Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-31 / 205. szám

kJC M 1958. AUGUSZTUS 31. VASÁRNAP FEKETE SZEM ÉJSZAKÁJA i Hunnia Filmstúdió szá- -/í mára megint nem termett babér. Pedig ezúttal kitágultak a lehetőségek határai. Filme­seink közösen dolgozhattak a francia filmművészekkel. Szí­nes filmet alkothattak, s egy­úttal az első magyar széles­vásznú filmet, amely sokkal szélesebb skálájú lehetőségeket kínált, mint az egyszerű feke­te-fehér normálfilm megalko­tása. Filmeseink mégsem éltek « nem mindennapi alkalmák­Nicolo Coureel, mint Chimay hercegnő kai, s ami munkájuk nyomán létrejött, az nem más, mint egy ötlettelen, szirupos játékfilm, amelynek majd minden kocka_ fán ott érződik a csináltság, a mesterkéltség, az öncélúság. A Fekete szem éjszakája csupán színes, csillogó szap­panbuborék, amely nyomban elpúkkan, amikor kigyullad­nak a nézőtér lámpái, s nyo­mában nem marad semmi a néző lelkében. A film hibája már a témaválasztásnál kez­dődik. Igaz, mai mondanivaló helyett a múlt század végének egyik ismert botránykróniká­jából fabrikálták össze a Fe­kete szem éjszakája forgató- könyvét. Az érzelgős szerelmi játék a híres cigányprímás, Rigó Jancsi és a boldogtalan Chimay hercegnő kalandját meséli el. Ha ezt a filmet csu­pán magyar művészek készítik el, s nem •adjuk el külföldi filmvállalatoknak, már akkor is hibát követtünk txtlna el. A hiba azonban megkétszerező­dött azáltal, /hogy a Fekete szem éjszakája magyar—fran­cia koprodukció, méghozzá az első lépés a közös együttműkö­dés felé. Ezzel a filmmel akar- va-akaratlanul is megerősítet­ték a nyugati világ előtt azt a célzatosan és mondvacsinált hírünket, hogy a magyar nép még ma is a tsikosch, a gulasch. es a fokosch világában él. Erre pedig, úgy gondoljuk, semmi azükXégünik sincs. A magyar állami filmgyártás az elmúlt tíz esztendő alatt be­bizonyította, hogy komoly mű­vészi magaslatokra ért, amikor mindennapi életünk problé­máit ábrázolta. Mind monda­nivalóban, színészi játékban, mind fényképezésben felemel­kedtünk a legjobbak közé. A francia filmgyártásról úgyszin­tén számos kiváló erényt mondhatunk el. Ezért akarat­lanul is felvetődik a kérdés: miért sikerült ilyen rosszul e két kiváló filmművészet első közös alkotása1 rplsősorban a gyenge, gyak- t-J ran giccsbe hajló forgató- könyv az oka, amely unalmas ts fordulat nélküli, amelynek csattanóit már jó előre 'kitalál­ja a néző — hiszen ebben vagy abban a filmben valamilyen formában már találkozott ve­lük. Ráadásul a sok erőltetett, csináltság mellett olyan fő kel. lék hiányzik ebből a forgató- könyvből, mint maga az em­ber. Ezért nem érzünk együtt a film hőseivel, cselekedeteik olyan távol esnek az élet rea­litásától, hogy már semmi ha­tást nem tudnak gyakorolni a nézőre. A forgatókönyvnek egyszerűen nincs mondanivaló­fa a ma nézője számára, szi­rupos érzelgőssége pedig ha. mis és nagyon távol áll a mi világunktól. A forgatókönyv írója névleg nem ismeretlen a magyar mo­zilátogató közönség előtt. Nem ez az első filmje, s nevét nem egyszer láttuk már társszerző­ként is a színlapokon. Szász Péter. Legutóbb a Láz című filmjét láttuk, amelynek nem csupán művészi, de politikai mondanivalója sem talált tet­szésre a közönség előtt. A film­gyár vezetői azonban mégsem tanultak a Láz hibáiból, s olyan jelentős feladatot bíztak Szász Péterre, mint az első magyar—francia szélesvásznú film forgatókönyvének megírá­sát, amely munkában később két francia dramaturg is köz­reműködött. Szász Péter dra­maturg. Ez eddig rendben is van, bár a film nem mentes a dramaturgiai hibáktól sem. De Szász Péter, mint író, újra megbukott. (Jelenleg új filmjét forgatják!?) A Fekete szem éjszakája alapvető hibái tehát az elhibá­zott témaválasztás és a rossz forgatókönyv. De ludas a do­logban háromszoros Kossuth- díjas rendezőnk, Keleti Márton is. A vontatott forgatókönyv jeleneteit gyakran még ő is le­lassítja, s nem egyszer olyan részletekre pazarolja erejét és idejét, amelyek egyáltalán nem viszik előre a film történését Így a film lendülete, ritmusa gyakran megtörik, s még in­kább felhígul. jsiváló színészi alakítással -*V sem találkozunk a Fekete szem éjszakájában. Az egyéb­ként kitűnő francia vendégmű­vésznő, Nicole Courcel ezúttal csak szép. Láthatóan nem ta­lálja helyét a történésben, s ezért nem is tudja kibontani tehetségét. Rigó Jancsi szere­pében Biiss Gyula játéka üres és élettelen. Figurája olyannyi­ra hideg és ellenszenves, hogy még csak sajnálni sem lehet azért, mert a film végén ma­gára marad. Ez bizony nem túlságosan jó indulás volt egy fiatal színész számára, bár ebben nem egyedül ö a hibás, hanem, a forgatókönyvírók és a rendező egyaránt. Az epizód- szereplők — Szabó Ernő, Colet­te Déréül, Julien Carette — játékában már több a szín, az élet, de gyakran ők sem tud­nak mit kezdeni a gyengén megírt szerepeikkel. Az első magyar—francia, s ráadásul szélesvásznú film te hát nem érte el célját. (Sok­kal igazabb filmet alkottak a csehszlovák művészek a fran­ciákkal.) Inkább csak arra volt jó ez a film, hogy a két film­gyártás művészei összeismer­kedjenek, s ebből a most ala­kuló barátságból a későbbiek során valóban igaz, minder részletében művészi alkotás születhessenj Prukner Pál FILMHÍRADÓ CASTELLANI A városban van a pokol című új filmjének főszerepeit az olaszok két ki­váló művésze, Giulietta Masi­na és Anna Magnani játsszák. A DEFA és a cseh filmgyár­tók közös produkcióban elké­szítik Lion Feuchtwanger Exil című regényének filmvál­tozatát. A BUDAPEST FILMSTU­DIO a jövő hónapban befejezi Popper Imre Világcsúcsok nyo­mában című rövidfilmjét, amelyben részleteket látha­tunk majd a magyar—ameri­kai atlétikai mérkőzésről ké­szült felvételekből. FOLYNAK AZ ELŐKÉSZÜ­LETEI Máriássy Judit Álmat­lan évek (Csepeli emberek) cí­mű filmjének, amelyet Má­riássy Félix rendez. A rendkí­vül érdekesnek ígérkező film három évtized történetét öleli fel 1914-től felszabadulásunkig, több család sorsa alakulásának bemutatásával. RÖVIDESEN MEGKEZDIK a Fekete István regénye alap­ján készült Bogáncs forgatását. A film rendezője Fehér Ta­más, a Nem igaz című, siker­rel játszott rövid mesefilm al­kotója, zeneszerzője Fényes Szabolcs. A film egy terelő juhászkutya viszontagságos kalandjait, a körülötte élő emberek sorsát mutatja be. A CCC NYUGATNÉMET filmvállalat közös produkció­ban Csehszlovákiával tervbe vette a Golem megfilmesítését. Az isäszegi csatä ä községi Az ember hajlamos elhinni, mindenki örül. ha szépül, fej­lődik a lakóhelye, sőt tehetsé­ge szerint még áldozatot is hoz érte, a falu vagy a város szép­ségéért. De lám, Isaszegen csa- tározni kell a község fejlődésé­ért. Éppen most zajlott le a döntő ütközet, amit a tanács végrehajtó bizottsága harci esz­közök nélkül azért kezdemé­nyezett, nehogy erőhatalommal győzedelmeskedjék ebben az évek óta tartó amúgyis fegy­verek nélkül vívott háborúság­ban. Isaszeg közel van a főváros­hoz, lakóinak egy része Buda­pesten dolgozik és a férfiak­nak csaknem a fele vasutas. Igényesek tehát, annál is in­kább, mert valaha, amíg End­re László a „mintajárásban”, hová ez a község is tartozott, el nem kezdte főszolgabírói kény uras kodását és az „idege­nek” elleni hajszát, Budapest­ről nyaralók özönlötték el ezt a falut. Még gázvilógítással fényárba borított kávéháza is volt akkoriban a községnek. Magaslati nyaralóhelynek ismerték a kitűnő klímájú falut és ta­lán ennek az évtizedek előtti rangnak a visszahódítása is szeme előtt lebegett a község vezetőinek, amikor röviddel a felszabadulás után elhatá­rozták, hogy strandfürdőt épí­tenek, amely nélkül modern üdülőhely el sem képzelhető. Igaz viszont, hogy a strandot a falubeliek és nemcsak a fia­talabbak szintén hiányolják. Az isaszegi sportolók pedig ugyancsak régen sürgették már, hogy mindenféle sportág­nak megfelelő pályát kapja­nak. Aztán nincs a faluban tánchely sem, legalábbis olyan, amilyenre a manapság haszná­latos „kulturált" jelző ráille- nék. Meg szép árnyas, virágos sétapark sincsen. Miért ne len­ne hát Isaszegnek kultúrpark- ja. ha a lakosság zöme igény­li? Úgy döntött tehát a község vezetősége, hogy egy helyen valósítja meg a sétányt, a sportpályát, a tánchelyiséget és a strandfürdőt is. Vagy tíz esz­tendeje még a helyet is kisze­melte az akkori községi tanács. A vasút mentén a falu szé­lén ugyan, de még központi fekvéssel jókora darab, ponto­san öt és háromnegyed kát. hold föld terül el, a kender­földnek nevezett rész. ami aligha épülhetne be. mert 43 tulajdonos között oszlik meg. Egynek-egynek legfeljebb 200 —300 öl a tulajdona, az sem mindig egv tagban, de neme Jyiknek mindössze 60—80 öl a birtoka ÜDÜLES PÉNZ NÉLKÜL címmel rövidesen érdekes színes olasz filmet mutatnak be filmszínházainkban ezen a helyen. És mindegyik ingatlantulajdon másfél-két lépés széles, valóságos nadrág­szí jnyi, keskeny földsáv. Házat egyik sem építhet ilyen vékony földhurkára, egy-két sor ágyás vetemény vagy krumpli dísze­leg csak benne. Sőt, egyik szegletében apró nádas is, amit feltörő melegforrás növel, vizét talán a strandhoz is fel­használhatják. Nos, ebből a sok-gazdányi te­rületből akarnának már csak­nem egy évtizede kultúrparkot létesíteni az időközben egy­mást váltó isaszegi tanácsok. De jószándékuk, valahányszor csak hozzákezdtek, megtört 30—40 akadékoskodó nadrág- szíj-tulajdonos makacsságán, akik érthetetlen csökönyösség­gel ragaszkodtak „birtokuk­hoz”. Hiába kínáltak érte job­ban tagolt, jó helyen fekvő és többet érő csereingatlant. Persze a földet kisajátíthatta volna a tanács, de ebben a csa­tában eddig nem akartak soha az erőszak fegyveréhez nyúlni. Nem akartak végtére szórako­zás céljára erőnek erejével földet szerezni. Inkább időről időre levették a napirendről a kultúrpark kérdését, bár a köz­ség legnagyobb része állan­dóan sürgette. Ez idén azután a megye is felkarolta az ügyet és előirá­nyozott 10 000 forintot a kul- túrparkra. Erre pedig Kóczián Lőrinc vb-elnök maga mellé vé­ve Besztercei Jánost, a város- és községgazdálkodási bizott­ság és Szloncsek Istvánt, a sportkör elnökét, mozgósította a v. b. többi tagját is, aztán döntő rohamra indult a 43 földnadrágszíjtulajdonos ellen; összehívták valamennyit, szép szóval beszélt hozzájuk. Egy­más után fel is ajánlották a telküket a tulajdonosok és egy részük nyomban el is fo­gadta a csereingatlant. A töb­biek még megnézik, vagy gon­dolkoznak rajta, mit kívánja­nak cserébe, házhelyet vagy ré. tét, esetleg szántót. Szilárdy Jó­zsef, a Fővárosi Gázművek nyugdíjasa pedig a tőle kívánt 250 öles terület mellé még 400 öl, a jövendőbeli kultúrparkkal összefüggő telkét is felajánlot­ta Ezzel azonban mégsem ért véget, tovább folyik a csata Isaszegen. Nyolc telektulajdo­nos ugyanis semmiképpen sem hajlandó önként lemondani a kis darab földről. A legkono­kabb Zsiros Ferenc vasutas, aki különben több holdas bir­tokán gazdálkodik és Ádámi Jánosné nyugdíjas erdész fele­sége. Ök azok, hat másikkal együtt, akik falujuk fejlődésé­hez, csinosításához nem akar­nak hozzájárulni, pedig káro­sodás nem érné őket. Zsiros még durva hangon is támadt a tanácsbeliekre: — Csinálják másutt a mar­haságaikat! — kiáltozta. Most mér azonban hiába ágál, kiabál, a kultúrpark még­is meglesz. A v. b. elhatározta, hogy a még mindig makacsko- dókkal szemben azonnal meg­indítja a kisajátítási eljárást, habár ezt a végső eszközt szí­vesen elkerülte volna. De né­hány ember esztelen akadékos­kodásával nem törődnek, nem is törődhetnek többé, ha egy­szer a község csaknem minden lakosa úgy akarja: ősszel visz- szavonhatatlanul hozzákezde­nek a kultúrpark munkálatai­hoz. Szokoly Endre Heinrich Böll VALAMI LESZ MICSODA ÉJSZAKA! a címe a legújabb magyar bűnügyi vígjátéknak, amely szeptemberben szerepel a filmszínházak műsorán. Képün­kön a film két főszereplője: Ruttkai Éva és Latabár Kál­mán a mulatságos fUmvígjáték egyik jelenetében magukat, szüntelenül trilláz­nának. Ügy feszítette őket a sok dal, mint a tyúkot a még le nem rakott tojás. Tüstént megsejtettem, amit sorstársaim úgy látszik, nem vettek észre, hogy ez a reggeli is a vizsgához tar­tozik — így hát annak az embernek odaadásával rág­tam meg mindent, aki pon­tosan tudja, milyen értékes anyagokat juttat szerveze­tébe. Olyasmit tettem, amire ter­mészetes körülmények között soha, semmiféle hatalom rá nem kényszeríthetett volna: narancslét ittam üres gyo­morra, érintetlenül hagytam a tojást és a kávét, s a pirí­tásnak is csak kis részét fo­gyasztottam el. Azután fel­álltam, és a tettrekészségtöl pattanásig feszülten járkál­tam fel és alá a kantin­ban. Ezek után elsőnek vezettek be a vizsgaterembe, ahol ke­cses asztalokon várakoztak már a kérdőívek. A falakon a zöldnek valami olyan ár­nyalata uralkodott, ami egy szenvedélyes lakberendezési mániákust bizonyára a „bű­bájos!" felkiáltásra ihletett volna. Nem láttam senkit a helyiségben, mégis biztosra vettem, hogy figyelnek. Ügy viselkedtem tehát, ahogy egy tettrekész ember tenné, mi­kor egyedül érzi magát a szobában. Türelmetlenül elő­rántottam töltőtollamat, le­csavartam a tetejét, leültem a legközelebbi asztalhoz, ma­gam elé húztam a kérdő­ívet, olyan mozdulattal, ame­lyet akarnokoknál figyelhet meg az ember, amikor a ká­véházban átveszik számláju­kat. Első kérdés: helyesnek tartja-e, hogy az embernek csupán két karja, két lába, két szeme és két füle van? Ez volt az első eset, hogy elmél­kedő természetemnek vala­mely hasznát láttam, s késle­kedés nélkül írtam az ív­re: „Tettvágyamhoz mégegy- szer annyi sem volna elég. Mily szánalmas az ember szervezete!" Második kér­dés: hány telefont tud ke­zelni egyidejűleg? A válasz ezúttal is egyszerű volt, akár egy elsőfokú egyenlet meg­oldása: „Hét telefon mellett türelmetlen vagyok — írtam —, kilenc készülékre van szülcségem ahhoz, hogy vi­szonylag kiegyensúlyozottnak erezzem magam." Harmadik kérdés: mivel tölti szabad idejét? Válaszom: „A szabad idő fogalmát nem ismerem — még tizenötödik születésnapo­mon töröltem a kifejezést szó­táramból, mert kezdetben volt a tett!” Megkaptam az áUásL Valójában kilenc telefon mel­lett sem éreztem magam ki­egyensúlyozottnak. Belekiabál­tam a kagylóba: „Azonnal in­tézkedjék!" Vagy: „Tegyen valamit!", „Valaminek tör­ténnie kell!”, „Tennie kell va­lamit!” „Valami történt!’’, „Valaminek történnie kellett volna". Legtöbbször azonban „ez illett talán legjobban ebbe a környezetbe", megma­radtam a felszólítómód hasz­nálata mellett. Érdekesek voltak az ebédszü­neték: ilyenkor, hangtalan jókedvben úszva, vitamindús étkeket fogyasztottunk a kan­tinban. Wunsiedel gyára) csak úgy hemzsegett az olyan emberektől, akik megőrültek örömükben, ha elmondhat­ták élettörténetüket, amint ez tetterős egyéniségekhez il­lik is. Életrajzuk fontosabb nekik magánál az életnél is, s csak meg kell nyomni egy gombot, és máris ömlik be­lőlük a vallomás. Wunsiedel helyettese egy Broschek nevű férfiú volt, aki bizonyos hírnévre tett szert azáltal, hogy diákkorá­ban hét gyermeket és egy béna feleséget tartott el éj­szakai munkából, ugyanakkor négy kereskedelmi képviselet­nél gyakornokoskodott jó eredménnyel, mindazonáltal két év alatt kintütetéssel tette le államvizsgáit. Amikor ri­porterek megkérdezték tőle: „No, de mikor alszik maga tulajdonképpen Broschek?", azt válaszolta: „Aludni bún!” Wunsiedel titkárnője egy béna férjet és négy gyereket tartott el 'kötésből, ezzel egy­idejűleg doktorált lélektanból és honismeretből, juhászkutyá­kat idomított, azonkívül Wamp 7 álnév alatt híres bárénekesnő volt. Maga Wunsiedel is azon emberek közé tartozott, akik már ébredésük pillanatában Élelem egyik legkülönö­sebb szakasza volt, amit Wun- siedel gyárának alkalmazott­jaként töltöttem. Természe­temtől fogva inkább az el­mélkedésre és semmittevés­re hajlok, mint a munkára, különféle pénzügyi zavarok azonban időnként arra kész­tetnek — mert az elmélkedés éppúgy nem hoz a házhoz semmit, mint a semmittevés —, hogy ideiglenesen mégis­csak vállalkozzam valami féle úgynevezett állás betöltésére. Egy alkalommal, hogy új­fent holtpontra jutottam, rá­bíztam magam a munkaköz- i vetítőre, s így kerültem az­után hét sorstársammal együtt \ Wunsiedel gyárába, ahol \ mindenekelőtt alkalmassági \ vizsgának vetettek alá. Már a gyár puszta látványa ; gyanakvóvá tett: az egész épület üvegléglából épült, én viszont eleve idegenkedtem a világos épületektől és ter­mektől, akárcsak a munká­tól is. Gyanakvásom csák nőtt, amikor a világos, vidám falú kantinban reggelit tet- I tek elénk: csinos pincérlá- \ nyok hordták a tojást, kávét, ; pirítást, gusztusos palackok­ban állt az asztalon a na- \ rancslé; a halványzöld akvá­rium falához aranyhalak la­pították fásult ábrázatukat. A pincérlányok annyira vidá­mak voltak, hogy e vidámság- ! tói majd hogy szét nem puk­kadtak már. Nékem legalábbis \ úgy tűnt, hogy ha erős áka- I rattal vissza nem tartanák

Next

/
Thumbnails
Contents