Pest Megyei Hirlap, 1958. augusztus (2. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-24 / 199. szám
Pf ft MEGYEI k/Cirlap 1S58. AUGUSZTUS 24. VASÁRNAP VAJON KIÉ? Alsógöd Budapest felé eső I határában, közvetlenül az ! országút mellett immár har- : madik hete ott áll árván, j egymagában egy kombájn. ; Szép masina, jó masina, j csak éppen ácsorog. Valaki j ottfelejtette. Egy kicsit már ! kezdi a rozsda, a gyerekek ; is olykor-olykor oldalba-; bökik, amikor mászkálnak I rajta. Csak éppen a gazdája j nem néz feléje se. Egy dolog a rejtély: nem i hiányzik sehol? Megvan a „leltár” mindenütt? Vagy \ akadnak gépállomások, ahol j nem éppen példás a rend? i Ki tudja? fiiiiiiiimnHumunmmmimitniiiiiiiHiHHiiiiiiiituiiiiimtr. A Budapesti Rendörfőkapitányság közleménye 1 A főváros területén az utóbbi időben előfordult közlekedési balesetek vizsgálata azt -bizonyítja, hogy a balesetek többsége elkerülhető lenne, ha a gyalogosok nagyobb figyelemmel, a gépjárművek pedig a kötelező közlekedési szabályok megtartásával közlekednének. A közlekedési fegyelem megszilárdítására a vétkes gépjárművezetőktől balesetek elkövetése esetén azonnal, szabálysértés esetén határozatilag a KRESZ 128. §-a alapján. 1- től 3 hónapig terjedő időre a gépjárművezetői igazolványt a főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya bevonja és csak újabb vizsga eredményes letétele után adja visz- sza. ' Egyik községünk pedagógusainak egyharmada rendszeres látogatója a vasárnapi miséknek, sőt az egyik tanítónő majd mindennap eljár a templomba. A község és a szereplők nevét szándékosan elhallgatom, hiszen a probléma szempontjából most ez nem is lényeges. Sokkal in- káb az a jelenség, hogy egy, az ifjúság szocialista szellemű nevelésére hivatott testület tagjai között ilyen arányban hódít a maradi, a tudománytalan világnézet. Különösképpen elgondolkoztató, hogy a rendszeres templomjárók között olyan fiatalok is vannak, akik eddigi életük felét a mi társadalmi rendszerünkben élték le., Elbeszélgettünk erről a község párttitkárával, tanácselnökével és az iskola kommunista igazgatójával. A kép, amely e beszélgetések során kialakult, nem túlságosan sötét, de azért figyelmeztet valamire. Arra. hogy ideológiai nevelőmunkánkból hiányzik az alaposság, a következetesség. A pártonkívüli értelmiségi dolgozók között nem kevés azoknak a száma, akik a fő kérdésekben; társadalmi rendszerünk céljában, a béke. a proletárhatalom stb. kérdésében nagyjából azonos véleményen vannak velünk, habár a vallás és az erkölcs dolgában idealista gondolko- zásúak. A pedagógusok tekintetében máb kedvezőbb az arány, társadalmi, történelmi szemléletükben sokkal markánsabban, minőségileg határozottabban rajzolódnak ki a marxi— lenini világnézet vonásai. SzáMég tjz esztendeje sincsen, hogy kerekük lapátja örvényeket kavart. Heten horgonyoztak egymás mellett a Nagydunán, Fejér megye partjain, hét ráckevei illetőségű vízimalom. Ha aztán a téli nagy hidegben bőrzeni kezdett a víz, a jég elől valamennyit hazavontatták Ráckevére. Ott teleltek a Kisdunán. Hét vízimolnár élt régtől fogva Ráckevén. Apáról fiúra szállt a mesterség, öröklődött a malom. Qeakhogy az apák még búzalisztet őröltek, a fiák kezében már csak inkább amolyan daráló lett, a gőzmalommal folytatott versenyben alul. maradt vízimalom. Aztán nyolc esztendeje az állam tulajdonába kerültek, és mert a termelésben már szükségtelenné váltak, mind a heten ott maradtak végleg a ráckevei parton. Azaz, mégsem végleg, mert ötnek idők folyamán nyoma veszett. Apródon- ként széthordták, lassacskán feltüzelték. Csak aki nem akart, az nem vitt kátrányos, száraz deszkáikból. De két öreg vízimalom, erősen megrongálódott, korhadó teste, mint a zátonyra futott hajó, még most is ott hever félig a vízben, félig a parton. A községi tanács nem tud mit kezdeni a két kivénhedt vízimalommal, írt is már sok jelentést felőlük. Sürgetésére kiszállott és szemrevételezte a roncsokat egy-két bizottság. Különösen az öregebbik tetMúzeumba kívánkozik ez az öreg hajóbálvány szetős, vagy 70—80 éve a malomhajó orrára, valami, a művészethez is értő ács, vagy éppen faragómester egyetlen fatönkből kucsmás parasztfejet mesterkedett. A kipedrett hetyke bajusz sem hiányzik róla. S habár erősen repedezett, még mindig szép és érdekes emléke a fafaragás népi művészetének. A kintjárt bizottságok nyilván valamelyik múzeumba szándékoznak elhelyezni. Amíg azonban nem intézkednek, a vén hajóbálvány továbbra is együtt korhad az öreg vízimalommal, amelynek még most is a dísze. Zátony-ravatalon az egyik ráckevei vízimalom mos nevelő — és nemcsak a tudományos szinten kutatók -— a felszabadulás után hamarosan megtalálta az utat a Kommunista mozgalomhoz, mások a hatalom meghódítása után csatlakoztak pártunkhoz, s vannak olyan pedagógusaink is, akik éppen áz ellenforradalom tanulságaként kérték felvételüket az MSZMP-be. Ezek az elvtársak tevékenyen részt vesznek a párt munkájában. jórészük meg éppen propagandista valamelyik ■ alapszervezetben. Pedagógusaink nagyobb többsége azonban pártonkívüli, akik, ha lojálisak is társadalmi rendszerünk iránt, ha nevelpi hivatásukat becsülettel, szorgalommal látják is ,el, szemléletükben még nem számoltak le a múlttal, nem szakították el a köldök zsinórt, amely az idealista világnézettel köti össze őket. El kell ismernünk, hogy ezért a negatív helyzetért elsősorban mi vagyunk a felelősek. Felelősséget írok, mert joggal vagyunk elégedetlenek azzal az aránytalansággal, amely társadalmunk egészséges anyagi és szerkezeti fejlődése és a szocialista világnézet lassú terjedése közöt* mutatkozik. Azt is tudjuk, hogy az 1950-es évek utáni politikánk ebben a fontos kérdésben is végletekben mozgott. Eleinte túl szigorúan, nem titkolt türelmetlenséggel foglalkoztunk a pedagógus társadalommal s a nagy nyomás folytán színleg behódolt ! nevelőkről már azt hittük- fémjelzett marxisták—1»- I r.inisthk lettek, akikkel e tekintetben nincs többé gon- 1 dunk. Később, a jobboldali elhajlások korában még arról sem beszéltünk, hogy az értelmiségiek közül elsősorban a pedagógusok materialista szellemű nevelését kell szór. galmaznunk. Bizonyára sok olvasónak szeget üt a fejébe, hogy miért teszünk különbséget pedagógusok és más értelmiségi dolgozók között, amikor idealista világnézetük szóba kerül. Mások pedig azt gondolják: mi jogon vetjük fel elmaraszta- lólag a templomba járó pedagógusok ügyét, hiszen az alkotmány a haza minden polgára számára biztosítja a szabad vallásgyakorlást? Akik ezeket a kérdéseket felteszik, valamiről megfeledkeznek. Elsősorban arról, hogy népi államunk tudományos alapon álló oktatáspolitikát folytat s ebbe elemi feltételként beletartozik a nevelői állomány felkészültsége, szakmai és világnézeti kérdésben egyaránt. Amikor tanárokról, tanítókról beszélünk, amikor mesterségbeli és politikai fejlődésüket vesszük számba, akkor nem az átlag állampolgárt tekintjük bennük, hanem azt a kivételeset, akikre a jövő generációjának nevelését ’ bíztuk. Világos, hogy feladatát jól csak az a pedagógus oldhatja meg, akinek erkölcsi, politikai és szaktudásbeli normája azonos a proletárdiktatúra államáéval. Erre törekedni, ezt az állapotot sürgetni nemcsak jogunk, hanem fontos kötelességünk is. De fordítsuk meg a kérdést. Vajon jó érzés-e egy nevelőnek úgy tanítani, hogy arról, amit nap mint nap oktat, nincs meggyőződve? Vajon összefér-e a nevelői hivatást választó ember becsületével, hogy- olyan célok elérésére serkenti ifjú tanítványait, amelyeket maga nem kíván elérni? Lchct-e öröm az ilyen munkában? És azok, akik jogtalan kívánságnak minősítik igényünket a pedagógusok materialista szemléletére, gondoltak-e arra, hogy ez a kettősség soksok örlődést, belső válságot okoz maguknak a nevelőknek is? Amikor tehát hibaként, mulasztásként beszélünk a nevelők idealista vagv ilyen hatásokkal terhes világ nézetéről, legalább annyira az i ő érdekükben ere, ük fe* | szavunkat, mint gyermekeink 1 szocialista szellemű nevelésé- | ért. | Visszatérve az adott község \ problémájához, a község ve- s zetői is felismerték, hogy ez. | az állapot sokáig nem tartha- | tó fenn. Mégsem fogtak hozzá. | hogy gondosan kimunkálják. | mit is tehetnének, hogy tá*7 | sadalmi rendszerünk eszme* | alapjához közelítsék gyerme-1 keink nevelőinek egy jelentősi csoportját. Nagyon üdvös § hogy a község ma még valla-1 sós érzületű pedagógusai be- f csülettel helytállnak az isko-1 lai katedrán, de ezzel vigasz-1 talódni nem egyéb struccpoli \ tikénál. Ehelyett inkább az* | ajánljuk: elvi harcban győz-jj zék meg azokat, akik elzár § kóznak a pedagógusokkal va-1 ló érintkezéstől, mondván. 1 hogy: mit kezdjenek a temp-1 lomjárókkal? — és épp ily | keményen lépjenek fel a libe- | rálisokkal, akik rosszul értei- | mezett „népfront-politikájuk-1 kai” belenyugszanak a jelen- 1 légi állapotokba. Tudjuk, a | még idealista szemléletű pe- | dagógusok megnyerése, ideo- § lógiai befolyásolása, átneve-1 lése óriási, hosszú időre szóló | feladat, Nem is csupán a köz-§ ség kommunistáin múlik en-1 nek sikere. De ami rájuk tar-1 tozik, azt más nem végezheti | el helyettük. Ne kíméljék ere- | jüket! Nagy és szép ügyért | harcolnak. | András Endre I Virágok között jiiiiiifniiiHiiiiiiiiiiiiMiiiimMiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiMiiitiiiiiiMiiniiiiiiiiiMtiiiiMiiiiiiiiiimiimuiiiiiiiiiimiMV Magukra találtak a solymári Dózsa Tsz tagjai Kétszeres ünnepük volt az alkotmány napján a solymári Dózsa Tsz tagjainak. Alkotmányunkkal együtt emlékeztek meg arról a nehéz útról, amit rövid idő alatt megtet- | tek, míg végre magukra talál- ' tak. A vezetés hibájából ezt megelőzően egyre romlottak a tsz i eredményei. Ezt sem a tagság. I sem a felsőbb irányító szer- ! vek nem nézhették tovább. I Schmidt Ferenc személyében új vezető kezébe adták a kor- mányrudat. A keménykezű, következetes, igazságos vezetés meg is termette gyümölcsét. A tagság értett az őszinte szavakból és szorgalmasan munkához látott. Megérte a fáradságot, mert augusztus 19- én este, ünnepélyükön olyan eredményekről adhattak számot, amelyeknek birtokában érdemes még jobban dolgozni a szövetkezet, ezen keresztül saját maguk további gyarapításáért. A tsz 35 tagja 311 hold földön jóval magasabb termés- eredményt ért el. mint a helybeli egyéni gazdák. Búzából például 2,5 mázsával, árpából pedig húsz kiló híján három mázsával termett nekik több, mint az egyénieknek. Most elhatározták. hogy eredményeik további fokozása érdekében teljesen gépesítik a növény- termelést. Annál inkább szükség van erre, mert a tsz birtokában levő, de eddig kiadott 250 hold földet most ismét saját művelés alá veszik. Azt tervezik továbbá, hogy jelenlegi 67 szarvasmarhájukat | tenyésztésre fogják. Saját ma- I guk akarnak növendékeket ne- I vélni. A meglevő istállójukban most 30 marhát kezdenek hizlalni. Decemberben újabb harmincat vesznek hizlalásba. Jövőre a takarmányalap megteremtése révén három havonként 80 darab szarvasmarhát akarnak meghízlalni. A tavasszal kezdik el egy új. hatvan férőhelyes Bocsor-féle, teljesen gépesített, új istálló építését. Még ebben az esztendőben felépítenek egy süldőszállást és egy 32 férőhelyes sertésfiaztatót. Az idén a víztorony is elkészül a tanyaközpontban. Ehhez patronáló üzemük, a Geofizikai Intézet dolgozói fúrtak egy kutat, amely percenként 120 literes teljesítményével, ha szükség lenne rá. az egész falut el tudná látni vízzel. Ebben az esztendőben körülbelül 240 ezer forint éítékű munkát végeznek el e tervek megvalósítása érdekében a tsz tagjai, a beruházások többi részét állami támogatásból fedezik. A legjobban rászorulók örömére négy lakás épül fel ebben az esztendőben. Sokáig nehéz helyzetet teremtett a tagoknak az a körülmény, hogy csak az év végi elszámolásnál kaptak pénzt. Az elmúlt két hónapban már változtattak ezen. Munkaegységenként 10 forint előleget adtak. Ezután rendszeresen fizetnek majd munkaegységelőleget, melynek összegét a melléküzemágak például a mészégető beindításával és a fenti tervek megvalósítása révén kívánják fedezni. Kibövítik a pedagógiai főiskolákon a levelező oktatást tés nélküli nevelők kérhetik felvételüket, akik legalább egy éve tanítják az orosz nyelvet. A magyar—szlovák, magyar-román, magyar—délszláv szakokra azok az általános iskolai tanítói oklevéllel és legalább hároméves iskolai gyakorlattal rendelkező pedagógusok vehetők fel, akik nemzetiségi iskolában tanítanak. Az Élelmezésügyi Minisztériumban elkészítették az élelmiszeripar hároméves tervét. Mint a tervszámokból kitűnik, elsősorban a nagyobb táperejű, a kalóriád úsabb élelmiszerek gyártását növelik. A következő három évben lényegesen több húst, zsírt és zsírszalonnát hoznak forgalomba, mint eddig. A vágóhídi húsfeldolgozás 1960- ra megközelíti a 20 000 vagont. zsírból és zsírszalonnából 36,9 százalékkal készítenek többet. Jelentősen növelik a vágott baromfi feldolgozást. Az 1957. évi 1423 vagon helyett 1960-ban már 2000 vagon vágott liba. kacsa és csirke kerül a forgalomba. A hároméves terv végére tojás bői mintegy 50 százalékkal többet ad át az élelmiszeripar a kereskedelemnek. mint 1957-ben. A tejnél — figyelembe véve a kormányzat határozatát — a magasabb zsír- tartalom ellenére is mintegy 55 millió literrel emelkedik a volumen. A vajnál is biztatóak a tervszámok. Vajból 1960-ban 30,3 százalékkal több készül, mint 1957-ben Csökkentik a szesz — rum- és a pálinkafélék — gyártását több mint száz vagonnal. Ezzel szemben 1960-ban több sör készül, mint 1957-ben. A tervek szerint az egy főre esc sörfogyasztás 27 literre növekedik a hároméves terv végére, ami csaknem tízszerese s felszabadulás előttinek. A felsorolt idegen nyelvi szakokon kiegészítő szakos képzés is indul. Az orosz nyelv kiegészítő szakra csak egyszakos tanári oklevéllel rendelkező pedagógusok vehetők fel, továbbá azok a kétszakos tanárok, akik e tárgyat harmadik szakként kívánják felvenni. A szlovák, román vagy délszláv kiegészítő szakra csak nemzetiségi iskolában tanító egy- vagy kétszakos tanári oklevéllel rendelkező pedagógusok kérhetik felvételüket. A kiegészítő szakokon a képzési idő két év. A kétszakos és a kiegészítő szakos képzésre jelentkezőknek a választott tárgyakból felvételi vizsgát kell tenmök. A felvételi vizsga követelményei azonosak a nappali tagozatéval. Ez évben a jelentkezési határidő szeptember 20. A felvételi vizsgákat szeptember 20 és 30 között tartják. A pályázók jelentkezési iratait a megyei művelődésügyi osztály juttatja el a főiskola igazgatójához A művelődésügyi miniszter utasítása alapján az 1958—59. tanévtől kezdve a pedagógiai főiskolákon az„ alábbi szakcsoportokban is lesz levelező oktatás: Magyar—orosz (Egerben és Pécsett), magyar—szlovák (Szegeden), magyar—román (Szegeden), magyar—délszláv, szerb—horvát (Pécsett). A felsorolt szakokon a képzési idő 4 év. A magyar—orosz szakra azok az érettségizett, képesíKövetik az értékesebb élelmiszerek gyártását Hét vízimalom közül már csak kettő korhad a ráckevei parton ’S* y . z / m f j «STET SB*^ »' • • •
