Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-05 / 157. szám

MEGY k/tlrlap 1958. JÚLIUS 5. SZOMBAT Műveket, és ne fércműveket! A minap egyik ceglédi is­merősömmel beszélgettem. Ismerősöm büszke lokálpat­rióta; szereti városát és szem­mel tartja, nyomon követi fejlődését. Emlékeztet azokra az anyákra, akik nagy album­ban gyűjtik össze gyermekük fényképeit, hajfürtjeit, növe­kedési adatait a csecsemőkor­tól az érettségiig. Ismerősöm így gyűjtögeti szívében és eszében azt, ho­gyan városiasodik Cegléd, hogyan népesedik a gimná­zium, hogyan szaporodnak az emeletes házak. Azzal is ő büszkélkedett, hogy ebben az évben, ja­nuártól június végéig vagy harminc színházi előadást láthatott a város közönsége. Mint a hivatalos statisztiká­ból megtudtam, nem harminc, de 27 színházi előadás volt az első félévben Cegléden, és a 27 előadást összesen 13 079 ember nézte végig, azaz elő­adásonként átlag 485 néző for­dult meg a városi művelődési ház színháztermében. Szép számok ezek. Különö­sen, ha tudjuk, hogy nem akármilyen társulatok — nem összeverődött együttesek, gyenge műkedvelők vagy ri- pacsok — szerepelnek a ceg­lédiek előtt, hanem a Déryné Színház, a szolnoki vagy kecs­keméti tájszínház, a Pest me­gyei Petőfi Színpad, az Orszá­gos Kamaraszínház hivatásos és hivatott művészei. Mégis, e szép számok mö­gött sivár és elszomorító va­lóság búvik meg. Nézzük a statisztikát: A 27 színházi előadásból ki­lenc esztrád vagy esztrádjel­legű „vegyesfelvágott” jutott a ceglédieknek; hét operett- előadást kaptak; ugyancsak hét vígjátékot, zenés vígjáté­kot, illetőleg bohózatot; az­után egy-egy népszínművet, gyermekszíndarabot, drámát és operát. Nézem a címeket: i „Dobpárbaj”, „így fest Pest”, 5,Feleség kis hibával”, „Fér­cek papucsban”, „Elveszem a feleségem”, „Modern táncre- vű”, „Nem boszorkányság”, „Tapsolj nekünk”... Már a címek is!... Megnézem a kimutatás kel­tezését. Nem, nem tévedtem .:. Nem 1928, nem is 1938, hanem 1958 áll a dátum helyén. Csak éppen a hírhedt „Gó­lyaszanatórium” hiányzik, hogy teljes legyen a galéria. Lehetetlen nem észrevenni, hogyan szivárognak be a Ceg­léden szerepelt színházak mű­sorpolitikájába a francia, úgynevezett háromszög-bohó­zatokat helyettesítő — bizo­nyára „szocialista” szacharin­nal „ízesített” — családi víg­játékok; az igazi mélységeket feltáró, a mai családi élet örö- meit-gondjait bemutató, út­kereső és utat mutató dara­bok teljes kiszorítása árán. A világért sem emelnék szót az operett, a könnyű mű­faj, az egészséges humor el­len. A ceglédiek nemcsak Ró­meó és Julia tragikus sorsára kíváncsiak, de fel is akarnak üdülni, szeretnek jóízűt ka­cagni és szívesen dobolják együtt a ritmust valami jó dzsessz-zenekarral. De humor és humor között is különbséget kell tennünk, és főleg az arányokra keV nagyon vigyáznunk. Nem dekázni akarok én, hogy ennyi meg ennyi dráma — közte ennyi a termelőszö­vetkezetekről, ennyi meg a munkásosztályról —, ennyi mai darab és ennyi meg ennyi klasszikus... Az efféle dekáz- gatás az egyik véglet, a má­sik pedig az, amit a Ceglédre — és máshová is — kiutazó együttesek, színházak művé­szeti vezetői művelnek. Már hallom előre a véde­kezést : „Hja, kérem, adnánk mi jobbat is, művészibbet is, de a keret... Nekünk teljesíte­nünk kell pénzügyi tervein­ket, hisz tervgazdálkodásban élünk, és a közönség nem jön be „komoly” darabra :.. Bizonyára ugyanezzel érvel­itek » művelődé« házak veze­Az óbudai Harisnyagyár a| választék növeléséért meg- \ kezdte az úgynevezett agilon-f harisnya gyártását, amely a| krepp-nylonhoz hasonlít, de 1 annál szebb, vékonyabb. Ezen | nem pattan meg és nem sza-| lad le olyan könnyen a szem,! mint a nylonharisnyákon, a 1 nőknek tehát nem okoz majd | olyan sok bosszúságot. A múlt| hónapban már átadták a ke | reskedelemnek , az első kl- | sebb agilonharisnya-mennyl-§ séget, az év hátralevő részű-1 ben azonban nagyobb tételek- 1 ben kerül majd forgalomba éri a kényelmes viselet. | Gondosabban Ml csomagolni 1 a postán küldött hanglemezeket | Az utóbbi időben tömege-1 sen adnak fel a postán kül-| földre hanglemezeket. A cso-1 magolás azonban nem kielé-1 gítő, s emiatt a lemezek gyak-§ ran összetörve érkeznek a cím- | zetthez. A posta kéri a fel-! adókat, hogy a hanglemezek | csomagolásához fagyapotot, | hullámlemezt, gyapotot vagy 1 más puha, illetve rugalmas | anyagot használjanak, amely f teljesen kitölti a lemezek és| a tartály közötti részt. Erre| a célra újságpapír nem alkal- 1 más. Hiányos csomagolás vagy | „törékeny” jelzés nélkül fel-1 adott lemezekért sem a ma-| gyár posta, sem a külföldi | postaigazgatóságok nem fi- | zetnek kártérítést. tői, köztük a ceglédi művelő­dési ház vezetője is. De kedves színházigazgatók, kedves művelődési ház veze­tők! Itt ez a ceglédi statisztika, amely minden szónál szebben beszél... És azt mondja, hogy: a Romeo és Júliának 427 láto­gatója volt, a Traviátának 580 nézője; ugyanakkor a Férjek papucsban című „remekmű“ közönségsikere mindössze 102 néző volt, a „Nem boszorkány- ság“-ot 342 ember nézte csak meg, a zenés vígjátékok láto­gatottsága átlag 488, a vígjá­tékoké pedig mindössze 337 fő, az esztrádműsoroké pedig 477 néző. Hát hol itt a közönségsiker? És méginkább: hol itt a kul­túrpolitika? Évtizedes, évszázados hiá­nyokat kell pótolniok ezeknek a színházaknak, meg kellene ismertetniök a vidéket mind­azzal, amit a kapitalizmusban nem ismerhettek meg a szín- művészetből —• Shakespeare- tól Molieren át Bertolt Brecht- ig — és természetesen el kel­lene vinniök a jelenkor hazai és külföldi szerzőinek mű­veit is Ceglédre, Vácra, Nagy­kőrösre, mindenüvé, ahová csak eljuthatnak. Műveket írok itt, és nem fércműveket! A statisztika ;s a7± mu­tatja, a budapesti színházak látogatottsága is bizonyítja (lásd Kurázsi mama, Optimis­ta tragédia, Pygmalion^ stb.), hogy a jó darabok igenis meg­hozzák mind az erkölcsi, mind az anyagi sikert. A „Férjek papucsban“ viszont mindössze 102 nézőt érdekel, és ha meg­kérdeznénk a 102 nézőt, nem kétséges, hogy visszakérnék a beléptidíjat. Csodálatos, hogy a Népmű­velési Minisztérium színházi főosztályán nem veszik észre a kispolgári giccs ilyen áradás- szerű behatolását! Csodálatos, hogy jóváhagy­ják a színházak és együttesek ilyen — még silánynak sem mondható, annál is rosszabb — műsorprogramját. És ami még csodálatosabb: miért engedi be Cegléd — és más — város tanácsa, népmű­velési felügyelője, művelődési otthonának igazgatója az efféle szemetet a város színházter­mébe? Tudom, a tanács vezetőinek, a művelődési felügyelőknek nem tetszik ez a műsorpoliti- ka. Panaszkodnak ellene, mél­tatlankodnak — joggal. De mi­ért csak panaszkodnak, miért csak méltatlankodnak, és mi­ért nem tesznek is valamit? Jogukban és módjukban áll, hogy cselekedjenek. , A tanács vb, a művelődési ház igazgatója kijelentheti: ezt pedig nem engedem át a küszöbön! És ezzel a nem-mel mennyi pénzt megtakarítanának az ál­lamnak, hiszen ezek az előadá­sok ráfizetésesek! Megérné az anyagi áldozatot, ha valóban műveltséget vinnének az utazó színházak a vidék életébe. De csak azért kiszórni a nehéz ez­reseket az ablakon, csak azért iiiiiiiiMiiiiimiiiiimHiimimuiiiimmiimmiiiHiimiinuiiiiiiiimmMimtiHnimHiimnimmmmiimiiiMiiimmiiiiiiuiiiiiiiiimiimmiHinmiiimiMiiiHiminiiminmiwiiiimmmniimunHimnii fizetni a rezsit, az útiköltséget és a művészek gázsiját, hogy az ízlést rombolják — enyhén szólva is vétek! Ugyan milyen példát mutat a ceglédi művelődési ház — amelynek más téren bevezetett számtalan, jó, hasznos kezde­ményezéséről már hírt adtunk — színházi műsorpolitikájával az öntevékeny színjátszó együtteseknek, és a kisebb kult ú r o t thon oknak ? Csoda-e, hogy özönével játsszák a Sárga csiliót és a többi elkoptatott népszínművet, valamint a pol­gári idők giccseit?! Papírra kívánkozik mind­ez és sürgős orvoslásra vár, mert a helyzet nem javul, ha­nem éppen romlik . Amíg az első negyedévben Cegléd lát­hatott egy Romeo és Júliát, egy Romantikus asszonyt, és egy Traviátát, addig a máso­dik negyedévben teljesen ki­szorult a művelődési ház színiterméből az igazi művé­szet, egyetlenegy olyan pro­dukciót sem mutattak be a kö­zönségnek. amelyiket joggal műnek nevezhetnénk. És a harmadik negyedévet, július 7-én a „Táncoló ritmu- sok”-kal kezdik..; Móricz Zsigmond 1919-ben ezeket írta az „Uj közönség“ című riportjában a proletár­közönségről: „Ezt áhítattal le­het megközelíteni, ennek lehet értelmes szót mondani: ez me­nedéke a művészet igazságá­nak. Ez nem a kultúrába be- lecsömörlött habitüé, ennek nem kell rossz szagú iparművé­szet: ez ember, ez él, ez igaz­ságítélő lélek." Szomorú és felháborító, hogy majd negyven év után sem is­merik fel ezt az igazságot a Ceglédre látogató együttesek művészeti vezetői! Mindezeket fontolóra véve, kedves ceglédi ismerősöm, most már csak azt tanácsolha­tom, hogy ne sorolja be a vá­ros fejlődését, szépítését bizo­nyító adatok közé az első félév színházi előadásait, vagy csak hármat őrizzen meg emlékeze­tében, a többit legjobb lesz el­felejtenie. Garami László Kevesebb bosszúság a nőknek: § Készül az újfajta harisnya) Cfcibn, Színház, Qrödalmu ­A kezdet biztató i ff--- ^ Az autó erkölcsi hatása | Harry Truman, az Egyesült | Államok volt elnöke megje- \ lent a detroiti autókiállítás § megnyitásán. Az újságírók | megkérték, mondjon valamit | a gépkocsik hatásáról az ame- | rlkai életre. Truman így nyi- \ latkozott: ' — Az autóknak óriási hatá-1 suk van az Egyesült Államoki erkölcsi életére. Nekik kő- \ szönhető, hogy a lólopás csak- \ nem teljesen kiment a divat- \ bál.. i | Századik előadását tartották a múlt héten Németh László Galilei című drámájának a Katona József Színházban, amely-ben Margittal Ági is játszik, aki az idén kapott diplomát a Színművészeti Fő­iskolán. De a Tojás, Az ember tragédiája, az Egy éjszaka színlapjain is olvashattuk ne­vét, amely után még ott állt: f. h., főiskolai hallgató. Leg­közelebb pedig Keleti Márton készülő filmjében, a Don Juan utolsó éjszakájában is láthat­juk majd. Mindezek azt mu­tatják, Margittal Ági a leg­fiatalabb' színésznemzedéík te­hetséges tagja. Most, a diplomaosztás után, ha terveit időrendi sorrendben mondjuk el, először az eskü­vőjére készül. Vőlegénye Fülöp Zsigmond, akivel szintén ta­lálkoztunk már a színpadon. A Koldusoperában együtt ját­szottak, s Fülöp most a ké­szülő Édes Anna című film­ben kapott főszerepet. — Később a Nemzeti Szín­ház siófoki nyaralójában töl­tünk néhány hetet. Azután már közel lesz az első társu­lati ülés időpontja Pécsett, a Nemzeti Színházban, ahová szerződtünk — mesélték. — örömmel megyünk vi­dékre, mert tanulni akarunk — mondja kettőjük nevében Margittai Ági. — Nagyon sokat szeretnénk játszani, s minél többször színpadon lenni — így Fülöp Zsigmond. S valóban, erre a vidéki színházakban nyílik a legna­gyobb lehetőség a fiatalok számára, ahol ma már kitűnő művészek keze alatt fejlőd­hetnek. — Éppen úgy szeretnék mo­dern darabokban fellépni, mint a klasszikusokban. Jó lenn* sokszor együtt játszani — né» vőlegényére Margittai Ági. Fülöp Zsigmond a maga ré­sziéről még hozzáteszi: — Ruy Bias ... Romeo... a Tojás Magis-jának eljátszá­sára vágyom. Remélj ük terveik hamarosan valósággá válnak. (b. k.) iiHiiimiiiiimmiiiiiiimimmiiitiüinif Kőszegi Imre : A PESTI LÁNY A 2 ifjúság körében minden \ /j bizonnyal nagy érdeklő- \ désre tart majd számot Kő- j szegi Imre új regénye. Mint I már a címéből is kitűnik, egy \ pesti lány életén keresztül l mutatja be a diákkor felejt- \ hetetlen szép élményeit, a fia- j talok mozgalmas és változatos [életét. Külön érdekessége a [ regénynek, hogy főhősét, a ti- [ pikusan pesti lányt vidékre \ viszi, s ezzel számos érdek- j feszítő bonyodalom alap- \ konfliktusát teremti meg. I A regény elején egy igazi, Nagy sikere van az ünnepi könyvhétre megjelent új könyveknek Túrán. A földművesszövetkezet kultürcikk boltjában Dolányiné, a bolt vezetője a most érkezett könyvekből készít ünnepi kirakatot 1. A sírva hencegő — Képzeld, milyen szörnyű gyerek ez Ez Andris! — Ne mondd, hisz mindig olyan aranyos kisfiú volt. — Te csak azt hi­szed. Annyi mérgem van vele. t— Dehát miért? — Állandóan olvas! Hajnalban már ég a villany és bújja a könyvet, lefekvéskor úgy veszem ki a ke­zéből. Borzasztó! — Pedig csak most volt első osztályos, — igaz? — Annál rosszabb. Mi lesz később? — örülj néki, hogy ilyen fiad van. En irigyellek. Bár az enyém szeretné a könyveiket. — Miért, a te fiad nem olvas?! Érde­kes ... Pedig már ne­gyedikes. Érdekes... MOZAIK A CSALÁDI ÉLETBŐL No, de azért ne bú­sulj, majd csak meg­okosodik a te fiad is. 2. \ gyermeknevelés módszeréről Anya: Gyuri, mondd el a verset, amit majd az ünnepélyen sza­valsz. Gyuri: Nem mon­dom. Anya: Miért nem? Úgy szeretném. Gyuri: Most nincs kedvem. Anya: Jó, kisfiam, majd később. Milyen játékot vigyünk a ki- rándidásra ? Gyuri oda sem fi­gyel. Anya: Nem hallod, mit kérdeztem? Gyuri: Vödröt, la­pátot, meséskönyvet. Anya: Gyurikám, csillagom, mondd el a verset! Gyuri: Nem mon­dom. Anya: Hány nemet mondasz még ma ? Nem gondolod, hogy kicsit sok lesz a szem­telenségből? Most már ha mondod sem hallgatom meg! Az apa közbeszól: Gyere ide kisfiam, súgd a fülembe, majd én meghallgatlak. Én nem vagyok ám olyan, mikt az anyád!! Gyuri: Hogyan gon­dolod? Anyu háta mögött. Nem mon­dom! 3. Érti a bírálat lényegét • A kisebbik gyerek biciklizni tanult. A nagyobb oktatta: — Nézd Zolti, tedd | ide az egyik, oda a § másik lábad. Ügy! | — De fogjál! —i Foglak — ígéri! Andris, közben majd I megszakad, hisz test-í vére súlya majdnem | eléri az övét. — Zolti, most § nyomd meg a jobb | lábaddal a pedált és 1 indulj. — Jó. De leesek! | — Dehogyis. Csak 1 menj bátran. Zolti elindul. And- 1 ris mögötte. KéJ-há-\ rom lépés után Zolti I kezével, lábával el-1 engedi a biciklit —1 és leesik. Nagyon 1 mérges. Eszébe sem § jut, hogy ő a hibás. 1 Szüntelen csak. azt § nyafogja: — Látod Andris, 1 mondtam, hogy ügyet-1 len vagy, pedig te 1 vagy a nagyobb. Na-1 gyón ügyetlen. Veled 1 nem is tanulok soha többet. — s. á. — hamisítatlan pesti fruska ér­kezik nyaralni a kicsiny vi­déki városba. Csinos és ele­gáns, bátor fellépésű, éles nyelvű és hetyke járású, sok mozit és színházat látott, nagyszerűen táncoló pesti ■ fruska. Csakhamar körülötte forog a kisvárosi gimnázium valamennyi diákja, ő azonban nagy fölénnyel csak ugratja őket és sorra mindegyiknek kiadja az útját, mondván, hogy neki egy vidéki fiú — smafu. Ez a bosszantó já­ték megy is egy darabig, ám egy nap aztán a vidéki fiúk és leányok összefognak, hogy megmutassák, ők is tudnak valamit. Az író, aki maga is vidéken végezte iskolai tanulmányait, a vidéki fiúk pártjára áll. De azért nagy emberséggel védi a pesti lányokat is, elsősorban a rosszindulatú vidéki plety- kázókkal szemben, akik eleve mindent bűnösnek tartanak, ami a nagyvárosból jön. A regénynek van néhány igen jól sikerült alakja, első­sorban a Langán-ikrek, Kvo- csik Jóska és ,Tatai tanár. Kár, hogy éppen a regény fő­hőse, Kuthy Éva alakja gyen­gébben sikerült. Ez akaratla­nul is rontja a könyv értékét, amit pedig még csak fokoz az, hogy az író túlontúl sok prob­lémára keresi egyszerre a fe­leletet, s ez bizony nem min­den alkalommal sikerül neki. Annál is inkább, mert egy meglehetősen nehéz időszak — 1953 — ábrázolásába építi bele regénye cselekvését. Ám hibái ellenére is hasz­nos és kellemes meglepetés Kőszegi Imre új regénye, amely a Móra Ferenc Kiadó gondozásában jelent meg az idei könyvhéten. (uimimiiifmmmMmHHHiiiiiHiniiHiim ELŐZETES JELENTÉS Ü 5 jjföi'. Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Rendkívüli nyár című színes szovjet filmet

Next

/
Thumbnails
Contents