Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-12 / 189. szám

1958. AUGUSZTUS IS. KEDD sü/Cirlap Ne csak papíron Megyénk földművesszövet- kezeteinél mintegy hétezer ember dolgozik. Szép eredmé­nyeket tudnak felmutatni hó­napról hónapra. A dolgozók között nem egy akad, aki ki­emelkedően végzi fáradságos munkáját, becsülettel, minden tudásával segíti földművesszö­vetkezete célkitűzéseinek meg­valósítását. Gyakran hallani panaszt a jól dolgozók részé­ről, hogy miért nincs újra ver­seny a földművasszövetkeze- tcknél. Anyagi és erkölcsi megbe­csülést is jelentett a munka­verseny. Igaz, az elmúlt évek­ben sok formális elem tarkí­totta és tette formálissá né­hány esetben a földmnvesszö- vetkezeti munkaversenyt, azonban kitűnő segítő volt az eredmények elérésében. Mun­kaverseny — éppen a dolgo­zók jó részének kérésére — ma is van. A hiba az, hogy egyes földművesszövetkezetek szakszervezeti bizottságai és igazgatósági elnökei nem fog­lalkoznak vele. A tervezet, amely a földmű­vesszövetkezeteknél folyó munkaverseny szempontjait dolgozta ki, hónapok óta a szövetkezeteknél van. A félév leteltével kellett vol­na termelési értekezleteken megvitatni, kiket tartanak a legjobbaknak, kitüntetésre méltóknak. Igenám, csakhogy nem egy olyan földművesszö­vetkezet van, mint a monori. ahol íróasztal fiókjába sül­lyesztette az elnök a munka­verseny megszervezéséről és feltételeiről szóló iratokat. Ért­hető, hogy nem is javasoltak a termelési tanácskozásnak egyet­len kitűnően dolgozót sem, pe­dig az anyagi elismerésen kí­vül az erkölcsi értékkel is bír. Erőszakkal, felülről szervez­ve nem lehet egészséges, ered­ményeket felmutató munka- versenymozgalmat kialakítani a megye földművesszövetkeze- teincl. Azonban a dolgozók többsége maga is akarja, csu­pán a vezetőkön, szakszerve­zeti bizalmiakon a sor, hogy a vágy valóra váljék. Akadtak szövetkezetek, mint az inárcsi, tápiósápi és mások, ahol ter­melési tanácskozásokon vitat­ták meg, kik érdemlik meg az erkölcsi és anyagi megbecsü­lést jelentő kitüntetést. Ez ösz­tönzi a dolgozókat nagyobb erőkifejtésre, gondosabb mun­kára. A termelési tanácskozások tapasztalatai azt mutatják, hogy nem minden földműves­szövetkezetnél akarják megér­teni a dolgozók: most ők dön­tik el, kik voltak közülük a legjobbak, kik érdemlik meg a kitüntetést. Az aszódi járás több földművesszövetkezeténél néma csendben hallgatták vé­ri« a szövetkezet dolgozói a szakszervezet javaslatait, a vi­tában nem vettek részt, és egyhangúlag megszavaztak minden javaslatot. Valószinű- leg egyetértettek a jelöltekkel. Ám akkor miért mentek oda az értekezlet végén, az utcán s másnap az irodában az el­nökhöz, meg a szakszervezeti bizalmihoz, s kifejtették véle­ményüket, miért nem érde­melte meg X, vagy Y a kitün­tetést. Még nem késő. hogy ahol ed - dig nem hozták a dolgozók tudomására a munkaverseny feltételeit, azt terjesszék a ter­melési értekezlet elé megvita­tás céljából. Miért esett vissza a szövetkezeti felvásárlás a dobosi járásban ? A tények és a számok ri­degnek tűnő adatai szerint Pest megye több járásában némiképpen visszafejlődött és csökkent a földművesszövet­kezetek által felvásárolt zöld­ség-gyümölcsfélék mennyisé­ge. Legszembetűnőbb a daba- si járás visszaesése, ahol Stei­ner Ferenc járási felvásárlási kirendeltségvezető statiszti­kája azt mutatja: a vártnál és a megszokottnál 30—40 százalékkal kevesebb árut vásárolnak fel a szövetkezetek. Ha ez a prob­léma csak és egyedül a föld­művesszövetkezetek belső ügye lenne, a megoldás raj­tuk múlna, a kérdés nem kí­vánná meg a sajtó nyilvános­ságát. Tudvalévő azonban, hogy ez évben a földművesszövet­kezetek vásárolják fel kizá­rólagos joggal a zöldség-gyü­mölcsféléket. A szövetkezetek biztosítják a főváros és az ellátatlan lakosság zöldség­gyümölcs szükségletének za­vartalan kielégítését s az or­szág exportkötelezettségeinek teljesítését .fenti cikkekből. A szövetkezeti felvásárlás különösen Pest megyében nap mint nap szívós, elkeseredett küzdelmet folytat nemcsak a mintegy négyezer magánkis­kereskedővel, akik a megye területén bárhol felvásárol­hatnak zöldséget, gyümöl­csöt, hanem az álőstermelők­kel is, akik árfelhajtó tevé­kenységet folytatnak, és meg­nehezítik az ellátatlan lakos­ság zavartalan ellátását, az igények tervszerű kielégítését. Kétségtelen, nemcsak ez okoz problémát. A tervszerű ellátást zöldség-gyümölcsfé­lékből addig nem lehet mara­déktalanul biztosítani, amíg a mezőgazdasági termelés terv- szerűtlén, anarchikus, lénye­gében az egyéni módon terme­lők kényére-kedvére van bízva. Jóllehet nagy segítséget jelent e téren a termelési szer­ződések rendszere, tökéletes és végleges megoldást csak az teremt, ha tervszerűvé válik a mezőgazdasági termelés is, ha országszerte diadalra juta termelőszövetkezeti eszme, a szocialista nagyüzemi gazdái- |' kodás egyeduralkodóvá válik. | . z gffés2 környék Ám a megoldással nem vár- | fi réme. A mamák hatunk annyit. | fagylalt-* és strand­A földművesszövetkezetek | tilalom terhével tilt- eddig különösebb hibák nél- | iák meg csemetéik- kül megfeleltek a nagy, ko- | nek, hegy barátkoz- moly felelősséggel járó fel- | sanak vele. A kislá- vásárlási feladatnak. 1 nyak rémülten mene­! külnek előle, ha föi- ! viharzik a közeliik- ! ben, mert rettenetes és helyzetet illetően is bízta- § dolgokat művel ve­tőnk a kilátások. Ám e téren f lük. Kitépi a pántli- már akadnak megoldásra váró | kát hajukból és problémák, különösen me- | szoknyácskájuk alá gyünkben. 1 kíváncsiskodik. Szó­Az álőstermelőkön és a sza- § val, elviselhetetlen bályokat, rendelkezéseket be \ rosszcsont. Ez róla a nem tartó magánkiskereskedő-1 régen kikristályoso- kön kívül nem lebecsülendő 7 dott közvélemény. vetélytársat, konkurrenciát | Niiics érzéke a sze- jelent a magánkiskereskedők | meines tulajdon iránt. és őstermelők serege, mert i Gátlás nélkül elszedi ezek a szövetkezeteket megke-f pajtásai játékszerét, rülve juttatják el a zöldséget,§ eleszi uzsonnájukat gyümölcsöt a fogyasztókhoz,! es clszaguld *0}~ elsősorban a fővárosba. I terükön, hogy órákig | színét sem latjak. Az­-----------------------­--------------1 tán rettenetes szája i van. A 1 erenejózsefi 1 korszak huszárőrmes- § terei vagy tuvarosko- I csisai bizonyosan el- § virulnának egy-egy | cifra jelzőjének hal- 1 latén. A felnőtteket I nem tiszteli. | Legfeljebb tíz éves, | de az is lehet, hogy 1 kilenc sincs. | Viszont nagyszerű 1 esze van. Ha komisz- | ságival nem haragl- 1 tóttá volna magára | annak a szerencsét- ! len iskolának egész § nevelőgárdáját, 1 amely növendékének | kénytelen mondani. ! nemesik saját osztá- I lilában, hanem az ! egész iskolában ő leü­lne a legelső. Többet | >ud és mindent job- | ban tud a többieknél. i A legjobb tornász. Az elmúlt hetekben, a me­gye több járásában felbecsül­hetetlen segítséget kaptak a szövetkezeteken kívülálló, zöldáruk értékesítésével fog­lalkozó magánkiskereskedők, őstermelők, sőt még az álős­termelők is. A 14-es számú TEFU 7 tonnás, pótkocsis te­herautói megjelentek a megye területén, s meglepően olcsón vállalják a mezőgazdasági termelők áruféleségeinek fő­városba való szállítását. Erre néhány szemléltető példát is­mertetünk. Háztól-házig módszerrel (vagyis nemcsak beviszik a piacra a termelőt, hanem vissza is viszik közsé­gébe, házához). Inárcsról má­zsánként 12 forintért viszi be a termelő az árut is, a terme­lőt is a fővárosba, a kért piacra. Ha innen egy termelő vonaton utazik Budapestre, útiköltsége oda-vissza 26 fo­rintba és villamosköltségbe kerül, Legfeljebb egy mázsa árut tud magával vinni. Ha TEFU-kocsival megy ugyanez a termelő a főváros valame­lyik piacára, mondjuk öt má­zsa áruval, összesen 60 forin­tot kell fizetnie. A tények maguktól beszélnek. Ez okoz­za, hogy Ujhartyánból már 2 darab 7 tonnás pótkocsis te­herautó viszi naponta a tö­mérdek árut a fővárosba, s úgyszintén a megye többi já­rásának községeiből. Sok termelő eddig nem is piacozott, minden további nélkül a szö­vetkezeti felvásárlónak adía át áruját, főleg ha az csupán néhány mázsa volt. Mióta a TEFU-kocsik megjelentek a községekben, járványszerűen terjedt a piacozás gondolata a falvakban és kezd elnéptele­nedni a felvásárlótelepek kör­nyéke. Mondhatná valaki, hogy ez­által csak javul a főváros la- j kosságának zöldáruval törté- j nő ellátása. Ez igaz ugyan, I azonban az is tény, hogy nem­csak a főváros létezik. Van­nak ellátatlanok az ország más városaiban, ipar- és bá­nyavidékein, emellett teljesí­teni kell exportkötelezettsé­geinket is. Ez pedig csak tervszerű áruelosztással lehetséges, amit meg kell előznie a tervszerű állami vagy szövetkezeti felvásár­lásnak. A mezőgazdasági ter­melés tervszerű befolyásolá­sának bevált módszere a ter­melési szerződések rendszere. Azonban mindezeket veszé­lyezteti a TEFU-kocsik meg­jelenése. A dabasi járás népi ellenőrző bizottsága legutóbb tartott vizsgálatánál kérte az illetékeseket, sürgősen szün­tessék meg a TEFU-gépkocsik ilyesfajta ténykedését, háza­lását. Ez minden szempontból indokolt. Rövidesen megkezdődnek a termelési szerződéskötések a falvakban. Ám az a termelő, aki minden áruját a piacra hordja, nem valószínű, hogy termelési szerződést köt. Azt sem kell elfelejteni, hogy az a termelő, aki TEFU kocsival a főváros piacaira viszi áru­ját, a kapott pénzt nem köz­ségében fogja elvásárolni, ha­nem a fővárosban. Mindeze­ket semmiképp nem helyesel­hetjük. Semmi nem indokolja a TEFU-kocsik községekbe való kihelyezését, azért, hogy há­zalással szedjék össze a ter­melőket s áruikat. Ez csak az álőstermelőknek jelent segít­séget, zavart okoz a megter­melt áruk elosztásában és hát­rányosan befolyásolja a föld­művesszövetkezetek további egészséges fejlődését, a mező- gazdasági termelés tervsze­rűbbé tételére gyakorolt egy­re nagyobb hatását. Ha olyan sok kocsija van a 14-es TEFU- nak, gondoskodjanak inkább arról, hogy a szövetkezetek felvásárolta árukat juttassák el gyorsabban rendeltetési he­lyére, a fogyasztókhoz. (Cs. A.) I Nyílt levél a (lömsödi fiatalokhoz „Dömsödi pályaudvar” kiáltja tréfásan az örökifjú | Pista bácsi a vonatról leszállva. Bajusza alatt buncutká- ! san mosolyog, mint az igazi kedélyes vasutasok, int 1 jobbra és balra, föllép a vonatlépcsőre és tovább megy I utasaival Dunavecse felé. Akik pedig Döinsödre utaztak- I lassan megindulnak a község felé. ! A községben a nagy hőség ellenére alig találunk egy- 1 két embert az apró házak között. Mindenki a határban | szorgoskodik. Nem megyünk utánuk, mert amiről írni ! akarunk, azt nem vitték magukkal, itthon hagyták fele- I ségeik és gyermekeik ajkán. Ez pedig Dömsöd régi és I jelenkori története. Munkához fogunk. Fellapozzuk a | község részben írott, részben meg az emberek ajkán élő 1 nagy történelmi „kódexét”. K. Nagy László tanító megírta a falu krónikáját. Hite- | les dokumentumok alapján. Érdekessége a munkának, | hogy a honfoglalástól az 1940-es évekig minden törté- | nelmi korszakról hiteles képet ad. A helytörténeti füze- ! tecske a 40-es években íródott, s éppen ezért nem tartal- ! mázzá Coburg herceg egykori cselédeinek megváltozott | életét, a földosztást, a nagy gazdasági és kulturális fellen- ! dülést. A mai tanult dömsödi fiatalokra vár a helytörtő- ! neti füzet befejezése, illetve kiegészítése. Mily nemes cselekedet volna annak a hatalmas mun- 1 kának leírása, amit a fiatalok cs idősek közös erővel ki- ! fejtettek az új művelődési otthon építése közben. Nagy- ! szerű lenne az 1952-es, 1953-as, 1954-cs és 1955-ös évek | színjátszó gárdájáról, tánccsoportjáról, fotoszakköréről. I technikus szakköréről és a népes Szabad Föld téli estékről | megemlékezni. Mindezeknél nagyszerűbb lenne azonban, ha a döm- | södi fiatalok a nagy történelmi múlttal rendelkező köz- ! séget továbbfejlesztenék abba az irányba, amelyet ma a I Dózsa Termelőszövetkezet mutat. De akad a községben | másik példa is. Ott van például az említett évek kultu- I rális fellendülése. Mindkét példa egy Irányba vezeti a | községet, — az emberek boldogulásához. Gondolkodta- | tok-e már azon, dömsödi fiatalok, hogy miért tört meg | az a sokat emlegetett és dicsért, országosan elismert kul- ! turális fellendülés? Miért nem formáljátok jobban közsé- ! getek történetét? Talán ti nem szeretnétek, hogy utódai- ! tok olyan nagy tisztelettel, olyan nagy megbecsüléssel | beszéljenek rólatok, mint ti községetek régi nagyjairól? Dömsödi fiatalok! Dugjátok össze fejeteket, álljatok | a művelődési otthon vezetője mellé, népesítsétek be a ! saját erőtökből létrehozott művelődési otthont, hogy szebb | legyen az éleleiek és méltó utódaik legvetek a történelem I lapjaira is feljegyzett ősi dömsödieknek. Rehák Ferenc = iiitmmiHmiiiiniiniMiiuMitiiiMHitniHmiMtmmiHHiHitiinMi iiiiMiiiiiitriiiHiiiimtiiHiimmiifiitiititmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Kevés a legelő a ceglédi juhtenyésztő szakcsoport birkáinak Második éve tevékenykedik Cegléden a juhtenyésztő szak­csoport 18 tagja Kenyeres Jó­zsef elnöklete alatt. Az indu­láshoz a földmű vesszövetkezet adott nagy segítséget.. Ez év­ben szintén a szövetkezet nyúj­totta kamatmentes kölcsönből tudták megvenni feldolgozó üzemükbe a túródaráló gépet és a szükséges egyéb berende­zési és felszerelési tárgyakat. A feldolgozó üzem a tagok ke- zös tulajdonát képezi. A szakcsoport tagjai tovább fejlesztik közös gazdálkodásu­kat. növelik közös alapjukat. A gyapjúeladás után bevételük 5 százalékát tették közös alap­ra, ami több ezer forintot je­lentett. A szakcsoport elnöke például 100 birka után 445 kilo­gramm gyapjút adott át. csak­nem 20 ezer forint értékben. A csoporttagok átlagosan 400 ki­logramm gyapjút adtak át a felvásárló szerveknek. A ka­pott pénzből fizették vissza a földművesszövetkezetnek a ka­pott kölcsönt. A feldolgozó üzem nyereséges, s hozzásegíti a szakcsoport tagjait ahhoz, hogy jövőre megvalósíthassák közös terveiket. Fajtiszta, 150 darabból álló merinói anyafalkát akarnak létrehozni. Sajnos, a városi ta­nács az ehhez szükséges tese- lőt csak májusban tudta átadni részükie. az pedig nem is meg­felelő. vízjárásos hely. ahol tönkrementek volna a birkák. A falka közös alapot képezett volna és megalapozta volna közös gazdálkodású^ további sor«át. Legelőhiány miatt nem tudják feileszteni. szaporítani állománvukat sem. mert e meglevő legelők a jelenlegi ál- lománv számára sem elegen­dők Ezért vándorolnak Ceg­lédről messze tájakra birkái­ké* legeltetve a ceglédi juhá­szok. Észibaracktermelési ankét Diósdon Szombaton délelőtt Diósd községben a helyi mezőgazda- sági szakszövetkezet őszi­baracktermelési ankétot ren-. dezett. az újonnan felépült felvásárlótelepen. A megbeszé­lésen száznál jóval több őszi­baracktermelő vett részt. Be­mutatták a Törökbálinti Ál­lami Gazdaság őszibarckosztá- lyozó gépét, mivel a szakszö­vetkezet néhány éven belül több ilyen gépet szeretne vá­sárolni. Az osztályozőgép 8 óra alatt 100—120 mázsa őszi­barackot tud kiválogatni, hat kezelővel. A megbeszélésért a budai járás több községéből me°ielentek az őszibarackter- melők és a dé!u*áni ó’-ákban megtekintettek több őszibarac­kost. AKASZTOFAVIRAG A távolabbi jövőt Fejik a juhokat a ceglédi juhtenyésztő szakcsoport juhá- szatában. Kenyeres József, a szakcsoport elnöke segítőjé­vel gyakorlott mozdulatokkal feji a juhokat. Sietni kelL mert várják a friss tejet a feldolgozó üzemben Vakmerő mutatvá­nyokkal borzongatja állandóan környezete idegrendszerét. Nem­csak gátlásai nincse­nek, de úgy látszik, a félelem érzésével sem ismerkedett rnétt meg. Ráadásul való­ságos muzsikus-zse­ni. Zenetanítója csu­dákat mesél róla Beethoven és Mozart a kedvence. Es mindezek tete­jébe nagyon jóképű 'kölyök. Égő fekete szeméből sziporkázva ragyog az értelem. Vagy pedig ezer ör­dög kajánságámü a pajkosság és a Ikonok- ság. Alakja nagyon formás és arcát akár- melyik gyereksztár megirigyelhetné. Apja néhány évvel ezelőtt meghalt. Elég­gé bohémtermészetű anyjának egyetlene. A szomszédok igen gyakran meglesték, amint a nagyon szű­kös körülmények kö­zött élő asszony élete igen súlyos és igen komoly problémáit úgy tárgyalta meg a legénykével, mintha az komoly felnőtt lenne. A gyerekben igy egész pontos kép alakulhatott ki az élet komolyságáról, de arról föltétlenül, hogy mit jelent az, ha nincs pénz a ház­nál. Ezt mind el kellett mondani ahhoz, hogy értelmet kapjon a je­lenet, amelynek tanú­ja voltam a minap. J gyerek édesany- -fi ja ismerősre le­sett az utcán, hogy pillanatnyi pénzzava­rában kölcsönt kérjen tőle. Ismerősei már messze elkerülik, ha megpillantják, mert elég gyakran rendez ilyen vadászkirándu- lásőkat, ami talán nem is lenne baj, ha a kapott kölcsönökrei következetesen meg nem feledkezne. Most véletlenül puskacsőre került, egy áldozatje­lölt. Nem vehette ész­re Nimród leányát és amikor észrevette, már nem kerülhette el. Bőséges indokolás és a helyzet reális ecsetelése után elő­állt a kívánságával. Kétszáz forintot kért tőle huszonnégy órá­ra és természetesen becsületszóra. Az ál­dozatjelölt őszinte sajnálkozással közöl­te. hogy nincs pénze. A vadász, akinek szomorú tapasztalatai vannak és nagyszerű emberismerete ezen a téren, rögtön tudta, hogy meddő a kísér­lete, mert kiszemelt áldozatának valóban nincs pénze. Most már önzetlenül pa­naszkodott tovább. Együtt mentek egy darabig. A legköze­lebbi sarkon fölbuk­kan a gyerek. Lel­kendezve futott az anyjához és boldogan úisáaolta. hogy talált az utcán húsz fillért. in4IIIIUiUI|<lltlllllll|fHIIIIMIIIIIIMIItlllHIIIIIIUIIIIil(IIIIIIIIIIIIIUHIIH4tllillllllllillllflillUUIIIItlllllllllllllil|llll||||||lMII|||IUllli||||||«|||||(||||||i||||||(|||||||||||||||||||lHlllllliliíMllllli(IIIIIHIIIIIIIIIIIIIHIItllllllttlilllUi(litlllllll(iMI(l(iMIIIS(ilUll(llltl^ A pénzdarabot gya­nús tisztaságú mar­kában szorongatta. A másik kezével ottho­nosan belenyúlt any­ja táskájába, kivette belőle a lapos pénz­tárcát és a pénzt bele­tette. Az asszony szemét hirtelen elbo­rította a könny. Megillette a jelenet az ismerőst is, aki meglepetten figyelte a fejleményeket. A gyerek futni akart tovább, de az anyja visszaszólította. — Itt van fiam öt­ven fillér, vegyél ma­gadnak fagylaltot — mondta rekedtes han­gon és kutatni kez­dett a kopott pénztár­cában, de a gyerek húsz fillérén kívül egyetlen va'kgarast nem talált benne. Az ismerős szeme szintén felhősödni kezdett. Táskájából hirtelen előkotort egy forintot és odaad­ta a gyereknek. — Ezért vegyél fagylaltot. Meg se köszönte. Szorosan az anyja mellé lépett és ott ballagott komoly kép­pel tovább. — Hát eredj kis fiam, mert bezárják a cukrászdát. A emerek nem moz­dult. Ellenben ügyes kézzel kilopta ismét anyja táskájából a la­pos bugyellárist és belecsempészve a fo­rintost, visszacsúsz­tatta a helyére. A vásott, az elvete- \ műit. a javíthatatlan \ asrtőfavirág. Magyar László

Next

/
Thumbnails
Contents