Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-31 / 205. szám
Bemutatjuk Ija Arepin M agyarországon még alig ismert. A Szovjetunióbari annál inkább. Számos sikerei íilmszerep fűződik nevéhez. Ütja, mely a filmhez vezetett, éppen olyan egyenes és tiszta volt, mint ő maga. Nem voltak benne, csodálatos véletlenek, holmi ismeretségek bizonyos sztárokkal, vagy filmrendezőkkel, akik „felfedezték” volna. Egy régi városkában, Orda- tovóban született. A szőke, világoskékszemű íja volt a legfiatalabb gyermek a családban, öt nővére már nagy volt, hivatást is választottak maguknak: tanítónő, ápolónő és műszerész is akadt közöttük. Az iskola elvégzése után íja váratlanul bejelentette, hogy filmszínésznő akar lenni. A szülők íja irodalomtanárának véleményét kérték, s miután az javasolta erre a pályára, anyja, apja is beleegyezett a választásba. Moszkvába küldték íját, az Állami Filmfőiskola felvételi vizsgájára. A csinos, fiatal lány megállta a helyét a vizsgán. 1954- ben végzett. Vizsgafellépése a Joszif Heific rendezte Nagy család-ban történt. Mint ismeretes, Tonja — ezt a szerepet játszotta íja a filmben -— ugyancsak legkisebb gyermek egy nagy munkáscsaládban és voltaképpen nincs is semmi különös a sorsában. így hát csak saját életét kellett felelevenítenie. És mégis ez a szerep jelentette íja számára sajátos filmpályafutása kezdetét. (Folytatjuk.) Tégy velük, I M ikszáth Kálmán a Szegedi Naplónál kezdte újságírói pályáját, amikor 1878-ban végképp szakított a megyei szolgálattal. Az ismeretlen fiatalembert Enyedy Lukács szerződtette és nem is csalódott benne. Kulinyi Zsigmonddal, a- akkortájt indított új ellenzéki lap szerkesztőjével együtt csakhamar már olvasatlanui adta nyomdába az ifjú „újdondász” remekül megírt cikkeinek, riportjainak, színes Mr- kapiteljeinek kéziratát. Ebbői aztán egyszer igen kényes bonyodalom származott. Szegen „ári“ társadalma fényes báli rendezett a nagy árvíz károsultjai javára. A szerkesztő ai ifjú Mikszáthot bízta meg, hogy menjen el a bálba, írjon róla színes, részletes tudósítást kérje el a rendezőktől a meg jelent>előkelő hölgyek névsorát és azt a tudósítás kéziratával együtt adja majd oda a. nyomdászinasnak, aki éjféltájt jeItt Mill till llllll Ilii IMI IHMf üllllt II III Ilii IIMII Ilf II lllllltHIIIIIIHIIIIII további napon át meg egy másoka, t: „Ennek nem lett volnc szabad megtörténnier így aztán kezdtem TOŰ. gam csakugyan kiegyensúlyozottnak érezni. Egyszeresei- azonban tényleg történt valami. Egy keddi reggel éppen készülődtem nekiülni c munkának, amiilcor bevihar- zott az ajtón Wunsiedel é: elkiáltotta, magát: „Valaminek történnie kell'.” Én azon ban valami leírhatatlan kifejezést pillantottam meg as arcán, és képtelen voltán vidáman és frissen válaszolni neki, az előírás szerin, „Valami lesz!” Ügy hiszem túl sokáig vonakodhattam mert Wunsiedel, aki egyébként nem szokott ordítozni rámüvöltött: „Válaszoljon hát Válaszoljon, ahogy elő var ■ írva!” És én válaszoltam halkan és berzenkedve, min; . a gyerek, akit arra kényszert- . tenek, hogy kimondja: ross: , kis gyerek vagyok. Csak < legnagyobb erőfeszítések arái tudtam kinyögni: „Vadam lesz!” És alighogy kimond- tam a mondatot, valóban let is: „Wunsiedel végigvágódot: ■ a padlón, egyet hemperedett ; aztán keresztbefeküdt a nyi- : tott ajtó előtt. Abban a pillanatban tudtam, amiről utóbl , közelebbről is meggyőződ- . hettem, mikor óvatosan meg- , kerülve a kinyújtott testheí , léptem: halott volt. i Fejemet csóválva léptem á ■ Wunsiedel tetemét, lassan vé : gigmentem a folyosón Bro- i schek szobájáig és kopogtatái . nélkül nyitottam be hozzá . Broschek íróasztalánál ült ; mindkét kezében egy-egy tele . fonkagylóval, szájában egy go j lyóstollal, amellyel éppen se ■ besen jegyzett valamit blokk ' jára, miközben csupasz lábaFILMHÍRADÓ A SAJTÖ KEDVEZŐEN ÍR az Életem árán című új színes szovjet filmről, s megállapítja, hogy nagyszerű a filmben megjelenő alakok ábrázolása. FILMET KÉSZÍTENEK Franz Werfel Jakobowski és az ezredes című vígjátékából A film rendezője Peter Glen- villes, főszereplői Danny Kaye és Curd Jürgens. AZ ANGOL SAJTÖ elismerően ír a Londonban bemutatott Egy emlékezetes éjszaka című angol filmről, amely a Titanic katasztrófáját idézi fel A cikk kiemeli, hogy a filmben nincs főszereplő s valamennyi színész igen valószerű, kidolgozott alakítást nyújt. A LENINGRÁDI és az Alma Ata-i filmstúdió közös produkcióban elkészítette az Eljön majd az ő ideje című filmet, amelynek cselekménye a múlt század közepén játszódik és Csókán Válihanov, a híres ka- zah tudós éleiéről szól JAN RYBKOWSKY — A reménység órái című film rendezője — megkezdte Az utolsó lövés című filmjének forgatását, amelynek cselekménye a II. világháború utolsó napjaiban játszódik. *mit akarsz* lentkezik érte. így is történt. Mikszáth a megszerzett névsorra ezt az üzenetet írta a szerkesztőnek: „Itt vannak a hölgyek, tégy velük, amit akarsz”. Nyilván úgy értette, hogy a szerkesztő közölje a névsort, vagy ne közölje, vagy pedig rövidítse meg aszerint, hogy mennyi hely van még a másnapi lapban. A szerkesztő aki valószínűleg unta már az inspekciót, olvasatlanui adta iie Mikszáth kéziratát a névsorral együtt a nyomdába. Másnap aztán megjelent a gyönyörű riport, a végén a teljes névsor ezZel n bevezetéssel: ,1 tt vannak a hölgyek, tégy velük, amit akarsz.” A lelkiismeretes nyomdász ezt is hozzászedte Elképzelhetjük, hogy az érdekelt hölgyek férjei, vőlegényei udvarlói, imádói, a felbőszült atyák és fivérek hány párbaj- kódexet nyűtvek el, amíg helyreállították hölgyeik becsületét. m. 1. iiiiiiiiiMriiiiiiiitiiiiiHiMmititifmfimiiiiiiimtiiiHtiiimiiiiiiiiiiiiiii val az asztal alatt álló kötőgépet, hajtotta. Ezzel járult hozzá ugyanis családja ruhatárának kiegészítéséhez. — Valami történt — mondtam halkan. Broschek kiköpte a golyóstollat, letette a telefon- kagylót és kissé vonakodva lefejtette lábujjait a kötőgépről, — Ugyan mi történt? — Wunsiedel meghalt — mondtam én, — Nem — mondta Broschek. — De igen — mondtam én. — Nem — mondta Broschek —, az lehetetlen. — De azért belebújt papucsába és utánamjött a folyosón. — Nem — mondta ismét, Wunsiedel holttesténél állva Nem, nemi Ln pedig nem vitatkoztam vele. Óvatosan hátára fordítottam Wunsiedelt, lefogtam a szemét és elgondolkozva nézegettem. Csaknem gyöngédséget éreztem iránta, és most ébred_ tem a tudatára, hogy soha nem is gyűlöltem. Volt az arcán valami annak a gyermeknek a tekintetéből, aki még azután is csökönyösen ragaszkodik a Mikulásba vetett hitéhez, amikor pajtásai már régen meggyőzték az ellenkezőjéről — Nem — mondta Broschek. — Nem! — Valaminek történnie kell — szóltam oda neki halkan. — Úgy van — mondta Broschek. — Valaminek történnie kell. És történt is. Wunsiedelt eltemettük. Engem ért a megtiszteltetés, hogy a műrózsából 'kötött koszorút koporsója mögött vihettem, tekintettel nemcsak a semmittevésre meg az elmélkedésre való hajlamomra, hanem azért is, mert arcom és alakom csodálatosan illet a sötét öltönyhöz. Nyilván nagyszerűen festhettem a mű- rózsa-koszorúval kezemben, a íja „A bokszoló és a bohóc" című film egyik jelenetében, amelyben Mimit, az artistanőt alakította. cselekvésre készek. „Cselekednem kell!” — gondolják magukban, miközben fürdőköpenyük zsinórját erélyesen szorosabbra húzzák. „Cselekednem keilt’ — gondolják borotválkozás közben, és diadalmasan nézik a szőrszálakat a habos pengén: a szőr tele ní- tés napi első áldozásuk a tett oltárán. Sőt, még bizalmasabb jellegű tevékenységük is megelégedéssel tölti el őket: papír hersen, víz zuhog — történt valami. Azután kenyeret vágnak maguknak, lerepül a tojás sisakja ... Wunsiedel a legkevésbé mutatós eseményt is tetté tudta varázsolni: ahogy feltette kalapját, ahogy energiától pihegve begombolta kabátját, a nejének adott csók —■ minden gesztusa tett volt. Amikor belépett irodájába, üdvözlésképpen így kiáltott titkárnője felé: „Valaminél történnie kell!" Az pedig jó kedvűén kiáltott vissza: „Va lami lesz!” Azután Wunsiedel végigjárta a részlegeket és mindenütt vidáman el- kiabálta „Valaminek történnie kelV’-jét, és mindenüti így válaszoltak neki: „Valam lesz!” Magam is, ha belépeti szobámba, sugárzó örömmé kiáltottam feléje: „Valam lesz!” S már az első hétéi 11-re nőtt a kezelésemre bízott telefonok száma, a második héten 13-ra, és mái reggelente a villamoson ii azzal szórakoztam, hogy ú imperatívusokat szerkesztek tem, vagy a „történni” ígé keresztülhajszoltam mindet lehetséges tempuson, genu son, conjunctivuson és indi cativuson. Két napig csal azt az egy mondatot monda gattam magamban, mert olyat szép volt: „Valaminek tör tennie kellett volna”, ké A legtöbb emberben Iap. pang valamilyen gyűjtőszenvedély. Az egyik lepkét, bogarat gyűjt, a másik gyufaskatulyát vagy borotvapenge tasakot, de akad olyan is, aki szerelmi emlékekre specializálja magát. Az én emberem gyűjtőszenvedélyének gyújtópontjában a — gyermekihumor állott. Hogy ki volt ez az én emberem, azt pontosan nem tudom, csak gyanítom, hogy főtisztviselő lehetett egy olyan hivatalban, ahol iskoiaügyekkel foglalkoztak. Legalább is a dokumentum; amelyről az alábbiakban lesz szó, egy rozzant közhivatali íróasztal legalsó fiókjának legmélyéről került elő mostanában sok más haszontalan lim-lommal, csorba tintatartókkal, rozsdás acél- tollakkal, gyűrött papírszeletekkel együtt. Ahogy nézem, betűzgetem ezt a rongyos szélű iskolafüzetet, lassan, de annál élesebben kirajzolódik mögötte hajdani tulajdonosának arca is. Mosolygós képű, derűs tekintetű, őszbe csavarodott bácsi lehetett, aki szívesen sétálgatott napsütéses délutánokon az óbudai utcákon, néha betért egy-egy kiskocsmába, incselkedve megcsipkedte a kocsmárosné gömbölyű karját, évődött a spriccerező fuvarosokkal. Ebben a világban ismerte mindenki, de ó is ismert mindenkit. Különösen a gyerekeket szerette. Ha látott az utcán egy játékba merült, gyermekcsoportot, megállt és ezüst nyelű sétabotjára támaszkodva hallgatta a gyerekek beszédét. A gyerekekét, akik a játék komoly izgalmában nem is vesznek tudomást a közelükbe férkőző felnőttekről. A felnőtt kívül esik titokzatos világukon, nem vesznek tudomást róla mintha felnőtti méreteivel meghaladná érzékelési képességük határát Hát ez az én emberem szenvedélyes gyűjtője volt azoknak a dokumentumoknak, amelyek azt is igazolják, hogy a régi pedagógusok idegenül ténferegtek a gyermeklélek világában. Agyonkoptatott közhelyeket mondtak az iskola órákon és nem sokat törődte! vele, megértik-e a gyerekek £ IIMIIIIIII III III IMII III II Ilii lllllllll Hill II lllll llllllll IMII II lllllllllllll koporsó nyomában bandukolva, mert a temetés után ajánlatot kaptam egy előkelő te metkezési vállalattól: hivató sós gyászolónak akartak alkalmazni. — Ön, kérem, született gyászoló! — mondta az intézel vezetője. — A ruhákat természetesen tőlünk kapja, méret után. Az arca ... Egyszerűéi csodálatos. Felmondtam tehát Bro- sebeknek, azzal a megokolás- sál, hogy nem érzem magarr eléggé kihasználva a cégnél, t képességeim jelentős hányadi a tizenhárom telefon ellenén is parlagon hever. S már első hivatásszerí gyászutam után világosan láttam: ez a nekem való hely Gondolataimba merülten álldogálhatok a koporsó mögöt a kápolnában, kezemben egyszerű virágcsokor, és hallga tóm Händel Largóját, ezt i remek muzsikát, amelyet méc ma sem becsülnek érdemi szerint... Törzslokálom mm a (e. metői kávéház, itt töltöm e időmet a hivatalos szereplések között; néha azonban oda- állok olyan ravatalokhoz is ahová be sem osztottak, sajá, pénzemen veszek virágot ét csatlakozom az illetékes népjóléti tisztviselőhöz, aki c hontalan koporsója mögöti lépked. Néha meglátogatom Wunsiedel sírját, végtére is neki köszönhetem, hogy tudatára ébredtem valódi hivatásomnak — annak a hivatásnak, amely megkívánja az elmélkedést, a semmittevésrf pedig egyenesen kötelez. Csak később jutott eszembe hogy sejtelmem sincs roll mit is gyártottak a Wunsiedel' gyárában. Alighanem szappant. kimondott szót. Az ártatlan gyerek még abszolút értelmet sejt a szóban, vagy pedig — ha ismeretlen szó hull a tudata elé — azt maga tölti meg tartalommal. Telik a fantáziájából. Nyilván nagyobb hatáskörű hivatalnok lehetett, mert amint azt a régi füzet lapjai közé rekedt levélfoszlány bizonyítja, a gimnáziumi tanárok nagy igyekezettel teljesítették különös kívánságát. Ezt a levelet egy szarvasi tanár írta magyarázatként egyik diákja dolgozatához, amelyben a levélíró tanár úr megítélése szerint akad néhány csudabogár. Maga a dolgozat nem volt a füzetben, de valószínű, hogy csudabogarai belekerültek a gyűjteménybe, amelynek ezt a elmet adta az öregúr: „Szemelvények iskolai dolgozatokból”. A cím alatt egész kaptárnyi csudabogár rajzik. Ha nem lenne kétségtelen hiteles az okirat, és nem került volna elő a szarvasi tanár levele is, az olvasó jogosan kételkedhetne és azt gondolhatná, hogy verejtékes kiagyalmányról van szó. Mert így, egy csomóban elég valószínűtlenül hatnak ezek a szemelvények. Az első idézet még elég szerény kezdet: „Lórántffy Zsuzsanna bús özvegységében számos ifjúkkal gyarapította a sárospataki kollégiumot.” Hasonló félreértés diktálhatta a másodikat Is: „A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglalták a várost.” De a harmadiknál már nyilvánvaló az elhallás: „Du- govics Titusz hátsóját a falnak támasztotta és azon felmászott”. Honnan is tudhatta volna a kis nebuló, hogy mi az a hágcsó. Tanítója elfelejtette megmagyarázni és így jogosan hallhatta a számára már bizonyára ismertebb „hátsó”-nak. „Rákóczit németnek nevelték és német nőt vett feleségül, de mindkettő csak félig sikerült” — állapítja meg dolgozatában talán nem is egészen alaptalanul egy ifjú történelemfilozófus. Viszont némi igazsága annak a kisdiáknak is lehetett, aki azt írta. hogy „IV. Béla várro- ni mókát építtetett.” | Ha meg lehet tartani a | színházi előadást, a hang- I versenyt, sőt a magyar órát | is, mi kifogása lehet a ta- ! nár úrnak az ellen a diák | ellen, aki ilyenképpen fo- ! galmazta meg a nagy tör- ! ténelmi eseményt. „1848-ban | megtartották a szabadság- | harcot és Petőfit vállán vit- ! ték a sajtóba.” Itt is nyilván | a tanár úr volt kényelmes, |nem magyarázta meg a gye- ! rekeknek, hogy mit jelent | a sajtó és hogyan is törté- ! nik az, amikor a tömeg a | vállán visz valakit. Honnan | tudja a kis diák, hogy ebben | az esetben kinek a válláról | van szó? 1 — „Szent István sokat | szeretett dolgozni — írja dőlAhogy a kisdiák érti... gozatában az egyik diák *» ezért feleségül vette Gizella hercegnőt.” A papa, ha kitölti szolgálati idejét, nyugdíjba megy. Ilyesféle történhetett a fejedelemmel is: „Rákóczi Ferenc Rodostóba ment nyugdíjba.” Arra pedig gyalázat, aki valami rosszat gondolna a soron következő idézet alapján: „Mátyás király megcsókolta Szép Ilonkát és fölhívta a lakására ...” A ténymegállapítás helyes, Vörösmarty is ezt énekelte meg gyönyörű versében. Ugyanez a vers késztette a másik nebulót erre a megállapításra: „Mátyás király egész nap a bokorban kuksolt, de a szarvas nem jött.” Persze, hogy nem jött. hiszen nagyon kellemesen érezte magát a Vértes belsejében. Derék hentesember lehetett annak a diáknak az apja, aki ezt a mondatot írta le: „V. László egy ballada, amelyben V. Lászlót feldolgozzák”. Széleskörű irodalmi tájékozottságra vall ez a mondat: „Akropolis volt az a nőstényfarkas, amely Rómeót és Júliát szoptatta.” A történelmi tragédia érzékeltetésére így ad példát a finom nüanszokra is fogékony diák: „Mikor II. Endre a Szentföldről visszajött, országát és feleségét fenekestől felforgatva találta.” De minden kommentár nélkül vegyük most már sorra a következőket. A bálna a Nagy Alföldön nem tud megélni, mert igen nagy. Szemünk közepén van egy nyílás, mely fekete, mert fejünk belül üres és sötét. A népdal különösen az Alföldön tenyészik. Petőfi ebben a költeményében az* mondta, hogy inkább a csatatéren akar meghalni, mint családi ágyban elhervadni. Szent Istvánt Asztrik apát a trónra felikente. Fanni alakját a szerelem domborította ki. Őseink nem éltek haláluk napjáig, mert rendszerint előbb a csatában elestek Hogy mit érzett János vitéz a vörös nadrágban, azt nem lehet elmondani. Mikor Toldi Miklós a nádasba ment, megfogadta, hogy addig nem jön ki, amíg azt a bizonyos dolgot el nem végzi. A képen látható a szüret, ahol a gazda préseli a szőlőt a szűk nadrágban és hátul meg folyik ki a sárga lé. A középkorban a szeniéletű férfiak és a nők egyesültek. A pompás gyűjteményre a koronát talán az utolsó idézet teszi fel: „Zrínyi halálát a bécsi kamarilla által felbőszített vadkan ökozta”, Olvasgatván ezeket a szemelvényeket, az ember szinte látja maga előtt a tintától maszatos ujjú kisdiákot, amint füzete fölé hajol, füle a nagy izgalomban előparázs- lik üstöké alól, kegyetlenül rágja tollszára végét, amíg kiverejtékezi a gyönyörű stílusremeket. Magyar László Kopogd le a fan címmel színes, kacagtató amerikai filmburleszket játszanak filmszínházaink
