Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-19 / 143. szám
MEG ^/Cii'lan 1958. JÚNIUS 19. CSÜTÖRTÖK Mit csinál a kitüntetett pedagógus? H ogy érthetőbb legyen a dolog, szűkítsük le a kérdést. Azt mindenki természetesnek tartja, hogy dolgozik, a kitüntetés azt bizonyítja, hogy jól, csalt az a kérdés, hogy vajon az iskolában íöltögeti-e a .kémia és a biológia tudományát a gyerektejekbe, vagy a megyei tanácson végez valami kézzel nem fogható, szemmel alig látható Snunkát. A dolog úgy kezdődött, hogy Cere Rezsőt kitüntették a jpedagógusnapon. Az újságban áz állt, hogy a kiváló tanár Budakeszin tanít. így aztán Valami ellentmondás volt a dologban, mikor a budakeszi Iskolában azzal fogadtak, hogy ítt ugyan csak a hült helyét találom, azaz holnap itt lesz fröpke percekig; kjjön átvenni a fizetését. Mert Gere Rezső — úgy mondták — csak státusz szerint van a budakeszi iskolában, de bent dolgozik a megyei tanácson. Pedig szükség lenne rá, nagy szükség, mert ha az iskola kapott egy bizonyos számú státuszt, abban benne van az is, hogy ennyi tanerőre szükség van és naigyon hiányzik az az egy ember is, akinek igazság szerint itt lenne a helye. Ej, ej, talán csak nem valami bújtatott státusz-ügyről van szó — vetődik fel akaratlanul is a kérdés. Pedig semmi csalafintaság nincs a dologban, csak az útbaigazítók vezettek zsákutcába. Gere Rezső nem a megyei tanács dolgozója, és ezt legjobban azoknak a budakeszi pedagógusoknak kellett volna tudniok, akik visszaküldték Pestre. A kitüntetett pedagógus a budakeszi iskolában tanít, igaz, hogy csak heti hat órában, mert emellett szak- felügyelő, akinek a tanitással teljesen egyenértékű munkája az is, hogy irányítja a megye biológia-, kémiaszakos tanárainak munkáját. Annyi igaz, hogy Gere Rezsőt gyakran látni a megyei tanácson. Jelentéseit írja, beszámol szakfelügyelői munkájáról, esetleg továbbképzésen vesz részt. Ezek a továbbképzések általában szakmai jellegűek, de egynémely embernek a budakeszi iskolánál úgy látszik, nem ártana néhány órás továbbképzés, mondjuk őszinteségből sem. B. V Hogyan aratnak le a hitelfedezettel nem bíró tsz-ek? L Q-ilm, Színház, irodaiam ÉRTHETETLEN *— Nem értem Erzsiké, miért nem akarja elhinni, hogy örökké szeretni fogom? NÉHÁNY NAP MÚLVA véglegesen itt az aratás, munkához kell látni a- határban. Az egyéni gazdák élesítik a kaszákat, az asszonyok készítik a vizes korsót, sütik a kenyeret ... minden készen álljon, mikorra hasítani lehet az első rendet. Három-négy hold gabonát könnyűszerrel learat a gazda, de ahol nyolcvan-száz holdakon hajladoznak az érett kalászok. jóval nagyobb gondot okoz a betakarítás. Könnyű annak a termelőszövetkezetnek, amelynek táblái mellett indulásra készen áll a kom- bánj, vagy aratógép ... csakhogy nem mindegyik mondhatja magát ilyen szerencsésnek. Megyénkben jó néhány olyan tsz is működik, amely az idei aratásnál nem tudja igénybe venni a gépállomás segítségét, mert nincs hitelfedezete a Nemzeti Banknál a gépállomási munkák fedezésére. A bank — jogosan — a 3004-es rendelet értelmében csak akkor kölcsönözhet a szövetkezetnek, ha az szerződéses árualappal biztosítja a hitel visszatérítését. Viszont elég nagyszámú termelőszövetkezetnek nincs szerződéses árualapja. Ennek egyik oka a tavaszi száraz, rossz időjárásban keresendő. Féltek az emberek, hogy nem lesz termés, s ha megkötik a szerződést, nem tudják teljesíteni az ígéretet. Másik ok: egyes tsz-ek spekulálnak, azt remélve, jobban járnak, ha nem szerződés útján, hanem szabadfelvásárlással, vagy szabadpiacon értékesítik terményeiket. Most pedig itt állnak teljesen tanácstalanul és kétségbeesve, mi lesz az aratással? Ki NYÁR dalol, a szocialista szabósegéd fiát Franzl Hartingert, a jó pajtást, Xavért, a tisztiszolgát, aki a ikisfiú fiilébe súgja: „Másképp lesz! De egészen másképp, mint ahogy ti gondoljátok, ti, nagyfejűek, ti! Másképp! Egészen másképp — erre a nyaltadat teheted .,, Mi majd gondoskodunk róla, idejében... Mi, a magunk fajta!” A kis zsidó barát pedig megtanítja Hanseat az Inter- nacionáléra. Sokáig tart, mire Hans Peter Gastl felismeri, hol a helye, de 1914 nyarán már tudja, hogy csak egyfajta lelkesedésre van szükséa: lelaratja le a sok gabonát, ha nem segítenek a gépek? A csekély számú tagság aligha bírja. Aratókat fogadni pedig nem olyan egyszerű most, mint 15—20 évvel ezelőtt, amikor jóformán életkérdés volt, el tud-e szegődni aratónak a földnélküli paraszt, vagy sem. Tavaly például Kiskunlacházán 100—120 forintos napszámot ígértek egy aratónak, mégse lehetett felkutatni két-három aratópárnál többet az egész faluban. csak a gépállomás mentheti meg a kipergéstől a megérett kalászokat. A gépállomás, amely teljes készenlétben várakozik, dolgozni akar, viszont hitel nélkül nem vállalja a munkát. Ragadjanak meg tehát minden lehetőséget a termelőszövetkezetek, hogy hitelhez juthassanak. A kedvezőre fordult időjárás következtében most már jobban meg tudják ítélni, milyen terméskilátásokra számíthatnak egész esztendőben. Kössenek szerződést nyugodt lelkiismerettel. hiszen tavaly már bebizonyosodott, nem jártak rosszul a szerződők. A Terményforgalmi Vállalat pedig feltétlenül nyújtson segítséget. Vállaljon szerződést a sörárpán és hibrid-kukoricán kívül szokványárpára, szokványkukoricára, valamint burgonyára is. Nincs már idő huza-vonára. A huszonnegyedik órában minden percnyi halogatás, habozás és tehetetlenkedés csak tetemes szemveszteséggel jár, ami pedig nem engedhető meg, különösén most, amikor I az aszályos időjárás úgy is f elrabolt már néhány szeletet 1 az ország kenyeréből! Sz. e. | Az OrszágosFöldművesszövetkezeti Tanács felhívása a termelési tanácsok munkájának segítésére Az Országos Földművesszö-’ vetkezeti Tanács neves tudósok, termelpk , és szövetkezeti vezetők részvételével alakult társadalmi tanácsadótestüle- tei, a különböző termelési tanácsok ezekben a hetekben dolgozzák ki hosszabb időre szóló munkaprogramjukat. Az Országos Földművesszövetkezeti Tanács a termelési tanácsokkal egyetértésben felhívással fordul mindazokhoz, akiknek a műtrágyázással és növényvédelemmel, a baromfi- és kisállattenyésztéssel, a gyümölcs- és szőlőtermesztéssel, a gépesítéssel, a burgonya- és zöldségtermesztéssel, valamint a méhészettel kapcsolatos javaslataik vannak, hogy azokat írásban juttassák ke&edésre a háború ellen- Nem jelentkezik öviként katonának, s ezért el kell hagynia a szülői házat. Csendesen és szomorúan megindul lefelé az első emeleti lakásból. S a lépcsőn még egyszer átéli gyermek- és ifjúkorának minden küzdelmét. De lent már nyitva áll előtte az út, amely az Állhatatos Életbe vezet. A kiváló német szerző regényében a német értelmiség problémáját vázolja fel, de közben olyan problémákat is visszatükröz, amelyek még egyáltalán nincsenek megoldva, csak bonyolult, gyakran ellentmondásos folyamatban gyűrhetők le, mígnem az értelmiség igazán emberi, új hazát talál a szocializmusbanA nagyszerű, sok tékintetben ma is aktuális regényt az Európa Könyvkiadó jelenteti meg az ünnepi könyvhét alkalmából. 7000 víziló az — üstben Az ugandai Edward-tó mellett terül el az Erzsébet királynő nemzeti park. A védett területen mintegy 14 ezer víziló él. Az ugandai kormány most elhatározta, hogy a vízilóállomány felét leöleti, hogy biztosítsa a bennszülött lakosság húsellátását. A kormány azért oldotta fel a vadásztilalmat, mert a vízilovak „kopaszra” ették a háziállatok elől a legelőket.- ■■ EZ VOLT az iskolaév utolsó tiapja. A gyerekek boldogan .rohantak át az udvaron, azonnal- elfelejtették a leckét, a ‘kínlódást, míg kerekre sikerű’t az első A betű, a fali papír- órát, amelyen olyan nehezen lehetett megtalálni a háromnegyed hatot, rohantak nagy- boldogan a vakációba. A tetemben úgy maradt egyedül az öreg tanító bácsi, mint a szedett fa. Egy perccel ezelőtt ín#g zsongott az osztály. Igen, egy kicsit hangosak voltak, megérezték, hogy a tanító bácsi lazábbra engedte a gyeplőt. Nem is hallotta a halk tíuruzsuló beszédet. Talán arra gondolt, milyen zöngés, búgás lenne, ha egyszerre valami csodálatos mó- 'dop, valamennyi tanítványa .összegyűlne. Még az udvaron .se férnének el. Negyven éve tanít, Majnai Sándor tanító bácsi. • — És észre sem vettem, mennyire elszaladt az idő. iCsak az volt egy kicsit furcsa, mikor a régi tanítványaim, egy-egy apróságot vezettek elém, hogy tanító bá- ° esi, itt a fiam, tanítsa meg őt is minden szépre. Maga is kissé hitetlenkedve sorolja az adatokat, az örökké egyforma szöszke^barna buksi fejek között olyan észrevétlen telt el ez a negyven . év. Most volt a jubileuma a tavasszal. Szeptemberben lesz 30 éve, hogy itt tanít a má- riabesnyői iskolában. És ha az a sok gyerek egyszer öszA TANÍTÓ BÁCSI szegyűlne. Több mint háromezer kemény kis koponyába töltögette bele az írás-olva- sás-számolás nehéz tudományát. MOST A JUBILEUMON kívül még külön nagy öröm is érte Majnai Sándor tanító bácsit. A pedagógus napon a ..Kiváló tanító” oklevéllel tüntették ki és háromezer forint pénzjutalmat kapott. — Én meg még attól féltem, amikor a megyei tanácsra hivattak, hogy no, most itt a nyugdíjazás. Életem végéig tanítani szeretnék. Néha úgy elgondolkodom, mit fogok csinálni az iskola nélkül, és bizony, ha nem lenne szégyen, sírásra állna a szemem. Pedig tudom, hogy helyet kell adni a fiataloknak, de én mégsem tudnék munka nélkül élni. Reggel, a munkába sietők, sokszor már öt órakor látják, hogy a tanító bácsi megy át az iskolába. Egyikük-másikuk meg is kérdezte, ugyan mit csinál kora hajnalban az öreg az üres teremben? — Mindig akad egy-két kisebb javítani való, asztalos-, lakatosmunka, megcsinálom azt magam is, minek költsük rá a pénzt. Otthon, a fürdőszobában olyan asztalosműhelyt rendeztem be, hogy akármelyik mester megirigyelhetné. szeretem a családlátogatásokat. A legtöbb helyen még a szülőket is tanítottam, hajlanak a szavamra. Téli szünidőben kétszer-háromszor megkeresek egy gyereket, ellenőrzőm, hogy rendszeresen tanuljon, ne egy nap alatt csapja össze a leckét. Senki se haragudott még azért, hogy gyakran bekopogtam. HARAGUDNI, az valami Ismeretlen fogalom. Az egész falu szereti, becsüli, segíti • tanító bácsit. Még az ellen- forradalom után történt, amikor egy kiló kenyérért órákat álltak sorban az asszonyok, hogy a tanitő bácsi is ott szorongott valahol a sor végén Ahogy felfedezték, már ott Is volt a kezében a kenyér. Kivételeznek velem, asszonyok — tiltakozott, amikor másodszor, harmadszor fordult elő ilyesmi. ■— Magának, tanító bácsi, az a dolga, hogy tanítson, ne itt töltse az idejét — mondogatták. — Ezek azok az emberek, akiket huszonkilenc évvel ezelőtt, mikor ide helyeztek, a helybeli plébános úgy mutatott be, hogy menjek innen, amíg nem késő, mert ez az új település, Budapest szemétlerakodó helye. Pedig csak szegény emberek voltak, És a A szertárban fehérre festett, pirostetejű kis házak, templom, fák; mind a tanító bácsi találmánya, hogy köny- nyebben menjen a földrajzoktatás. — Megcsináltam, de remélem, hogy nem fogom használni. —? (Most elleshetek valami pedagógiái mesterfogást, negyven év sikerének a titkát.) — Én ugyanis legszívesebben az első osztályosokat tanítom. Az a legkönnyebb. Próbálom elhinni, de nem megy. Elég egy villanásnyira arra gondolnom, milyen nehezen tudott rávenni szegény tanító nénim az első betűre, a számolás még azontúl is sokáig sötét rejtelmeiről, nem is beszélve. — Igen, a legkönnyebb. Azokat a gyerekeket én szoktatom az iskolához, a munkához, a gondolkozáshoz. Ahogyan megszokjuk, meg is értjük egymást. És itt látom legjobban a munkám eredményét, még akkor is, ha egykét buksi nagyon nehéz esetnek látszik. — És valami pedagógiai mesterfogás? — Semmiféle bűvészmutatványhoz nem értek. Rendszeres, pontos munkát kívánok magamtól, a gyerekektől, de még a szülőktől is. Nagyon közös szegénység hamar ősz- j szehozott bennünket. Ahogy a gazdasági dolgokra j terelődött a szó, csupa szem, [ fül lettem. Az erkölcsi meg- \ becsülésről már beszélt a ta- = nító bácsi. És az anyagiak? j — Nagyon jól jött a kitün- \ tetés, meg most már a fizető- f sem is nagyszerű. 1700 forint. I Soha nem zúgolódtam. vár- ! tam és tudtam, hogy az állam, \ amint teheti, gondoskodni fog I rólunk. De bizony, öt évvel [ ezelőtt még csak 1200 forin- i tot írhattam be a háztartási 1 könyvünk bevételrovatába | Nem volt kevés, csak nem I jutott mindenre. Most a ju- i bileumi jutalmam, a kitünte- I tés meg ez a fizetés; ennyit i már nem is vártam. Ebben a | kopott kabátban már csak in- 1 nen a szomszédból szaladok át. Ruhát vettünk, büszke vagyok, ha benézek a szekrénybe, tele a polc. Könyveket is vettünk. Lesz mit olvasnom a nyáron, már ha időm is lesz hozzá. A napos oldalon ott 611 a ház előtt a kispad. Estefelé, ahogy a vonatról szállingóznak haza az emberek, egyik is, másik is megáll, tanácsot kér, beszélget a tanító bácsival. Végtelen bizalommal mesélik el minden ügyüket. Mert kivel lehetne őszintébb az ember, mint akinek a kezére bízta a gyerekét, s akitől maga is tanulta valaha a legfontosabb tudományokat. Relativitás Bóta Vilma A sógornőmék azt írják, re- ! mékül nyaralnak, állandóan lesik az eső; Búcsú. És eztán legyen másképp! Készülődj! „Ne felejtsd el a sok jót!” — hangzik a figyelmeztetés és egyben intés is: „Vigyázz! Jól nézd meg, mit viszel magaddal!” így kezdődik e nagyszerű, modern regény, s közben csengnek-bongnak a szilveszteri harangok 1900 utolsó napjának éjszakáján. Üj század kezdődik... Üj korszaknak kell kezdődnie. „Mindennek másképp kell mennie! Mindennek! Az egész világnak!”.* S a regény hőse, a]kis Ilans_ • Peter Castl ezen az éjjelen megfogadja: megváltozik, jó ember lesz. A fogadalom elhangzott. de megvalósítása már korántsem ilyen könnyű. Hosz- szú az út az ünnepélyes fogadalomtól az Állhatatos Életig. A saját és másak aljassága előtt örökké vigyázzban álló, felfelé bokacsattogtató, lefelé fogcsikorgatva koncát védő burzsoázia számára a változás csak egyet jelenthet: a hódító háborút. Ez a burzsoázia tartja kezében a kis Hans ne- \ velősét. ' De az Állhatatos Élet is el- ‘ küldi követeit. Christinét, a * cselédlányt, aki a szülőföldről 1 Johannes R. Becher BÚCSÚ Adna Lambertini, a Kisasszony című olasz film sztárja, a nyár melege elől inkább a nádasba húzódik Tatjana Pliszeckaja, a népszerű szovjet filmszinésznő a strandon el az OFT irodájához (Buda- j pest, V. Szabadság tér 14.). | A tanmesék yáíárhertriyi javaslatot megvitatnak’ s:K5s'! általános programba illesztve eljuttatják az illetékes szervekhez. __________ E gy kis telefonstatisztika Az alaszkaiak többet használják a telefont, mint bármely más nép a világon. 1956-ban egy személy átlag 630 telefonbeszélgetést folytatott. Ezzel a számmal elvették a ha- walaktól a „világ legbeszédesebb népe” címet. A hawaiak ugyanis személyenként 531 beszélgetést folytattak ugyanazon időszak alatt. Az Egyesült Államokban a beszélgetéseik átlagszáma 426, az egész világon pedig 51 volt az 1956-os évben,
