hogy mégis lehet, az már nem a kötelességtudat javára írandó. Hanem a lelkesedésre. Mert abban nincs hiány. C SÁPJAI VANNAK ennek a boltnak. Nemcsak olyanok, melyek behúzzák, ellenállhatatlanul becsábítják a könyvek szerelmeseit, de azokat is, akik még csak ismerkednek ezzel a szerelemmel, hanem olyan csápok is, melyek messzire elérnek. Po- mázon, Budakalászon, Viseg- rádon, Dunabogdányban és még másutt is vannak bizományosai a boltnak. Hordják a könyvet, alig győzik őket, olykor még azt is elvinnék, ami a törzsvevőknek kell a boltban. Mert a falvakban is keresik a jó könyveket. Nemcsak itt Szentendrén. De hogy mi a jó könyv, azt nehéz lenne eldönteni. Annyiféle. Kinek mi a lapon megy ez, hiszen a Pármai kolostor sikere nem csökkenti Zsigray Julianna Erkel életregényének, a Sugár úti palotának sikerét. De keresik nagyon a magyar irodalomtörténetet is. Sajnos, csak keresik. Mert kapni nem lehet. Még egy darabot se. Az első két nap alatt elfogyott, pedig szépecskén érkezett belőle. Azt mondja Faragóné, hogy a legnagyobb baj mégsem itt van. Ha a keresett könyvet olykor nem is találja meg a vevő, legtöbbször vigasztalja magát másikkal. De az ifjúsági irodalomban szinte kielégíthetetlenek az igények. Gyerekeknek soha még annyi könyvet nem vettek, mint mos tanában. (Hej, de nagy dolog is villamosjegy gyűjtés helyett — ez volt gyermekkorunkban a nagy szenvedély — könyvet adni a gyerek kezébe!) Elsősorban lányoknak való könyvben nagy a kereslet, de a hiány is! Valami javulás van ezen a téren, de nem akkora, amekkorára szükség lenne. Sürgős szükség. Hiszen felnő egy leánynemzedék anélkül, hogy nekiváló, imai könyvet | hez. Mészáros Ottó i kapott volna a kezébe. Felelősség ez, íróknak, kiadóknak egyaránt. Mit olvasnak az emberek? Hát erre nehéz lenne megadni a választ. Mert ottlétemkor i$ bejött egy néni. Szó ne érjen, de arra gondoltam, hogy az unokának vesz valamit. Képeskönyvet. Kifestőt. Megvette az Egy marék aranyat. Magának. (Később a dunapartonl láttam, az egyik pádon az óku-\ láré mögül igencsak nagy szór-] galommal simogatta szemsu- \ garával a betűsorokat.) Vi- i szik a mezőgazdasági szakkönyveket is. Ismerkedni oz újjal, a fejlettebb módszerekkel izgalmas dolog. De az érdekességen túl; hasznos is. Több lesz a pénzmag, megkerül a könyv ára százszorosam is. it/i UNKA EZ? Hát nehéz erre ] 1VI válaszolni. Az is. De el-] sősorban nem az. Több annál.] Olyan finom mesterség, mint\ a vésnöké. Csak itt lelkeket] vésnek. Tudatot. Világfelfo- \ gást. S Kovács Ferencné nem] rossz vésnök. Mert nemrég, lett kiváló dolgozó. S ebben aj szakmában kiváló dolgozónakj lenni kicsivel több, mint má-i sutt. Mert itt a kiváló munka \ a tudatokban végzett kiválóI munkát jelent, s ez nagy do- \ log. Mészáros Ottó j JHiminiHmmnmimmimHiiiiimiumiiiitiiiiiiiiiiniiiMimiwi | 4 HAVI HUSZONKÉT| fi EZER nem valaki havi I jövedelmét jelenti. Valamiét | Igen, valaminek is lehet jőve■ | delme. A Valami a szentend- | rei könyvesbolt. Ennyiért vesz- | nek itt az emberek könyve 1 egy hónapban. 1 Hogyan is írta Móricz Zsig | mond Hódmezővásárhelyről', | (Pedig az igencsak nagyob | bacska város, mint Szentend. | re.) Hogy egy darab könyve | sem adnak el hónapszámra‘ 1 De hát ez akkor volt, 194; 1 előtt. Hol vagyunk ma már at | tói? Inkább arra kell a plaj ! bász, hogy az ember azt je 1 gyezze: ez a könyv is, meg a. | is — hiánycikk! Hiánycikk < | könyv — no ezért tizenöt esz | tendeje igencsak a holdig kel 1 lett volna gyalogolni! De mos | elég, ha kimegy az embe | Szentendrére. (Mert hog-, | Pesten az, az hagyján. Város | ember, nadrágos ember többe | olvas.) | Pici ez a bolt. Most meg fő 1 ként az, mivel az eredeti épii | letet tatarozzák, s leszorulta, | egy zugutcába, zughelyn | Júniusban kezdtek a tataro | záshoz, de igencsak lassacs | kán haladnak. Nem tudn | miért. Pedig de kellene a szé | pen átalakított, kipingált, tá | gasabb bolt! Mert a mostanib | ha bemennek ketten, akko i Faragó József né kijöhet, Mer
