Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

1958. AUGUSZTUS 10. VASÄRNAP

"hírlap

3

Cséplésellenőrző körúton

a dabasi járásban

Nyeli a dob a kévéket, telnek a zsákok Csernákéknál

Bugyi községben hasonló a helyzet. Az elmúlt héten még három cséplőgépnél nem volt munkacsapat. A gazdák eleinte türelemmel várakoztak, hogy majd csak lesz valami. Végül is maguk láttak hozzá a dologhoz. A három gép közül most kettőnél

kalákában csépelnek.-— Eleinte baj volt még a kalákával is — mondja Körösi Mihály tanácselnök. — Senki sem akarta vállalni a felelősséget, mert vannak a cséplés- nél különböző szabályok, amelyeket ismerni kell és betartani. Végül a csapatok vezetésével megbíztunk egy-egy tapasztalt embert, aki régebben gépnél dolgozott, így most elég jól haladnak.

— Attól tartok, jövőre még nehezebb lesz. Most is rosszabb a helyzet, mint tavaly. Szerintem sokat segítene, ha a közös szérűre hordanának a gazdák, akkor kevesebb gép és ember kellene. Vagy még helyesebb lenne, ha összefügomni iiiiiiiiiimiiiiiiimiitiiiillllllllllllllllimilMllllltlIlllll Ulti

gően, egymás mellett nagy táblákban vetnék gabonájukat, akkor kombájnnal lehetne betakarítani.

Elmentünk a gépállomásra is. Mi a véleménye Fogarasi Gyulának, a gépállomás vezetőjének?

— Kevés a munkacsapat. Őszintén megmondom, mindennap várom, mikor jelentik, hogy még ezek közül az emberek közül el elmegy jónéhány. Attól tartok, ha elegendő kenyérnek valót gyűjt össze egy- egy ember, nem lesz hajlandó tovább a gépnél dolgozni, hiszen másutt ugyanannyit kereshet.

Hogyan lehetne segíteni

?

— Azt hiszem, jövőre főleg maguk csépelnek a gazdák, vagy emeVrii kell a cséplőcsapat munkadíját. Vagy pedig... igen, van még egy megoldás: a kombájnaratás. De azt csak összefüggő, nagyobb táblákon lehet alkalmazni...

Szebelkó Erzsébet

’jiimiiiiiiiiHiiiMiuiiiimiimiiiimiiiiiimimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiMiiiiiiiMiiiiiniiiiiMiiiimiiiiimiiiiMiiiiNiiMinimimiiuiirí

Előzetes gyakorlat a mezőgazdasági mérnökjclültá résiére

A gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi kara egyéves előgya- korlatot szervez az érettségizett fiatalok részére. Mindazok a jeles, jó és — kivételesen — közepes eredménnyel érettségizett fiatalok, akik élethivatásuknak a mezőgazdasági mérnöki pályát választják, augusztus 25-ig jelentkezhetnek az Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi karán. A gyakorlatra felvételt nyert fiatalok, szeptember közepén az egyetem rektora által kijelölt állami gazdaságokba kerülnek, ahol egy évig a szokásos díjazás mellett fizikai munkát végeznek. Havonta egy nap tanárok vezetésével foglalkoznak az egyetemi felvételi tárgyakkal. Az előgyakor- laton részt vett fiatalokat 1959 nyarán felvételi vizsgára bocsátják és a vizsga sikeres letétele esetén az 1959/60-as tanévben az Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudományi karán megkezdik tanulmányaikat

Őrlés nélkül nem jam tsószbér |

Domonyban nincsenek mezei tolvajok. Ha pedig | mégis megdézsmálják egyik-másik gyümölcsfát, letörnek | néhány cső kukoricát, az csak véletlen lehet. Véletlen, § mert nagyon gondosan őrzik a hatart, amiért egyesektől | kétszeres csőszbért is behajt a községi tanács adóügyi § megbízottja.

Jó dolga van a domonyi csősznek — mondják a | helybeli Üj Élet Termelőszövetkezet tagjai. Érthető, hogy | úgy vélekednek, hiszen a tsz 53 tagja két év óta háztáji § földje után is köteles csőszbért fizetni. Tóth Jánostól 45 1 forintot, Faska Páltól 41 forintot, Németh Mihálytól 43 | forintot kérnek és így tovább.

Nem az összeget sokallják a tagok, hanem azt, hogy | egyáltalán fizetni kell. A háztáji földek a tsz táblájában | vannak, s ezekre, akárcsak a tsz 800 hold földjére, a tsz | őrei vigyáznak éjjel-nappal. A községi csősznek itt semmi | gondja, tehát nem is ildomos az el nem végzett munkáért | felszámolni a csöszbért.

Nem irigyli senki a domonyi csősztől a fáradságos | munkáért őt jogosan megillető bért. De a községi csősz- \ nek nem kell a tsz földjét őrizni, még a háztáji földeket | sem. Helyes lenne, ha a tanács megvizsgálná: miért kell | mégis csőszbért fizetniük a tsz tagjainak?

(cs)

ii in ni un ii iiiiiiiiimiiiiiiuii ti min iiiiiiiiiiiiinii mi ii iiiitiii limit ii un ii nini m miiiimiiiiiiiiuimiim n iiiiiiiiihiiiiiiiiiiiihiiiiR

Az utolsó permetezések haszna

A szilvát is érdemes védeni 3 pajzstetű ellen

A Földművelésügyi Minisz- I térium gyümölcstermelési osztályán adott tájékoztató sze- I

Kitüntették a vasút legjobb dolgozóit

A VIII. vasutasnap alkalmából szombaton délután a ■Parlament kupolacsarnokában ünnepséget tartottak, amelyen megjelent Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagja, Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagja, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter, Gyáros László, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Németh József közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója, s ott voltak a vasút legjobb dolgozói családtagjaikkal együtt. Az ünnepségen megjelent B. P. Bes- ■csev, a szovjetunió közlekedésügyi minisztere is.

Az ünnepségen Németh József miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója mondott ünnepi beszédet.

Az ünnepi beszéd után

Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára üdvözölte a vasutasokat. Ezután 28 vasutas- dolgozónak adta át az Elnöki Tanács nevében a Szocialista Munkáért Érdemérem, 45 dolgozónak pedig a Munka Érdemérem kitüntetést. Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter 101 dolgozónak a Kiváló Vasutas kitüntetést adta át. A kitüntetettek nevében Tibor János főintézö mondott köszönetét.

A fogadás részvevői ezután hosszan elbeszélgettek a párt- és kormány vezetőivel.

rint az idén általában gondosan védték a gyümölcsösöket a kártevők ellen. Félő azonban, hogy most, amikor a gyümölcs már érőben van, a termelők elhanyagolják a rendkívül fontos utolsó permetezéseket; A szakemberek szerint a rajzó pajzstetvek a fák ágairól és lombjáról most telepszenek át az édesedő gyümölcsre, s szívásukkal másod-, harmadrendűvé tehetik a legkitűnőbb árut is. Főleg az almánál és szilvánál nagy jelentőségű az utolsó (nikotinos) permetezés. A szilvát nem szokták permetezni a pajzstetű ellen, pedig igen fontos, mert a szilvánál

— ugyanúgy, akár az almánál

— legalább 50 százalékkal magasabb a pejzstetűmentes gyümölcs ára, az idei bő szilvatermésből csak így exportálhatunk nagyobb mennyiséget.

Megkezdődött a vadkarsavnduszat

Az új vadászati tilalmi rendelet értelmében az idén két héttel később, csak augusztus elsejével indult meg országszerte a vadkacsa-vadászaí. A tilalmi idő meghosszabbítására azért volt szükség, mivel az utóbbi években jelentékenyen csökkent a vadkacsa-állo- mány, s a július második felében még sok helyütt fészken

ülő madarak, pelyhes fiókák védelemre szorultak. Az alföldi tavakban, nádasokban, továbbá a Kisduna-ágban, valamint a Velencei és Fertő tavon nagy tömegben tanyázó vadkacsákra főleg a hajnali és az alkonyati húzások idején vadásznak igen sikeresen a vadásztársaságok.

BELPOLITIKAI KRÓNIKA

tiltakozó gyűlések, ahol egyszerű emberek emelték fel szavukat a gyújtogatok, a népek leigázói ellen. Vajon csak kommunisták voltak ott a Csepeli Munkásotthonban tartott békenaggyülésen? Mert a Nyugat szívesen üti rá a bélyegzőt a békemozgalomra: kommunista mozgalom. De hogy igazuk van-e, azt könnyű eldönteni. A tiltakozó gyűlések százain, így a Csepeli Munkásotthonban is mindenféle ember volt. Persze ott voltak a kommunisták is. De arról kiabálni — mint ezt a Szabad Európa teszi —, hogy ez csak a kommunisták ügye, enyhén szólva is hazugság. Mert a béke ügye nálunk, s szerte a világon, minden becsületes, jóakaratú embernek az ügye lett.

De miért ne legyen ügye, amikor minden-minden a jobbat, a szebbet, a boldogabb élet megvalósulását segíti, sietteti? I „r példát csak: 500 új tanterem készül el szeptemberig, 82 iskolában vezetik be a politechnikai oktatást, biztosították a tanév megkezdésének zavartalan lehetőségét. Szakosítják a boltokat, jelentős ősz- szegeket fordítanak azok korszerűsítésére, 983 házat tataroztak és újítottak fel fél év alatt Budapesten. 90 000 mosógépet gyárt ebben a félévben a Hajdúsági Iparművek, jelentős összegeket fordítanak a bútorgyárak korszerűsítésére.

Lehetne tovább folytatni a felsorolást. A mi életünkben nem ritkák az ilyen adatok, s nem. tűnik furcsának, ha napról napra újabb és újabb híreket hallunk arról, hogy a kormány helyes gazdaságpolitikája eredményeként hogyan áll helyre népgazdaságunk, hogyan jut több erő arra, hogy a dolgozók igényeit — erőnkhöz mérten —■ egyre jobban kielégítsük.

Szó sincs arról, hogy nálunk minden jó. A fenti adatok olvasása közben is sok dolog az ember eszébe jut. Például az, hogy az üzletek szakosítása remélhetőleg nem jár együtt az oly sokszor szóvá tett, bírált átalakításokkal, amikor nehéz százezrek mennek pocsékba a tervszerűtlenség, a kapkodás miatt. Arról sincs szó, hogy az 500, szeptemberre felépülő tanterem megoldja a tanteremgondokat. De a hibákon túl nem látni, hová vezet útunk, a felsorolt számadatok milyen haladási irányt jelölnek, vakság lenne.

Augusztus 20-a ez alkotmány, az új kenyér ünnepe immár évek óta olyan nap, amelyre az egész ország, minden kis falu, város egyaránt nagy örömmel készül. S a héten is olvashattunk, hallhattunk már arról, hogyan akarják emlékezetessé, széppé tenni ezt az ünnepet. így például a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Budapesten augusztus 20-án nagyszabású bemutatót rendez. Ejtőernyős ugrás a Duna

felett, vízibemutató, motorosok felvonulása — mind-mind kellemes szórakozást jelentő látnivaló. Az ünnepek aktkor igazi ünnepek, ha az emberek belül, a szívükben is ünnepnek érzik azt. S bármerre fordul az ember az országban, azt tapasztalja, hogy augusztus 20-a ilyen ünnep. Az új kenyér ünnepe nemcsak az új búzából sült kenyerek megszegését jelenti, hanem azt is, hogy ez az új kenyér már mindenkinek jut, hogy a megnőtt termelési kedv eredményeként a kedvezőtlen időjárású esztendő ellenére sincsenek kenyérgondjaink.

De más ünnepekre is folynak már az előkészületek, illetve: ma a vasutasnapot ünnepük, s nemsokára a VII. bányásznap ünnepségeire kerül sor. Majdnem negyedmilliárd forint hűségjutalmat osztanak ki bányászaink között, ami nemcsak anyagi elismerésüket bizonyítja, hanem azt is. hogy nem dolgoztak rosszul, biztosították az ipar zavartalan ellátását.

Akadhat, aki azt mondja: nem lesz sok az ünnepekből? De bátor szívvel válaszolhatjuk: van mit ünnepelnünk. Nem hurrázásról, nem a bajok elf éledéséről van szó, hanem arról, hogy eredményeinket ünnepelve újabb harcokra, újabb eredmények elérésére készülünk.

Az egész országban befejeződött az aratás, s teljes erővel folyik a cséplés. Sok gondot okozott az elmúlt esztendőkben az, hogy a gépállomások elég gyengén dolgoztak a téli gépjavítások idején, s ennek levét nyáron kellett meginni. Ebben az esztendőben kevesebb az ilyen panasz, s az, hogy a jelenlegi helyzet szerint a cséplést idejében be tudjuk fejezni, az ő munkájuknak is köszönhető.

Több kedves vendégünk

akadt a héten. Itt jártak hosz- szú évek óta először az amerikai atléták, a Népstadionban megrendezett verseny igen sok jó eredményt hozott, többek között egy világcsúcsot is. Szívesen fogadott, azóta nagy sikert aratott vendégeink érkeztek a Szovjetunióból, a Nyírfácska-együttes. A báj és a szépség jellemzi művészetüket, s nem véletlen, hogy mindenütt, minden este zsúfolt nézőtér előtt szerepelnek, hatalmas sikerrel. De sok külföldi látogatónk érkezik a nyári egyetemekre is. A héten a pécsi után megnyílt a balatoni nyári egyetem is.

Amikor az ember ezeket a híreket olvassa, akaratlanul is eszébe jut: így tárulnak ki a kapuk a nagyvilág felé, így kerülnek mind jobban közelebb egymáshoz a népek, így fűződik szorosabbra közöttük a barátság eltéphetetlen szála.

A nyári „uborkaszezon“ mindenütt sok gondot okoz. Hiszen a Balaton hús hullámaiban, a Mátra hűvösében pihenők munkáját is el kell végezni. De mégis, mindenütt zökkenő nélkül folyik a munka, s nincs a belpolitikai élet sem esemény nélkül. Nagy esemény, „falrengető’* dolog, igaz, nem történik. De sokkal, sokkal „faire ngetöbb“ az a sok-sok apró esemény, hír, amelyből összeáll a hét tükre: előbbre megyünk, napról napra többet teszünk, magunkért, mindannyiunkért.

Mészáros Ottó

| Ahogy a mondat szavakból, I betűkből áll össze, ugyanúgy | a belpolitikai élet tükre, a í belpolitikai krónika is egy-egy 1 nagyobb dolog köré csoporto- I suló kisebb jelentőségű ese- ! mények összessége.

| A hét legjelentősebb esemé- I nye belpolitikai vonatkozás* ! ban kétségkívül az Országos I Béketanács ülése volt, ahol | hazánknak a stockholmi béke | világkongresszuson járt kül- I döttei számoltak be a béke- I mozgalom világméretű sike- ! reiről, s vázolták azokat a leg- I fontosabb teendőket, amelyek I a világ népeire, így a mi né- ! pünkre is várnak a békéért | folyó harcban. Sok álnok tá- I madás történt az utóbbi idő- 1 ben a világ békéje, a népek | nyugalma ellen, elég itt a | kizel-keleti agresszióra utalni. 1 Míg az egyik oldalon sötét | machinációk folynak a nyuga- | lom, a békesség előre haladó 1 szekerének felborítására, ad- | dig a másik oldalon, a mi ol- | dalunkon milliók és milliók 1 dolgozniuk azon, hogy az út, | amelyen a szekér halad, mi- I néz simább, minél zökkenő- I mentesebb, minél szebb le- ! gyen.

1 Ebben a munkában minden 1 gond, baj, öröm közös. Meny- ! nyire távol van tőlünk a tér- ! képen Libanon, Jordánia, s | általában a Közel-Kelet! S né- ! pünk mégis egy emberként I emelte fel szavát az impe- r rialista agresszió ellen. A héten* is igen sok helyen voltak

Első állomásunk Inárcs.

Alig egy órája fordult be Cseroák Illés kapuján a cséplőgép, de már el is verte a kisebbik asztagot. Fel-felbúg a gép dobj'a, serényen adagolja torkába a kévéket az etető. Telnek a zsákok, gyors kezek rakják a mázsára. Mások a pelyvát húzzák a gép ától Megy itt a munka gyorsan, zökkenő nélkül, pedig a 18 tagú cséplőbrigád helyett csak tizenhármán vannak. Persze, ez azt jelenti, hogy az embereknek keményen meg kell dolgozniok a hiányzók helyett. No, dehát ha arra várnának, amíg ki lesz a létszám, tán karácsony is eljönne lassan. Mert az a helyzet jelenleg Inárcson, de másfelé is, hogy

lámpással kell keresni a cséplőmunkásokat.

Húsz-harminc esztendővel ezelőtt nem okozott gondot a birtokosnak: meglesz-e a cséplőcsapat? Maguk a földnélküli, munkanélküli agrárproletárok számlálgatták a heteket, hónapokat, mikor kezdődik a cséplés és reménykedtek, hátha ők is elmehetnek dolgozni. A legjobb kereseti lehetőséget jelentette ez akkoriban. Nem pénzben, hanem a cséplésnél való közreműködés azt jelentette: meglesz a család kenyere, legalább tavaszig. Márpedig ha kenyér volt, legalább az éhezés veszélye elvonult a család feje felől. Micsoda tragédiát jelentett az, ha éppen aratás-cséplés idejére betegedett meg valamelyik szegényember, vagy mert feketelista miatt nem engedték felvenni munkára a földbirtokosok... Hogy ez mennyire így volt, arra jól emlékszik még Faragó István bácsi is, a cséplőcsapat brigádvezetője:

— Több..mint hysz épe vagyok egyfolytában cséfflöcsa- patvezető. Régebben már újév- kor azt sem tudtam, mit csináljak. Negyven ember is je1 lentkezett a géphez. Dehát nem vehettem föl csak 18-at, a többit el kellett küldenem. Persze, el voltak keseredve, s akkor azt mondogatták, csak a protekciósok kerülhetnek a géphez. Most meg július 10-én mindössze nyolc ember volt leszerződve ... Igaz, én is azt mondtam, hogy nem jövök. De | amikor meghallottam a cséplő-1 bugást, otthagytam félbe a| szőlőpermetezést és rohantaml a géphez. Annyira a vérembení van, nem tudok már meglenni j nélküle.

— De

miért nem jönnek a fiatalok?

Valóczki János, a cséplőgép- j vezető válaszol:

— Rengeteg a munkaalka- i tóm. Aztán egyik sem bolond,: hogy a legnehezebb mezőgaz- : dasági munkák egyikét, a csép- : lést válassza, mikor másutt: többet is megkeres könnyebb i munkával.

— Mit keresnek a gépnél?

— Harmincöt-negyven kilói gabonát átlagban naponta.: mert ez kisgép.

— Ez nem rossz kereset, j Hiszen évekkel ezelőtt 20 kiló- j nál alig kerestek többet.

— Az igaz — ismeri el a gé- ] pész —, csakhogy ma úgy gon- j dolkoznak az emberek: kenyér, i meg liszt van az üzletekben, j csak pénz legyen. Ha átszá-) mítjuk pénzre a gabonát.: 75—80 forintot ér. Viszont ha: elmegy valaki napszámba a: szőlőbe, 80—100 forintot kap.: nyolc-tíz órára. A gépnél meg: porban, piszokban 14—15 órás munkával keresi meg a 40 kiló; gabonát.

Megkérdezzük Faragó bácsit, nem próbálja-e kiegészíteni a csonka csapatot, hiszen így nagyon megvannak terhelve a munkások.

— Dehogynem — sopánkodik. — Felvennénk mi akárkit örömest. Minden este küldözgetem a lányom hol az egyik ismerőshöz, hol a másikhoz, hogy jöjjenek el, ha csak dgy

napra is, dehát egyik sem aka: kötélnek állni.