Pest Megyei Hirlap, 1958. július (2. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-19 / 169. szám

1958. JÜLIUS 19. SZOMBAT W£ ü/CfHap 3 (Tudósítónk telefonjelentése. Kék az ég a drezdai Alt mark felett. Ide, a város köz­pontjába özönlenek a felvonu­lók minden irányból. Tizen­három évvel ezelőtt ezen a téren égették el a barbár an­gol—amerikai légitámadás ki­mondhatatlanul sok áldozatá­nak tetemét, de azóta egy új, szocialista városcentrum épült fel a romokon. A történelmi nevezetességű tér keleti és nyugati oldalát ma már is­mét impozáns épületek hom­lokzatai szegélyezik, s a mai napon hatalmas képek díszí­tik a nyugati oldalt: Wilhelm Pieck, Otto Grotewohl, Wal­ter Ulbricht, Hruscsov, Mao Ce-tung, Kádár János elv­társak képei. A tribün felett Németország Szocialista Egy­ségpártja V. kongresszusának emblémáját látjuk s a ’el­szól: „Der Sozialismus siegt!” „A szocializmus győz!” A tri­bün jobb és bal oldalán ott lebegnek az összes szocialista állam lobogói. A felvonulókat egy nagy transzparens fogad­ja. rajta magyar nyelven a felirat: .,Üdvözöljük a magyar elvtársakat, akik a szocializ­must építik. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt!’ Drezda lakossága ezen a csütörtöki napon forró lelke­sedéssel üdvözölte és ünnepel­te a Kádár János elvtárs ve­zette magyar küldöttséget és a kínai küldöttséget, élén Dung Bi-vu elvtárssal, a Poli­tikai Bizottság tagjával. A mágyar és a kínai vendé­geket Reuter elvtárs, a drez­dai pártbizottság első titkára üdvözölte beszédében, amely­ben az V. kongresszus ered­ményeit foglalta össze. Nagy lelkesedéssel fogadták e sza­vait:’„Nagy örömmel üdvö­zöljük ma itt körünkben Kádár János elvtársat, á Ma. gyar -Szoeiattat<u '/ Munkáspárt első titkárát, afti tántoríthatat- lanul küzdött az ellenforrada­lom ellen, ö volt az, aki 1956 sorsdöntő napjaiban, amikor az ellenforradalom tombolt, s a világon minden becsületes ember aggódó szívvel és őszinte együttérzéssel figyel­te az eseményeket, meg tud­ta ragadni á kormánykereket. S ezzel ö is hozzájárult egy európai háború elhárításá­hoz. Minden fenntartás nél­kül, teljes egészében helye­seljük Nagy Imre és a mun­kásosztály többi árulója elle­ni ítéletet. Aki a munkásosz­tályt elárulja, annak pusztul­nia kell!” Dung Bi-vu után Kádár János elvtárs lépett a szónoki emelvényre. Beszédének bevezető részé­ben üdvözölte a drezdai dol­gozókat és röviden beszámolt a magyarországi helyzetről, építő munkánk eredményei­ről, majd így folytatta: — Az sem bgj, ha az impe­rialisták észreveszik, hogy negyven év alatt megváltozott a világ. Jó azt is tudniok, hogy ha miközülünk valaki­hez hozzányúlnak, akkor va­lamennyiünkkel találják szemben magukat. Az impe­rialistáknak bele kell nyu- godniok abba, hogy ma sehol a világon, ahol szocializmust építenek, nem lesz többé ka­pitalizmus. Ezután az ellenforradalmi felkelés tanulságairól szólva, kijelentette: „Nem szabad el­felejtenünk sem azokat a hi­bákat, amelyeket mi követ­tünk el, sem pedig rzokat az aljasságokat, amelyekkel az árulók a nép létérdekei ellen törtek. Megtanultuk, hogy ha valaminek proletár*Matúra a neve, akkor annak valóban proletárdiktatúrának is kell lennie. A proletárdiktatúrá­ban nem enaedünk bántani egyetlen becsületes államvol- gárt sem, de az osztályellen­ségnek az öklünket mutatjuk Megtanultuk továbbá azt. hogy a cselekvés iránytűdét, a marxizmus—leninizmust. min­den torzítástól meg kell vé­denünk. nem szabad megen­gednünk sem a szektariánu­soknak, sem pedig a revizio­nistáknak, hogy megrontsák a marxizmus—leninizmus el méletét. A Jugoszláv Kommu nisták Szövetségének azt mondjuk, hogy nem akarunk tőlük revizionizmust importál­ni, annál kevésbé, mert ne­künk is van még éppen elég belőle a saját, 1956-os termés maradványaiból.” Kádár elvtárs beszédét gyak­ran szakította félbe a hatalmas tetszésnyilvánítás s különösen nagy megértésre találtak sza­vai, amikor a libanoni és iraki legújabb eseményekről szólt. — Mialatt mi Berlinben,tar­tózkodtunk — mondta —, egy királysággal ismét kevesebb lett a világom. Azok a hazafiak, akik Irakban az imperializmus ellen küzdenek, leszámoltak az imperializmus lakájaival. S az amerikai imperialisták ezen feldühödiue, egy igen kockázatos agressziót követtek el az arab népek szabadsága, az egész világ népeinek sza­badsága ellen. Emlékezzünk csak 1956-ra, amikor az impe­rialisták Magyarországot és Egyiptomát ugyanazon idő­ben megtámadták vereséget szenvedtek mindkét helyen. S most újabb vereség fogja érni őket. Minél messzebb men­nek kockázatos vállalkozásaik­ban, annál súlyosecbb lesz ve­reségük. S hogy ez így le­gyen, annak egy feltétele van: meg kell őrizni a füg­getlenségért harcoló népek egységét. Ügy véljük, hogy a mi egységünk megerősödött és tovább fog erősödni. A szo­cializmus és a béke ügye győ­zedelmeskedni fog!” Hosszantartó, lelkes tet­szésnyilvánítás és Reuter elv­társ forró 'kézszorítással kö­szönte meg Kádár elvtársnak e szavakat. Ezután a Demokratikus Német Nemzeti Front képvise­lője határozatot olvasott fel, amely elítéli az angolok és amerikaiak jordániai és li­banoni intervencióját. A ha­tározatot a felvonulás részve­vői egv szívvel elfogadlak s utána felhangzott a különböző nyelven énekelt Internacioná- lé. A proletár internacionaliz­mus szellemében megtartott nagy demonstráció ezzel vé­get ért. . Hans Schwarz Mi van a nagykátai kenyérben ? Vajon mi lehet? Liszt, só, víz, élesztő és krumpli — | 1 válaszolja erre a jámbor olvasó. Bizony, nem így van ez | | Nagykátán! A Sütőipari Vállalatnál gondoltak egy meré- | I szét és nagyot. Szakítottak ezzel a megszokott, unalmas § I összetétellel s elhatározták, hogy a kenyeret érdekesebbé | I teszik, egy kicsit megkeverik. Hogy mikkel? Hát ami | I éppen kéznél van. Egy kis rozsdás dróttal, fadarabbal, | 1 kóccal, imitt-anwtt zsineg- és svábbogár alkatrészekkel. | De variálják a minőséget úgy is, hogy vagy csak félig | I sütik, vagy ha éppen úgy jön ki a lépés, elégetik a kényé- | I ret. Most aztán mindig a vásárló temperamentumától | | függ, hogy mi lesz a vekni sorsa. Van, aki már nem lázong | i és mindenbe beletörődve a disznóknak adja, van, aki § 1 apai-anyai le- és felmenőket emleget. De van olyan is, | 1 aki leül és levelet ír, mint például Molnár Gáspár elv- § I társ, a községi tanács dolgozója, aki ezúton teszi fel a | 1 kérdést: meddig megy ez így? Mikor ehetnek már Nagy- | i kátán is tiszta, szépen sült kenyeret? (km) 1 s * - S Húsz év alatt csaknem megkétszereződött a tojásfogyasztás Magyarországon Az Élelmezésügyi Miniszté- [ riumban összeállítást készítet- j tek az élelmiszerek fogyasztá­sának alakulásáról. Szembe­tűnő, hogy 1938-hoz viszonyít- [ va 1957-ben csaknem megkét- j szereződött az egy főre eső to­jásfogyasztás. Húsz évvel ez­előtt évente fejenként átlago- san 82 tojást fogyasztottak | Magyarországon, 1957-ben [ 130-at. Az egy főre eső baromfi-fo­gyasztás is emelkedett. Jelen­leg az ország egy-egy lakosá­ra évente átlagosan 13 kilo­gramm baromfi jut. Ezt a szá­mot összehasonlítva a nemzet­közi statisztikai adatokkal, megállapítható, hogy 1 a ba­romfi-fogyasztás terén világ- viszonylatban is első > helyen állunk. Az állami felvásárlási rendszer kiállta a próbát A felvásárlás rendszere ha­zánkban az elmúlt rövid idő­szak alatt is teljes sikert ara­tott. A mezőgazdasági termé­kek összegyűjtésének ez a módja eredményesnek bizo­nyult, akár az állam, ak^r a termelők érdekeit nézzük. Mi­vel a felvásárlás menete meg­felelő volt, jól alakult az idei év első félévében az ellátás is. Kisebb átmeneti zavarok ugyan mutatkoztak például a húsellátásban, azonban a má­sodik negyedév végén teljesen normalizálódott a helyzet. Helyesnek bizonyult a kor­mány árpolitikája is. Ez megmutatkozott a felvá­sárlási tervek teljesítésé­ben, a szerződéskötések alakulásában, továbbá a szabadpiaci felhozatalban is. A kötelező beadás, a vetési kényszer eltörlése és az új árak helyes irányban hatottak a termelési kedvre. Növelték a termilés biztonságát, a ta­lajerő visszapótlás minőségét és a vetésszerkezet is a takar- o»3py termeié^ javára-.. -tolódott el. A jelenlegi felvásárlási rendszerben a termelési, érté­kesítési és hizlalási szerződés­kötések módszere fokozza a kereskedelmi biztonságot, ősz szehangolja a fogyasztással, a termelő számára pedig terme­lési és értékesítési biztonságot jelent. Külön jelentőséget nyert a szerződéskötési forma a 3004-es kormányhatározat után, amely a tsz-ek részére számos kedvezményt biztosít. Az eddigi eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a szerződéskötések üteme megyénkben általában megfelelő; a termelők szí­vesen kötnek szerződést. A kedvezőtlen tavaszi időjá­rás sok találgatásra adott okol Érdekes a mesekönyv (Foto: Gárdonyi) az árak alakulását illetően. Hangsúlyozni kell ezzel szem­ben, hogy a kormány sem ár­emelést, sem árcsökkentést nem hajt végre. A gabonafé­lék ára az 1957-es árakkal azonos szinten marad. A piac nyugalmának és az árszínvo­nal biztosításának fontos esz­köze a kenyér- és lisztellátás zavartalansága. E téren semmi aggodalomra nincsen ok. Meg­felelő gabonakészletekkel ren­delkezünk s kormányzatunk már intézkedett kenyérgabona és árpa behozataláról is. Kormányzatunk a terme­lők segítségére siet, hogy a terméskiesés okozta takar­mányozási nehézségeket áthidalhassák. Árpa—‘kukorica és korpa- kukorica csereakciót vezetnek be. Száz kilogramm árpáért 115 kilogramm ókukoricát, vagy 120 kilogramm új kukori­cát kell adni. A korpa—kuko­rica csereakció keretében 100 kilogramm kukoricáért 120 ki­logramm korpa jár. Az új gazdasági évben foko­sáriakra kerülő termények mennyiségi és minőségi meg­óvásának. A raktározási prob­lémák megoldására a ter­ményforgalmi vállalatnak és a földművesszövetkezetnek igen alaposan fel kell készülnie. Fontos a meglevő raktárak időben történő kiürítése, fertőtlenítése, valamint a szükségraktárak felkutatá­sa, amiben a megyei tanács végre­hajtó bizottságának legutóbbi határozata értelmében a helyi tanácsok is kötelesek segíteni. Fel kell készülni a szokásosnál nedvesebb gabona mesterséges szárítására. A közvetlen felvásárlási munka mellett a legközelebbi jövő feladatai közé tartozik az 1958—59. évi termelési és érté­kesítési szerződések megkezdé­se is. Ebben az évben bővül a földművesszövetkezetek szere­pe a szerződések önálló lebo­nyolításában. A szerződéskötések kezde­te előtt nyilvánosságra ke­rülnek az átvétel' árak és egyéb szerződéses feltéte­lek. Csaknem egy év tapasztala­tai azt mutatják, hogy a me­gyei felvásárlási operatív bi­zottság tevékenysége eredmé­nyes volt, sikerült biztosítania a felvásárlás összefogását, irá­nyítását. Járási, városi és köz­ségi szinten azonban nem volt biztosítva a felvásárlásra vo­natkozó rendelkezések megfe­lelő ellenőrzése és végrehajtá­sa. A megye területén már működik néhány járási opera­tív bizottság is. A megyei ta­nács rendelkezésére most min­den járásban megalakul az operatív bizottság. Feladata lesz a felvásárlási tevékenység járási szintén történő összefo­gása" áz ídevonatkozó háfárö- zatok, rendeletek és utasítások gyakorlati végrehajtása, ellen­őrzése. Ezenkívül a járás terü­letén működő felvásárlási szervek munkájának elősegíté­se és a piacok rendjének biz­tosítása érdekében szükséges intézkedések kiadása. Helyes lenne, ha a járási operatív bizottságok mun­kájában részt vennének majd az illetékes párt. és tanácsi szervek, továbbá a felvásárló vállalatok já­rási vezetői. Az ellátás zavartalanságát, a kupecek megfékezését biztosít­ja a kormány június 1-én ki­adott két rendel ete, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, i hogy az állami felvásárlás ér- I dekeit sértő szabálytalanságok I esetében mind az állami és I szövetkezeti szervek dolgozói- \ val, mind pedig a magánkeres- ! kedőkkel szemben szabálysér- j tési eljárást lehessen indítani. I A piaci rend biztosítása érde- i kében feltétlenül szükség van I arra, hogy a szabálysértési el- I járások elbírálása lehetőleg az ; elkövetés napján megtörtén- ! jék. Csak az ilyen gyors intéz- ! kedés képes a piac rendjét za- : varó szabálytalanságokat haté­konyan kiküszöbölni. Csak he­lyeselhető, hogy az illetékes szabálysértési szerv tettenérés esetén az eljárást azonnal lefolytat­hatja. Ezzel kapcsolatban hamarosan végrehajtási utasítás jelenik meg. Mint Kovács Imre elvtárs élelmezésügyi miniszter a na­pokban megtartott megyei operatív bizottsági ülésen megállapította: a dolgozó pa­rasztság bizodalma megnőtt az állami felvásárló szervek iránt. Borból, cukorból, 'kukoricából a kedvezőtlen időjárás ellené­re is igen jó termés kínálko­zik. A felvásárló apparátus to­vábbi jó munkája is hozzájá-’ rul ahhoz, hogy ennek hatását a boltból és a piacról élő la­kosság is érezze. H. V, MAI, TYUIHIA3! Eszpresszóztam a csárdában! lőrét poharazgatni, egy hara­pást a tarisznyából enni. Mert ritkán akadt ételféle a csár­dában. Most azonban, itt is — ott is megfordulván a megyében, szemembe ötlött több csárda. Már régebben eltökéltem, egy­szer csak betérek valamelyik­be. Hiába, az ember szereti a romantikát. Persze, azért nem az autócsárdába vágyódtam. Pedig ilyen nevűvel nem egy- gyel találkoztam az országút mentén. Vajon milyen roman­tikát lelhetnék az ilyen nevű, legújabbkori épületben, a ven­déglátóipari vállalat üzem­egységében, ahová 250 köbcen­tis motorparipán vágtatnak a modern szegénylegények? /m pilis határában zí ott áll a Rétescsárda. Ide aztán be is tértem végre, bár kívülről inkább valami egy­kori falusi úriháznak látszik. De ha egyszer duhajkodni való kedvem volt! Odabenn azonban nagyot csalódtam. Hol a kármentő, ahonnan ba- boskendös, pirospozsgás me­nyecske, a mosolygó arcú csaplárosné meszelyben nyújt­ja felém a bort? Hol a mester­gerenda, ahová a harmadik meszely után vagy a baltá­mat, vagy a fejemet belevá­gom. De se nekem, se a többi vendégnek nincsen baltája. És egyéb harcias szerszámot sem visel senki. Az egyik em­ber ugyan vasvillát tart a ke­zében, békés szándéka mégis kétségtelen. Frissen vágott széna illata lengi körül, sar­ját kazlazott a közeli réten és hogy megszomjazott, betért egy pohár sörre a csárdába. Csapoltsörre a — csárdába! Nézem a vendégeket, hátha bennük felcsillan a régesrég letűnt csárdái romantika va- valami halvány nyoma, ami pár évtizede itt vagy ott még fel-feltűnt néha. Ma már azonban a csárdába, lám ide is, csupa „egyszerű” ember jár. Vagy egy tucat postamű­szaki, akik távíró- meg táv- beszélövezetéket javítanak és délidőben betérnek ebédelni. Mert a csárdában, akár va­lami étteremben, választékos étlap is van. A szomszédos mezőn, tűző napon dolgozó egy-két parasztember be-be- néz valami friss, üdítő italra { XT AGYON RÉGEN nem jár- \ l * tam már csárdában, ami \ nem is csoda, hiszen sem a \ Hortobágyon, sem Bugacon, j sem más pusztán nem voltam \ az utóbbi években. Márpedig \ a puszta csárda nélkül, de a \ csárda is puszta nélkül — né- j hezen képzelhető el számom- \ ra. Pár évtizede még állt né- i hány rozzant csárda itt is, ott | is az út szélén, bár már akkor \ is idegenforgalmi látványos- ; ság számba ment. Kutyavilla, \ Betekints, Csingilingi, meg \ akárhogy is hívták, az idegen- \ vezető szerint egykor vala- I mennyi betyárok tanyája I t>oí£ és ha az „óvilágban” I idegizgató rémmesékre áhi- \ tozó éltesebb amerikai missek ; voltak történetesen a látoga- j tők, az élelmes idegenvezető, \ akár a Tiszántúl kellős köze- \ Pén is, készséggel elbeszélte, I hogy Sobri Jóska híres betyárt : ott, abban a csárdában, ahol I éppen a külföldi vendéget ka- \ lauzolta, vad tűzharcban löt- \ ték agyon a pandúrok. S hogy I Sobri Jóska soha lábát át nem \ tette a Tiszán, azt a külföl- \ diek honnan tudhatták vol- \ na? No, persze azért a világ- \ hírű Rózsa Sándor is törzsven- I dége volt az éppen megláto- \ gatott csárdának, ahová kü- | lönben azidőben is már csak \ jámbor utasok, a környékből ! meg békés pásztorok és szán- } tó-vetők járogattak savanyú mimiiiiHiiiiiiiiinmiiiiittmiiiimmiumiiiumimHmuHmiii és közben egy-két rétest is be­kebelez. Rétes a specialitása ennek a csárdának, hiszen azért hívják Rétescsárdának A jó meleg túrósból magam is kérek. Aztán egyszerre hangos lesz a söntés, hazatérő vásározók lepik el. Ahogy illik, szekéren jöttek. Ha ugyan szabad a há­rom és féltonnás teherautót a romantika kedvéért szekér­nek nevezni. Panaszkodnak, most aratás idején rossz volt a vásár. Nagy halom rétest mégis hamarosan eltüntetnek. F urcsa csárda. Több rétes fogy el benne, mint ahány liter bor. Hej, de meg­változtak a csárdázók! Itt ugyan én sem duhajkodhatok. — Kérek egy duplát! —szól jó hangosan egy újonnan jött a fehér munkaköpenyes csap­lárosnékra. Én meg ámuldoz­va csak most látom meg az eszpresszógépet a csárda pult­ján. Ettől kerekedik aztán csak igazán jókedvem! Már reggel óta magam is meginnék egy duplát. Rendelek is. Ihaj, tyuhaj! Egészen jó a kávé. Haj, ha a megboldogult Ró­zsa Sándor feltámadna és er­re járna, bizonyosait odakötné sötétpej Danuviáját a csárda kerítéséhez és hangos daná- szással így lépne be az ivóba: *— Száz szál rétest és száz duplát, ide az asztalra! Szokoly Endre Minél messzebb mennek kockázatos vállalkozásaikban az imperialisták, annál súlyosabb lesz a vereségük Kádár János elvtárs beszéde a drezdai nagygyűlésen Rossz világ jár a rókákra Az állami gazdaságok 80 000 holdnyi vadgazdálkodási terü­letén az idén nagy irtóhadjá­ratot tartanak az apróvadak pusztítói ellen. Főleg a ró­kákra jár rossz világ. Fegy­verrel, kiöntéssel, kutyákkal és sok más módszerrel pusz­títják a ravasz ragadozót. Az állami gazdaságok vadászterü­letein eddig 2000 rókát ejtet­tek el. Puskavégre került 10 000 szarka és 5000 szürke varjú is. Az eredményes ra­gadozóirtás hatására — bár a márciusi és áprilisi fagyok ártottak a kisnyulaknak, a jú­niusi esőzések pedig a szár­nyasokban tettek kárt — je­lentősen növekedett az apró- vadállomány.

Next

/
Thumbnails
Contents