Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-12 / 189. szám

fist IfIC k/CirtaP 1958. AUGUSZTUS 12. KEDD ^4 o ^ ■mmk hitei LUDWIG JOSEFSSON iz­landi kereskedelmi és halászati miniszter a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának külkereske­delmi bizottsága meghívására Moszkvába érkezett. AZ OGONYOK CÍMŰ SZOVJET képes folyóirat közli Paul Robeson nyilatkoza­tát. A kiváló amerikai néger énekes a folyóirat munkatársa előtt kijelentette, hogy feltét­lenül ellátogat a Szovjetunióba és hangversenyeket ad nem­csak Moszkvában, hanem a keleti köztársaságokban is. Külön megemlíti, hogy sze­retne hangversenyt adni a szovjet gyermekek számára, akikkel 1949-es moszkvai láto­gatása idején nagyon meg­barátkozott. KLIMENT VOROSILOV, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vasárnap Moszkvából Brüsszelbe érke­zett. A belga fővárosban meg­tekinti a világkiállítást, ame­lyen augusztus 11—13-án szov­jet nemzeti napokat rendeznek. MAKARIOSZ ÉRSEK kije­lentette az újságírók előtt, hogy a közép-keleti kérdések csak úgy oldhatók meg, ha Irakban, Libanonban és Cip­ruson az ENSZ ellenőrzése mellett népszavazást tartanak. GOLDA MEIR izraeli kül­ügyminiszter a brit kormány meghívására vasárnap Rómá­ból Londonba repült. Szomba­ton több mint háromórás meg­beszélést folytatott Fanfani olasz miniszterelnökkel, aki hír szerint biztosította, hogy „Olaszország a szívén viseli Izrael biztonságát”. LOUS JOXE, a francia kül­ügyminisztérium főtitkára va­sárnap este San Sebastianba érkezett. A főtitkár hétfőn Fernando Maria Castella spa­nyol külügyminiszterrel tár­gyal. Átadták rendeltetésének a világ legnagyobb vízierőművét Az ünnepségen Hruscsov mondott beszédet Vasárnap délután Zsigu-1 levszkben nagygyűlés volt a j kujbisevi vízíerőmű felavatása ' alkalmából. A nagygyűlést Mihail Jefremov, az SZKP kujbisevi területi bizottságá­nak titkára nyitotta meg. Fel­szólalt Ivan Komzin, a kujbi­sevi építkezés vezetője, vala­mint Alekszej Uleszov villa­moshegesztő. Ezután Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. Hruscsov köszöntötte a vízi­erőmű építőit a munkálatok befejezése alkalmából. „Újabb, dicsőséges lapot írtak a szov­jet kommunista építkezés tör­ténelmébe” — mondotta Hrus­csov, majd így folytatta: — A világ legnagyobb vízi­erőművének, a volgai erő­műnek megépítése nagy gazdasági és politikai je­lentőségű esemény. Fontos része a Szovjetunió villamosításának, amelynek tervét annakidején a nagy Lenin dolgozta ki. A szovjet kormány feje ez­után rámutatott, hogy a Szov­jetunióban évente annyi villa­mos erőmű épül, hogy együt­tes kapacitásuk eléri az öt­millió kilowattot. A villamos energetika fejlő­désének további távlataival foglalkozva az SZKP Központi Bizottságának első titkára hangoztatta, hogy a Központi Bizottság és a szovjet kormány meg­bízta a Szovjetunió Terv­hivatalát: dolgozza ki a Szovjetunió teljes villamo­sításának tervét. „Ezzel hatalmas alapot terem­tünk az ország termelőerőinek fejlesztéséhez.” Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára részlete­sen fejtegette a szovjet villa- moserőmű-építés távlatait. „A legközelebbi években a Szovjetunió előnyben fogja részesíteni a hőerő­művek építését, és ezek az erőművek olcsóbbfajta szénnel, földgázzal és olaj­jal működnek majd” — mondotta. A nemzetközi helyzet kérdé­seiről szólva, Hruscsov hang­súlyozta: a szocialista országok együttműködése hatalmas erő. Elítélte az Egyesült Államok és Anglia közel- és közép­keleti agresszióját, s megálla­pította: ez az agresszió része „a háborús szakadék szélén való táncolás” amerikai és an­gol politikájának. — Az amerikai és az angol agresszióval szemben támadt tiltakozás meghátrálásra kény­szerítette az imperialistákat — állapította meg Hruscsov —, de a háborús veszély ebben a tér­ségben változatlanul nagy. A szovjet kormány a jövő­ben is síkra száll azért, hogy az agresszorok von­ják ki csapataikat Liba­nonból és Jordániából. — — A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és valamennyi szocialista ország a béke poli­tikáját, a békés együttélés po­litikáját folytatja — hangsú­lyozta Hruscsov — s mindent megteszünk azért, hogy meg­akadályozzuk újabb háború keletkezését. Hruscsov bejelentette a nagygyűlésnek, hogy a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének rendelete értelmé­ben a kujbisevi vízierőművet Vlagyimir Iljics Leninről nevezik cl, s ezután Vol­gái Lenin Vízierőmű lesz a neve. Végül felolvasta az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak üdvözletét, amely meg­állapítja: az a győzelem, ame­lyet a volgai vízierőmű építői kivívtak, valámint a Szovjet­unió sok más műszaki vívmá­nya is a szovjet társadalmi rend fölényét bizonyítja az egész világ előtt. mai nap 1958. augusztus 12, kedd, Klára napja. A Nap kél 4.35 órakor, nyugszik 19.02 orvkor. A Hold kél 1.35 órakor, nyugszik 16.52 órakor. Várható időjárás: Változó felhőzet, több helyen, első­sorban nyugaton és északon záporeső, zivatar, mérsékelt délkeleti, déli szél. A hőmér­séklet alig változik. Legma­gasabb nappali hőmérséklet: 26—29 fok között. A közép-keleti béke helyreállításának első feltétele az angol-amerikai erők kivonása! _ mondotta a kairói rádió hírmagyarázója A kairói rádió hírmagyará­zója szombaton este hangoz­tatta: „A közép-keleti béke hely­reállításának első feltétele az angol—amerikai erők kivoná­sa e térségből! — Az egész világ népei az ENSZ közgyűlése felé for­dulnak és arra kérik: teljesít­se kötelességét és követelje az agresszorok feltételnélküli, azonnali kivonását! — Minden kísérlet, amely arra irányulna, hogy ezt a sürgető követelést más problé­mákkal kuszáiják össze, vég­zetes következményekkel jár­na nemcsak az ENSZ jó mű­ködését, hanem létét és a bé­ke megőrzését illetően is, amelyért az ENSZ felelős” — hangoztatta befejezésül a kai­rói rádió hírmagyarázója. MAHMUD FAVZI, az EAK külügyminisztere hétfőn repü­lőgépen New Yorkba utazott, | hogy részt vegyen az ENSZ- I közgyűlés rendkívüli ülésén. — KIPRÓBÁLTÁK tegnap a Nagykőrösi Konzervgyárban a Német Demokratikus Köz­társaságból vásárolt palack­töltő gépet. Első gyártmány­ként paradicsomlé került az üvegekbe. — FOGATBEMUTATÓT rendeznek az Országos Mező- gazdasági Kiállításon. A be­mutatón római fogatok, a múlt száznd elejei posta­kocsik, omnibuszok, százéves tüzoltókocsik vonulnak fel. — FŐVÁROSI KULTÜR- EGYÜTTES szerepel Bugyi­ban augusztus 20-án. A XI. kerületi pártbizottság kultúr- együttesén kívül a helyi MHS-szervezet is készül az ünnepre, ejtőernyős és moto­ros bemutatót tartanak. — KÖNYVILLUSZTRÄ- CIÓS kiállítás nyílik ma a szentendrei múzeumban. A megyei könyvtár rendezésé­ben nyíló kiállításon a ma­gyar könyvkiadás illusztrá­cióinak legkülönbözőbb faj­táit és stílusait mutatják be öt szekrényben. — KIÁLLÍTÁST RENDEZ­NEK a Csepel Autógyár szerszámgépgyárában. A ki­állítás augusztus 20-án nyí­lik, a gyár felszabadulás utáni életét, eredményeit is­merteti. — PÁSZTORTALÁLKO­ZÓT rendeznek a Hortobá­gyon. A találkozóra az egész környékről meghívják a pász­torembereket, juhászokat, gu­lyásokat, csikósokat. A csikó­sok eredeti viseletben érkez­nek, s a kilenclyukú híd előtt lovasbemutatót tartanak. — UJ KINCSEKKEL gya­rapodik a szentendrei mú­zeum. A napokban vásárol­tak Pilisszentlászlón remek­művű tulipánnal díszített bú­torokat, amelyeket egy helyi asztalosművész, Bogár Mi­hály készített 1880-ban. — NÉMET VENDÉGEK JÁRTAK a Dunakeszi Kon­zervgyárban és a MÁV Jár­műjavítóban. A váci 'járási KISZ-bizottság vendégei, a thüringiai ifjúsági szervezet tagjai legközelebb, csütörtö­kön Visegrádra mennek, ahol a megye KISZ-titkáraival ta­lálkoznak. — UJ TERMELŐSZÖVET­KEZETI CSOPORT alakult Bugyi községben. A csoport­nak 19 tagja és 226 hold föld­je van, amelyet ezelőtt kis- haszonbérletben használtak. A Nagyvásártelepre hétfőn reg­gel 132 vagon és 28 tehergépkocsi áru érkezett, ebből 32 vagon ve­gyes zöldáru, 27 vagon burgo­nya, 31 vagon gyümölcs és 40 va­gon dinnye. A szövetkezeti baromfiboltok héttőtől a tisztított, hizott májas liba árát kilónként 26.30 forintra szállították le, a liba- és kacsa­zsiradékot 27.30. a tyúkhúst 33, a tyúkaprólékot pedig 17 forintért árusították. Az állami boltok a kelkáposztát és a Juliska-babot kilónként 30 fillérrel olcsóbban adták, mint szombaton. A gya­lult tököt kilónként 2. a gyalult, kapros káposztát pedig 3 80 fo­rintért. ..hozták... .forgalomba. A KÖZÉRT-áruüák a rözsáburgo- nya árát kilónként 1.70. az Elláét 1.50 forintra mérsékelték. A gyümölcspiacon a sárgadiny- nyét 1.70—2, a görögöt 2.30 forin­tért árusították. ..................................................................................................luuimmttimuuinnmamimiMHmiiuuMiiulinmiiiunimiifminiiiiiiumilillimiHUHi.................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................. E GY TESTVÉRNÉP VENDEGEKÉNT VARNA njapok óta bulgáriai élmé- I» nyeimről számolok be környezetemnek. Most, hogy tollat fogtam, érzem csak iga­zán, milyen nehéz feladatra vállalkoztam. Mindent el sze­retnék mondani s tudom, ke­vesebbet adok, mint amennyit kaptam. Magam sem vagyok kivétel a szabály alól: akit vagy amit az ember nagyon megszeret, aziránt óhatatlanul elfogult, így vagyok Várnával is, ezzel a szépen ívelt tengeröbölt kö­rülölelő nagy kikötővárossal, amelynek utcái, terei, parkjai, épülő vagy már évszázadok óta álló házai, palotái, templo­mai napok alatt befészkelték magukat a szívembe. Bolgár barátaim — valamennyien hű patrióták — bármily jóleső ér­zéssel fogadták is őszinte von­zalmamat, inkább azt várták, hogy kritikus szemmel felfe­dezzem számukra városuk fo­gyatékosságait. Kívánságuknak nem tehet­tem eleget. Dicsérni tudom csak, mert idegen szemem friss érzékenysége találkozásunk percében hűtlen kalauzommá lett. Kezdettől fogva otthon voltam patinás falai között és csak azt láttam, ami a szem­nek szép, a szívnek kedves. S az emberek derűsek, nyugod­tak, kellemesek. Megszokták a más nemzetbelieket, hiszen Várnában naponta sok száz külföldi fordul meg. Kulturált udvariasságuk, sőt kifejezetten szívélyességük azonban nem­csak az idegeneknek szól, aikik messze elvihetik Bulgária jó vagy rossz hírét. Ilyenek ma­guk között is. Majdnem naponta beutaztam a városba Kurorta-Várnából (ez a Balkán Turiszti. Idegen- forgalmi Vállalat kezelésében álló óriási fürdőtelep, 12 kilo­méterre Várna főterétől) és hozzászoktam a látványhoz. Akár egy nagy család volna, olyan közvetlenül érintkeznek egymással az utasok. Ha va­laki beszélgetést kezdeményez, a távolabbi szomszédok is gyakran bekap Csalódnak. Vé­letlenül sem fordul elő, hogy Várna főutcája es üzletnegyede. A képen látható ötemeletes palota a Muszala-hotel ezt a közvetlenséget — történ­jék az nők és férfiak között — bárki is félremagyarázná. A magyarok iránt különösen rokonszenvvel viseltetnek. Ha csoportosan jártunk bent Vár­nában, beszédünket hallva, majd minden alkalommal elő­került valahonnan egy-egy bolgár férfi és elmesélte, hogy mikor, hol járt Magyarorszá­gon s hogy milyen szívesen emlékezik a nálunk töltött időkre. Tvxlgáriai tartózkodásom har- D madik napján szólóban utaztam be Várnába, hogy megismerkedjem a helyi szer­kesztőséggel, a Narodno Delo- val. Azt sem tudtam, hogy mi­lyen tarifájú jegyet kell válta­nom. Volt nálam egy hevenyé­szetten összeállított vázlat, amely szerint a redakció vala­hol a színház környékén talál­ható. A kalauznak csak any- nyit- mondtam: theáter, azaz színház. Kifizettem a főtérig szóló jegyet, de amikor leszáll­tam a buszról, bizony tanács­talan voltam, merre is indul­jak. Egyszer csak mellém lép egy fiatalember, elismétli a „theáter" szót és igenlő bólint- gat’ásomra gyengéden belém- karol, hogy vezessen. Nagyne- hezen megértette, hogy én tu­lajdonképpen a szerkesztőségbe alkarok menni. Azt azonban ő sem tudta pontosan, hogy merre van. Elég az hozzá, négy-öt járókelőt megszólítva végül is elvezetett célomhoz. Azaz, ■mivel a szerkesztőség még zárva volt, ahhoz a nyomdához, ahol a lapot nyom­ják. Ott szegényes német nyelvtudásommal végül is meg­értettem: ebéd után ismét visz- sza kell jönnöm, hogy talál- hozhassak a szerkesztővel, ön­kéntes kísérőm, amíg a nyom­da vezetőjével beszélgettem, szerényen félréhúzódott és csak akkor bocsátott utamra, ami­kor meggyőződött róla: dolgo­mat elintéztem. Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatot nem egyet szereztem utazásom során. Sok mindent láttam Várná­ban. A tengerbe messze be­nyúló kikötőben, a kecses mó­lókon s végig a csipkésszólű szelíd partokon hangos sirály­csapatok köszöntötték a fel­kelő napot vagy tisztes távol­ból követték a kikötőbe tarló fehértestű tengeri gőzösöket. Kétszer is ellátogattam « Tengeri Kertbe, ebbe a part mentén öt kilométer hosszan húzódó virágos ligetbe. Meg­csodáltam Várna híres akvá­riumát, amelyben a Fekete­tenger teljés élővilága kép­viseltetve van, láttam a nagy kikötőváros 2000 személyes szabadtéri színpadát. Jártam élénkforgalmú üzletnegyedé­ben, ahol nem kellett sorban- állni a pénztár előtt, mert az eladónak közvetlen fizethettem s ahol az áruk bőségét válasz­tás előtt úgy rakták a vevő elé, hogy közben el mertek fordulni, amíg másokat kiszol­gáltak. Nem volt alkalmam megis­merkedni a várnai tanáccsal, de hogy szívén viseli városa ügyét, a néhány apróságból is kitűnt. Itt is, mint más bol­gár városban, impozáns ren­det, tisztaságot tapasztaltam. A parkokban, vagy az utcá­kon, tereken létesített virág- gruppokat naponta többször öntözik, pedig maga a város vízben szegény. Húsz kilomé­ter távolságból nyomják ide a vizet. jorröl jut eszembe, hogy L Várnában olyan sűrű há­lózata van a higiénikus köz- kutaknak, mint egy vidéki magyar nagyvárosban az új- sqgbódéknak. A főpostánál —t időtöltésből megszámoltam — az ivókút előtt elhaladó 30 járókelő közül mindössze két nő nem vette igénybe ezt a népszerű „közművet”. Ha már az italnál tartunk, hadd mondjak el egy nem ki­zárólag várnai, de erre a vá­rosra is jellemző specialitást. Aki szeszesitalra vágyik,, az kocsmába vagy étterembe menjen, mert a mieinkhez ha­sonló „talponállókban” csak üdítő italt fogyaszthatnak. Jégbehűtött szénsavas limo­nádét, málnát, vagy más ször­pöt és tejeskávét. Nem is láttam részeg embert ott-tar- tózkodásom ideje alatt. Per­sze vendéglőkben is be lehet csípni. A várnaiak azonban nem élnek ezzel a lehetőség­gel. Egyrészt azért, mert bort meg pálinkát általában csak evés közben, illetve után fo­gyasztanak, s így nemigen árt meg, másrészt... No, de az indokolás helyett inkább egy történetet. Körülbeljil hat héttel ezelőtt asztallap nagyságú sárga pla­kátokat függesztettek ki Vár­nában a szeszárusiió helye­ken, sőt az utcai hirdetőtáb­lákra is. A hirdetmény a he­lyi tanács határozata volt, 11 várnai lakos józanságra íté­lésének dokumentuma. Tizen­egy huligánkodásra hajlamos, alkoholbarát neve és adatai sorakoztak a plakáton, azzal a meghagyással, hogy ezeket bárminemű szeszesitallal ki­szolgálni tilos. Vasil Dobrev kollegám, a Narodno Delo főmunkatársa még meglepőbb tájékoztatás­sal szolgált, amikor szóba ke­rült ez a nálunk szokatlan ne­velőmódszer. Azt mondja, a több mint 100 ezer lakosú Várnában körülbelül 16—20 alkoholistát tartanak nyilván. Teremtőm! Minden hatezer lakosból egy. Szomorúan gon­dolok arra, hogy a mi iszáko­saink lajstrombavételéhez egy tízszer ennyi hivatalnokot foglalkoztató apparátus is ke­vés volna... Tudom, férfiolvasóim, egyi- ke-másikában felvetődött az a jogos kíváncsiság, hogy e sorok írója milyennek látta, azaz milyenek a bolgár nők. Erre röviden válaszolok. Csi­nosak, jól ápoltak, kedvesek. Nőolvasóim érdeklődését is kielégítendő: a bolgár nők ke­vésbé kozmetikáltan is von­zóak, öltözékük nem annyira változatos és divatos, mint a pesti lányoké, asszonyoké, de jól szabott, ízléses. Krónikám­nak ehhez a részéhez melléke­lek egy képet. Az ismeretlen drugárka (Bulgáriában így szólítják a nőket, ami megfe­lel az elvtársnő fogalmának), kísérőm és barátom, egyben állandó „tolmácsom”, Józsa Antal tanár felkérésére kész­séggel állt fényképezőgépem elé. A szép barna lány vala­mivel csinosabb, mint az át­lag, de híven fejezi ki azt, amit csupán elismerő szavak­kal nem lehetne , meggyőzően bizonyítani. Végezetül: amit Várnáról fentebb elmondottam, rapszó- dikus benyomások halmaza, s tudom, nem is a legfontosabb, Várna — embereivel, modern­nel keveredő ősi arculatával — sokkal több, sokkal igé- zőbb. Most csak azt adtam, ami főleg személyes tapaszta­latom volt s ami számomra így is maradandó élményt je­lent. András Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents