Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

1958. AUGUSZTUS 24. VASÄRNAP

rim

MEG

kJCirhw

Heverő arany

A Magyar Tudományos Akadémia Botanikai Kutató Intézetében jártam. Vác- rátóton. Erről-arröl akartam érdeklődni, de nem találván senkit, vártam egy kicsit. S közben kinyílt a kapu, s a községi óvoda apróságai lépegettek befelé. Hát ezek? — ötlött fel bennem a kérdés. No, aztán ikiderült, hogy nap mint nap idejárnak a „botanika” árnyas kertjébe az apróságok, itt töltenek kellemes órákat.

S erről más is eszembe jutott. Az, vajon kihasználják-e községeink, járásaink azokat a hatalmas lehetőségeket, melyek a területükön fekvő tudományos intézetekben, kísérleti gazdaságokban rejlenek. Heverő arany ez, amiért csak le kell hajolni, s kinccsé válik az emberek kezében. Mert itt van — a vácrátótiak nyelvén szólva — a botanika, Gödöllőn a Kisállattenyésztési Kutató Intézet, Tápiószelén a kísérleti gazdaság, Ráckevén megint egy tudományos intézet, s így lehetne a felsorolást folytatni tovább. Mennyi hasznosítható tapasztalat, mennyi kutatási eredmény, mely nemcsak a tudománynak, hanem a mindennapok gyakorlatának is hatalmas segítséget nyújthat.

Egy időben sokat beszéltünk arról, hogy a tudomány is a népé a mi hazánkban, akárcsak minden. S így is igaz. De vajon nem kell, nem lehet tovább lépnünk? Hiszen nem elég, ha tudósaink, tudományos dolgozóink a nép érdekében, a nép boldogulása érdekében fáradnak. Az is kell, hogy egyszerű parasztemberek, a falu lakói látogassák meg őket, kérjék segítségüket, használják fel a tudományos dolgozók által elmondott tapasztalatokat. Miért ne szervezhetnének a Hazafias Hep- front bizottságai látogatásökat, találkozókat a község, a járás parasztjai és tudományos szakemberei között?

S

ok még a gond mezőgazdaságunkban. A magasabb terméseredmények egyik feltétele az, hogy mind fejlettebb és fejlettebb agrotechnikai módszereket ismerjünk meg, illetve a megismert módszereket alkalmazzuk is. Elősegítheti ezt a fenti javaslat? Ügy gondolom, hogy jelentősen elősegítheti. De nemcsak elősegítheti, hanem jelentős károktól is megóvhatja

gazdáinkat, az időjárás, a kártevők okozta veszedelem jelentősen csökken, ha a aaz- dík mögött ott áll a tudományos dolgozók serege, akik gyakorlati tanácsokkal, útmutatásokkal teszik lehetetlenné a bajok sokasodását.

Sokat jelentene az . is, s erre itt-ott már történtek próbálkozások, hogy az iskolások egy-egy tanulmányi kirándulás keretében ellátogatnak egy ilyen intézetbe, gazdaságba. Hiszen nem mindegy, hogy a felnövő nemzedék vajon igényli-e a tudomány segítségét, vagy megelégszik azzal, hogy ahogyan apái gazdálkodtak, úgy gazdálkodik ő is. Felkelteni a tudomány iránti érdeklődést, elmélyíteni a tudomány tiszteiét, nem kis feladata a pedagógusoknak. De nem lehet annak sem akadálya, hogy a tudományos intézetek, gazdaságok vezetői hívják meg a járás, a község vezetőit, legjobb gazdáit egy kis eszmecserére.

Most még a munka dandárja van a földeken. De eljön a tél, a hosszú napok ideje, amikor a gazdaember ráér. Hasznosítani kell ezt az időt. így is. Az ezüstkalászosgazda-tan- folyamok eddig is jelentős sikereket mutathatnak fel. Miért ne lehetne ezt tovább bővíteni, miért ne lehetne szélesíteni az ismeretszerzés lehetőségeit, s ezzel elősegíteni azt, hogy fejlettebb gazdálkodás, ésszerűbb munka legyen a döntő rész mezőgazdaságunkban.

H

everő arany ez, s nem állunk olyan jól, hogy hagyjuk az aranyat az út porában heverni. Bizony le kell hajolni érte, mert megéri. Megéri mind a két félnek. Hiszen tudományos dolgozó számára nem lehet nagyobb öröm, mint segíteni a gyakorlatot, s nem lehet hasznosabb sem, mint a gyakorlati élettel tartott szoros kapcsolat. Ugyanakkor gazdaember számára nem kis segítség, ha érzi és tudja, hogy ott áll mögötte a tudomány, s olyan tapasztalatokat hasznosíthat, melyek jövedelmezőbbé, gazdaságosabbá teszik munkáját.

Érdemes ezen gondolkozni. S ha a gondolkozást tettek követik, akkor olyan „üzlet” jön létre, ahol mindkét fél jól jár.*; .

Mészáros Ottó

MAMED RÁGIN (Azerbajdzsán)

* FŰZFÁK

Alkonyaikor lomb sötétül, est homálya leng a fákon, folyóparton ezüst fűzek állnak késő délután, ágak egymást átkarolják, levél zizeg minden ágon. Boldogságról beszélgetnek — így mesélte nagyapám.

Boldogságnak szép meséjét hallotta a suttogásban, mert amíg élt öröm nélkül élte ezt az életet. Nyomorúság, jogtalanság kísérte a nagyapámat, halál után Ígérteik csak túlvilági jóhelyet.

Nagyapám már halott régen, boldog napot sose látott, sírontúli boldogságot remélt bérül ott alul.

Hóna alá régi mozlim szokás szerint fűzfaágat tettek a megboldogultnak túlvilági támaszul.

Ezüst fűzek! ágatokat nem vágjuk már zomotorra, meg nem fosztunk zöld levéltől, sírba többé nem teszünk Itt az ember boldogsága életében kerül .sorra.

Ti is élve éltetekkel szolgáltok már minekünk.

Hogy a kolhoz dús kalászú aratásra legyen büszke, s ne perzseljen az iráni, halálterhes déli szél — sűrű erdő védi drága szántóföldünk körbe-körbe, zöld mezőnk az agák árnyas lombjaitól védve él.

Öszidőben szorgalmasan végeztük a csoda-munkát.* fűzfaágat, platánhajtást ültettünk mi eleget, hogy a fűzek és platánok felhők nedveit beszívják s nyáron enyhítsék a búzát fojtogató meleget.

Kolhoz-földek végtelenjét öleli az erdő llcarja, fálwronák sűrű lombja egyetlen zöld rengeteg. Éghajlatot változtat az ember, hogyha úgy akarja, Büszkén törnek nap felé az izmos fűzfa-gyermekek.

tuiuiiiiiii!:miiiiiiiiiiiiiiiiii<iiifiiiiiiiiiiiiiit:tiimiiiiiiitiHiiiiiiiiiiiiiiiiMifiiiiiiiiiiiiiiimiiii

Csatavesztés

BUSS GYULA

elsőízben mutatkozik be a magyar mozilátogatók előtt Rigó Jancsi szerepében, a Fekete szem éjszakája című új magyar—francia játékfilmben

j SKOLATÁRSAK VOL- 1 TÜNK, évekig egymás mellett ültünk a padban és együtt érettségiztünk. Utoljára az érettségi banketten láttam. Az első világháború után Angliába került. Eleinte leveleztünk, így tudtam meg, hogy* valamelyik angol egyetemen mérnöki diplomát szerzett. De aztán elmaradtak a levelei. Most, annyi év után váratlanul bukkant föl. Hivatalos ügyben Budapestre jött, megtudta, hogy itt élek én is. kinyomoztatta a címemet és minden előzetes értesítés nél- I kül meglátogatott. <

Néhány napon át minden szabad időnket együtt töltöttük. , Valamelyik délután kimentünk a Margitszigetre és a Nagyszálló teraszán folytattuk az emlékezést. A terasz előtt — hétköznap volt — gyermekcsoportok vonultak el. Egyforma, színes napozókba öltözött apróságok, fehér- köpenyes nevelőnők kíséretében, majd nagyobbacska gyerekek. Aztán egy szép autóbusz állt meg a terasz bejáratánál, az oldalán az egyik nagyobb gyárüzem neve volt olvasható. Az üzemi dolgozók gyermekeit hozta és azok vidám csiviteléssel telepedtek az asztalok köré.

Barátom nagy érdeklődéssel nézte a zsibongó gyerekhadat. Aztán a gyerekekről kezdtünk beszélgetni. Eseteket, történeteket meséltünk egymásnak. Egyik története nagyon megkapott. így mondta el:

A második világháború legelején történt, azt hiszem, 1940 nyarán. Rengeteget dolgoztam abban az időben, komoly, nehéz, felelősségteljes beosztásban. Alig jutottam pihenőhöz. Vikendezésről szó sem lehetett. Az egyik szabad órámban a köves utcák szörnyű lármájából kimenekültem a Hyde-parkba és letelepedtem az egyik szabad pádra. Üldögélek az árnyékos pádon és a körülöttem játszadozó gyerekek vidám lármáját jótékony csend-oázisnak érzem a motalkó-szagú utcarobaj után. Élvezem kacagásukat, csevegésük csengettyűszavát. Nézem futkározásukat, játékukat. Szeretnék közéjük bukfencezni, szeretném ellopni apró gondjaikat, problémáikat, cserébe az enyémért. De nem vesznek tudomásul. Szemükben bácsi vagyok, felnőtt, értetlen idegen. Rám se hederítenek.

w a K Aátstu ÍGY IS JÓ, JJ Legalább vágyban, kúpszeletben játszhatom játékaik• kai, szaladgálhatok, örvenn dezhetek velük. Az elveszte- getett gyermekvilág szelíden körülölel, ha nem is fogad vissza magába.

Rettenetes csörömpölés riaszt föl. Valahonnan, a sűrű bokrok mögül egy üvegpohár röpül a lámpaoszlopra szerelt hulladékgyűjtő bádogfalához. A szerteröppenö üveg-, szilánkok odahullanak elém, a földfe, az út finom kavicsára.

Mindenfelé gyerekek futká- roznak. Köztük néhány mezítlábas is. A sok éles üvegcserép véres veszedelemmel fenyegeti gyönge talpukat. Aggódva lesem, mi lesz és lassanként elhatalmasodik bennem a harag. Haragszom a merénylőre, aki elhajította az üveget.

Fölkelek, megkerülöm a bokrokat és egy kis tejesbódét találok mögöttük, az árnyékban. A bódé ajtajánál komolyképű, szeplős legényke áll. Nem lehetett több tizen- két-tizenhárom évesnél.

— Mondd, öcskös, nem tudod, ki dobta oda azt az üveget? — kérdem tőle komoly hangon.

— Én! — kapom meg a határozott választ.

— Hát akkor szedd össze a cserepeket.

— Nem szedem.

— Nem? — csudálkozom.

— Nem — mondja ismét a gyerek —, tessék mással ösz- szeszedetni.

Egyre dühösebb vagyok. Bosszant a gyerkőc komoly és konok határozottsága.

— Idehallgass! — szólok rá már indulatosan —■, ha rögtön össze nem szeded, szólok a rendőrnek.

— Szóljon. Nem szedem össze. Elég bajom van nekem anélkül is. Tizenhat shillinget loptak el tőlem.

— Semmi közöm sincs a bajaidhoz. Szedd össze rögtön a cserepeket, mielőtt valamelyik mezítlábas belelépne.

— Az is az én bajom lesz, mert az én testvéreim a mezítlábasok.

— Éppen azért szedd össze,

— Nem szedem. Nem érek rá.

Már halántékomban kalapál a düh.

— Ki a gazdád? — rivallok rá rekedten.

— Nincs gazdáin. A magam gazdája vagyok.

— Mondd, nem ütött még . senki pofon?

[ — De igen. Az apám —<

\ mondja a gyerek és látom, \ hogy könnycseppek gurulnak \ ki a szeméből.

\ — Úgy látszik, hogy kevés

\ pofont kaptál tőle.

I — Bizony keveset, mert ré- j gén meghalt.

M

AR TUDOM, HOGY elveszítettem a csatát, hi- \ szén ez a kislegény család- \ fenntartó, a tejesbódé bérlő- l je és igazgatója, aki kemény \ munkával szerzi meg a ráma- \ radt apróságok eltartásához | szükséges shillingeket. Már

\ sajnálom, már szeretném

l megsímogatni kócos, szőke I haját, hiszen rettenetes csa- \ pás lehet számára az ellopott I tizenhat shilling. De felnőtt \ vagyok, féltem oktalan tekín- | télyemet, nem vonulhatok

§ vissza. Ott állok gyámoltala\ nul a gyerek előtt, aki könny- % maszatos arccal, de elszántan j néz a szemembe. Ő is védi a | maga tekintélyét. Hiszen a I testvérei szaladgálnak körű- | lőtte és egyetlen qyámolitóju- | kát benne látják.

| Végtelenre nyúló másod- l percek telnek így el. Farkas- l szemet nézek a dacos ayerek- | kel és nem tudom, mit esi- i náljak.

I — Bácsi kérem — szólal | men hirtelen egy vékony gye- | rekhang mellettem — én már összeszedtem az üvegdtiraba- 1 kát.

= Az egyik kis mezítlábas 1 volt.

§ — Akkor rendben van —

| mondom megkönnyebbülten | és odébbállok.

i Nagyképűen, mint aki nem \ vesztette el a csatát. Pedig | lepbeliil azt súgta gúnyosan | valami, hogy hízonv én vesz- 1 tettem el... Magyar László

gám, sok szempontból nem is állhatnánk jobban.

— Ó, Philip...

— Csitt! — vágott közbe a férfi. — A homály... Hát ez csak olyan homály. Nem igazi sötétség. Magamban belül én nagyon is jól látok, és egyre tisztább a fejem mostanában, az emlékezetem is javul és koncentrálni is tudok már. Csak figyelj, majd meglátod. Nem jobban emlékeztem már ma is mindenre?

— Egyre javul az emlékezeted. És lassanként meg is erösbödöl.

— Erős vagyok — mondta a férfi. — És most, ha te...

— Ha én?

— Ha te most elmennél innen egy időre, hogy kipihend magad és egy kissé kikapcsolódjál ...

— Nem kellek már?

<— Dehogynem kellesz, drágám.

—■ Akkor miért kell arról beszélnünk, hogy menjek el? Tudom, hogy nem valami jól ápollak, de sók mindenhez értek, amihez más nem, és mi szeretjük egymást Te szeretsz engem és tudod ezt és mi sok mindenhez értünk, amiről másoknak fogalmuk sincs.

— Pompás dolgokhoz értünk a sötétben — mondta a férfi.

— És pompás dolgokat esi-1 náltunk fényes nappal is.

Tudod, £n szeretem a sötétet. Bizonyos értelemben ez sokkal kielégítőbb állapot.

— Ne vidd túlzásba a hazu- dozást — mondta a lány. —

Nem kell ennyire nagylelkűen viselkedned.

— Inkább az esőre figyelj — vágott közbe a férfi. — Milyen magas most a tenger?

§ — Apály van és a szél is kifelé hajtja a parttól a vizet. Most szinte Buranóig elsétálhatnál a parton.

— Egyetlen pont kivételével

— mondta a férfi. — Sok madár van?

— Többnyire csak sirályok meg lialászósasak. Kint ülnek a homokzátonyon és a szél magával ragadja őket, ha felreppennek.

— Tengeri madár nincs köztük?

— Az is akad néhány. Ezek odatelepednek, ahol a homok- zátony csak a legnagyobb apály idején látszik és akkor, ha a maihoz hasonló szél korbácsolja a tengert.

— Mit gondolsz, lesz még tavasz valaha?

— Nem tudom — felelte a lány. Ma semmi esetre sem olyan az idő.

— Kiittad, ami a poharadban volt?

— Majdnem egészen. De te miért nem iszod meg a magadét?

— Csak úgy tartogatom.

— Idd ki — kérte a lány.

— Ugye. szörnyű volt, amikor egyáltalán nem tudtál inni?

— Nem volt szörnyű — mondta a férfi. — Tudod, amíg lent voltál az előbb, arra gondoltam, hogy elmehetnél Párizsba, azután Londonba, emberekkel találkozhatnál, szórakozhatnál, s aztán visszajönnél, és addigra . tavasz lenne

és akkor mindent elmesélnél nekem.

— Nem — felelte a lány.

— Azt hiszem, ókosabb lenne, ha megtennéd — folytatta a férfi. — Tudod, sokáig eltarthat még ez az ostoba dolog és meg kell tanulnunk engedelmeskedni egymásnaík. És én nem akarlak teljesen tönkretenni. Tudod...

— Szeretném, ha ritkábban mondanád, hogy „tudod”.

— Látod, éppen erről van szó. Azalatt megtanulnék úgy beszélni, hogy ne idegesítselek vele. Teljesen belémbolon- dulsz majd, amikor vissza-t jössz.

— És mit csinálnál éjszakánként?

— Az éjszakák könnyen el- viselhetők.

— Fogadni merek, hogy iga- zad van. Gondolom, aludni is jól megtanultál.-Igen, már kezdemmeg.

tanulni — mondta a férfi és félig kiitta a poharát. Ez is egyik része a Tervnek. Tudod, ettől függ minden. Ha itthagysz és szórakozol egy ideig, nyugodt lesz a lelkiismeretem. Először életemben, de nyugodt lelkiismerettel, jól tudok , majd aludni is. Veszek egy párnát, az lesz a lelkiismeretem és átölelem a karommal és rögtön elalszom. Ha pedig bármi is felébresztene, csodaszép disznóságolcra fogok gondolni. Vagy valami gyönyörű fogadalmat teszek. Vagy lehet, hogy csak emlékezem majd. Tudod, azt szeretném, ha jól érezned kissé magad...

— Kérlek, ne mondd azt, hegy „tudod”.

— Majd ügyelek, hogy ne mondjam ezután. Ez tilos szó, de én mindig elfelejtem és kimondom. Nézd, én semmiképpen sem dkarom, hogy belőled vakot vezető kutya legyen.

— Én nem vagyok az, s ezt magad is tudod. Különben sem úgy mondják, hogy „vakot vezető-”, hanem hogy vak-vezető kutya.

— Tudom — felelte a férfi.

— Hát aktkor nem bánod, ha most megkérlek, hogy gyere és ülj ide mellém?

A lány felkelt, odaült mellé az ágyra és kettesben hallgatták az eső vad csapikodását az ablaküvegen és a férfi megpróbálta, hogy ne úgy érintse a lány fejét és szép arcát, ahogy egy vak tapintaná meg

— de mégiscsak úgy tudta, másként nem ment. Szorosan magához ölelte és megcsókolta a fejebúbját. Majd legközelebb újra meg kelj, ezt próbálnom, gondolta magában. Nem szabad ennyire ügye- fogyottnak lennem. Oly jó így közel érezni magamhoz és én annyira szeretem őt és mégis annyi bajt okoztam már neki. Össze kell szednem magam, hogy amennyire csak tőlem telik, jól bánjak vele ezentúl. Minden rendbe jön majd, ha rá gondolok, egyedül csak őrá.

— Ezentúl soha többé nem mondom, hogy „tudod” — szólalt meg. — Ezzel fogjuk kezdeni.

A lány megrázta a fejét, és

a férfi érezte, mennyire remeg.

— Mondj csak mindent úgy, ahogy jólesik — szólt a lány és megcsókolta.

— Kérlek, drágám, ne sírj -— mondta a férfi.

— Nem akarom, hogy mindenféle vacak párnákkal aludj.

— Nem mindenféle vacak párnával — válaszolt a férfi.

Hagyd abba, mondta közben önmagának. Hagyd abba rögtön-Idefigyelj, tedrága _

kezdte újra. — Most lemegyünk és megvacsorázunk a régi helyünkön a kandalló mellett és én majd elmesélem, milyen édes kis cica vagy te, s hofjy egyáltalán milyen szerencsés cicák vagyunk mind a ketten.

— Azok is vagyunk.

— Mindent remekül kitervelünk majd.

— Én csak azt akarom, hogy ne küldj el.

— Soha senki nem küld el innen téged.

Ahogy azonban lefelé mentek, a férfi, miközben a karfába fogódzva minden egyes lépcsőfokot gondosan kitapogatott maga előtt, azt gondolta: el kell küldened innen, méghozzá amilyen gyorsan csak lehet és anélkül, hogy megbántanád. Mert most elég ügyetlenül kezdtél a dologhoz. Efelől biztos lehetsz. De hát mi egyebet tudsz csinálni? Semmit, gondolta magában, nem tudsz csinálni semmit. És lehet, hogy a végén még örülsz majd, hogy így történt. j