Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-19 / 169. szám

«It hírlap 1958. JÜLIUS 19. SZOMBAT A FílANCIA PARLAMENT szocialista pártcsoportja ma ellene szavazott a francia kommunista parlamenti párt- csoport arról szóló javaslatá­nak, hogy a nyári szüneten levő parlamentet hívják össze a közép-keleti helyzet megvi­tatására. A VÖRÖSKERESZT nem­zetközi bizottsága gyógyszert és élelmet küldött Libanonba, a felkelők kezén levő térségek lakossága számára. A Magyar Országos Béketa­nács meghívására csütörtökön pedagógusokból és a csehszlo­vák békemozgalom munkatár­saiból álló 14 tagú küldöttség utazott Sárospatakra, az ottani Amos Commenius-ünnepsé- gekre. Az indiai kormány pénteken rendkívüli minisztertanácsot tartott, hogy megvitassa a kö­zép-keleti válságot. Az ülése« Nehru elnökölt. A Nyugateurópai Unió egyik szóvivője pénteken Londonban kijelentette, szó van arról, hogy esetleg összehívják a Nyugateurópai Unió közgyűlé­sét Párizsba a közép-keleti válság megtárgyalására. Hatá­rozott lépések azonban még nem történtek ennek érdeké­ben. A Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata a közel- és közép-keleti helyzettel kapcsolatban (Folytatás az 1, oldalról) azóta is a magyar népre szórt rágalmakkal igyekeznek a vi­lág közvéleményének figyel­mét elterelni agresszív ter­veikről és tetteikről. A szuezi agresszió leverése után lehe­tővé vált az Egyesült Arab Köztársaság megalakulása, amely jelentősen hozzájárult a béke közép-keleti erőinek tö­mörítéséhez. Ez alatt az idő alatt bebizonyosodott, hogy az arab népek függetlenségi har­cát és végső felszabadulását sem bagdadi paktummal, sem Eisenhower-tervvel nem lehet megakadályozni. Ennek leg­újabb bizonyítéka az Irakj Köztársaság megalakulása. Ez a köztársaság leszámolt a gyarmatosítókat kiszolgáló ve­zetőivel és szakított az agresz- szív célokat szolgáló bagdadi paktummal. A Magyar Nép- köztársaság, híven az alkotmá­nyában lefektetett elveken ala­puló következetes békepoliti­kájához, az ENSZ alapokmá­nya és a bandungi konferencia határozatai alapján álló fiatal Iraki Köztársaságot haladékta­lanul elismerte. A Magyar Népköztársaság kormánya erejéhez mérten mindenkor következetesen tá­mogatta a gyarmati népek, il­letve a gyarmati sorból felsza­badult és függetlenségüket vé­dő népek törekvéseit, s ezt teszi most is, amikor élesen elítéli az Amerikai Egyesült Államok katonai beavatkozását Liba­nonban. Ezért az agresszióért, amely a közép-keleti békét és ezzel az egész világ békéjét súlyosan veszélyezteti, az Egyesült Államok kormányát, valamint az agresszióban neki segédkező más nyugati kormá­nyokat terheli a felelősség. A Magyar Népköztársaság kormánya úgy véli, hogy e sú­lyos helyzetben az egyedüli ki­vezető utat a Szovjetunió kor- mányáhak a Biztonsági Tanács elé terjesztett javaslatai jelölik meg és ezért fenntartás nél­kül támogatja a szovjet kor­mány javaslatait. A magyar kormány szilárd meggyőződé, se, hogy a béke erőinek össze­fogása és egységes fellépése képes lesz meghiúsítani az im­perialista hatalmak agresszív terveinek megvalósulását és megvédeni a békét. Amerikai értesülések Selwyn Lloyd megbeszéléseiről A New York Times wash­ingtoni tudósítója diplomáciai értesülésekre hivatkozva je­lenti, hogy Selwyn Lloyd an­gol külügyminiszter washing­toni megbeszéléseinek eredmé­nyeként elhatározták; az an­gol—amerikai akciót nem ter­jesztik ki Irakra, amíg a bag­dadi forradalmi kormány tiszteletben tartja a nyugati olajérdekeltségeket. James Reston, a New York Times washingtoni tudósítója azt írja táviratában, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britannia egyelőre csak Li­banonra és Jordániára szán­dékszik korlátozni közép-ke­leti beavatkozását. A Biztonsági Tanács csütörtök éjjeli ütése TÁRGYALÁSOK ÚTJÁN KELL RENDEZNI A KÖZÉP-KELETI PROBLÉMÁKAT- javasolja Lippmann a New York Herald Tribune-ban rendezést kell javasolni a Kö­zép-Kelet számára, amely a semlegesség elvén alapul. Lippmann szerint ezt a semle­gességet szavatolniok kell az összes nagyhatalmaknak és az ENSZ-nek. A New York Herald Tribu­ne szemleírója azt javasolja, hogy ébben a térségben a ren­dezést tárgyalások útján va­lósítsák meg, „felismerve, hogy a Szovjetunió és az Egye­sült Arab Köztársaság olyan hatalmak, amelyekkel számol­ni kell és amelyekkel megálla­podásra kell jutnunk", SZTRÓKAY TIBOR: uraflfMinatflmiiHiixiuiiibi A Biztonsági Tanács csü­törtöki éjjeli ülésének szüne­tében Gunner Jarring svéd küldött beterjesztette a svéd határozati javaslatot, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és Anglia — sőt egyes hírek szerint Ham­marskjöld főtitkár is — meg­próbálta Svédországot a ja­vaslat tervének elejtésére bír­ni. A svéd határozati javaslat rámutat arra, hogy az ameri­kaiak libanoni partraszállása „lényegesen megváltoztatja azokat a feltételeket, amelyek között a Biztonsági Tanács jú­nius 11-én elhatározta a meg­figyelők küldését Libanonba”. A Tanács ezért „felkéri az ENSZ főtitkárát, hogy további intézkedésig függessze fel a li­banoni megfigyelők működé­sét”. Szoboljev szovjet küldött helyeselte a svéd javaslatot és bejelentette, hogy támogatni fogja azt. Az Egyesült Álla­mok küldötte ellenezte a ja­vaslatot, Sir Pierson Dixon angol küldött pedig közölte, hogy „gondosan tanulmányoz­ni fogja”. Macudaira japán küldött félszólalásában helytelennek minősítette az Egyesült Álla­mok libanoni katonai akcióját és sürgette az amerikai csa patok mielőbbi visszavonását. Sajnálatos — mondta a japán küldött —, hogy az Egyesült Államok Libanonba küldte csapatait, miközben a Bizton­sági Tanács foglalkozik a liba­noni problémával. A Biztonsági Tanács ülését végül is szavazás nélkül elna­polták. A küldöttek pénteken (magyar idő szerint) 15,30 óra­kor ültek össze ismét. A lottó nyerőszámai: 9,14,21,59,70 A lottó 29. játékhetének sorsolását pénteken délélött áz újszegedi szabadtári színpadon tartották meg. Erre a hétre 2 631 390 szslvényt küldtek be a fogadók, s igy egy-egy Osz­tályra mintegy 987 000 forint jul. A szokásos technikai előkészületek után az alabbi nyerő­számokat húzták ki: 9, 14, 21, 59, 70. mai nap 1958. július 19, szombat, Emilia napja. A Nap kél 4.05 órakor, nyugszik 19.35 órakor. A Hold kél 7.20 órákor, nyugszik 20.46 órakor. Várható időjárás: csök­kenő felkőzet, néhány helyen futó eső, egyeket helyen még zivatar. Mérséklődő észak­nyugati, északi szél, hűvös éjszaka. A nappali felmele­gedés egy-két fokkal erősö­dik. Legmagasabb nappali hőmérséklet: 23—26 fok kö­zött. — 14 000 FORINTOS költ­séggel tatarozzák az izbégi óvoda épületét. A tatarozás­sal egyidőben a vizet is be­vezetik. — ORSZÁGOS állat- és ki­rakodóvásár lesz július 23-án Álsónémediben. — ÜJ KÖZUTAT helye­zett üzembe a Szentendrei Városi Tanács műszaki osz­tálya a Kálvárián. Bizottságokban folytatja tanácskozásait a stockholmi békekongresszus A rendkívül hűvös és esős svéd fővárosban a tegnap dél­előtti üléssel véget ért a le­Ä* szakának első része. A déli órákban befejeződött ugyanis a teljes ülés vitája, amelyen a többi között felszólalt Libanon küldötte is és a kongresszus öt bizottságban folytatja a mun­kát. A bizottságok a kongresz­szuson kifejtett alapelveknek megfelelően részleteiben is megtárgyalják a mai nemzet­közi'helyzettel kapcsolat»s po­litikai kérdéseket: a leszerelés problémáit, a gazdasági együtt­működés és a kulturális kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit és végül kü­lön bizottság foglalkozik a bé!:emozgalom hatékonnyá té­telének lehetőségeivel. — A FÖLDMŰVELÉS­ÜGYI MINISZTER és ás élelmezésügyi miniszter együttes utasítása a nemesí­tett vetőmagvak átadásának rendjéről. Az állami, kísér­leti tan- és célgazdaságok, valamint a termelőszövetke­zetek az általuk termelt II; és III. fokú nemesített ősz: és tavaszi kalászos vetőmag­vakat a megyei terményfor­galmi vállalatoknak kötele­sek átadni. Az' utasítás intéz­kedik a nemesített kalászos vetőmagvak betakarításával és cséplésével kapcsolatos teendőkről és előírja a Vető­magvakkal szemben támasz­tott minőségi követelménye­ket. — 11 cséplőgéppel hétfőn kezdi meg a Tápiósze- lei Gépállomás a cséplést Tápiószentmárton ban. — ARATÓBALT REN­DEZNEK vasárnap délután a tápiószentmártoni Kossuth Termelőszövetkezet tagjai. Az ünnepi program sportver­senyekkel kezdődik, utána vacsora, majd a vacsora után kultúrműsor lesz. — HEGYKÖZSÉG és há­rom termelési szakcsoport szervezéséhez fogtak hozzá a szentendrei egyéni gazdák. — 170 DARAB a szarvas­marhaállománya jelenleg az albertirsai Szabadság Terme­lőszövetkezetnek, ebből 83 darab fejőstehén. — ORSZÁGOS állat- és kirakodóvásár lesz július 25-én Aszódon. VIRÁGZIK-1 a legszebb dél-európai virág Sitke köz­ség határában: a görög mi- thológiából ismert „királynő lilioma”, vagy más néven genyőte. A magasra nyúló növényen fürtökben helyez­kednek el a fehérszirmú vi­rágok. i' MiHimiiniiuiMiinmiiiimmtiiiumiiiiiitMUHiiiiitiiiHiiMniHmnimmmiitHUHmmiii MtiHtiiiiiiititHiiiiiiiiiiuimiimiiiiiititiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiitfiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinmiimiiiuiiitiiiittiMi 31. cnö-o ém^lx&Lfrudtiaplájábál * SBHWHiHttt»#flt«mftmi:oiitm#nwfiinttimiiiimtiHHtwtt«r kicsi óvodisták játszadoztak a csillogó homokkal. Az a ki­csi félkör is ismerős volt, mint annak a másik csoportnak ülő karéja, amely szájtátva hall­gatta a fehérköpenyes óvóné­ni csendes, mesélő hangját. Arra csak később gondoltam, hogy milyen megkapóan jól­eső hangulat ömlött el ezen a képen, amelyet fáradt arany színnel világított meg az őszi nap. Az apróságok jókedvű, mégis tompa zsivaja, fegyel­mezett és mégis természetes mozgása most csak futó be­nyomás volt. Mert míg a be­tonjárdán befelé haladtam, szemem jóformán csak azt kóstolgatta', hogy a nyugati fekvésű hosszú homlokzat majdnem csak ablak s minden ablak, végesvégig, nyíló vi­rágokkal van tele. És ilyennek láttam télen is mindig, vala­hányszor csak ott jártam. Bekopogtam a „vezető” fel­írasd ajtón. Ahogy beléptem, fehérköpenyes, barna „óvó­néni” mosolygó arca fordult felém. — Már vártuk — mondta egyszerűen s 'kezet nyújtott. Aztán leültünk s beszélgetni kezdtünk, miközben szórako­zott aggyal egyre azon gondol­kodtam, honnan ismerős ne­kem ez a meleg mosolyú, eré­lyes arc. Aztán hirtelen emlé­kezetembe ugrott a jelenet. Még tavasszal volt. Nem sókkal harangszó után, a Köl­csey utcában. Iskolásfiúk kerge főztek előttem hazafe­lé, s mint ez lenni szokott né­ha, a négyórás iskolai fegye­lem alól szabadult energia rob­banó ereje fékét vesztette. Lökdösték, cibálták s mar ka­lásziak egymást, aminek né­ha nevetés, máskor dühös ki- fakadás volt a kísérője. Ép­pen egy tüskés hajú szőke rán­totta ki magát a pajtása kezé­ből és átszaladt a túlsó járdá­ra. Mivel senki sem üldözte, mert azok már egymással vol­tak elfoglalva, ott baktatott to- vább, lassan. Valamit azon­ban tenni kellett. Ide-oda csapkodott a táskájával. Meg­szokott kép ez, nem is lett vol­na érdekes, ha a diák előtt nem fékezett volna le hirtelen egy kerékpáros nő s ahogy le­dobbant elé, nem szólt volna rá. — Mit csinálsz fiam? Mit csinálsz? Nem látod, hogy csak most ültették ki azt a tamariszkusz sövényt? Van lelked kiverni táskáddal a dugványokat...? A suhancpalánta meg­szeppenve lépett hátrább, az­tán lecövekelt dacosan. A nő hangja a szemtelen mosoly láttán megkeménye­dett. — .:. Erre tanítottak az is­kolában...? Így ‘kell védeni a növényeket...? A fiú elvörösödött. Felvág­ta fejét. — Mi köze hozzá?! — húzta ki magát. De nyomban oldalt is ugrott és rohanni kezdett, mint a szélvész. A nő megnémulva nézett utána. Szinte belesápadt a durva kitörésbe. Tett ugyan egy olyan apró mozdulatot, mintha utána akarna iramod­ni. de aztán, úgy látszik, meg­gondolta magát, megfordítot­ta lassan kerékpárját, felült s élkarikázott az ellenkező irányba. Ez a kerékpáros ült most szemben velem. És tisztán lát­tam nyomban, hogy miért fájt neki akikor annyira az idegen, emberek friss dugványozása’. Csak meg kellett nézni az óvo­da épületének minden ablakát, a szépen ápolt növényeket s azt a nagy növényszeretetet, amit már a kicsikbe beolta­nak. Sorra jártuk az óvoda ter­meit. Néztük a növényeket és a helyet, ahova enyéimet hoz­hatom. Virág, virág és üdítő zöld levélzet mindenütt és va­lami csodás környezet. Mint­ha gyermek-álomkastélyba té­vedtem volna. Megmondom őszintén, nem is tudtam, mit nézzek? A termek fényes, tisz­ta parkettjét, a világos falakat, vagy a majdnem egész hom­lokfalai kitöltő tükörablako­kat? Ezt másutt is láttam. És láttam ilyen keskeny, ott­honos vidámságot varázsoló függönyöket is, és képeket is a falon, de ezeket itt, az óvó nénik szinte művészi kész­sége és keze festegette 'ki a mesevilág jeleneteiből. És az ő kezük hímezte és varrta azókat a kis térítőkét is, amik a gyermek-méretre szabott babaszobák és kony­habútorokon vannak. Aztán a mackók, kutyák és babák, mesekönyvek és képesek, koc­kák és színes golyók gyer­mek tündérkertje... És ami a játék végén, a játszók ke­zéből visszakerül pontosan a rend kívánta helyre, amire a kis, fehétkötényes (ez a szol­gálati jelvény) napos ügyel fel... Mikor az utolsó teremben voltunk, akkor kanyargóit be az udvarról a folyosóra a leg­kisebbek csoportja. — Jöjjön csak! — mondta Ica mosolyogva s a nyitott a), tó sarkához mentünk. Az öltö­zőfolyosó végén, a fürdő-mos­dó szoba ajtaja is nyitva volt. Ezen át láthattuk, amint az apró emberkék odaálltak sor­ban egy-egy parányi mosdó­kagyló elé s mosogatni kezd­ték játéktól maszatos kezecs­kéjüket. A legszélső kagylónál egy rövidre nyírt koponyájú kisfiú és egy szöszi, copfos kislány ütközött össze. A kis­lány eltolta szelíden a kisfiút, de az, nem dkart engedni. — Menj innen! Ez nem a te helyed! — szólt most már erélyesebben a szöszi. — Itt az én tulipánom van. És rámutatott a kagyló fölé festett piros tulipánra. A kis­fiú megnézte bámészan, bó­lintott, aztán keresgélő szem­mel, elindult a másik oldal fe­lé. A kiflit keresni. És ilyen fehér körbe festett tulipán, kifli és gereblye, meg kályha és fenyőfa igazítja el őket a mosdó fölé akasztott törül­közőn. á ruhás szekrényen, meg az ebéd utáni pihenés ágyain és takaróin is... (Folytatjuk) Walter Lippmann, a New York Herald Tribune szemle­írója helytelen és ésszerűtlen politikai következménynek mi­nősít} és bírálja az Egyesült Államok libanoni beavatkozá­sát. Azt tanácsolja, hogy a Kö­zép-Keletet érintő problémá­kat az Egyesült Arab Köztár­sasággal és a Szovjetunióval vállvetve rendezzék. Lippmann lényegében elis­meri, hogy az Egyesült Álla­mok ma Arab-Kelet népi moz­galmainak elfojtója, majd fel­teszi a kérdést, „milyen mé­lyen és mennyi időre bonyo­lódnak bele az amerikai erők ebbe a visszatartási művelet­be ...“ Most az a helyzet ala­kult ki — folytatja Lippmann —, hogy „katonai ellenállást fejtünk ki az arab forradalom­mal szemben. Közép-Keleten igen élesen rajzolódik ki az el­határoló vonal egyfelől a mu­zulmán arabok, másfelől a nyugati hatalmak és a mellet­tük álló államok között". A szemleíró véleménye sze­rint ez az Egyesült Államok közép-keleti politikájában el­követett elvi hiba következmé­nye. „Hibás az az álláspont — hangsúlyozza Lippmann —, hogy a közép-keleti helyzet megszilárdításához a Szovjet­unió elleni katonai tömbbe kell egyesíteni annyi közép­keleti országot, amennyit csak rá lehet bírni.“ Lippman kifejti, hogy ez a szemlélet két fő oknál fogva hibás: először is abszurd feltételezés az, hogy egy olyan nagyhatal­mat, mint a Szovjetunió, kívül lehet tartani azon a térségen, amely ugyan­olyan közel fekszik és fon­tos számára, mint Közép- A meri ka az Egyesült Álla­mok számára. A másik ok az, hogy „az ara­bok nem akarnak egyesülni sem velünk, sem pedig a Szov­jetunióval, hanem semlegessé get akarnak“: Az Egyesült Államok „ha mis elképzelésen alapuló poli­tikája teljesen kudarcot val­lott“ — folytatja Lippmann Ez a politika a valóságnak el lentmondó elméletre épült fe és szükségképpen kudarc vár rá.;. Igen valószínűnek tű kik előttem, hogy semmilyei döntést sem tudunk elérni ad dig, amíg a korábbi politiki elvei, helyesebben rémképe fogják meghatározni a Fehé Ház és a külügyminisztérium gondolkozásmódját i. Olya: így sodortak el növényeim egy érdekes helyre. Ne lepődj meg kedves ol­vasó, nem állatke-rtünk pom­pás pálmaházába akarlak el­vezetni (bár h.a nem láttad még, nézzed meg gyorsan), sem a botanikus kert szerény kül­sejű, de annál gazdagabb és érdekesebb üvegházaiba, ami­ket s az egész kertet, sokkal kevesebben látogatnak, mint amennyire — még a csu­pán érdekességekre kiván­csi laikusok, részéről is — megérdemelné. (Én évente többször is meglátogatom, még sem tudok betelni vele. És nagyon sokat tanultam ott a kert tudós főfelügyelőjétől, Schneider Józseftől, az én kedves Józsi bátyámtól.) Az a télikert, amiről be­szélni akarok, nem -kert, és tél sincs soha benne. Csak ta­vasz. És mégis, kertebb a kertnél. Az igazgatónő közvetítésé­vel jutottam el erre a helyre. És hozzá hasonló talán nincs is több az országban. • Abban még nem volt $em- \ mi különös, hogy a tetszetős \ sodronykerítés mögött, tágas \ telken, hatalmas pázsit tábla | zöldéit és szinte mosolyogva | sárgállott a háttérben álló \ hosszú földszintes épület. Gon- \ dozott sétautakat is láttam \ már, amint fiatal facsemeték \ őrködtek felettük; beton für- j dömedencét is, ami körül

Next

/
Thumbnails
Contents