Pest Megyei Hirlap, 1958. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-27 / 228. szám

2 füst MEC á/Cirlap 1958. SZEPTEMBER 27. SZOMBAT AZ ORSZÁGGYŰLÉS KIMONDTA FELOSZLÁSÁT (Folytatás az első oldalról.) közi helyzetet értékelte, hang­súlyozva, hogy az erőviszonyok eltolódtak a szocialista orszá­gok javára. Az erőviszonyok eltolódá­sában igen nagy szerepet játszanak a szocialista or­szágoknak és elsősorban a Szovjetuniónak a techni­ka és a tudomány terén el­ért hatalmas eredményei. Kiemelte, hogy a kormány mindenekelőtt arra törekszik, hogy a baráti szocialista orszá­gokkal megszilárdítsuk és to­vább szélesítsük kapcsolatain­kat. Ugyanakkor arra törek­szünk, hogy rendezzük és fej­A vitában elsőnek Marosán György államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja szólalt fel. — Mi a szocialista demokrá­cia? — tette fel a kérdést és így válaszolt: A néphatalom! A nép vezeti az államot, ke­zében van az államigazgatás. A nép fiai — munkások, dolgozó parasztok és a haladó értelmi­ségiek — ülnek a parlament­ben, s a tanácsok is a nép fiai­ból állnak. — A parlament és a taná­csok megtestesítői a nép ural­mának, de a népnek még eze­ken a saját szervein kívül is módja van beleszólni az or­szág ügyeibe. Minden fontosabb törvény- javaslatról vitát indítunk, kikérjük a nép vélemé­nyét. Meghallgatjuk azo­kat, akiknek megjegyzé­sük van, s ha az helyes és jó, érvényre juttatjuk. Ha helytelen, türelmesen meg­győzzük a hitetlenkedőket. Az úgynevezett polgári demokrá­cia szavazata nem elegendő fegyver a nép kezében. A sza­vazatok millióival szemben a burzsoá diktatúra erőszakhoz nyúlt. Ezért lebeg Nyugat- Európa felett ismét a fasizmus veszélye. — Milyen másképpen áll ná­lunk a helyzet! Ez a parlament a munkások, dolgozó parasz­tok és haladó értelmiségiek lesszük kapcsolatainkat a vi­lág minden országával. — E kapcsolatok rendezésénél azonban szigorúan ragaszko­dunk a teljes egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök biztosítása elveihez — mondotta. Végül néhány szó­ban érintette a Magyar Nép- köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közti kapcsolatokat. Befejezé­sül felhívta az ország dolgozó népét, hogy töretlen lendülettel, a jö­vőbe vetett biztos hittel, ereje megfeszítésével dol­gozzék tovább a szocializ­mus felépítésén, parlamentje és még inkább az lesz. Nincs okunk kételkedni, hogy népünk legjobb fiait kül­di majd be az új országgyűlés­be: azokat a munkásokat, pa­rasztokat és értelmiségieket, akik kitűntek a nép szolgála­tában, akiknek forradalmi múltja, keménysége, elvi szi­lárdsága és harciassága bizto­síték arra, hogy szívük minden dobbanásával népünk fejlődé­sét, hazánk előrehaladását akarják és fogják szolgálni. Marosán György elvtárs ez­után emlékeztetett arra, hogy a múlt rendszerben sok népel­lenes törvény született az or­szággyűlési teremben. A leve­gő csak 1945 után vált tisztává, amióta a munkásosztály és a parasztság képviselői foglalták el helyüket az országgyűlés­ben. Részletesen szólt a (felsza­badulás óta elért eredmé­nyeinkről is. — A szavazás nem most kez­dődik — mondotta —, válasz­tási jelszavaink sem újak. A szocializmusért, a jobb életért, a magasabb kultú­ráért és a béke megvédé­séért hívjuk harcba népün­ket. A magyar dolgozó nép, a kom­munisták, a pártonkívüli mun­kások, a dolgozó parasztok és az értelmiségiek mögött 23 hó­napos kemény, szép és igaz harc van — mondotta Maro­sán elvtárs, majd részletesen országunk gazdaságának növe­lésén, a jólét biztosításán, őr­ködjék éberen hazánk szabad­ságának, függetlenségének megvédésén. — Az itt benyújtott javaslat a jelenlegi országgyűlés fel­oszlásáról, az új választások megejtéséről alkalmat fog ad­ni dolgozó népünknek, hogy kellően értékelje az elért ered­ményeket. Éppen ezért nyu­godt öntudattal állunk a vá­lasztók döntése elé — mondot­ta Münnich Ferenc elvtárs. Dr. Münnich Ferenc beszá­molóját szünet követte, majd megkezdődött a vita a Minisz­tertanács beszámolója fölött. elemezte ezt a harcot és mél­tatta 1 a Szovjetunió és a népi demokráciák segítségét. Végül a kommunisták, a munkásosztály vezető szerepé­ről szólott, hangsúlyozta, hogy pártunk demokratikus párt, eleven politikai életet él és mély gyökeret ereszt a dolgozó milliók között. — ELvtársak! Menjünk tanácskozni a néppel és a nép okos, jó­zan szavaitól megizmosod­va, vágyaitól áthatva foly­tassa majd szocializmust építő nagy munkáját új országgyűlésünk. Éljen a néphatalom és'veze­tő ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! — fejezte be be­szédét Marosán elvtárs. Ezután Vass Istvánná, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára szólalt fel, majd Darvas József volt a következő hozzászóló. Kukucs- ka János felszólalása után az országgyűlés a Minisztertanács beszámolóját egyhangúlag jó­váhagyta. Ezután áttért az országgyűlési képviselőik, va­lamint a tanácsok tagjainak választására vonatkozó jog­szabályok módosításáról és ki­egészítéséről szóló törvényja­vaslat tárgyalására. A tör- vényjava'slatot dr. Pongrácz Kálmán ismertette, majd az elnöklő Rónai Sándor felol­vasta a Népiköztársaság Elnö­ki .Tanácsának levelét: „Az országgyűlés megbízá­sát az 1957. évi első tör­vény 1959. évi május 17. napjáig meghosszabbította. Az országgyűlés annak idején azért élt az alkotmány 18. §-ának 2. bekezdésében bizto­sított jogaival és megbíza­tását azért hosszabbította meg, mert minden erőt az ellenfor­radalom által okozott károk helyreállítására kellett össz­pontosítani. Az elmúlt hónapok alatt dolgozó népünk jó munkája nyomán, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a konszolidáció hazánkban hely­reállt. Szükségessé vált, hogy a népi hatalom, a munkás­paraszt állam további erősí­tése érdekében az államhata­lom helyi szerveit: a taná­csokat és az államhatalom legfelsőbb szervét, az ország- gyűlést törvényeink előírá­sának megfelelően újra vá­lasszuk. Ezért a Népköztársaság El­nöki Tanácsa a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Ha­zafias Népfront, a forradalmi munkás-paraszt kormány együttes kezdeményezésére Javasolja, hogy az ország- gyűlés jelen időszakán mond­ja ki feloszlását, amelynek megtörténte után a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa az Al­kotmány 20. §-a l a pontjában megállapított hatáskörében a* új választásokat 1958. novem­ber 16-ra kitűzi. Budapest, 1958. szeptember 25. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Kristóf István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára." Az országgyűlés az Elnöki Tanács átiratát, illetve az ab­ban feloszlásra tett javaslatot egyhangúan elfogadta és a feloszlást kimondotta. Ezután Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke az ülésszakot bezár­ta. Marosán György elvtárs felszólalása mai nap 1958. szeptember 27, szom­bat, Friderika napja. A Nap kél 5.27 órakor, nyugszik 17.47 órakor. A Hold kél 13.22 órakor, nyugszik 22.52 órakor. Várható időjárás: keleten felhős idő. kisebb futó esők­kel. Mérsékelt nyugati, északnyugati szél. Az éjsza­kai lehűlés kissé fokozódik. A nappali felmelegedés hol­nap valamivel erősebb lesz. Legmagasabb nappali hőmér­séklet: 16—19 fok között. Tá­volabbi kilátások: több nap­sütés, hideg éjszaka. — TÖBB MINT KÉTMIL­LIÓ forintot fizetett ki a sző­lő és kapásnövények jégkár­biztosítására az Állami Biz­tosító Pest megyei Igazgató­sága a termelőszövetkezetek­nek és az egyéni gazdáknak: A jégkár ellen biztosított ka­lászosokért pedig több mint egymillió forintot kaptak a biztosított felek. — OKLEVELET KAPOTT a ceglédi Dózsa Népe Ter­melőszövetkezet 11 tagja a termelőszövetkezet 10 éves jubileuma alkalmából. — MINTEGY 200 000 FO­RINT értékű társadalmi munkát végzett Abony lakos­sága a gimnázium építésénél. — 54 000 FORINT értékű hangszerrel támogatja a Vá­ci Városi Tanács a zeneisko­lát. A jövő évi költségvetés terhére biztosítják egy zon­gora és egy pianinó beszerzé­sét. — SZÍNES FÜZET készül Cegléd 13 éves fejlődéséről a városi pártbizottság megbí­zásából.-- MINTEGY 14 millió fo­rint az idei tervezett bevé­tel a ceglédi termelőszövet­kezetekben, a kiadások ter­vezett összege pedig alig ha­ladja meg a hétmillió forin­tot. — .KÉSZÜL Vas megye iparának 15 éves fejlesztési terve. A terv összeállítását nyolc szakcsoport végzi. — KÉT ELŐADÁST TART ma este a megyében a Pest megyei Petőfi Szinpad. Aporkán Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok, Vácott Gárdonyi Géza: Ida regénye című színdarabját mutatják be. — ÖTVENMÁZSÁS hib. RIDKUKORICA-, 130 má­zsás burgonyatermést vár­nak holdanként a pócsme- gyeri termelőszövetkezeti ta­gok. A hivatalos becslések is hasonló eredményeket Ígérnek. — MEGKEZDTÉK a nagy­kőrösi Ládagyárban a ko­ronghasító előmunkálatait. A három és fél milliós beruhá­zással készülő új létesítmény 1959-ben készül eL a televízió műsora ma este 18.30 órai kezdettel: Ün­nepi hangverseny közvetítése a Néphadsereg Tisztiházából A Televízió Klubjában. A Nagyvásártelepre pénteken reggel 132 vagon és 24 tehergép­kocsi áru érkezett, ebből 3« va­gon vegyes zöldáru, 25 vagon burgonya. 10 vagon zöldpaprika és 60 vagon vegyes gyümölcs. A földművesszövetkezeti csar­noki zöldséges boltok pénteken reggel 10 féle cikknek az árát mérsékelték kilónként 10—40 fil­lérrel. így többek között a fejes­káposztát 1.60, a kelkáposztát 1.80, a piroskáposztát 2, a tisztí­tott karfiolt 2.20—3.20, a salátának való uborkát 1.30, a fehérpapri­kát 3.80, a zöldpaprikát 2.40 fo­rintért árusították. A KÖZERT- boltok a paradicsomot 1—1.20, a gumószellert 4.20—4.80 forintért adták. A gyümölcsök közül a birsalma ára 4—4.80 forintra csökkent, az Alexander körtét 4—3.20, az étkezési borszőlőt 4. az oportó és az Othello szőlőt pedig 3.40 forintért adták. A Halkereskedelmi Vállalat * hétvégi szükségletek ellátására pénteken reggeltől szombat délig két vagon tógazdasági élő pon­tyot oszt el a szaküzletek között. .............................................................................................................................................................................................................immun..............................................................................................................................................................................................................................■«iHumimiliHasmwwHiwwwimTfflil—MHnimnilimiimnmMiHHHBHiwnmiiHiiHnimuMiHmipsniHWiis T ALÁLKOZÁS A TENGERREL A ha/otesf szinte izgatot­tan remeg. Mögöttünk már a Kazán-szoros és a Vaskapu. A Duna szélesen hömpölyög, öbölszerűvé válik, érződik a tenger közelsége. Izmail kikö­tőjébe tartunk, az út során először találkozunk szovjet emberekkel. A dombokon sincs talpalatnyi hely, az egész part emberektől feketéink. És min­den kézben csokrok. Eleven kert ez, a levegőben zászlók, transzparensek, virágok lenge­nek. Szememben összeolvad a sok szín: a virágok tarkasága, a barna arcok, a lányok szőke­sége, a szemek kékje, a föld sötétje, a fehér házak és a zászlók pirosa. Amikor megszokta a szem, o képből kilépnek az emberek. Az arcaikon virágzik a mosoly. Milyen szépek!... Az ember itt már nem „sárkány-fog-vete- mény”, akinek tetteitől meg­őszült a föld, ahogy Vörös­marty borzadva írta. Ezek az embere^ már a békesség, a holnap harcosai. Ma és mind­örökké, ha Izmailra emléke­zem, nem az első benyomás szorítja el a szívem, hanem az emberarcok szépsége, akik is­meretlen barátaim lettek. Egy szovjet asszonyka a fér­jével izgatottan vetette magát az embersűrűbe. Az osztrák békeharcosokat, közülük is a bécsieket kereste. Patakzottak a könnyei. Hogyne sírt volna, mikor 25 éve nem találkozott földiekkel. Ö is bécsi volt, a férje orosz. Először boldogsá­gában sírt, aztán szomorúságá­ban, Üzenni akart haza, a nő­vérének. Arra még emlékezett, hol laktak gyerekkorukban, de a nővér címe már nem jutott az eszébe. Kínlódott, erőlkö­dött. Hiába. Az emlékek is meghalnak egyszer. Egy barna kisfiú fogta át a vállam és meghívott: néz­zem meg, hogyan élnek az izmaili emberek. Egy szőke kislány felírta a címem, leve­lezni szeretne a lányommal. Kevés volt az időnk, nem me­hettünk ki a városba. Amikor bejelentették, hogy a látoga­tás elmarad, egyszerre, egy- emberként sóhajtott fel mély­séges szomorúsággal a renge­teg ember. Át kellett szánnunk a „Len­szovjet” nevet viselő kacsalá­bon úszó tengerjáró kastély­ra, Először ültem tengeri ha­jón. Négy 'emelet és minden emeleten étterem, szalon. Van mozija, hangversenyterme és uszodája a fedélzeten. Aztán a tenger... A kiismerhetetlen, megír hatatlan, ezerszínű ten­ger. Rosszkedvűen fogadott minket, valami felbosszant­hatta. Egész éjjel viharzott. Harcias hullámok dobálták a hajót, át-átcsaptak a fedélze­ten. Félelmetes volt és gyönyö­rű. A „romlás virágai” híres mottója járt az eszemben. „A szörnyű: szép. A szép szörnyű.” Talán Baudelaire is egy viha- iios (enger emlékével gyötrődve irta e sorokat. Másnapra a ten­ger megenyhült. Odesszába érve a felhők mögül itt-ott ki­nézett már a nap. Odessza keleties kikötő­város, bazárszerű üzletekkel. Tengernyi nép az utcán. Az egész város a parton várt min­ket. öregek, fiatalok és persze rengeteg gyerek. Vonzotta őket az érdekesség, a kíváncsiság. És sokat közülük emellett a gyűjtő szenvedély. Az egyiket a bélye­gek érdekelték, a másikat a le­velezőlap, vagy a gyufacímke, a pengepapír, a különféle nem­zetek pénze. Egy szeplős, lehe­tetlenül pisze és kékszemű, huncutképű úttörő az utóbbit kultiválta. így került „üzleti" kapcsolatba egy nyugati pol­gári újságíróval. „Pénzt” — kérte a szeplős, mert csak eny- nyit tudott németül. Az újság­író meg a srác kezébe nyomiott egy rubelt és elégedetten fel­jegyezte az esetet. Ki tudja mit irt volna meg... Am az „eset” meghökkentő fordulatot vett. A fiú arca ugyanis bíborvörössé vált a rubeles láttán és vissza akarta adni a pénzt. Az újság­író elnézően mosolygott és mu­togatott a gyerek felé. „Vegyél csak rajta fagylaltot.” De vala­hogy nem értették meg egy­mást A fiú iegyre ingerültebb lett, nagy kék szeme tele lett könnyel. Aztán elrohant és egy perc múlva nagyobbacska út­törő kislánnyal tért vissza. Az volt a tolmács. A lány kerékbe­törte ugyan az idegen nyelvet, mégis kezdett világosodni a dolog. A fiú nagyon megsértő­dött. Ö idegen pénzt akar, cse­rébe kopejkát ad, hiszen 6 gyűjtő, nem pedig kéregetö. Az újságíró talán még vitázott volna, de a szeplős kisgyerek berekesztette a tárgyalást. El­kapta a férfi tenyerét, vissza­tette a rubelest, sőt kis gondol­kodás után beleejtette a kopej­kát is. Felszegte pisze orrát és elviharzott. Az újságíró a pénz­darabot nézte, aztán még so­káig bámult fejcsóválva arra­felé, amerre eltűnt a kis odesz- szai úttörő. morúan nézegette, aztán oda­adta azt is. Nem lehetett ko­sarat adni, el kellett fogadni tőle. Egy fájós lábú kis egye­temista lány szisszenés nélkül gyalogolt velünk a városon át egész nap. A pályaudvar előtt utá­nunk szólt valaki. „Szervusz­tok fiúk!” Vártuk a folyta­tást. Elmaradt. A. „honfitárs” csak ennyit tudott magyarul, matróz volt valamikor egy dunai hajón. Előkerült a menyasszonya is, szintén ha­jós. Kedvesen beszélt hoz­zám. Őszinte kétségbeesés­sel hallgattam a pergőnyelvű lányt. Már solutt megértettem oroszul, de az ő szavaiból egy betűt se... Hamar a tol­mácsot! Az is ráncolta a hom­lokát, egyre komorabb lett, majd sóhajtva bevallotta, „az ördög tudja, milyen tájszólás­sal beszél, nem vagyok képes lefordítani. Talán ha las­sabban mondaná.” Jó, felelte a lány és megfejtésre került a titokzatos „szöveg”. „Össze­vissza mászkáltok, járkáltok fiúkdk— hajtogatta a lány. Magyarul beszélt a lelkem, csak kissé túl eredeti, odgsz- szai kiejtéssel. Odessza a hős város, a Pus- •kin-kultusz és a szanatóriu­mok városa, háborús romjai­ból teljesen újjáépült. Meg- illetődve néztük a Potemkin- filmből emlékezetes tengerpar­ti lépcsőt, amelynek min­den fokát munkások vére áz­tatta. A tanácsháza etőtt es. küvői menet. Megállunk és átadjuk virágainkat az ifjú párnak. A fiatal munkás és új asszonya szeme csupa könny. Kezet szorítunk és a békehajó utasainak 12 nem­zete nevében békés, boldog életet kívánunk... Szántó Miklós A gyerekek csodálatosak. Egy kisfiú virágot, levelező­lapot, kis kendőket hozott em­lékül nekünk. Aztán odaadta az úttörő-nyakkendőjét is, és végül már nem maradt semmi­je. Izgatottan kutatta át zse­beit, hátha' talál valami em­léktárgynak valót. Ahogy a yyerékzsebéknél szokás, elő­ször darabka zsineg került elő. néhány kavics, egy ismeret­len rendeltetésű doboz, pár kabátgomb. Egyik sg jó. Vé­gül egy Ikis játékkaróra. Sja­Odesszai városrészlet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents