Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-02 / 154. szám

^ICirlap 1958. JULIUS 2. SZERDA „Elmúlt egy év s éjből arat- J ttt kezdünk. Megpendül a Joo- £2a. vág takaros rendet, nem mulasztunk el egy órát, egy percet.” Ilyen, rímekbe szedve kezdi levelét Pajor István elv­társ ai írd-Elvira majori Állami Gazdaságból. Nagy a gazdaságban a sürgés- forgás, mert megkezdték az árpa aratását. De nemcsak kézzel, hanem géppel is fo­lyik a munka. Szépen, üte­mesen dolgoznak, mert a gaz­daság vezetősége jó előre részletes tervet készített, min­denre kiterjedt a gondja. Ki- fogástalajmil működik pél­dául az üzemi konyha, amely a dolgozók jó ellátását bizto­sítja. A kertészetben is most van a munka dandárja, szedik a málnát, ribizlit, s egrest. Itt bizony sietni kell, mert az idő nagyon, hamis, ki kell hasz­nálni minden esőmentes per­cet. Van azonban a dolgozóknak egy „nagy” panaszuk. Még­hozzá az. hogy igen jó bekö- tőútjuk van, közel is vannak a fővároshoz, s mégis, sem a rádió, sem az újságok nem emlékeznek meg róluk. Ügy látszik, az autók, ha erre járnák, automatikusan felgyor­sulnak s csak úgy elsuhannak az ő kapujuk előtt. Megígér­jük, a mi kocsink hamarosan megáll majd Elviramajor előtt „Mi vagyunk a törpe had, törpe had...” így száll az éneik, perdülnek a kis szok­nyák, dobognak a lábak a diósdi napközi otthonos óvodában. A kis művészsereg vasárnap délutánra készül, amikor elő­adják a Hófehérke és a 7 törpa című mesejátékot Éva, Rózsi és Ida óvónénik szív- vel-lélekkel fáradoznak azon, hogy az előadás minden szem­pontból jól sikerüljön. Ezt mi is reméljük, s kívánunk sok sikert sok tapsot és nagyszámú közönséget. A szülői munkaközösség úgy ter­vezi, hogy a befolyó jöve­delemből hűtőszekrényt vá­sárolnak, amire egészségügyi szempontból nagy szükségük lenne. Sőregi János Kartakő! jó híreket közöl. Megkezdték a községíejlesztési alapból a járdaépítést. Eddig már kö­rülbelül 600 folyómétert rak­tak le az előregyártott beton­alapokból. A lakosság ko­moly társadalmi munkát vál­lalt. Akinek járda épül a há­za előtt, az elvállalta, hogy a szükséges homokot biztosítja s elvégzi az aljazást. így jó­formán minden pénzt cement­lapok vásárlására fordíthat­nak. Terv szerint 3300 méter járdát építenek. „Öröm volt nézni — írja olvasónk —, hogy az Ady Endre úton és a Petőfi utcában a házaik előtt öregek, fiatalok ásóval, lapát­tal mint serénykedtek, még az apró gyerekek is, akik a szerszámot alig bírták, igye­keztek kivenni részüket a kö­zös murikából, amelynek ők látják majd a hasznát.” De nemcsak dolgozni tud­nak közösen a kartaliak, ha­nem vigadni is. Ezt bizonyít­ja, hogy előadták a Nagyma­ma c. háromfelvcnásos szín­művet, nem várt nagy siker­rel. Zengett az ütemes taps, ezzel köszöntötték a szereplő­ket és Szűcs Ernő népműve- lödési ügyvezetőt, aki éjt- nappallá téve munkálkodik a kulturális élet felvirágoztatá­sáért; Sokan olvasták a Pest me­gyei Hírlap múlt heti számá­ban a Választ keresve c. ösz- szeállítást. amely a külföld fiatalok életformájával, prob­lémáival foglalkozott. Ehhe; fűzi fejtegetéseit Verbőczkj Ferenc Inárcsrol. Idézzünk csak egy pár mon datot leveléből: „A mai ma gyár ifjúság többet kapott ha iájától, mint a múlt rend szerben bármikor, A munkás és parasztfiatalok azelőtt jó­formán csak ipart tanulhat­tak, de azt is a legmostohább körülmények között. Ifjúsá­gunk egy része azonban nem értékeli eredményeinket, ter­mészetesnék veszi, hogy így kell lennie. A fiatalok nevelé­se nem egyesek, hanem az egész társadalom ügye, mert csak a széles néprétegek ösz- szefogásával érhetünk el ered­ményt. Csak igy érhetjük el, hogy a jól végzett munkán túl úgy éljen az ifjúság, ahogy a szociális embernek élni kell.” Érdekes módon, helyes pe­dagógiai érzékkel vezette rá a ráckevei általános iskola rajztanárnője, Dávid Margit növendékeit arra, mi a kü­lönbség a giccs és a művészi szép között. Éwégi rajzkiállí­tásra készültek a gyerekek, szorgos munka folyt, hisz egész évi munkájuk eredmé­nyét tárták a nagyközönség elé. Voltak szép számmal, akik nem fogadták meg a szakmai tanácsokat s kötötték az ebet a karóhoz, hogy az ő módszerük a jó, s bizony a piacon kiállított „tájképek” mézédes színeikkel a szépek. A kiállításon egymás mellé került a két tábor alkotása, s akkor saját szemükkel győ­ződhettek meg arról, mi az igazi szép, melyik az az út, amit tovább kell járniok. A tehetséges gyermekekkel a raiztanámő különórákon fog­lalkozik, elősegítve fejlődésü­ket. Igen aktuális helyi problé­mában kér segítséget, taná­csot Verőczei Béla Kógrádmőccről. tárasúlyok. Ez a kérdés már nem újkeletű, de eddig elin­tézést nem nyert. A jelenleg érvényben levő tárasúlyok jócskán eltérnek a valóságtól, mert azok 1—1,10 kg-osak, ez­zel szemben a megállapítot­tak: 1,20—1,30 kg. A termelők tehát az átvételkor kettős esetben járnak rosszul: a tá­rasúlyok helytelen megállapí­tása miatt és a bruttó mérle­gelésnél, a dekagrammok el­hagyása, illetve el nem szá­molása miatt. „Fentiekre vo­natkozólag szeretnénk az ille­tékesek sürgős intézkedését és megfelelő tájékoztatását" — fejezi be levelét Verőczei elv­társ. 1957. decemberében alakult a pusztaiamon vegyes énekkar, amely átesett a „tűzkeresztségen”, s ered­ményesen vett részt a műit heti Pest megyei dalostalál­kozón. A negyventagú ének­karban több bányász, tsz-tag, pedagógus, tanácsi dolgozó s egyénileg dolgozó paraszt vett részt, de akad üzemi munkás is szép számmal. A napi mun­ka után rendszeresen részt vesznek a próbákon s a rövid féléves fennállás alatt is szép, egyenletes fejlődést tudnak felmutatni. Pecze Imre elv­társ, az énekkar vezetője nagy felelősségtudással látja el a munkáját. Most arra ké­szül, hogy a Cegléden megtar­tandó karvezetői tanfolyamon részt vegyen, hogy elméleti, gyakorlati tudásban megerő­södve állhasson a kar élére. Hajsza a világ legszebb | pillangója után A 75 éves Dugen Le Moult, 1 akit a francia kormány számos | érdemrenddel tüntetett ki, Pá-1 rizstől nem messze fekvő kas-| télyában a világ legnagyobb 1 pillangó-enciklopédiáján dol-| gozik. Le Moult-1 tartják a XX. | század legnagyobb entomológu-1 sónak. Közel húsz éven át| megszakítás nélkül utazott, 1 hogy a legszebb pillangókat! rabul ejtse és preparálja. Ka-J landos foglalkozását 1899-ben | kezdte meg, Nyugat-Európá-f ban és Amerikában óriási szer-1 vezeteket hívott életre, ame-| lyek kizárólag pillangók gyűj-1 tésével foglalkoztak. A pillan-1 gók milliókat jövedelmeztek,! de Le Moult a pénzt többnyire \ újabb pillangók felkutatására! áldozta. A 40 kötetből álló en-1 ciklopédiának több mint egy -1 harmada már elkészült. Ó csak ért hozzá ! £ Az olasz pénzhamisítók ki- \ rálya, a 76 éves Attilio Pol- i lastri csalhatatlan módszert | akar elárulni az olasz Nem- \ zeti Banknak, amely lehetet- \ lenné tenné a bankjegyek ha- i misítását. Azt állítja, olyan | filigránpapírt tud készíteni, | amelyet nem lehet utánozni. 1 Ellenszolgáltatásként állandó í állást szeretne a bankban, | esetleg nyugdíjat, ami lehe-1 tővé tenné, hogy életének | utolsó éveit „tisztességben” | élje le. Pollastri egy fél évszázadon | keresztül a legkülönbözőbb or-1 szágok bankjegyeit hamist-1 tolta, 1 A termelők túlnyomórésze a földművesszövetkezettel köt szerződést az értékesítésre. Az árak naponta újólag lesznek megállapítva, s ez a rendszer a gyakorlatban nem vált be. Épp ezért helyes lenne, ha a szerződés megkötésekor — úgy mint egyéb területen ez szokásos — a várható termés alapján a szállítás egész ide­jére előre megállapítanák a 'málna árát. Ezzel az eljárás­sal igen sok vitát, elégedet­lenséget el lehetne kerülni, ami most a termelési kedvet aláássa. Természetesen itt nem gondolnak a szabad áru­ra, amelyre továbbra is a ke­reslet-kínálat törvényei len­nének az irányadók. Van még egy panasz, ez a Háromszázezer látogatója volt eddig a lipcsei mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonjának A lipcsei mezőgazdasági ki­állítás magyar pavilonjának rendkívül nagy a sikere. Hét­főn a zuhogó eső ellenére öt­venezren tekintették meg a pavilon látnivalóit, s ezzel a látogatók száma elérte a 300 000-ret. Kovács Mihály, a Földművelésügyi Minisztérium Kiállítási Irodájának vezetője Lipcséből hazatérve a követke­ző tájékoztatást adta. — Természetesen Lipcsé­ben, épp úgy, mint Brüsszel­ben, a magyar pavilon legna­gyobb vonzóereje az itt műkö­dő vendéglő. A bemutató látványosságai közül a legnagyobb sikere „KÉNYÉ R" Made in Vámos miitől a A közelmúlt napokban az Ipoly menti községekben hangos és általános volt a pa­nasz a — kenyér miatt. Ponto­sabban a kenyér minősége miatt. És még pontosabban, a kenyér minősíthetetlen minő­sége miatt. A vámosmikolai pékműhely, amely a váci sütő­ipari vállalat alvállalata, és egész sereg Ipoly menti község lakosságát látja el kizárólagos- sági joggal kenyérrel, napokon át ehetetlen kenyeret szállított vevőinek. Az elkeseredett és felháborodott érdekeltek sze­rint az a meghatározhatatlan valami, amit kenyér néven juttatott a fogyasztókhoz a ke­nyér számára hivatalosan meg­szabott áron, tulajdonképpen bitorolta csak ezt a tisztes el­nevezést, mert mindennek in­kább nevezhették volna, mint kenyérnek. Elkeresztelhették volna kulimásznak, mű-gitt­nek, élesztővel erjesztett gyur­mának, s az emberi szaglószer- vek számára elviselhetetlen illatú patkányméregnek, csak éppen kenyérnek nem. Ragadt, nyúlt, kemény göbökkel volt kimazsolázva, hozzátapadt a késhez, ha vágni, a fogakhoz, ha rágni akarták, de ilyesmi csak kevés embernek jutott eszébe, mert ha megérezte a szagát, undorral hajította el, mielőtt letépett darabját a szájába vette volna. Az első nap még elmúlt valahogy, hi­szen a leggondosabban veze­tett üzemben is előfordulhat­nak nagyritkán sele.itokozó hibák, de amikor az emberi gyomrok éllei: elkövetett me­rénylet másnap is, harmadnap is, sőt az ötödik napon is meg­ismétlődött, kitört a gyalázat. A fölháborodott lakosság min­den faluban, Kemencétől Da- másdig, szóval az egész terüle­ten, amely fölött a vámosmi­kolai pékműhely egyeduralko- dik, valósággal megostromolta a községi tanácsházát és bemu­tatva a gusztustalan dokumen­tumokat, sürgős orvoslást kö­vetelt. A községi hatóságok azonnal továbbították a jogos panaszt a váci sütőipari vállalathoz, ahol azt a felvilágosítást kap­ták, hogy a vámosmikolai mű­helyben egy olyan sütőipari dolgozót foglalkoztatnak, aki úgy látszik, nem nagyon érti a szakmát. Még azt is megígér- | ték, hogy rövidesen megfelelő szakmunkással cserélik ki. Az­óta ismét eltelt egy-két nap, de úgy látszik, az érdemes sü­tőipari vállalat még nem talált megfelelő szakembert, mert a kenyér továbbra is élvezhetet­len, még az állatok is undorral hagyják a vályúban. Ha így megy tovább is, akkor az ér­dekelt lakosság végleg leszokik a kenyérfogyasztásról, ez azon­ban semmiféle anyagmegtaka­rítást nem jelent. A mikolai műhely ugyanis rendületlenül tovább gyártja azonos mennyi­ségben és minőségben ezt a márkázásra méltó valamit, és rendületlenül fölhasználja hoz­zá -azt a kifogástalan anyagot, amelyből némi szak­értelemmel remek. ízletes ke­nyeret is lehetne készíteni. m. 1. (fűim, Színház, 3rődaíóM Bemutatjuk Tatjana Szamojlovát A Szállnak a darvak alkotócsoportja a cannesi filmfeszti­válról hazatérve Moszkvában, a filmművészek székházá­ban találkozott Moszkva dolgozóival ITT'V f^«í£'r7’' ”7 7 a világszabadalom Szabó- | féle ekének van. Rendkívül nagy az érdeklődési magyar kukoricatermesztési | tapasztalatok iránt is, mivel a| magyar hibridkukoricák azo-1 nos kezelés mellett kétszer ak-| korára nőttek, mint a német | fajták. Oberdorf professzor, a| Német Demokratikus Köztár-1 saság neves kukoricatermesz-1 tési szakértője tüzetesen ér-| deldődött, hogyan lehetne ha-1 zárakból több hibridkukorica f vetőmagot kapni. Hasonlóan nagy az érdek- § lődés a magyar vetőmag- | termesztés és a homoki ta- | lajok javításában elért tu- | dományos és gyakorlati | eredmények iránt. A magyar pavilont a meg-| nyitás napján meglátogatta! Otto Grotewohl, a Német De-| mokratikus Köztársaság mi-i nisztertaraácsának elnöke, ta-1 nulmányozta a kiállítás anya-| gát a szovjet, a csehszlovák és| a román mezőgazdasági dele-| gáció, valamint a kínai, a bol-| gár, a mongol, a koreai és a I jugoszláv nagykövet. Jól sikerült sajtóbemutató- I kon 30 német és dán új- | ságiró vett részt és a bér- | lini rádió félórás adásban | számolt be a magyar pavi- | Ion látnivalóiról. A Német Demokratikus | Köztársaság vezető mezőgaz-1 dasági szakértői elmondották \ hogy hasonlóan gazdag anyag-1 gal kívánnak részt venni szep-| temberben Budapesten az Or-| szágos Mezőgazdasági Kiállító-1 son. ■ ii..— ——— .III Tatjana ma odahaza, Moszkvában éli újra a maga meg­szokott életét. Jelenleg két színházban játszik. A Maja­kovszkij Színházban Arbuzov Hosszú út című darabjában, az Ohlopkov színházban pedig Shakespeare Hamlet című drámájában lép fel. Ez utóbbiban apja alakítja Hamlet-et, Tatjana pedig Ophéliát. Rövidesen újra a felvevőgép elé áll. A mi tudósítónk című filmben játszik majd, amely Szergej Antonov hasonló című regénye nyomán készül. Tatjana ebben a filmben egy fiatal parasztlányt alakit, aki kis cikkeket ír a vidéki lapokba, majd lassanként, bátorsága és tehetsége révén, nagy újságírónő lesz belőle. Ezúttal a film rendezője lesz újonc: a fiatal Anatolij Grann.viknak ez lesz az első tűzkeresztsége. Tatjana tehát igen elfoglalt. Ha mégis akad egy kis szabadideje, férjével a lakásához közeleső park csendjébe menekül Vagy talán még itt sem pihen? Ki tudja? Képünk leg­alábbis nem erről tanúskodik. Reméljük, hogy a fiatal és Igen tehetséges szovjet filmszínésznőt rövidesen új film­ben, s új szerepkörben láthatja viszont a magyar közönség lllimillIHllllllllltlIHHIIIIII FRANCIA—OLASZ—AME­RIKAI koprodukcióban készül a Forró évek című film, amely Thaiföldön játszódik és egy óriási természeti katasztrófát örökít meg. A film főszerepeit j Silvana Mangano és Anthony I Perkins alakítja. 1 AZ OGYESSZA1 FILMSTU- | DIÖBAN elkészült az Iszkra ! hírnöke című új szovjet film, | amelynek cselekménye az 1 1905-ös forradalmat, megelőző | években játszódik és az Iszkra ! egyik terjesztőjének küzdelmes ! és viszontagságos életét mu- ! tatja be. | A DÁN FILMGYÁRTÁS | nagy tervvel foglalkozik. A jö- | vő év elején megkezdi az ed- | digi legdrágább dán film for- ! gatását, amelynek * nagy dán | meseíró, Andersen önéletrajza 1 az alapja. A színes film for- I gatókönyvén Annalise Rien- = berg 8 évig dolgozott. Négyezeréves régészeti leletek Örményországban Jerevántól mintegy 40 kilométerre, a Szevan-tó partján az örmény régészek számos nagyértékű leletet találtak. Ezeket a leleteket eddig víz borította. A tó vízszintjének süllyedése következtében azonban napfényre kerültek; A leletek között vannak mintegy négyezeréves emléktár­gyak is. Így például a tó partján az egyik község közelében feltárták egy régi erődítmény romjait, amelyek még az urartui királyság korából származnak. Feltártak több sírdombot is az i. e. XI. századból. Ezekben a többi között bronzedényeket, ruházati cikkek maradványait, faragványokat és más haszná­lati cikkeket találtak. A legértékesebb leletek közé tartozik az 1. e. XI. század végétől származó fakerekű kocsi. A kutatásokat tovább folytatják a Szevan-tól partján. A legújabb leleteket az örmény SZSZK Tudományos Akadé­miájának történeti múzeumában állítják ki; MIRŐL ÍRMK LEVELEZŐINK? \ A BUDAPEST FILMHIR- j ADÓBAN befejeződtek a I Gyermekváros című riportfilm ! felvételei. A film, amelyet ; Borsodi Ervin rendezett, a ; gyermekek fóti otthonának i életét mutatja be. iiiiiiiiiHiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiuiiiiHiiiiiimiiiiiiiii Filmhíradó (J ——■■‘imiiuiümimiiuiujimtmiliiiuiiiiHiiiHlllllitHll

Next

/
Thumbnails
Contents