Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-31 / 205. szám

Bemutatjuk Ija Arepin M agyarországon még alig is­mert. A Szovjetunióbari annál inkább. Számos sikerei íilmszerep fűződik nevéhez. Ütja, mely a filmhez vezetett, éppen olyan egyenes és tiszta volt, mint ő maga. Nem voltak benne, csodálatos véletlenek, holmi ismeretségek bizonyos sztárokkal, vagy filmrende­zőkkel, akik „felfedezték” volna. Egy régi városkában, Orda- tovóban született. A szőke, vi­lágoskékszemű íja volt a leg­fiatalabb gyermek a családban, öt nővére már nagy volt, hiva­tást is választottak maguknak: tanítónő, ápolónő és műszerész is akadt közöttük. Az iskola el­végzése után íja váratlanul be­jelentette, hogy filmszínésznő akar lenni. A szülők íja iroda­lomtanárának véleményét kér­ték, s miután az javasolta erre a pályára, anyja, apja is bele­egyezett a választásba. Moszk­vába küldték íját, az Állami Filmfőiskola felvételi vizsgá­jára. A csinos, fiatal lány meg­állta a helyét a vizsgán. 1954- ben végzett. Vizsgafellépése a Joszif Heific rendezte Nagy család-ban történt. Mint isme­retes, Tonja — ezt a szerepet játszotta íja a filmben -— ugyancsak legkisebb gyermek egy nagy munkáscsaládban és voltaképpen nincs is semmi különös a sorsában. így hát csak saját életét kellett fel­elevenítenie. És mégis ez a szerep jelentette íja számára sajátos filmpályafutása kezde­tét. (Folytatjuk.) Tégy velük, I M ikszáth Kálmán a Szegedi Naplónál kezdte újságírói pályáját, amikor 1878-ban vég­képp szakított a megyei szolgá­lattal. Az ismeretlen fiatalem­bert Enyedy Lukács szerződ­tette és nem is csalódott ben­ne. Kulinyi Zsigmonddal, a- akkortájt indított új ellenzéki lap szerkesztőjével együtt csakhamar már olvasatlanui adta nyomdába az ifjú „újdon­dász” remekül megírt cikkei­nek, riportjainak, színes Mr- kapiteljeinek kéziratát. Ebbői aztán egyszer igen kényes bo­nyodalom származott. Szegen „ári“ társadalma fényes báli rendezett a nagy árvíz káro­sultjai javára. A szerkesztő ai ifjú Mikszáthot bízta meg, hogy menjen el a bálba, írjon róla színes, részletes tudósítást kérje el a rendezőktől a meg jelent>előkelő hölgyek névsorát és azt a tudósítás kéziratával együtt adja majd oda a. nyom­dászinasnak, aki éjféltájt je­Itt Mill till llllll Ilii IMI IHMf üllllt II III Ilii IIMII Ilf II lllllltHIIIIIIHIIIIII további napon át meg egy má­soka, t: „Ennek nem lett volnc szabad megtörténnier így aztán kezdtem TOŰ. gam csakugyan kiegyensúlyo­zottnak érezni. Egyszeresei- azonban tényleg történt vala­mi. Egy keddi reggel ép­pen készülődtem nekiülni c munkának, amiilcor bevihar- zott az ajtón Wunsiedel é: elkiáltotta, magát: „Valami­nek történnie kell'.” Én azon ban valami leírhatatlan kife­jezést pillantottam meg as arcán, és képtelen voltán vidáman és frissen válaszol­ni neki, az előírás szerin, „Valami lesz!” Ügy hiszem túl sokáig vonakodhattam mert Wunsiedel, aki egyéb­ként nem szokott ordítozni rámüvöltött: „Válaszoljon hát Válaszoljon, ahogy elő var ■ írva!” És én válaszoltam halkan és berzenkedve, min; . a gyerek, akit arra kényszert- . tenek, hogy kimondja: ross: , kis gyerek vagyok. Csak < legnagyobb erőfeszítések arái tudtam kinyögni: „Vadam lesz!” És alighogy kimond- tam a mondatot, valóban let is: „Wunsiedel végigvágódot: ■ a padlón, egyet hemperedett ; aztán keresztbefeküdt a nyi- : tott ajtó előtt. Abban a pilla­natban tudtam, amiről utóbl , közelebbről is meggyőződ- . hettem, mikor óvatosan meg- , kerülve a kinyújtott testheí , léptem: halott volt. i Fejemet csóválva léptem á ■ Wunsiedel tetemét, lassan vé : gigmentem a folyosón Bro- i schek szobájáig és kopogtatái . nélkül nyitottam be hozzá . Broschek íróasztalánál ült ; mindkét kezében egy-egy tele . fonkagylóval, szájában egy go j lyóstollal, amellyel éppen se ■ besen jegyzett valamit blokk ' jára, miközben csupasz lába­FILMHÍRADÓ A SAJTÖ KEDVEZŐEN ÍR az Életem árán című új színes szovjet filmről, s megállapítja, hogy nagyszerű a filmben megjelenő alakok ábrázolása. FILMET KÉSZÍTENEK Franz Werfel Jakobowski és az ezredes című vígjátékából A film rendezője Peter Glen- villes, főszereplői Danny Kaye és Curd Jürgens. AZ ANGOL SAJTÖ elisme­rően ír a Londonban bemuta­tott Egy emlékezetes éjszaka című angol filmről, amely a Titanic katasztrófáját idézi fel A cikk kiemeli, hogy a film­ben nincs főszereplő s vala­mennyi színész igen valószerű, kidolgozott alakítást nyújt. A LENINGRÁDI és az Alma Ata-i filmstúdió közös produk­cióban elkészítette az Eljön majd az ő ideje című filmet, amelynek cselekménye a múlt század közepén játszódik és Csókán Válihanov, a híres ka- zah tudós éleiéről szól JAN RYBKOWSKY — A reménység órái című film ren­dezője — megkezdte Az utolsó lövés című filmjének forgatá­sát, amelynek cselekménye a II. világháború utolsó napjai­ban játszódik. *mit akarsz* lentkezik érte. így is történt. Mikszáth a megszerzett név­sorra ezt az üzenetet írta a szerkesztőnek: „Itt vannak a hölgyek, tégy velük, amit akarsz”. Nyilván úgy értette, hogy a szerkesztő közölje a névsort, vagy ne közölje, vagy pedig rövidítse meg aszerint, hogy mennyi hely van még a másnapi lapban. A szerkesztő aki valószínűleg unta már az inspekciót, olvasatlanui adta iie Mikszáth kéziratát a névsorral együtt a nyomdába. Másnap aztán megjelent a gyönyörű riport, a végén a teljes névsor ezZel n bevezetéssel: ,1 tt van­nak a hölgyek, tégy velük, amit akarsz.” A lelkiismeretes nyomdász ezt is hozzászedte Elképzelhetjük, hogy az érde­kelt hölgyek férjei, vőlegényei udvarlói, imádói, a felbőszült atyák és fivérek hány párbaj- kódexet nyűtvek el, amíg helyreállították hölgyeik be­csületét. m. 1. iiiiiiiiiMriiiiiiiitiiiiiHiMmititifmfimiiiiiiimtiiiHtiiimiiiiiiiiiiiiiii val az asztal alatt álló kötő­gépet, hajtotta. Ezzel járult hozzá ugyanis családja ruhatá­rának kiegészítéséhez. — Valami történt — mond­tam halkan. Broschek kiköpte a golyóstollat, letette a telefon- kagylót és kissé vonakodva le­fejtette lábujjait a kötőgépről, — Ugyan mi történt? — Wunsiedel meghalt — mondtam én, — Nem — mondta Broschek. — De igen — mondtam én. — Nem — mondta Bro­schek —, az lehetetlen. — De azért belebújt papucsába és utánamjött a folyosón. — Nem — mondta ismét, Wunsiedel holttesténél állva Nem, nemi Ln pedig nem vitatkoztam vele. Óvatosan hátára fordítot­tam Wunsiedelt, lefogtam a szemét és elgondolkozva néze­gettem. Csaknem gyöngédséget éreztem iránta, és most ébred_ tem a tudatára, hogy soha nem is gyűlöltem. Volt az arcán va­lami annak a gyermeknek a tekintetéből, aki még azután is csökönyösen ragaszkodik a Mi­kulásba vetett hitéhez, amikor pajtásai már régen meggyőz­ték az ellenkezőjéről — Nem — mondta Bro­schek. — Nem! — Valaminek történnie kell — szóltam oda neki halkan. — Úgy van — mondta Bro­schek. — Valaminek történnie kell. És történt is. Wunsiedelt eltemettük. Engem ért a meg­tiszteltetés, hogy a műrózsából 'kötött koszorút koporsója mö­gött vihettem, tekintettel nem­csak a semmittevésre meg az elmélkedésre való hajlamom­ra, hanem azért is, mert ar­com és alakom csodálatosan il­let a sötét öltönyhöz. Nyilván nagyszerűen festhettem a mű- rózsa-koszorúval kezemben, a íja „A bokszoló és a bohóc" című film egyik jelenetében, amelyben Mimit, az artistanőt alakította. cselekvésre készek. „Cseleked­nem kell!” — gondolják ma­gukban, miközben fürdőköpe­nyük zsinórját erélyesen szo­rosabbra húzzák. „Cseleked­nem keilt’ — gondolják bo­rotválkozás közben, és diadal­masan nézik a szőrszálakat a habos pengén: a szőr tele ní- tés napi első áldozásuk a tett oltárán. Sőt, még bizal­masabb jellegű tevékenysé­gük is megelégedéssel tölti el őket: papír hersen, víz zuhog — történt valami. Az­után kenyeret vágnak maguk­nak, lerepül a tojás sisakja ... Wunsiedel a legkevésbé mutatós eseményt is tetté tudta varázsolni: ahogy fel­tette kalapját, ahogy energiá­tól pihegve begombolta ka­bátját, a nejének adott csók —■ minden gesztusa tett volt. Amikor belépett irodájába, üdvözlésképpen így kiáltott titkárnője felé: „Valaminél történnie kell!" Az pedig jó kedvűén kiáltott vissza: „Va lami lesz!” Azután Wunsie­del végigjárta a részlegeket és mindenütt vidáman el- kiabálta „Valaminek történ­nie kelV’-jét, és mindenüti így válaszoltak neki: „Valam lesz!” Magam is, ha belépeti szobámba, sugárzó örömmé kiáltottam feléje: „Valam lesz!” S már az első hétéi 11-re nőtt a kezelésemre bí­zott telefonok száma, a má­sodik héten 13-ra, és mái reggelente a villamoson ii azzal szórakoztam, hogy ú imperatívusokat szerkesztek tem, vagy a „történni” ígé keresztülhajszoltam mindet lehetséges tempuson, genu son, conjunctivuson és indi cativuson. Két napig csal azt az egy mondatot monda gattam magamban, mert olyat szép volt: „Valaminek tör tennie kellett volna”, ké A legtöbb emberben Iap. pang valamilyen gyűjtőszen­vedély. Az egyik lepkét, bo­garat gyűjt, a másik gyufa­skatulyát vagy borotvapenge tasakot, de akad olyan is, aki szerelmi emlékekre spe­cializálja magát. Az én em­berem gyűjtőszenvedélyének gyújtópontjában a — gyer­mekihumor állott. Hogy ki volt ez az én emberem, azt pontosan nem tudom, csak gyanítom, hogy főtisztviselő lehetett egy olyan hivatalban, ahol iskoiaügyekkel foglalkoz­tak. Legalább is a dokumen­tum; amelyről az alábbiakban lesz szó, egy rozzant közhiva­tali íróasztal legalsó fiókjá­nak legmélyéről került elő mostanában sok más ha­szontalan lim-lommal, csorba tintatartókkal, rozsdás acél- tollakkal, gyűrött papírszele­tekkel együtt. Ahogy nézem, betűzgetem ezt a rongyos szélű iskolafü­zetet, lassan, de annál éle­sebben kirajzolódik mögötte hajdani tulajdonosának arca is. Mosolygós képű, derűs te­kintetű, őszbe csavarodott bá­csi lehetett, aki szívesen sé­tálgatott napsütéses délutá­nokon az óbudai utcákon, né­ha betért egy-egy kiskocsmá­ba, incselkedve megcsipkedte a kocsmárosné gömbölyű kar­ját, évődött a spriccerező fu­varosokkal. Ebben a világ­ban ismerte mindenki, de ó is ismert mindenkit. Különö­sen a gyerekeket szerette. Ha látott az utcán egy játékba merült, gyermekcsoportot, meg­állt és ezüst nyelű sétabotjára támaszkodva hallgatta a gye­rekek beszédét. A gyereke­két, akik a játék komoly izgalmában nem is vesznek tudomást a közelükbe férkő­ző felnőttekről. A felnőtt kí­vül esik titokzatos világukon, nem vesznek tudomást róla mintha felnőtti méreteivel meghaladná érzékelési ké­pességük határát Hát ez az én emberem szen­vedélyes gyűjtője volt azok­nak a dokumentumoknak, amelyek azt is igazolják, hogy a régi pedagógusok idegenül ténferegtek a gyermeklélek vi­lágában. Agyonkoptatott köz­helyeket mondtak az iskola órákon és nem sokat törődte! vele, megértik-e a gyerekek £ IIMIIIIIII III III IMII III II Ilii lllllllll Hill II lllll llllllll IMII II lllllllllllll koporsó nyomában bandukol­va, mert a temetés után aján­latot kaptam egy előkelő te metkezési vállalattól: hivató sós gyászolónak akartak alkal­mazni. — Ön, kérem, született gyá­szoló! — mondta az intézel vezetője. — A ruhákat termé­szetesen tőlünk kapja, méret után. Az arca ... Egyszerűéi csodálatos. Felmondtam tehát Bro- sebeknek, azzal a megokolás- sál, hogy nem érzem magarr eléggé kihasználva a cégnél, t képességeim jelentős hányadi a tizenhárom telefon ellenén is parlagon hever. S már első hivatásszerí gyászutam után világosan lát­tam: ez a nekem való hely Gondolataimba merülten áll­dogálhatok a koporsó mögöt a kápolnában, kezemben egy­szerű virágcsokor, és hallga tóm Händel Largóját, ezt i remek muzsikát, amelyet méc ma sem becsülnek érdemi szerint... Törzslokálom mm a (e. metői kávéház, itt töltöm e időmet a hivatalos szereplé­sek között; néha azonban oda- állok olyan ravatalokhoz is ahová be sem osztottak, sajá, pénzemen veszek virágot ét csatlakozom az illetékes nép­jóléti tisztviselőhöz, aki c hontalan koporsója mögöti lépked. Néha meglátogatom Wunsiedel sírját, végtére is neki köszönhetem, hogy tu­datára ébredtem valódi hiva­tásomnak — annak a hivatás­nak, amely megkívánja az el­mélkedést, a semmittevésrf pedig egyenesen kötelez. Csak később jutott eszembe hogy sejtelmem sincs roll mit is gyártottak a Wunsie­del' gyárában. Alighanem szappant. kimondott szót. Az ártatlan gyerek még abszolút értelmet sejt a szóban, vagy pedig — ha ismeretlen szó hull a tu­data elé — azt maga tölti meg tartalommal. Telik a fantáziájából. Nyilván nagyobb hatáskörű hivatalnok lehetett, mert amint azt a régi füzet lapjai közé rekedt levélfoszlány bi­zonyítja, a gimnáziumi taná­rok nagy igyekezettel teljesí­tették különös kívánságát. Ezt a levelet egy szarvasi ta­nár írta magyarázatként egyik diákja dolgozatához, amelyben a levélíró tanár úr megítélése szerint akad né­hány csudabogár. Maga a dolgozat nem volt a füzetben, de valószínű, hogy csudabo­garai belekerültek a gyűjte­ménybe, amelynek ezt a el­met adta az öregúr: „Szemel­vények iskolai dolgozatokból”. A cím alatt egész kaptárnyi csudabogár rajzik. Ha nem lenne kétségtelen hiteles az okirat, és nem került volna elő a szarvasi tanár levele is, az olvasó jogosan kételked­hetne és azt gondolhatná, hogy verejtékes kiagyalmányról van szó. Mert így, egy csomó­ban elég valószínűtlenül hat­nak ezek a szemelvények. Az első idézet még elég szerény kezdet: „Lórántffy Zsuzsanna bús özvegységében számos ifjúkkal gyarapította a sárospataki kollégiumot.” Ha­sonló félreértés diktálhatta a másodikat Is: „A janicsárok felmentek Budára, elszapo­rodtak és elfoglalták a vá­rost.” De a harmadiknál már nyilvánvaló az elhallás: „Du- govics Titusz hátsóját a fal­nak támasztotta és azon fel­mászott”. Honnan is tudhat­ta volna a kis nebuló, hogy mi az a hágcsó. Tanítója el­felejtette megmagyarázni és így jogosan hallhatta a szá­mára már bizonyára ismer­tebb „hátsó”-nak. „Rákóczit németnek nevel­ték és német nőt vett felesé­gül, de mindkettő csak félig sikerült” — állapítja meg dol­gozatában talán nem is egé­szen alaptalanul egy ifjú történelemfilozófus. Viszont némi igazsága annak a kis­diáknak is lehetett, aki azt írta. hogy „IV. Béla várro- ni mókát építtetett.” | Ha meg lehet tartani a | színházi előadást, a hang- I versenyt, sőt a magyar órát | is, mi kifogása lehet a ta- ! nár úrnak az ellen a diák | ellen, aki ilyenképpen fo- ! galmazta meg a nagy tör- ! ténelmi eseményt. „1848-ban | megtartották a szabadság- | harcot és Petőfit vállán vit- ! ték a sajtóba.” Itt is nyilván | a tanár úr volt kényelmes, |nem magyarázta meg a gye- ! rekeknek, hogy mit jelent | a sajtó és hogyan is törté- ! nik az, amikor a tömeg a | vállán visz valakit. Honnan | tudja a kis diák, hogy ebben | az esetben kinek a válláról | van szó? 1 — „Szent István sokat | szeretett dolgozni — írja dől­Ahogy a kisdiák érti... gozatában az egyik diák *» ezért feleségül vette Gizella hercegnőt.” A papa, ha kitölti szolgálati idejét, nyugdíjba megy. Ilyes­féle történhetett a fejede­lemmel is: „Rákóczi Ferenc Rodostóba ment nyugdíjba.” Arra pedig gyalázat, aki valami rosszat gondolna a so­ron következő idézet alap­ján: „Mátyás király megcsó­kolta Szép Ilonkát és föl­hívta a lakására ...” A tény­megállapítás helyes, Vörös­marty is ezt énekelte meg gyönyörű versében. Ugyanez a vers késztette a másik ne­bulót erre a megállapításra: „Mátyás király egész nap a bokorban kuksolt, de a szarvas nem jött.” Persze, hogy nem jött. hiszen na­gyon kellemesen érezte ma­gát a Vértes belsejében. Derék hentesember lehetett annak a diáknak az apja, aki ezt a mondatot írta le: „V. László egy ballada, amely­ben V. Lászlót feldolgozzák”. Széleskörű irodalmi tájékozott­ságra vall ez a mondat: „Ak­ropolis volt az a nőstényfar­kas, amely Rómeót és Júliát szoptatta.” A történelmi tra­gédia érzékeltetésére így ad példát a finom nüanszokra is fogékony diák: „Mikor II. Endre a Szentföldről vissza­jött, országát és feleségét fenekestől felforgatva találta.” De minden kommentár nélkül vegyük most már sor­ra a következőket. A bálna a Nagy Alföldön nem tud megélni, mert igen nagy. Szemünk közepén van egy nyílás, mely fekete, mert fejünk belül üres és sötét. A népdal különösen az Al­földön tenyészik. Petőfi ebben a költeményé­ben az* mondta, hogy inkább a csatatéren akar meghalni, mint családi ágyban elher­vadni. Szent Istvánt Asztrik apát a trónra felikente. Fanni alakját a szerelem domborította ki. Őseink nem éltek haláluk napjáig, mert rendszerint előbb a csatában elestek Hogy mit érzett János vitéz a vörös nadrágban, azt nem lehet elmondani. Mikor Toldi Miklós a ná­dasba ment, megfogadta, hogy addig nem jön ki, amíg azt a bizonyos dolgot el nem végzi. A képen látható a szüret, ahol a gazda préseli a szőlőt a szűk nadrágban és hátul meg folyik ki a sárga lé. A középkorban a szeniéletű férfiak és a nők egyesültek. A pompás gyűjteményre a koronát talán az utolsó idézet teszi fel: „Zrínyi ha­lálát a bécsi kamarilla által felbőszített vadkan ökozta”, Olvasgatván ezeket a sze­melvényeket, az ember szin­te látja maga előtt a tintá­tól maszatos ujjú kisdiákot, amint füzete fölé hajol, füle a nagy izgalomban előparázs- lik üstöké alól, kegyetlenül rágja tollszára végét, amíg kiverejtékezi a gyönyörű stí­lusremeket. Magyar László Kopogd le a fan címmel színes, kacagtató amerikai filmburleszket játsza­nak filmszínházaink

Next

/
Thumbnails
Contents