Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
'""ífCirlav 1958. AUGUSZTUS 10. VASÁRNAP Szigetecske a festői szépségű völgyben kanyargó Sebeskörösön Azt azonban még el kell mondanom, hogy az út szépsége kárpótolt minden kényelmetlenségért. Az itt közölt, Erdélyben készített felvétel csak halvány ízelítő amelyeket láthattunk. Soksok kilométert követte vonatunk a völgyekben száguldó Sebeskörös kanyargó útirányát, de tán még csodálatosabb volt zivatarban látni Órásul Stalin-nál a brassói hegyek égbenyúló ormait. Bukaresthez közeledve, még láttuk az alkonyi szürkületben a híres ploesti olajkutak messzi tornyait, aztán a homályba tűnő nagy román síkságon gördülő vonatunk el- zsongította szépre szomjas, kitartó figyelmünket. A román fővárosban mindössze két órát időztünk. Csoportunk tagjai a nagy fáradtságtól — akár az ázott verebek — csendesen kuporogtak útipoggyászaik mellett a pompásan kivilágított Északi-pályaudvaron. Tanácstalanok voltunk. Élelmünk még tartott, de hogy hol, s hogyan töltjük majd az éjszakát, nem sejtettük. Mindenképpen szerettünk volna már tovább utazni, azt se bántuk, hogy még egy éjszakát ülve-állva végigbóbiskolunk, csakhogy mielőbb bolgár földön lehessünk. Vezetőink szerencsénkre nem nyugodtak bele a késés okozta kudarcba és a jóindulatú állomásfőnök segítségével megoldották a továbbutazást. Igaz, tehervonathoz kapcsolt személykocsikkal egy külső pályaudvarról, de ez a tudat új erőt öntött a csüggedt társaságba. Az igazsághoz tartozik az is, hogy „vert seregünknek” kezdettől fogva volt egy szilárd magja, a gyömrői kiszesek 11 tagú csoportja. Bármily viszontagságos volt is az út, nem szűntek meg lelkesedni, s amikor legtöbbünk már kornyadozott a kimerültségtől és reménytelenségtől, ők erőltetettség nélkül is vidámak maradtak. Ott, a pályaudvaron is ők kezdeményeztek. Minden előzetes szervezkedés nélkül az egyik fiatal, talán éppen Radványi Barna, a KISZ-titkár pattogó nótára gyújtott és már szállt is vidám daluk. Hangjuk, jókedvük betöltötte a környéket. Hajnalban érkeztünk Ruszeba. Bőséges és nagyon ízletes reggeli várt bennünket szállónkban, de pihenésre már nem futotta időnk. Délben tovább utaztunk, addig pedig még a várost is meg akartuk tekinteni. Rusze Bulgária negyedik legnagyobb városa. A néhány évvel ezelőtt nálunk kiadott zsebatlasz szerint 53 ezer, a helybeliek szerint 80 ezer lakosa van. Utcái tiszták, tágasai-e. Virágoktól gazdag főterén a török iga alóli felszabadulás hatalmas bronz emlékműve áll, büszkén hirdeti a bolgár népnek a felszabadító nagy szláv testvér iránt érzett háláját, évszázados barátságát. A városban számos török él, ahogyan ők mondják: türcik. Az egykori hódítók kései leszármazottai közül sokan még ma is népviseletben járnak, a lányok és az asszonyok bokájukra boruló bő bugyogőban. Egyet közülük hamarosan sikerült fényképezőgép-végre kapnom, de nem voltam biztos abban, hogy a kép olyan lesz-e, amilyennek szeretném, ezért nyomába szegődtem. Azt mondják, a törökök, különösen az idősebbek nem szeretik, ha fényképezik őket. Nem tudom, szeméremből-e, vagy vallásuk tiltja. Én mindenesetre nem állhattam e1- lent a kínálkozó csábításnak; Allah talán megérti és megbocsátja nekem mohó íoíoszen- vedélyemet. Törököm éppen egy modern, bár kissé keleties stílusban épített nagy házba lépett be, karján szatyorral. Az épület bejárata fölött ciril betűkkel ez volt olvasható: GASZTRO- NOM. Ebből persze számomra nem tűnt ki, hogy tulajdonképpen vásárcsarnok előtt állok. Vártam jó darabig, de igazhitű hívem csak nem mutatkozott. Utána lopództam. A köralakú, tágas csarnokban a birkahús erős szaga csapta meg orromat. Százak és százak mérették kosarukba a vasárnapi pörköltnek valót. Volt persze sertéshús is, azonkívül rengeteg zöldség- s gyümölcsféle. Egy dolog azonban nyomban feltűnt. Az árusítás meglehetősen csöndben zajlott, s ami pesti viszonyokhoz szokott szemnek még inkább kirívó volt: sehol egyetlen el- hullajtott hagymahéjat, káposztalevelet nem láttam. A higiéniával kapcsolatban még el kell mondanom: függetlenül az autóbusz-megállóhelytől, Húszéban minden százméteres körzetben legalább egy ízléses, kőből formált hulladékgyűjtővel találkoztam. Igazán nem értem, hogyan csinálják. Pedig náluk — ha jól tudom — a tisztasági mozgalmat még fel sem fedezték... András Endre Ruszéi törököm, aki végiilis megadta magát a sorsnak: fényképezőgépem elé állt 1958. augusztus 10, vasárnap, Lőrinc napja. A Nap kél 4.32 órakor, nyugszik 19.06 órakor. A Hold nyugszik 15.13 óra- kor. Várható időjárás: az ország északi jelében felhöát- vonulások, máshol jobbára derült idő, néhány helyen kisebb eső. A nappali hőmérséklet tovább emelkedik. Mérsékelt szél. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 24—27 fok között. — KÉPVISELŐI FOGADÓNAPOT tartanak Kókai .Tánosné és Seregély József országgyűlési képviselők augusztus 13-án délelőtt 11—14 óra között a Hazafias Nép-« front megyei irodáján, Budapest V., Városház u. 7. szám alatt, főbb mint 3000 fiatal vett már részt a Hanság letsapolásában A Hanság környékén folyó csatornázásban és a véneki Duna-gát építésében eddig több mint 3000 fiatal vett részt. A harmadik csoport — kéthetes munika után — szombaton hagyta el az ifjúsági tá- ’x>rt, ahova vasárnap mintegy ezren érkeznek egynapos munkára. — MAGYAR SEGÉLY a lengyel árvízkárosultaknak. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a Magyar Vöröskereszt útján 200 ezer forint értékű segélyt adományozott a lengyel árvízkárosultaknak. A gyógyszerfélékből, takaró-, ágynemű- és ruhafélékből álló segélyt a Vöröskereszt útnak indította. — ORSZÁGOS állat. és kirakodóvásár lesz augusztus 11-én önkényben. — TANÁCSHÁZAK ÉPÍTÉSÉRE, karbantartására ebben az évben a megyében 509 ezer forintot fordítottak. Az egyik legnagyobb beruházás az újlengyeli községi tanács építése, amely 167 ezer forintba kerül. — „MESTERSÉGES” MALACOK is „szerepelnek” az idei Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A mesterséges megtermékenyítéssel világra- hozott malacok a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság büszkeségei. A februári malacok között nem ritka a fél- mázsás, vagy még ennél i* nagyobb súlyú állat. — 1000 MÉTER gyalogjárdát építettek ebben &z évbe» Kartalon; — NAGYSZABÁSÚ NÉP- ÜNNEPÉLY lesz augusztus 20-án Tápiószentmártonban, Ünnepi beszédet mond Horváth András elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. Az ünnepély hivatalos része uán vidám vásár kezdődik, kultúrműsort ad a községi népi együttes, majd a délutáni sportműsor és utcabál fejezi be az ünnepséget, — NAGYGYŰLÉS és nagyszabású sportműsor lesz alkotmányunk ünnepén Kőrös- tetétlenen. A sportműsorban, amennyiben a meghívást elfogadják. a ceglédi honvédek sportcsapata is közreműködik. — A VILLANYHÁLÓZAT bővítésére a községfeileszté- si alapból Nagykőrösön az év első felében 22 000 forintot fordítottak. — TÍPUSTERVEK alkalmazásával a megyei tanács tervosztálya a jövő évi beruházásoknál 30 000 forintot takarít meg. SZEDIK A SAJMEGGYET A magyar erdők legértékesebb gyümölcse a sajmeggy, kilóját 20 forintért vásárolja ez Erdeitermék Vállalat. A konzervkészítésnél és a különböző üdítő italok ízesítésére és színezésére használják ezt a vadmeggyfajtát. A Cserhát* ban, a budai hegyekben és mái erdős vidéken szedik már » sajmeggyet. Nyergesújfalu vidékén több gyűjtő 30 kilón felüli mennyiséget is gyűjtött már az apró gyümölcsből. A Nagyvásártelepre szombaton reggel 117 vagon és 28 tehergépkocsi áru érkezett, ebből 50 vagon végyes zöldáru, 29 vagon gyümölcs, 30 vagon dinnye éa hat vagon tojás. Az állami boltok a bajai huso* fehérpaprika árát kilónként 1.80—2 forintra szállították le. Szombaton a bőséges felhozatalra az almaparadicsom árát 2—2.28 forintra mérsékelték. A burgonya, a hagyma és a káposzta félék árszintje nem változott. A gyümölcspiacon a nemes almát 2—3 20, az osztályozott körtét 2.80—4.60 forintért hozták forgalomba. A Csabagyöngye szőlőt 60 fillérrel olcsóbban adták, mint pénteken. A görögdinnyét az állami boltok 2.40—2.60, a sárgadinnyét pedig 1.80—2 forintért árusították. A szövetkezeti baromfiboltok: az extraminőségű élő csirkét kilónként 29.50. a tyúkot 24.50, a kakast 20 forintért hozták forgalomba. Bulgáriai túránk _ mint programjából is kitűnt — inkább üdülést ígért résztvevőinek, semmint tanulmányutat. Mégis rengeteg tanulsággal járt. Kis híja másfélezer kilométert utazni és 12 napot tölteni a Fekete-tenger mellett egy olyan embernek, aki hazája határait még soha nem lépte át — nem akármilyen élmény. Érthető, hogy hetek várakozásteli izgalma előzte meg aa indulás napját. Volt bosszúság is: jóllehet gyorsvonaton utaztunk, méghozzá nemzetközi vonalon, a MÁV étkezőikocsit nem kapcsolt szerelvényünkhöz. Rek- kenő meleg volt, iitalunik már Szolnok fáján elfogyott, az állomásokon pedig csak igen röviden időztünk, így hát szorongással gondoltunk az előttünk levő hosszú útra. Mint később kiderült, nem is alaptalanul. Biharkeresztesnél léptük át a magyar határt, ott azonban a szabályok értelmében nem szánhattunk le a vonatról, habár az útlevélvizsgálat miatt hosszan várakoztunk. Ugyancsak nem enyhíthettük nyomban szomjúságunkat a román fogadóállomáson, Biharpüspö- kin. Azaz, végül is megszántak bennünket a román határőr elvtársak, s bár serényen hordták termoszainkba a vizet, sivatagi szomjunk nem csillapodott. Nem egyetlen voltam a 65 utas között, aki elhamarkodottan (bár következ- mények nélkül) kijelentettem: kötözzenek meg. ha még egyszer külföldre kívánkozom! Megvallom őszintén, bármennyit szenvedtünk a vízhiánytól, úgy éreztük: nem is annyira a szomjúság bánt, mint a7 a körülmény, hogy utaztatási intézményünk, a MÁV ennyire nem törődik jobb sorsra érdemes honfitársaival És nemcsak e tekintetben rendült meg bizalmunk iránta. A fogadóállomáson az is kiderült, hogy a MÁV műszakilag nem éppen kifogástalan kocsikkal indította útnak zsúfolt szerelvényünket, aminek aztán az lett a vége, hogy a román vasutasok nem vállalták két vagon továbbszállítását a hosszú úten. A mi turistacsoportunknak iutott az a szerencse, hogy át kellett szállni üzembiztosabb vagonba. Ez a fordulat aztán egy időre elterelte figyelmünket szomjúságunkról. Sajnos, ennek sem örülhettünk igazán, mert Kolozsvárig álldogálni a bőröndökkel megpakolt folyosón akkor sem gyönyörűség, ha történetesen I. osztályú fülkék előtt tehettük azt.:. (Most utólag kérünk bocsánatot azoktól a romániai sportversenyre utazó honfitársainktól, akiket folyosói zajongásunk időnként fel-felvert édes álmukból ott; bent a párnás támfalak kö- I zött.) Az utazas kellemetlenségeiről még csali annyit, hogy közben lekéstük a Bukarestből Ruszeba induló vonatot s emiatt bolgár földön tervezett első szállásunkat, valamint Vacsoránkat péntek este helyett szombat reggel vehettük Volna igénybe, illetve fogyasztottuk el. A török iga alóli felszabadulás (1867—1877) emlékműve Rusze főterén / ndulás előtt a visegrádi autóbusz. A,z üdülők, ki- \ ránduldk már elfoglalták he- \ lyüket. Egy idősebb néni két \unokájával lélekszakadva ér- \ kezik. A jegyük az utolsó ülö- I helyekre szól. A néni persze \ cserélni akar. (Lelki szemeim- | mel szinte látom, ahogy ott- [ hcn is tűzön-vízen keresztül \ kierőszakolja, amit csak akar.) \ Most éppen azt találta ki, hogy \ hátul nagyon ráz a busz. Meg- \ kezdi az ostromot és szívósan l célozgatva, támadva újra és fújna, eléri a helycsereberét. I Egy szemüveges fiatalember l átengedi a terepet és a néni | diadalmasan átül, még azt lsem bánva, hogy unokáitól el | kell szakadnia. És most jön a I sors ... A néni mögött levő | hely még üres és az utolsó | pillanatban emi imbolygó fér- | flember köt ki itt. A férfiú | Gizella-telepre igyekszik a 1 „Gyomorszanatóriumba“ és | vagy elkeseredésében, vagy a |iközeli gyógyulás reményében | alaposan i felöntött a garatra. I Olyan részeg, mint a csap. | Alighogy leül, menten átöleli 1 a néni vállait, ráborul, dalol, | kurjant, hirtelen abbahagyja 1 és 'már alszik is. A néni leráz- \za válla írói a pálinkától illatos | fejet, a busz megindul és a rá- ! zástól ide-oda vetődik menet | közben a részeg. Néha felhor- 1 kan, csuklik, vagy felébredve I mond egy-két keresetlen szót, ÜDÜLÉSI TARKA-BARKA dünrcyög, majd dudol, általában azonban ide-oda lengedez, mint szélben a zászló. A néni ugrásra készen ül a helyén, időnként rémülten hát- rapislant és szinte hallhatóan átkozza magát a helycseréért. Így érkezünk meg Szentendrére. A néni leszáll pihenni. Egy pillanatra az udvarias fiatalember mellé kerül és persze rögtön megkezdi az ostromot. Szeretne helyet cserélni. A fiatalember nem kegyelmez. Naivnak tetteti magát és ál- mélkodik. „Az autóbusz elől is ráz, néni?’’ — Tudtam, hogy ráz kedves fiam, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna. ■k 4 z üdülő nagyon szép és zs következnek az első sziv- szorító pillanatok. Milyen lesz a szoba és milyen lesz a társaság? Terepkutatás, ember- fürkészés, bemutatkozás. (A szoba rosszul vizsgázik. Hatalmas. kiábrándító, szürke ho- dály négy ággyal. Pontos mása egy közkórházi teremnek. Olvasólámpa nincs, sehol egy kép. Viszont a terasz pazar. A Dunára néz, rengetea a virág.) Lássuk az ágyak gazdáit... Kényszeredetten nézegetjük egymást. Vajon horkolnak-e, mászkáindk-e éjjel, szeretik-e a sajtot? Egyikünk, szürkehajú kövér kis ember, nyomban lefekszik, kipróbálja a fekhelyet s mint az alvóbabák, vízszintes helyzetbe kerülvén, mindjárt le is hunyja a szemét. (így is képzeltem — gondolom magamban, s aztán teljes a meglepetés: a kis köpcös lelkes és fáradhatatlan motoros.) A következő szám. egy fiatal vállas gyerek, kereskedőtanuló, futballista és hétalvó... A gyerek megszólal, nincs egy ceruzája valaki- negp az elvtársak ‘közül? Mielőtt felelhetnénk, megszólal a negyedik ágy tulajdonosa, magas, sovány férfi. „Talán ne politizáljunk, kérem”. A motoros elképedve kérdi: — Ha azt mondom, elvtárs, az politika? — De mennyire... Hátha nem osztom az elveit, akkor jön a vita és a végén a szobában nem lehet megmaradni. A fiatal fiú töpreng. Mondjuk, hogy kartárs... A motoros a fejét rázza. Az újságíró nem kartárs. Végül a szobatárs megszólításban maradunk, mert az biztos. És megkönnyebbülten sóhajt fel a fiatal: —* Hát akkor szobatársak, ki ad kölcsön egy ceruzát? / smerkedési est. A végén társasjáték. Mindenki választ magának egy állatnevet és amikor megemlítik ezt az állatfajtát, azonnal jelentkeznie kell. Aki elmulasztja, zálogot ad. Kezdődnek a barátko- zások és persze az összeveszé- sek. Egy idősebb nénike ül mellettem, összeráncolt homlokkal töpreng és végül földerül az arca. Eszébe jutott a számára kizárólagos megfelelő állatnév: a strucc. És akkor katasztrófa történik. Mielőtt sorrakerülne, asztaltársnője éppen előtte a strucc nevét választja. Szomszédom bosszúsan kiált fel: „Elvette előlem a struccot!“ Nem is választ másik nevet, inkább kiáll a játékból. És olyan komolyan haragszik, hogy két nap múlva asztalt is cserél. A társaság Esztergomba in- zí dúl. Egy „üdülőtárs“ — középkorú asszony — integet az ablakból barátnői után. „Miért nem megy velük?“ — kérdem. Csupa könny lesz a szeme, jól kisírja magát és csak azután válaszol. Levelet kapott a férjétől, amelyben leltáré kötötte, hogy pihenjen sokat. ne mászkáljon és ő engedelmes feleség. Vigasztalni kezdtem. Szép lesz a. napja, olvasgatni fog a csendes kertben, igazán pihen majd. Éktelen sírásba kezd. — Hát pihenés ez? Ezért igazán vem kellett volna nyaralni jönnöm. •k a teraszon állva, zuhanás zaja hallatszik a szomszéd szobából Segítségre készen kérdezzük meg, mi baj, nincs-e szükség elsősegélyre? Egészen más okozta a szokatlan zajt. Egy jól megtermelt asszony ül a szőnyegen, a jólsikerült bukfenc után lihegi ki magát. A tornamutatvány feltétlenül szükséges volt, a hízás veszedelmes méreteket öltött; Nemcsak az üdülőkoszt, hanem a temérdek édesség, csokoládé, sütemények gyarapították mértéken felül a kilókat. Arra. a bátortalan és csodálkozó kérdésre, hogy testének gyötrést helyett nem volna-e egyszeWU rűbb lemondani a fele sitté menyről, 'felháborodottan í válaszol: — Nem vonok meg magamtól semmit. Nem azért jöttem üdülni. Szeretem a süteményt és kész. Inkább még három bukfencet csinálok! Szántó Miklós EGY TESTVÉRNÉP VENDÉGEKÉNT BUDAPESTTŐL—RUSZE IQ
