Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-02 / 154. szám

1958. JULIUS 2. SZERDA UEcrer Z/Ctrlap Céljntalofli anyagtakarékosságcrt a papírgyárak dolgozóinak A Könnyűipari Minisztérium Papíripari Igazgatósága jelen­tős összegű jutalmaikat tűzött ki, hogy ezzel serkentse a ta­karékosabb gazdálkodást és ösztönözze a gyárak dolgozóit egyes fontos műszaki felada­tok megoldására. Tizennégy­ezer forintot kap majd az a papírgyár, amelyik az impor­tált rostanyag-, szita- és ne- Jnezrtakarékosság terén a leg­jobb eredményt éri el, a má­sodik helyezettet pedig 8000 forinttal jutalmazzák. BIOLOGUS-EXPEDICIO A BALATONON A Vizgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet Balaton nevű hajóján a Magyar Tudo­mányos Akadémia tihanyi bio­lógiai kutatóintézetének tudó­sai, biológusai, egyhetes ku- tatóútra indultak. Ez alatt az idő alatt vízkémiai, botanikai és zoológiái vizsgálatokat vé­geznek a tó különböző részein. A korszerű laboratóriummal felszerelt kutatóhajón hely­színi vizsgálatokat is lehet vé­gezni. A jelenlegi út fő célja a keszthelyi öböl vizsgálata, valamint annak megállapítása; milyen hatást gyakorol a Ba­laton vizére és általában a haltáplálékokra a tóba ömlő Zala folyó. Egyetértéssel — közös akarattól Egy évvel ezelőtt erősen megbíráltuk lapunkban a kós- di Szabadság Termelőszövetke­zetet, mert nagy volt náluk a fegyelmezetlenség, munkában és vezetésben egyaránt. Most ismét ellátogattunk hozzájuk és örömmel tapasztaltuk: sok minden megváltozott az elmúlt, esztendő során. Még pedig elő­nyösen. A termelőszövetkezet földjei most azzal tűnnek ki a falusi gazdák földjei közöl, hogy gondosan meg vannak művelve. Gabonaterületeik pe­dig különösképpen szépek, öt­venhárom holdas árpatáblájuk­ban minden falusi gazda elgyö­nyörködik arra jártában. Hanem most nincs is baj a munkafegyelmmel. Hogyha hajnali három órára hirdetik a munkakezdést, akkor is meg­jelennek a tagok pontosan. A kapásnövényeket felosztották területekre személyenként. Ezt az eljárást ez évben alkalmaz­ták először, de nagyon jól be­vált a kísérlet. Minden tag pontosan, gondosan, időben megkapálta a maga kijelölt te­rületét, s ott dolgozott vele rendszerint több családtagja is, ami pedig azelőtt sohasem for- dúlt elő. Állatállományukkal szintén nem vallanak szégyent a falu előtt. Huszonnégy fejőstehenü­ket, szép anyakocájukat, s jól ápolt, fényesszőrű lovaikat akármelyik falusi gazda meg­„Kihajtom a libám a rétre . A népi ellenőrzési bizottságok munkájából AZ ASZÖDI JÁRÁSI népi ellenőrzési bizottság június második felében a Túrái Gép­állomáson folytatott vizsgála­tot, hogy megállapítsa, a gép­állomás műszakilag hogyan készült fel az aratásra csép- lésre. A vizsgálat megállapí­totta, hogy a munkagépek 80—85 százaléka kifogástalan állapotban van, a fennmaradó százalék alkatrészhiány miatt — amiről a gépállomás nem tehet — hibás. ★ A BUDAKÖRNYÉKI Ven­déglátóipari Vállalat érdi üzemegységeit vizsgálta meg a járási népi ellenőrzési bizott­ság. A vizsgálat azonkívül, hogy az italboltokban külön­böző kisebb-nagyobb szabály­talanságokat talált, azt is megállapította, hogy a mint­egy 30 ágyas Sportszálló ki­használatlan, s a probléma megoldására felhívták a vál­lalat figyelmét. ■k SZERTEÁGAZÓ és sok­oldalú munkát végez a ceg­lédi járási népi ellenőrzési bizottság. Megvizsgálták a mikebudai tanács munkáját, Csemőn az ingatlan vissza­adási helyzetet, míg Albert- irsán a kenyérellátásban mu­tatkozó zavarokat. Mindhárom helyen egy sor helyes javas­lat született, amelyek meg­valósítása máris folyamatban van. ★ A DABASI JÁRÁSBAN a hernádi földművesszövetkezeti bolt és terményraktár építését vizsgálta felül a nép: ellen­őrzési bizottság, míg a rác­kevei járásbán a Magyar Nemzeti Bank ráckevei ki- rendeltségének ügyvitelét el­lenőrizték. ★ MINDEN APRÓSÁGRA ki­terjed a népi ellenőrzési bi­zottságok figyelme. Ezt bizo­nyítja a nagykőrösi városi népi ellenőrzési bizottság munkája is, ahol a gépállo­más munkáját vizsgálva olyan apró dolgokra is figyelmesek lettek, hogy a gépállomás gázolajkészletét hanyagul ke­zelik, bárki hozzáférhet ahhoz, az udvaron fenyő fűrészáru hever őrizetlenül és a személy- gépkocsi menetlevelei nincse­nek megfelelően vezetve. irigyelheti. Nemrég adtak át kilenc hízott tinót az állatfor­galmi vállalatnak, s a tizedi­ket csupán azért tartják még, mert az ősszel rendezendő or­szágos mezőgazdasági kiállítá­son be akarják mutatni a pom­pás állatot. Hamarosan hizlaló­ba fognak újabb 25 tinót, hogy legyen miből pénzelni zárszám­adáskor. Sokáig akadályozója volt a munkának, hogy a tanyaköz­ponttól nagyon messze estek a tsz földjei. Most egyetértésben a falus: gazdákkal, közös megegyezés alapján elcseréltek 110 hold földet, s így jövőre már megszűnik a sok idővesz­teséggel járó ide-oda szekere- zés is. A központi tanya mel­lett még meglevő földek cse­réje ügyében most folynak a megbeszélések a tulajdonosok­kal. Mivel e területek egy ré­sze málnással van betelepítve, a tsz hajlandó lenne nagyobb földterületet adni helyette, hogy megtérítse értékét. Több esetben már sikerült is nyélbe- ütni a cserét. Hogy a dicséretből meg ne ártson a sok, meg kell mondanunk, akadnak még hiányosságok és hibák is a kosdi tsz-ben. Ez pedig főleg abban mutatkozik meg, hogy egyes tagok nem szívesen vetik alá magukat a termelőszövetkezeti alapsza­bálynak. Kimondja az alapsza­bály, hogy egy kataszteri hold háztáji földet csupán azok a tagok kaphatnak, akik csalá­dostól a tsz-ben dolgoznak. Eddig a kosdi Szabadságban azok a tagok is egy hold ház­tájival bírtak, akik egyedül dolgoztak ott. Nemrégiben azonban a tsz vezetősége hatá­rozatot hozott arról, hogy aki nem jogosan használja a föl­det, attól vissza kell vonni azt. Ekörül aztán parázs vita ke­rekedett, sőt olyan tag is akadt, aki sértve érezve ma­gát, elhagyta önkényesen a szövetkezetét. Mások, például Szecskó Istvánná és fia, vala­mint Kökény Józsefné azzal fenyegetőznek, hogy kilépnek a csoportból. Helytelen az ilyen magatar­tás, emögött az a ki nem mon­dott meggondolás húzódik; az az enyém, ami a háztájin te­rem, a többi a csoporté. Már pedig a csoport az egész tag­ság. Ne azt nézzék, hogy mi az „enyém”, hanem azt, hogy mi a „miénk”. Ha gazdagabb a csoport, gazdagabbak lesznek Szecskóék és Kökényék is. Hi­szen a termelőszövetkezetnek még most is nagyösszegű adós­sága van — bár az idén is visszafizettek már közel száz­ezer forintot —, s a még hát­ralevő adósságot a következő években tisztázniok kell. Ha egy-egy család két hold ház­táji földet is birtokol, alaposan megcsappan az a közös jövede­lem, amelyből mentesíteni le­het a gazdaságot a közös adós­ságoktól. Pedig a meglevő adósság — amellett, hogy jócs­kán elvisz a tagság részesedé­séből — hátráltatja a szövet­kezet továbbfejlődését is. Ért­hető, az egyéni gazdák száz­szor is meggondolják, mielőtt belépnének ebbe a tsz-be, nya­kukba vegyenek-e egy csomó adósságot? Viszont a növekvő állatállomány s a nagyszerű málnatermelési lehetőség is megkövetelné a számszerű fej­lődést. Ezért nincs igazuk azok­nak, akik azt tartják szem előtt: „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”. Hiányossága a Szabadság Tsz-mek, hogy nincs agronómusa, aki szak­szerűen tudná vezetni a gazda­ságot. Most már végre kiala­kult véglegesen a termelőszö­vetkezet gazdasági arculata. Rájöttek, legjövedelmezőbb számukra az állattenyésztés, takarmánytermelés, később ba­romfinevelés és málnatermelés. De szükségét érzik nagyon az irányító kéznek. Mindegyik tsz-tag örömmel fogadná egy jó szakember segítségét, de el­várják, hogy az valóban értse is a me&terséigét. E kérdés megoldásában jó volna, ha mielőbb segítségükre sietne a váci járási tanács mezőgazda- sági osztálya. Örömmel tapasztaltuk a hiá­nyosságok ellenére, hogy ko­moly fejlődésnek indult a kosdi tsz. A meglevő hibákat egyet­értéssel, közös akarattal ki­küszöbölhetik, s akkor gazda­ságuk az egyéniek számára is valóban vonzó lesz. Szebelkó Erzsébet Két új bélyegsorozat Július elején két értékből álló bélyegsorozatot ad ki a posta a szocialista országok postaügyi minisztereinek Prá­gában tartandó értekezlete al­kalmából. Július második felé­ben pedig nyolc-nyolc érték­ből álló ' virág-bélyegsorozat kerül kibocsátásra. Orvoshiány Franciaországban Franciaországnak sürgősen 3000 orvosra lenne szüksége. A kórházakból egyre több kér­vény érkezik az egészségügyi minisztériumhoz, amelyekben elsősorban a belgyógyászok hi­ánya miatt panaszkodnak. A kérvényekből kiderül az is, hogy sok vidéki kórházban az orvosi helyeknek 50 százaléka sincs betöltve. Az egészségügyi minisztérium most fel akarja emelni az orvosok fizetését és ösztöndíjakat akar létesíteni, amelyek kötelezik az illetőket arra, hogy a diploma elnyeré­se után bizonyos időre állami szolgálatba lépjenek. útját szervezték meg. Csupán a Német Demokratikus Köz­társaságba 540 fiatal látoga­tott el. Néhány napja tértek haza a Szovjetunióból az ifjú­sági békevonat utasai. Ezen az úton mintegy kétszázötve­nen vettek részt. rplőkelő szállodák, zajtala- H/ nul suhanó elegáns au­tók, kényesen úszkáló haty- tyúk és lágyan sikló csónakok a Traunsee mélykék, tükörsi­ma vizén: ez Ebensee, a festői szépségű felső-ausztriai táj központja. Ezen a helyen minden a vendégek kényelmét szolgál­ja — az olyan vendégekét per­sze. akik duzzadó pénztárcá­val érkeznek. Éppen ezért a városban főleg külföldiek a vendégek, a törzslakosság pe­dig zömében a szállodák és fényűzően berendezett luxus­üzletek tulajdonosaiból tevő­dik össze. Az alkalmazottak és a vékonypénzű belföldiek a környező kis hegyi falvakban laknak, illetve itt keresnek maguknak szállást. Ilyen kis hegyi falu Gschvoandt is. Néhány, a táj jellegének megfelelően épült, faragott gerendákkal díszített süveges tetejű ház, no meg természetesen a templom, a köz­ségháza és a Gasthaus; ebből áll az egész falu. Ebben a fa­luban lakik népes családjával S. E., idős rokkant munkás, aki szíves szóval tessékeli bel­jebb kicsiny, de tisztaságtól ragyogó lakásába a messziről jött idegent. Idegent? Dehogy is! Hiszen hozzátartozóit sem üdvözöl­hetné melegebben, nagyobb szeretettel... Fénykép AUSZTRIÁBÓL ■\jéhány rövid mondat hang­it zik el csupán és máris úgy beszélgetünk, mint régi ismerősök. Hogy miről? Szá­munkra mindennapi, „megszo­kott” dolgokról. De S. E. kom­munista (egyetlen a községben és az egész környéken), a párt régi harcosa, s égő szemmel hallgatja a szocialista ország frissen lüktetű, gondok köze­pette is felfelé ívelő életéről, mindennapjairól szóló hír­adást. Érthető ez az érdeklő­dés, hiszen ő, Karl Liebknecht egykori tanítványa, arról hall most beszámolót, amiért egy életen át küzdött s amilyen jö­vőről nemcsak ábrándozik, de dolgozik érte most is. Min­dennap olvassa a Volksstim­met, a párt lapját (maga is szorgalmas és lelkes terjesztő­je) és így sok mindent meg­tud a szocialista országokról. De valahogy mégis csak más dolog az onnan jött ember szájából hallani azt, amit ed­dig csak leírásokból ismert: a szocialista országok életét, igazságát. Nagyon sokat kérdez, fej­lődni, tanulni akar. És van mit tanulni tőle is, családjától is — főleg bátorságot, helyt­állást. Ezt példázza a falon függő, megfakult olajnyomat — Marx Károly képének tör­ténete is, amelyet egy po­hárka saját készítésű ribizke- bor ízlelgetése közben mesél nekünk. — 30 éve függ ez a kép a falon — mondja és hozzáteszi: — itt függött akkor is, ami­kor Hitler hordái és a „nagy­német birodalom” hazai meg­szállottái a nácizmust juttat­ták uralomra az országban... s itt érte meg a náci rend­szer összeomlását, a felszaba­dulást is... Hitetlenkedésünket látva ha­miskásan hunyorít a képre, majd ránk és megmagyarázza, hogy, s mint játszotta ki a mindenütt szaglászó náci ko- pókat. — Az Anschluss után ille­galitásba mentünk. Mármint a kép és én. — ? — Hogyan? Hát úgy, hogy a rámába kívülre tettem a nagyapám ferencjóska-szakál­las, kitüntetésekkel dekorált mellképét s alatta simult szé­pen Marx Károly képe ... Tp miitettem már, hogy S. E. Sh egyetlen kommunista a környéken. Pontosabban szól­va azonban egy kommunista családról van szó, mert kom­munisták a gyermekei és a felesége is — őszes hajú, rán­coktól barázdált arcú, egysze­rű munkásasszony. 50 éves­nek becsülöm, de csakhamat kiderül, hogy jóval kevesebb ennél. A szeme még fiatalo­san csillan, arcán szíves mo­soly ül, amikor munkája vé­geztével ö is helyet foglal az asztalnál és bekapcsolódik a beszélgetésbe. Vagyis inkább csak hallgat­ja a diskurzust, mert magá­ról nem szeret beszélni. Pe­dig mi róla, életéről, munká­járól szeretnénk hallani. így azután mégis csak szólásra bírjuk: — Igen, az osztrák nők de­mokratikus szövetségének ak­tívája, részt vesz a béke­mozgalomban — ennyi az egész... Azt már másoktól tudjuk meg, hogy milyen személyes „élmények” fűtik benne a háború, a fasizmus gyűlöle­tét. A háború alatt történt, hogy a Gestapo férje után öt is letartóztatta s koncent­rációs táborba zárta, meg­semmisítésre ítélte. És egy éjszaka, légitámadás idején átugrotta a bomba által ki- döntött szöges drótkerítést és futásnak eredt. Az SS- őrök észrevették a kerítés roncsain átlendülő árnyé­kot és habozás nélkül gép- fegyvertüzet zúdítottak utá­na. Négy golyótól mart tes­tét emberfeletti akarattal vonszolta tovább és végül is jóindulatú emberek segítsé­gével sikerült megmenekül­nie. A sebek, amelyeket a fa­siszták golyói ütöttek testén, már behegedtek, de a gyil­kos szándékkal testébe ütőt■ vas még acélosabbá, még ed zettebbé tette — méltó tag­jává e nagyszerű családnak .. részre sem vettük, hogy a- idő eljárt; késő van mennünk kell. Búcsúzóul ey amatőr-fényképet kaptunl ajándékba. Kis falusi házaf ábrázol, amelyen sarló-kala1 pácsos zászlót lenget a Traun' stein örökké fújdogáló szele A kép hátulján dátum: 1958 május 1. Szántó Jenő A it'llll i III III IIIIII llllilillliaiilllllllilllllllllt«ill!lllf|llltllllfYIIIIII!ll|||||||||||||||||||||||t||||l|tl||||||iaillllllllllllllllllllllllMlfllllll>lltllliillliil||||||||||i||||||||||||||||||i(|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||i|||||||||||||||||||||||||||||||||||(|||||||||<|t|||||i4ilI|||4il!||!ill||ill||iltl|llMlilllllllllilllll(ll >4 111 l(l< I 'llllllllllti lilllllillliitillOlilB. ' ULUHfHiimiiuHtfniiuiiMiUMiimnnMminHfnittvtiimmiaiauiNitiiiuiMiiiitiniimiiiniiiimiiifltiiiittiiiiimiiiuiiiuiuHiiimiiéítj NYÍLT LEVÉL | egy lakásügyi csoportvezetőhöz 1 Kedves D. Elvtárs! Nem írom ki az Ön nevét, mert még nem tette meg 1 azt, amire készül. Sőt, bízom benne, hogy nem is teszi. I Ilyen irányú döntését szeretném most levelemmel elősegí- 1 feni. Emlékszik, a minap azzal a szándékkal mentem 1 Önhöz, hogy riportot írok egy vidéki városka lakásügyi | problémáiról; arról, hogy igyekszik a néphatalom meg- 1 bízottja — ez esetben Ön — megkísérelni a csaknem lehe- 1 tétlent, igazságosan elosztani a kevés lalkást sok igénylő I között. Nem rajtam múlt, hogy ebből a riportból nem lett 1 semmi. Azaz valami mégis lett: ez a nyílt levél. Mint bizonyára emlékszik, beszélgetésünk azzal a kér- | déssel kezdődött, hogy mennyi ideje látja el ezt a beosz- 1 tást? Válaszából megtudtam, hogy mindössze négy hó- ! napja; azelőtt az egyik helybeli gyárban dolgozott. Arra a | tréfás kérdésemre azonban, hogy bírja-e még idegekkel, ön | meglepően válaszolt: ha nem is sokáig, de addig minden- | esetre, amíg a saját lakásügye rendeződik. Ezután elmon- 1 dotta, hogy apró gyermekeivel lakik egy kis, szoba- I konyhás lakásban, s amikor elvállalta új megbízatását, | abban a reményben tette, hogy magának is szerezhet egy | lakást. Én nem szándékozom most azt vitatni, kedves D. elv- | társ, hogy jogos-e vagy jogtalan az ön lakásigénye? Min- 1 den bizonnyal jogos, hiszen öt embernek feltétlenül szűk | egy szoba-konyha. Mégsem helyeselhetem, amit ön mon- | döfi: hogy ha nem is- az első, de az első lakások közül I egy — reméli — az öné lesz. 1 Lássuk csak: mint mondotta, e pillanatban 600 lakás- g kérelem van benn a városi tanácsnál. A hatszázból három- ! százat éppen ön sorolt az első kategóriába, mint sürgős, | indokolt kérelmet. Ebből a háromszázból is 26 olyan, ame- i lyet életveszélyesnek nyilvánított lakások bérlői adtak be. I A városban ugyan jelenleg folyik állami lakóházépit- | kezes, de az épülő 50 új lakásból a tanács mindössze 10 1 százalékkal — 5 lakással — rendelkezik. Hetven százalé- 1 kát — ha jól emlékszem szavaira — az 1074/1957-es kor- I mányhatározat értelmében a miniszteri tárcák osztják szét, 1 a termelésben közvetlenül részt vevő dolgozók között. Ebből az 5 lakásból akar ön, D. elvtárs egyet magá- I nak kiutalni. Akkor, amikor huszonhat család lakik élet- 1 veszélyesnek nyilvánított épületben! | Ismétlem: lehet, hogy az ön lakáskérelme van any- | nyira indokolt és jogos, mint — a huszonhatot kivéve — I a többi, első kategóriába sorolt kérelmezőé. Valahogy még- 1 sem tartom egyenesnek, erkölcsösnek azt a lépést, amit ön 1 fenni készül. Hiszen minden lakásigénylő tudja, hogy hány | lakás épül, s azt is megtudja majd, hogy a tanács hányat | és kinek osztott szét. Gondolja, hogy jó fényt vetne a i tanácsra, s a pártra — amelynek bizalmából ön ebbe a I beosztásba került —, ha kiderülne, hogy az öt lakásból 1 egyet éppen a lakásügyi csoportvezető kapott meg? Természetesen erre azt mondhatná, hogy ön is sür- ! gősen igényjogosult. Nos, ha így van, miért nem várta meg | az üzemében, hogy lakást kapjon, hiszen ön a termelés- 1 ben közvetlenül részt vett? Vagy attól tartott, hogy most 1 még nem kapott volna? Akkor viszont talán mégsem az | első kategóriába tartozik. Lakásügyekkel foglalkozni akkor sem üdítő feladat, I ha az embernek van lakása. Kétszeresen nehéz, ha ráadá- 1 sül nincsen! De azért itt feltétlenül felvetődik a hozzáállás | kérdése: szabad-e elvállalni egy feladatot, a várható egyéni | haszon reményében? I Bízom benne, kedves D. elvtárs, hogy megtalálja a I helyes választ. | Nyiri Éva Külföldi fiatalok ismerkedtek hazánkkal Több száz magyar fiatal látogatott külföldre júniusban Az Express Ifjúsági Utazási és Szolgáltató Vállalat tájé­koztatása szerint június első három hetében 11 csoportban 850 külföldi fiatal látogatott hazánkba. Június első felében több száz magyar fiatal külföld:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents