Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-12 / 163. szám
4 ™^KirUu) 1958. JÜLIUS 12. SZOMBAT Aratás végén - cséplés kezdetén a Tápiószelei Gépállomáson A „rákmentes“ cigaretta Dr. Ernst Wynder — a dohányzás okozta tüdőrák köz- ismert kutatója — Amerikából Londonba érkezett, hogy kétezer tudós előtt előadást tartson a „rákmentes” cigarettáról. Wynder tíz év óta foglalkozik ezzel a kérdéssel és sikerrel kecsegtető kísérleteiről most a londoni nemzetközi rákkongresszus alkalmával számol be. Kutatásai során megállapította, hogy a cigaretta okozta rákveszélyt a dohányban jelenlevő izgató vegyi anyagok csökkentésével, az égés hőfokának leszállításával lehet elkerülni. Véleménye szerint a dohány közé minimális mennyiségű, por alakú alumíniumot kell keverni, ami nem csökkenti a dohányzás élvezetét. ellenben lehűti a füstöt. Az alumínium ugyanis katalizátorként hat és lassúbb égést idéz elő. Wynder elképzelései szerint még további három évre ván szükség ahhoz, hogy kikísérletezzék a teljesen ártalmatlan cigarettát és kiküszöböljék a dohányzás okozta tüdőrák veszélyét. Kiosztották az erdészek új egyenruháját Teljesült az erdészek régi vágya: új egyenruhát kaptak. Az olajzöld színű, ízléses egyenruhák háromfajta minőségben készültek. Nyári használatra zsávolyból, télire posztóból, ünnepre pedig kord anyagból. Ezenkívül az erdészek mikádót és körgallért is rendelhetnek. ! Az új egyenruhák sportszabá- súak; a gallér hajtókáján ötágú csillaggal díszített fenyőkoszorú jelzi a szakmát. A teljes felszereléshez zöldszínű, makkos zsinóros gyapjúkalap, zöld ing, barna térdharisnya, jégzokni és zöld nyakkendő is A Tápiószelei Gépállomás körzetében e héten, tehát július 13-ig mind az egyénieknél, mind pedig a termelőszövetkezetekben befejeződik az aratás. S ebben hatalmas érdemei vannak a gépállomás vezetőinek, dolgozóinak. Ben- ke István főmérnökkel járjuk a határt. A helyi Keleti Fény Termelőszövetkezet hatalmas gabonatábláin minden munkafolyamatot géppel végeznek. Két kombájn járja a búzatáblákat: Szabó Ferenc és Vankó Sándor kombájrio- sok köszöntést intenek a gépről, de egy pillanatra sem állnak meg. — Főmérnök elvtárs, elcserélné velük a fizetését? — kérdezzük tréfásan. — Július hónapban nagyon szívesen. — Mennyit keresnek? — Négyezren felül, nyújtott műszakban. Segédvezetőik ennél valamivel kevesebbet. S hogy mit adnak érte? Elég egy pillantást vetni a szépen vágott tarlóra. Zsák, zsák mellett, s a kombájnok hasából egyre újabb tömött zsákok potyognak ki. De jönnek már a zetorosok (fizetésben ők is elérik a kombájnvezetőket) telik a pótkocsi, a motor szinte felnyög a három tonnával terhelt kocsi előtt, de azután simán kikanyarodik a dűlőútra s megy a szövetkezet kombájnszérűjére. Ott azután két cséplőgép végzi a magtisztítást, szállítószalag hordja fel a gabonát a magtárba. A szem tehát fedél alá kerül szinte anélkül, hogy emberi kéz hozzányúlt volna. kötelekkel vontatja le a tábláról a kombájnszalmát oda, ahol a kazalozás történik majd. A kazalozást elevátor végzi: négy lóerős kis Mia-motor meghajtásával. A letisztított tarlón műtrágyaszóró halad: 50 kilogramm pétisót szórnak ki holdjára. Ennek nyomában jár a tarlóhántó eke, majd azt követi a vetőgép. A Keleti Fényben ugyanis mintegy 50 holdon másodvetést végeztek ... Egyébként tökéletes az aratás, betakarítás, tarlóhántás és másodvetés gépesítése. — Az aratással tehát megvolnánk — mondja megköny- nyebbült sóhajjal a főmérnök, s ahogy távolodunk a nagyszerű munka színhelyétől, a beszélgetés a cséplés megszervezésére terelődik. — Tápió- györgyén 9-én megindult egy cséplőgépünk — közli s nem is sejti, hogy a farmosi gazdák már szinte az indulás pillanatában tudomást szereztek erről s útban van a gépállomás felé egy deputáció. No, nem éppen nagyszámú a küldöttség, mindössze "ketten jönnek, az erélyes és tapasztalt Lajkó Károly tanácselnök, valamint Juhász István, a mezőgazdasági felügyelő. Kerékpárjaikat a hűvösre állítják s azután barátságos kézszorítással üdvözlik Benke elvtársat. — Áh, ugye tudta már főmérnök elvtárs, hogy jövünk? — szól nyájasan Lajkó bácsi. — Mi újság Farmoson — érdeklődik a főmérnök. — A jövő hét elején meg akarjuk kezdeni a cséplést! — Együtt a munkacsapatok? — Azok készenlétben vannak, csak jöjjön a gép. Benke elvtárs kissé eltöpreng, majd így felel: — Részünkről támogatjuk a farmosi gazdák kívánságát, de ugyebár belátják az elvtársak, Farmosnak is érdeke, hogy a tarlóhántás se szenvedjen hátrányt. — Hajaj, megy az miná- lunk, ne féltsen bennünket Benke elvtárs. Szinte naponta járjuk a határt s ha kell, szép szóval vagy erélyesen figyelmeztetjük a dolgozó parasztokat erre a fontos munkára. Végzik is szépen, s mi úgy gondoljuk, a jövő héttől már nyugodtan át f lehet állítani a gépállomás | erőgépeit a cséplésre. Hiszen § mint megtudtuk, Györgyén 1 már megindult egy gép... | — Az igaz. De hogyan ha-1 lad Farmoson a gabonabehor-§ dás? .Nem akkor kapkodnak-e | maid, ha már megy a gép? § — Afelől is nyugodt lehet | a gépállomás. Ellenben mi | nyugtalankodunk, mert a ta-1 valyi négy gép helyett csak | hármat kaptunk, ezek közül is | az egyik rossz. / S itt kerül sor arra a bizo- 1 nyos hangosabb beszédre. | amely szinte elkerülhetetlen | ilyen nagyfontosságú ügyek | megtárgyalása közben. Végű’ | aztán kiderül, hogy maguk s | farmosiak mondták le a ne-1 gyedik gépet a tavasszal, de| most nincs meg a tettes. Sebaj, | a főmérnök nem veszíti el tü- § relmét. Némi töprengés és | számítgatás után ezt mondja: | — Adunk maguknak esv | 1230-as nagygépet, de vajon | hová tudják ezt beosztani az | alacsonyíekvésű, zscmbékos | Farmos községben? — A rekettyésbe — felel ha-1 hozás nélkül a tanácselnök; = — És ha eső lesz? — Akkor a másik se dől-1 gozhat. • — De a nehéz gép könnyeb- | ben elül! — Nem ül az el, csak jöj-| jön. Majd benn marad a köz-| ségben és a könnyebb gépeket | küldjük ki a határba. — És hogyan tud bujkálni | majd ez a nagy gép a szül; | udvarokban? — Ahol túlságosan szűk a| hely, oda tűzveszély miatt nem | is raktak kazalokat. Benke elvtárs elmosolyodik. | Hiába, ezek a farmosiak ke-1 meny emberek, mindenre j megtalálják a választ. Végül: tehát megállapodnak: csütörtö-j kön, azaz 17-én, ha nem is há-i rom, de egy-két gép feltétlen: megkezdi a cséplést Farmoson is. Persze nemcsak itt, hanem akkor már valószínűleg a gépállomás körzetébe tartozó mind a hat községben. A kombájnok bugását tehát a hónap közepétől felváltja negy- venegynéhány cséplőgép jó! ismert zümmögése, s a sok száz cséplőmunkás keze nyomán szalmaasztagok, telt hombárok, magtárak és padlások hirdetik: sikerült biztonságba helyezni az 1958-as év termését. Holka Vilmos tartozik. Az erdészek egyenruhájukat kétéves hitelre, hatósági áron vásárolhatják. De a többi munkát is gép végzi ebben a komplex-brigádban. Két traktor halászhálóhoz hasonló, kifeszített drótHétfőn áll a bíróság elé a szőnyi gyermekgyilkos A múlt héten elfogták a szökésben levő 27 esztendős Pente Pált, aki Szőny községben lelketlenül meggyilkolta Pintér Pál tízéves fiúcskát. A holttestet a legelő kútjába dobta, aztán elmenekült. Pente ellen most készült el a vádirat és bűnügyének tárgyalását július 14-én, hétfőn reggel kezdi meg a Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa. Ha a bíróság az ügyészség vádja alapján gyilkosságban mondja ki bűnösnek, Pentét halálra ítélik. A r.épbíróság ítéletével szemben nincs helye fellebbezésnek. ■(Jutni, Színház. (Jredutom—\ a ELŐZETES JELENTES Rövidesen bemutatják filmszínházaink A hamis levél című csehszlovák játékfilmet Gyáros Erzsébet: DÉL ORSZÁGA z útleírások kedvelői minden bizonnyal nagy örömmel veszik majd kezükbe Gyáros Erzsébet könyvét, amely egy távoli világ hozzánk mégis oly közelálló népével ismertet me9 bennünket. „... ott, ahol nemrég még szellemek, sárkányok és varázslók tanyáztak, most szorgos munka folyik és épül a jövő. E törékeny alkatú, látszólag gyermek nép, erős, szilárd jellemű, hős férfiak és asszonyok közössége ..így mutatja be a szerző az ázsiai I kontinens délkeleti csücské- | ben elterülő Vietnami Demok- | ratikus Köztársaságot és igaz- § szívű népét. Hogyan élnek, | laknak, ruházkodnak, mit e színek és hogyan szórakoznak? | Mennyi kérdés, amikor egy | ilyen távoli országra, s népére | gondolunk! S Gyáros Erzsébet | sorra válaszol ezekre a kérdé- | sekre. De elmondja azt is, | amire a képzelet már nem tett ifel kérdést, ám a szemtanú | felfedezte és elhozta nekünk, | hogy jobban megértsük ezt a | tőlünk szokásaiban és életfor- ! májában oly különböző, de ve- ! lünk azonos célokért harcoló | népet. | S míg ismerkedünk az ér- | dekes könyv lapjain a csodá- ! latosan szép tájakkal, az épülő 1 és szépülő városokkal, falvak- I kai, mindenütt újra és újra ■ felbukkan a teremtő ember, aki nemcsak új országot, de egy egészen új világot épít magának. Gyáros Erzsébet könyvének legnagyobb érdeme, hogy nem akarja újra felfedezni ezt az érdekes országot, hanem csupán a szemtanú szemével nézi és vizsgálódik, hogy aztán papírra vesse a látottakat, a vendég számára érdekes benyomásokat. Könyvének kimondatlan célja: bemutatni és megismertetni egy távoli országot és népét — s ezt ügyes tollal, gazdag mesélőkedvvel teszi. Talán éppen ez a közvetlen, szinte mesélő hang az, amely már az első oldalak után közelhozza könyvét az olvasóhoz. iiiiiMiiHimimiiiiimia JURIJ JAKOVLEV alakítja Miskin herceget a Dosztojevszkij Félkegyelműjéből készült szovjet filmben. Pillantás egy napihír mögé ,.Nem járatta gyermekeit rendszeresen iskolába Buzsák Dénes, Nagykőrös, Széchenyi tér 28. szám alatti lakos. A szabálysértési hatóság 200 forintos nőn/' büntetéssel sújtotta.” A lakás : mint a nyomorúság tzigete. A ház új. A friss tetőcserép a délutáni napsütésben vidáman nevet a világba. Az új lakás másutt, másnak, a boldogság kertje. Itt, ezeknek kiégett, csupa gyom parlag. Egy szék, egy hokedli; két öreg ágy és két gyermekketrec... Ezen ülnek, alszanak kilencen. A hét Buzsák-gye- rélc és a két szülő. Még szerencse, hogy a legkisebb kórházban fekszik — ezzel is több hely jut a nyolcnak. És a gyerekek ... Négy fiú, három leány... Az egyik ici, a másik pici. Egy esztendőstől tizennégy évesig... Ha egymás mellé állítanám őket, olyanok lennének, mint a templomi orgona sípjai... De ki tudná összefogni markában a, higanyt? Ki tudná összeszedni és sorbaállítani a Buzsák-gyerekeket? Az anyjuk panaszkodik: — A Sanyi a legrosszabb .. Talán nincs is ki’ minden kereke ... Olykor hetekre is elcsavarog, azt se tudjuk, mi van vele ..} És sorjázza a példákat. Nem kétségbeesetten, nem úgy beszél, mintha nagy tragédiát festene. Nem tördeli a kezét. Majd hogy nem közömbösen ejtegeti a szavakat, közben a krumplihámozó késsel szórakozottan bökdösi az úsztál lapját. A kés hegye alig sérti az asztal kemény fáját. Csak a szavak, ezek a közömbös szartok hasogatják a szivemet. Mert kiderül, hogy nemcsak a kelekótya Sándor, hanem az eszes Feri és Dénes is elkódo- rog hazulról. Az egyik Pestre szökik a Balogh-gyezekekkel, a másik murikéit vállal valahol Szentkirályon, a harmadik utána megy, és a szülök azt sem tudják, hová lettek gyermekeik. Nem tudják, de nem is nagyon törődnek vele. Elképzelhető ez ? Tíz-tízenkét-tizennégyéves gyerekek talpalnak az országúton, utaznak potyautasként a vonaton, lopnak fát az erdőben, koldulnak a mozi előtt. A hét gyerekből a három „korosabb” már megrögzött csavargó — hacsak nem rósz- szapb. Hiába kérdem, faggatom az asszonyt, a férjét (éppen megjött a konzervgyárból): miért van ez így? Csak a vállukat vonogatják, vagy másokat okolnak. — Amióta (és itt néhány nevet sorol fel az asszony) ezek meg azok itt laknak, nem bíróik a fiúkkal... Borzasztó rossz gyerekek ezek a szomszé dók... És a szülők? Egy hónapja, hogy Dénes meg Feri nyakukba vették a világot, és elszegődtek ahhoz a bizonyos szentkirályi gazdához. Ez még nem lenne baj, nem árt a fiataloknak a munka, különösen ha kilenc száj eszik az asztal mellett, a kereső meg csak kettő. De megnézték-e a szülők, hová mentek a gyerekek? Nem. Meggyőződtek-e arról, hogy jól bánnak velük? Még úgy sem. Ferenc még a múlt héten, Dénes pedig három napja megszökött a gazdától, mert ,az istránggal verte őket. Kiszolgáltatták a gyerekeket az utcának, a haszonlesőknek, tálán még a bűnnek is. — Tudnak-e segíteni valamit? — kérdi reménykedve az apa. Azaz, magyarán: no, állam, gyere, segíts! De hát segíthet-e mindenben az állam? Lakást adott, szép lakást. De adhat-e minden Buzsák-gye- rek mellé felügyelőt? Mondom neki: — Hívja már haza azt a Dénes gyereket (éppen a csordával volt), hadd nézzem meg! Esetleg látleletet vetetünk fel a verés nyomairól, és eljárunk a gazda ellen, aki ütleggel és ötven forinttal engedte haza egyhónapi szolgálat után. — Jó, ötre itthon lesz. öt órakor: az apa az udvaron fekszik, a gyereke sehol. Hát talán ezt is az állam vagy egy idegen, segíteni akaró ember csinálja meg helyette? Az idézésre se hederítettek, amit a szabálysértési bíró küldött nekik az iskolai mulasztás ügyében. A bíró távol- létükben rótta ki a kétszáz forint bírságot. Igaz, teljesen feleslegesen gyártotta az aktákat, küldte ki a fizetési meghagyást. Buzsákékon nem kétszáz, de két forintot sem lehet behajtani. És ha lehetne is, ugyan kinek lenne szíve elvonni a hét gyerek elől az amúgy is szűkös falatokra elegendő pénzt? Mert Buzsák Dénes fizetése és a hét gyerek után járó családi pótlék összesen nem sok. De ha még ez az 1500—2000 forint mind az asztalra kerülne! Ha bútor vagy villanyfény jutna a megtakarított, összelku- porgatott forintokból! A konyhaikredencen, mint kézzel fogható anakronizmus, mint a tizenkilencedik század névjegye, kormos petróleumlámpa búsul. A villany ugyan benne feszül a mennyezetről fityegő drótban, de a drót végén nincs izzó, az előszobában nincsen villanyóra. — Kétszáz forintot kémek érte — panaszolja az asszony. — Hát miből? ö ne tudná, hogy miből? Az egész városban tudják! Hát például abból, amit a férje italra költ! Nem merem megkérdezni a szőkefürtös kislányt, a hatodik gyereket, szereti-e a csokoládét? Hátha azt kérdi visz- sza: mi az? A gyerekek ruhája, élelme, a villany, a becsület — sók minden lecsúszott már Buzsák Dénes torkán. Mi mindenre képes egy korty italért ez az ember, akinek hét gyönyörű gyermeke van! Egy deci pálinkáért — nem nyári kánikulában — beleug- rott egy hordó hideg vízbe. A gyerekekért még az ujját se dugná belé. Nagykőrös örep tanító bácsija meséli, hogy Buzsák Dénes a maga korában nem volt különb, mint fiai. ő is kerülte az iskolát, ő is csavargóit. Hát ez a sor végeláthatatlan lesz? Hát a harmadik Buzsák- nemzetség is az iskolát kerüli majd. és az a pedagógus, aki ma Dénest, Ferit és a többit tanítja, tehetetlenül, széttárt karral jegyzi meg húsz év múlva: — Az apjuk is ilyen volt gyerekkorában! Unokák, dédunokák, ükunokák során át így lesz-e? Beteljesedik-e az írás szava: „Megbüntetem az apák vétkét a gyermekekben?...” Az apák vétkét az apákon kell megtorolni! És nem Buzsák Dénes a» egyetlen. Ebben az iskolaévben összesen 110 körösi lakost bírságoltak meg, mert gyermekük kerülte az iskolát. Száztíz szomorúságra, bűnre ítélt zsenge élet... Iskolakerüléssel kezdődik, csavargással folytatódik, azután jön a kerékpárlopás, és végül... Nem. ne gondoljuk végig! Inkább azon töprengjünk, mit tehetünk a Buzsák-gyere- kek és a többi — ma még iskolakerülő, később esetleg bűnöző — gyermekért... Ebben az esetben az iszákos- ságból fakad minden baj. Kavarognak bennem a gondolatók: az üzem ez asszonynak fizesse ki a férj bérét... vegyék a gyermekeket állami gondozásba ... lépjen közbe a családvédelmi bizottság... csukják le Buzsák Dénest. aki lop — gyermekei elöl lopja italba a keresetét... vigyék elvonókúrára... Keresem a megoldási, a feleletet a- nagy kérdésre — de egymagámban nem találom. Egymagában az üzem, az iskola, a tanács, a rendőrség sem lelheti meg a választ. Valamikor, -még nem is olyan régen, ember embernek farkasa volt. Az új társadalom azonban más. összefogással új városók épülnek nálunk, új városók és új világ. Hát ebben az új világban ne tudnánk közös erővel megváltoztatni hét gyermek vagy 110 fiatal lefele vezető életútját? Garami László
