Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-31 / 205. szám
kJC M 1958. AUGUSZTUS 31. VASÁRNAP FEKETE SZEM ÉJSZAKÁJA i Hunnia Filmstúdió szá- -/í mára megint nem termett babér. Pedig ezúttal kitágultak a lehetőségek határai. Filmeseink közösen dolgozhattak a francia filmművészekkel. Színes filmet alkothattak, s egyúttal az első magyar szélesvásznú filmet, amely sokkal szélesebb skálájú lehetőségeket kínált, mint az egyszerű fekete-fehér normálfilm megalkotása. Filmeseink mégsem éltek « nem mindennapi alkalmákNicolo Coureel, mint Chimay hercegnő kai, s ami munkájuk nyomán létrejött, az nem más, mint egy ötlettelen, szirupos játékfilm, amelynek majd minden kocka_ fán ott érződik a csináltság, a mesterkéltség, az öncélúság. A Fekete szem éjszakája csupán színes, csillogó szappanbuborék, amely nyomban elpúkkan, amikor kigyulladnak a nézőtér lámpái, s nyomában nem marad semmi a néző lelkében. A film hibája már a témaválasztásnál kezdődik. Igaz, mai mondanivaló helyett a múlt század végének egyik ismert botránykrónikájából fabrikálták össze a Fekete szem éjszakája forgató- könyvét. Az érzelgős szerelmi játék a híres cigányprímás, Rigó Jancsi és a boldogtalan Chimay hercegnő kalandját meséli el. Ha ezt a filmet csupán magyar művészek készítik el, s nem •adjuk el külföldi filmvállalatoknak, már akkor is hibát követtünk txtlna el. A hiba azonban megkétszereződött azáltal, /hogy a Fekete szem éjszakája magyar—francia koprodukció, méghozzá az első lépés a közös együttműködés felé. Ezzel a filmmel akar- va-akaratlanul is megerősítették a nyugati világ előtt azt a célzatosan és mondvacsinált hírünket, hogy a magyar nép még ma is a tsikosch, a gulasch. es a fokosch világában él. Erre pedig, úgy gondoljuk, semmi azükXégünik sincs. A magyar állami filmgyártás az elmúlt tíz esztendő alatt bebizonyította, hogy komoly művészi magaslatokra ért, amikor mindennapi életünk problémáit ábrázolta. Mind mondanivalóban, színészi játékban, mind fényképezésben felemelkedtünk a legjobbak közé. A francia filmgyártásról úgyszintén számos kiváló erényt mondhatunk el. Ezért akaratlanul is felvetődik a kérdés: miért sikerült ilyen rosszul e két kiváló filmművészet első közös alkotása1 rplsősorban a gyenge, gyak- t-J ran giccsbe hajló forgató- könyv az oka, amely unalmas ts fordulat nélküli, amelynek csattanóit már jó előre 'kitalálja a néző — hiszen ebben vagy abban a filmben valamilyen formában már találkozott velük. Ráadásul a sok erőltetett, csináltság mellett olyan fő kel. lék hiányzik ebből a forgató- könyvből, mint maga az ember. Ezért nem érzünk együtt a film hőseivel, cselekedeteik olyan távol esnek az élet realitásától, hogy már semmi hatást nem tudnak gyakorolni a nézőre. A forgatókönyvnek egyszerűen nincs mondanivalófa a ma nézője számára, szirupos érzelgőssége pedig ha. mis és nagyon távol áll a mi világunktól. A forgatókönyv írója névleg nem ismeretlen a magyar mozilátogató közönség előtt. Nem ez az első filmje, s nevét nem egyszer láttuk már társszerzőként is a színlapokon. Szász Péter. Legutóbb a Láz című filmjét láttuk, amelynek nem csupán művészi, de politikai mondanivalója sem talált tetszésre a közönség előtt. A filmgyár vezetői azonban mégsem tanultak a Láz hibáiból, s olyan jelentős feladatot bíztak Szász Péterre, mint az első magyar—francia szélesvásznú film forgatókönyvének megírását, amely munkában később két francia dramaturg is közreműködött. Szász Péter dramaturg. Ez eddig rendben is van, bár a film nem mentes a dramaturgiai hibáktól sem. De Szász Péter, mint író, újra megbukott. (Jelenleg új filmjét forgatják!?) A Fekete szem éjszakája alapvető hibái tehát az elhibázott témaválasztás és a rossz forgatókönyv. De ludas a dologban háromszoros Kossuth- díjas rendezőnk, Keleti Márton is. A vontatott forgatókönyv jeleneteit gyakran még ő is lelassítja, s nem egyszer olyan részletekre pazarolja erejét és idejét, amelyek egyáltalán nem viszik előre a film történését Így a film lendülete, ritmusa gyakran megtörik, s még inkább felhígul. jsiváló színészi alakítással -*V sem találkozunk a Fekete szem éjszakájában. Az egyébként kitűnő francia vendégművésznő, Nicole Courcel ezúttal csak szép. Láthatóan nem találja helyét a történésben, s ezért nem is tudja kibontani tehetségét. Rigó Jancsi szerepében Biiss Gyula játéka üres és élettelen. Figurája olyannyira hideg és ellenszenves, hogy még csak sajnálni sem lehet azért, mert a film végén magára marad. Ez bizony nem túlságosan jó indulás volt egy fiatal színész számára, bár ebben nem egyedül ö a hibás, hanem, a forgatókönyvírók és a rendező egyaránt. Az epizód- szereplők — Szabó Ernő, Colette Déréül, Julien Carette — játékában már több a szín, az élet, de gyakran ők sem tudnak mit kezdeni a gyengén megírt szerepeikkel. Az első magyar—francia, s ráadásul szélesvásznú film te hát nem érte el célját. (Sokkal igazabb filmet alkottak a csehszlovák művészek a franciákkal.) Inkább csak arra volt jó ez a film, hogy a két filmgyártás művészei összeismerkedjenek, s ebből a most alakuló barátságból a későbbiek során valóban igaz, minder részletében művészi alkotás születhessenj Prukner Pál FILMHÍRADÓ CASTELLANI A városban van a pokol című új filmjének főszerepeit az olaszok két kiváló művésze, Giulietta Masina és Anna Magnani játsszák. A DEFA és a cseh filmgyártók közös produkcióban elkészítik Lion Feuchtwanger Exil című regényének filmváltozatát. A BUDAPEST FILMSTUDIO a jövő hónapban befejezi Popper Imre Világcsúcsok nyomában című rövidfilmjét, amelyben részleteket láthatunk majd a magyar—amerikai atlétikai mérkőzésről készült felvételekből. FOLYNAK AZ ELŐKÉSZÜLETEI Máriássy Judit Álmatlan évek (Csepeli emberek) című filmjének, amelyet Máriássy Félix rendez. A rendkívül érdekesnek ígérkező film három évtized történetét öleli fel 1914-től felszabadulásunkig, több család sorsa alakulásának bemutatásával. RÖVIDESEN MEGKEZDIK a Fekete István regénye alapján készült Bogáncs forgatását. A film rendezője Fehér Tamás, a Nem igaz című, sikerrel játszott rövid mesefilm alkotója, zeneszerzője Fényes Szabolcs. A film egy terelő juhászkutya viszontagságos kalandjait, a körülötte élő emberek sorsát mutatja be. A CCC NYUGATNÉMET filmvállalat közös produkcióban Csehszlovákiával tervbe vette a Golem megfilmesítését. Az isäszegi csatä ä községi Az ember hajlamos elhinni, mindenki örül. ha szépül, fejlődik a lakóhelye, sőt tehetsége szerint még áldozatot is hoz érte, a falu vagy a város szépségéért. De lám, Isaszegen csa- tározni kell a község fejlődéséért. Éppen most zajlott le a döntő ütközet, amit a tanács végrehajtó bizottsága harci eszközök nélkül azért kezdeményezett, nehogy erőhatalommal győzedelmeskedjék ebben az évek óta tartó amúgyis fegyverek nélkül vívott háborúságban. Isaszeg közel van a fővároshoz, lakóinak egy része Budapesten dolgozik és a férfiaknak csaknem a fele vasutas. Igényesek tehát, annál is inkább, mert valaha, amíg Endre László a „mintajárásban”, hová ez a község is tartozott, el nem kezdte főszolgabírói kény uras kodását és az „idegenek” elleni hajszát, Budapestről nyaralók özönlötték el ezt a falut. Még gázvilógítással fényárba borított kávéháza is volt akkoriban a községnek. Magaslati nyaralóhelynek ismerték a kitűnő klímájú falut és talán ennek az évtizedek előtti rangnak a visszahódítása is szeme előtt lebegett a község vezetőinek, amikor röviddel a felszabadulás után elhatározták, hogy strandfürdőt építenek, amely nélkül modern üdülőhely el sem képzelhető. Igaz viszont, hogy a strandot a falubeliek és nemcsak a fiatalabbak szintén hiányolják. Az isaszegi sportolók pedig ugyancsak régen sürgették már, hogy mindenféle sportágnak megfelelő pályát kapjanak. Aztán nincs a faluban tánchely sem, legalábbis olyan, amilyenre a manapság használatos „kulturált" jelző ráille- nék. Meg szép árnyas, virágos sétapark sincsen. Miért ne lenne hát Isaszegnek kultúrpark- ja. ha a lakosság zöme igényli? Úgy döntött tehát a község vezetősége, hogy egy helyen valósítja meg a sétányt, a sportpályát, a tánchelyiséget és a strandfürdőt is. Vagy tíz esztendeje még a helyet is kiszemelte az akkori községi tanács. A vasút mentén a falu szélén ugyan, de még központi fekvéssel jókora darab, pontosan öt és háromnegyed kát. hold föld terül el, a kenderföldnek nevezett rész. ami aligha épülhetne be. mert 43 tulajdonos között oszlik meg. Egynek-egynek legfeljebb 200 —300 öl a tulajdona, az sem mindig egv tagban, de neme Jyiknek mindössze 60—80 öl a birtoka ÜDÜLES PÉNZ NÉLKÜL címmel rövidesen érdekes színes olasz filmet mutatnak be filmszínházainkban ezen a helyen. És mindegyik ingatlantulajdon másfél-két lépés széles, valóságos nadrágszí jnyi, keskeny földsáv. Házat egyik sem építhet ilyen vékony földhurkára, egy-két sor ágyás vetemény vagy krumpli díszeleg csak benne. Sőt, egyik szegletében apró nádas is, amit feltörő melegforrás növel, vizét talán a strandhoz is felhasználhatják. Nos, ebből a sok-gazdányi területből akarnának már csaknem egy évtizede kultúrparkot létesíteni az időközben egymást váltó isaszegi tanácsok. De jószándékuk, valahányszor csak hozzákezdtek, megtört 30—40 akadékoskodó nadrág- szíj-tulajdonos makacsságán, akik érthetetlen csökönyösséggel ragaszkodtak „birtokukhoz”. Hiába kínáltak érte jobban tagolt, jó helyen fekvő és többet érő csereingatlant. Persze a földet kisajátíthatta volna a tanács, de ebben a csatában eddig nem akartak soha az erőszak fegyveréhez nyúlni. Nem akartak végtére szórakozás céljára erőnek erejével földet szerezni. Inkább időről időre levették a napirendről a kultúrpark kérdését, bár a község legnagyobb része állandóan sürgette. Ez idén azután a megye is felkarolta az ügyet és előirányozott 10 000 forintot a kul- túrparkra. Erre pedig Kóczián Lőrinc vb-elnök maga mellé véve Besztercei Jánost, a város- és községgazdálkodási bizottság és Szloncsek Istvánt, a sportkör elnökét, mozgósította a v. b. többi tagját is, aztán döntő rohamra indult a 43 földnadrágszíjtulajdonos ellen; összehívták valamennyit, szép szóval beszélt hozzájuk. Egymás után fel is ajánlották a telküket a tulajdonosok és egy részük nyomban el is fogadta a csereingatlant. A többiek még megnézik, vagy gondolkoznak rajta, mit kívánjanak cserébe, házhelyet vagy ré. tét, esetleg szántót. Szilárdy József, a Fővárosi Gázművek nyugdíjasa pedig a tőle kívánt 250 öles terület mellé még 400 öl, a jövendőbeli kultúrparkkal összefüggő telkét is felajánlotta Ezzel azonban mégsem ért véget, tovább folyik a csata Isaszegen. Nyolc telektulajdonos ugyanis semmiképpen sem hajlandó önként lemondani a kis darab földről. A legkonokabb Zsiros Ferenc vasutas, aki különben több holdas birtokán gazdálkodik és Ádámi Jánosné nyugdíjas erdész felesége. Ök azok, hat másikkal együtt, akik falujuk fejlődéséhez, csinosításához nem akarnak hozzájárulni, pedig károsodás nem érné őket. Zsiros még durva hangon is támadt a tanácsbeliekre: — Csinálják másutt a marhaságaikat! — kiáltozta. Most mér azonban hiába ágál, kiabál, a kultúrpark mégis meglesz. A v. b. elhatározta, hogy a még mindig makacsko- dókkal szemben azonnal megindítja a kisajátítási eljárást, habár ezt a végső eszközt szívesen elkerülte volna. De néhány ember esztelen akadékoskodásával nem törődnek, nem is törődhetnek többé, ha egyszer a község csaknem minden lakosa úgy akarja: ősszel visz- szavonhatatlanul hozzákezdenek a kultúrpark munkálataihoz. Szokoly Endre Heinrich Böll VALAMI LESZ MICSODA ÉJSZAKA! a címe a legújabb magyar bűnügyi vígjátéknak, amely szeptemberben szerepel a filmszínházak műsorán. Képünkön a film két főszereplője: Ruttkai Éva és Latabár Kálmán a mulatságos fUmvígjáték egyik jelenetében magukat, szüntelenül trilláznának. Ügy feszítette őket a sok dal, mint a tyúkot a még le nem rakott tojás. Tüstént megsejtettem, amit sorstársaim úgy látszik, nem vettek észre, hogy ez a reggeli is a vizsgához tartozik — így hát annak az embernek odaadásával rágtam meg mindent, aki pontosan tudja, milyen értékes anyagokat juttat szervezetébe. Olyasmit tettem, amire természetes körülmények között soha, semmiféle hatalom rá nem kényszeríthetett volna: narancslét ittam üres gyomorra, érintetlenül hagytam a tojást és a kávét, s a pirításnak is csak kis részét fogyasztottam el. Azután felálltam, és a tettrekészségtöl pattanásig feszülten járkáltam fel és alá a kantinban. Ezek után elsőnek vezettek be a vizsgaterembe, ahol kecses asztalokon várakoztak már a kérdőívek. A falakon a zöldnek valami olyan árnyalata uralkodott, ami egy szenvedélyes lakberendezési mániákust bizonyára a „bűbájos!" felkiáltásra ihletett volna. Nem láttam senkit a helyiségben, mégis biztosra vettem, hogy figyelnek. Ügy viselkedtem tehát, ahogy egy tettrekész ember tenné, mikor egyedül érzi magát a szobában. Türelmetlenül előrántottam töltőtollamat, lecsavartam a tetejét, leültem a legközelebbi asztalhoz, magam elé húztam a kérdőívet, olyan mozdulattal, amelyet akarnokoknál figyelhet meg az ember, amikor a kávéházban átveszik számlájukat. Első kérdés: helyesnek tartja-e, hogy az embernek csupán két karja, két lába, két szeme és két füle van? Ez volt az első eset, hogy elmélkedő természetemnek valamely hasznát láttam, s késlekedés nélkül írtam az ívre: „Tettvágyamhoz mégegy- szer annyi sem volna elég. Mily szánalmas az ember szervezete!" Második kérdés: hány telefont tud kezelni egyidejűleg? A válasz ezúttal is egyszerű volt, akár egy elsőfokú egyenlet megoldása: „Hét telefon mellett türelmetlen vagyok — írtam —, kilenc készülékre van szülcségem ahhoz, hogy viszonylag kiegyensúlyozottnak erezzem magam." Harmadik kérdés: mivel tölti szabad idejét? Válaszom: „A szabad idő fogalmát nem ismerem — még tizenötödik születésnapomon töröltem a kifejezést szótáramból, mert kezdetben volt a tett!” Megkaptam az áUásL Valójában kilenc telefon mellett sem éreztem magam kiegyensúlyozottnak. Belekiabáltam a kagylóba: „Azonnal intézkedjék!" Vagy: „Tegyen valamit!", „Valaminek történnie kell!”, „Tennie kell valamit!” „Valami történt!’’, „Valaminek történnie kellett volna". Legtöbbször azonban „ez illett talán legjobban ebbe a környezetbe", megmaradtam a felszólítómód használata mellett. Érdekesek voltak az ebédszüneték: ilyenkor, hangtalan jókedvben úszva, vitamindús étkeket fogyasztottunk a kantinban. Wunsiedel gyára) csak úgy hemzsegett az olyan emberektől, akik megőrültek örömükben, ha elmondhatták élettörténetüket, amint ez tetterős egyéniségekhez illik is. Életrajzuk fontosabb nekik magánál az életnél is, s csak meg kell nyomni egy gombot, és máris ömlik belőlük a vallomás. Wunsiedel helyettese egy Broschek nevű férfiú volt, aki bizonyos hírnévre tett szert azáltal, hogy diákkorában hét gyermeket és egy béna feleséget tartott el éjszakai munkából, ugyanakkor négy kereskedelmi képviseletnél gyakornokoskodott jó eredménnyel, mindazonáltal két év alatt kintütetéssel tette le államvizsgáit. Amikor riporterek megkérdezték tőle: „No, de mikor alszik maga tulajdonképpen Broschek?", azt válaszolta: „Aludni bún!” Wunsiedel titkárnője egy béna férjet és négy gyereket tartott el 'kötésből, ezzel egyidejűleg doktorált lélektanból és honismeretből, juhászkutyákat idomított, azonkívül Wamp 7 álnév alatt híres bárénekesnő volt. Maga Wunsiedel is azon emberek közé tartozott, akik már ébredésük pillanatában Élelem egyik legkülönösebb szakasza volt, amit Wun- siedel gyárának alkalmazottjaként töltöttem. Természetemtől fogva inkább az elmélkedésre és semmittevésre hajlok, mint a munkára, különféle pénzügyi zavarok azonban időnként arra késztetnek — mert az elmélkedés éppúgy nem hoz a házhoz semmit, mint a semmittevés —, hogy ideiglenesen mégiscsak vállalkozzam valami féle úgynevezett állás betöltésére. Egy alkalommal, hogy újfent holtpontra jutottam, rábíztam magam a munkaköz- i vetítőre, s így kerültem azután hét sorstársammal együtt \ Wunsiedel gyárába, ahol \ mindenekelőtt alkalmassági \ vizsgának vetettek alá. Már a gyár puszta látványa ; gyanakvóvá tett: az egész épület üvegléglából épült, én viszont eleve idegenkedtem a világos épületektől és termektől, akárcsak a munkától is. Gyanakvásom csák nőtt, amikor a világos, vidám falú kantinban reggelit tet- I tek elénk: csinos pincérlá- \ nyok hordták a tojást, kávét, ; pirítást, gusztusos palackokban állt az asztalon a na- \ rancslé; a halványzöld akvárium falához aranyhalak lapították fásult ábrázatukat. A pincérlányok annyira vidámak voltak, hogy e vidámság- ! tói majd hogy szét nem pukkadtak már. Nékem legalábbis \ úgy tűnt, hogy ha erős áka- I rattal vissza nem tartanák
