Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-19 / 143. szám
1958. JÜNIUS 19. CSÜTÖRTÖK rest MEG ^/Cirlap Alagút a tengerfenék alatt Már régóta beszélnek arról, hogy megépítik az Angliát Franciaországgal összekötő alagutat. Legutóbb arról érkezett hír, hogy már ki is dolgozták az alagút földtani kutatással alátámasztott tervrajzát. Eszerint az alagút a tenger szintjétől 110 méterre vezet majd és a legmagasabban fekvő részen 35 méter mélyen lesz a La Manche-csatorna medre alatt. Az alagút megépítése nyolc évig tartana. Az építkezési terv szerint két párhuzamosan egymás mellett futó vasúti alagutat építenek. Arról még nem érkezett hír, hogy a tulajdonképpeni építkezés mikor indul meg. Bonbonízű bélyeg Nyugat-Németországban próbaképpen olyan preparált bélyegeket hoztak nemrég forgalomba. amelyeknek ragasztóanyaga különböző ismert bonbonok ízére emlékeztet. Több mint százezer sütemény, 130 kerékpár, 630 000 forint értékű textiláru fogyott el öt hónap alatt Dabason Hiúntfcikk a müirtiiff/ti vs na anódtoíep Az elmúlt évi jó terméseredmény, a kötelező beadás megszüntetése, s a szabadpiaci értékesítés lehetősége parasztságunkat az előző évekénél jóval nagyobb jövedelemhez juttatta. Vajon mit vásároltak. mire költötték a pénzüket a Pest megyeiek? Erre a kérdésre kerestünk választ — találomra — Dabason, A község áruellátását csaknem egészében a földművesszövetkezet bolthálózata biztosítja. Az állami kereskedelmet csupán egyetlen népbolt képviseli Dabason. Miután ebben éppen leltározás folyt, csak a földművesszövetkezet áruforgalma felől tájékozódhattunk. Alacsony mennyezetű, apró helyiség a földművesszövetkeÖtvennégy megyei pedagógust vett át a főváros A Pest megye területén működő pedagógusok, közül, mint ismeretes, 650-en kérték a tanév végével áthelyezésüket, 320-an a fővárosba. A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága külön bizottságot szervezett, amely megvizsgálta az áthelyezési kérelmeket, majd megtette javaslatát a döntésre illetékes szervek felé. A döntés a napokban meg is törtéint. eszerint a főváros 54 megyei pedagógust vett át azok közül, akik áthelyezésüket kérték, és akiket a vb. átvételre javasolt. A fővárosba kerülő pedagógusok valamennyien az alsó tagozatban tanítanak, túlnyomó részük asszony. A megye területéről 27-en mennek át más megyékbe, ahová áthelyezésüket kérték. A megye területén megüresedő tanítói és tanári állások betöltését csak augusztus elseje után zárják le, mivel augusztus elsején kell jelentkezniük azoknak a fiatal pedagógusoknak, akik most végezték főiskolai, illetve egyetemi tanulmányaikat, WEGRAKTAR Te, igyekezzünk, a mester úgy látszik, észrevett valamit, mert nagyon figyel zeti iroda. Itt beszélgettünk Velikovszki elvtárssal, az üzemágvszetővel. Arra a kér. désünkre, hogy milyen a köz. ség áruellátása, s mik a hiánycikkek, a következőket mondotta. — Áruellátásunk a legfontosabb fogyasztási cikkekben jobb, mint bármikor azelőtt. Ami pedig a hiánycikkeket illeti, ezeknek is egy részét a megnövekedett igények magyarázzák. Kinek hiányzott volna például a múltban — falun, tanyán! — az anódtelep, vagy a két főzőlapos villany rezsó? Vannak aztán olyan cikkek, amelyek hiánya komoly gondot okoz nekünk is, a vásárlóknak is. Itt van például a rafia: a da- basi járás híres szőlőtermelő vidék s mi képtelenek vagyunk kielégíteni az igényeket. Ugyanez a helyzet a műtrágyával, ami iránt ugrásszerűen megnőtt a. kereslet. — Még egy súlyos problémánk van: a húsellátás. Húsból mindössze 60 mázsát kaptunk az év első öt hónapjában. Ez a mennyiség természetesen kevés. Különösen tavasszal és ősszel, amikor a sertésvágások időszaka, illetve a baromfi-szezon már elmúlt, vagy még nem jött el. — Egyéb élelmiszerekből miiyen az ellátás? — Általában jó. Kenyérből 1000 mázsa, süteményből 108 000 darab fogyott el ebben az évben. Az utóbbiból — őszintén szólva — több is elfogyna. Szalonna, zsír, liszt, cukor. só és egyéb fűszeráru mindig bőségesen van. Havonta egyszer citromot is kapunk, többnyire 60 mázsát. • ■ Félkészéi 1 tek réRi aratásra ? — Szalonna, aratópálinka van bőven. Csak éppen akik majd sört kérnek, azokat fröccsre fogjuk rábeszélni. Mert azt még a hatodik megyéből sem hozhatunk ... — Mennyit adtak el azokból az árukból, amelyek nem tartoznak az úgynevezett létszükségleti cikkekhez? — Kezdjük talán a háztartási villamosgépekkel. Ebben az évben 15 mosógépet kaptunk — el is fogyott mind egy szálig. Sőt, ma is gyakran keresik, de sajnos, nincs több. Eladtunk 15 rádiókészüléket § és 14 motorkerékpárt, | köztük csehszlovák Pio- | pírokat, szovjet IZS-mo- | tort és Berva mopedet. 1 Egyetlen villanytűzhelyünk f megérkezése után azonnal ve- | vőre talált. Igen sokan kere- | sík az elektromos hűtőszekrá- | nyékét is, de az idén még I egyet sem kaptunk. — Az öt hónap alatt 12 da- | rab két főzőlapos villanyrezsó | fogyott el, de a többszöröse | kellene. Akinek nem jutott | belőle, kénytelen volt beérni | rendes tűzhelyeikkel: ezekből | csaknem 50 darabot vásárol-1 taik meg. Nagy a kereslet a | férfi- és női kerékpárok iránt | Nem egészen fél év alatt 130 | darab talált gazdára. Két te- | levíziós készülékünk még a 1 raktárban hever. Igaz, az § egyikre az általános iskola | gyűjti a pénzt. — Mezőgazdasági árucik-1 kéknél mi a helyzet? |. — Az utóbbi években első 1 ízben — kielégítő a rézgálic- í ellátás. Nincs baj a porozósze- f rekkel sem, annál inkább a | porozókészülékekkel: mind-f össze 2 van a községiben. Ne-| künk régi tervünk volt egy | mezőgazdasági kisgép-kölcsön-1 ző létesítése; sajnos, nem tud- | tunk beszerezni porozólkat. Pe- | dig a burgonyaboigár elleni | védekezés nagyon is szüksé-1 gessé tenné tervünk megva-1 lósítását! Minden igényt ki tudunk | elégíteni viszont mezőgaz- | dasági szerárukból: ekéből, | kapából, boronából, szecs- | kavágóból, permetezőből. | — Egy utolsó kérdést: hr- | gyan alakult a vásárlás az | elmúlt évekhez viszonyítva? | — Az a tapasztalatunk. | .hogy — figyelmen kívül hagy. §' va az ellenforradalmat köve. | tő hónapokat, amikor az inflá- | Ciótpl való, félelem, s a pánik- 1 szerűen terjedő vásárlási „láa? | miatt raktáraink szinte te'- g jesen kiürültek — a vásárlás' | kedv jelentősen — és egészsé- | gesen — emelkedett. Csupán textiláruból 630 000 | , forint értékű mennyiség | fogyott el öt hónap alatt. | A község kereskedelmi főz | galma az év első öt hónapja- | ban mintegy 15—20 százalék- 1 kai volt magasabb, mint 1956- | ban, ugyanebben az időszak- | ban. Éppen ezért szeretnénk f ha nem lennének hiánycikkek. | s minden igényt kielégíthet-1 nénk. Ny. É. 1 ANYA AZ ILYEN?! T izenhárom ember ült a vádlottak padján. Tizenhárom sikkasztó, akik három évig űzték háborítatlanul a társadalmat megkárosító tevékenységüket. Több mint 350 000 forint terheli lelkiismeretűket, ha van nekik egyáltalán. A vádlottak között volt egy házaspár is: Szabó Imre és felesége. Mindketten földmü- vesszövetkezeti boltvezetők voltak Nagykátán. A 350 ezerből 180 000 az ő zsebükbe vándorolt. Lássuk, hogyan éltek a becstelenül szerzett pénzből? Parányi ablakos, vályogfalú szoba, apró konyhával. A szoba falán vakolókanál után kiált egy óriási repedés. Öcska, szedett-vedett bútorok: piszok, rendetlenség mindenütt. Itt, ebben a barátságtalan otthonban élt Szabó Imre feleségével és öt gyermekével. A legidősebb gyermek 9 éves, a legkisebb 7 hónapos. Pufók, egészséges, széparcú gyermekek. Az óvodában úgy hívták őket: a kis hercegek. Mert olyanok voltak: a legkisebben rózsaszínű angom-tipegő, a többi is, mintha a divatlapból lépett volna ki. S a szülők? Hát itt már alább hagyott az elegáncia. Hiába, a nagylábon élés sokba került. Inni is, ruházkodni is, még 180 000-ből sem futotta! Márpedig Szabó Imre ivott. Jóval többet, mint amennyire a fizetéséből telt volna. A felesége viszont „édesszájú" volt. A cukrászdában naponta otthagyott 60—70 forintot. így járta ki-ki a maga útját. A férj azt, amelyik a kocsmához vezetett, a feleség a cukrászdáét. Hogy a közös bűn ellenére mégsem volt valami nagy egyetértés közöttük? Hát istenem, néhány liter után a szent is megvadul! Szabó Imre pedig korántsem volt szent (legfeljebb csak annyiban, hogy erősen magafelé hajlott a keze). így aztán néha még a távolabbi szomszédságba is elhallatszott a családi háború zaja ... F an egy szölásmonDAS, ami lépten-nyomon beigazolódik. Úgy hangzik, hogy „Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik". Nos, a nagylcátai banda korsója sem bizonyult törhetetlennek. Illetékesek ügye kideríteni, hogy három évig miért látszott annak? Amit én erről megtudtam, az bizony eléggé elgondolkoztató. Faluszerte beszélik, hogy ha le is jött valaki ellenőrizni „fentről”, mindenképpen Stukovszki főkönyvelőbe botlott először. Stukovszki viszont mestere volt a „ködösítésnek". Két értelmetlenül elhadart mondat után már cipelte is az emberét a közeli cukrászdába, vagy a vendéglőbe. El sem engedte addig, amíg a vonatindulás ideje el nem érkezett. Ez idő a^att a revizor — természetesen — Stukovszky vendége volt. Hát lehetett ezek után „kukacoskodni", holmi ellenőrzési igényekkel előállni? Pedig akadt volna ellenőrizni való. Amikor Stukovszki végülis egy 3000 forintos — „bagatell’’ — összeggel lebukott, az íróasztalából a szeny- nyes ügyek tucatjai kerültek elő. Négy revizor négy hónapi megfeszített munkával vizsgálta felül valamennyit! A második „hullám” ezután következett. Ekkor került hurokra a banda első számú vezére, Bertalanné, a még szabadlábon levő cinkostársaival. köztük a Szabó-házaspárral. Szabó Imrét azonnal letartóztatták. Szabóné haladékot kapott, hogy gyermekei sorsáról intézkedhessen. S az az asszony, aki életében soha egy szalmaszálat sem tett odébb a közért, a társadalomért, most magától értetődőnek tartotta, hogy a társadalom gondoskodjék az öt gyermekéről. Pedig vannak rokonai. Anyja Budapesten él. meglehetős jómódban. De egy két sógora, sógornője Nagykátán is akad. Mégis, a nőtanácshoz fordult segítségért. A nőtanács — a tanács gyámügyi előadójával közösen meg is tett mindent a gyermekek érdekében. A legkisebbet a Kmetty utcai csecsemőotthonban helyezték el, a nagyobbakat ugyancsak a fővárosba vitték, átmeneti gyermekotthonba. a KJ AZT HISZI, hogy Sza- /í. báné köszönetét mondott azért, hogy felkarolták gyermekeit, akiket ő bűnös felelőtlenséggel eltaszított magától, nagyon téved. Ellenkezőleg: mélységesen felháborodott, amiért a gyermekeket nem a fóti Gyermekvárosba vitték! Méltatlankodva hangoztatta, hogy 6 ilyen körülmények kő zött egy percig sem lesz nyugodt a börtönben — így! —j mert neki nem mindegy, hogy \ a gyermekeket kik és hogyan, nevelik! ö — mondotta — ed- \ dig a legjobban nevelte a\ gyermekeit, s most ki tudja. \ melyik menhelybe — így! —; miféle nevelőszülőkhöz kerül- \ hetnek?! Nem lenne teljes a kép, hal nem tennénk hozzá még vala- \ mit. Szabóné a tárgyalásra \ kiskosztümöt csináltatott, új \ cipőt, retikült vett. Amikor \ megkérdezték, hogy mire való i ez most, amikor a gyermekek- \ röl úgyis nehéz lesz gondos- j kodni, sértődötten kifakadt: \ csak nem mehet a saját tár- i gyalására úgy, mint valami \ cigány?! Én nem ismerem ezt a Sza- \ bánét. Amikor kerestem, mari börtönben ült. Remélem, so-| káig ott is marad. A saját l gyermekei érdekében is remé-i lem. Mert azokból nekünk kell [ embert faragni. Nyiri Éva 5 Az ünnepi vacsorán a községi tanács vb-titkárnője köszöni meg a dolgozók áldozatkészségét, a járási és a megyei tanács segítségét. Képünk jobb oldalán Lakatos Imre, a Pest megyei tanács vb-titkára Este az udvaron már villanyfény mellett folyik a tánc (Kristóf Lászlóné felv.) KIGYÚL A FÉNY VÁCRÁIÖTON Áldozatos munkát vállaltak Vácrátót község lakói. A község 1400 lakosa 34 000 forintot gyűjtött össze a villany bevezetésére. A kis község nagyszerű kezdeményezését a felettes szervek is támogatták. A megyei tanács 18 000 forinttal járult hozzá az építkezéshez, a járási tanács pedig vállalta 400 méter hálózati vezeték építését. Képünkön a Fővárosi Elektromos Művek dolgozói bekapcsolják az áramot
