Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-13 / 164. szám
4 T trial) 1958. JULIUS 13. VASÄRNAP cA ,/iéjfiL Mimit evtnmel a Társadalmi Szemle legutóbbi számában megjelent az MSZMP Központi Bizottsága mellett működő kulturális elméleti munkaközösség állásfoglalása, amely a „népi“ írók mozgalmának kérdéseit tárgyalja. A nagy jelentőségű tanulmány elemzi a „népi“ '.rák mozgalmának kialakulását, s tevékenységét, valamint állásfoglalásaik helytelenségét. A tanulmány ötödik része, amelyet most szó szerint közlünk, sommázza a tanulságokat, s egyben megmutatja a „népi“ írók számiara a kivezető utat is. dalmi csoportosulás szervezkedjenek: viszont hangsúlyozni kívánja: azt szeretné elérni, hogy a volt „népi“ írók, mint egyének, mint közéleti és irodalmi személyiségek, minél hathatósabban vegyenek részt a népi demokrácia építőmunkájában. Sok százan látogatják a martonvásári Beethoven Múzeumot Sok látogató keresi fel az alig három hete megnyílt martonvásári Beethoven Múzeumot. Különösen sok a csoportos látogató, főleg a Balatonra utazó IBUSZ autóbuszok utasai. A múzeum emlékalbumába számos külföldi látogató is beírta nevét. Ellentmondásos a „népi“ mozgalom útja. Tagjainak része és szerepe volt abban, hogy a magyar értelmiségi közvéleményben tért hódított a földbirtokreform gondolata, hogy felfigyeltek a magyar nagybirtokrendszer; tarthatatlanságára, a magyar szegénypa- raszitság és mezei munkásság szörnyű életkörülményeire. De részük és szerepük volt abban is, hogy ugyanebben a rétegben hamis, helytelen illúziók ébredhettek az uralkodóosztályok egyes politikai képviselői (Gömbös, Teleki, Kállay) iránt. Érdemük a „népi“ íróknak, hogy a magyar értelmiségi ifjúság jelentős részét megóvták a német fasizmus előtti teljes behódolástól: de ugyanakkor felelősség terheli őket azért is, hogy a második világháború idején, a „magyar megmaradás“ „harmadikutas“ tanítása szellemében a magyar ifjúság értékes rétegei szemlélték passzivitással az eseményeket, nem keresték az utat a forradalmi munkásmozgalommal kötendő szövetséghez. Hangsúlyozni kell emellett, hogy a „népi“ mozgalom különösen 1939 után, erősen polarizálódott. A felszabadulás után a „népi“ mozgalom kérdése egyértelműbben ítélhető meg. A Horthy-fasizmus viszonyai között a paraszti érdekvédelem, a paraszti demokratizmus, amely mindvégig színezte a mozgalmat, antifeudólis, antifasiszta jellegű volt, s forradalmi helyzetben lendítőerővé válhatott. Ugyanez a paraszti demokratizmus 1945, de főleg 1948 után időszerűtlenné, antifeudális helyett antiszocialista jellegűvé vált. A kisparaszti gazdaságot eszményítő paraszti demokratizmus, vagy a kapita- lisztikus szövetkezeteket idealizáló és példaképnek tekintő „paraszti szocializmus“, a „harmadik út“ társadalmi programja fékező, retrográd erő. 1949-től kezdve pedig már nehezen lehet arról beszélni, hogy paraszti törekvéseket fejeznek ki; a magyar parasztság fejlődése túlhaladt elképvisszaadását, a külpolitikában a behódolást az imperializmus előtt. De ideológiájukból következett a nacionalizmus, a „harmadik út“ hamis illúziója, a proletárdiktatúra elvetése. S ez objektive az ellenforradalom malmára hajtotta a vizet: feltüzelte a nacionalizmust, elősegítette a „külön magyar út“ illúziójának begyökerezé- sét a becsületes emberek tuda. tába is. A „népiek“ történelmi és ideológiai felelősségének felvetése nem mond ellent annak, hogy a párt és a kormány nagyrabecsüli írói tehetségüket, népünk közkiincsének tekinti legjobb alkotásaikat, iskolai nevelésünkben, kulturális munkánkban, irodalmi közvéleményünk formálásában továbbra is ott a helye ezeknek a könyveknek, színpadjainkon darabjaiknak. Személyüket nagy megbecsülésben, írói rangjuknak megfelelő értékelésben részesíti, alkotómunkájuk zavartalanságához minden segítséget megad. De ugyanakkor fontos feladatának érzi, hogy elvien és határozottan vitázzon nézeteikkel. A marxista kritikának szakítani kell eddigi behódoló passzivitásával a „népiekkel“ szemben. Világosan kell látni, hogy a velük folytatott vita elsősorban eszmei-politikai, s nem szépirodalmi természetű, bírálatunk a „harmadik út“ és a nacionalizmus hatásos és színvonalas változatának bírálata legyen, nem pedig elvtelen, udvarló taktikázás. A „népi“ íróktól azt várjuk, hogy a legutóbbi fejlődés fé- | nyében gondolják át mozgal- műk ideológiáját. Nehéz és fájdalmas feladat lesz ez: évtizedes utat felülvizsgálni, meggyökeresedett nézeteket és előítéleteket félredobni. De azt hisszük, hogy ez az egyetlen út számukra. Tehetségükre, írói alkotómunkájukra számít a dolgozó nép, a párt, s reméli, hogy további művekkel í fogják gazdagítani irodalmun- j kát. De a továbblépés előfelté- j tele: az önvizsgálat, hibás né- | zeteik megtágadása. Csak így j kerülhetik el, hogy magukr;: ; ne maradjanak, hogy el ne | szigetelődjenek a történelem s j a haladás igazi erőitől. * GEREBLYÉS LÁSZLÓ: LIDICE i. 4 völgyben lenn kuporgott, nem látott ő nappal se túl a dombon, élete csordogált, akár a kispatak lábainál... A völgyben lenn kuporgott, mint egy sziget, hullám-hegyek tövén, örült, ha nem tudtak felőle, örült, ha meg nem háborgatta senki, miképp egy remete ... De azon a napon, jaj, már borzongott a júniusi verőfényben, s a kis tavon is borzongott a felszín... Pedig nem látott túl a dombon, és akkor már éjfélre járt, éjfélre járt, ha mondom, mikor megtudta: rátaláltak, mikor megtudta, dőltek már a házak, mikor megtudta, dinamit robajlott, mikor megtudta: vak lett és süket... Csak jaja szállt az egekig — és hallatszott évekig. Kiknek a bűne volt, kinek ... A 173 férfi-áldozat, nem számolva a deportáltakat... Ki élte túl? Otthon, csak tán a kis patak ... II. Ö, férfiak! Láttam a fényképeteket, — rettentő érettségi-tabló. S láttam ... jaj, emlékezzetek!... A vizsgabiztos ... nyomodban volt már, Kiadná, És Prága, Párizs is. Mi volna mára? Tarló.. i III. De lám, az új falu Ott fönn, A dombtetőn, Harsányszavú: Hát győztem, Nézzetek ide: Áll újra Lidice! No, nézzétek, pirostetősen Tekintek szét a nagyvilágon ... Egy... kettő... három... ó, tán H’oszonhárom Nemzetnek rózsái fontak itt fenn, — koszorú helyett —• Ligetet S lehelnek innen Békét, Kérlelnek mind, a szirmaikkal: Vessetek mindörökre véget a rombolásnak! A’ Tisztbéli írás Módjának Saját Szavai Cgy kezem ügyébe került száz- ^ ütvén esztendős könyvecskében lapozgatok. Ez A’ Tisztbéli írás Módjának Saját Szaval című könyv ..Szabad Királyi Pesth Városában” jelent meg az 1807-ik Esztendő Böjt-elő Haván és ugyanott nyomattatott Trattner Mátyás betűivel. Fölrémlett annak a közel egy évszázadig tartó hősi harcnak emléke is, amelyet a magyarság legjobbjai, ébredező szellemi életének vezérei vívtak Bécs ellen, a Habsburg abszolítiz- mus ellen a magyar nyelv jogainak kivívásáért. A bécsi császár kormánya jól tudta, hogy az egyre izmosodó nemzeti öntudat egyik lepnac.voob hatású fegyvere a nyelv, azért harcolt tűzzel, vassal, erőszakkal és ravaszsággal ellene. Sötét ravaszkodásának egyik legjellemzőbb gesztusával pályázatot írt ki olyan magyar nyelvkönyvre, amely alkalmas lenne arra. hogy ezt az ázsiai idiómát elsajátítsák belőle azok. akik a különböző bürókban a magyar nép dolgait intézik. Arra számítottak, hogy nívótlan pályamunkák érkeznek majd be és így a pályázat meddő marad. A nagyobb biztonság kedvéért a bíráló bizottságba cseh beamtere- ket delegáltak. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor arról értesültek, hogy a magyar irodalmi élet vezérei, a magyar nyelv leghivatottabb harcosai vállalkoztak a pályamunka elkészítésére. Erre gyorsan elejtették a pályázat tervét. Ez az 1807-ben kiadott könyv is a magyar nyelv jogaiért meghódított lelkes harc egyik értékes dokumentuma, amint belső címoldalának szövegéből is kiviláglik: A’ TISZTBÉLI IRÄS MÓDJÁNAK SAJÁTOS SZAVAI. ÜGYMINT: Hivatalbéli Levelezéseknek Tzi- meik; Hiteles Kiadások; Esküvé- seknek Formáik, a köz Dolgok folytatásokban elő forduló Szavak és Kifejezések; a. Törvény Regulái; nem külömben. némelly Egyházi és Világi Tisztségek’ Nevezeteik. ilvánvalóan annak bizonyítására íródott ez a könyv, hogy a magyar nyelv igenis alkalmas hivatalos használatra is, a különböző felségek, fenségek és méltóságok titulusait magyarul is meg lehet adni éppen olyan kacskaringósan, mint latinul vagy németül, ha tiltakozik is kicsit a magyar gyomor ellene. De jo- gászkodni is lehet magyarul, hiszen a megújított nyelv simuló-» konyán követi a latinul megfogalmazott jogi formulák legfinomabb arabeszkjeit is. Az első lapokon: A* Hivatalbéll Levelezésnek Tzimeit közli magyar nyelven a könyvecske. Ha tehát valakinek leveleznivalója lenne ,,ö Tsászári ’s Királyi Felségével”, a levél elején írja azt: ,.Felséges Tsászár, és Apostoli Király, Leg Kegyelmesebb Urunk!” A levél végén pedig így hajbókolhat: „Tsászári, s’ Királyi Felségednek Királyi Kegyelmeibe Jobágyi alázatos hívséggel ajánlottak maradunk Tsászári ’s Királyi Felségednek Leg alázatosabb szolgái, ’s leg hívebb Jobbágyi.’? Szép sorjában közli a könyv A különböző közjogi méltóságok és hivatalok magyar titulusait, majd a második részben az egyes okirat- formulák magyar nyelvű változatait. Van itt hatalomlevél, prókátor valló levél, eltiltó levél, szegénységről szóló bizonyító levél, sőt a házasság kihirdetése alól felszabadító levél mintája is. A harmadik rész ,,az esküvé- seknek formáit” tartalmazza. Külön-külön eskümintájuk volt a bíráknak, a komisszáriusoknak, az utazó katonákra ügyelő biztosoknak, a seborvosoknak, a hajdúk kánlárjainak és a tömlötztartók- nak. a bábáknak, végezetül még a zsidóknak is, akiket tanúság- tételre idéztek meg valamilyen pörben. A könyv negyedik része a hivatalos nyelvezetben előforduló latin kifejezések mtgyar megfelelőjét tartalmazza, az ötödik, a Törvény Reguláinak fordítását, a hatodik pedig az egyházi és világi tisztségek magyar elnevezéseit. A 193 oldalas kötet utolsó szövegoldalán még az is kiderül, hogy a munkát Pest. Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék Deputationális Ülésének határozata alapján Ottlik Dániel FŐ Nótárius adta ki. Ez 1807-ben történt. Több mint 30 esztendő telt el utána, míg végül 1839-ben, majd 1843-ban a pozsonyi országgyűlés megkezdte a magyar nyelv beiktatását ősi jogaiba. kimondva, hogy azontúl az országgyűlés, a törvénykezés, az iskolázás hivatalos nyelve végre' a magyar legyen. Magyar László ERICH MARIA REMARQUE HATVAN ÉVES A nálunk is népszerű neves német író a napokban ünnepelte hatvanadik születésnapját. Erich Maria Remarque, akinek 1929-ben a „Nyugaton a helyzet változatlan” című antimilitarista regénye hozta meg a világsikert, Svájcban, később Franciaországban élt, majd áthajózott második hazájába, Amerikába. Itt jelent meg 1931-ben a „Nyugaton a helyzet változatlan” folytatása, „Az út visszafelé” címmel. Hitler uralomrajutása után, 1933-ban nyilvánosan elégették a könyveit a berlini egyetem előtt. Következő regénye a „Három bajtárs” látott napvilágot. A „Parti zsákmány” című könyvét 1941-ben adták ki, míg „A diadalív árnyékában” 1946-ban jelent meg. Utolsó regénye „A szerelem és halál kora” 1954- ben hagyta el a nyomdát; Egyetlen színpadi művét, az „Utolsó állomás”-t 1956-ban mutatták be Berlinben a színházi fesztiválon. Remarque az idén nősült. Felesége Paulette Goddard, az ismert amerikai filmsztár. —tüzeléseiken. Érdemük a „népieknek“, hogy a parasztpárt révén elősegítették a népi demokratikus erők győzelmét. De különösen 1953 után — s ezt tehetségük és érdemeik elismerése mellett is ki kell mondani — komoly felelősség terheli őket a proletárdiktatúra államának belső fellazításában, az ellenforradalom szellemi előkészítésében való részvételért. S nem lehet hallgatással mellőzni az ellenforradalom alatti magatartásukat sem. Tudjuk, hogy a „népiek“ többsége nem szándékolta a gyárak, a bankok, a földek A „népi“ írók akkor alkották legmaradandóbb műveiket, amikor a mozgalom radikalizá- lódott, kapcsolatot talált a munkásmozgalommal, a történelem igazi hajtóerejével — s ez példa lehet a jövőre is. Az önvizsgálat, a megtett út 'felmérése, a szakítás a történelem által megcáfolt „harmadik utas“ nacionalista ideológiával — ez az útja a „népi“ mozgalomhoz tartozó írók művészi, emberi, politikai továbblépésének. Világosan látniok kell: a párt és az állam nem érthet egyet azzal, hogy mint politikai tömörülés vagy iroÖRVÉNYBEN címmel a közeljövőben érdekes, a fiatalok problémájával foglalkozó olasz filmet mutatnak be filmszínházaink , itiniiiiiiiHiHiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiU' iiiiiiimimiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiimiiiiimiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiMiniMiiiiiiiimiimiitti \MLcwiLLicufiiÉk ejelc cl tő cö kgjj íkkal Mark Twain elbeszélése | Nos, folytatom, ahoi ab! bahagytam, mielőtt elkalan- | doztam volna a tárgytól, hogy | elmeséljem önnek, milyen I szörnyű pusztítást vitt véghez | a torokgyík, e rémes, gyógyít- ! hatatlan betegség városunk- I ban s mennyire megőrjítette a | félelem az anyákat; egyszóval I felhívtam a feleségem figyel- | mét a kis Penelopére s azt I mondtam: 1 — Drágám, a helyedben én 1 nem hagynám, hogy a gyerek I azt a fenyődarabkát rágcsálja. | — Ugyan, ugyan, mi bajod 1 vele — kérdezte, de ugyan- I akkor készült is már, hogy a 1 fadarabkát elvegye — az a szít szonyak a legvilágosabb, leg- | értelmesebb indítványt sem 1 képesek vita nélkül elfogadni; | pontosabban, a férjes asszo- ! nyok. | — Köztudomású, édesem, I hogy a fenyő a legalacsonyabb | tápértékű fa a gyerekeledelek 1 között. I — Mőkuskám, te is tudod, 1 hogy nem így van. Ugye tu- | dód. Minden orvos azt mond- I ja, hogy a fenyőfa terpentinje | jót tesz a gyenge hátnak és a | vesének. I Mielőtt befejezhettem volna ! a mondatot, hadonászva elro- 1 hant s magával vitte a gye- I reket. Este, vacsoránál krétafehér arccal ült le, velem szemben: — Ó, Mortimer, hallottad?! A kis Georgie Gordon megkapta — A torokgyíkot? — Azt. — Van még valami remény? — Semmi az égvilágon. Ö, mi lesz velünk! Megparancsolta, hogy a gyerek bölcsőjét hozzák be a gyerekszobából a hálónkba; s maga is kiment, hogy a rendelet végrehajtását ellenőrizze. Engem természetesen magával vitt. Sietve elrendeztük a dolgot. A dadának függőágyat feszítettünk ki a feleségem öltözőszobájában. De most a feleségem azt mondta, hogy túl messze vagyunk a másik babától, s mi történik, ha nála jelentkeznek a tünetek az éjszaka folyamán — és elsápadt szegény. Visszaszállítottuk hát a bölcsőt és a dadát a gyerékszobá- ba és megágyaztunk magunknak a szomszédos fülkében. Ekkor azonban feleségem azt kérdezte, mi lesz, ha a baba elkapja Pénelopétól. Erre a gondolatra újabb rémület markolt a szívébe, s az egész társaság sem tudta ismét kicipelni a bölcsőt a gyerekszobából elég gyorsan ahhoz, hogy a feleségem meg legyen velünk elégedve, noha ő maga is segédkezeit s csaknem darabokra törte a bölcsőt lázas sietségében. Lementünk a földszintre. Ott azonban nem tudtuk elhelyezni a dadát, pedig a feleségem szerint a dada tapasztalata felbecsülhetetlen segítséget jelent. így hát visszatértünk összes cókmókunkkal még egyszer a hálószobába, s olyan nagy boldogság fogott el. mint a viharűzte madarat, mikor végre fészekre lel. A feleségem átrohant a gyerekszobába, hogy megnézze, mi történik ott. Egy pillanat múlva még rémültebben tért vissza. — Mitől alhatik öcsike olyan mélyen? — kérdezte. — Ugyan, drágaságom, öcsiké mindig úgy alszik, mint a tuskó. — Tudom, tudom; de most olyan furcsán alszik. Mintha, mintha — mintha nagyon szabályosan lélegezne. Ö, ez szörnyű! — De szívem, mindig szabályosan lélegzik. — Tudom, de most valami ijesztő van benne. A dadája túl fiatal és tapasztalatlan. Mária maradjon vele s legyen kéznél, ha valami törté- nik. Ez jó ötlet, de ki fog neked segíteni? — Te mindenben segíthetsz nekem. Ilyen nehéz időkben nem engedek senkit a gyerekhez nyúlni, mindent magam akarok csinálni. Penelope egy szer-kétszer fel- köhécselt álmában. — Ö, miért nem jön az a doktor? Mortimer, a szoba túl meleg. Ez a szoba feltétlenül túl meleg. Zárd el a szabályozót — gyorsan, gyorsan. Elcsavartam s ugyanakkor rápillantottam a hőmérőre és elcsodálkoztam, miért túl meleg 21 fok egy beteg gyermeknek? Közben a kocsis megérkezett a város végéről azzal a hírrel, hogy az orvosunk beteg s ágyban fekszik, Feleségem halálravált arccal fordult felém és reszkető hangon megszólalt: — A gondviselés keze. Így rendeltetett el. Még sohasem volt beteg. Soha. Nem úgy éltünk, ahogy kellett volna, ■ Mortimer. Mindig mondtam neked. Most láthatod az eredményt. A gyerek sohasem fog meggyógyulni. Légy boldog, ha meg tudsz magadnak bocsá-