Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-05 / 157. szám

1958. JÜLIUS 5. SZOMBAT etfn MEGY i’/Crrlan 3 A MALNA HAZÁJÁBAN Több diesel- és vilkujnmdony, új pályaudvarok, gyorsabb és kényelmesebb közlekedés Elkészült a közlekedés fejlesztésének hároméves terve KÉMHISmiÁK Kismarosról naponta több vagonnal indítanak útnak eb­ből az ízletes gyümölcsből. (Foto: Cserny Gábori Közlekedésünk megjavítása és korszerűsítése érdekében a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium kidolgozta közle­kedésfejlesztésünk hároméves tervét. A terv szerint a MÁV már nem rendel több gőz- mozdonyt, s a jövő évtől kezd­ve csak diesel- és elektromos mozdonyokat vásárol. 1960-ig 152 modern, kü­lönböző nagyságú diesel­mozdonyt, 33 diesel mo­torkocsit és 11 darab vil­lamosmozdony t állítanak forgalomba. A dieselesítés során az elavult gőzmozdonyokat fokozatosan kicserélik, a hároméves terv végéig pedig néhány vonalon teljesen meg is szüntetik a gőzvontatást. így például a Balaton körül csak diesel- vonatok közlekednek majd. Nagy gondot fordítanak a hároméves terv során a vasúti pályák korszerűsítésére is. A tekintély alapja A közelmúltban, amikor az Örkényi Általános Iskola nyol­cadikosainak ballagása volt, a pedagógusok és a végzett nö­vendékek testületileg keres­ték fel a pártszervezet ve­zetőségét és hálájuk jeléül a sok segítségért, virággal köszöntötték az elvtársakat. De nemcsak a politikai s más társadalmi rendez­vényeken való nagy számú részvétel mutatja a párt iránti rokonszenvet, bizalmat. Nincs tán olyan nap, hogy dolgozó parasztok vagy más, egyszerű emberek ne keresnék fel a ve­zetőség valamelyik tagját, ne kérnék ki véleményét, taná­csát, nem egyszer segítségét ügyes-bajos dolgaik elintézé­séhez. És nincs talán egyetlen a pártálettől független olyan esemény vagy megmozdulás sem, amelyen a párttitkár vagy valamelyik vezetőségi tag jelen ne volna. Ezek a kapcsolatok bármily becsesek, önmagukban még nem volnának elégségesek ah­hoz, hogy a pártszervezet elismert vezetője legyen a község politikai éle­tének. Hogy mégis az, azt első­sorban gyakorlati munkájával, mindennapi tetteivel érdemelte ki. Ennek érzékeltetésére csu­pán néhány példát említünk meg: Pár héttel ezelőtt nW'ényvé- dőszereket kapott a helyi földművesszövetkezst. Mint­hogy a szállítmánnyal számla nem érkezett, az eladók nem tudtak hozzákezdeni az áru­sításhoz. Ekkor a gazdák a pártszervezethez fordultak és kérték segítségét. A párt köz­belépésére az illetékesek rö­vid másfél óra alatt elhárítot­ták a bürokratikus akadályo­kat, a földművesszövetkezst megkezdhette a halasztást nem tűrő árusítást. Az általános iskola nyolca, dák osztályából (s általában más iskoláikból) kikerült fia- . talok pályaválasztása, elhe­lyezkedése sok gondot okoz a szülőiknek és a tanulóknak egyaránt. Az Örkényi elvtár­sak. ezt a problémát ismerve, már jó előre foglalkoztak meg. oldásával. Megbeszélve az ér­dekeltekkel, lehetővé tették, hogy 25 fiatal a helyi Arany­kalász Termelőszövetkezetben Önálló kertészeti csoportban dolgozhasson és a csőport tagjai két év múlva sífekkép- zett kertészekként vizsgázhas­sanak le. Nem véletlen, hogy ez a törődés hálás viszonzásra talált a fiatalok körében. A most végzett nyolcadikosoknak mintegy 70 százaléka kérte fel vételét a KISZ-be. A pártszervezet figyelmét nem kerüli el a családokhoz kihelyezett, állami gondozás­ban levő gyermekek sorsa sem. .Az elvtársak nemrégiben arról értesültek, hogy egyik másik családban nem megfele­lő módon bánnak a gondozá­sukra bízott gyermekekkel, ezért felhívták erre a körül­ményre a nőbizottság, vala­mint a Vöröskereszt figyelmét. Mindkét szerv készségesen vál­lalta, hogy a lövőiben rend­szeresen meglátogatják a gon­dozottakat nevelő családoka* s elejét veszik annak, hogy a legcsekélyebb visszaélés tör­ténhessék a gyermekekkel Az elért sikerek lényegében két tényezőnek köszönhetők. Az egyik az, hogy a pártszer­vezet tervszerűen, jó irányítás mellett dolgozik s ez az elv­társak többségének fegyelme­zett, sokrétű munkájában je­lentkezik. A másik tényező az, hogy az Örkényi kom­munisták nem általánosság­ban politizálnak s nemcsak szavakban azonosítják magu­kat a párt politikájával, ha­nem úgy, hogy tevékenységük tengelyébe a község ügyeinek előbbrevitelét állítják. S mert feladataikat a pártonkfvüli tö­megekkel együtt akarják meg­oldani, az Örkényi kommunis­tákat a párt és a kormány programjával szimpatizáló, kezdeményező és tettxekész emberek gyűrűje veszi körül. A. E. Az elavult alépítményeket hegesztett eljárással „za­katolásmentes" pályákra építik át. Több új pályaudvart és új tí­pusú személykocsit helyeznek forgalomba. Rövidesen elké­szül a győri vasútállomás, a debreceni pályaudvar építé­sét pedig tovább folytatják. A három év alatt több mint 350 négytengelyes személyko­csit helyez üzembe a MÁV. Bővül a nemzetközi forga­lomra használt kocsipark -is, s tíz új étkezőkocsit helyeznek forgalomba. 1957-hez viszonyítva a sze­mélyforgalom 12—13 szá­zalékkal, a teherforgalom pedig 15—16 százalékkal növekszik majd a terv­időszakban, A fokozottabb követelmények miatt több mint négyezer te­hergépkocsit helyeznek üzem­be, s így a teherárutk egy ré­szét — főleg a romlandó zöld­ség- és gyümölcsféleségeket — autón szállítják majd. A sze­mélyszállítás megkönnyítésére 1960-ig 860 új, modern Ika- rus-autóbuszt és 150 darab pótkocsit helyeznek üzembe. A magánszemélyek is több személykocsit vásárolhatnak: külkereskedelmünk a tervek szerint 2500—3000 gépkocsit hoz be évenként. Több száz millió forintot irányoztak elő a közúti hálózat korszerűsítésére. A hároméves terv során készül el a Hatvan—Salgótarján és a Budapest—Tatabánya közötti betonút. 1960 végéig 1000 kilo­méter hosszúságban építenek pormentes útburkolatot. Ezen­kívül 32 kilométernyi új ösz-| szekötő és bekötőút készül. , | A közlekedés korszerűsítésé-1 vei egyidejűleg a közlekedési | eszközöket gyártó és javító f vállalatokat is korszerűsítik. | Többek között például 80 millió forintos beruhá- | zással Közép-Európa egyik | legmodernebb diesei-javí- 1 tóműhelyét építik fel a 1 Kőbányai úton. Jelentékenyen bővül a MÁV | Dunakeszi Járműjavító is, | ahol új, 120x120 méter alapte- | rületű, háromemeletes gyárat § építenek. __________ s. p. | J avult a gépkocsi-alkatrész ellátás | Vállalatok és magánosok | régóta panaszolják, hogy a | gépkocsikhoz nem lehet alkat-1 részeket kapni. Az Autófenn-1 tartási Igazgatóság és az| AUTOKER tájékoztatása sze-§ rint most már lényegesen ja- | vult a belföldi alkatrész-ellá-1 tás. A kereskedelmi szervek 1 a külföldi kocsik megrendelő-1 sekor a gépkocsi árának 101 százalékáért alkatrészeket is 1 rendelnek. Esetenként azon-1 ban előfordul, hogy a gép-§ kocsik megérkeznek, de az al-| katrészelc csak jóval később. | A régen nehezen kúpkerék, tengelyek, henger­fej ma már nem hiánycikk. A napokban nagyobb meny- nyiségű karosszéria is érkezik külföldről. A „kifutott”, öreg gépkocsik alkatrészeinek pót­lására pedig a cinkotai autó­alkatrészgyár rendezkedett b» Bedford, úr, a prágai angol nagykövetség má­sodtitkára jól ki­használta autó­ját. Még a cso­magtartójába is jutott utas, egy Machecek nevű csehszlovák ál­lampolgár, aki­nek átszökteté- sét Nyugat-Né- metországba 40 000 koronáért vállal­ta el a derék dip­lomata. Aztán az is kiderült, hogy a nem éppen „po­tyautas” hosszabb idő óta fontos ka­tonai jellegű ér­tesülésekkel lát­ta el Bedford urat. Annak ide­jén Ígéretet tett a kémnek, hogy veszély esetén át­szökteti a hatá­ron és amikor ez a helyzet bekö­vetkezett, kihasz­nálta saját hír­szerzőjének szo­rult helyzetét, csak pénzért volt hajlandó átcsem­pészni őt. A ha­táron minden ki­derült: a diplo­mata felesége el­ismerte 10 000 ko­róna előleg átvé- telét, és bizonyá­ra önkritikakép­pen a pénzt az or­szágúira dobta. A prágai brit ügy­vivő sajnálkozá­sát fejezte ki a csehszlovák kül­ügyminisztérium­ban a másodtit­kár „megenged­hetetlen eljárása” miatt. Eddig a történet. Vajon mire gondolt az ügyvivő, ami­kor megengedhe­tetlen eljárásról beszélt? Talán arra, hogy „meg­engedhetetlen do­log” elismerni a határőrök előtt egy ilyen ügyet? Vagy nem sza­bad így bánni a pénzzel? Esetleg arra, hogy nem il­lik csomagtartó­ba gyömöszölni egy kémet? Mind­ez persze rej­tély. De egy biz­tos: kémvilágban az ügyetlenség „megengedhetet­len”. * Allan Dulles úr, az Egyesült Ál­lamok kémszol­IllilllllllllllllllllllillllllllllllllllllIIIIIlllltl gálatának veze­tője nyilván az emberi ügyetlen­séget akarja ki­küszöbölni, ami­kor nemrég kije­lentette, hogy nemsokára „kém­gépekkel” pótol­ják az emberi ké­meket. Zseniális dolog az automa­tizálás! Igaz, a gépek kiszorítják az embert. A kém­gép még a ■ jövő masinája, de szó ami szó, ha az em­ber átgondolja, hogy mennyi amerikai kémte­vékenység jut a Föld sokat-pró- bált minden négy­zetkilométerére, az a gyanú támad, hogy legalábbis félautomatával kellett csinálniok eddig is. A gépek persze megbízha­tóbbak, mint az ember, de a mű­szaki hiba lehet- tősége még a kémgépeknél sincs kizárva. És az­tán, épp úgy, mint az emberi­kémeknél, követ­kezik a „rövid­zárlat”. .. Szántó Miklós Megjelent az igazságügymínlszter rendelete a hagyatéki eljárásról A Népköztársaság Elnöki Tanácsának februárban meg- iiiHmimitmiinniiiiimniiHiiiHimuiiimmiiiMiiiHiíjmiiiwniiiiiiinimiiiitmiiiiMiiiiiiMHimiiMmimiHummiiiiMimiiimniiia jelent 5. számú törvényerejű | rendelete a hagyaték leltározá- 1 sának feladatát a tanácsi szer- ! vekre ruházza. A hagyatékot | ez idő szerint a közjegyzők lel- § tározzák, viszont a leltározás- ! ra vonatkozó rendelkezéseket | nem lehet alkalmazni a taná- ! esi szervek eljárására. Ezért I szükséges volt a leltározással | kapcsolatos feladatokat vilá- I gosan és részletesen újiból | szabályozni, hogy ha majd a | tanácsi szervek ezt a feladatot | ténylegesen is átveszik, mun- ! kájukat ebben a vonatkozás- I ban is hibátlanul láthassák el. 3 A korábbi hagyatéki eljárás egyéb rendelkezései az idő* közben hatályba lépett újabb jogszabályok folytán elavul­tak, illetőleg megváltoztak» Szükségessé vált a hagyatéki eljárás teljesen új szabályozá­sa, amely mindezeket a módo­sításokat, mind pedig á lél tá­rozással kapcsolatos rendelke­zéseket magában foglalja. Az Igazságügyminiszter a hagya­téki eljárást — a kapott fel­hatalmazás alapján — rende­letben szabályozta, amely a Magyar Közlöny pénteki szá­mában jelent meg. Az igazság- ilgyminiszteri rendelet értel­mében a leltározás feladatát a tanácsi szervek 1958. szep­tember 1. napjával veszik át. irigy ember topog türelmet- J-J lenül az út szélén s ösz- szehúzott szemmel, aggódva kémleli az út szűrke szalagját. Egyszerre felélénkül, középre szalad és izgatottan integet mind a két kezével... Megszökött kép ez a megyei mentők számára, akiket a nap minden szakában ÍQV várnak az országúton, utcasarkokon, hogy láttukra megkönnyeb­bülten sóhajtsanak fel az aggó­dó hozzátartozók: végre, jön­nek a mentők. Kerek 36 órát töltöttem a budafoki IX-es mentőállomá­son, hogy pontos és hű ké­pet adhassak arról a nehéz, de nagyon szép munkáról, amelyet az állomás végez nagy kiterjedésű körzetében. Mert hozzájuk tartozik a budai já­rás s a balatoni műút, amely különösen szombat-vasárnap szállítja az áldozatokat. Egy­befolyik itt a nappal és az éjszaka, legfeljebb annyi a különbség, hogy nappal in­kább balesetek vannak, míg éjjel a kisbabák érkeznek. Ta­lán tudják, hogy érkezésükkor még nem elég „szalonképe­sek”. Dr. •Nagy Zoltánnal együtt kezdtük a napot, mikor az el­ső jelentés érkezett: A Kábel- és Műanyaggyárban egy munkásnak szétvitte a prés­gép két ujját. Ezután még két út következett, egy szussza- násnyi idő a mentőállomáson, s újra indulni kell, mert étel- mérgezést jelentettek a Gyufa­gyárból. A gyors ebéd után újra fel­búgtak a szirénák. Negyedik szülés előtt állt L, József né Ercsiből s az orvos megálla­JÖNNEK A .MENTŐK pitása szerint mielőbb szak­szerű műtőben a helye. L. Jó­zseféé szállítás közben csende­sen feküdt a hordágyon, pedig ehhez nagy önuralom kellett, hisz a rossz utak bennünket is megviseltek. Az orvosok vé- leménye szerint nem egy a kocsiban lezajló szülésnek a rázós utak az előidézői. Bár az autók a nehéz terepre épül­tek, de rugózásuk nem a leg­tökéletesebb, s ez sok aggo­dalomra ad okot orvosnak, ápolónak egyaránt. A mikor elindultunk a zí Dhósdi Csapágygyárba, a dombok mögött már ott lesel­kedett az este. Zúgott a szél, csapkodott az eső s a pokró­cokba jól becsavarva vittük M. Nándornét, a Tétényi úti kórházba. Betegünk állítása szerint nem is tudott arról, hogy terhes, s most a ládaci- peléstöl történt a baj. Nagy doktor cscuk a fejét csóválta a történet hallatára, hisz sok­szor hallott 6 már ilyet. S a beteg a legtöbbször csak akkor kerül az orvos kezébe, amikor már annyira kivérzett, hogy a hozzátartozók nem merik to­vább vállalni a felelősséget s mentőt hívatnak. Tip óra is elmúlt, amikor visszatértünk az állomásra. Fázósan húztuk össze ma­gunkon a fehér köpönyeget, beszélgettünk, s csak az arra járó vonatok füttyögtek ab­lakunk alatt, amikor léptek hallatszottak. Sz. József, a szomszédos Borforgalmi Vál­lalat munkása lépett be. „Dolkior úr, nézze már meg a kezem — kezdte —, elcsúsz­tam és ráestem. Fájni nem fáj, de olyan furcsán tartom.” Egész rövid vizsgálat s Nagy doktor már mondja is az ítéletet: bizony barátom, ez eltört! Kliensünk, aki eddig piros arccal beszélgetett, erre elsápadt, vizet kért, s úgy kellett a.fejét lenyomni, hogy el ne ájuljon. Hiába, no, erős férfi! Ügy látszik, a rossz idő el­ijeszti a bajt, mert hosszabb szünet következik. Lassan hajnalodik, amikor újra úton vagyunk, Érdre igyekeznie. Fiatalasszony fekszik az ágyon. Az eset ugyanaz, mint Diós- don volt, itt is akkor hívták az orvost, amikor már majd­nem késő. Hűvös van. be­kapcsoljuk a fűtőtestet, ami­kor a csendes, teljesen erejét vesztett beteggel a Bakács téri szülészetre tartunk. Köz­ben feljött a nap is, s a korai járókelők riadtan fordulnak a szirénázó kocsi után. I Közben a mentőállomáson készen áll a váltás. Dr. Nagy Zoltán búcsúzik, s beszámol az eseményekről. Helyét dr. Zombori Ervin vette át. Jó a kollektív szellem az állomá­son, legtöbbjük hosszú évek óta itt dolgozik, sofőrök, ápo­lók teljes összhangban, dr. Kardos Márta főorvosnő veze­tése alatt. röppen egy felcetét akarunk inni, amikor felberreg a telefon s. mi kávé nél­kül indulunk Pusztazámor­ra, ahonnan szülő nőt je­leznek. Az utakon már tart a reggeli csúcsforgalom s épp erről beszélünk Zombori doktorral. Sajnos, a közön­ség, s különösen a járműveze­tők nem túlságosan segítik a mentők munkáját. Ha sziré­názva, piros zászlóval robog­nak, alig-alig térnek ki, ad­nak utat, mert szerintük a mentők passzióznak. Pedig nem úgy van. Ök sem szíve­sen használják a riasztást, mert ez külön felelősséget ró a kocsivezetőre. Míg az autó­ban ültem', magam is tapasz­taltam ezt a közönyt, segí­teni nem akarást. Különösen sok baj van a szekerekkel; az ijedős lovak s az éjjel ki nem világított kocsik külön problé­mát jelentenék. Persze, van­nak autósok és kezelőszemély­zet is szép számmal, akik vi­szont minden eszközzel elő­segítik munkájukat, mint PI. a budajenői sorompó idős őre. A pusztazámori fiatalasz- szony derekasan tartja magát, pedig a kis jövevény már igen­csak sűrűn jelentkezik. Ma már a legtöbben erről a kör­nyékről is szülőotthonba men­nek. Viszont setkan úgy gon­dolkoznak: azért vagyok SZTK-tag, hogy mentő vi­gyen, s az első fájásoknál kocsit kérnek, amikor pedig még hosszú órák vannak hátra. így megtörténik, hogy a valóban súlyos esetek elől vonják el az életmentő ko­csit. S ilyen eset szép szám­mal fordul elő, hisz a szülé­sek mintegy 40 százalékát te­szik ki a forgalomnak. Jól benne járunk a délelőtt- ben, amikor megérkezünk s hamarosan indulunk visszd Érdre, ahol N. András ki akart kerülni egy idősebb bá­csit, de megcsúszott s motor­jával együtt „fejreállt”. A bácsi megúszta egy kapocs­csal, míg a fiatal motorost ko­ponyaalapi töréssel adjuk át a rohammentőknek, akik külön­leges, nagy teljesítményű ko­csijukkal száguldanak ki érte Budapestről. Betegünlcet át­adjuk s mi tovább megyünk Százhalombattára, az egyik pusztára. Benn, a nagyon egyszerű, de tiszta szobában szinte még gyerekasszonyka fekszik az ágyon. Itt más teendőnk nincs, mint kocsiba emelni s bevinni a Schöpft—■ Merey klinikára, ahol a kora­szülő asszonyok vannak. 1 dóm letelt. ■* búcsúztam Fájó szívvel dr. Zombori Ervintől s a többiektől mind, akikben derék, áldozatkész embereket ismertem meg. Frá­zis lenne leírni, hogy hideget- meleget, fáradtságot nem is­merve járják az országutakat, hogy embertársaikon tudás­sal készségesen segítsenek. Pedig így van. S ha egy fehér kocsi süvít el mellet­tünk, gondoljunk egy pilla­natra azokra az emberekre, akik talán már maguk is na­gyon fáradtak, de saját egyé­ni gondjukat-baj ukat félreté­ve sietnek egy esendő élet megmentésére. Komáromi Magda Csak egy tanító bácsi kellene és kész a szobi horgász­iskola

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents