Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-03 / 182. szám
r* 1953. AUGUSZTUS 3. VASÁRNAP Hogyan indulhat el a nagykőrösi Dózsa Termelőszövetkezet? A nagykőrösi Dózsa Tsz-t éveken keresztül mint a város egyik legjobb szövetkezetét tartották számon. Az utóbbi két esztendőben azonban jelentős visszafejlődés tapasztalható. Az ellenforradalom előtt még százkilencvenegyen voltak, tavaly 156-ra csökkent a taglétszám, az idén pedig már csak 118 állandó tagja van a szövetkezetnek. Ez a nem kívánatos visszafejlődés arra késztette a városi tanács mező- gazdasági osztályát, hogy a Nemzeti Bank helyi fiókjának szakembereivel karöltve közelebbről megvizsgálja a Dózsa Tsz ügyét. A vizsgálat — úgy hisszük >— nagyon hasznos volt, mert számos olyan hibára hívta fel a tsz és a felsőbb szervek figyelmét, amelyek kiküszöbölése nélkül el sem képzelhető a szövetkezet erőteljes fejlődése, gazdagodása. A vizsgálat eredményeként kimutatták, hogy nemcsak a számszerű fejlődés akadt meg, de a gazdaság jövedelmezősége sem éri el az előző évek színvonalát. További súlyos hiba a vizsgáló szervek véleménye szerint, hogy komoly ellentétek mutatkoznak a tsz elnöke és mezőgazdásza között, valamint igen laza és megbízhatatlan a könyvelés munkája. A vizsgálatról készített (igen terjedelmes) jelentés etekintetben súlyos kitételeket is használ, s nem bánik kesztyűs kézzel a szövetkezet ellenőrző bizottsá- ■ gával sem. Felsorolnak a jelentés készítői egy-két olyan esetet a gépkocsihasználatról, [ a napidíj és fakitermelés ügyében, amelyek az ellenforradalom alatt és után kizárólag annak következményeként hatottak és hatnak a mai napig, S ezen a ponton vitába kell szállnunk a jelentés elkészítőivel, de a városi párt- és tanácsszervekkel is. Ha igaz az a közmondás, hogy utólag mindenki okos, akkor az említett jelentés szerkesztői különösen ezek közé tartoznak. Kár azonban, hogy csak a régi (és meglevő) hibák feltárásáig jutnak el, de nem találják meg a felsorolt hibák igazi okát. Egy példa csupán: „a tagság munkaegységenkénti jövedelme 1956-ban 31.11 forint, 1958- ban 25.87 forint” — mondja a jelentés. És ebből nyilvánvaló, hogy visszaesés következett be. György András elvtárs azonban, a városi tanács mezőgazdásza erre kijelenti: „Ér azoknak még 40 forintot is az egy munkaegységre jutó jövedelmük, csak az a kár, hogy a rossz könyvelés miatt ezt senki sem tudja. Sem a tagok, sem a kívülálló egyéni parasztok, akik különben árgus szemekkel figyelik a szövetkezet fejlődését. Hiszen többet osztanak ők maid mindenből, de a közgyűlésen csak az eredetileg tervezett munkaegységérték szerepel, s ez él mindenki tudatában.” Valóban többet osztanak. A múlt évben például az egy munkaegységre jutó készpénz- részesedés értéke a zárszámadási mérleg szerint 6.08 forint volt, ezzel szemben ténylegesen 6,50 forintot osztottak. A természetbeni részesedésnél például a megtervezett 80 deka munkaegységenkénti burgonyarészesedés helyett 95 deka került kiosztásra. Erről azonban a kívülállók nemigen szereztek tudomást, mert magúk a tagok sem tulajdonítottak neki túlságosan nagy fontosságot.:. „ S a következtetés? „Javasoljuk a városi tanácsnak, hogy legkésőbb a következő gazdasági év első napjára (akár pályázat útján is) legalább képesített könyvelői vizsgával és gyakorlattal rendelkező könyvelőt állítson be. Ha ez nem történik meg (a könyvelés áttekinthetetlensége miatt), a banknak a további hitelnyújtásra nem lesz lehetősége.” A jelentés azonban nem említi meg, hogy volt ennek a termelőszövetkezetnek igen talpraesett, ügyes könyvelőnője, de az ellenforradalom alatt a hangoskodók eltávolították. Utána kerek egy esztendőn keresztül egyetemet végzett könyvelő is működött a szövetkezetben, mégsem tudták megfelelően helyrehozni az adminisztrációs ügyeket. Most visszakerült az elvtársnő a könyvelésbe, akit az ellen- forradalmárok leváltottak, s minden remény megvan arra, hogy munkáját a megszokott lelkiismeretességgel látja majd el. Ha iskolai végzettsége nem is felel meg minden követelménynek, becsületessége és szákmai gyakorlata véleményünk szerint alkalmassá teszi e munkakör betöltésére. Ám, ennél a kérdésnél elérkeztünk a bajok igazi gyökeréhez. Fersze, az a tény tény marad, hogy a Dózsa Tsz-ben a taglétszám, a földterület és (legalább is papíron) a jövedelmezőség visz- szaesett. Igaz, nagy lehetőségek vannak manapság az egyéni gazdálkodók előtt, s megyeszerte nem egy tsz-tag tér vissza erre az útra. Ez a tagság nem kismérvű cserélődését vonja maga után. Ám itt nem cserélődésről, hanem csak egyoldalú kilépésekről van szó anélkül, hogy új tagok jönnének az eltávozottak helyére. Ennek oka pedig valóban az, hogy a környező egyéni gazdák bizonyos visszafejlődést látnak a szövetkezet életében. De nem annyira anyagiakban, mint erkölcsiekben. Látják ugyanis a belső egyenetlenséget, látnak több olyan nemszeretem dolgot, amely nem a szájuk íze szerint való. Ehhez járul még, hogy a könyvelési adminisztráció hibájából tévesen értesülnek a szövetkezeti tagok valós jövedelméről. De ez csak mellékes dolog. A fő az, hogy az ellenforradalom időszakában az akkori vezetőséget a hangoskodók leváltották és részben saját magukat választották be a vezetésbe. Ezek azután az alsóbb posztokra is képzetlenebb, gyengébb embereket állítottak. Sajnos, ezeknek az embereknek egy része még ma is hangadó a termelőszövetkezetben és a vezetőségben is helyet foglal. Részben ők szítják az ellentéteket az agronómus és az elnök között, ők igyekeznek aláásni az egyébként jól dolgozó ellenőrző bizottság tekintélyé^ Egyetértünk a jelentés szövegezőivel abban, hogy a feltárt hibák egy része szakmai tudatlanságból és szervezetlenségből származott. A hibák hagy része kiküszöbölhető lett volna, ha a tsz elnöke a vezetőség, az ellenőrző bizottság, az agronómus és a könyvelő segítségét fokozottabban igénybe vette volna. Valóban fontos a vezetés megszilárdítása, de továbbmenve az lenne helyes, ha a városi pártbizottság és a tanács segítséget nyújtana a jelenlegi elnöknek a rendcsinálásban. A tagság többsége alkalmasnak- tarja Illés József elvtársat az elnöki tisztség betöltésére. Bizonyos, hogy a város vezetőitől is segítséget kapnak ahhoz, hogy a vezetőségből eltávolítsák az ellenforradalom alatt bekerült hangos- kodókat, szószátyárokat. Hiszen a szövetkezet tagsága szívvel-lélekkel dolgozik ma is, s kisebb létszámmal 1» ugyanolyan jövedelmet, ugyanolyan terméseredményeket érnek el, mint a múlt esztendőben. A megmaradt tagok szilárdsága, a város vezetőinek segítsége lesz a biztosítéka annak, hogy a nagykőrösi Dózsa Tér inelőszövetkezet visszaszer- zi jó hírét a megyében és a környező gazdák előtt is, s újból elindul a felemelkedés útján. | (h. v.) Próbaidős kereskedő tanulók A ráckevei járás egyik legszebb üzletjiáza a szigetszent- miklósi 80. sz. Népbolt. Az ügyesen berendezett kirakati ablakok és a neonfényben úszó belső helyiség a Csepel Autógyárral szomszédos. Az üzlet kedvező forgalmát elsősorban a gyár területén dolgozóknak köszönheti. A reggeli és a kora délutáni óráikban több száz vásárló fordul meg az üzletben. Az elárusító asztalokon bő a választék, a kiszolgálás zavartalanul folyik, még a legforgalmasabb idő sem okoz fennakadást. A kiszolgáló személyzet pontos és udvarias munkája nagyban megkönnyíti a forgalom lebonyolítását. Az üzlet vezetői az elhelyezkedésben is nagy segítséget nyújtottak a most végzett iskolai növendékeknek. Az általános iskolai tanulmányaikat befejezett diákok közül sokan jelentkeztek kereskedelmi pályára. A bolt a napokban vett fel próbaidős tanulókat. Nyolc lány és egy fiú öltötte magára a fehér köpenyt. A próbaidő alatt a tanulók először is megismerkednek a kiszolgálás, az árukezelés sokrétű feladatával. Megtanulják az áru csomagolását, előkészítését és kezelését is. A reggeli és a délutáni csúcsforgalom alatt már az első napokban bebizonyították, hogy ügyeskezű segítői az öregebb segédeknek. Néhányan közülük már egyedül is ellátták a vevő fogadásával, az áru kiválasztásával és kiadásával járó munkát. Gerei Julianna, Giszer Anna és Csordás Mária első próbálkozásaikat végzik a zacskógyűrés „tudományának” elsajátításánál, valamint az előre elkészített áruk csomagolásánál Afrikai olajosnövény a tápioszclei halárban Az idén először zöldell a carthamus nevű afrikai olajon növény a hazai szántóföldelken. Magját Algírból kapta a Növényfajtakísérleti Intézet. A kisparcellás kísérletek sok jó tulajdonságára hívták fel a kutatók figyelmét. Termése, mint a napraforgóé, étkezési vagy ipari célokra alkalmas, de sűrű vetéssel, gabonaszerűen művelhető, mindössze egy korai kapálást igényel. A Tdpiószelei Kísérleti Gazdaságban, ahol próbaképpen az idén két holdat vetettek belőle, a szakemberek úgy vélékednek: nem hiába származik Afrikából a carthamus, a növények közül ez bírta legjobban a koranyári szárazságot. Zűrnél TESSÉK MONDANI. ERRE VAN A CéL ? A KOMISZ KÖLYÖK BÁTOR. EMBER,Aá ELLEM héL DfyKK.ER.EI KOIOTT LAJOS. MiéR. T NEM HALADUNK, ?
